Petőfi Népe, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-25 / 276. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1980. november SS. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS A KGST dunai „szállítószalagja TÖBB TERMÉK ÉS NAGYOBB VÁLASZTÉK A szocialista közösség államainak kikötői folyamatosan bővülnek, új gépeket és technológiákat kapnak. A szocialista nemzetközi munkamegosztás lehetővé teszi a testvérállamok gazdaságilag indokolt szükségleteinek kielégítését kölcsönös árufuvarozásból. E tekintetben a kezdeményezések egész sorát hajtották végre. Elsősorban a Fekete-tenger és a Duna övezetében folyó együttműködésről van szó. És itt is kiemelkedő az 1978-ban megnyilt rendszeres fekete-tengeri kompjárat a szovjetunióbeli llji- csovszk és a bulgáriai Várna kikötői között. Ez az új szállítási rendszer jelentős idő- és eszköz- megtakarítással jár, minthogy szükségtelen a fuvarokat átrakni a vagonból a hajóra, s a hajó raktáraiból a vagonokba. A komphajók egész vasúti szerelvényeket vesznek fedélzetükre, elszállítják azokat a rendeltetési kikötőbe, majd onnan egyenes út vezet a címzetthez. Egy ilyen háromfedélzetes gép egy úton 10!) nyolcvantonnás vagont, vagyis két nehézszerelvényt szállít. Ez pedig jelentős része annak a 33 millió tonnás évi áruforgalomnak, amelynek lebonyolítását Bulgária és a Szovjetunió közölt az ötéves tervidőszak végéig vízi úton irányoztak elő. Természetesen a komprendszer elvileg új megoldásokat igényelt a kikötőhelyek építése, a kikötési módszerek és a rakodási műveletek végrehajtása tekintetében. Ezen a nemzetközi útvonalon jelenleg -két tengeri komphajó jár. rozták, hogy tovább fejlesztik a kikötőt óceánjárók és más hajók fogadására alkalmas felszereléssé'. A kikötőben egy év alatt maximum 10 millió tonna árut kezelnek majd. Jóllehet a szocialista közösség országai sokat tettek a tengeri és a folyami kikötők fejlesztése érdekében, egymás közötti szállításaikban időnként feszültség áll be. Ennek oka az, hogy sok vonal átbocsátóképességének növelésé elmaradt az áruforgalom növekedésétőL Pedig távlatilag jelentősen bővül a KGST-tagállamok egymás közötti árufuvarozása. Emellett lényegesen átalakul a fuvarok szerkezete, többek között növekszik a gépek és a gépi berendezések, a vegyi áruk, a gyorsan romló, a nehéz és a méreten felüli áruk részaránya. Mindez igencsak kiélezi a szállítási problémát. — Szocialista brigádjainknak köszönhetjük, hogy éves tervünket teljesíteni tudjuk, illetve december 15-re be is fejezzük az idei esztendőt — mondta Lukács Ferenc elnök. — Nagyon akadozó volt az idén az alapanyag-ellátásunk, s mint ilyenkor lenni szokott, időnként pont az az anyag hiányzott, vagy érkezett késve, amire a legnagyobb szükség lett volna. így azután a termelésünk nem volt zökkenőmentes. Az elmúlt hetekben például, hogy dolgozóink ne tétlenkedjenek anyag hiányában, tízezer pár szandálfelsőrészt készítettek — a jövő évi termelésünkhöz. mm i j’ • Csiszológépen dolgozik a gyorsjavító szalonban Kovács Gáborné. Ev vége előtt a félegyházi Cipészipari Szövetkezetben • Fekete Miklósné meós gyártás közben ellenőrzi a női csizmák felsőrészét. A KGST-tagállamok tengeri szállításáról beszélve, érdemes szólni Uszty-Dunajszk kikötőjéről, jóllehet még nem található meg a hajózási térképeken. Ez a kikötő, amely a Duna egyik tölcsértorkolatában helyezkedik el, még épülőfélben yan, de ugyanakkor működik is. Rendeltetése, hogy ’kiszolgálja az érdekelt KGST-tagállamok által alapított riérnzétközi hajózási gázdálködási vállalat, az Interlighter dereglyeszállító hajóit. A sorozat két hajója (a Julius Fucik és a Szamuely Tibor) már eredményesen dolgozik, szállítja az árut Bulgáriába, Magyarországra, a Szovjetunióba és Cseszlóvákiába, vagyis az Interlighter tagállamaiba. Az új kikötő funkciói azonban ezzel nem merülnek ki. ElhatáEnnek megoldásához hivatott hozzájárulni a KGST-tagállamok hosszú távú közlekedésfejlesztési együttműködési célprogramja, amely a közlekedési rendszerek további összehangolása, s a korszerű műszaki eszközökön, technológián alapuló mind szorosabb együttműködése útján valósul meg. A gyakorlati feladatok egyike az Iljicsovszk-Várna kompösszeköttetés továbbfejlesztése. Bulgária és a Szovjetunió megalapították az Intermorput társaságot, amely a Fekete-tengeren fenékmélyítési munkákat, mentési munkákat stb. végez. A Balti-tengeren az NDK és Lengyelország tervez hasonló együttműködést. Az Interlighter megalapításával kapcsolatban szervezik meg a dunai forgalom irányításának, a hajók kezelésének operatív rendszerét, figyelembe véve a Dunajtransz szovjet-bolgár társaság tapasztalatát, amelynek keretében az együttműködés a legjobb oldaláról mutatkozott be: nagymértékben bővült a két ország flottájának szállítóképessége, emelkedett az egész szállítási rendszer hatékonysága. A hosszú távú együttműködési célprogramokba felvett intézkedések nagy része sokoldalú és és kétoldalú egyezmények útján valósul meg. Emellett a tagállamok kötelezettségvállalásait figyelembe veszik a következő ötéves időszakra szóló népgazdasági tervek koordinálása során is. (APN-MTI) # Gazdag választék várja a vásárlókat a szövetkezet reprezentatív boltjában. (Opauszky László felvételei) KÖNYVESPOLC Traktorok, autók Magyarország mezőgazdaságában sok ezer - traktor. kombájn-, teherautó és számos repülőgép dolgozik. Ennek a korszerű és állandó fejlődő technikának szak. szerű gazdaságos üzemeltetésére jól képzett szakemberek alkalmasak. Váradi János és Komándi György professzor könyve kettős szérepet tölt be. Elsősorban a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gépész- mérnöki kara hallgatóinak* tan. könyve, emellett a mezőgazdaságid KÁSOK ÉS LAKOSOK (II.) A hazai lakáspolitika kiinduló tétele a 40-es évek végén így hangzott: a lakás nem áru,| tehát a lakásépítés — és elosztás nfem lehet a jövedelemszerzés forrása. Ennek megfelelően a városi lakásállomány nagy része állami tulajdonba került, s az állam monopóliuma lett a többlakásos városi házak építése, illetve a lakások elosztása. Az elhatározás problematikus következményekkel járt: az állam magára vállalta az emberek lakásszükségletének kielégítését, a meglévő lakásállomány kezelését, s egyben magára zúdította a társadalom felgyülemlett lakásigényét. S mivel a -lakásállomány adott volt, az igényeket két módon próbálták kielégíteni: a lakások megosztásával (társbérletek), illetve újraelosztásával. Mindez még átmeneti megoldást sem jelenthetett, ezért már az 50-es évek közepére általános elvként fogadták el, hogy a lakáshelyzetből adódó társadalmi egyenlőtlenségeket csak nagy mennyiségű új lakás felépítésével, illetve a múltból örökölt, az átlagosnál lényegesen rosszabb minőségű lakások lebontásával lehet megszüntetni. Nem áru Megindult a lakásépítés máig is tartó fellendülése, s most már csak az a kérdés, hogy a lakások gyarapodása és minőségi differenciálódása hogyan befolyásolja a társadalom különböző rétegeinek helyzetét: szűkíti-e vagy éppen tovább tágítja a szélső rétegek között kialakult egyenlőtlenségek ollóját? A vizsgálódás kiindulópontja, hogy a lakásgazdálkodás rendszere csak akkor nevezhető egészségesnek, ha a társadalom valamennyi csoportjának javul a lakáshelyzete. „A lakás nem áru, hanem — a gazdasági növekedés arányában adható — természetbeni juttatás” — alapelvű hazai Látkép a lakásgazdálkodásról modell képtelen volt eleget tenni ennek a követelménynek. Nyilvánvalóan megdőlt az a korábban kézenfekvőnek látszó elmélet is, hogy a nagyüzemi forma — mint a gazdálkodás minden fontosabb szektorában — a lakásépítésben is egyeduralkodó lesz. Erőteljesen növekedett a magánerőből — állami támogatással vagy anélkül — történő építkezések részaránya, miközben az állami lakásépítés, a nagyüzemi technológia, a házgyárak megjelenése ellenére változatlan, illetve a ka- kásépítés egészén belül csökkenő tendenciájú. Mindezek konzekvenciájaként a korábban kialakult lakáspolitikai rendszerben fontos változások történtek. Ma lényegében három lakástípusról beszélhetünk: állami bérlakásról, amely kizárólag állami erőből épül, s megszerzése — eltekintve a lakás-használatbavételi díjtól — ingyenes. Szövetkezeti — újabb elnevezéssel tanácsi értékesítésŰ — öröklakásról, amely értékének jelentős részét az állam adja szubvencióként, a fennmaradó ár pedig rendkívül kedvező, hosszú lejáratú hitel formájában törleszthető. S végül a különböző magánerős építkezésekről, amelyek költségét teljes egészében az építő fedezi egy összegben, vagy korlátozott bankhitel segítségével. Újabban elterjedt a vállalati támogatással történő lakásépítkezés is, így a finanszírozó alanyok száma négyre bővült: állam, bank, vállalat, egyén. Százezrek sorba állítása Magától értetődik, hogy a felsorolt alapformák közül legkedvezőbb, anyagilag is legelőnyösebb az állami bérlakás. Aki részlegesen ingyen lakást kap, annak néhány évig, aki viszont magánerőből épít vagy vásárol, annak sok-sok évig minden erőfeszítését, megtakarítását felemészti, a lakáshoz jutás puszta ténye. Izgalmas kérdés — s erre a különböző település-szociológiai vizsgálatok próbáltak választ adni, — hogy e privilégium e fokozatai erősítik-e vagy gyengítik a különböző társadalmi rétegek egyenlőtlenségét ? E vizsgálatok első lényeges kérdése : milyen a hatósági, illetve a piaci modell körébe tartozó lakásokban élők — bérlők és tulajdonosok — társadalmi összetétele? S az első szembeötlő tény, hogy a vezetőállásnak és a beosztott értelmiségiek fele az állam tulajdonában ás gondozásában levő bérlakásokban lakik. Lefelé haladva a foglalkozások hierarchiájában, az állami lakások bérlőinek aránya egyre csökken. Kezdetben volt a „szükséglet” elmélete, de az elosztás pártatlansága a lakásra váró százezrek sorbaáltításával nehezen képzelhető el. Az otthonnélkülieknek, az albérlőknek és a társbérlőknek, az üzlethelyiségekben vagy a szoba-konyhákban szorongók- nak most kell a lakás, nem pedig 10—15 év múlva. A szükséglet mellett aztán megjelent a másik feltétel: az érdem. „Adjunk elsősorban azoknak, akik az átlagosnál többet tesznek a társadalomért, tehát jobban megérdemlik és feltehetően jobban megbecsülik az új lakást”. Így történhetett, hogy az olcsó, vagy éppen ingyenes állami bérlakásokhoz — az érdem elve alapján — nagyobb eséllyel és nagyobb számban jutottak az anyagilag is jobban megbecsült csoportok tagjai. Néhány nagyüzemünk által szervezett lakásakcióról készített vizsgálatból (Gárzó Lilla és Ladányi János munkája) kiderült, hogy e lakásakciókból gyakorlatilag kiszorultak a segéd- és betanított munkásoik, mert az „induló” összeget nem tudták megfizetni. Ugyanakkor ők azok, akik apránként, évekig tartó kétkezi munkával építik a családi házakat, birkózva az anyagbeszerzés gondjaival, bolyongva az építésügyi bürokrácia útvesztőiben. S persze 'ez esetben is érvényes a megállapítás: ha a vállalat rászánja magát a lakásépítés támogatására, akkor a kedvezményeket elsősorban a számára fontos embereknek adja. Az egyenlőtlenségek ellen Hangsúlyoznunk kell, hogy amíg a hatósági lakáselosztás egyenlősítésre törekvő rendszere a felszabadulás előtti társadalomból örökölt ■ egyenlőtlenségek ellen harcolt, valóban elérte, hogy egyes társadalmi rétegek lakás- helyzete közötti különbség már az ötvenes évek elején is lényegesen kisebb volt, mint mondjuk a harmincas években. A szocialista társadalom fejlődésével azonban elkerülhetetlenül érvényesülni kezdtek a munkamegosztás adott fokából szükségszerűen következő különbségek, és" ezek a laká- ySok elosztásában is kifejezésre jutottak. Minden olyan intézkedés, amely rendszer adminisztratív úton való tökéletesítését célozta, kudarcra volt ítélve, mert megoldhatatlan feladatra vállalkozott. Mindennek konzekvenciájaként pedig — a korábbi „mindenkinek ingyen lakást” elmélet helyett — lassan kirajzolódott a következetesebb, a szociálpolitikai megfontolásokra is figyelő, de valamelyest a piaci viszonyokkal is számoló elosztási Rendszer. Vértes Csaba (Következik: III. Társadalmi mobilitás — lakásmobilitás.) Az év végéig egyre kevesebb idő van hátra, s most, hogy végre van miből dolgoznunk, szocialista brigádjaink vállalták, hogy december 15-re az utolsó pár csizma is csomagolásra kerülhet. — Mennyi lesz . az idei teljesítmény? — Tavaly 120 ezer pár női csizma, szandál és fiúpapucs hagyta el műhelyeinket, az idén ez 135 ezer pár lesz. — A szövetkezet gyorsjavító részlege és, saját boltja, amelyet a múlt évben nyitottak, beváltotta a hozzájuk fűzött reményeket? — Gyorsjavító szalonunk tavaly hat dolgozóval kezdett és az év végéig 344 ezer forint értékű munkát végeztek a lakosság részére. Az idén már kilencen végr zik ezt a munkát, s az év végéig várhatóan, elérik az 520 ezer forintos árbevételt. Ami a gyorsaságot illeti, sajnos, nem tudnak rendszeresen azonnali javítást vállalni. Míg nyáron alig volt munkájuk, most, az őszi szezonban annyi a javításra váró lábbeli, hogy kétszer annyian sem győznék. — Átalakított — büfével ellátott — boltunk igen nagy forgalmat bonyolít le. Nagy gondot fordítunk a választék bővítésére és igyekszünk a legdivatosabb lábbeliket kínálni vásárlóinknak. Saját termékeink me'lett, természetesen a cipőgyárak árúi is megtalálhatók nálunk. Tavaly 3,7 millió forint volt az éves forgalom, most pedig már az év első háromnegyedében vásároltak ennyit nálunk. Közelednek az ünnepek. Eddigi tapasztalataink szerint elérjük, sőt valószínűleg túl is haladjuk az ötmillió forintos forgalmat — mondta végül Lukács Ferenc, a szövetkezet elnöke. O. L. j Madáranyakönyv az NDK-ban ban dolgozó gépészmérnökök, va. lamint a képzettebb műszaki dolgozóknak is kitűnő forrásmunkája. A könyv a már megjelent Autó. és traktormotorok című műhöz kapcsolódik, annak mintegy folytatásaként mutatja be a különböző típusú ' traktorokat, autókat. A szerzők a mezőgazdasági gé. pészmérnökképzés szakirányának megfelelően a gépet a maga egészében. mint géprendszer tagját vizsgálják. Ezért foglalkoznak kü. lön fejezetben a gépek és a talaj, az erőgép és a munkagép .kapcsolatával. Szándékuk mindvégig az volt, hogy az olvasó alapos át. tekintést kapjon a technikai ágazat fontosabb kérdéseiről. A Hiddensee melletti madár, megfigyelő állomás ornitológusai a nemzetközi „Baltikum” program keretében ősszel „fogják be” a költöző madarakat, hogy miután megvizsgálták, újra útrabocsássák- őket. Az NDK-beli, a szovjet és a lengyel madármegfigyelő-helyek öt év óta vesznek részt a „Baltikum" programban. 32-féle énekesmadár- fajta 175 000 madara viseli a ' hiddenseei „anyakönyvi jegyet”, a gyűrűt. KÜLÖNBSÉGEK E. nagy gondban s bajban van. A kocsi sárhányójának autókittel megfoltozott darabját feszegeti egy vésővel. Fogai közt ká- íomkodásfélét sziszeg. Szidja a mestert, aki, ahelyett, hogy rendesen megcsinálta volna a karosszériát, efféle vevőbecsapó módszerhez folyamodott. A kitt alatt tovább rohad a lemez, víz mossa, sár pecsételi: megeszi a rozsda. Amennyi időt, energiát, munkát e műveletbe befektetett a használt autók hírhedett kútára, az épp elég lett volna ahhoz, amit egy mestereimet jogosan használó szakembertől jogosan elvárhat a kuncsaft: kivágja a rozsdarágta részt, friss lemezzel befoltozza, alvázvédővel befesti. „Az ilyenek miatt mondják azt, hogy minden szerelő becsapja az autóst” legyint E. bosszúsan, lemondóan, s kissé reménytvesz- telten. Furcsa egy ember máskülönben ez az E. Nézetei alapján inkább hihetnénk 50—60 éves, békebeli szakinak, mint olyan korúnak, amilyen: harmincon még igencsak innen lévő fiatalnak. Jónevű értelmiségi családból származik (bár ennek semmi köze a lényeghez), érettségi után döntött úgy, hogy megvalósítja élete álmát, s autószerelő lesz. Mindent tud, amit egy kocsiról tudni lehet. Azért tanult meg németül, hogy eredetiben böngészhesse a gyári Volkswa- gen-katalógust. Arany keze van, .csavaros esze, kiapadhatatlan leleménye, legendákat mesélnek elmés; s egyszerű szelephézag- mérőjéről például. Ennek ellenére magát szerényen - „harmadosztályú szakembernek” tartja. Kis garázsműhelyét, ahová a szomszéd ócska, összeszerelésre váró autómatuzsáleme is bekéredzkedett, össze sem lehet hasonlítania nagynevű, sokméteres cégszerű, újságban hirdető, agyonreklámozott mesterek miniszervizeivel. Ez utóbbiakat véve alapul — hisz legtöbbünket sajnos csak velük hozza össze a sors — E. más szempontból is különbözik. Már-már hihetetlen mértékben méghozzá. „Egyszer kell csak valamit megcsinálni, de akkor jól’l hajtogatja, s mérget vehet arra az olvasó, hogy ha ő megcsinál valamit, akkor az meg van csinálva. Nem fuser módon, nem ösz- sZekapkodva; szakszerűen, időt- állóan. Szerinte a kocsitulajdonost nem kuncsaftnak, hanem partnernek kell tekinteni, evég- ből kiselőadást rögtönöz egyes típusok jellegzetességeiről, a szei kezet működési elvéről. Szívesen látja maga mellett munka közben a tulajt: hadd lássa, tapasztalja, mi hogyan üzemel, miért úgy, mi szokott, miért szo-r kott elromlani, hogyan lehet elhárítani a bajt. „Aki ismeri. :a kocsiját, az többnyire óvja ,]isj, következésképp kevesebb pénzt kell javításra költenie” állítja nagy meggyőződéssel, ennék ér7 tőimében cselekszik, él. Ügyfelei a harmadik-negyedik alkal,omr mai barátjukká fogadják, s for-' ditva, ő teszi őket bizalmasaivá, Ugyanakkor olcsó árat szab ‘munkájáért, mintha restellne, hogy pénzt kap azért, amit fesi- nálni szeret. Végül is, E. egyfajta csodabogár. Még az is megeshet, hogy a nagymenő mesterek szemében pancser, vékonypénzű kisstílű mókus. Még akkor is, há ezek a nagymenők utolsó mentsvárként elég sűrűn fordulnak hozzá, elismerve ezzel szaktudását. Megeshet továbbá, hogy az olvasó is úgy véli, E. nem evilágba való. Racionális észjárásunk, s úgy általában: tapasztalataink szerint nem sok ilyen ember van fa világon, mert a világ az önreklámozó, harsány beszédű, pénztárcaapasztó számlát benyújtóké. Még_ ha szívünk mélyén sze1- retnénk is, hogy legalább egy ' ilyen E.-t —. legyen bár villanyvagy televíziószerelő, cipész, lakatos, órás — mindennapi mesterembereink között tisztelhetnénk. Sajnos kevés E.-t, a szakmáját szerető, tisztelő, tudó embert ismerünk, noha bizonyos, hogy nincsenek kevesen. Inkább arról van szó, hogy keveset ismerünk közülük. Elnyomják őket —f legalábbis tudatunkban, a felszínen, a mindennapi beszélgetések közben — a menők. Mert milyen egyszerű kijelenteni: ilyenek az autószerelők (például). Mert mennyivel nehezebb rátalálni azokra, akik néni reklámozzák önmagukat, hanem csak dolgoznak; jól, szakszerűen, szakmájukat szeretve. Noha a különbségek nyilvánválóak. Érdemes tehát olykor elgondolkoznunk azon: vajon mindig azt tartjuk-e Jónak ami jó, azt tartjuk-e követendőnek, ami követendő. Érdemes tehát olykor átvizsgálni értéktudatunkat, megéri. Hérak- leitosz mondta volt: sok földet fölásunk, míg egy kevés aranyat találunk. Nyilvánvaló melyik az értékesebb. i B. J.
