Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-02 / 282. szám

19M. december t. • PETŐFI KfiPE • } 9 Megkezdődött a KGST jogi értekezlete IDEJÉBEN SIKERÜLT BEFEJEZNI Budapesten hétfőn megkezdő­dött a KGST jogi értekezletének XIX. ülése. A tanácskozáson részt vesznek a KGST-országok és Jugoszlávia küldöttségei. Egyebek között olyan szabályo­zás kidolgozásával foglalkoznak, amely rendezi a vállalatok kö­zötti műszaki-tudományos együtt­működés egyes jogi kérdéseit, pél­dául azt, hogy mi a teendő ab­ban az esetben, ha valamelyik fél nem teljesíti vállalt kötelezettsé­geit. Ezzel teljesebbé válik a KGST-integráció jogrendszere. Az ülésen a tagállamok képvi­selői aláírják azt a megállapo­dást, amely korszerűsíti a kü­FILM JEGYZET Kaliforniai lakosztály Ha jól megfigyeljük, három egyfelvonásos komédia szálait bogozza össze a Kaliforniai lak­osztály című színes amerikai film­ben a nálunk is jól ismert szín­darabíró, Neil Simon, akitől a forgatókönyv származik. Segítő­társa — mégpedig igen kitűnő — a könnyű műfaj hétpróbás rende­zője, Herbert Ross. Ö minden va­lószínűség szerint végigjátszotta a filmkészítés teljes skáláját, volt koreográfus, gegman, rendező munkatársa, gyártásvezetésben részt vevő szakember stb. stb. 0 volt az, aki valamilyen minőség­ben közreműködött a legnagyobb sikerű amerikai musicalek gyár­tásában. Említsünk néhányat: Carmen Jones, Dr. Doolittle és a nálunk is sikerrel játszott Funny Girl. A musical eszközeinek ha­gyományos fordulatait félredob­va, frisset, ötleteset és igényeset alkotott. A Kaliforniai lakosztály eseté­ben Herbert Rossnak nem volt nehéz dolga, hiszen kitűnő a for- gatókönyvíró és első osztályú a szereplőgárda is. Nem véletlen, hogy a szellemes dialógusok spe­cialistájának, Neil Simonnak a műve valósággal szárnyat adott Rossnak. Patikamérlegen adagolt fordulatok, ötletes és másodperc­re kiszámított vágások, és a há­rom eseményszál mesteri elegyí­tése adja a legfőbb érdemeit en­nek a kedves, könnyed filmnek. A jelenetek nincsenek túlzsúfol­va, de a rendező és a szövegíró teljesen kihasznált, utolsó cseppig kipoentírozott eseménysort visz filmre úgy, hogy a nézőtéren az elsőtől az utolsó képkockáig ébren tudja tartani a kacagást. Az őszinte, felszabadult nevetés a legnagyobb adomány, amivel megajándékozza ez a film a né­zőket. * , A film története, ha részeire bontjuk a sebesen változó mozza­natokat, tulajdonképpen négy há­zaspár Kaliforniába való utazásá­nak következményeit és előzmé­nyeit festi meg mulatságosan. Az egyik pár az ünnepelt angol film­színésznő és férje, aki rendkívül könnyelműen személyesen jele­nik meg a még oda sem ítélt Oscar-díj átadási ünnepségén. Persze, nem ők kapják a díjat. A másik egy rokonszenves korosabb úriember, aki a testvéréit jön meglátogatni ide a napfényes Ka­liforniába, közben a figyelmes öcs egy csinibabát csempész bele a szállodai szobának az ágyába. Csakhogy közben megérkezik a feleség is. Két jól szituált orvos, két vidám feleséggel felszerelve ugyancsak a darab színhelyéül szolgáló luxusszállodába érkezik. Az ő kalandjaik a legjobb ame­rikai burleszkek hagyományait képviselik, végül egy feleség, aki elvált férjétől szeretné visszakap­ni valahogy 17 éves fiatal lányát, aki — mint kiderül — inkább vonzódik a kiegyensúlyozott ter­mészetű apához, mint a túlérzé- kenyített, intellektuálisan ideges asszonyhoz. A feleséget Jane Fon­da alakítja. Ebben a számára ide­gen szerepkörben választékos íz­léssel, finom eszközökkel, elhihe­tő alakítást nyújt. De hasonlóan jó teljesítmény jellemzi Walter Matthau, Maggie Smith, és a ná­lunk kevéssé ismert Alan Alda színészi teljesítményét is. A film nem akar nagy erkölcsi igazságokat képviselni. Apró em­beri gyengeségeket figuráz ki vá­lasztékos eszközökkel, a legjobb értelemben vett könnyű műfaj pehelykönnyedségű „szókimondá­sával". Másfél órás kikapcsoló­dást, bűbájos szórakozást nyújt ez_ az 1979-ben készült amerikai film. Cs. L. KERÉKPÁROK SÁROSPA TARRÓL • A Csepel Müvek Jármű- és Konfekcióipari Gépgyárának sáros­pataki gyárában két évvel ezelőtt kezdték meg a kerékpárok szere­lését. Itt készítik a belföldi piac számára CSEPEL, TÜRA. VELENCE, TACSKÓ stb. kerékpárokat. Az idén kilencvenhatezer darab külön­böző kerékpárt akartak forgalomba hozni, az igények növekedése miatt a gyártási tervet tízezer darabbal emelték. (MTI-totó: Fehér József felvétele — KS) lönböző KGST-országokban mű­ködő közös vállalatok — mint pél­dául az AGROMAS, az INTER- METALL — jogállását. A tanácskozást dr. Szilbereky Jenő, a Legfelsőbb Bíróság elnö­ke, a KGST jogi értekezlete ma­gyar tagozatának elnöke nyitotta meg. (MTI) Korszerűsítik az Árpád-hidat December az előkészületek utolsó hónapja az Árpád-híd át­építésének startja előtt. A követ­kező hetekben aszfaltburkolatot kap az új óbudai Alsó rakpart, amelyet a Lágymányostól Újla­kig ívelő parti utat meghosszab­bítva építettek ki a Filatori-gá- tig. Sávját a Dunától foglalták, a mederszegélyt töltötték föl, hogy a Szentendrei út felé-felől haladó gépkocsik forgalmát eltereljék a Flórián térről. A téren ugyanis csak üggyel-bajjal lehet majd át­jutni, hiszen itt, a híd szélesítő, sével párhuzamosan építik az aluljárót, felüljárókat. Az építkezés: állami nagyberu­házás, költsége 2,9 milliárd fo­rint. Az új szerkezeti elemeket a Ganz Mávag készíti, az átépítés generálkivitelezője a Hídépítő Vállalat. Előbb a Margit-híd te. lőli hídpályát, szerkezetet bont­ják, cserélik, szélesítik, amivel 1982-ben készülnek el. A megújuló Árpád-hídon két­szer három sávban haladhatnak majd az autók, középütt, zárt pá­lyán, az egyes gyorsvillamos ha­lad majd, melynek vágállomásai a Vörösvári úton és a Kerepesi úton lesznek. (MTI) • A metsző, hideg szélben hidroíáróval telepítették az utolsó — 15 hektáros kékfrankos-táblán a vesz- szőket. Jászszentlászlón a termelőszö­vetkezetben nagy hagyománya van a szőlőművelésnek. Nyolc és fél millió forintos költséggel kor­szerűsítették 130 hektáros szőlő- ültetvényüket. November utolsó napjaiban pedig befejezték azt a 32 millió forintba kerülő telepí­tést, amelyet az V. ötéves terv­időszakra terveztek. A hát végén lehulló 30 centiméteres hóréteg már betakarta a helyükre került Muscat ottonel, Irsai Olivér, sasz- la és kékfrankos vesszőket. A szö­vetkezet dolgozói mintha megérez­ték volna a tél hirtelen beköszön­ték mert megfeszített ütemben végezték munkájukat. • Jobbra: a szövetkezet dolgozói védett helyen, fóliasátorban ki szítették elő a telepítéshez szük­séges vesszőket. DINNYÉVEL KEZDTÉK —HALÁSZLÉVEL FOLYTATTÁK Érsekcsanád „honfoglalása” Siófokon Van egy olyan mondás, miszerint a fér­fiak szívéhez a gyomrukon át vezet az út. Úgy látszik, hogy ez a városokra is érvényes. Érsekcsanád mindenesetre ízletes termékei­vel — dinnyével, zöldségfélékkel, baromfi­val — hódította meg Siófok vezetőit és la­kosságát. A nyári bemutatkozás sikerén fel­buzdulva, a siófoki Városi Tanács nem. min­dennapi ajánlatot tett a Búzakalász Terme­lőszövetkezetnek: nyisson éttermet a vásár- csarnok épületében. Így született meg az érsekcsa- nádi Sárköz étterem testvére, a siófoki Sárköz. Szinte hihetetlen, hogy mindössze négy hónap alatt hozták rendbe és rendezték be a hangulatos üzletet, ahol a bútor­zattól az abroszig minden tárgy stílusosan összehangolt, és a köz­reműködők jó ízlését dicséri. Az a szép ebben az 'étteremben, hogy nem rikítóan, vagy sablo­nosán népies, mégis utal — diszk­réten, ízléssel motiváltán — a honi jellegre, sőt a falon látható fényképek Érsekcsanád népszo­kásaiból adnak ízelítőt. Az ajtó előtt türelmetlenül to- porgó vendégek vártak bebocsá­tásra. Még egy utolsó tanácsko­zás a pincérekkel, gyors szemle a terítéken és a fiatal üzletvezető. Majoros János jelt ad a nyitásra. — Amíg élek, nem felejtem el ezt a napot — huppan mellém, féllábbal ugrásra készen. — Egész éjjel le sem hunytam a szeme­met az izgalomtól. Nagy dolog ez, hogy 27 évesen ilyen szép és nagy feladattal bíztak meg. Látta vol­na, micsoda lázban égtünk hete­ken át. Egy hónap alatt vásárol­tunk össze mindent, az utolsó só­tat tótól a kávéfőzőig. A tanács­tól kaptam egy csekkfüzetet, a tsz-től kocsit, és jártuk az or­szágot. Amit végképp nem lehetett elő­teremteni, leleménnyel pótolták. Sötétbarna abrosz például nem létezett. Anyagot vásároltak és megvarratták. Hámos Miklósné belsőépítész sajátkezűleg festette barnára a függönytartó fakariká- káit, mert csak nyers színűt kap­tak. A palack formájú itallapot iparművész tervezte, de az ötletet Majoros János hozta külföldről. A vendéglői parasztbútorok stilizált, modern változatát a siklósi Faipa­ri Ktsz gyártotta, soron kívül. A berendezés stílusát követő ál­mennyezetet, a bárpultot a tsz szakemberei készítették, sőt fel is szerelték. Az étlapon szereplő finomságok méltók a sárközi konyha népsze­rűsítésére. Sárközi pontyhalászlé, ormánsági töltött csirke, csanádi lebbencsleves, csanádi töltöttká­poszta, csupa házias étel. II. osz­tályú, tehát elérhető áron. A vá­lasztékot végre-valahára papri­kás krumpli is gazdagítja, de a főétel természetesen a halászlé, és a maga nemében páratlan Csa­nádi káposztás, túrós és megy- gyes rétes. Készítésének titkát Ér- sekcsanádon tanulták a siófoki szakácsok. A nyitás napján azonban Umenhoffer János, az igazi. bács­kai ételek nagymestere főzte a halászlét. Hatalmas bográcsban. 8 kiló halból. Hiába lestük min­den mozdulatát, nem jöttünk rá. mitől lett olyan pikáns, zamatos? — Nem kell ebbe semmi más — magyarázta hamiskás mosoly- lyal —, csak hal. hagyma, só és paprika. És tudni kell, hogy mi­kor mit teszünk bele. Most tet­tem rá egy kis fokhagymát, mert elveszi a tavi ponty iszapizét. A paprikát csak azután szórom be­le. hogy a fehér habját elforrta. Ilyen egyszerű lenne? Tanítvá­nya. az étterem fiatal szakácsa ezt nem állítja, bár erősen bízik benne, hogy hamarosan méltó lesz mesteréhez. — Siófokon már nagyon hiány­zott egy étterem, ahol kulturált környezetben. különleges izek csábítják a vendéget — mondta dr. Filiszár Tibor, a városi ta­nács termelési és ellátási osz­tályának vezetője. — Az érsek- csanádiak először a termékeiket hozták el. és nekik köszönhetjük, hogy az egész országban nálunk volt a legolcsóbb a dinnye és a zöldség. Ez adta az ötletet, hogy ha már idetaláltak, maradjanak is meg nálunk. Ez év áprilisában találkoztunk először, odáig azt sem tudtam, hogy Érsekcsanád a világon van. Most pedig mutas­son nekem valaki egy olyan 400 adagos éttermet, amelyet 4 hó­nap alatt teremtettek meg, saját erőből, és jobb ennél? Mi nagy várakozással nézünk erre a vállal­kozásra. Siófokon annyira kevés új hely nyílik meg. hogy ennek súlya, jelenősége van a mi váro­sunkban. Solt Árpád, a tsz elnöke is elé­gedett az eredménnyel. — Szövetkezetünk 14 millió fo­rint értékű kertészeti, terméket állít elő évente, mondhatnánk, hogy zöldség- és dinnyegyárosok vagyunk. Nekünk is érdekünk, hogy olyan helyet találjunk a ter­mékeinknek. ami állandó. Szá­munkra is előnyös, hogy betettük a lábunkat Siófokra. Így tudjuk tartani a piacot, baromfiboltot is nyitottunk, most pedig ezt az ét­termet. Ami befolyásolt minket, az. hogy egy termelő egységnek közel kell kerülni a fogyasztóhoz. Külön szerencse, hogy elképze­léseinkhez a siófoki tanács veze­tőiben nagyvonalú és segítőkész partnert sikerült találnunk. Vadas Zsuzsa A „piros” vonat volt a leggyorsabb Hétfőn — a szerkesztőségben. — Mennyit késtetek? — Cirka egy órahosszát. — Akkor szerencsések voltatok, mert,.. Idefi­gyelj ! És máris olvassa a listát kollégám, hogy milyen késésekkel érkeztek Kecskemétre a vonatok Buda­pest, illetve Szeged felől. Elhűlök, s csak annyit tu­dok hozzátenni. — Akkor csakugyan szerencsés vagyok. Szolno­kon még én se gondoltam pár órával ezelőtt, hogy az onnét Félegyházára, illetve lakiteleki átszállással Kecskemétre közlekedő „piros vonat” ilyen kivéte­les tehetséggel küzd majd meg a hóeséssé). Mert — hogyan is indultam? Hat óra öfcven. A. szolnoki vasútállomás hatalmas üvegcsarnokában nem is igen láttam még ennyi embert egyszerre, Persze, késnek a vonatok. Hal­lottam a rádióból is, hogy több száz percet. Az in­dulásokat jelző, elektromos működésű táblákon ilyeneket látok: Budapest—Békéscsaba — késik. Vagy Budapest—Szolnok—Mezőtúr 21 óra ennyi perc. Tehát még a tegnap esti sem érkezett be... Szolnok—Szentes 1. vágány... Több nincs is kiír­va, pedig ilyenkor van vonat bőven — normális idő­ben. Az én vonatom — Szolnok—Lakitelek—Kiskun­félegyháza se ezen a benti táblán, se a peronon, oda­kint nem szerepel. Az első vágányra szokott befutni Félegyháza felől úgy negyed nyolc tájban. Ki-kisé- tálok. Az „én” síneimet hó takarja; mintha nem is léteznének. Húsz perc is eltelik, mire először szólal meg a hangosanbeszélő. Az ezernyi ember zsenyegése megszakad. Olyan csend van, amilyenben a légy zümmögését is meg lehetne hallani. Csak a mega­fon szerénykedik most annyira, hogy alig hallani, mit jelent he. Másodszorra érti meg a nép, hogy Budapest felöl fut be személyvonat, s megyen to­vább Csabának. A sokaság mozgásba jön, de a „ritkulás” alig észrevehető. Az információs helyiség dugig tele — túlnyomó- részt kiskatonával. — Felvilágosítást adnak? — kérdezem egyiküket. — Nem. Igazolást a késésről. Igen sok a diák is. Ok még gyerekek, „feldobja” őket gz efféle „buli”. Harsányságukból egy-egy örömteli megjegyzés szakad föl. — Már az is haszon, hogy a fizikaóra elmarad; legalábbis nekünk. — Lehet, hogy a magyar is. Hol lehet még a mi vonatunk? Megint bejelentés: Budapest felől személy jön, s megy tovább Karcagra ... Ez már nagyobb érvágás a zsúfoltságon, mint az előbbi. Nemsokára ismét a főváros felöl jeleznek érkezést. .. S majd nagyso­kára Nyíregyháza felől — gyorsvonatét... A félegyházi „piros”-nak még se híre, se hamva. Egy asszony sejti, hogy én is azt lesem ott az első sínpárnál. Megvigasztal. — Az előbb hallottam — vasutas mondta —. hogy még ki se engedték Félegyházáról. Jól nézünk ki. Talán nem is lesz ma járat ezen a mellékútvonalon? A hó háborítatlan a vágány fö­lött, és a szél kitartóan himbálja az égigérő hófüg­gönyt. A megafon is az emberek idegeivel játszik. Meg­szólal a csingi-lingi, aztán semmi jó pár pillanatig. Végül emberi szó is követi — ám egyre „hallha- tatlanahbul”. Csak a „... szíves elnézésüket kér­jük” vehető ki. Reményvesztetten bámulok — ki tudja, hányad­szor — a Kolozsvári-hid felé. hátha valami csoda történik, és a vastag pillér mögül kikanyarodik a félegyházi „piros”. És vannak még csodák. Nem akarunk hinni a szemünknek, mikor három lámpával is világítva be­fut a várva-várt. Meg is rohamoznánk menten, mi leghűségesebb utasai, de a kalauznő csititva tartja föl a kezét. . — Ne szánjanak fel, kérem, mert lehet, hogy ez nem megy vissza, hanem Szentesre irányítják. Még ezután döntik el — int fejével a forgalmi iroda irá­nyába. Ingázótársaim közt sok a vasutas, nők. férfiak ve­gyesen. Azért is fölszállunk. Melegben mégiscsak jobb lesz kivárni, míg határoznak. Nagykabátot azért kevesen mernek levetrii. Le nem vesszük sze­münket >a forgalmi ajtajárój; még az hiányzana, hogy Szentesen kötnénk ki Tiszavárkony, Vezseny. Üjbög, Kécske ... Kecskemét helyett... Ülünk, ide­geskedünk. Az egyik asszony: — Harminckét órát voltam távol. Már tegnap dél­után eljöttem Pestről szolgálatból. Hajnali négyre értünk ide, de ott kint a váltóknál reggel hétig le­ragadtunk. Pakkok voltak nálam, nem tudtam gya­log nekivágni Tószegnek a hópustolásban. — Tudom, a mi embereink takarították volna a hótól a váltókat, de mire egyikfelöl végeztek, kezd­hették a másikon, olyan gyorsan betemette. A mellettünk levő vágányon másik „piros" vonat siklik el. Megkönnyebbülés. — Ez lesz a szentesi! A mienk mehet Félegyhá­zára. Az ablak alatt négy fiatalember integet, kiabál, mutogat az új „piros”-ra. — Most mondták be. hogy az lesz a lakiteleki, a harmadikra állt be. — Hű — akkor ugrás lefelé! Itt ne hagyjon Futunk, „gázolunk” síneken át a térdig érő hóban. — Vissza! — hadonász két karral is leggyorsabb útiitársnőnk. — Mégiscsak ez marad a félegyházi ... Igaza volt. Alig egy órahosszás késéssel, de bent voltunk kecskeméten. S mutassanak másik vonatot, amelyik tegnap reggel csak ennyit késett! Tóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom