Petőfi Népe, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-26 / 277. szám

1980. november 26. • PETŐFI NÉPE • 5 A gyermek környezetkultúrája FILMJEGYZET Lavina Annyiban igaza van a filmet reklámozó plakátnak, hogy a me­se és a látvány középpontjában szörnyű pusztítást okozó lavina­katasztrófa áll. Lehetne tehát ezt a darabot is a Nyugaton igen di­vatos katasztrófafilmek listájára is sorolni. Csakhogy a néző igé­nyes manapság, mivel látta az egyik legsikeresebb ilyen film­csodát, a Pokoli tornyot, és annak kétségbevonhatatlan előnyeit, ki­tűnően megszerkesztett jelenetei elkényeztették. Miért volt igazán sikeres a To­rony? Lássuk csak! Kerek, jól adagolt a mese, melyben az embe­ri mozzanatok természetes köny- nyedséggel simulnak a technikai bravúrokhoz. Ez az egyensúly tet­te lehetővé, hogy a film az utolsó kockáig sem vesztett feszültségé- pől. A szereplőgárda valóban igé­nyesen válogatott volt, a színé­szi erények egész skáláját vonul­tatták, fel a sztárok. Az emelte magasabb szférába a „sztorit", hogy minden mozdulat, ötlet tö­kéletes színészi megfogalmazásban jelent meg a filmen. Sorolhatnánk tovább a „To­rony" erényeit, de ez is elég ar­ra, hogy érthetővé váljon, miért sikerült a Lavina kevésbé. Első­sorban talán az volt a legnagyobb baj, hogy sem a rendező, sem a forgatókönyv két írója nem tudta eldönteni mire koncentráljon: a katasztrófaelemek tökéletes elő­adására, vagy a történetben sze­replő emberek: a gazdag és szerel­mében csalódott szállodatulajdo­nos, az elvált asszony, a termé­szetfotográfus — életének hite­les, jól megkomponált részletei­re, s a két elem természetes ele­gyítésére, ami olyan hibátlanul sikerült a Pokoli toronyban. Eb­ben a filmben sajnos ez a két mo­tívum mindig különvált egymás­tól és a néző legnagyobb szeren­csétlenségére az eléggé ellenszen­ves magatartású szállodát ulajdo- ' § nőst kénytelen volt, mint szeren­csétlenül járt, érzelmileg csődbe jutott embert sajnálni a film vé­gén. Emellett a szereplőgárda sem volt olyan karakterekben gazdag, igényesen összeválogatott, mint kellett volna ahhoz, hogy az plég­gé szegényes mesét elfogadja a néző. Rock Hudson, aki a szállo­datulajdonost alakítja, valóban rokonszenves figura, de éppen a forgatókönyv hibái miatt sosem tudott főszereplődé Válni, mind­végig epizodista maradt. A másik főszerepet a rendkívül tehetséges Mia Farrow alakítja. Néhány filmje eljutott hozzánk is, de eb­ből az alakításból nem nagyon tűnnek ki színészi erényei. Az epizódszerepek sorából a szállo­datulajdonos ősz hajú anyját ala­kító Jeanette Nolan_ emelkedik ki. Csak érdekességként érdemes megemlíteni, hogy a külföldi kri­tika kiemelte, milyen gyönyörű tájakon játszódik a történet, és e filmalkotás egyik erényének tartja, hogy, mint reklámfilm is jól teljesítette hivatását. Szerin­tük a Coloradóban található Pur­gatory Tamarron szálloda felira­ta a film összes fontosabb jelene­teiben jól olvasható. Tehát aki válogatni akarna a téli sporthe­lyek között, bizonyára előnyben részesíthetné ezt az 'eléggé ki­mondhatatlan nevű, de valóban impozáns hegyi szállodát. A né­zők nagy része nálunk egyelőre még e kérdésben nem döntött. Cs. L. Milyen a ház, amelyben élünk, milyen az utca, a tér, a lakóte­lep, milyen a város? Hogyan hat ránk, milyenné formálja szemlé­letünket? Miként tudja az ember alakítani saját környezetét? A gyermek későbbi fejlődését, ízlésének, esztétikai érzékének kibontakozását nagymértékben meghatározza, hogy mit lát ma­ga körül, hol és hogyan él? A fejlődést persze nem ritkán idézőjelbe is lehetne tenni. M.ert a környezet sokszor inkább Ízlés- romboló, mint formáló hatású, s az eszméld, a világot mindin­kább felfogó fiatalnak esztétikai élmény helyett elrettentő példát mutat. A gyermek ösztönös környezet­kultúráját azonban lehet fejlesz­teni iS. Ha művészek, a szakma minden titkát ismerő alkotók hajlandók az idejüket, tehetségü­ket ilyesmire áldozni. Szerencsés helyzetben van az a hatvan kecskeméti általános is­kolás, aki részese lehetett a gyermekkönyvtár idei rendez­vénysorozatának. Mint R amháb Mária könyvtáros elmondotta, a A tv ifjúsági és gyermekdra­maturgiáján a napokban válo­gatták ki azokat az alkotásokat, amelyeket karácsonyi ünnepi gyermekműsorban sugároznak. Az ünnep előestéjén — de­cember 24-én '— 16.55-től Lázár Ervin Berzsian és Didekin című mesejátékát követhetik nyomon a legkisebbek. A mese cselekmé­nye a Kaposvári Csiky Gergely Színház előadásában elevenedik meg. # Az építész és a gyerekek. IC iskola kisdiákjai ebben az esz­tendőben kecskeméti alkotómű­helyeket látogattak meg. Jártak a Kerámia Stúdióban, formáztak is. Felkeresték a Pannónia Film­stúdiót, ötleteikből pár perces Fazekas Mihály Lúdas Matyi- jának újabb feldolgozását ismer­hetik meg. A nemrégen vetített játék- és rajzfilmet követően ez­úttal — december 26-án délelőtt — a Miskolci Nemzeti Színház művészeinek tolmácsolásában látható a népszerű történet. A karácsony másnapi tv-prog- ramban mutatják be a Tessék engem elrabolni című gyermek­filmet. A Márton Klára novellá­ja alapján született, mai környe­rajzfilm készül. Legutóbb a Tu­domány és Technika Házában — a hely akár szimbolikus is lehet — az építészettel ismerkedtek. A szakma, vagy ha úgy tetszik, művészeti ág történetével és né­hány gyakorlati kérdéssel. Farkas Gábor Ybl-díjas építész kalauzolta el diaképek segítségé­vel a gyereksereget a művészeti alkotások, házak, épületegyüttesek egyszer meseszerű, misztikus, máskor realista, díszes vagy ne­mesen egyszerű, a barlangoktól a mai modern építészetig ívelő világában. Aztán mindenki kipróbálhatta a saját ügyességét, ötletességét. A Bács-Kiskun megyei Tervező Vállalat Kós Károly szocialista brigádja ugyanis remek kis játé­kot eszelt ki a gyerekeknek. Az egyik rajzon tóparti üdülőtelepen kellett elhelyezni házat, fákat, sportpályát, stéget — fölismerve, hogy melyik az értékes terület, mit hova érdemes tenni; a másik lapon pedig egy hamarosan meg­épülő lakás alaprajzát bútoroz­hatta be ki-ki kedve szerint, ugyancsak előre megrajzolt, ki­vágható berendezési tárgyakkal. A gyerekek egész ügyes dolgokat csináltak. Néhányan kiváló ér­zékkel rajzoltak mindent a ma­ga helyére. Lehet, hogy nem is csak játék volt ez? A jelenlevő, s a diákokat hasz­nos tanáccsal ellátó építészek meg is jegyezték: Nem tudni, hogyan válik a tehetséges, jóke­zű. ötletgazdag fiatal, évtized múltával kificamodott ízlésű fel­nőtté. A kérdés, amolyan költői. A választ rögtön meg is adták az ilyen és hasonló foglalkozások. .Oly formában, hogy éreztetik szükségességüket. Merthogy ezek­ből kevés van. Sajnos. Több kellene! Van ennek valami akadálya? V. T.. zetben játszódó, modern problé­mát' feldolgozó alkotás egy gyer­mekotthon kis lakójának életét meséli el. A gyermekek körében közked­velt bábjáték sem hiányzik az ünnepi műsorból. Neves bábmű­vészek közreműködésével viszik képernyőre december 27-én dél­előtt Tarbay Ede Kunkori és a Kandúrvarázsló című meséjét. (MTIj ü pj 3.« jaj «o • A lakás berendezve — mintának. (Méhes! Éva felvételei) Mesejátékok a televízió karácsonyi programjából KONCZEK JÓZSEF: Mi ez a vacogás? • (7.) A nap elő-előbukkan, s bár esős az utca, azért a gyűrött lombú, bontakozó virágú fák jó­kedvre hangolnak. Jókora víztó- csák fényiének az aszfalton. Be­jöttem az erkélyről, lődörgők a szobában, át-átnézek a másikba. Ujjamra. pillantok, egyre kékebb. Előkeresem a gyógyszeres do­bozt, csendben kipakolom a seb­hintőport, vattát csavarok egy pálcikára, átitatom benzinnel — lemosom a sebet, aztán a nyers húst behintem sebporral. Anna arca itt motoszkál előt­tem, amint a virágot tartja azon az építőtábori, felvételen. Most is olyan szépnek látom. Az első közös lakásunk hár­mas társbérlet volt. Külön kul­csa mind a három bérlőnek für­dőszobához, mellékhelyiséghez... Nekünk egy elég világos szoba jutott, ott főztünk, turista gáz­rezsón. Ha csak tehettük, mozi- ' ba mentünk, vagy sétáltunk. Úgy él az a szoba az emlékeimben, mint a hajnalig tartó, véget nem,, érő szerelmeskedések helye. Fel ' sem mértem, hogy bútor, ruha, szőnyegek is kellenek majd va­lamikor, mindezt Anna türelme, okossága segített megszerezni. Éltünk, mint a madarak, Piroska még nem született meg, sok időnk volt. Akkoriban kaptuk a lakást, amikor megszületett. Minden megváltozott. Nem a bútorok, a falíszőnyegek, a ragyogó kana­lak, villák a gáz fölött, a hófe­hér szekrény, nem ezek tették, hogy otthon lett a lakásból. Ott volt egy puha, lélegző kis, élet, a sírása, a, hangja, még alvásának csendje is az életet jelentette. Azt hiszem, nem a lakás tette, hogy délutáni találkozásaink he­lyéül netp szolgált tovább presz- szó, mozielőcsarnok, tér, pad, .szö­kőkút, hiszen amikor megvolt a lakás, még jó ideig éltünk, ta­lálkoztunk, jártunk moziba a re­gi módon. Annának később ott­hon kellett maradnia, de ez ak­kor eszembe sem jutott, hogy ö, meg a kicsi el sem válhatnak egymástól. Hogy vártam mindig a munkaidő végét, hogy siethes­sek már haza, hozzájuk. Nemsokára munkahelyet .vál- toztaftarh. Hetente utaztam há­romszáz kilométert a munkába, hét végén ugyanennyit vissza. Megjártam a bürokrácia minden labirintusát, amíg sikerült vissza­adni az új lakást, s végre itt si­került kapni egy másikat. Ami­kor a bútorszállító kamionról plédbe csavarva lekaptam Piros­kát, és a szőnyegpadlós üres szo­ba közepére állítva megkérdez­tem, akarsz-e itt lakni, kislá­nyom? Rám nézett, s azt mond­ta, igen. Mit is mondhatott vol­na? Kinn fújt a decemberi szél, mire a szekrényeket, a rekamiét becipeltük, éjfél volt. Ügy ' éreztem, sok,- sok idő múlt el. Az egyetemista ismeretségek lépten-nyomon szembejöttek ve­lem az utcán, egy-egy sajtófoga­dáson, színházban, sok helyütt. Eleinte még örömöt okozott a ta­lálkozás, egymás híreinek ' meg­hallgatása, aztán elkezdtek za­varni ezek az egyformaságok. Az egykori közös élmények felől megközelítve azt, amiben néhány év után él az ember, nem vitt sokra; egyszer csak/ elfogyott a mondanivaló. Azt még meg-meg- hallgattuk, hogy melyikünk mit csinál, de a hangot igazán azok­kal tudtam megtalálni, akikkel a jelenlegi munkánk, 'elképzelé­seink, bajaink szerint is találkoz­tunk. Ettől megint igazi lett az egész, mintha egy kör zárulna be, dg a nyitott, és másfelé ve­zető életutak mélyén mosolygó arcok között egyre többször érez­tem meg. Hogy talán igazak sem voltak a valamikori közös gon­dok, örömök, s az is, ami történt. Aztán észrevettem, hogy a dolgok logikája szerint a közös emlékek­től a mostani helyzetig vezető beszélgetésekben akadnak, akik a rajtuk kívül való minden más­nak a leszólásával igyekeznek to­vább éltetni azt az egykori közös valamit, azt a hangulatot, ami nem volt több. mint egy spontán sorsközösség. Mintha nem ez volna a tapasz­talatok megbeszélésének útja! Ez a rugózó, mozgásban levő párbe­széd, amelyik már a nagy közös­ségben való viselkedéssel infor­mál. megmért mindenkit külön- kiilön. Feltakarta a cselekvések etikai hátterét is. Kiváltotta a sürgető kíváncsiságot, hogy amit elfogadott az egykori közösség, azt elfogadja-e a társadalom is, mit szól hozzá, vállalja-e, mást mond-e? Ezt megbeszélni nem le­het. csak cselekedni. A nyitott folyosóról hangot hal­lok. „Alusztok még?” A hang is­merős* Katiéi Anna barátnőjéé, a ' második szomszédunké. A ka­putelefonon át beszél, biztosan sétálni volt ebéd után. Benyo­mom a gombot, válaszolok neki. Áthívom, igyunk egy kávét, An­na is nemsokára megébred. (Folytatjuk.) NYELVŐR Az Új Magyar Tájszótár Nemrég jelent meg az Űj Ma­gyar Tájszótár első kötete A-tói D-ig (illetve DZ-ig). Ebben a kö­tetben 28 ezer szócikk van. A tel­jes szótárt négy kötetre tervezik, és összesen 120 ezer szócikk lesz benne. A főszerkesztő B. Lőrinczy Éva tömören így foglalja össze a tájszótár kiadásának célját: „Az 1890 és 1960 közé eső időszak nyomtatott és kéziratos, nyelvjá­rási és néprajzi természetű forrá­saiban szétszórtan heverő, s így a tudomány számára szinte hozzá­férhetetlen tájszóanyagot adja közre.” A bevezetőből megtudjuk, hogy a szótár szerkesztői 2393 mű táj- szóanyagát használták forrásul, köztük a nyelvi folyóiratok (Ma­gyar Nyelv, Magyar Nyelvőr) tel­jes évfolyamait. A források szá­mozva vannak, és a szócikkek utalnak a forrás számára. Feltű­nően sok adat lelőhelye Halas. A számok visszavezetnek Nagy Czi- rok Lászlónak, a fáradhatatlan halasi gyűjtőnek 18 munkájához. A szótár előzményei közül meg kell említenünk Vörösmarty 1836- foan kiadott tájszótárát, de még inkább Szinnyei Józsefnek, neves nyelvészünknek a századfordulón (1893—1901) megjelentetett két­kötetes Magyar Tájszótárát. Ha­bár az anyaggyűjtés és a szer­kesztés nagy munkáját szerzője egyedül végezte, gyűjtése és fel­dolgozásmódja ma is mintául szol­gál. Az új Tájszótár szerkesztői szerint ez a mostani kiadvány Szinnyei tájszótárának szerves folytatása, amely az azóta gyűj­tött nagy tájszóanyagot teszi hoz­záférhet övé. Ennek -bizonysága, hogy a szerkesztők Szinnyei szó­tárának címét is megtartották, csak az „új” jelzővel toldották meg. Így lett a Magyar Tájszó­tár folytatása az Űj Magyar Táj­szótár. Már Szinnyei helyesen állapí­totta meg a tájszótárba tartozó szavak három csoportját. Ezek a tulajdonképpeni, a jelentésbeli tájszavaik és a csak hangalak sze­rinti változatok. Az Űj Magyar Tájszótár a bevezetőben a sor­rendet megfordítva először a hangváltozás szerinti tájszavak különböző fajait sorolja fel. Pl. bossó (borsó), hojszú (hosszú), ká­lón (kanál), cikfra (cifra). Ide soroljuk a nép által értelmesített, úgynevezett népetimológiás sza­vakat is. Pl. cirokféreg (filoxéra), cinbolond (cimbalom): A jelentés­beli tájszavak között vannak a népi eszközök nevei (búzakavaró, sajtprés), a népi mesterségek ter­mékei (csepegetett korsó, ványolt csizma). Többnyire a nyelvjárá­sokban a köznyelvitől eltérő je­lentésű szavakról van szó. A tu­lajdonképpeni tájszavak a hiva­talos és a köznyelvi megnevezé­sektől eltérő szavak és az állan­dósult szókapcsolatok (szitkozó- dások, szójárások, szóláshasonla­tok, szólások, közmondások) és a népköltészetben fennmaradt táj­szavak is. A tulajdonképpeni táj­szavak minden feljegyzett alakja bekerült a szótárba. Mielőtt a szócikkeket ismertet­nénk, megemlítjük, hogy ha az idézett adat megyénkből szárma­zik, közöljük lelőhelyét. De a megjelölés nem jelent kizáróla­gosságot, mert másutt is felje­gyezhették őket. A szavak közül a következőket említjük: baráber: kőműves, vas­utas, kubikos vándormunkás; csausz: vőfély, aki a lakodalom­ba meghívja a vendégeket; dág- vány: süppedékes, vizenyős terü­let; csalma: kucsma, süveg (Ha­las); tillingós: együgyű, gyenge elméjű (Félegyháza); bangálko- dik: bámészkodik, ostobán visel­kedik; csaktat-baktat: bicegve jár; bakatellázik: bolondozik (Kalocsa); betörülközik: becsíp, ittas lesz (Kecskemét). Népetimo­lógiás szó: bakpista: baptista; a csizmadia gúnyneve: csiriz-rágó. Idegen szavak is belekeverednek a tájnyelvbe: pl. dehonesztál: rossz néven vesz valakitől vala­mit. A népi rigmusok is képviselve vannak a szótárban. A kalácsot lakodalomban így kínálják: Meg van kívül-belül erősen cukrozva, mint a baka gyerek jól bemundé- rozva. Ez a népköltészetből való: Nevessen mindenki, berukkolt a kása, A konyhán már többé nem volt maradása. A szólások különböző fajait is megtaláljuk. Árkon kívül hegy­mester (nincs rendelkezési joga). Tele van, mint a barát alelujá- val. Bolond vagy, ha nem is fo­rogsz (Baja), összemegy, mint a colostok (Kecskemét). Üti cifra, házi rongyos. Csillagot néz vacso­rára (nem vacsorázik). Rágyütt a bánója (szeszélyes, bolond). A Halason följegyzettek közül a következőket közöljük: Elverték, mint az asszonyok a vizes vász­nat. Vén asszonyt, csúnya lányt nehéz megölelni. Vérré válik, mint barátban a lencse. A béka is megunja egy zsombón (egy szeretőt könnyen meg lehet un­ni). Rossz birka az, melyik saját gyapját se bírja. Ha eszel, ne dalolj, mert bolond lesz a párod. Főhúzta a más csizmáját (elsze­rette a más feleségét). Egy asz- szony csak egy, kettő már heti­piac, három meg országos vásár. Tudja a járást, mint a disznó a krumplibokorban. Ügy mén, mint a kötözött disznó. Pislog mint bé­ka a lencsés tóban. Olyan nagy hangja van, mint Bárzsány biká­jának. Rövid a torkosság, hosszú a betegség. A jó bort koccintás nélkül is meg lehet inni. Annak adja az Isten a sarkantyús csiz­mát, aki nem tud benne táncolni. A szerkesztők nagyon jól látják a szótár jelentőségét: „Az Űj Ma­gyar Tájszótár nem kizárólag mint a nyelvjárási szókincs . elemeinek gyűjteménye lesz jelentős (...), hanem egyúttal az adott, időhatá­rokon belül népünk paraszti ré­tegének életkörülményeiről és gondolkodásmódjáról, tárgyi és szellemi világáról is vall majd.” Ezért lesz fontos forrásanyag a nyelvészeken kívül a néprajzosok­nak is. De érdekes adatokat ta­lálhat benne a nyelvünket szere­tő érdeklődő olvasó is. A kiván­csi olvasó pedig talán csak saját nyelvjárása szavait keresi benne, de mennél tovább forgatja a szó­tár lapjait, annál több érdekes adatra bukkan. Kiss István CITERAKÉSZlTŐK M A Hajdú-Bihar megyei Létavértesen lakó Kiss László és Nagy József már több éve készít alföldi citerákat. Eddig ötven hangszer került ki kezük alól, közülük több külföldre is eljutott. Képünkön: Kiss László tulipánfejes dupla clterát készít. (MTI-fotó: Oláh Tibor felvétele — KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom