Petőfi Népe, 1980. december (35. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-25 / 302. szám
19*9. 85. • PETŐFI NÉPE • T Történelem a bibliában Drobatio Calamus, * 1811. — olvasom a megsárgult cselédkönyv első oldalán. Tolipróba 1841-ből. Talán így fordíthatjuk a debreceni református kollégiumban iskolázott, ffilöpszállásl parasztgazda első szavait, melyek előre jelzik: alább fontos dolgok következnek ... Precíz x bejegyzések egy csaknem 150 holdas parasztgazdaság mindennapjairól, ügyes-bajos teendőiről, gondjairól. Árulkodó sorok a valamikori béresek, juhászok, cselédek, szolgálók életéről, fis lapozom a másik sorsdokumentumot, az 1808- ből származó Károli-blbllát, melyben több mint másfél évszázad családi krónikája rejtőzik. Jobbágy Zsuzsa bejegyzése Izgalmas feladat 150—200 évvel ezelőtt született emberek életét, nyomát kutatni. Már akltől.akiről fennmaradt, fgy hát csak magam elé varázsolom, s a gyöngy betűk mögé képzelem a szép Jobbágy Zsuzsannát, a vezsenyi református lelkész-tanító finom, fehérujjú lányát, aki elsőként ezt írja a biblia üres lapjaira: „Jobbágy János e Szent Könyvnek birtokosa, ki Vezseny községnek törzsökös lakosa, vette ezt a maga és háza népe részére, s azok által az Űr dicsőségére. Ragadozó kezek! 'Ha megfosztanátok.illy drága kincsétől, megszállna az átok. S ha tévedne, is, adjátok kezéhez, hűséggel lévén a nyolczadik igéhez.” ■ Egészséges, szép magyar nyelvérzékről, jó helyesírásról, íráskészségről tanúskodnak e sorok. Az ehhez a társadalmi réteghez tartozó /családokban tehát — a XIX. század elején! — gondoskodtak a lányok taníttatásáról, természetesen a kor színvonalán. Ezt követően születésekről, halálozásokról, borzasztó ítéletidőkről, betegségekről, az emberi élet kisebb-nagyobb eseményeiről olvashatunk egy-egy mondatos röpke krónikát, ami ‘önmagában nem különleges dolog, hiszen a XIX. század elején-dere- kán, a szegényebb családokban csupán a biblia és a kalendárium volt a házban az egyetlen nyomtatvány, üres lapjaikra gyakran jegyezgettek be hasonló eseményeket. Ám a család egyik későbbi leszármazottja, ifjabb Gál István rektor, úgy látszik némi társadalmi-politikai érdeklődéssel megáldott ember vol't. A Ta• Oldalpár a gazdakönyvből. Bal oldalon az 1910-től vásárolt föl-, dek pontos adatai, jobb oldalon a fülöpszállási krónika. nácsköztársaság tiszántúli, Vezseny községbeli eseményeiről a következőket írja: „1919. május 1-én ágyúzták a Tiszán túl haladó fehérgárdista tréneket... Május 6-án harcba bocsátkozik g Verzsenyt megszálló tengerész zászlóalj a Földvár felől jövő fehérgárdistákkal. Lövöldözés kezdődik reggel fél hétkor. Csak úgy süvít a golyó! Május 8-án először ágyúzzák Vezsenyt! A Tiszán túl azonban nem fehérgárdisták, hanem oláhok voltak. A- vörösöket augusztus 1-én űzték el. Addig május 6-tól csak akkor szólt a harang, mikor a golyó beleütődött. Az oláhok csak októberben mentek el...” Dutka Mihályt a többi — különösen a hatvanas évek elején megfogadott — béreshez képest jól megfizették. Nézzük, mit kapott egy évi munkájáért egy női szolgáló: » „Megfogadtam szolgálónak Nagy Márit, melynek bére lészen 45 forint, egy pár tsizma, egy pár bak- kants és posztó kaptza. 25 garasért keszkenyő, két pár fehér ruha, két konyhakötő...” Ezek a fizetségek igénytelen és valóban szegény paraszti sorsról tanúskodnak. íródtak e sorok a Bach-korszak éveiben, amikor a jobbágysorból alig néhány éve felszabadult, és a császári pátens által ismét Ínséges körülmények közé szorított magyar parasztság mozgalmai elárasztják az országot... „Megfogadtam szolgálónak...” Föld a,attl morajlás jött Dr. Gál Ferenc Fülöpszállásra nősült a negyvenes évek elején. A jómódú kun parasztgazda-lányt, Csapiár Krisztinát vette el. Ám a Csaplárék gazdakönyve sem csupán egy család boldogulásának krónikája ... „Anno 1851-ik esztendőre megfogadtam béresül Dutka Mihályt, melynek bére lészen száz forint, egy pár új tsizma, egy varrott szűr, négy tsomó' dohány, egy bitska .. .” Mit árulnak el a korról a gazdálkodás különböző tárgyi elemei? A XIX. századból származó feljegyzések jóformán csak állattenyésztésre utalnak. A fülöpszállási homok, a belvizes rét, legeld ebben az időszakiban a magyar parasztgazda számára még nem nyújt túl sok lehetőséget. Ám 1897-ben már megszületik ez a feljegyzés: „Először ültettünk szőlőt... !” És egyre többféle, mennyiségben is növekvő terményről számol be a családi tollforgató. Gyümölcsről. takarmányról, ipari növényekről. Ugyanakkor: természeti csapásokról, fagyról, szárazságról, ..vízárról”, földrengésről: „Ebben az évben több ízben volt vidékünkön földrengés. Földalatti morajlással jött, a nép először jót mulatott rajta, de midőn ezen borzasztó elem megismétlődött, a nevetés sírásra változott. A kár ámelyet okozott, jelentéktelen, de ez az év rendkívül száraz volt, a tél hamar beköszöntött, szüre- teletlenek a szőlők, a tavaszi alávaló szántás félbemaradt, a vályúkban jég áll...” A család gyarapodása mégis valóságos tény a század elején. Az 1905-<ből származó feljegyzés szerint komoly építkezésbe kezdenek, és még ugyanabban az évben be is fejezik. Ekkor egy módos parasztház teljes építési költsége 1169 korona. A mezőgazdasági termelés, úgy látszik, egyre inkább üzlet. A bejegyzések tanúsága szerint Csaplárék 1910 és 1916 között több mint ötven hold földet vásárolnak össze, csaknem 28 ezer koronáért. (Az éves cselédjük bére ez idő tájt 90 korona...) Végül helyet kap - a gazdakönyvben, valamelyik anekdotázó kedvű Csapiár tollából az egyetlen, nem gazdasági jellegű feljegyzés, mely „Kis Kun-Fülöp- szállás” történetét írja le a kunok 1124. évi betelepüléstől 1850-ig. Ez a helytörténeti krónika valószínűleg a környékbeli plébániakönyvek néhány feljegyzése és a szájhagyomány útján terjedő történetek alapján iródhatot. Talán pont az a csibu- kos, zömök, busa szemöldökű, konok nézésű, jászkun mivoltára oly büszke Csapiár Gábor írta. akinek fényképét ma is élő unokája, dr. Gál Ferancné Csapiár Krisztina mutatta meg nekem az elmúlt napokban. Gál néni ma tsz- és özvegyi nyugdíjas. Szerény körülmények között él a fülöpszállási tanyavilágban. Az írásban szereplő két dokumentum a biblia és a gazdakönyv — újraköttetve, gondozva a fülöp- házi Magony-tanyán található, a nevezetes csárda vendégkönyvének társaságában. Posváncz Etelka PINTÉR LAJOS 1953 Készül a tél előtti körképp a ló, egy gyerek s az apja-anyja. Ködfüggönff mögül valaki lesi, aki ha vernék, nem tagadna. Kattan a gép, cikázó villám fut ki az égi állomásról. Csillagos fejek csattannak köhöz, fűvel megrakott s árva a jászol. Kisbaba-huszár, aki voltam — somfaág-ostor kezemből lendült. Lehullt a fátyol tézisről, lányról, leány volt: megdűlt, tézis volt: megdőlt. Készül a' tél utáni körkép, emeli lábát apám a sárból — köszön emberre, köszön időre: iónapot fiam! jónapot zápor! CSANÁDY JÁNOS: Mennek, mennek az örök katonák A behavazott háztetőket ki védje, ói ja meg, a_behavazott nádtetőket, amik már nincsenek, á szegénység eleven giz-gazát, elmúlt világom vadvirágait ki öntözi a temetőben sírkeresztjeim babérbokrait, csakis, csakis az élő szeretet elmúlt virágok hamvai felett, mennek, mennek az örök katonák, öntözik az idegen harcteret, egy ló, egy csizma mindenük, cipelnek fegyvereket, nádtetős házakat szívükben jászlat és istállót szivükben, hol a kisded megszületett, ó segíts, segíts, élő szeretet ne porba: kőbe vésni arcukat, a bennem szétáradó meleget, ahogy figyelem, s magam is viszem soha véget nem érő harcukat. Szenteste homlokát nekiszori- totta a hűvös üveg-’ nek, és kibámult az elpárásodó ablakon. Az üve- 'gen túl hátrafelé rohant a havas sötétség, s bár jól ismerte a hóban fuldokló útszéli tanyákat. mégis olyan érzése volt, mintha holdbéli tájon rohanna velük az autóbusz, ö volt az egyedüli utas a kocsiban. fCezét fázósan a berlinerkendő hajtásába dugta, és csendes szánakozással nézett a kalauz kesztyűből - elővö- röslő ujjaira. — Alsószállásig, Bori néném? „De hisz ez a Balázsék gyereke, a Jani!" — ismerte fel a cingár fiút, akinek törékeny alkatát még a posztóköpeny, meg a zordan homlokába húzott sapka sem tett férfiassá. — Oda, Janikám — kotorta elő a pénzt, de a fiú nem nyúlt érte. — Hagyja csak ... Ma szenteste van, legyen az én vendégem! Csak nem jön ellenőr ebben a kutya időben ... Én is legszívesebben már otthon ülnék a jó melegben, szopogatnám a fprralt bort, meg snapszliznék a papával. Dekát mit csináljak? A szolgálat az szolgálat, még ha szenteste van is. Ez az utolsó forda: kilenckor indulunk vissza, tízkor akár én is ott ülhetek már a karácsonyfa mellett. Biztos örülnek majd Paliék, ha betoppan... („Kedves Anyám! Ügy beszéltük meg a Marival, hogy ne jöjjön szenteste hozzánk ebben a rossz időben, meg a Palcsika is beteg. Nem is tudna hol aludni nálunk. ott benn az otthonban meg mindene megvan. Kellemes ünnepeket kíván fia, Pali.”) A busz nagyot zökkent egy hócsomón, ijedten ragadta meg a jéghideg kapaszkodót. — Biztosan ... — Ügy szép a szenteste, ha együtt van a család. Aztán az ajándékok! Már hetek óta rohan- gászok utánuk. Anyámnak egy szép kasmirkendőt vettem, apámnak meg egy villanyfúrót. El is ment rá a káestém ... öregapámnak meg sikerült szereznem egy jóféle külföldi pipát, mindig ácsingózott utána ... — És te mit kapsz. Jani? — Nem számit az, Bori néném! Adni, az számit csak ... Egyik este otthon kutakodtam a szekrényben, aztán véletlenül egy csomagocska akadt a kezembe, akkurátusán átkötve spárgával, rajta anyám ákombákomai: „Kisfiamnak, Janinak”. Nem bontottam ki. Sejtem, hogy mi lehet benne, de miért rontsam el anyám örömét, meg persze az enyémet is ... Az öregasszony hallgatott. Szegényes ajándékaira gondolt, melyek ott lapultak a viharvert kézikosárban. Tíz doboz cigaretta Palinak, egypár bőrkesztyű Marinak, m'eg az a kisautó Palcsikának, amin majdnem összeveszett a kereskedővel, mert szóvá tette, hogy milyen drága, az meg csak azt hajtogatta, hogy nade ez mecs- boksz, vagy mi... gyre közelebb, jöttek a pislákoló fények, s máris elérték a parányi település első házait. Bekanyarodtak a kocsma előtti megállóhoz, nagyot szisszent az ajtó. — Rio de Alsószállás, csatlakozás Nyújork, Buenoszairesz. ahogyleszúgylesz felé! — rikkantotta a fiú, aztán az öregasszonyhoz fordult. — Segítsek, Bori néném? — Elbírom magam is ... — nyúlt a kosarához. — Hát akkor köszönöm, fiam és ... isten áldjon.' — Magát is, Bori néném! A sofőr nem állította le a motort, az egyre halkuló, ütemes dobogás végigkísérte a kihalt, sötét utcán. Vigyázva lépkedett, egyik kezével, mint a vakok, a kerítések rácsait szorongatta. Eleinte szégyenkezve, aztán egyre leplezetlenebb kíváncsisággal próbált belesni az ablakokon. Lépései alatt szárazon ropogott a hó, orra hegyét csípni kezdte a hideg. Az egyik kerítés mögül1 gobancos kutya vicsorított rá, féktelen dühvei rázta láncait. i Az utca végén lakott a fia, döly- fös vaskerítés vette körül a takaros épületet. Mélyeket lélegezve próbálta legyűrni a torkában csomósodó izgalmat, de a kézé vadul reszketni ketdett, amikor lenyomta a vasajtó kiliiicsét. összerezzent a halk nyikordulásra; aztán óvatosan végigment a keskeny betonjárdán, és megállt, az ablak alatt. J 1 \ elesett a félig leengedett redőny rácsai között. A szp- b a közepén hatalmas ezüstfenyő trónolt, tetején a betlehemi csillaggal. Tudta, hogy képzelődik, de egy pillanatig tisztán érezte orrában a száradó tűlevelek fanyar illatát, talán még a csillagszórók sercegését is hallaki vélte. Mintegy varázsütésre megelevenedett a szoba. Előbb Palcsika viharzott be, vad indiánként ugrálta körül a fát, majd belépett Mari is rózsás köntösében, arcán a kiismerhetetlen mosollyal. Aztán, mintha valami furcsa forgató- könyv előírásaihoz tartaná magát, merev nyakkal, kissé hátrabillent derékkal jött a fia. Megborzongott. Az ég vak arcából lassan, nagy pelyhekben szállingózni kezdett a hó. Megbabo- názottan, fakó szemekkel bámult be a rések között, már le sem törölte a szempillájára hulló nagy. kövér hópelyheket, amelyek megolvadva végigfolytak az arcán. Tudomásul vette a megfellebbezhetetlent. Egy pillanatig csodálkozott, hogy nem érez fájdalmat, gyűlöletet. Csendes üresség kongott benne és szinte meglepődött, milyen könnyen fordítja el fejét asf ablaktól. Aprót sóhajtott, rebbenésnyit és a kapu. jelé indult. Már félúton járt, amikor eszébe jutottak az ajándékok. Visszalépett az ablakhoz és az apró csomagocskákat sorbarakta a párkányon egyre vastagodó hóba. Nekiindult az utolsó ház mögött húzódó végtelen havas sötétségnek. Elszántan, sokáig lépkedett a kavargó hóesésben, különös', szomorú mosollyal az arcán. Sajogni kezdett a lába, a fagy apró szúrásokkal mar lábfejébe. i mikor először elesett, meg- rémült az arcába csapó hó- * . tói, aztán feltápászkodott. és nekiindult megint. Üjra a hóba zuhant, összekuporodott és rémülten tapasztalta, hogy álmosság keríti hatalmába, s egyetlen vágya maradt: aludni! Széttárt karjaival olyan volt, mint egy törött csontú, nagy fekete madár. jam v tuuacuiii isiit- —v«r . V Az 1805-böl való Károli-biblia belső borítója. . 9 Bejegyzések 1919 eseményeiről a biblia hátsó lapján. # Bodri Ferenc rajza.
