Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-25 / 302. szám

G • PETŐFI NÉPE • 1980. december 25. NÁDUDVARRÓL, DEBRECENBŐL JÖTTEK« százévesen egyre modernebb Népművész vendégek „Grinország” alapítója Nemcsak augusztus 23-án, szá­zadik születésnapján ünnepelték Alekszandr' Grint a testvérme­gyénkben, ahol élete utolsó nyolc Esztendejét töltötte a szovjet-orosz író. Magyar életrajzi összefogla­lójában olvasható: „Nehéz gyer­mekkor után sokféle mesterséget megpróbált, volt kikötőmunkás, hájósinas, aranyásó, favágó, fa­úsztató. Üres zsebbel világgá ment, Odesszában felvették egy hajóra, s megtette élete egyetlen hajóútját Alexandriába. Közben megismerte a fekete-tenger-parti városok nyomorultjainak, a szá­zadforduló ' mezítlábasainak éle­tét. Önkéntes katonaként került kapcsolatba a baloldali eszerek forradalmi mozgalmával, tevé­kenységéért 1903-ban elítélték, s kisebb megszakításokkal csak­nem egy évtizedet töltött hol bör­tönben, hol száműzetésben (1912- ig). A forradalmat lelkesen üdvö­zölte, s rövidebb ideig a Vörös Hadseregben is szolgált. 1924- ben Feodoszijába, 1930-ban Szta- rij Krímbe költözött. Évekig élt magányosan, súlyos 'betegen e tengerparti városkában ... A dogmatikus irodalompolitika mostohán bánt életművével, a va­lóságtól elfordult, kozmopolita misztikusnak bélyegezve a szer- — zőt. Több írása ezért csak a XX. kongresszus után juthatott el az olvasókhoz. A legmodernebb írói kísérletek előfutára volt — álla­pítja meg Gerencsér Zsigmond, s véleménye alátámasztásaként az újrafelfedezést kezdeményező K. Pausztovszkijra hivatkozik: „Ha nem hal meg, talán irodalmunk legsajátosabb alkotóinak sorába lépett volna, akinek műveiben harmonikus egységet alkot a rea­lizmus, meg a kötetlen, bátor fantázia.” De idézhette volna Vera Panova, Andrej Platonov vagy Mihail Szlonyimszkij véleményét is. Jellegzetes alakja feltűnik Vlagyimir Szajanov, Nyikolaj Rizsenkov, Vszevolod Rozsgyeszt- Venszkij és Leonard Kondrasenko verseiben is. Különleges világa festőket és grafikusokat ihletett meg.., A. Grin idei, centenáriumi éve nagy esemény a krími terület kulturális életében. Téma volt a különböző összejöveteleken, írók beszéltek róla és hatásáról a könyvtárakban, művelődési há­zakban klubokban munkahelyi rendezvényeken. A területi könyv­tár bibliográfiával, a nevét vise­lő, Feodoszijában levő múzeum pedig két újabb kiállítással tisz­telgett a nagy romantikus előtt. a Kiskunfélegyházán, a Móra Ferenc Művelő­dési Központban közös kiállításon mutatják be az ország távoli tájai­ról meghívott három népművész, illetve népi iparmű­vész remekmunkáit. A kezdemé­nyezés, az' ilyesféle kapcsolattar­tás önmagában dicséretes. S még inkább az, ha figyelembe vesszük a bemutatott alkotások igazi ér­tékét. A rendezvényre szóló meg­hívó eleve sugallta: ezt a kiállí­tást érdemes megnézni. S akik már látták, aligha csalatkoztak Az egyetlen teremben elrende­zett kiállítási anyag „mesebeli" látványként hat, nehéz megsza­badulni tőle. A laikusnak is érez­nie kell: itt minden egyes tárgy ősi népművészeti hagyománya­inkból táplálkozik. Fekete „ékszerek” — Hogyan jött létre ez az érté­kes tárlat? — kérdeztem dr. Fa­zekas Istvántól, a Kiskun Múze­um igazgatójától, aki a rendez­vényt megnyitotta. — Folytatása ez az idei Kiskun Napok látványos programjának. A népünnepélyen jött létre a meg­állapodás a három művésszel, hogy még karácsony előtt együt­tesen mutatkoznak be a kiskun városban. Több sikeres közös ki­állításuk volt már, mert hasonló módon gondolkodnak népművé­szeti hagyományainkról. Mind­hárman elhivatott folytatói régi nagy mesterek' munkájának. A kiállítás megnyitója után alkalom nyílt arra, hogy a művé­szektől mini-interjúkat kérjek. Meglepő, hogy mennyire egyfor­mán nyilatkoznak munkájukról, elhivatottságukról. Kiskunságban • Bemutatót tart a nádudvari fazekas. ságát és a nádudvari fekete edény különleges díszítési mód­ját igyekszem bemutatni. Arra törekszem, hogy méltó legyek az elődök hagyatékához, s a lehető­ségek szerint gazdagítsam azt — vallja egyebek között a nép­művész. Mindezt messzemenően igazol­ják a most bemutatott fekete „ék­szerei”, amelyek a tejfölös csup­rok, ivókorsók, tálak, tányérok, kalapos korsók, libaitató edények, és a hagyományos paraszti élet egyéb használati eszközeinek a világába „vezeti el" az érdeklődőt. nálásával mai használati tárgya­kat, tarisznyákat, táskákat, öl­tözetkiegészítő tárgyakat is ké­szít. Nyert már díjat országos népművészeti pályázaton is. Bőr miívek, szürrátétek „Mindenhová szívesen elviszem munkáimat, ahová meghívnak. Ilyenkor érzem igazán, hogy kö­zel vagyok az emberekhez.” — Ezt már Újvárosi Imre bőrműves, debreceni népi iparművész mond­ja. Ifjú Fazekas István (nem roko­na a múzeumigazgatónak) nádud­vari fazekas közelébe jutottam a legnehezebben. A népművészet ifjú mestere ugyanis korongolt a kiállítóterem melletti helyiség­ben. Gyerekek és felnőttek sze­me láttára készítette bámulatos ügyességgel a kisebb - edényeket, ajándékul az érdeklődőknek. —i Miért csinálja ezt most itt? ' • — Egyszerűen azért, mert ez az életformám. Szeretek emberközel­ben lenni. Mindig így élek, akár­csak elődeim. Családunk évszá­zadok óta készíti a csillogó fe­kete edényeket. Munkám során a régi fazekasság formagazdag­Sok helyre hívják. Még csak hét éve dolgozik bőrrel, s e vi­szonylag rövid idő alatt tizenöt városban volt kiállítása. Sikerrel újította fel a kulacs-, csengő- és sallangkészítés debreceni és haj­dúsági hagyományait, forma- és motívumvilágát. Ennek felhasz­Szidor Jánosné szűrrátétes nép­művész a harmadik kiállító. Fal­védőket, futókat, párnát, parelint, kis és nagy szűröket, mellényeket készít. — Sikeresnek érzi magát? — Igen. Volt olyan időszak, amikor csaknem minden munká­mat külföldre küldték. Rendsze­resen szerepeltem a külföldi ma­gyar heteken. Ott voltak munká­im az 1963-as Brüsszeli Világki­állításon. Néhány éve Moszkvá­ban is sikert arattak pályamunká­im. Megkaptam a Kiváló dolgozó kitüntetést, egy alkalommal első díjat nyertem a mezőkövesdi „Kis Jankó Bori" pályázaton, két éve pedig az „Otthon művésze” országos kiállításon díszoklevéllel jutalmaztak. Nyugdíjazásom al­kalmából a Szocialista Kultúrá­ért kitüntetésben részesültem. A kiskunfélegyházi hármas ki­állítás egyértelmű közönségsikert aratott. Rapi Miklós • Szalay Lajos: Az állatok terem lese Testvérlapunk, a Krimszkaja Pravda több oldalösszeállítást is szentelt A. Grin emlékezetének. A lángoló álmodozó címmel Pavel Gyegtyarev írt róla: miután 1906- iban álnéven megjelent az első el­beszélése, megteremtette saját, kigondolt birodalmát, „Grinor- szág”-ot. Írói ereje annyira ér­zékletessé teszi a csodás hőstet­tek és mesebeli kalandok hazáját, mintha mi magunk járnánk a vá­rosaiban és utcáin, az öblök és kikötők trópusi sós levegőjéből lélegeznénk, látjuk gyönyörő völ­gyeit és hegyvonulatait a maga­san ragyogó Nap sugarai alatt. A képzeletbeli és a valóságos, a gon­dolatilag létrehozott és az élet­ben megfigyelt jelenségek össze­kapcsolása Grin csodálatos alko­tói sajátossága. A regények és el­beszélések fantázia teremtette vá­rosai gyakran a Krím-területnek azokra a tengerparti települései­re emlékeztetnek, amelyeket fia­talságában és később látott az író, s mindvégig megmaradtak az em­lékezetében. Ezen a félszigeten negyven jelentős művet hozott létre, köztük a népszerű, ma­gyarul is olvasható regényt, a Hullámfutót. Korábbról való: 1920—21-ben készült el legismertebb „tengeri történetével”, amely Bíborvörös' vitorlák címen jelent meg, s Longren, az „Orion” kiszolgált matrózának furcsa meséit fűzi össze. Érdekes adalékkal szolgál a „keletkezés körülményei”-hez Nyikolaj Taraszenko költő és esszéista, akinek tavaly jelent meg Grinnel foglalkozó kötete a, Krími Tavrija Kiadónál: Petrog- rádban, a művészetek házában ol­vasta fel először, 1920 júliusában A. Biok a forradalomról szóló. Tizenketten című poémáját. De­cember 4-én Majakovszkij mond­ta el a 150 000 000 című költemé­nyét. S négy nap múlva Grin ol-* vásott fel itt híressé vált művé­ből, a Bíborvörös vitorlákból. „Grin képzelt világa nem utó­pia, hanem valóságos, mint ahogy valóságosak és élők fantázia szül­te alakjai is” — jegyzi meg a Krimszkaja Pravda hasábjain Vszevolod Azarov. Igen, megfi­gyeléseinek élességét hadd érzé­keltesse két példa. Mind a kettő a Hullámfutóból való. s a szemek­re vonatkozik. Az első „a nem kö­zönséges teherhajó” különös em­berének. a gyűlöletes és kegyetlen Gaze kapitánynak . a tekintetét láttatja: 9 A. Grin — Sz. Malisev litog­ráfiája. „ — Akar mulatni? — kérdezte sokatmondóan kacsingatva, de arca részvétlenül kísérte a mon­datot, és szúrós, hideg pillantása figyelmesen tanulmányozott.” A másik részlet egy álomszerű és csodás találkozás leírása a rég halott, gyámolító társként mégis feltűnő Frasy Grant-tel: „Amíg ezzel foglalatoskodott, láttam kes­keny kezét és a lámpa drótháló­ját. amint belülről kivilágosodott. Imbolygó árnyékok hulltak a csó­nakra ... Szabályos, csaknem ke­rek arcán gyengéd, szép mosoly sugárzott, s elbűvölő arcjátéka világosan kifejézte, hogyan mulat egyre fokozódó ámulatomon. De fekete szembogara mozdulatlan volt: szeme, ahogy belenéztem, kemény, gyötrő elszántságot fe­jezett ki, megmagyarázhatatlan elzárkózottságot és hallgatást — mélyebbet az összeszorított ajak némaságánál.” ' Miközben az érzések és gondo­latok, öntudat és képzelet határa­in jár a Hullámfutó hőse, hogy a titokzatos Teljesületlen nyomá­ba szegődjék, a valóság pontos megfigyeléseit sem nélkülözi. így lesz a Gorkijt idézően nyomorú­ságos gyermek- és ifjúkor után Grin a mi Krúdy Gyulánkhoz és a hasonlóan újrafelfedezett, ná­lunk mégis jóval ismertebb But- gakovhoz mérhető író. Százévesen is egyre modernebb. Halász Ferenc 0 Az író feodoszijai múzeumának bejárata. ANATOLIJ MILJA VSZKIJ: Grin sírja | Látod, már régen része lettél, Még illatoznak a topolyák, ennek a napszítta földnek de nézd, az ürömfű csak kóró, a visszatérő ösvényeken Nem mehetek el Feodoszija, társa lettél bokornak, kőnek. a tengered nekem sorompó. Itt a sztyeppén is hallom, a sirályok hivó sikolyát. Indulok. Szárnyaló emlékeim . ki feszi tik a bíborvörös vitorlát. (Tárnái László fordítása)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom