Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-30 / 304. szám
2 • PETŐFI NÉPE I9S0. december 30. események sorokban VÉGET ÉRT A PEKINGI PER KAIRO Az ügyész halálos ítéletet kért Mao Ce-tung özvegyére NAPI KOMMENTÁR PEKING A „Lin - Piao és Csiang Csing féle ellenforradalmi klikk" fő- vádlottainak perében illetékes különbíróság hétfőn délelőtt befejezte Csiang Csing asszony — Mao Ce-tung özvegye, a politikai bizqttság volt tagja — ügyének tárgyalását. A vád képviselője visszautasította Csiang Csing védekezését, s az ellene felhozott vádakat bizonyítottnak minősítette. A per folyamán a vád képviselője első ízben hivatkozott a kínai büntet^ törvénykönyv 103. cikkelyére. Ez azt' jelenti, hogy az ügyész Csiang Csing asszony ügyében halálos ítélet kiszabását indítványozza. Mao Ce-tung özvegyét a kínai nép ellen elkövetett ellenforradalmi, a nemzet és az állam érdekeinek felmérhetetlen károkat okozó cselekményekkel vádolják. Egyben szemére vetik, hogy a per folyamán nem tanúsított megbánó magatartást, sőt „szemérmetlen kirohanásaival” gyakorta megsértette a bírói testületet. A tízek pere lényegében befejezettnek tekinthető, már csak az ítélethirdetés van hátra. Csiang Csing, aki maga látta el védelmét, egyebek között azzal érvelt, hogy a vád által említett A brit Munkáspárt felhívása a Thatcher-kormány ellen Kissinger, volt amerikai külügyminiszter, aki • magánlátogatáson tartózkodik a Közel-Keleten, megérkezett' a kairói repülőtérre. (MTI-fotó — AP) HANOI Hanoiban hétfőn megkezdődött a Vietnami Hazafias Front Központi Bizottságának háromnapos ülése. Az ülés előtt a Vietnami Hazafias Frontot a legmagasabb kitüntetésben: az Arany Csillag Érdemrendben részesítették a nép egységének erősítésében és megszilárdításában végzett munkájáért. Az ülésen a Vietnami Hazafias Front tevékenységének javításáról lesz szó, figyelembe véve, hogy az új alkotmány az eddigieknél szélesebb feladatokat ad a szervezetnek. (MTI) SAN SALVADOR Nyugati hirügynökségék jelentései szerint a salvadori junta csapatai vasárnap bekerítették az általános katonai támadásba lendült gerillák főerejét. A Reuter szerint a junta csapatai vasárnap 24 órás harcok után gyűrűbe zárták a salvadori baloldali erők 1500 fős hadoszlopát, amely a közép-amerikai ország északi, hegyvidékes részében indított általános támadást a múlt héten.‘Az északi Cha- latenango tartományba vezényelt juntacsapatok parancsnoka azt nyilatkozta, hogy „a kormányerők már ellenőrzésük alatt tartják a vidéket”. SZÖFIA A bolgár állam megalakulásának 1300. évfordulóját ünrteplik jövőre a Bolgár Népköztársaságban. Ebből az alkalomból hétfőn Szófiában együttes felhívást intézett az ország lakosságához a Bolgár Kommunista Párt, az államtanács, a minisztertanács és több tömegszervezet. A brit Munkáspárt és Nagy- Britannia Kommunista Pártja vezetői harcra szólították az egész baloldalt a Thatcher-kormányzat romboló belpolitikája, a tömeges munkanélküliség és a fegyverkezési hajsza ellen. Michael Foot, a Munkáspárt vezére a párt több millió hívéhez intézett felhívásában kijelentette: „tegyük 1981-et a szocialista újjászületés esztendejévé, amikor a munkáspárt új reményt és új távlatokat kínál az országnak!” Két hatalmas feladat áll a mozgalom előtt: a Thatcher-féle politika pusztításainak felszámolása, és a világot minden eddiginél jobban fenyegető fegyverkezési hajsza, a nukleáris veszély elhárítása — mutatott rá Foot, majd így folytatta: „Első feladatunk 1981-ben — közösen harcolva az ellenség ellen és nem egymással vitatkozva —, hogy meggyőzzük a nemzetet, bebizonyítsuk a népnek, a munkanélküliség sújtotta tömegeknek, s akik félnek tőle, - hogy megmenthetjük őket és az országot is ... A munkanélküliség már nemzeti gyalázat méreteit öltötte. Még pusztán pénzügyi szemszögből értékelve is évi tízmil- liárd fontos pazarlást jelent a nemzetnek. Az érintett családoknak pedig emberi tragédia, egész közösségeknek hirtelen halál vagy a gyors pusztulás.” Foot befejezésül a fegyverkezési hajsza veszélyéről szólva kijelentette: „szocialistáknak, akik hisznek közös emberségünkben, a legfájóbb seb a fegyverkezési hajsrza, és főleg nukleáris fajtája a maga végtelen iszonyatával. Gordon McLennan, Nagy-Bri- tannia Komrriunista Pártjának főtitkára úgy nyilatkozott, hogy a kommunisták „derűlátással és — 1980 utolsó negyedévének eseményeire alapozva — némi biza- ■ lommal tekintenek az új év elé”. Emlékeztetett a Munkáspárt októberi „valóban történelmi kongresszusára”, amely kemény csapást mért a Munkáspártot sokáig markában tartó jobboldalra. Ezt követte a nukleáris leszerelési kampány látványos, 70 ezres tüntetése Londonban a szárnyasrakéták ellen, majd novemberben Michael Foot győzelme Denis Healey felett a Munkáspárt ve- zérségéért. Kevés a remény a túszügy megoldására Carter elnök vasárnap Camp David-hen fogadta az iráni túszügyben közvetítő algériai diplomatákat. Reagan nemzetbiztonsági tanácsadója ugyanakkor figyelmeztette Teheránt: ne reméljen joibb feltételeket a republikánus kormánytól. » Az algériai diplomaták az elnöknél tett látogatás előtt egész nap a külügyminisztériumban tárgyaltak. A jelek szerint mindenesetre Carterék célja most már csak a tárgyalási folyamat fenntartása január 20-ig, Reagan elnök hivatalbalépéséig. Washingtonban vasárnap nyilvánosságra hozták az amerikai rendezési terv néhány részletét. Eszerint az Egyesült Államok ragaszkodik ahhoz, hogy a Sah vagyonát Irán csak amerikai bírósági döntés útján kaphatja vissza. Az amerikai bankokban lévő iráni betétek közül Washington hajlandó lenne azonnal átutalni 2,5 milliárd dollárt, amely felett a kormány rendelkezik. Az iráni követelések többi részének hovatartozását nemzetközi döntőbíróság határozná meg. A külföldi amerikai bankokban levő több mint 4 milliárd dolláros iráni vagyont az amerikai fél szintén hajlandó lenne visszaadni, ha Irán lemond a kamatokról. Karácsony előtt közzétett állás- foglalásában az iráni kormány 24 milliárd dollár algériai bankokban való elhelyezését követelte, az amerikai tervezet szerint viszont legfeljebb 8 milliárd dollárról lehet szó. A másik lényeges ellentét a két kormány között az, hogy míg Irán előre kéri a teljes összeget, Washington csak a túszok hazatérése után lenne* hajlandó kiegyenlíteni a számlát. „Nem hiszem, hogy váltságdíjat kellene fizetnünk barbárok által elrabolt embereinkért” — mondta vasárnap a Kaliforniában időző Ronald Reagan. Egyik fő bizalmasa, Edwin Meese szerint az iráni kormány „nem számíthat enyhébb feltételekre” az új kormányzat részéről. Beszédes japán rekordok cselekedeteit Mao Ce-tung megbízásából hajtotta végre. E kijelentését a vád úgy értékelte, hogy megpróbálja felelősségét a volt elnökre hárítani. Az ügyész hangoztatta: a kínai párt, a hadsereg és a nép egyaránt tisztában van Mao elnök felelősségével a kulturális forradalom idején történtekért, azért, mert nem ismerte fel a Lin Piao— Csiang Csing-féle klikk ellenforradalmi jellegét. Ugyanakkor kiemelte a néhai elnök „elévülne- tetlen érdemeit a forradalom győzelemre vitelében”, valamint a Kínai Népköztársaság megalakításában, a szocializmus ügyének szolgálatában. IRÁN—IRAK Győzelmek mindkét oldalon? Az iráni—iraki fegyveres konf- likus 15. hetének kezdetén mind a teheráni, mind pedig a bagdadi hadijelentések győzelmekről számolnak be, miközben egyik fővárosban sem mutatnak készséget a harcok befejezésére. Bejrúti arab diplomáciai források szerint a december közepén elindított iráni ellentámadás elakadt és — a teheráni állítások ellenére — nem volt képes kiűz- ) ni az iraki csapatokat az általuk elfoglalt iráni területről. Khomeini ajatollah vasárnap, egy vallási ünnep alkalmából mondott beszédében a „pozícióharc” beszüntetésére szólította föl az iráni vezetőket. A főpap intelmére az adott okot, hogy a hét végén újra fellángolt a hatalmi harc a Baniszadr elnök vezette polgári szárny és az Iszlám Köz- társasági Pártba tömörült vallási erők között. Radzsi miniszterelnök, az iszlám párt egyik vezetője ugyanis új igazgatót nevezett ki az egyik iráni bank élére, amihez a köztársasági elnök szerint nem lett volna alkotmányos joga. A világ nagy hírügynökségei á legutóbbi órák során két japán rekordról adtak hírt. A földkerekség gazdaságilag egyik legerősebb — és változatlanul dinamikusan fejlődő — országában nem ritka efe nagy számokról, a ‘rekordokról szóló jelentés. A mostani kettőre azonban világszerte felfigyeltek. A két csúcsszám logikailag - ösz- szetartozik. A hírek egyike szerint a japán autógyártás az idén megelőzte a világ megelőzhetetlennek hitt gépkocsi-nagyhatalmát, az Egyesüli Államokét. A másik hír szerint a japán kormány 1981-re az ország legújabb történelmének legmagasabb katonai költségvetését hagyta jóvá. Hogyan függ össze a két rekord egymással? Kezdjük az autókkal. Lassan közhely, hogy az expanzionista japán gazdaságpolitika immár esztendők óta hideglelést okoz nyugat-európai és elsősorban amerikai gazdasági-politikai körökben. A felkelő nap országa a második világháború után először a textilfronton keserítette meg amerikai szövetségese életét, aztán a híradástechnikában és az elektronikában, a színes televízióig, a Sonytól az Akaiig, most pedig az autók következtek. A legkülönbözőbb* amerikai iparágak washingtoni „lobbystái”' — törvényhozási kijárói — mind dühödtebben követelnek törvényhozási védelmet a japán dömping ellen. Direkt, tehát védővámokkal operáló intézkedésekre Washington eddig nem szánta rá magát,. Nemcsak gazdasági, hanem politikai okokból sem. A búcsúzó Car- ter-kabinet közvetett módon próbál segíteni a bajon — méghozzá úgy, hogy ézzel katonapolitikai legyet is üssön .egycsapásra. ' A távozó hadügyminiszter, Ha- írold Brown ' a minap valóságos ultimátumban követelte Tokióban Japán nagyobb katonai „hozzájárulását”, és példátlan módon számot is mondott: a japán hadügyi költségvetés 9,7 százalékos emelését „kötelező minimumnak" minősítette. Az országon ugyan végigzúgott a tiltakozás vihara, de most kaptuk a hírt, hogy Szu- zuki Zenko kormánya engedett az amerikai nyomásnak és az eredetileg tervezett 6,6 százalékos növelés helyett 7,6 százalék mellett döntött. Washington a nagyobb tehertételtől azt reméli, hogy: 1| a Pentagonnak arányosan kevesebbet kell távol-keleti célokra költenie, és 2. a Japánra nehezedő nagyobb gazdasági nyomás talán csökkenti az USA számára már-már .elviselhetetlen japán konkurrenciát. H. L. Börtönlázadás Olaszországban Mintegy hetven bebörtönzött terrorista vasárnap fellázadt a déikelet-olaszországi Trani legkorszerűbb biztonsági berendezésekkel ellátott börtönében. A fogoly terroristák megtámadták őreiket, tizenkilencet túszul ejtettek, és megszállták a börtön két szárnyát. Hírügynökségi jelentések szerint a lázadás értelmi szerzői a Vörös brigádok szervezet bebörtönzött vezetői, köztük Toni Negri és Giuliano Naria voltak. A lázadók azt követelik, hogy a helyi ügyésszel tárgyalhassanak követeléseikről. A börtönt több mint kétszáz különlegesen kiképzett katona vette körül, a fegyintézethez vezető utakat lezárták. Az 1975-ben épített Trani börtön ■; -Olaszország ! legmodernebb fegyintézete', , s elsősorban terroristák őrzésére szolgál. Jelenleg négyszáz foglya van, közülük százat a maximális biztonsági berendezésekkel ellátott épületszárnyakban helyeztek el. Hírügynökségek emlékeztetnek arra, hogy a Guido D’Urso bírót december 12-én elrabló terroris-. Iák a Vörös brigádok tágjaL-az Asinara-sziget'in kívül a' Trani börtön bezárását jelölték meg a' bíró szabadbn bocsátása feltételéül. A terroristák követelésére két nappal ezelőtt a Forlani-kor- mány már engedett, bejelentve, hogy bezárják az Asinara szigetén levő börtönt. A kormány lépését az ellehzéki pártok, köztük a kommunisták élesen bírálták. s követelték, ne engedjenek semmiben a) terra ráta k n^k«* t u n LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Elhunyt Somogyi Miklós Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy' Somogyi Miklós elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Szakszervezetek Országos Tanácsának tagja, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő személyisége december 28-án elhunyt.. Somogyi Miklós elvtárs temetése 1981. január 7-én. szérdán 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai, volt munkatársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a Ravatalnál. • Korzikaiak éhségsztrájkja Negyvenöt napja tart a fresnes-i börtönbe zárt hat korzikai éhség- sztrájkja, amelyet azért folytatnak, hogy ismerjék el őket politikai fogolynak. Ügyvédjük közlése szerint állapotuk súlyosra fordult. Egyikük, Gilbert Casanova szombaton — noha tiltakozott ellene — mesterséges táplálásban részesült és orvosa közlése szerint rosszul lett. Egy másik rab, Marc Tirrolini állapota is igen súlyos. IRAK - IRAN Hosszú arcvonal A hadijelentések, amelyeket a két háborúzó fél tájékoztató szervei kiadnak, továbbra is ellentmondásosak. A kölcsönös győzelmiekről tudósító hírek azonban Végső soron arra utálnak: a kezdeti heves harcok után, a középkeleti esős évszakban az iraki és iráni hadseregek állóháborúra rendezkednek be. Amikor e sok írója az idén júniusban Irakban járt, a háborúnak még csak az előszelét lehe- , tett érezni. A bagdadi utcákon Irán-ellenes plakátok voltak láthatók, s a lapok időnként kisebb határcsatározásokról adtak hírt. Sokkal veszélyesebbnek tűnt a helyzet az iráni határ közelében, egy Bagdadtól vagy kétszáz kilométerre északkeletre levő helységben. Itt, 15—20 kilométernyire Irántól már látni lehetett: az iraki fél számít arra, hogy a határcsatározások komolyabb formál ölthetnek. A kopár sivatagos táj akkor ideális hadszíntérnek tűnt 1 az iraki gépesített erők és harckocsik számára. Azóta több, mint hat hónap telt el, s az időjárás is alaposan megváltozott. • Ilyenkor azon a tájékon, ahol a két hadsereg ma csatáit vívja, az áldandó esőzések szinte járhatatlanná teszik az agyagsivatagot. Ez azzal jár, hogy skinte mozgásképtelenné válnak a . nehéz harcjárművek, s az esős, ködös jclő akadályozza a légierő akcióképességét is. A harcok térbeni kiterjedésének tehát igen korlátozottak a lehetőségei. A jelek arra“ mutatnak: az iraki hadsereg képes arra, hogy egyelőre megvédje khuzisztáni hódításait, s tartsa Khorramshar városát és kikötőjét is. (Ez lényegében az egyetlen jielentősebb település, ami Iránban iraki kézre került.) Ugyanakkor az irániak vártnál nagyobb és szervezettebb ellenállása megakadályozta a bagdadi kormányt Dizful és Abadán városok elfoglalásában, nem sikerült kiszorítaniuk az irániakat a Satt el-Arab vizéről, sőt az iráni flotta több jelentős csapást mért Bagdad , haditengerészeti erőire az öbölben. Gárda és hadsereg A harcokban továbbra sem vesz részt az iráni hadsereg. Az iraki reguláris hadosztályok ellen a teheráni vallási vezetők az ún. „iszlám gárdistákat”, más néven a „forradalom őreit” küldik. (A siita klérus egyedül ebben a különben jól kiképzett milíciában bízik.) A sah idejében igen nagy méretűre felduzzasztott és jól kiképzett hadsereg létszáma ugyan megcsappant, de fegyverzete és káderál lományának egy része érintetlen. Az ajatollahok azonban' ezt az erőt továbbra is távol tartják a frontoktól. Khomeini környezete nyilvánvalóan attól tart, hogy a hivatásos katonák — tehát egy szervezett világi erő — bevetése túlzott hatalmat adna a hadsereg főparancsnoka, azaz Baniszadr elnök kezébe. A katonai megfigyelők a harcok kirobbanásakor arra számi- tottak, hogy a lőszer-, üzemanyag- és pótalkatrész-hiány, előbb-utóbb megbénítja a háborúskodó feleket, mindenekelőtt Iránt. Ez a jóslat nem vált be: Irak ellen egyetlen ország sem mondott ki fegyverszállítási embargót, Irán is elegendő pusztító eszközzel rendelkezik a sah idejéből, illetve újabb szállításokból. A gazdasági háttér A háborúhoz szükséges három elengedhetetlen dolog: — Monte- ' cuccoli szerint — pénz, pénz, pénz. Nos, ezzel egyelőre mindkét fél bőségesen rendelkezik. Irán talán inkább szűkében van. ezért is szorgalmazzák a teheráni vezetők, hogv Washington minél előbb szabadítsa fel a túszejtés után zárolt betéteket. Bizonyos, de korántsem végzetes következményekkel járt az olalfinomitó és termelő kapacitásokban okozott hatalmas méretű «kár. Ez például benzinellátási nehézségeket, okozott a két országban, s korlátozni kényszerültek “a gépkocsiforgalmat is. Mindez azonban nem akadályozta meg a kőnlaiszállítások újrakezdését Irakból és Iránból eeyaránt. Irak Törökországon, s úiabban. Szírián keresztül szállít olajat. Irán pedig az öböl útvonalát használja fel olajszállításokra. Ez is bizonyítja: indokolatlan és veszedelmes az a nagyarányú katonai erőkoncentráció, amelyet a nyugati hatalmak Washington vezérletével a térségben megvalósítottak. Kezdeményezések és közvetítések A háború kirobbanásának pillanatától kezdve folynak a közvetítő tárgyalások, próbálkozások az értelmetlen és tragikus küzdelem megszüntetésének érdekében. Közvetíteni próbált a PFSZ elnöke, Jasszer Arafat, , az Iszlám Konferencia, Kuba, mint az el nem kötelezett országok szóvivője, s legutóbb az ENSZ főtitkárának képviseletében Olof Pálme svéd szociáldemokrata politikus. A próbálkozások eddig nem jártak sikerrel. Aggodalommal tekint a határaihoz viszonylag közel folyó harcokra a Szovjetunió. Leonyid Rrezsnyev legutóbbi indiai látogatása során hangoztatta: az iraki—iráni háború egyetlen haszonélvezője az imperializmus, amely végsősoron a térség kincsének megszerzésére törekszik, s katonai ellenőrzés alá akarja vonni a Perzsa-öböl országait. Ennek a ténynek a felismerése talán arra sarkallja majd a két antiimpe- rialista politikát folvtató államot, hogy függetlenségük 'megóvása érdekében a békés rendezést vá- . (asszák az elhúzódó, s mind veszélyesebbé váló állóháború helyett. Miklós Gábor Rhodesia - Zimbabwe Afrika legfiatalabb független állama: Zimbabwe. Néhány hónapja csupán, hogy a hajdani Rhodesia — még az ország elnevezése is az egykori brit gyarmatosítóra utalt — hosszú esztendők gerillaháborújával, minden belső és külső ellenállási kísérletet legyőzve elérte, hogy a népesség döntő többségét alkotó, addig alávetettségben élő fekete bőrű lakossága vegye kezébe saját sorsa irányítását. Az önállósághoz vezető nehéz, küzdelmes utat, s az ország történelmét mutatja be Arkus Istvánnak a Kossuth Könyvkiadónál nemrégiben megjelent „Rhodesia Zimbabwe" című munkája. A frissességévei is kitűnő könyv részletes hátteret rajzol arról, hogy miért próbálták meg a nyugati országok imperialista körei sokáig — az ENSZ számos határozatát kijátszva — felszínen tartani a fajvédő Smifh-rezsimet. Nem csupán az ásványkincsek, az óriási krómérc- és azbesztlelőhelyek ellenőrzése forgott kockán. Az ország stratégiai fielyzete legalább olyan fontos volt. hiszen Rhodesia „kiesése” után a Délafrikai Köztársaság maradt a gyűlöletes ' apartheid-politika egyetlen, immár körülzárt képviselője a kontinensen. A két volt portugál gyarmat, Angola és Mo- zambik ugyanis már korábban lerázta a kolonialista igát. Ma Dél-Nyugat-Afrika. azaz Namíbia dél-afrikai megszállásának megszüntetése van napirenden. Olvashatunk az úgynevezett „belső rendezés", diplomáciai manővereiről, amelyek a fegyveres felszabadító harcot folytató népi erőket \ettek volna hívatva távof- tartani a hatalomtól. Tudjuk — sikertelenül. A bozótháborúban éppúgy, mint a választóurnáknál a valódi változásra törekvő Hazafias Front győzött. Zimbabwe . új történelmi útón indult el, bár fejlődése nem problémamentes! Nem is lehet az. A könyv utal erre. segítséget nyújtva a gazdasági, politikai, s belső vezetési ellentétekkel küpdő fiatal állam' jelenének és jövőjének megértéséhez. (KS) é a
