Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-07 / 287. szám
IRODALOM A gyermek a könyv V alamint a házat is " alulról kezdik építeni, azonképpen a magyar irodalom olvasóközönségének nevelését is alul, a gyermekeknél kell kezdeni — Írja Benedek Elek a magyar gyermekirodalom atyja. Természetes, hogy Benedek Elek megállapítását item úgy kell értenünk, hogy azért olvassunk, neveljük gyermekeinket az olvasásra, hogy olvasóközönséget teremtsünk, hanem elsősorban azért, hogy utódainkból értékes emberek, a társadalom hasznos tagjai váljanak. A gyermekirodaimat nagyon sokáig egészen furcsán és helytelen módon értelmezték, egy leguggoló, lehajtó, gügyögő irodalmat értettek alatta, az irodalomnak le kell szállnia a gyermekekhez. Nem így van. A gyermek- irodalom az irodalom szerves és elidegeníthetetlen része, csupán olyan specifikumokkal rendelkezik, .melyek figyelembe veszik az életkori sajátosságokat, addigi élményanyagukat, erkölcsi világképüket. A gyermekirodalomnak önálló léte, létjogosultsága van, hasonló esztétikai ismérvekkel és követelményekkel, mint az úgynevezett felnőttirodalomnak. A gyermeket azonban nemcsak beszédre, helyes viselkedésre és a társadalom különböző írott és íratlan normáinak ismeretére kell megtanítanunk, hanem meg kell tanulnia olvasnia is, meg kell szerettetni vele az olvasást, annak örömét. Az elmúlt korok gyermekirodalma két nagy hibába esett. Egyrészt állandóan és szinte kizárólag pedagógiai célzatú volt, „szájbarágós”, másrészt a gyermeket nem tekintette a maga szintjén sem értelmes lénynek az iródalmi befogadás szférájában, csupán leereszkedő hangnemben vélte elérhetőnek értelmét. Nem kell mondani, hogy a mai 5—10 évesek valóságérzéke, valóságérzékenysége milyen nagyfokú, elég csak a tv Delta-műsorának népszerűségére utalnunk, hogy az autótípusok ismeretéről ne is beszéljünk. Ez már a világra eszmélés, észlelés első pillanatában megnyilatkozik, ezért a mese is más értelmet kapott az utóbbi két évtizedben. Nincs már vasorrú bába vagy kéményseprő, aki elviszi a rossz gyerekeket. Még a képzeletet megújitó mesében is a valóságelemek. kerülnek túlsúlyba. A legkisebbek könyvhöz, olvasáshoz való szoktatása azonban még a mesék felolvasása előtt kezdődik: a leporellókkal, lapozgatókönyvekkel, képeskönyvekkel. S később, amikor a hallott mese vagy történet élménnyé válik, amikor a 3—4 éves észreveszi, hogy „apu, ezt tegnap másként mondtad", a mese nemcsak a szórakoztatás vagy az elaltatás funkcióiát tölti be, hanem egy nyiladozó értelem emlékezetét is megmozgatja. Ebben ’a korban a rövidebb lélegzetű mesék ajánlhatók mint például a Móra Kiadó nagyszerű összeállítása a Mindennapra egy mese, Benedek Elek népmeséi gyűjtésének minden egyes kötete vagy Illyés Gyula nagyszerű 77 magyar népmese című válogatása. Nem szabad elfeledkeznünk a versekről, többek között a memóriagyakorlatok miatt sem. A verset nem megtanultatni. hanem megszerettetni kell, annak nyelvi, sti- lárís szépségét, s nem utolsósorban belső ritmusát, zenéjét. Weöres Sándor. Tanrikó Sirató Károly, Zelk Zoltán vagy Kormos István gyerekversei irodalmi értékű, rangú alkotások, s ha ilyeneken nevelődik a gyerek, bizonyos, felnőtt korában nem áll meg a krimik vagy Jókai olvasásánál. Az olvasóvá nevelés szülők számára legnehezebb szakasza akkor kezdődik, amikor a gyermek önállóan kezd olvasni. „Az ember klasszikusok olvasására születik — írja Németh László Lányaim című művében — s egy ép gyereklélek sokkal közelebb ül a költészet nagy forrásához, mint egy középiskolával denaturált felnőtt. Igenis, össze lehetne állítani remekművekből egy olyan könyvtárat, hogy a gyermek azon jusson el a serdülésig”. Valóban vannak olyan olvasmányok, melyeken generációk nőttek fel, s ma sem porosak, időszerűtlenek. Defoe, és Swift, Dickens és Mark Twain. Móra és Gárdonyi. Móricz és Mándv Iván alkotásai többségükben tulajdonképpen eredetileg nem a gyerekeknek készültek — csupán később nemesedtek azzá, olyan művekké. melyek ismerete nélkül aligha válhat valaki alkotó olvasóvá. Nyilvánvaló szükség van kalandos regényekre, indiántörténetekre, s arra a műfajira is, melyet egyszerűen Verne Gyulának nevezünk 100 év óla. Ma már csökken a veszélye annak, hagy a tizenévesek csupán szépirodalmat olvasnak, s elhanyagolják az úgynevezett ismeretközlő irodalmat. Az egyoldalúság inkább más’ oldalról fenyeget. Egyrészt a sci-fi, vagyis a tudományos-fantasztikus regények túlzott, jelentőségét messze meghaladó kedvelése, másrészt — ami jobbára csak a most tizenévesekre jellemző — a technika abszolút előnyben részesítése. A tudományos-technikai forradalom korát éljük, de történelmi-irodalmi ismeretek nélkül gyökértelenek vagyunk. Nemzeti múltunk, művelődéstörténeti értékeink megbecsülése, a humánum tisztelete, majd gyakorlata nélkül nehezen képzelhető el tartalmas élet. A társadalomtudományokban olyan világ- viszonylatban is kiváló sorozatok állnak a nagyobb gyerekek rendelkezésére, mint a Képes Történelem, a Képes Földrajz vagy az így élt... Az összefüggéseket jól kiemelő, sok képpel bemutató sorozatok nemcsak az iskolai tananyaghoz kapcsolódnak, hanem segítik a helyes történelmi, politikai tájékozódást is. A Móra Kiadó Természetbúvárok könyvespolca című sorozatában a tudományok szinte minden ágát népszerűén bemutató köteteket találunk. Ismeretterjesztő gyermekkönyvkiadásunk az utóbbi néhány évben hatalmasat fejlődött. Elég ha utalunk a kisebbeknek szóló Bölcs Bagoly illetve a Búvár zsebkönyvek vagy a nemrégiben indult Kolibri könyvek sorozatokra. vagy a társadalomtudományok területén a már kamaszoknak szánt Iránytű című sorozatokra. A művészeti ismeretterjesztés még nem érte utol ezeket a valóban nagyszerű kiadványtípusokat. Az említett sorozatok inspiráló hatásúak — sok esetben életpályákat dönthetnek el —. nem is említve a látókörtágító hatásukat. A magyar gyermekkönyvkiadás napjainkban vált nagykorúvá — választékában, a művek tartalmi s formai színvonalában -i legjobb európaiakkal is felveszi a versenyt Tudni kell e széles választékból ésszerűen, tudatosan választani: egyrészt hogy az ismeretek, és olvasmányok a tudomány és a széni rod alom gazdag palettáját mutassák be, másrészt, hogy módot adjon ez a választásra, a soecializáló- dásra is. Az olvasás a jellem- és ízlésnevelés eszköze az ember formálásában, ezért a szülő feddő és biztató szeme ott kell leaven gyermekei olvasmányainak kiválasztásában i« Z. F. a*:-:*:*:*:*:*: A KECSKEMÉTI AMATŐR MŰVÉSZEK BEMUTATÓJÁN Emlékezés és előretekintés A Megyei Művelődési Központ müvészklubjában, kicsiny területen sok jó képzőművészeti alkotást állított ki a helyi kör. Anyagának fele joggal szerepelhetne — minősége okán — a vasárnap Kiskunfélegyházán megnyílt megyei téli tárlaton; ami nem azt jelenti, hogy ez utóbbi gyenge színvonalú volna, hanem, hogy a köri tagok munkái egyéniséget, szakmai felkészültséget, korszerű tartalmakat ugyanúgy felmutatnak, mint a hivatásosak nagyobb fele. Az amatőr képzőművészeti mozgalom Kecskeméten 1950-ben, Mátis Kálmán festőművész szervezésében indult, s a régebbi művésztelepi hagyományokat folytatta. Mátis Kálmán halálával — helyiségproblémák miatt — sok vihart látott az a kis lelkes társaság, amely, olykor félévenként szedte a batyut, s költözött szak- szervezeti, könyvtári, úttörőházi. s egyéb kisebb-nagyobb, alkalmas és alkalmatlan, mindenkor más körökkel közös helyiségekbe, aszerint, hogy a város éppen funkcióban levő vezetői mennyire tartották fontosnak ezt a művészeti ágat. Furcsa módon, a legkülönbözőbb nehézségek dacára, e kecskeméti egyesülés termeit ki magából nem egy hivatásos festőt és szobrászt, keramikust és belső tervezőt, vagy textiltervező művészt; ami azt bizonyította. hogy az amatőr képzőművészeti mozgalom még ebben a városban is szükséges jó. Ügy tűnik, hogy az egy ideig a Pannónia helyi rajzfilmstúdió- támogatásával működött kör a Megyei Művelődési Központ keretében gondos gazdára talált; bár saját helyisége itt sincs, ami a rendszearesebb. munkának és a tagoknak igazi műhelyt és második otthont jelenthetne. Néhány szó a kecskeméti kölniünké járói: más körök — sőt a mai magyar képzőművészetnek is — hibája, hogy a tagok művei a mesterek élményeiből és technikai leleményeiből élnek, s igy egyféle iskolás egységbe foghatók — amit jómagam, az egyéniségek elhalványulása, eltűnése, vagy esetleg feltűnésének hiánya miatt nem tudok eléggé kárhoztatni, mert művészetről lévén szó, az alkotások értékében döntő súllyal játszik közre a különbözés. A kecskeméti körtagok kiállított munkái viszont egyéniek, messziről látszik rajtuk, ki alkotta azokat. Igen szerencsés dolog. hogy a helyi Révész-iskolával megszűnt az amatőr kecskeméti művészek csoportnevelése; és helyébe a nevelés rousseau-i elvei léptek: az egyéni kisebb-nagyobb hibák fokozatos nyesegeté- sének módszerével kell kibontakoztatni mindenkit, hogy a benne szunnyadó, vagy rejlő tehetség zökkenőmentesen kibontakoz- hassék. A művek arról adnak hírt, hogy a jelenlegi mester. Túri Endre sem tért el a legjobb vezetői hagyományoktól. Talán éppen ennek köszönhető, no meg a közvetlen elődnek: Palkó József festőművésznek, aki nemrég (9 Forgó Imre: Madaras bácsi. köszönt le a kör éléről, hogy immár évente szerepelnek a kör tagjainak munkái a megyei közös tárlatokon is. Néhány név közülük ismerősként cseng a képzőművészet iránt érdeklődő helybeliek fülében: Palkó Pál, Szíj- jártó Árpád, Petri Ildikó, Varga Imre, Kalmár Pál. Amikor'a kecskeméti amatőrök tárlatát láttam, eszembe jutott hogy annak idején egy hasonló helyi közösségből hogyan nőtt fel a mozgalmas helyi műhellyé vált Művészklub, melybe írók és színészek, képzőművészek és szimpatizánsok szinte naponta megfordultak. Bekötötte, s talán örökre ide is kapcsolta a helyi múvésztelepen megfordult lakók java részét ez az egyesülés. — Most, amikor nemrég megalakult a helyi fiatal alkotók klubja, és más művészeti mozgások is lehetővé tennének valamely hasznos együttélést, jó alkalom nyílna ahhoz a' régi Művészklubhoz hasonló kezdeményre. Figyelmeztetésül hadd mondjam előre: e klub tagságában semmiféle megkülönböztetés sem helyénvaló, mert amikor egyeseket kirekesz- tünk, mások hiár a; egymás közötti helyezést, rangot vitatják.’ Nagyon jól. megfért annak idején a mi klubunkban a verselő, vagy novellaíró nyomdász és László Gyula professzor; vagy Csohány Kálmán grafikusművész és a bírósági alkalmazott, ha a művészet érdekelte; de együtt volt itt a műgyűjtő orvos és az irodalmi babérokra pályázó újságíró is. Megjelent itt Kassák és Weöres; de városi pártbizottság osztályvezetője is. Nagy elvi viták, zsürizetlen • Kalmár Pál: Női (ej. belső bemutatók éles kritikáin nevelkedett ott mindenki, s hogy eredményesen, arról későbbi, s akkori irodalmi és művészeti példák adnak bőséges bizonyító anyagot. Nos, erre gondoltam a kiállítás láttán: ismét megérett az idő arra, hogy — éppen a mai illetékes vezetők művelődéscentrikus szemlélete miatt, de a helyben nevelkedett különböző művészeti ágakban eredményes fiatalok jelenléte miatt is — a helyi' művészeti energiáról kifelé szervezetten hallathatna magáról, befelé pedig segíthetné azt a mozgást. ami a nagykorúvá váló művészeti életnek előfeltétele lehet Goór Imre • Szijjártó Árpád: Célpont. • A könyv bűvöletében. (Dóri Pál felvétele) TÁRNÁL LÁSZLÓ Jókedvű verset kellene Elcsöndesült a betonketrec, elérkezett az idegtépő szótlanságnak, egymás kerülgetésének vésztjósló ideje. Vágni lehet a füstöt, padlón -borosüvegek, asztalon narkotikum-korongok. csikkekkel megtömött hamutartók. Robbanásveszély. Az asszonyok az ágy szélén ülnek vöröslő szemekkel, a gyerekek némán nyelik könnyüket, és játékpuskái'kkal a frontra készülnek megint, az idegtépő szótlanságban. Képernyő sugarától kékülnek az arcok: kitört valahol és valahol folytatódik a háború. Jöhet a kényszerzubbony — menedékként, hogy senki se foghassa magára a fegy vert. ezzel elkerülhető lenne a világöngyilkosság, egész iszonyat-álom. , visszatérő bűntudat. Lehet-e jókedvű verset írni hazugság nélkül? Mölt er Károly j kilencvenéves 1 „Külön lelke van az alföldi külvárosnak. A török hódoltság óta külön jellege, s hagyományai maradtak. Karfás hidak alatt hepehupás árok váltja föl a vízvezetéket, földszintes házsorok lapos kisszerű utcáin pislog este egy-egy olajos mécses, aki inasa lehetne a piaci villanynak, és homokos ragacsba süpped a lábbeli, mely a belvárosi keramiton, vagy aszfalton megkopott. Sárban. tócsákon átszökő emberek szidják itt a polgármestert, s mikor zivatar után a hidat is viszi a víz, akkor a kispolgárok inkább lázadnak a tanács, mint a „némöt"-nek kedves kormány ellen. De aztán verőfényben innét lát ki az ember a buckás rónára, hová széles arccal kacag a nap. Mintha Isten az emeletes házakon takarítaná meg a fényt és világosságot, melyet két marokkal szór a viskókra és a délibábos határra. Éjszaka meg, mikor élni kezd a fülledt város, és fekete takaró alatt a piros öröm lángjai gyúlnak — idekint már egyszerűsödik minden, hazatakarodik a legelő jószág, kolompszó után nóta pattog a kurtakocsmában. akárcsak falun volnánk, ahol titok lappang a kert alatt, és babona suttog a keresztutakon. Itt élt most Martin, a rózsaszín, a sorstalan fiatalságban, a büszke tabáni timárdinasztiá- nál... ... A házban nevelkedett még Árva Balázs is, aki nem hiába ette gyámjaforma mesterének. Füredi Boldizsárnak a jó kenyerét. Nála jutott legénysorba, és bikáerejénél csak szorgalma és jámborsága volt nagyobb. Ügy élt ott a homokhullámos .Nyomás' szélén, mint a becsület mustrája: ha baj volt valamelyik talfáji legénytanyán, úgy hajigálta ki a furulyanadrágos kacrosokat, hogy messzire penderült pörge kalapjuk. s akkorát nyekkentek a görög pálinkás boltja előtt, mint á nyers állatbőrök a meszes gödörjj ben." Régi olvasmányélményből, egy- egy Petőfi Népe- meg . Forrás^ cikkből tudják néhányan, hogy Molter Károly, a most kilencven esztendős jeles erdélyi író maga volt az a bizonyos Márton. aki| nek gyönyörűséges sorsát még gyönyörűségesebben megrajzolta, híres regényében, a Tibold Már- ton-ban. Mit tesz a véletlen? A legszebb kecskeméti emlékezéseket rendezgetve éppen a minap ke{ rülteka kezembe a hajdani református főgimnázium — most Katona József Gimnázium — egykori diákjainak visszaemléke-í zései, az önéletrajzi regény’ kiskunsági fejezetei. Kitűnő, érzéke letes dokumentum számunkra, és lebtlincselően érdekes, bűvölő oL vasmány. Könnyen felfedezhetők ismert, tiszteletünkre máig érdé? mes kecskemétiek. Tóth László például. ..Madarat tolláról, embert barátjáról." Az igazságra fogékony, a humánummal elgyűrűzött diák rátalált a hasonlóan gondolkodókra, az újat akarók is fölismerték | bácskai diák műveltségét, társadalmi elkötelezettségét. Nem véletlenül említettem éppen a nyomdaigazgató—sakktudóst. Moltet Károly is hozzá hasonló ráter- ' mettséggel. buzgalommal, tisztasággal. hozzáértéssel készített te- levényt a néppel tartó írók befde gadására mint a gimnázium másik jeles tanulója. Tóth László á Márciust Front kecskeméti találkozójáért fáradozott. Molter Karoly a Vásárhelyi Találkozó egyik előkészítőjeként próbálta népét jobb jövő felé kormányozni. Csodálható? Olvashattuk az idézett regényrészletben, hogy milyeh szeretettel szólt Tibold Márton a tamburapéngetö Árva Balázsról H. N. .
