Petőfi Népe, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-11 / 264. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1980. november 11.

A munkaügy—köziig}

Beszélgetés dr. Trethon Ferenc munkaügyi miniszterrel

A következő másfél évtizedben a munkaképes korú népesség száma alig változik, és hosszabb távon sem számolhatunk munkaerőforrások kedvező alakulásával. A demográfiai okokból meghatározott és rövid távon nem módosítható munkaerőhelyzet, s a részben erre is visszavezethető foglalkoztatási egyensúlyhiány kedvezőtlenül befolyásolja a a rendelkezésre álló létszám hatékony és racionális felhasználását. E körülmények között a termelési szerkezet szükségszerű átalakítását segítő teljes és hatékony foglalkoztatás biztosítása az eddigieknél is nehezebb feladatot jelent.

E munka kiindulópontja — többek között — a jelen ötéves tervidőszak foglalkoztatáspolitikai gyakorlatának, a munkaügyi folyamatok, az ezeket befolyásoló tényezők és a jelzett változások hatásának elemzése, értékelése; végeredményben a korábbi tervek feltételezéseinek összevetése a tényleges helyzettel.

E kérdésekről beszélgettünk dr. Trethon Ferenc munkaügyi miniszterrel.

A megye huszonkét szakosított sertéstelepén évente mintegy 32 ezer tonna vágósertést hizlalnak 130 ezer tonna táp és szemesabrak felhasználásával. Általánosan ismert, hogy a közvetlen költségek 75—80 százaléka a takarmányozásra fordított összegekből adódik. Kézenfekvő tehát az a törekvés, hogy az üzemek a kiadások csökkentését kívánják elérni. Éppen ezért a figyelem az olcsó, és sok helyütt a gazdaságon belül is megtalálható egyéb takarmányok és melléktermékek felé terelődött. Ezt az igyezezetet serkenti az is, hogy a takarmányok ára emelkedett.

— A munkaügyi minisztérium — feladatából és funkciójából következően —|. nemcsak ,egy-egy középtávú terv munkaügyi fejezetének, irányelveinek kidolgozásakor, (hanem rendszeresen és folyamatosan elemzi, értékeli a népgazdaság munkaerőhelyzetét, valamint a munkaerő-gazdálkodás eredményeit. Így már az V. ötéves tervidőszak első éveit követően nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy a munkaügyi folyamatok egy része a tervezettől éltérően alakul.- Többek között ezért határoztunk el néhány — i-tt most nem részletezett — intézkedést. Az 1976—80-as évekre vonatkozó el.emzések szerint: az aktív keresők számának várt növekedése nem valósult meg, s az előirányzattól eltérően módosult a foglalkoztatás ágazati szerkezete is.

— Miként értékelhetők a tervtől eltérő folyamatok?

— Csak címszavakban a jelzett folyamatok kialakulásának okairól: a számunkra különösen kedvezőtlen külgazdasági körülményekhez nem minden esetben kellő rugalmassággal alkalmazkodó vállalati gazdálkodás miatt a gazdasági növekedés üteme — a tervezettől eltérő mértékben — mérséklődött. Az infrastruktúrát alkotó ágazatokban viszont alapvetően1 a terv előirányzataival összhangban kedvezően alakult a munkaerő-ellátottság. Nem elhanyagolható — bár csak kezdetinek minősíthető — eredményeket értünk el a foglalkoztatási feszültségek enyhítésében. A nép- gazdasági egyensúly helyreállítása érdekében hozott intézkedések folyamatosan a korábbinál észszerűbb, szervezettebb és takarékosabb munkaerő-gazdálkodásra ösztönözték, kériyszerítették a vállalatokat.

Ami a folyamatod értékelését illeti: az ipari és az építőipari létszám mérséklődése korántsem példátlan vagy egyértelműen kedvezőtlen jelenség. A nálunk fejlettebb és . sokkal magasabb termelékenységi színvonalon álló országokban is tapasztalható, hogy -a műszaki-gazdasági fejlődés együttjár — nemcsak rövi- debb, de hosszabb távon is — az ipari foglalkoztatottság növekedésének lassulásával, vagy éppen bizonyos mértékű csökkenésével. Országunkban ez lesz jellemző a következő években is. Semmi sem indokolja, hogy valami módon korlátozzuk e tendencia érvényesülését. Ez ugyanis előfeltétele annak a nagyon is kívánatos és szükségszerű fordulatnak, amelynek eredménye a jelenleginél jóval hatékonyabb ipari foglalkoztatás, illetve a nem termelő, Infrastrukturális ágak — fejlődésünket -már ma is korlátozó —

_ évtizedes, s valóságos létszámgondjainak megoldása. Az ehhez szükséges, nélkülözhetetlen munkaerő-átcsoportosulás elősegítése, a munkaerő-mobilitás feltételeinek a kialakítása az előttünk álló tervidőszak fontos foglalkoztatáspolitikai céljai között szerepel.

— Mit mutatnak a munkatermelékenységre vonatkozó adatok?

— Elsősorban azt, hogy az iparban a termelékenység növekedésének üteme az V. ötéves tervidőszakban elmarad az előző öt esztendőt jellemző dinamizmustól. Nem Kedvező a helyzet ebben az évben sem. Megjegyzendőnek tartom, hogy a leggyakrabban használt mutató, az egy foglalkoztatottra jutó bruttó termelés alakulásából levonható következtetés korlátozott értékű, hiszen nép- gazdasági szempontból nem közömbös a munka technikai felszereltségének változása. i Ebből következik, hogy az élőmunkatermelékenység kedvező irányú mozgása nem biztos, hogy általános hatékonyságjavulást is jelent. Problematikus az is, hogy a mutató dinamikáját sók esetben' befolyásolja a munkaigényesség változása. Ám a mérés objektív nehézségeiből adódó lehetséges torzulások ellenére, a termelékenység színvonala terén fennálló állapot figyelmeztető számúnkra.

Akadnak olyanok, akik szerint a termelékenység növelésének lehetőségét kizárólag a termelés volumenének bővülése határozza meg. E vélemény hirdetői azt a nézetet vallják, hogyha mérséklődik az anyagi termelés növekedésének üteme, törvényszerű, hogy a termelékenység változásában is hasonló tendencia érvényesüljön. En ezzel a felfogással

— a hazai viszonyokat számításba véve — nem értek egyet. Az előbb hivatkozott összefüggés ugyanis csak akkor áll fenn, ha a termelési tényezők hasznosítása elérte a lehetséges ésszerű mértéket, tehát e téren nincsenek mozgósítható tartalékok. Nálunk erről nincsen szó! A termelés ütemének csökkenése esetén a főkérdés éppen az, hogy a rendelkezésre álló tartalékok milyen gyorsan hasznosíthatók, mozgósíthatók. Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy alapvetően hibás az a szemlélet, amely a (termelékenység alakításának tényezői között csak a termelési volument és a létszámot ismeri, s számításon kívül hagyja például a termékszerkezet korszerűsítésének, a minőség és a piacképesség javításának, valamint az értékesítési tevékenység színvonalának emelését.

— S ha a termelékenységi adatokat összevetjük az ipari és építőipari létszámcsökkenéssel?

— Az elmondottak alapján — hozzátéve,, hogy a termelés és a létszámalakulás között az építőiparban az idén egyértelműbb volt a kapcsolat, mint az iparban

— megállapítható, hogy a létszámcsökkenés ellenére jelentős, sőt növekvő létszámtartalékok találhatók a különböző munkahelyeken.

Az elmúlt időszak tapasztalatai egyértelműen arra utalnak, hogy jóllehet, érzékelhető volt a munkaerő-kínálat tartós beszűkülése, a gazdálkodó egységek egy része ezt figyelmen kívül hagyva, különösen az V. ötéves terv első éveiben, a munkahelyek számának növelésére, a létszám emelésére’ alapozta terveit. A korlátozott munkaerő-kínálat és ezzel egyidejűleg jelentkező túlkereslet egyfajta „hiánypszichózis” kialakulását eredményezte.

— Hiánypszichózis. Találó kifejezés. Frappánsan jelzi, hogy miközben majd, mindenki fej- fájditó gondokkal gyötri magát a részben valós, részben fiktiv munkaerőhiány miatt, a termelési programok teljesítését többnyire mégsem akadályozza a létszám- hiány..

— Ez valóban így van, s ezért nem értek egyet azokkal a gazdasági vezetőkkel, akik nyilatkozataikban gyakran indokolatlanul is hangsúlyozták a kínálatot meghaladó munkaerő-kereslet miatt fellépő munkaerőhiányt, s annak kedvezőtlen hatásait. Ez két szempontból is károsnak ítélhető következményekhez vezetett. Egyrészt: az úgymond „abszolút” és általános munkaerőhiány okozta feszültségek enyhítését e munkahelyi vezetők többsége sokáig csakis „felülről”, valamilyen „központi” intézkedéstől várta. Másrészt: ebbéli várakozásuk közben háttérbe szorultak a hatékonyabb munkaerő-gazdálkodással kapcsolatos vállalati intézkedések.

Ezzel korántsem akarom azt állítani, hogy a központi irányításban nincs tennivaló; vagy hogy a szabályozás nem szorul további korszerűsítésre, módosításra. De vitathatatlan, hogy a még mindig jelentős munkaidőveszteségek csökkentése, az elvárhatónál és a lehetségesnél alacsonyabb munkaintenzitás fokozása, az ennek alapját jelentő folyamatos munkavégzés feltételeit biztosító szervezettség javítása elsősorban a vállalatokon be- lül megoldandó feladat. Az elmúlt évtől kezdődően tanúi lehettünk pozitív irányú változásoknak is.

— Foglalkoztatáspolitikánkat

— elvileg — eddig is két cél vezérelte: a teljes és a hatékony foglalkoztatás feltételeinek megteremtése. A teljes foglalkoztatást illetően már jó ideje nincs gondunk. Annál inkább kérdéses a hatékony foglalkoztatás, megvalósul ása. Nem kell-e attól tartani, hogy e két cél végül is nem fér meg egymás mellett?

— A párt és a kormány vezetői mindig nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy a teljes- foglalkoztatottság a szocialista (társadalmi rend történelmi és feladhatatlan 'vívmánya. A teljes foglalkoztatottság — a politikai szükségszerűség mellett — gazdaságilag is elengedhetetlen, mert egy ország csak akkor gazdagodhat, ha a társadalmilag szervezett értékalkotó munkában valamennyi munkaképes korú állampolgár részt vesz. Viszont tagadhatatlan, hogy nálunk, az elmúlt évtizedekben, e kettős célrendszeren belül a hatékony foglalkoztatás megteremtése háttérbe szorult.

Állami kötelezettséget jelent az irányítás, a tervezés, a szabályozás eszközei útján a munkaerő-kereslet és -kínálat összhangját elősegítő környezeti feltételek megteremtése, továbbá a rendelkezésre álló munkaerőforrások bevonása a népgazdaságilag hasznos értéktermelő folyamatokba.

A gazdálkodó egységek feladata egyértelműen az erőforrások lehető leghatékonyabb hasznosítása, a munkaerő-gazdálkodásban levő tartalékok folyamatos feltárása, felhasználása, s a felesleges, vagy csak nagy gazdasági veszteségek árán foglalkoztatható létszám felszabadítása

S ami talán az olvasókat a leginkább érdekli: az egyéni jogok, lehetőségek és kötelezettségek. Kinek-kinek be kell látnia, hogy a munkához való jogtól nem választható el a fegyelmezett, s az egyéni képzettségnek és képességnek megfelelő munkavégzés kötelezettsége. Tarthatatlan az a kétlelkűség, hogy egyre növekvő az'igényesség a fogyasztásban, s ehhez képest sok helyen változatlan az igénytelenség a termelőmunkában.

1 Hangsúlyozom, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy érdeklődésének, igényeinek, családi körülményeinek megfelelő munkahelyet és elfoglaltságot keressen; hogy munkahelyét szabadon választhassa meg. Az ezzel kapcsolatos személyes döntés lehetőségét a jövőben sem kívánjuk például adminisztratív módszerek alkalmazásával szűkíteni. Egyes esetekben — és szándékaink szerint nem tömegméretekben — létrejöhet a (társadalmi és az egyéni érdekek konfliktusa. Ezeknek a társadalmi érdek javára .kell megoldódniuk.

V. Cs.

Többszörösére nőtt

A sertés mindenevő, tehát hasznosítani tudja a legkülönfélébb tartományokat és melléktermékeket is. Ilyenek például a tejiparnál és a vágóhidakon jelentkező melléktermékek, ezek többségükben minden külön eljárás nélkül közvetlenül etethetők. Olcsók, amellett, hogy abaraktakarmányt helyettesítenek, importot takarítanak meg etetésükkel. Ugyanakkor több húst és egyéb állati terméket lehet előállítani felhasználásukkal. A melléktermékek ugyanis nemcsak tartalékok — energia- és fehérjetartalmuk révén —, hanem kedvező étrendi hatásuk elősegíti a takarmányok jobb hasznosítását.

1978-ban a szakosított sertéstelepeken hasznosított egyéb takarmányok és melléktermékek bel- tartalmi értéke 311 tonna keriié- nyítőt és 67 tonna emészthető nyersfehérjét tett ki. Az idén már ennek többszöröséről beszélheNYÉRCEK ÉS RÓKÁK

Ahogy szokták mondani, nagy fába vágták a fejszét a bajai Augusztus 20. Termelőszövetkezetben. Prémes állatok tenyésztéséhez kezdtek. Penoff Lászlóné állattenyésztési főágazatvezető-he- lyettessel és Somogyi Ferenc gondozóval együtt járjuk a néhány hónappal ezelőtt épített nyérc- és rókafarmot. A ketreceket saját tervezés alapján a közös gazdaság műhelyében készítették.

Kezdjük a nyérccel. Élénk, mozgékony állatok, veszélyesek. A ragadozók közé tartoznak, ezért táptakarmányuk is ennek megfelelően készül. A receptet a ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezetben állították össze.

— Ugyanis ezzel a közös gazdasággal kötöttünk megállapodást 1825 prémesjószág tenyésztésére. A takarmányt is ők adják, 250—700 forintot forintot kapunk nevelésükért darabonként. Az ösz- szeg a bundák minőségétől függ. Szakmai tanácsokat dr. Partos

tünk, számokban kifejezve 1100 tonna keményítőt és 270 tonna emészthető nyersfehérjét mutat a statisztika. A szakosított sertéstelepek több mint' 40 százalékában igyekeznek feltárni ezeket a tartalékokat.

Jó példák

Érdemes néhány példát megemlíteni. A Jánoshalmi Termelőszövetkezetek Közös Vállalata a Kiskunhalasi Baromfiipari Vállalattal működik együtt. Minimális műszaki beruházással felfőzött ba- romfibelsőrészt pépesítenek. Harminc százalék húspépet kevernek a száraz takarmányhoz. A Bajai Mezőgazdasági Kombinát bebizonyította, hogy zárt rendszerű sertéstelepen is megvalósítható a tejipari melléktermék, a savó itatása és a vágóhídi melléktermék etetése. A dávodi Augusztus 20. Termelőszövetkezetben az egy kilogramm értékesített húsra vétí- tetl megtakarítás egy forinot tesz

Miklós, a "termelőszövetkezet szakembere ad. Az állat mesterséges tenyésztését ugyanis még tanulni kell, hiszen ismeretes, hogy a nyérc vadon élő1, főként víz mellett tanyázó ragadozó. Tudnunk kell, hogy zárt körülmények között hogyan viselkedik, menynyiben változnak meg tulajdonságai. Prémje rendkívül értékes, ezért érdemes foglalkozni mesterséges tartásával. Szapora is, hiszen hatot-nyolcat fial — tájékoztat a főggazatvezető-helyettes.

Vörös rókából hatvan van a telepen, ez saját állomány.

— Kártékony ragadozónak ismerjük, veszedelmes az apróvadakra és a baromfira. A téli gereznája — prémje — viszont1 réndkívül értékes.

Nálunk eddig gond volt a baromfitelepeken az elhullott jószágok eltüntetése. Másképp ’ nem tudtuk megoldani: elástuk. Most megfőzzük és a rókáknak adjuk. Egyébként tapasztaltuk, hogy ez

ki a melléktermékek hasznosításának köszönhetően. Ez évenként 750 ezer forint nyereségtöbbletet jelent az üzem számára. Hasonló tapasztalatokról számoltak be a Bácsalmási,ra Hosszúhegyé, a Kiskőrösi és a Városföldi Állami Gazdaságból is.

Áthidalható akadályok

Napjainkban is jelentkeznek még a melléktermék felhasználásának akadályai. Ilyenek — többek között — az előállító és a felhasználó üzem közötti nagy távolság, amely növeli a szállítási költségeket. Másik akadály a szárazdarás etetési módszer.

Véleményem szerint ezeket át lehet hidalni. Különösen a kisebb .méretű telepeken, ahol a nedves takarmányozási technológiát köny- nyebb alkalmazni. A nagyobb hizlaldákban is meg lehet vizsgálni a lehetőségeket. A gyakorlat már bebizonyította, hogy számottevően csökkenthető az abrakfelhasználás, növelhető a súly- gyarapodás, importfehérjét takaríthatunk meg. Mindez a gazdaság, a vállalat jövedelmében többletként jeleiíOTezik. Indokolt tehát, hogy keressük a módját a melléktermék-fehasználás széles körben való elterjesztésének.

< Racsmán Pál

a megyei takarmányozási és állattenyésztési felügyelőség technológusa

a ragadozói nemcsak húst eszik, hanem gyümölcsöt, zöldségféléket is, tehát mondhatnám azt is, hogy mindenevő.

Természetesen a rókatenyésztést is tanulni kell. A fogságban megváltozik az állat viselkedése. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek — bizonygatja Penoff Lászlóné.

Éppen ezért jövőre tovább bő-, vítik a farmot, legalább száz rókát szándékoznak tartani. Hasonlóképpen rátérnek a'saját nyérctenyésztésre is.

Somogyi Ferenc gondozót arról kérdezem, hogy nehéz-e ezekkel a jószágokkal bánni.

— Alapelvem: az állatot szeretni kell, még akkor is, ha vad. Nemrég megharapott az egyik nyérc, akkor nagyon fájt, éles, hegyes fogai vannak ennek a kis jószágnak. Most már alig érzem

— mutatja a kezén lévő sebeket.

— Ilyesmire mindig számítani lehet. K. S.

• A nyércek kézből is elfogadják a táplálékot.

# A rókák örökké nyugtalanok a keelrecben.

IJ ányszor

A A. «

megmondtam már, hogy nem jó mindent elhülyéskedni. Sose tudhatja az ember, hogy a könnyed bolondozásnak mi lesz a következménye.

Nem jó rászokni például a blődli szövegekre. Nemde azt hisszük, roppant szellemesek vagyunk, amikor egy futó találkozás pillanataiban — jobb híján — ilyet kérdezünk barátunktól.

— Hogy ityeg a fityég? Milyen volt nálatok a kavicstermés?

Földik közt is nehéz ilyen bevezetés után értelmes csevegésre kilyukadni. Vagy talán ez is a célja a blődlizésnek? Csak ezt tudom neked mondani, nem tehetek róla, hogy találkoztunk. Agyő — majd legközelebb!

No persze, más helyzetben is él az ember hasonló kalótya fordulattal. Hegyvidéken lakó honfitársunk minden bizonnyal a kedélyeskedő magyar stílust kívánta külföldi vendége előtt fitogtatni, midőn az ihletbe hozta a tarhonya jó íze fölötti elragadtatásával.

Ügy esett, hogy az ausztrál

Vetik a tarhonyát Ausztráliában

atyafit bitangul jól tartották magyar barátai. Meglehetősen ámuldoztak azonban, amikor a külhonit egy viszonylag egyszerű étek hozta valósággal transzba. Pörkölt volt — tarhonyával. Mi — ugyebár — ezt a vastagételt a leghétköznapibb táplálékaink között tartjuk számon. Mikor az üzemi ebédlő étlapján ezt pillantja meg a magyar dolgozó, legtöbb esetben menten félreáll az orra. „Már megint: pörkölt tarhonyával!” — mormogják bajuszuk alatt még a nők is.

Nos a bizonyos hegyvidéki család szinte megrökönyödve fi- gyelmezett rá, hogy vendégük olyan mohón hajigálta gallérja mögé a tarhonyáé pörköltet mintha napok óta nem evett volna. Szippantott, fújt, mam- mogott gyönyörűségében, s minden jel arra mutatott, hogy ha nem restellné, legszívesebben

két kanállal tömné magába a zaftos tarhonyát.

Midőn már harmadszor szedett, a házigazda csak megkérdezte. Persze angolul, mivel az ausztrál csak étkezni tud magyarul:

■— Ízlik, amice?

— Príma! Delicatissimusü — lelkendezett amaz — kicsit hivalkodva is latinos műveltségével. Majd kéjmámorban olva- dozv'a, azt firtatta, lehet-e még kapni ebből a csemegéből, márr mint a tarhonyából?

— Ajjaj, dögivel! — nyugtatta még a házigazda, és mint már céloztam volt rá, hazafiúi■ büszkeségében hozzátette: — Nálunk az idén kimagasló volt a tarhonyatermés.

Angolul nyilván nem hangzott ez ilyen költőien, de elég volt ahhoz, hogy a tengerentúli értsen belőle. Majd a rájuk jellemző praktikussággal feldiktál- tatta magának a boltos címét is, ahol azt a remek tarhonyát árulják.

Már régen a feketekávét szür- csölték, de az ausztrál még mindig elérzékenyülten merengett, meg-megnyalta szájaszélét, és

suttogva ízlelgette a varázsszót: „Tor... tarhonya... tarhonya ...”

A vendég régóta visszatért már kenguru rúgta hazájába, s az itthoniaknak is csak alkalom- adtán jutott már eszébe a tarhonyaimádó ausztrál, amikor szenzációs újsággal lepte meg őket ama bizonyos hegyvidéki kis boltos, akinek neve — lehet — szdj- ról-szájra jár azóta Ausztrália egyes köreiben. Levelet kapott a nyári vendégtől. Angol nyelvűt, amelyet azon melegiben lefordit- tatott, hiszen nem tudta mire vélni a messziről jött titokzatos üzenetet.

A levélíró afelől érdeklődik, van-e rá mód, hogy 1—2 kilót elküldjön a mellékelt címre abból a pompás tarhonyából. Tudniillik hobbija a kertészkedés, és szeretné elvetni, hogy náluk' is meghonosodjon...

Lám, idevezetett a blődlizés — a kimagasló tarhonyatermésről. Természetesen ez mit sem von le annak a jelentőségéből, hogy egy nyári ebédből „kifolyólag" Ausztráliában is „gyökeret ver” a magyar tarhonya.

Tóth István

Sikeres kezdeményezés a bajai Augusztus 20. Termelőszövetkezetben

Olcsóbb takarmánnyal több hús