Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-30 / 304. szám

A jánoshalmi agrárklub 3. oldal A termékszerkezet­váltás jegyében 4. oldal Mit láttunk, mit látunk a televízióban? I. oldal Jövő évi naptár-7. oldal Autó-motor 8. oldal Színikritika 9. oldal VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! XXXV. évf. :i04. szám Ára: 1,20 Ft 1980. december 30. kedd Felkészültek az új tervidőszakra • Több száz féle műanyag alkatrész késziil fröccsöntőgéppel. A Kalocsai Műanyag- és Gumi- feldolgozó Vállalat az V. ötéves tervidőszak folyamán, évente át­lagosan 6,7 százalékkal növelte termelését, s több. mint 1 milliárd 360 millió forint árbevételt rea­lizált az elmúlt öt esztendőben. Gz idő alatt 94 millió forintot for­dítottak beruházásokra, amelyek nagyabbik hányada a géppark korszerűsítésére, a termelőkapa­citások bővítésére, és a szerszám- gyártás fejlesztésére irányult. — Vállalatunk termékszerkeze­tében jeleritős változások történ­tek az elmúlt években — tájé­koztatott Ottoványi\ Ferenc, a KALOPLASZTIK igazgatója. — Célul tűztük ki ugyanis az anyag- igényes termékek gyártásának csökkentését, s cégűnk háttér­ipari jellegének erősítésére tö­rekedtünk. Ezirányú gyártmány- fejlesztésünket partnereinkkel való szoros együttműködés kere­tében végeztük, s ezzel hosszabb távon is biztosítottuk piacainkat. Említésre méltó eredményeket értünk el ebben a tervidőszakban a műanyagtermékek tőkés im­portjának kiváltása terén. Az ilyen jellegű gyártmányaink össz­értéke; meghaladta a 250 millió forintot. Termékeinket átlagosan 24 százalékos nyereséggel tudtuk értékesíteni. Dolgozói létszámunk a tervidőszak közepétől kezdődően évente 2,2 százalékkal csökkent. — Hogyan alakulnak idei ter­veik? — Erre az esztendőre 233 mil­lió forint árbevételt irányoztunk elő, amelyet teljesítünk is decem­ber végéig. — Milyen koncepciókat dolgoz­tak ki az új tervidőszakra? — A következő öt év folya­mán 1 milliárd 389 millió forint árbevételt szeretnénk realizálni, s termelésnövekedésünket az eddigi évi 6,7 százalékos szinten igyek­szünk tartani. — Milyen beruházások várha­tók a KALOPLASZTIK-nál az eljövendő esztendőkben? — Mintegy 107 millió forintot fordítunk fejlesztésekre. Elsődle­gesen gumiíeldolgozó üzemünk korszerűsítését tűztük ki célul, az ugyancsak tőkés importot ki­váltó, könnyű műszaki gumicik­kek gyártásának felfuttatása ér­dekében. A gumifeldolgozó ága­zaton belül két új technológiát; a fröccssaj tolást és a mikrohul­lámú folyamatos vulkanizálást szeretnénk meghonosítani. Gumi­ipari beruházásaink értéke meg­haladja majd a 65 millió forintot, de ez az összeg előzetes számítá­saink szerint, az üzembe helyezést követő hat év alatt megtérül a nyereségből. A VI. ötéves terv fo­lyamán körülbelül 30 új termék gyártását vezetjük be, amelyek iránt jelentős igény mutatkozik partnereink részéről. — Vállalatunk kezdeményező­készsége, a termékeink iránti nö­vekvő piaci kereslet, és a terve­zett fejlesztés eredményeként azt várjuk, hogy dolgozóink anyagi ösztönzését még tovább tudjuk növelni, ily módon is biztosítva vállalatunk dinamikus fejlődésé­nek személyi feltételeit —mon­dotta végezetül az igazgató. K. E. VÁLLALTÁK — TELJESÍTETTÉK Több szén, versenyképesebb gépek, jobb minőségű vegyicikkek Sok vállalattól érkezik hír arról, hogy eredménnyel jártak a gaz­dálkodás javítására tett intézkedések, termékeik kelendősége, nyere­ségük növekedése lépést tartott a magasabb követelményekkel. Na­pokkal az i esztendő befejezése előtt egész sor munkáskollektíva je­lentette, hogy teljesítette, amit 1980-ra vállalt, jobb minőségű mun­kával, a fegyelem szilárdításával hozzásegítette vállalatát az év sike­res zárásához. Az ország bányászai1 a vasárna­pi-esti műszakban felszínre küld­ték a 400 ezredik tonna terven fe­lüli szenet, s ezzel eleget tettek felajánlásuknak. A többletered­ményhez a legnagyobb arányban az oroszlányiak járultak hozzá, az élvonalban járnak a tatabányaiak és a Thorez külfejtés dolgozói, és a legjobbak közé .felzárkóztak a mecsekiek és a borsodiak is. Bár a nógrádiak és a várpalotaiak is nagy erőfészítéseket tettek, becsü­lettel helytálltak, a váratlan geo­lógiai helyzetekből adódó nehéz­ségek miatt elmaradtak éves elő­irányzatuktól. Az év végéig várhatóan még to­vábbi 200 ezer tonna szenet kül­denek felszínre terven felül a bá­nyászok. A következő év terme­lését is jól megalapozták; össze­sen 230 kilométer vágatot építet­tek ki, amellyel nemcsak új front­fejtésekhez, hanem új szénmezők feltárásához is utat nyitottak. Ugyanakkor gyors ütemben halad az új bányák munkahelyeinek elő­készítése. A márkushegyi bánya előreláthatólag 1981. április 1-én, a nagyegyházi pedig az év köze­pén megkezdheti a termelést, vagyis mindkét helyen a tervezett­nél előbb indul a munka. A két új bánya együttesen 570 eZer ton­na szenet ad 1981-ben. A Győri Rába Magyar Vagoh- és Gépgyár szintén teljesítette idei tervét, ami egyben azt is je­lenti, hogy 330. millió rubel és 80 millió dollár bevételhez juttatta az országot. Tovább korszerűsítették a termékszerkezetet, gazdálkodós­ban, tervezésben és a gyártásban gyorsan igazodtak az igényekhez. Amerikai járműgyártó cégeknek például viszonylag rövid idő alatt új típusú futóműveket fejlesztet­tek ki, és azok'sorozatgyártását is megkezdték. A termelési rendsze­rek számára új, nagy teljesítmé­nyű mezőgazdasági erőgépek' min­tapéldányait készítették el, az egyik osztrák tervezőintézettel közösen pedig > megkezdték az új Rába-motorcsalód kialakítását, amelynek tagjai nagyobb teljesít­ményűek lesznek, és kevésbé szennyezik a levegőt. A múlt évihez képest az idén megkétszerezte nem rubel elszá­molású. exportját hazánk legna­gyobb műtrágyagyára, a Péti Nit­rogén Művek. Ebben közrejátszott a gyártó, csomagoló, rakodó és szállító brigádok versenye a mű­trágya minőségének javításáért, illetve megóvásáért. A tervezett 64 millió dollár értékű exportter­méket már október végére elszál­lították, s azóta ezt az eredeti ter­vet csaknem 30 százalékkal telje­sítették túl. A sajóbábonyi * Észak-magyar­országi Vegyi Művekben az év elején 223 millió forint nyereséget terveztek, jelenleg 250 millió fo­rint körül tartanak, s nyereségük az év végére várhatóan eléri a 260 milliót. A sikert olyan korszerű új növényvédő szerek előállításá­val érték el, amelyek nélkülözhe­tetlenek a hazai mezőgazdaság számára és importot pótolnak. Jó néhány olyan növényvédő szer gyártását is megkezdték, mint pél­dául a Sabet, az Amelda, az Are- zin 50 WP, az Afalon 50 WP. amelyek egyenként többféle nö­vényhez is felhasználhatók, ugyan­akkor kombináltan is alkalmaz­hatók. A' Budapesti Elektroakusztikai Gyárban a termékszerkezet átala­kulása az idén a termelés 70 szá­zalékát érintette. Oj termékcsaló­dok, köztük sajátfejlesztésű stú­dióberendezések, nyelvlaborató- Tiumi felszerelések sorozatgyártá­sát és exportját kezdték meg. Va­lamennyi új gyártmányuk már harmadik generációs, vagyis a legkorszerűbb integrált áramkö­rök váltották fel a tranzisztorizált alkatrészeket. A gyár idei terme­lésének több mint háromnegyede külföldi piacokra került. (MTI) A SZÉCHENYIVÁROSBAN ÉS A VÁROSKÖZPONTBAN 1J • Bárdos Lajos köszönti a megjelenteket. Bár túl vagyunk már a kará­csonyon, az esztendő és az V. öt­éves tervidőszak zárása két újabb „ajándékkal” gazdagította a me­gyeszékhely lakóik Tegnap ugyan­is átadták a kecskemétieknek az UNIVER ÁFÉSZ városközponti és széchenyivárosi élelmiszer­áruházát. E két bevásárlóközpont­tal teljessé vált a tervidőszak ke­reskedelemfejlesztési programja, melynek során öt év alatt 14 ezer négyzetméter bolti üzlettérrel gya­rapodott a város kereskedelmi há­lózata. E tényeket emelte ki avatóbe­szédében dr. Mező Mihály, a vá­rosi tanács elnöke, miután Bor- dos Lajos, az UNIVER ÁFÉSZ elnöke köszöntötte az üzletnyi­tásra összesereglett nagyszámú vásárlóközönséget és a meghívot­takat, köztük dr. Romány Pált, a megyei pártbizottság első titká­rát, dr. Gajdócsi Istvánt, a me­gyei tanács elnökét, dr. Molnár Frigyest, Kecskemét országgyűlé­si képviselőjét, a SZÖVOSZ nyu­galmazott elnökét, dr. Simó Lász­lót, a SZÖVOSZ főosztályvezető­jét és Ispánovics Mártont, a MÉ­SZÖV elnökét. Mindkét most megnyitott áru­házról elmondható: az adottságok nagyon jók. A széchenyivárosi — amelyet Záray Géza, a városi ta­nács vb-tagja adott át a lakos­ságnak — az egyre terebélyesedő lakótelep külső részén, eddig lé­nyegében ellátatlan területen mű­ködik. Az ABC 1040 négyzetméte­res. ennek fele az üzlettér. Negy­ven kereskedő dolgozik benne, s az áruháznak évi 50 millió forin­tos forgalmat terveznek. Az üzletben megtalálható az élelmiszerek teljes választéka: tőkehústól a hidegkonyhai készít­ményekig, zöldségféléktől a tej­termékekig minden kapható, ezen kívül még olyan napi cikkek is — üveg-, műanyag- és vasáruk, kozmetikai, valamint mosószerek — amelyek a háztartásban nél­külözhetetlenek. Az áruház 24 millió forintba került, ebből 19 millió a beruhá­zás, a maradék öt pedig az áru­készlet. A 12 építő cég jó mun­kát végzett, különösen a két ge­nerálkivitelező, a 26,-os Dunaúj­városi Építőipari Vállalat és az UNIVER részlege, valamint a hűtőberendezéseket szállító Mir- köz és az épületet összeszerelő Bajai Vas- és Férni póri Szövet­kezet. A városközponti üzletház ter­vezését és az építkezés lebonyo­lítását a SZÖVTERV Bács-Kis- kun megyei irodája végezte, s a generálkivitelező BÁCSÉPSZER Vállalat is szép munkát adott ki kezéből, jól koordinálta 14 alvál­lalkozóját. A 2600 négyzetméter alapterü­letű egység költsége 72 millió fo­rint. A beruházás 62 milliót tesz ki, az árukészlet pedig 10 millió forintot ér. Az ABC — mely 1700 négyzet- méter alapterületű, s 115 dolgo­zót foglalkoztat — feladata a kör­nyékbeli lakosság ellátásán túl a város vonzáskörzetében élők és az idegenforgalom révén Kecske­métre érkezők vásárlási igényeit kielégíteni. Az élelmiszerekből itt is megtalálható a teljes áruskála — 36 gyártó, szállító céggel áll a szövetkezet és az áruház kap­csolatban —, ugyancsak nagy vá­lasztékban vannak napi iparcik­kek. A kiemelt szerepnek megfe­lelően kiemelt — évi 150 millió forintos — forgalmat várnak az ABC-től. Az épület emeletén találhatók a szociális helyiségek, oktatási ka­binet, s ami újra a lakosságot ér­dekli: a hangulatos presszó. Jó idő esetén a hatalmas teraszt is kihasználják vendégfogadásra. A két áruház átadásával az UNIVER ÁFÉSZ is teljesítette az öt évre kitűzött tervét, amely­nek során 140 millió forintot köl­tött új beruházásra és 50 milliót fordított a meglévő egységek fenntartására-felújítására. A megnyitót követően Bordos Lajos kitüntetéseket adott át a kiemelkedő teljesítményt nyújtó dolgozóknak. Az Országos Szö­vetkezeti Tanács Kiváló Szövet­kezeti Munkáért kitüntetését kap­ta Boda Ferenc, a BÁCSÉPSZER lakatos csoportvezetője és Szabó István, az UNIVER hűtőgépsze­relője. Tizenheten vették át a kiváló dolgozó oklevelet és hu- szonketten részesültek jutalom­ban. Az átadás után a vásárlók is felavatták az áruházakat. A szé- chenyivárosiban csaknem kevés­nek bizonyult a háromszáz kosár, s a Dobó István körúti áruházba is csak türelmes sorállás után le­hetett bejutni. V. T. t Nyitás előtt a széchenyivárosi ABC. am hhhhhhhhhhhhhhhihhhhhi Az idén, kilenc-hónap alatt, majdnem ötven százalékkal több kötbért vasaltak be a ke­reskedelmi vállalatok szállító partnereiken — azaz a gyártó­kon —, mint amennyit a tava­lyi év hasonló időszakában. Az ok: a szerződésben foglalt ha­táridők, minőségi jellemzők stb. megsértése, gyakran tel­jes mellőzése. A szakmabeliek azonban azt mondják az előb­bi, meghökkentő tényre, hogy — bár a kötbér nem áru, azaz a felhasználói igények kielégí­tésében vajmi keveset ér —. ezekben az esetekben legalább volt szerződés ... 1 Nem szá­mit ugyanis ritkaságnak, hogy a megrendelésre se elutasító, se igenlő válasz nem érkezik. Ilyen idegesítő csend miatt nemcsak a kereskedők nyug­talanok, hanem azok a terme­lők is, akik másik termelőtől várnak választ, mert ők csak akkor nyilatkozhatnak meg­rendelőiknek. Nem áttörhetetlen bűvös körről van szó, sokkal inkább, a vállalatközi kapcsolatok la­zaságáról, az értékesítés szer­vezetlenségéről, a monopol­helyzetből fakadó túlzott ma­gabiztosságról, s arról, hogy a termelési, szállítási, együtt­működési fegyelem — mit ösz- szefoglalóan szerződéses fe­gyelemnek is nevezhetünk — jő néhány cégnél még nem tartozik dz erények, a pozitív jellemzők közé. Furcsa, sőt elképesztő ese­teket tárt föl az a népi ellen­őri- vizsgálat, amely a szerző­déses fegyelemről folyt. Az ob­jektív okok mellé — mint ami­lyen bizonyos importszállít­mányok késedelme, elmaradá­sa — olyanok is sereglettek, amelyek miatt nem szabadna fölborulni a szerződéses fe­gyelem rendjének. Milyen rend lehet azonban ott, ahol a megrendelő cégnek adandó válasz — ráadásul ez a meg­rendelés nagy összegű export­szállításhoz kapcsolódott — azért váratott magára több, mint négy hónapot, mert az ügyintéző a papírokat véletle­nül rossz iratgyűjtőbe tette?! Évek óta folyamatosan csök­kent azoknak a termékeknek a köre, amelyek szállítására szerződéskötési kötelezettsé­get írnak elő a jogszabályok, így jó, így helyes, hiszen a vál­lalati önállóságnak fontos ele­me a vállalkozási készség tá­gítása, legyen e vállalkozás tárgya komplett gyárberen­dezés szállítása, tömegáru ru­tinszerű továbbítása. Ebből azonban korántsem következik az a gyakorlat, amit napjaink­ban tapasztalhatunk: a válasz nélkül hagyott megrendelések sorozata. A termelők egy ré­sze azonban úgy gondolkodik: önálló vagyok, azt csinálok, amit jónak látok. Elég, ha egyetlen, kulcshelyzetet elfog­laló vállalat határoz így, mert magatartása következményei úgy keltik a messzire gyűrűző hullámokat, mint a vízbe do­bott kő! Valahol, a sokadik hullám peremén levő fölhasz­nálónál, kereskedőnél már nem is tudják, valójában ki és hol hajította el a követ, ám ők is érzik hatását; nem tudnak eleget tenni kötelezettségük­nek. Pénzügyi elemzések arra mutatnak, hogy a részben vagy egészben be nem tartott szer­ződéseknek csupán egyhar- mada az, aminél a magyarázat a szerződő felek valamelyikén kívül álló ok. A meghiúsulás, a szerződésszegés kétharmada az érintettek szervezetén belül levő tényezőkre vezehető visz— sza! Említhetnénk a sokszor idé­zett népgazdasági érdekeltsé­get — hiszen a vállalatközi kapcsolatok összegeződése már népgazdasági hatások keltője —, ám maradjunk sokkal szű- kebb körben. Ott, hogy a meg­változott gazdasági környezet­ben egy vállalat megbízható­ságának, szavahihetőségének, pontosságának, korrektségének — azaz: üzleti hitelének — fokozatosan megnő a jelentő­sége. Elég itt utalni a koráb­ban feltételeket diktáló, a megbízások között válogató építőipari vállalatok mai kész­ségeskedésére, mint még rit­ka, de korántsem folytatást nem ígérő példára. A maga jövőjét kockáztatja az az üzem, amely a partneri kapcsolatok­nak nem tulajdonít döntő fon­tosságot, ahol csak azt nézik, ma mit adunk el,, ma miből élünk. A válasz nélkül ha­gyott megrendelések azt mu­tatják, hogy sokan űzik ezt a kockázatos játékot, holott tud­ni illik: minden játékban nem­csak nyerni, hanem veszíteni, is lehet. S ha ráadásul a játék csupán látszatra az. akkor a, vesztes — mivel a tét komoly —. előbb vagy utóbb minden­képp ráfizet. ißUm

Next

/
Oldalképek
Tartalom