Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-07 / 287. szám
4 • PETŐFI NfiPE • 1980. december 1. ÉV VÉGE ELŐTT AZ ÜZEMEKBEN A TÁRGYALÓTEREMBŐL: | Könyvek, folyóiratok, öntapadó címkék... Tolvajok és gázpalackok Ma már bátran, túlzás nélkül elmondhatjuk, r'hogy a könnyűipar egyik legdinamikusabban fejlődő üzeme: a Petőfi Nyomda. ‘Mily'én eredményeket értek el az eltelt öt esztendőben? Hogyan teljesítik idei feladataikat? Milyen koncepciókat dolgoztak ki az új, VI. ötéves tervre? — Ezekkel, a kérdésekkel kerestük fel Ablaka Istvánt, a kecskeméti nyomda igazgatóját. — Erre a tervidőszakra 1 milliárd 689 millió forint árbevételi irányoztunk elő, amelyet várhatóan mintegy nyolc százalékkal teljesítünk túl december végéig — tájékoztatott az igazgató. — Mindezt üzemeink és termékeink korszerűsítésével, termelékenységünk fokozásával értük el, dolgozói létszámunk 10 százalékos csökkenése mellett. — Mely területeken volt leggyorsabb ütemű a fejlődés? — Ha az elmúlt esztendőket nézzük, kétségtelen, hogy az öntapadó címkék és a csomagolóeszközök gyártása terén. E termékeink felfuttatására 100 millió forint értékű beruházást valósítottunk meg nyomdánkban az V. ötéves tervidőszakban. Korszerű, nagy teljesítményű gépeket vásároltunk a nyugati piacokon, mintegy 70 millió forint értékben, s jelentős összegeket fordítottunk üzemeink bővítésére is. Határidő előtt, vagyis már 1978 végén megtörtént e beruházásaink üzembe helyezése, s ezt követően, csaknem 40 százalékkal növekedett nyomdánk össztermelése. Évi árbevételünknek a felét ma már az öntapadó címkék és a csomagolóeszközök adják. — Mivel magyarázható, hogy az elmúlt esztendőkben rohamosan megnőtt a belföldi kereslet is e termékeik iránt? I — Lehet nagyon finom egy. [étel, az étvágyunkat illetően még- | is meghatározó szerepe van annak, hogy hogyan tálalják. Ezzel azt akarom mondani, hogy a magyar termékek, áruféleségek hiába jó minőségűek, túlnyomó részüket csak tetszetős, ízléses csomagolásban lehet értékesíteni a világpiacon. S ha figyelembe vesszük, hogy népgazdaságunk elsődleges érdeke napjainkban az exportbővítés, nem véletlen, hogy a hazai cégek évről évre egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek termékeik tetszetős, esztétikus „tálalására" is. Es ez a törekvés nagy jövőt ígér a figyelemfelkeltő, szín- gazdag címkéknek, illetve az ízléses csomagolóeszközöknek. Jelenleg, mintegy 70 százaléka kerül közvetett úton exportra e tér- mékeinknek. 8 (íj dísztáviratokat nyomtatnak — Fejlődött a könyvnyomtatás is. az eltelt öt esztendőben? — A régi tarifák szerint, évi ötmillió forint ráfizetést jelentett nyomdánknak a könyvkészítés. vagyis nem gazdasági, hanem inkább erkölcsi szempontok ösztönöztek bennünket e legbonyolultabb. legigényesebb nyomdai termékek gyártására. A változást az idei esztendő hozta. Új tarifákat léptettek, .érvénybe, s bár nyereségesnek ma sem mondható, mindenesetre megszűnt a könyv- nyomtatás ráfizetéses jellege. Az V. ötéves terv kezdetén, évi 630 tonna könyvet készítettünk. Ez a mennyiség az idén 800 tonnára emelkedett. — Növekedett-e a folyóirat- és a napilapgyártás? — 1975-ben még mindössze 50. ma ínár viszont 110-féle folyóirat készül nyomdánkban. A Petőfi Népe olvasótábora is egyre bővül. Jelenleg naponta 65 ezer példányt. vagyis évente mintegy ezer tonna mennyiséget nyomtatunk e Bács-Kiskun megyei újságból. — Hogyan alakultak az idei tervek? —■ Erre az esztendőre 350 millió forint árbevételt irányoztunk a posta részére. elő, amit körülbelül 25 millióval teljesítünk túl december végéig. Mindez, nem kis erőfeszítések eredménye. Az idén bevezetett új gazdasági szabályozók következtében ugyanis, csaknem 30 százalékkal csökkentek a nyomdai árak. Az ármódosulások miatt jelentősen megcsappant vállalatunk nyeresége, viszont a fennálló hitelek viszafizetési kötelezettségeit az előző évek nyeresége szerint határozták meg. Kétségtelenné vált. hogy további eredményeket csak a. hatékonyság növelésével, a minőség javításával és az önköltség csökkentésével érhetünk el. — A Petőfi Nyomdában, a tankönyvek gyártásáoan is figyelemre méító változások történtek az eltelt öt esztendőben. Hogyan teljesítették az idén ezirányú feladataikat? — Több mint 160 tonna tankönyvet nyomtattunk ki határidőre és jó minőségben, amiért miniszteri kitüntetésben részesítették nyomdánkat, alig egy hónappal ezelőtt. A következő évben még több, pontosabban: 250 tonna tankönyv gyártását tervezzük. — Milyen elképzeléseik vannak a VI. ötéves tervidőszakra? 0 Készül a bűvös kocka öntapadó címkéje. 0 Folyóiratg.várlás. — A további dinamikus fejlődéshez korszerűsítések, fejlesztések szükségesek — jelentette ki az igazgató. — A közelmúltban nyújtottuk be a Magyar Nemzeti Bankhoz kérelmünket, egy új beruházási hitelre. Ha kérelmünket kedvezően bírálják el, az új tervidőszakban mintegy 100 millió forintot fordítunk gépparkunk korszerűsítésére. Még szebb, még igényesebb öntapadó címkéket szeretnénk gyártani, ehhez azonban szükségünk lenne égy ötszin- nyomó gépsorra. Ha ezt sikerül beszereznünk, a legmagasabb színvonalat is ki tudjuk májfi elégíteni. Tervezzük továbbá egy négyszinnyomó. ofszet automata beállítását - is ... — Ha megkapnák a hitelt, s terveik megvalósulnak, menynyivel növekedne a Petőfi Nyomda évi össztermelése? — Becsléseink szerint, mintegy 150 millió forinttal lenne több az árbevételünk az ideinél, anélkül, hogy dolgozói létszámunkat bővítenünk kellene. Mindez azt jelenti, hogy a következő öt esztendőben, körülbelül 700 millióval múlnánk felül az V. ötéves tervünk eredményét. Koloh Elek A Jánoshalmi Bácska Ipari Sző- vetkezetnek Kiskunmajsán működik egy vasipari részlege, amely propán-bután gázpalackok javításával is foglalkozik. A megjavított, illetve még javításra váró 11 kilós palackok a telep területén igen- nagy mennyiségben vannak felhalmozva, a telepet rossz állapotban levő, körülbelül 160 centiméter magas kerítés veszi körül. A telepet éjjeliőr vigyázza — kutyákkal. Egy megjavított palack kereskedelmi ára az elmúlt esztendőben —, amikor a bűncselekményeket elkövették — 693 forint volt. Mert talán mondanunk sem kell, hogy lopták a palackokat és úgy tűnik, a tolvajokat jobban vonzotta a palack, jobban kínálta a lehetőséget a rossz kerítés, semhogy megriadtak volna a kutyáktól. Valljuk be már itt, a bevezetőben, hogy a tolvajok egyetlen alkalommal sem „találkoztak” az őrzésre rendelt kutyákkal. A tolvajok közül többen éppen a telepen, illetve a részlegnél dolgoztak segédmunkásként. Figyelemre méltó körülmény, hogy a később tizenkét személyre bővült bűnszövetségben kizárólag olyan fiatalemberek voltak — tolvajként, társtettesként, orgazdaként —, akik ideig-óráig tanultak valamilyen szakmát, de azt otthagyva. segédmunkásnak, betanított munkásnak mentek. Ilyen minőségben sem a jobb munkára törekedve akartak magasabb jövedelemhez jutni, hanem loptak. Az ötlet a kiskunmajsai részlegnél segédmunkásként dolgozó, még fiatalkorú Sz. Zsolttól származott. O említette ugyanis munkatársának, az ugyancsak fiatalkorú Zs. Andrásnak — akivel arról beszélgettek, hogyan kellene pénzt csinálni —. hogy lopjanak palackot. Még aznap — a múlt esztendő júniusának végén —. a műszak befejezése előtt két megjavított palackot a kerítés mellé.tettek azzal, hogy este. éjszaka érte jönnek, s elviszik. így is történt. Néhány nap múlva bevonták H. Endrét is az akcióba, bár a fiú fél évvel azelőtt szabadult a javító- intézetből, ahol lopás miatt „tartózkodott". így hármasban már öt darab palackot loptak. A palackokat természetesen azért lopták, hogy eladják. Jól jött tehát Csutor ' István (Kiskun** majsa, Árpád u. 50.), .aki elmondta Zs. Andrásnak, hogy nősülés előtt áll, és gázpalackokra lenne szüksége. Rögtön meg is vett két darabot ezer forintért. Másnap a két palackot Csutor haszonnal adta tovább. Zs. András ráébredt, hogy lopni könnyebb, mint dolgozni. Nem sokkal ezután — a múlt év novemberében — Csutor István önállósította magát. Nyerges Bélával (Kiskunmajsa, Marispuszta 65>'9) abban állapodtak meg, hogy a már ismert módon ők is lopnak palackokat és azokat eladják. Ok azonban úgy döntöttek, hogy nem cipekednek, hanem Szegeden személygépkocsit bérelnek a lopáshoz. A kölcsönzés nehezen ment. hiszen egyikőjüknek sem volt jogosítványa, Csutornak ráadásul még állandó munkaviszonya sem Végül is Csutor Szegeden lakó unokatestvére segített a kölcsönzésnél, az ő nevére bérelték a gépkocsit és november 6-án éjszaka már meg is álltak az említett rozoga kerítés mellett, s egyszerre hat palackot loptak el. A kutyák nem ugattak, az éjjeliőr nem veti észre semmit. Másnap megismételték az akciót, ekkor újabb hét palackot loptak el. November 29-én — szintén autóval — már tíz .palackot loptak ki a telepről. A gépkocsi bérlete azonban lejárt, azt vissza kellett vinni. A tolvajok a következő bűncselekményüket már kénytelenek voltak gyalogosan elkövetni. Egy évvel ezelőtt, 1979 december vége felé Nyferges és Csutor — természetesen éjszaka — bemásztak a telepre és 11 darab palackot loptak Ezeket a teleptől körülbelül 200 méterre levő szalmáskertben rejtették el, de csak egyet tudtak eladni belőlük. A többit már a rendőrség találta meg részben a szalmáskertben, részben pedig Csutor lakásán. Közben mások is lopták a palackokat, de tudtak egymásról, sőt összedolgoztak, beszerveztek újabb embereket, orgazdákat. így például Zs. András a múlt év őszén megismerkedett Fekete Józseffel (Kiskunmajsa, Deák Ferenc utca 57.) és a fiatalkorú H.-J. Istvánnal. Hármasban mentek a telepre és hét palackot loptak. Ezek a fiatalok gyakran jártak szórakozóhelyekre, s önzetlenül feltárták társaik előtt a pénzszerzési lehetőséget. így kapcsolódott a bűn- szövetségbe Nógrádi István (Kiskunmajsa, Kiss Gyula utca 52.). Mészáros László (Bugac, Hunyadi utca 10.) és mások. A bűnszövetség tagjai összesen 72 darab 11 kilós gázpalackot loptak el, s ezeknek kiskereskedelmi ára megközelítette az ötvenezer forintot. A bíróság november közepén hozott jogerős ítéletet a bűnszövetség tagjainak ügyében. Nyerges Bélát üzletszerűen, bűnszövetségben, nagyobb értékre elkövetett lopás miatt tízhónapi szabadság- vesztésre ítélte, egy évre eltiltotta a közügyektől és égy évre a járművezetéstől. Csutor István büntetése 11 hónap börtön és egy évi időtartamra a közügyektől va- ió eltiltás, és ugyancsak egy "évre a járművezetéstől is eltiltották. A többieket harminc nap és öt hónap közötti szabadságvesztésre, illetve különböző összegű pénz- büntetés megfizetésére kötelezett a bíróság,- többségüknél a szabadságvesztés végrehajtását meghatározott próbaidőre feltételesen felfüggesztette. Ugyanakkor kötelezte a bíróság a vádlottakat arra is. hogy az általuk okozott kárt a jogerőre emelkedéstől számított 15 napon belül fizessék meg a jánoshalmi Bácska Ipari Szövetkezetnek, s viseljék a bűnügyi költségeket is. G. S. wmmmmmmmmmmmemrnm mmmmmmmmmmmmmmmmmMMmmMMmmmmmm® (6.) A fiatal tiszt — pedig alig pely- . hedzik az álla — nem jön zavar- . fi ba. megértéssel hallgatja őket. — Féltik a családjukat, ugye — mondja meleg hangon: — Tudom, attól tartanak, hogy ha átmegyünk a Dunán, akkor az ellenség rátör az alföldi falvakra, városokra, kifosztja az otthonukat, megöli a családjukat — folytatja, s hol az egyik, hol a másik arcába néz. A tekintetéből, a hanghordozásából mindegyikük azt hiszi, hogy a tiszt éppen hozzá szól. — Nyugodtak lehetnek, a fejedelem' nem azért vezeti harcról harcra a seregét, hogy romba dőljenek a falvak, pusz. tuljon az ország, hanem hogy kiűzzük végre az ellenséget, és szabadon viruljon az édes haza. Ez a célja a fejedelemnek, ez legyen minden katonának is! Balogh János odafigyelt ezekre a szavakra. Távolabb állt, de jól megjegyezte a fiatal tiszt arcát. .Reggel rossz kedvvel ébredt. Tokaji híre is megijesztette. Mpst mintha megfeledkezne a bajáról. A tiszt szavai lelket öntöttek be- » lé. Csak amikor az már elment, akkor jut eszébe: — Látod, ő se mondta, hogy nem megyünk át. Csönd. Aztán zsongás. moraj. Tokaji csoportja megindul a tábor közpóntja felé. — Elmész? — néz Balogh a társára. Följebb húzgálja a nadrágját, mintha induláshoz készülődne. — Nem megyek én! — mondja Bácsmegyei. Kedvetlenül megvakarja a feje búbját. — Mi lesz ebből? — komorul el az öreg. Lehajol, felemeli a csizmáját. — A jó isten tudja — mondja tettetett hányavetiséggel Bácsmegyei. Kezét feje fölött ( összekulcsolva ropogtatja ujjait. Két katona siet el mellettük. Az egyik mérgesen panaszkodik a másiknak, hogy az éjjel ellopták a vadonatúj nyergét. — Ha megtudom, ki volt — rázza az öklét —. szétvágom a fejét! — Hát ez borzasztó! Ha ez igaz! — sóhajtozik még mindig az öreg. A kunyhó előtt ül. onnan néz föl várakozón a mellette álló Bácsmegyeire. Arra gondol, hogy ő már bajosan él túl még egy hadjáratot, ötvenéves elmúlt, nehezen forgatja a szablyát. érzi. hogy gyöngül a karja. — Istenem, mi (esz velünk. — Semmi. Mi1 lenne — tör ki Bácsmegyei. Még őt is kihozza a sodrából az öreg kétségbeesett só- hajtozása. — Mi lenne?- Elmegyünk haza! — Haza? — teszi le a csizmát Balogh. Fölgyűri a nadrágja szárát, a lábán, a szőrszálak között egy hangya mászik. Bokája fölött piros púp. csípés helye.— Igen. Haza. Ha kiadják1 a parancsot, hogy holnap indulás, én estére már itt sem vagyok. Holnap otthon leszek, aztán engem többet ugyan nem látnak itt. Nem csak ő gondolkozott így a táborban. Az öreg egy ideig hallgat, vakarja a bokája fölötti daganatot. Az udvari hadak mellett az alföldieken kívül itt alig van más katona. — Kend jön? — fordul az öreghez. — Nem tudom — habozik az. Jobb kezével lába fejére csavarja a kapcát. — A fejedelem mindig betartotta a szavát. — Nem a fejedelem ennek az oka! — Ugye, hogy mégsem lesz igaz? — Csak az a sok lézengő nemes ott körülötte! Azok becsapják meg félrevezetik! — Bácsmegyei egyre dühösebben beszél. — Mert az egy sem a mi szabadságunkért jött ide! A saját gazdagságukat nézik. Az öreg kis szünet után megszólal, mintha a gondolatait folytatná hangosan: — Én már nem is bánom, valahogy majd leélem még ezt a keveset. Érzem, hogy nem sok maradt már hátra. De a gyerekek! Azt szerettem volna még, azért is álltam be ide, hogy nekik ne kelljen kóborolni, otthontalanul, kivert kutya módjára. Azt hittem, sikerül majd eljutni délre. — Köhög, mint mindig, ha a kelleténél jobban fölingerli magát. Attól tart, hogy ebből az évszázados, öröklött álomból nem lesz semmi. De azért folytatja: — Sikerül ismét otthont alapítani Bácskában, gyökeret verni azon a zsíros, fekete földön, amelyben az őseim csontjai porladoznak, Árulással vette be a török azt a várat. — Lábát belehelyezi a csizmába. Szeretné folytatni, de Bácsmegyei félbeszakítja: — Ki tudja, mi van ott most. — Úgy látszik, hiába minden — sóhajt, megint az öreg —, pedig csak azért álltam be. Különben ... nem nekem való ez már. Jobb lett volna otthon maradni. A mi édes urunk nem í.. — Ha beesteledik, megyünk. — Ki tudja, hogy lenne jobb. — Hát azt akarja, hogy minket ott, a Dunántúlon vágjanak szét, gyerekeinket meg itt. a Ti- sza-parton ... — De ha mégis, ha végül mégis sikerülne... — Ha minket egyszer innen átvezényelnek, akkor vége.” — Az igazság úgyis ki fog derülni. — Ki hát, csak nekünk az már nem sokat ér! — Istenem, ha az ember biztosan tudná!... — Itt most csak az biztos, hogy én estére megyek haza. Jobban tenné, ha kend is velem jönne. — Gondolod, menjünk ... — mondja. Mintha meginogna a hite. — Én nett) maradok! — De mások is ezt mondogatják. — Akkor meg oda minden. — A fiára gondol, Jancsira, akit legjobban szeret, mert annyira hasonlít rá, Hogy megüli máris a lovat! — Csak mi megmaradjunk. — De minden remény nélkül? — Rosszallólag csóválta a fejét, zsíros, csomókba ragadt, hosszú ősz haja széthullott a nyakába. — Hogy éppen semrrvi -reményünk se maradjon! — Élni kell, Jáno? bátyám, élni. Most ez a fontos! Az öreg most a másik, lábát helyezte a csizmaszárba. Mielőtt belenyomta volnla, újabb keserűség tört fel belőle: — Élni? Az neked élet?... Mi volt az én1 ötven évem? Meg az apámé? Ha belegondolok, hogy a gyerekeimnek is ezt kell végigszenvedni .. . Igaza van annak, aki azt mondja, akármi lesz is, vissza nem megy, járomba nyakát nem teszi többé! — Gyerünk a térre! — szól oda valaki a kunyhó mögül. — Hozták a kenyeret! — Gyorsan föláll- nak, s' a tábor központjába sietnek. Szegedi Kis István szegődött hozzájuk. Bajszos, csizmás, hetyke vitéz. Tavasszal állt be a kurucokhoz, amikor Andrássy István generális seregével Szegedet elfoglalta. Szegedi Kis .István akkor szerzett lovat meg szablyát, s Andrássy seregével távozott a városból. Most szeretne visszamenni. Folyton arra gondol. Úgy érzi, neki van miért bosszút állni. Nem is fűti más, csak ez a vágy. — Istenem, mi lesz ott! — vakarja meg. sóhajtva az üstökét Balogh János. — Legjobb lenne talán mégis elmenni... 1 — El? — csodálkozik. — Most. amikor indul a had! Ugyan hova menne? Most mondta épp a komám, hogy amíg a szablyát bírja, jobbágynak ő vissza ugyan nem áll! ‘ — Hát az igaz — mondja az öreg szuszogva, nehezen tartja a fiatalokkal a lépést —, nem azért jöttünk a táborba, nem azért hagytuk el otthonunkat, hogy még rosszabbra térjünk vissza. Közben a testvérére gondol. Aki mindenáron le akarta beszélni a hadba állásról, mit szólna, ha most mint szökevényt viszontlátná. V. Beesteledik, be is sötétedik, mire a kocsik a fülöpszállási útkereszteződéshez érnek. Itt megállnak éjszakázni. Kockázatos éjjel szállítani a drága terhet. Nem ritkán hallani rémtörténetekről. Hol itt, hol ott támadtak meg, fosztottak ki, gyilkoltak le jámbor utasokat, gazdag .kereskedőket a haramiák. A keresztúti fogadóban már ismerik az érkezőket. A tábor felé menet itt szállnak meg a kecskeméti meg a távolabbi vidékekről, Tokajból, Debrecenből érkező utasok. Számolják, pedig anélkül is tudják, hogy több mint felét megtették már az útnak. Holnap karán indulnák, -estefelé a táborba érnek. Ha közbe nem jön valami — mondogatják. Hiszen, ha hosz- szú útra indul az ember, különösen megrakott. szekerekkel, nem tudhatja, hogyan ár a végére. (Folytatjuk.) BUMM : É É É
