Petőfi Népe, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-26 / 277. szám
4 • PETŐFI NÉPÉ • 19S0. november 86. HARTÁN 550, TATAHÁZÁN 400, KISKUNFÉLEGYHÁZÁN 580 HEKTÁR CUKORRÉPA TERMESZTÉSÉRE SZERZŐDTEK Kihasználatlan a bajai rakodó Társadalmi összefogással Bács-Kiskun megyében a cukorrépának már csak tiz százaléka van a szántóföldben. A többit november 20-Lg felszedték a sző. vetkezetek s az a két állami gazdaság, amelyik 1980-ban még termesztett cukorrépát. Heteken át terméshalmok sorakoztak Bács- bokodon, Hartán, Solton, Tisza- kécskén, Kiskunfélegyházán, a MAV-állomás közelében, ahonnan folyamatosan indították a vagonokat a cukorgyárakba. Izsákról közvetlen rakodással gyűjtötték a termést az állomáson, s továbbították a feldolgozó (izembe, amelynek megbízható, partnere .volt a cukorrépa-termesztésben az állami gazdaság. A bajai MÁV-állomáson néhány éve 20 millió forintos költséggel megteremtett cukorrépa-rakodóteret. az idén jóformán igénybe sem vették. A járási székhelyen és környékén felszámolták a répaágazatot. Csupán a bácsbokodi, a bácsalmási és a mélykúti MÁV- rakodót használták. A tiszaalpári mérlegházra sem volt szükség, mert a Tisza menti községben nem termesztenek már répát. Pár évvel ezelőtt még 30—38 tonnát takarítottak be hektáronként a falu halárában, ahová külön rakodóvágányt is építettek a termés gyorsabb összegyűjtése, szállítása érdekében. A szolnoki gyár körzetében a Városföldi Állami Gazdaság a ki. váló cukorrépa-termesztő címmel kitüntetett nagyüzemek közé tartozott. Evek óta megszűnt kapcsoA gyermekek esélyei Milyen mértékben befolyásolja a. lakáshelyzet a családok életlehetőségeit és mobilitási esélyeit? Sokan a gyermekek mobilitási esélyei felől közelítették a kérdést. (A társadalomkutatók általában megegyeznek abban, hogy a társadalmi megítélés szerint elsősorban a következő generáció, tehát a gyermekek sorsa a legfontosabb.) A lakásviszonyok — s ezen belül az úgynevezett laksűrűség — döntően befolyásolják a gyermekek — további életpályát meghatározó — tanulmányi eredményeit. Pécsett és Szegeden végezték azokat a település- szociológiái vizsgálatokat, amelyekből többek között kiderült, hogy 5 négyzetméter/fő laksűrűség esetén a gyerekek átlagos tanulmányi eredménye 3,2 volt; 8—12 négyzetméter/fő laksűrűség esetén 3,7; 12—16 négyzetméter/fő esetében 3,9 és 16—20 négyzetméter/fő laksűrűség esetén már 4,1 volt a tanulmányi eredmény. Az adatok kommentálása helyett csak emlékeztetünk az úgynevezett hátrányos helyzetben lévő gyerekekkel foglalkozó publicisztikák és a .szak- irodalom közismert megállapításaira. Más oldalról közelítve a lay káshelyzetet és a csalódok élet-* lata a cukoriparral. Felszámolták a cukorrépa-ágazatot Szántópusztán, a hosszúhegyi gazdaság kerületében, s a Bajai Mezőgazdasági Kombinát sem vállalkozott szerződéskötésre a Mótravidékl Cukorgyárakkal. Kétségkívül elég nagy a távolság a Bácska és a Mátra környéke között. Vajon pótolhatja-e a nógrádi, hevesi erodált talajban termesztett cukornövény hozama és minősége a bácskai fekete föld répájáét? Tény, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium irányítása alá tartozó állami gazdaságok közül Bács-Kiskun megyében az 1981-es évre mór egyetlen egy sem kötött cukorrépa-termesztési szerződést. Holott a cukor világpiaci óra jóval ezer dollár fölé emelkedett tonnánként. Ezzel szemben a Bácska, a Duna mel-> lék és a Homokhátság számos szövetkezete vállalkozott az ágazat felkarolására, és az ezzel járó kockázatviselésre. A tataházi Petőfi Tsz 400 hektár cukorrépa termesztésére szerződött. Kisszálláson a Bácska Tsz növelte az 1981-re előirányzott vetésterületét több mint 50 hektárral. Hasonlóképpen tett a bácsalmási Petőfi ’Tsz is. Hartán a Lenin és az Erdei Ferenc Tsz együttesen 550 hektárt szándékozik 1981-ben termeszteni. A bácsbokodi Aranykalász 280 hektáron, a garai Vörös Csillag az ideinél nagyobb területen. 300 hektáron vet cukornövényt. A csátaljai Űj Tavasz Tsz módjának összefüggéseit: elsősorban külföldi vizsgálatok bizonyítják, hogy a lakáskörülmények, ha nem is alapvetően, de érzékelhetően befolyásolják a családok táirsadalmi beilleszkedését, munkahelyi produktivitását, sőt fogyasztói szokásait is. Mindent egybevetve: a lakás- gazdálkodás alaposan eltért eredeti céljától, s a felismert problémák vezettek el a legutóbbi — immár nyolc esztendeje megfogalmazott — lakásrendelethez, amely lényegében az addigi lakásgazdálkodás bizonyos fokú re'formjót jelentette. A rendeletet megelőző párt- és kormányállásfoglalások egyrészt kimondták, hogy a lakbéreknek ki kell fejezniük a lakások értékét, másrészt szükségesnek vélték az addig egységesnek mondható bérlakástípusok bizonyos mértékű differenciálását, s ezen belül a szerényebb kivitelű, olcsóbb bérlakások építését. A rendelet legnagyobb érdeme, hogy a lakásgazdálkodás piaci jellegének addigi kategorikus tagadásával szemben helyt adott bizonyos „piacibb” folyamatok érvényesülésének. Legnagyobb veszélye viszont abban rejlett, hogy a lakásgazdálkodásért felelős Intézmények könnyen hihették, hogy a rendelettel megoldották a lakásgazdálkodás generális problémáit, s most aztán véggazdái kötelességüknek érezték hogy cukorrépa-termesztéssel is növeljék hazánk mezőgazdasági termékexportjának árualapját. Erejükhöz mérten — 140 hektárra kötöttek szerződést. A szolnoki gyárnak 900 hektár a Bács-Kiskun megyei cukorrépa- előirányazta az 1981-es idényre. Ebből legtöbbet vállalt a termesztésben évtizede élenjáró, és az ágazat fejlesztésére sokat áldozó kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz. 500 hektárra szerződött. Ti- szakécskén a nagyüzemi állattartásban és több más ágazatban jeleskedő, Béke és Szabadság, va- ’ lamint a Tiszagyöngye Tsz együttesen 320 hektárt vállalt 1981-re. Kiskunfélegyházán a Petőfi Tsz zárja a répatermesztő nagyüzemek sorát, szerződésével hozzájárul a Szolnoki Cukorgyár előirányzatának teljesítéséhez. A cukorrépa-ágazatot példásan gépesítette az Igazságügyi Minisztérium irányítása alá tartozó Állampusztai Célgazdaság. Magas színvonalon, kiemelkedő eredménnyel termeszti a répát. A gyárral és a kutató intézettel szoros kapcsolatban lévő nagyüzem a legkorszerűbb fajtákat alkalmazza a köztermesztésben. A Mátravidéki Cukorgyárakkal kötött szerződése szerint, 1981-ben is nagy mennyiségű cukornyersanyagot ad át a feldolgozóiparnak mint egyetlen répatermesztő állami gazdaság a megyében. K. A. képp nincs más hátra, mint több és még több lakást építeni, s ezzel a lakásgondok automatikusan és végérvényesen megszűnnek. Az elosztás bűvkörében A lényeg azonban jószerével változatlan maradt. A lakásgazdálkodás ma is a hatósági elosztás bűvkörében él, s az ettől való lényegesebb eltéréseket hajlamosak vagyunk úgy kezelni, mint ami a szocialista társadalmi rend alapelveivel lenne ellentétes. Pedig a lakásgazdálkodásban ma is működnek a piaci erők, s leginkább ott, ahol éppen a hatásos szociális beavat-, kozásra lenne szükség (a^ munkáscsaládok államilag neri? mindig támogatott családiház-épít- kezése). Ezzel szemben, ahol valóban helye lenne a kereslet-kínálat törvényének, ahol a hatékonyabb elosztást inkább a piaci modell alkalmazása biztosíthatná (például a bérlakások egy részének elosztásában), ott változatlanul és mereven ragaszkodnak a hatósági elosztáshoz. S itt az újabb gond: mert a lakáshoz, méghozzá ingyen lakáshoz, minimális lakbérért, hosszú időn át deklaráltan joga volt mindenkinek (független attól, hogy mi a beosztása és mekkora a jövedelme). Kialakult tehát egy sajátos helyzet, amelyben a lakások nem a keresletnek megfelelő változatok szerint ' épültek, hanem olyan embereknek, akikről a tervezők jóformán semmit sem tudtak. Típuslakások készültek típuscsaládok részére, megfeledkezve a valóságos társadalmi igényekről és válasz nélkül hagyva a nagyon .fontos kérdést: „Azt építjük-e, amire a társadalomnak, a különböző rétegeknek és csoportoknak valóban szükségük van?" ÁRUVIZSGÁLAT Férfiingek Formatanát (felületsimaság) szempontjából is vizsgáztak az Ingek a Nagyító tesztjében, s a végeredmény: túlnyomó többségűk kiváló e tekintetben. A jó formatartás jórészt az Ingek* alapanyagának a következménye, zömük ugyanis poliészter és /pamut keverékéből készül. Az alapanyagból következik egy másik fontos tulajdonság Is, a tartósság, amit ugyancsak vizsgáltak a tesztben. Egy Ingnek bizony strapabírónak kell lennie. A müszálas Ingeket pedig gyakran kell mosni. A nagyon beszennyezett Inget ugyanis sokkal nehezebb tisztára varázsolni, az előírt fokon nem Is lehet! Ha pedig €0 fokos vízben mossák ki az Inget, akkor mégsem lehet elbúcsúzni a vasalótól! 19-féle férfiing került a nagyító alá a fogyasztók lapjában, s Jó minőségűnél nincs rosszabb a tesztben. Igaz ennél Jobban Is csak négy Ing szerepel, ezek elérik a KIVÁLÓ szintet. Közöttük is a legelső a Kaszinó nevű ing, a Fékon Ruhagyár terméke. Figyelemre méltó, hogy közepes árához (227 Ft) kiváló minőségű színvonal párosul. Formatartása, tartóssága, kivitele Is kiváló. Csupán fiziológiai jellemzői nem a legjobbak, azaz vízfelvevő képessége nem kiemelkedő. A másik három esetében Is a fizó- lógiás tulajdonságok, a vízfelvevő képesség és a másik hasonlóan fontos viselési tulajdonság, a légáteresztő képesség (mennyire szellőzik az Ing) csökkentik az egyébként kiváló minőségű Arany Tulipán („társasági”), a kínai importból származó AA 2833 és a Turbán Ingek értékét. CSAK EGY HAJSZÁLLAL maradnak el a KIVÁLÓ szint követelményeitől a rangsorban következők. E csapatban olyan különlegességek . Is akadnak, mint a japán sávolyból készülő Fékon ing. Érdekes módon itt is a viselési tulajdonságok „húzzák le” az import alapanyagból készülő ing színvonalát. A kiváló szint határán találjuk még a Fékon Nantes ingét, valamint egy pakisztáni eredetű 800/23 „nevű”, 290 Ft-ba kerülő inget. Nem sokkal marad el tőle a 20 forinttal olcsóbb márkatárs, az ugyancsak pakisztáni eredetű 800 20-as jelű ing. E csoportba tartozik még a Fékon Duna inge is (221 Ft), amely pamutból készül. Akik tehát a fiziológiai tulajdonságokat teszik az első helyre, azoknak érdemes ezt az inget választani. Igaz, .számot kell vetniük azzal, hogy ez az ing a tartósságot illetően is, a formatartás szempontjából is kevesebbet „tud”, mint azok, amelyek a minőségi rangsorban megelőzték. AZ IMPORT INGEK KÖZÜL a pakisztáni ingektől nem sokkal marad el a 4 Y 120 jelű szíriai férfiing, viszont csaknem 100 forinttal olcsóbban kerül forgalomba (ára 190 Ft). Kétféle Srí Lankából származó inget is vizsgáltak a KERMI szakemberei. Mindkettő JÓ minősítésű-minőségű, a köztük lévő árkülönbség (280, illetve 220 Ft) nem nagyon tükröződik a minőségűkben. Libanonból is kerül férfiing a honi üzletek pultjaira, a Tom Sailor nevű ing az olcsó, de jó minőségű ingek közé tartozik (19S Ft), hasonlóan a hazai gyártású — Fékon Baku és London ingekhez (218, illetve 192 Ft-03 árúak). Végűi: a Fékon- és az importtermékeken kívül szövetkezetek is készítenek ingeket. A szövetkezeti ipart képviselik a Nagyító tesztjében a Savona és a Giovanni (viszonylag olcsók: 232 és 201 Ft az áruk). Legfontosabb jellemzőjük: pamutból készülnek és ennek folytán elsősorban viselési tulajdonságaik kedvezőek. Némi változás csak a legutóbbi időben tapasztalható. Az építészet egyre élénkebben érdeklődik minden olyan tudomány iránt, ahonnan megbízhatónak vélt információkat kaphat a társadalom valódi szükségleteiről. Ismernie kell a családok jövedelmi helyzetét, mert ez határozza meg, hogy ki mennyit költhet a lakásra, s milyen szolgáltatásokat képes igénybe venni. Ismernie kell — hosszabb távra — a szolgáltató ipar teljesítőképességét: Ismernie kell a családok belső struktúráját, életmódját, s megannyi egyéb tényezőt, aminek közvetlen építészeti jelentősége van. Arról nem is beszélve, hogy az építész nemcsak követi, de alakítja' is a társadalmi szükségleteket, persze csak akikor, ha támaszkodhat a társadalmat megismerő tudomány eredményeire. Változás tapasztalható abban az értelemben is, hogy kezd megfogalmazódni a felismerés: a korszerűnek és kényelmesnek titulált — s hihetetlenül sok pénzért összerakott — paneldobozok nem jelenthetik a tömeges lakásépítés egyetlen lehetséges útját. A differenciálás — úgy tűnik — ‘itt is elkerülhetetlen: van akinek e panellakások is túl korszerűek, túl kényelmesek, a főleg túl drágák, van akinek éppen, hogy megfelelőek, vagy akár hosszabb távra is megteszik, s van aki kizárólag cserealapként kezeli e lakásokat. Ügy tűnik: egyre több ésszerűség fedezhető fel a néhány éve képtelennek minősített elméletben, hogy tudniillik az egy kaptafára készülő lakótelepek, önmagukban is okai a lakáshiány újratermelődésének, sőt fokozódásának. Vértes Csaba (Következik: Lehetséges megoldás) Nyolc hónapja közöltük e rovatunkban, hogy a kecskeméti Szeleifalu néhány közterülete elhanyagolt, s a gazdátlan falusi környezetet idézi. Konkrétumként említettük a mintegy 800 méternyi hosszúságú Frankel Leó utcát, mely földes, következésképp mind mélyebbre szántják az ott elhaladó teherjármű- vek kerekei. Szóltunk arról, hogy az agyonbarázdált úttesten száraz időben is nehéz közlekedni, esőzéskor pedig akkora a sár, hogy a gépkocsi tengelyig, a gyalogos meg térdig merül benne. Írásunkra eddig nem kaptunk választ az illetékesektől. Röviddel ezelőtt azonban ismét megjelent szerkesztőségünkben a korábbi panászos, Felföldi István, aki az utcában lakó Keresztesi Sándor, Kertész József, Kovács József, Varga Géza, Z. Szabó István és mások nevében sorolta a következőket: , — Még most is rendezetlenek a terepviszonyok szűkebb lakóhelyünkön, a Frankel Leó utt cában, ahol csapadék esetén már-már lehetetlen közlekedni.. Az esővíz nem tud elfolyni, hiszen ilyen célra árok sincs itt kialakítva, így aztán a sártenger betör néhány alacsonyan fekvő ház udvarára, áztatja az alapzatot, a falakat. Emiatt dőltek már össze melléképületek etrefelé. Ilyen áldatlan állapotok közepette a szemétszállítás is akadozik, a tüzelő házhoz szállításához sem találunk vállalkozó fuvarost, s a mentőkocsi is legfeljebb a megadott cím közelébe juthat el. Rossz rágondolni, mi lehet a sorsunk, ha a kőzetéé tél sok esőt, havat hoz... Tudjuk, látjuk, hogy a város számos kisebb utcáját javítják, portalanítják. Vajon velünk, a szintén rendszeres adófizető állampolgárokkal miért bánnak ilyen mostohán? — kérdezte végezetül olvasónk, s az elmondottak bizonyítására frissen készült fényképeket mutatott, me- % A Kecskemét, Galagonya u. 23. szám alatt lakó Bakos László panaszával, személyesen kereste fel szerkesztőségünket. — Szénnel és fával tüzelek hosszabb ideje. Minthogy e tevékenység gyakorta jár ilyenolyan kellemetlenséggel — egyszer a tűzrevaló beszerzése, no és a hazaszállítása jelent gondot, másik alkalommal a kormossá vált kályhák, illetve kémények tisztításával van baj —, ezért fogadtam örömmel a hírt, hogy utcánk földgázt kap. Az a bizonyos gerincvezeték hamar földbe került, én eleget tettem az építési költségekhez való hozzájárulási kötelezettségemnek, utána pegid spórolni kezdtem — családom tagjaival együtt —, hogy mielőbb meglegyen a pénz a rri ükért városi házam fűtésének korszerűsítésére. Nemsokára ösz- szegyűlt a szükséges összeg, majd elkészítettem a központi fűtési rendszer tervét, melynek kivitelezése is jórészt befejeződött már. A DÉGÁZ azonban máig adós az utolsó művelettel, a gáz bekapcsolásával. De nem a saját. hibájából. Régóta hiányzik ugyanis e munkához egy alapvető eszköz, a gázkazán. Beszerzésének közeli lehetőségével még csak nem is biztatnak a kereskedők, akik arra vásárlói előjegyzést sem hajlandók felvenni. Teljesen kiszolgáltatott és reménytelen helyzetben vagyok, oda a pénzem, a több tízezer forint. Küszöbön a tél és nem tudok meleget biztosítani odahaza. Mi lesz velem, s a hozzátartozóimmal? Eme esetével, valamint a jogos kérdésével sajnos nincs egyedül olvasónk. Mint megtudtuk, több utcabeli, sőt' másutt lakó kecskeméti is hasonló helyzetben van. A probléma tehát közérdekű. A megoldás lehetőségeiről az illetékesekkel beszélgettünk. Hiába a megrendelés ... A megyei iparcikk-kereskedelmi ' vállalat Kecskemét, Szabadság tér 3. szám alatt levő szaküzletének helyettes vezetője, Kosa István ezeket közölte: — A gázzal üzemelő készülékekből nem kielégítő az ellátás, a kínálat, mert a megrendeléseinknek csak töredékét teljesítik a szállítók. Például a nagyon keresett gázkazánokból még tízet sem kaptunk az idén — ilyesmire még nem volt precedens —, holott akár százat is eladlyek rettenetes terepviszonyokat ábrázoltak. A közérdekű panasszal megkerestük Kecskemét Város Tanácsa V.B. Műszaki Osztályának vezetőjét, Hegyes Ferencet, aki így válaszolt: — A megyeszékhely belterületi földes útjainak portalanítására, valamint az ilyen jellegű javításokra idén 20 millió * forint állt rendelkezésünkre. Ennek fel- használásával például a Gyöngyvirág, a Hunyadi János, a Bartók . Béla és a Duna utca — e felsorolást hosszan lehetne folytatni — kapott szilárd burkolatot. A tények kedvéért kell elmondani, közben megnövekedtek az e munkához szükséges anyag- és fuvarköltségek, emiatt aztán túl is léptük az említett keretet, úgyhogy jelenleg több millió forintot tartalmazó kiegyenlítetlen útépítési számláink is vannak. Étről függetlenül jogosak a panaszosok észrevételei. Érdekükben azonban csupán javaslattal élhetek: társadalmi összefogással segítsenek helyzetükön. A Szelei- faluban, a Rendőrfaluban, a Má- riavárosban és másutt is van már példa a lakóközösségek által végzett útépítésre. A tanácstag legyen a szervezője-irányító- ja az ilyen akciónak, s ha a beszerzett salakot, kavicsot, vagy az egyéb, burkolásra alkalmas anyagot elegyengetik — ennek során a csapadékvíz-elfolyó árok is kiásható — a Frankel Leó utca lakói, a tanács vállalja, hogy bitumen kötőanyaggal beborítja u területet, mely ugyan ideiglenes helyzetet hoz létre, de a mostani viszonyokhoz képest lényegesen jobbá teszi a közlekedést ember és gép számára egyaránt. A következő időkben persze igyekszünk minél több utcában folytatni a kiépítést. Hogy ennek során meddig '■jutunk el, még nem tudható előre, c$ak egy a biztos, jövőre még kevesebb összegből muszáj gazdálkodnunk ... tunk volna rövid időn belül. Bizony nekünk nagyon kínos mon-| dogatni naponta ki tudja hányszor, sajnos nincs, még nem érkezett'' egy darab sem, várjuk mi is az árut stb. Ami az előjegyzést illeti, azt nem vehetünk fel olyan árukra, melyek leszállítása nincs garantálva úgynevezett visszaigazolás «révén. Megértjük bosszankodó vevőinket, biztatót viszont nem mond- . hatunk részükre. Á város egyéb vasáruboltjaiban is effélékről hallottunk, sőt a nagykereskedelem sem adott megnyugtatóbb információt ez ügyben. A DÉGÁZ praktikus tanácsa A Délmagyarországi Gázgyártó . és. Szolgáltató Vállalat’ kecskeméti kirendeltségének vezetője, Chikán Tibor az alábbiakat mondotta:- Évente általában négyszázötszáz egyéni megrendelő lakását kapcsoljuk be a földgázhálózatba. A családok zöme központi fűtést kér, s ez érthető, hiszen a szép formájú és színű radiátorok esztétikus látványt nyújtanak a szobákban, a hőmérsékletet egyenletesen tartják, na és mentesek a gázszivárgás veszélyétől is. A baj csak az, nemegyszer fordul elő a szóvá tett eset, amikor a kazán híján egyelőre meghiúsul a gázbekötés. E masinák a Fegyver- és Gázkészülékek Gyárában készülnek, s mint a tények mutatják, az igényeknél jóval szerényebb mennyiségben. Hogy az ebbéli kedvező változásra sor kerül-e és. mikor, a válaszadásra nem vagyok hivatott, a szakvállalat részéről mindössze egy praktikus tanáccsal szolgálhatok: ezentúl csak azok terveztessék, illetve szereltessék be . otthonaikba a gázzal működő központifű- tés-rendszert, akinek már birtokában van a*hozzávaló kazán! Köszönjük az őszinte, hasznos válaszokat. Bár ezek ismeretében sem tudjuk, mit tegyen a panaszos és a hasonló helyzetű többi ember. És továbbra is rejtély előttünk, voltaképpen miért hiánycikk a gázkazán, s hogy remélhető-e az ellátás javulása. ' Szívesen adnánk helyet e hasábokon egy újabb illetékes tájékoztatásnak ! összeállította: Velkel Árpád • Az utolsó fordulókat teszi a kombájn a klsszállási termelőszövetkezet cukorrépaföldjén. (Pásztor Zoltán felvétele) LAKÁSOK ÉS LAKOSOK (III.) Társadalmi mobilitás — Említettük már: 1975 elején még „csak” 284 ezer igényjogosultat tartottak nyilván a tanácsok lakásbivatalai; 1979-ben már 413 ezret. Vannak városok, ahol hússzor annyi a jogos igénylő, mint ahány bérlakást évente építenek. Reménytelennek látszó helyzet, mert hogyan lehet — az egyenlőség elve alapján — olyan „terméket” elosztani, amiből megközelítően sincs annyi, mint amennyire szükség lenne? A „szükséglet” elvének következetes érvényesítése — láttuk — nem vezetett eredményre. Az érdemnek, a társadalmi hasznosságnak, mint a lakáselosztást jórészt meghatározó kritériumnak bevezetése érthető, de nem problémamentes. Erre vezethető vissza ugyanis, a lakásgazdálkodás legnagyobb paradoxonja: a társadalom, hasznosabbnak minősített tagjait sokféle módon, elsősorban a munkabérekben jutalmazza, mégis az olcsó, vagy az ingyenes lakásokhoz is inkább a privilegizáltak körének tagjai jutottak hozzá. lakásmobilitás Egyre több ésszerűség Miért hiánycikk a gázkazán?
