Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-30 / 304. szám

1980. december 30.

• PETŐFI NÉPE •

3

VÁLTOZÓ FALU, VÁLTOZÓ ÉRTELMISÉG

FAFARAGÓK HÁZA

A jánoshalmi agrárklub

Húsz perccel a meghirdetett ankét kezdete előtt már pótszéket cipeltek a jánoshalmi könyvtár klubjába. Százan lehettek, amikor a vendégek megérkeztek. Láttam Romány Pál és Bán Béla arcán, hogy nem számítottak ilyen érdeklődésre. Rapcsányi László, a község szülötte megnyugodott: Ezt vártam; a rendező könyvtár kitett magáért. Míg a kezdeményező agrárklub ifjú titkára köszöntötte a megjelenteket, a rádióriporter körbenézte a termet. Az ismerősöknek — akadtak szép számmal — a szemével odabiccentett, felfedezett számára ismeretleneket is. A szomszédos községekből is jöttek mezőgazdasági mérnökök, közgazdászok, a termelő- szövetkezetben foglalkoztatott gépészmérnökök, mérlegképes könyvelők.

Szakértelem és közérzet

Megleptek a zsúfolt széksorok. Jártam már a bácskai nagyközségben népes rendezvényeken. Ezek látványosabb, szélesebb kört vonzó kulturális megmozdulások voltak. Változnak az idők! Jánoshalma — Erdei Ferenc is megállapította —, a leleményes, összedolgozó törpebirtokosoknak köszönhette gyors fejlődését, külföldön is számon tartott gyümölés- piacát. 'Régen a jól felfogott egyéni érdek kívánta a gyors és alapos ' tájékozódást, a nemzetközi árucsere alakulásának ismeretét. Mostanában vált ismét nyilvánvalóvá a nagyüzemi gazdálkodás áttételein érvényesülő családi (piaci) érdekeltség.

Az újságíró akarva-akaratlanul egy dunántúli nagyközség könyvtárosainak régi kudarcára gondol : az ország első, sikeres és színvonalas programokkal újabb és újabb tagokat vonzó könyvklubjában mindössze búszan hallgatták a már akkor, 1955' őszén kétszeres Kossuth-díjas tudós előadását a vidék fő termékéről. Fölöslegesnek látszott a gondos előkészület, a nagy propaganda. Okos, tanulni vágyó, jómódú, a szakkönyveket rongyosra olvasó parasztok éltek arrafelé. Különben is az intézmény szinte minden rendezvényére megtelt a klubterem. Csak 'arról feledkeztek meg a szervezők, hogy a friss tsz-gazdák rosszkedvű alkalmazottként, megbántott és félő kívülállókként csak az előírtak kötelességszerű elvégzésével vettek részt a termelési folyamatban;

mi közünk az egészhez? Igyekeztek azt is elefelejteni, amit tudtak, az újra csak legyintettek.

Egy évtized múltán jöttek rá: életszínvonaluk elsősorban a gazdaság termésátlagainak á függvénye. A közös jövedelmezősége és a családi pénztárca kapcsolata az utóbbi években tudatosult. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mindinkább magukénak érzik, becsülik a kenyeret és kalácsot adó termelőszövetkezetet, szakszövetkezetet, állami gazdaságot, kényesek jó hírére, rivalizálnak a szomszéddal.

Műveltség és nézőpont

A könyvtár alagsori klubját megtöltő közönség összetétele a változó időket jelzi. Kideríthetetlen volt számomra, hogy ki kicsoda, ki honnan jött. Fiatalok és Idősek hasonlóan öltöztek és — a későbbi hozzászólásokból következtethetően — nagyjából hasonlóan gondolkodnak. Kialakulóban fa múlt idő használata lenne indokolt?) egy jellegzetes, jól megkülönböztethető agrárértelmiségi réteg.

Arra számítottam, hogy helyi panaszokkal, a különféle megszorítások miatti fanyalgásokkal, lokális érvényű javaslatokkal, kérésekkel bombázzák májú a megyeli pártbizottság első titkárát, Hónig Ferencet, a nagyközségi pártbizottság titkárát, az MSZMP KB 'tagját, a rádió gazdaságpolitikai főszerkesztőjét, a népszerű 168 óra egyik kommentátorát. Tévedtem. Változnak az idők!

. Nyíltan, a realitások tudatában beszélgettek, közölték véleményüket. A népgazdaságról, a mező- gazdaságról kidolgozott összképük pontosítására használták fel a ritka alkalmat. Közösen próbálták tisztázni, hogy minek köszönhetők a magyar mezőgazdaság külföldön már-már túlbecsült eredményei.

A válaszolók úgy szőhették mondandójukat, mintha valamely tudományos fórumon vagy vezető testület ülésén lennének. Joggal feltételezték a szakirodalmi és a napi politikai tájékozottságot. Így az összefüggések megvilágítására, az új, a várható irányzatok, fejlemények feltárására törekedtek Jánoshalmán 1980 decemberében. Változnak az idők! Az egész este egyetlen szólam sem puffant, egyetlen félrevezető vagy hamis adatot nem hallottam, egyetlen ,.kényes” kérdés sem maradt reagálás nélkül.

Adottság és siker

Romány Pál agrárközgazdász, pártmunkás a kiegyensúlyozott, távlatos, célokban és módszerekben realista, stabil mezőgazdasági politikának tulajdonította kétségtelen fejlődésünket.

Bán 'Béla, a rádió főszerkesztője hivatkozott arra, hogy a most záruló és a megelőző ötéves tervben csak egyetlen esztendőben mentek vissza a termésátlagok. A legnehezebb esztendőkben is sikerült tartani a már elért eredményeket. Persze, ciklusos, fokozatos volt a gyarapodás.

Éppen a napokban nézegettem egy statisztikai összeállítást. A háztáji kisegítő gazdaságok, röviden szólva a kistermelők sertésállományának alakulását ötéves átlagokban mutatta ki. Azt is feltüntette: a sertésállomány miként változott ciklusonként. Világosabban szólva: a legkisebb állomány százalékában mennyi volt a legnagyobb. Nos, a második ötéves tervben 152 százalék, az 1980-ban befejeződőben 119 százalék. Az előzőnél jóval magasabb színvonalon jött létre ez az állandóság! Tapasztalataink birtokában idejében sikerült visszaszorítani a kedvezőtlen, a termelést visszafogó mozzanatokat.

Hozam és költség

Az új évtized közeledtével, az éleződő nemzetközi helyzetben némi aggodalommal vegyes optimizmussal firtatták esélyeinket. A megyei pártbizottság első titkára és a világjáró rádiós egyaránt az önelégültségtől óvta a megjelenteket. Valóban jó a hazai ellátás, valóban sok árut exportálunk, valóban növekszenek a hozamok. Egy pillanatra sem szabad azonbap felejteni, hogy alföldi országunk adottságai Európában szinte páratlanok. Itt a legnagyobb a művelhető területek aránya. Csehszlovákiában ugyanúgy ötmillió hektáron kell eltar- - tani 15 millió lakost, mint nálunk tíz és felet. Többen érdeklődtek, hogy az ezredfordulóra fölcserél- hető-e a belső felhasználás és a kivitel mostani, kétharmad-egy- iharmad aránya. Vagyis meddig lehetséges, meddig gazdaságos a hozamok növelése?

A hallgatóságot eddig is foglalkoztatták ezek a kérdések, kiderült a közös töprengésből. Az élet, a feltételek változása — Erdei Ferenccel szólván — szüntelenül pótvizsgára, az elmélet és gyakorlat, a terv, az elgondolás és a kivitel összehasonlítására készteti a felelősen cselekvőket. Élénk vita parázslott föl a kukoricabetakarításról. (Mégis csak a csöves be-* takarítás volna célszerűbb, mert itt mások az adottságok, mint a mostani módszert elterjesztő amerikai államban?) Előkerültek a nagyüzemi paprikatermesztés gondjai, pedig tudtommal ritka növény Jánoshalma környékén ez a fűszerfajta. Szó esett a feldolgozó üzemektől távol termelt cukorrépa szállításának lassan elviselhetetlen költségeiről, az indokolatlanul hosszan — drága pénzért — autóztatott libákról, baromfiakról. „Népgazdaságban” gondolkoztak az asztal két oldalán helyet foglaló agrárértelmiségiek.

Az improduktív és a termelésben közvetlenül foglalkoztatottak mind rosszabb arányáról bontakozott ki a leghevesebb vita. Vita? Mindenki az eddiginél következetesebb és erélyesebb fellépést sürgetett a felesleges állásszaporítások meggátlására.

Talán a hogyanról tanakodhatnának a legközelebb a jánoshalmi agrárklub tagjai. A forma szinte mellékes: a gondolatcsere, az in- " formálódás, az együttlét, az egymásra figyelés a fontos. Ha valóiban belső igény hozta össze a bácskai szakembereket — és nem a két központi bizottsági tag, a községi vezetők várható jelenléte —, akkor bízhatunk a jánoshalmi könyvtár klubjának, az agrárértelmiségi csoportnak a jövőjében. Nélkülözhetetlen műhellyé, közérzetjavító, tudásgyarapító „erőforrássá” válhat a szépen berendezett helyiségben formálódó műhely, fórum, ahogyan ezt a házigazda Rapcsányi László kívánta a jó hangulatú, kollegá- lis összejövetel végén.

Heltai Nándor

Elhagyott házak, hiába csengő telefonok

Az olasz földrengés áldozatai érdekében szerveződő módénál akcióról Irta az alábbi cikket a l’Unlta helyi szerkesztője, aki nemrég járt megyénkben.

Amikor belépünk a hideg szobába, már kezd megtelni emberekkel. A falak mentén sorban pár széket helyeztek el nagy gyorsasággal.

Munkások, nők, öregek, s néhány kisgyermek is ül itt, egyik kicsi a nagyanyja ölében alszik. Az összejövetelt a Guido Rossa helyi szervezete hívta össze, sokan jöttek el, már legalább hetvenen vannak. Elsősorban bevándorlók, közülük sokan először vesznek részt gyűlésen, többségükben nem párttagok. A szervezet itteni alosztálya sem tekint még hosszú múltra, nincs még székihelye, erre a találkozóra kérte kölcsön a termet is. Sassuolo- ban, a Rometta-negyed szívében. Itt elsősorban munkások élnek bérlakásokban: sokan , közülük Délről vándoroltak fel.

Alcide Vecchi elvtárs nagyon jól ismeri a negyed problémáit, hosszú ideig Sassuolo polgármestere volt. Részletesen beszámol a helyzetről, mindazokról! a kezdeményezésekről és indítványokról, melyeket a párt indított el. A város és a környék 'lakóit, elvtár- sait kéri, hogy alakítsanak bizottságokat, melyek összegyűjtik az adományokat, és információkat adnak minden kérdésben.

— Már működik egy bizottság a

kommunista párt központja irányításával — mondja egy fiatal elvtárs, aki Batiipagliaból vándorolt Északra. Két nappal ezelőtt hasonló bizottság alakult Modena történelmi műemléki városközpontjában is.

— Le akartunk menni — mondja Raffaele Nápolyból —, de láttuk, hogy az országutak kocsikkal zsúfoltak, s nem akartuk növelni a káoszt. Nagyon reméljük, hogy itt is hasznosak lehetünk. — Raffaele egyike azoknak az elvtár- saknak, akik megszervezték a segélyező bizottságokat. Szülei is Battlpagliaban élnek.

— Nagyon féltem az apámat, aki idős már és szívbeteg.. Szüleimmel még nem sikerült beszélnem, egyik rokonom, aki Milanóban él, megnyugtatott, hogy nem történt bajuk. Most ők is táborban élnek.

■ — Battlpagliaban nem volt emberáldozat, de nagy és súlyos anyagi károk igen.

— Az éh szüleim is ugyanabban a városban élnek, ahol Raf- faeleé, egy emeletes bérházban, amit nyolc éve építettek fel; azt mondják, most nagyon rossz állapotban van.

Aki beszél, Concetta 24 éves tisztviselő, itt él . Sassuoloban. Battlpagliaban hagyta szüleit és testvéreit.

— Vasárnap este, amikor meghallottam a szörnyű hírt, próbáltam összeköttetést kapni, de senkit sem találtam otthon. A telefonok üresen csengenek ki az elhagyott házakban.

— Nekem azt mesélték, hogy a földrengés pillanatában az egész család a konyhában volt — folytatja Raffaele. — Hirtelen recsegve, ropogva nagy robajjal törtek össze a bútorok, az ajtók kinyíltak, az edények egymás után zuhantak le.

Halottaik nincsenek, de a két fiatalt még mindig szorongás fogja el.

— Tudod, nekünk rokonaink és barátaink vannak a közeli falvakban, melyekre a földrengés szörnyű csapást mért. Róluk mit- sem tudunk.

í

Az egyik fiatal munkás közelebb jön, azt kérdezi, részt vehet- ne-e a bizottság munkájában, vagy az elsősegély nyújtási munkálatokban. Elmondja, hogy nagyon idős rokonai vannak Muro Lucanoban, nagyon szeretné elhozni őket, hogy itt éljenek Északon.

— Meg kell írnod, hogy nem siettek a segítséggel, hogy nem volt a mentésre összhangolt terv. Nálunk, Délen amúgy is régen fennáll az állammal szembeni bizalmatlanság. S ma csüggedteb- bek és bátortalanabbak vagyunk.

A kormány, az állam iránti bizalmatlanság valóban köztudott, s ez nyomta rá bélyegét a gyűlés hangulatára is, érződött a közbeszólásokon.

— Barátaimmal — mondja egy fiatal — takarókat, szőrmezsáko- kat vásároltunk, ennivalót és ámit tudtunk, összegyűjtöttünk, s elvittük a központi gyűjtőhelyre. De soha, semmit sem adtunk volna a minisztériumnak.

Egy ötven év körüli munkás aggódva mondja:

— Figyeljen csak! Én 30 ezer lírát küldtem, mert csak ennyit tudtam adni a Vöröskeresztnek. Rosszul tettem? — Majd mintegy bocsánatkérően hozzáteszi: — A televízió mondta ...

A jelen levő munkások közül sokan a helyi kerámiaiparban dolgoznak. Egyikük felháborodva mondja el, hogy mostanáig csak a munkások gyűjtöttek, a tulajdonosok meg sem mozdultak. „Legalábbis a mi gyárunkban.” /

Majd a másikuk így szól: — Ahol én dolgozom, ott sincs valami nagy bizalom,, hogy az összeadott pénz jó helyre kerül. Nektek, kommunistáknak kell ezt garantálnotok!

Raffaele-től azt kérdezzük, hogy a katasztrófa újraélesztette-e a régi „fajgyűlöletet” az itteniek körében.

— Voltak rideg és érzéketlen megjegyzések — válaszol. — Tegnap azt mondták nekem: ti, déliek, csak sírni tudtok, mintha színiházat csinálnátok.

A televízió mutatott néhány asszonyt, akik élkeseredetten sírtak rombadőlt házaik előtt. Sírtak, ahogyan évszázadok óta sírnak. De az nem igaz, hogy a déliek nem tesznek semmit.

— Két vagy három napon át puszta kezükkel szedték ki az áldozatokat és a mentenivalót a romok alól, mert a buldózerek, s a szükséges szerszámok. nem érkeztek meg. Azt is hozzáteszem, hogy sokan együttéreztek velünk, s ezt cselekvéssel is bizonyították. De a kommunisták által létrehozott bizottságokba^ is megkülönböztetés nélkül együtt dolgozunk: „északiak” és „déliek”.

Roberto Franchini a l’Unita modenai szerkesztője

• Kőszeghegyalján, Velemben elkészült a Vas megyei Művelődési és Ifjúsági Központ alkotóháza. A táj népi építészetének hagyományait felhasználva épült alkotóház a Vas megyei népművészeknek nyújt otthont alkotáshoz, továbbképzéshez és összejövetelekhez. (MTI-fotó- Rózsás Sándor felvétele)

Statisztikai adatfelvétel a mezőgazdaságról

A Minisztertanács határozatának megfelelően a Központi Statisztikai Hivatal 1981-tben mezőgazdasági összeírást hajt végre. Az adatgyűjtés célja, hogy a mezőgazdasági nagyüzemekről és a jelentős arányt képviselő háztáji és kisegítő gazdaságokról a rendszeres adatszolgáltatáson kívül részletesebb információk álljanak rendelkezésre. A statisztikai adatok alapján nemcsak a mező- gazdasági üzemek termelési körülményeit van mód alaposabban megismerni, hanem a következő .tervidőszakra a fejlesztés eszközeit és célkitűzéseit is pontosabban meg lehet határozni.

Hasonló teljes körű statisztikai felvételt a Központi Statisztikai Hivatal a felszabadulást követően csak egy esetben — 1972- ben — hajtott végre. (Ennek alapján számos, a kistermelést támogató intézkedésre került sor.)

A rövidesen megkezdődő ösz- szeírástól különösen a kistermelőkre vonatkozóan várpak több új ismeretet a szakemberek.

A háztáji és kisegítő gazdaságokban az ország lakosságának csaknem fele foglalkozik mező- gazdasági kistermeléssel. A nagyüzemek gépei, fejlett módszerei a kistermelés hatékonyságát is növelték.’ A mezőgazdaság termelési értékének mintegy harmadát állítják elő, de a szőlő-, zöldség- és gyümölcstermelésben, valamint a sertés- és baromfitenyésztésben 50 százalék feletti hányadot képviselnek. Az 1981. évi felvétel keretében először a 2—3 évenként rendszeresen végrehajtott országos állatszámlálásra kerül sor.

A megyében is 1981. január 1. és 10. között valamennyi helységben, valamint a tanyákban lakó mezőgazdasági kistermeléssel foglalkozókat — a városi, községi felelősök irányításával és megbízottaik közreműködésével, a helyi lakosság köréből választott — csaknem ezer' számlálóbiztos keresi fel. Az összeírásban közreműködők a Központi Statisztikai Hivataltól megbízólevelet kaptak, melyet kívánságra kötelesek felmutatni. Az állatállományt érintő szokásos kérdések mellett a földterületre és a mezőgazda- sági gépekre vonatkozóan is tesznek fel kérdéseket. Ezenkívül az állattenyésztés változásainak követésére április, július és október első két hetében az adatszolgáltatók 4 százalékánál ismételten összeírják, az állatállományt. Június hónapban ugyanezeknél a kistermelőknél a fontosabb személyi, földterületi és növénytermelési adatait is feljegyzik. Az adatgyűjtések sorát 1982-ben a kistermelők munkavégzését felmérő — kb. minden századik gazdaságra kiterjedő — adatgyűjtés zárja.

A Központi Statisztikai Hivatal ezúttal is számít az adatszolgáltatók bizalmára. A statisztikai felvételeket ma már a lakosság megértéssel fogadja, az egy évivel korábban végrehajtott nép- számlálás is ezt bizonyította. Az összeírások során nyert adatok ugyanis csak statisztikai célra használhatók fel.

A felvételsorozat kapcsolódik az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete — a FAO — tízévenként végrehajtott világ- összeírásához is Ennek keretében a FAO kb. 150 tagországa egységes rendszerben gyűjt és közöl egymással összehasoiüítható adatokat, amelyek lehetőséget nyújtanak a következő tíz évre a világ élelmezési helyzetének javítását célzó új fejlesztési programok megalapozására is.

FELÚJÍTJÁK A VÍZIERŐMŰVET

9 A Tiszai Erőmű Vállalat tiszalöki telepén a szabadtéri 120 35 kilovoltos áramelosztó felújításán dolgoznak a helyi tmk és a VERTESZ brigádjai. A több mint 25 éve szolgáló berendezést alaposan átvizsgálják, kijavítják, illetve kicserélik, hogy a nagyobb terhelésnek megfeleljen. Képünk: Roskó János és Huszár Ferenc szerelő az egyik áramváltó bekötésén dólgozik.