Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-10 / 289. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1980. december 10. ÜJ TELEFONKÁBELEK KECSKEMÉTEN Szervezetten, pontosan A Lada-Combi — belül a mű­szerfalra ragasztva ott a címke: Posta Központi Járműtelep — óvatosan „kóstolgatja” a csúszós, havas kecskeméti utcákat. Bacsa Imre építésvezető és Tóth Sándor főépltésvezetővel te­repszemlére indulunk a városba. Mert hóakadály ide, mínusz 10 fok oda, a kecskeméti telefonhálózat építői, köztük a Posta Központi Kábelüzemének szakemberei s a nekik besegítő katonák dolgoznak. Darabbérben Mégpedig szervezetten, a lehe­tőségekhez képest a minimumra csökkentve a forgalom akadályo­zását. Nincs álldogálás, napokra üresen hagyott munkaárok; isme­retien fogalom az anyaghiány. Van viszont munkafegyelem, haj­tás, és nem hiányzik a segítőkész­ség. — Nálunk minden munkás da­rabbérben dolgozik — mondja Tóth Sándor. — Előre tudja min­denki, hogy a végzett munkáért mennyi pénzt kap. így persze haj­tanak is. És mi nemcsak a munkát szervezzük — van ugyanis ütem­tervünk, ami szerint haladunk — hanem az anyagszállítást is. Már most megvan a jövő évre szüksé­ges kábelmennyiség, cement, pvc- cső. A központi kábelüzemnek per­sze a legfontosabb feladata válto­zatlanul az országos hírközlési há­lózat kiépítése. A helyi munkála­tokba legfeljebb besegít. De mert emberei a vasútvillamosítás miatt úgyis a környéken dolgoztak, és mert maradt szabad kapacitásuk — Kecskeméten is vállaltak mun­kát, lényegesen meggyorsítva ez­zel a hálózatrekonstrukciót. Katonák Az Irinyi utca elején az építési részleg egyik csapata Vük Ferenc munkavezető irányításával beto- nozik. A munkavezető, akárcsak többi kollegája, messziről érkezett. 0 Zalában, mások Szekszárdon, Kisújszálláson laknak. Vagyis szerte az egész országban. No, de Sárospatak sincs túl kö­zel, ahová egyik legdolgosabb ka­tona, Kovács Gyula való. 0, a munkát dicséri: — Jó ez a meló, mert tűrhető a talaj. Másutt volt olyan, hogy 80 centiméter mélységig csákányoz­ni kellett. Dolgozunk becsülettel, s így keresünk is. Csak ez a hi­deg ... A gép is nehezen indul. Az ember viszont... A munka, nagyon vázlatosan, így fest: aszfaltburkolat és alap­betonbontás, földkiemelés, cső­hálózat-fektetés, földvisszatöltés, tömörítés, betonozás, aszfaltozás. Meghatározott helyeken aknákat is kell építeni. — Ha egy brigád jól dolgozik, 80 méteres szakaszt is készre csi­nál két nap alatt — jegyzi meg a főépítésvezető. — Ennyi kell is, hogy meglegyen a pénze. S a pénz megvan, mert a kábel­fektetők jól dolgoznak. A miskolci illetőségű Szabó Já­nos most érkezik egy másik mun­káról. Odébb az úttest alatt átsaj­toltak egy acélhengert — ez ma a korszerű technológia, a KPM-uta- kat egyébként sem szabad felbon­tani — s a cső végét kötötték be a szekrényhez. A kőműves, mert Szabó Jánosnak civilben ez a szakmája, indul is tovább. — Főnök — int a fejével — megyünk és hosszú muffolással rendbe rakjuk ezt a csövet is. A Mátyás téri iskola előtt And- rasek János munkavezető dolgo­zik embereivel. S ha már az épí­tésvezető a helyszínen van, gyors helyzetjelentést is ad neki: — Az iménir húztuk be a kábelt az ipari iskolába, most idekint dol­gozunk. Két utcát meg kell majd bontanunk, mert a régi hálózat el­iszaposodott, nem lehet belehúzni a vezetéket. Akadály, amire előre nem lehet számítani. Szerelők Miközben a Hunyadivárosban dolgozó szerelőrészleghez me­gyünk, Tóth Sándor elmondja,' hogy váratlan akadály gyakran nehezíti a munkát. A földben lévő vezetékek sok gondot okoznak. Főként azzal, hogy ott találják meg őket, ahol a terv nem is jel­zi, s ahol egyáltalán nem kellene lenniük. Éppen ennek kiküszöbölésére született rendelkezés, hogy az újonnan épülő közműhálózatokról részletes tervrajzot kell készíteni. A kecskeméti lesz az első, ahol a postai vezetékekről az építéssel egyidőben geodéziai felmérés is meglesz. A Liszt Ferenc utcában — aho­vá időközben megérkeztünk — a már megépített kábeleket kötik össze a szerelők. A háromtagú bri­gádok— vezető-szerelő, segédsze­relő, segédmunkás — ezernyi ér­párt illesztenek egymáshoz, kü- lön-külön ellenőrzik mindegyiket. Elvégre szigorú előírásoknak, nemzetközi szabványoknak kell eleget tenni, »hogy > Kecskemétről, akár a Liszt Ferenc utcából is zök­kenő nélkül lehessen' hívni — ha tetszik New Yorkot is. A betonozott akna fölött nájlon- sátor védi a szerelőket. Világos, s valamennyire megtartja a kis benzines alkalmatosságból áradó meleget. A szerkentyű azonban nem elsősorban a fűtést szolgálja, a zsugorhüvelyt szorítják rá vele az elkészült kötésre. Ez biztos védelmet nyújt, s a kábelek is olyan korszerűek, hogy bármily magas Kecskeméten a ta­lajvízszint, beázás gyakorlatilag nem okozhat üzemzavart. A szerelők reggel hatkor kezde­nek, s dolgoznak néha este nyol­cig is. — Sürgős a munka — magya­rázza Schall János technikus. — A vasútvillamosítással egyidőben nekünk is be kell fejezni ezt a részt. És ha egy szakasznak reg­gel nekifogunk, akkor annak es­tig a végére akarunk jutni. Inkább rádolgozunk. Ez persze ebben a hidegben nem könnyű. Igaz, jár védőital, de ah­hoz, hogy valaki 12 órát dolgozzon télen a szabadban, kell némi el­hivatottság, hogy ne módjuk, meg­szállottság. A központi kábelüzem hálózat- építői december 12-én befejezik Kecskeméten a munkát. — Jól állunk — értékel Bacsa Imre. — Már eddig is többet vé­geztünk a tervezettnél. Január kö­zepén azonban újra itt fogunk dolgozni, együtt a szegedi igazga­tósáé helyi rhálőza tépi tőivel’, hogy az új post a'átadásakor a felújított kábelhálózat is rendben, készen álljon. Váczi Tamás A MEZŐGAZDASÁG 3 SZÁZALÉKOS TERMELÉSNÖVELÉSÉÉRT Jó minőségű vetőmagvak a megyében B Hétszáz bek. tárról takarítot­tak be kukorica nyersvető ma­got a kecske, méti Magyar— Szovjet Barát­ság Tsz-ben Minőségét ki. fogástalan- nak találta a martonvásári kutatóintézet vetómagüzeme. • A kalocsai paprikanemesitők munkáját dicséri a jó minőségű vetőmag, amelyet tisztítás, kalibrálás után zsákba gyűjtenek a Kalocsai Állami Gazda­ság ffiszerpaprikamag-űzemében. Az előirányzat szerint, 1981-ben 3 száza­lékkal termel majd többet a mezőgazdaság; mini 1980-ban. E kétségkívül magas köve­telmény teljesítésének a feltételeit, jórészt már az idén megteremtették az állami, a szövetkezeti gazdaságok. Az időjárás okozta sok nehéz helyzet ellenére, a mezőgazdasági dolgozók többsége ebben az előkészítő mun­kában példásan helytállt. Elég csak azt megemlíteni, hogy negyven esztendeje nem vetettek ősszel annyi búzát a megyében, mint éppen az elmúlt hónapok­ban. A kenyérnekvaló általános­ságban kikelt, és a növényt a hó­takaró megvédheti a kemény hi­degtől. A bőségesnek ígérkező té­li csapadékból, amire hosszú évek óta nem volt példa, kellő ned­vességet képes majd tartalékolni a termőföld. A legfontosabb takarmánynövé­nyünk, a kukorica kielégítő ter­méssel viszonozta a befektetett költséget, és a sok ezer mezőgaz­dasági dolgozó, valamint a beta­karításbán közreműködő fárado­zásait. Azokban a körzetekben pedig, ahol a 110 napos, esőtlen időszak miatt a takarmánynövény nem tudott kellően kifejlődni és csövet érlelni, silózással tartalé­koltak jó minőségű tömegtakar- ményt a közös gazdaságok. Az is kétségtelen, hogy 1980- ban,, a korábbi évekhez képest, sokkal több mezőgazdasági mel­lékterméket gyűjtöttek össze ta­karmányozásra, vagy almozásra. Ez utóbbi tevékenységnek különö­sen a kisgazdaságok látják nagy hasznát, ahol a hagyományos ál­lattartási módszereknek még nagy a keletjük, mert olcsóbbak. A gon­dos almozással például Mélykú- ton, Solton, Hartán, Csólyospálo- son hőenergiát, eleséget tudtak megtakarítani a háztáji gazdák. A mind több gazdaságot rha- gukba foglaló termelési rendsze­rek kezdeményezésére, korszerű műszaki eszközök, vegyi anyagok, eljárások terjedtek el a legutóbbi időben. Kecskeméti, szegedi, ka­locsai, szentesi, martonvásári, szarvasi tudományos kutatók nö­vénynemesítő tevékenységét dicsé­ri számos nagy hozamú szántóföl­di és kerti növényfajta, amelye­ket legújabban honosítottak meg a köztermesztésben. Ez az úgyne­vezett, biológiai alap úgyszintén egyik biztosítéka a termelési terv teljesítésének. Kalocsa környéki, bácsalmási, bajai, szabadszállási, kecskeméti mezőgazdasági üzemek értek el jelentős sikereket a vetőmag- előállításban. Ezeket nemcsak szűkebb hazánk és az ország gaz­daságai használhatják fel a hoza­mok emelésére, hanem a határon túliak is, hiszen minden évben nagy mennyiségű vetőmagot fém­zároltak Bács-Kiskun megyében exportra. A kukorica-vetőmagvak külkereskedelmi forgalmában ha­zánk kiemelkedő helyet foglal el egész Európában, s a méltán ke­resett, jó hírű hibridek előállítá­sában a megye gazdaságai is köz­reműködtek gondos munkájukkal. K. A. Sürgős segítségre van szükség! Szerkesztőségünk a napokban kapta meg azt a levelet, melyet hárman — Hegedűs Jánosné, Tu­bák Imrémé, Virág Gáborné — írtak alá, akik a Lakitelekhez tar­tozó külterületen, Világoshegyen, illetve Kapásfaluban laknak és a környékbeli érdekelt családok nevében amiatt panaszkodnak, hogy régóta megoldatlanok a. tá­voli óvodába, iskolába naponta bejáró gyermekeik utazási-szállí­tási gondjai. Az utóbbi években mind töb­ben költöztek el a térségből, így aztán egyre csökkent az ottani alsófokú oktatási intézményben tanulók száma. Vagyis bekövet­kezett az elnéptelenedés, ami az iskola kapujának végleges' bezá­rásához vezetett. Persze az ille­tékesek nemcsak - ez utóbbiról döntöttek, de arról is, hogy a ta­nyai körzetben maradt kislá­nyoknak és kisfiúknak ezentúl a község központjában levő iskolá­ba kell járniuk tanulni. A Vilá­goshegytől és Kapásfalutól szá­mított távolság körülbelül öt-hat kilométer, s ezt oda-vissza meg­tenni bizony felnőttnek sem könnyű, érthető hát, hogy a szü­lők nem hagyták magukra ilyen hosszú úton a csemetéiket, aki­ket kerékpáron fuvaroztak oda- vissza nap mint nap. Tekintettel arra, hogy a forgalmas 44-es szá­mú közútról van szó, ez a szállí­tási mód egyszer sem volt ve­szélytelen, nem 'beszélve arról, a dolgozó apukák és anyukák ide­jét is túlságosan igénybe vette. 1979. szeptemberében a helyi tanácshoz fordultak beadványuk­kal a szülők, s kérték a hatóságot, gondoskodjon iskolás gyermekeik szervezett szállításáról. A remélt intézkedésre sajnos máig nem ke­rült sor, annak ellenére, hogy a tanácsülésen is többször elhang­zott a probléma. Néhányan egyéb lehetőség után is néztek, történe­tesen megkeresték levélben a dol­gozóikat reggel és délután ugyan­ezen útvonalon fuvarozó kecske­méti Szőlészeti és Borászati Ku­tató Intézetet, ám az onnan érke­zett válasz is kedvezőtlen volt, hiszen a szűkös szállitási kapaci­tásra hivatkoztak, valamint egy merevnek tűnő szabályra, misze­rint a cég járművein idegenek nem utazhatnak. Szóba jött még, hogy mit tehetne ez ügyben a Vo­lán, ám kiderült, a menetrendsze­rinti autóbuszai főleg reggel olyankor közlekednek arrafelé, amikor nem utazhatnak azokon kiskorúak, hiszen túl korán, vagy már késve érkeznének meg. „Kezdetben örültünk, hogy gyermekeink a szépen berende­zett, jól felszerelt nagyközségi óvodába, illetve iskolába járhat­nak. Most már tudjuk, ez a kény­szerhelyzet alaposan megkeseríti életünket. Szerintünk, némi jó­akarattal és az érdekünkben va­ló határozotabb fellépéssel vala­hol, valakik tudnák orvosolni sé­relmünket. Megértjük az óvodás, iskolás lányaikért, fiaikért aggódó szü­lőket, mint ahogy az is meggyő­ződésünk, ha több illetékes közö­sen keresi a megoldást, talán már jóval korábban meg is találja azt. Információink szerint a Lakite­leki Nagyközségi Tanács 1981-ben autóbuszt vesz az ilyen célú szál­lítások lebonyolítására. Dehát ez is még csak távlati program. Szükség van az érdekükben való sürgős segítségre, melyről mie­lőbb szeretnénk hirt adni e ha­sábokon ! Tanyavillamosítás után — perpatvar Köztudott, ■ hogy megyénkben példás eredmények születtek a tanyavillamosítási program vég­rehajtása^ során, hiszen sok száz kilométernyi új kisfeszültségű ve­zeték épült meg, s ezáltal a kül­területek megannyi tanyai lakó­háza lett bekapcsolva az elektro- mosenergia-szolgáltatásba. A pet­róleumlámpák nélkülözésének nemcsak az érintett családok örültek .nagyon, de büszkék V9I- tak, joggal;'a1 Vállalati'' kivitele­zők, az e tevékenységben részt vevő kisiparosok, valamint a tár­sadalmi munkások. A szakmai feladatok elvégzésében vala­mennyien jeleskedtek — erre bi­zonyság, hogy mindegyik hálózat- rendszer ma is rendeltetésszerűen működik —, de nem igy e szol­gáltatás kibővítésének jogi-szer­vezeti részét illetően, amely saj­nos manapság egyre gyakrabban forrása a perpatvaroknak. Leg­utóbb a Méntelek 274. szám alatt laké Szabó Istvánná keresett fel bennünket ilyen tárgyú panaszá­val. Mint elmondotta, akkor, 1974- ben a környéken összesen tizen­négy család villamosfttatta ta­nyáját egyszerre. A munkákért tulajdonosonként nem egészen tízezer forintot kellett befizetni a tanácsi számlára. Persze nem­csak ebből állt az egyéni ráfordí­tás, de a lakásbeli vezetékkiépí­tés költségéből is. Tehát szép kis summa ellenében gyulladt ki a villanyfény a tanyákon. S bár a kivitelezési kiadások finanszíro­zásában jelentős állami támoga­tás is volt, a villamosítást először kérők, aláírtak egy szerződést — a tanácsi szakigazgatási szerv dolgozta ki —, melynek értelmé­ben e hálózatról a környékbeli lakosok gsak az ő beleegyezésük­kel kaphatnak áramot. Ami azóta történt, arról ezeket mondotta olvasónk: — E papiros lényegében írott malaszt ma már, hiszen egyre- másra kapcsolja g DEM ASZ ve­zetékünkre a fogyasztókat, akik 1 mostanában villamosittatják ott-f, . hónaikat. Ehhez a hozzájárulá­sunkat senki sem kéri. Az így, vagyis a nagyobb összeg befize­tése nélkül áramhoz jutottak csak mosolyognak azon, hogy ne­künk kezdetben oly sok pénzünk­be került a villanybevezetés. Sze­rintünk jogtalan, igazságtalan gyakorlatról van szó. Az lenne a tisztességes, ha az általunk ki­építtetett vezeték költségét ők is megtérítenék. Igaz, azt sem tud­juk, mennyi összeget kellene pontosan fizetniük, s kinek. Bán­tó ez a bizonytalanság, s az is nyugtalanít, mi lesz, ha a sok rá­kapcsolás miatt túlterhelt lesz' a hálózatunk, s csupán csökkent feszültséget kapunk, mely kevés lesz a tévénézéshez, vagy éppen a háztartási gépek használatához. Megítélésünk szerint a Dél­magyarországi Áramszolgáltató ■ Vállalatnak kellene rendet te­remteni ez ügyben. Tisztázásra szorul a szóban forgó hálózat tu­lajdoni helyzete, a bekapcsolás költségének megállapítása, kasz- szirozása, s szükséges garantálni az ilyen szolgáltatás folyamatos­ságát is. És nemcsak Méntele­ken ... BOSSZANKODIK A MEGRENDELŐ Nincs ma már olyan magyar család, ahöl ne lenne megtalálható valamelyik híradástechnikai készülék, vagy háztartási gép. Nélkülük már nem képzelhető el életünk, hiszen biztosítják az otthoni kikap­csolódásunkat, művelődésünket, meg a háztartási munkák könnyebb elvégzését is. És ha elromlanák, hát sietünk velük a szervizbe, me­lyek készséges, pontos munkáját állandóan djánlják a különféle hir­detések. De lehet-e ezeknek hinni? Olvasóink alábbi esetei arra in­tenek, csak módjával... Mit ér a jótállási jegy? A soltvadkerti Varjú Antatné Hajdú 407-es típusú centrifugája az 1 éves garanciális idő lejárta előtt mondta fel a szolgálatot. A helyi GELKA-szerviz dolgozója azonnal megállapította a gép vizsgálatakor, hogy a motort kell kicserélni, majd ‘közölte 400 fo­rintért ezt megcsinálják, de jót­állásra nem, mert azért nekik mindössze 60 forint jár, ami ugye rossz üzlet. A kétgyermekes kis­mama — aki enyhén szólva meg­lepődött mindezek hallatán — nem tett fizetési ígéretet, bár a szervizben hagyta a készüléket, melyről legutóbb csak annyit hallott, hetek óta hozzá se nyúl­nak A Kiskunfélegyházán lakó Do­bos László két hónapja újonnan vásárólt Nec 248 típusú japán rá­diós-magnót vitt be a városi RA- MOVILL-szervizbe, ahol a felvevő­fejet 215 forintért cserélték ki. Azt mondta a szerelő, a garanciá­lis lap ilyesmire nem vonatkozik. „Nem is tudtam — vélekedik ol­vasónk —, hogy az ebbéli köte­lezettséget tetszés szerint lehet vállalni és elutasítani...” Mennyi lehet a munkadíj? A tiszaalpári Tóth Béla elrom­lott televízióját 20 percig javítot­ta a szerelő, aki egy 9 forint 80 filléres ellenállást tett bele mind­össze. Ezért számolt fel 110 forint munkabért. A panaszos előbb bosszankodott emiatt, s rriost azon meditál, valamilyen módon le­vizsgázik ebből a szakmából, s je­lentkezik a GELKA-nál, amely több mint 300 forintos órabért fi­zet... Kecskeméten, a Magyar utcá­ban lakik Altnási Ildikó, aki ha­sonló helyzetben van. Tévéjébe 4 féle anyagot épített be a GEL- KA-s szakember, s a 67 forintos anyagköltség, meg a munkában eltöltött 25 perc után 238 forint munkadíjat állapított meg. „Csak azt nem értem — közli olvasónk —, miért neth babrált még a ké­szüléken vagy -35 percig, s akkor felszámolhatott volna több mint ötszáz forint órabért. Vagy ehhez már nagyobb bátorság kell?" Összeállította: Veiket Árpád '" L. - - . ^WÉa •''r, z*r* ~ < \ ■ faß*, ^s- ■“ •*.! ssKÄi'iSr . '* • Lukács György és az ezerszálú pászma. • Jobb oldali képünkön: helyükre kerülnek a csövek. (Méhest Éva (elvételei.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom