Petőfi Népe, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-20 / 272. szám

4 • PETŐFI NÉPÉ • 1980. november 20. TUDOMÁNY TECHNIKA Növények hőemelkedése Sok emberi betegség egyik ko­rai tiinetjelensége az egészséges szervezetre jellemző állandó test- hőmérséklet szokatlan megemel­kedése, a láz. Ugyanez háziálla­tainknál, sőt a vadonélő emlő­söknél, madaraknál is jól ismert kórtünet. Annál különösebb az a legújabb megállapítás, hogy a növények is lázasak lehetnek. Amerikai kutatók cukorrépánál és gyapotnál észlelték, ha a nö­vény gyökerei megbetegednek, és emiatt a gyökéren át történő víz­felvétel korlátozottá válik, akkor növekszik a levelek hőmérsékle­te. A délben mért hőmérséklet 3—4 fokkal haladja meg az egész­séges növényre jellemző értéket. Az akut vízhiányban szenvedő növényeknél már korábban is mértek hőemelkedést, eddig azon­ban nem tudtuk, hogy a gyöke­rek egy részének megbetegedése is hasonló következményekkel jár. Ez a felismerés újabb eszköz a növényvédő szakember kezé­ben a növényi betegségek korai felismeréséhez, A levelek hőmér­sékletének mérése azonban na­gyon munkaigényes eljárás, ' ami termesztett növényeinknél nagy­üzemi' méretekben aligha lenne alkalmazható. Megszületett azon­ban a korszerű megoldás is: inf­ravörös légi felvételek segítségé­vel jól megállapítható, hogy a nagyüzemi tábla mely részén, milyen mértékben szenved a nö­vény gyökérbetegség miatt víz­hiányban (azaz hol és milyen mértékben lázasak a növények). Ez hatékony módszer lehet az időben foganatosítható és térbe- lileg is jól körülhatárolható szak­szerű növényvédelmi intézkedé­sek alátámasztására. Olcsóbb napelemek A fotoelefctronrlos úton — nap­elemek segítségével — termelt villamos energia fajlagos költsége ma még magas, jóllehet a beruhá­zási költségek hosszú távon amor­tizálódnak, hiszen a napelemek gyakorlatilag örök életűek. A ku­tatók két fő irányiban igyeksze­nek csökkenteni a fajlagos ener­giaköltséget. Ígéretes lehetőségnek mutatko­zik a kadmiumszulfid-rézszul- fid vékonyréteg poHkristályos napelemszerkezete. Maximális hatásfoka elméletileg 16 százalék lenne. Olcsó technológiával is elő­állítható, de az elemek élettarta­ma még nem megfelelő. Egy má­sik megoldás lehet a galliumarze- nid egykristályos napelem. Bár ennél az alapanyag előállítási költsége még a szilíciumnál is na­gyobb, de az elméletileg elérhető maximális hatásfok kb. 26 száza­lékos. Mivel az ilyen napelem a szilíciumnál magasabb hőmérsék­leten képes működni, tükörrend- szerrel többszörösen koncentrált napsugárral is megvilágítható, s így már gazdaságosabban szolgál­tathat áramot az egykristályos szilíciumnál. A kristálygyártó cégek komoly erőfeszítéseket tesznek az ún. sza­lagkristályos szilícium gyártási technológiájának kidolgozására is, ami legalább felére csökken­tené a hagyományos szilícium­napelemek árát. Szovjet kutatók különleges lézersugaras technoló­gia bevezetésével igyekeznek nö­velni a szilícium-napelemek ha­tásfokát, és csökkenteni azok elő­állítási költségeit. Képünkön a Dors nevű naptelepet láthatjuk, nyugatnémet szak­emberek produktumát, amely híradástechnikai mesterséges holdak áramellátásának biztosítására készül. A két, egyenként 2.8 méter szé­les és 22 méter hosszú kiteríthető szárnyrészbe összesen negyvenhat­ezer napelemet ültetnek be. amelyeknek kezdetben 9 kW az óssz- l.eljesítményük.x de még a tervezett élettartam vége felé — hét év után — sem csökken 6 kW alá. A hengeKszék megalkotója A kenyérgabona őrlésé az egyik legősibb emberi tevékenység. De ipari méretekhez csak! a múlt. század derekán, a múlt század második felében érkezett el, ami­kor az őrléstechnológia I gépesí­tettsége elérte a gyáripari jelle­get. A malomipar vezérgépeinek a fejlesztése a magyár gyárak, magyar feltalálók nevéhez fűző­dik. E területen is kiemelkedik a schwinfurti születésű, de magyar­rá lett Mechwart András. Mű­egyetemi tanulmányait Augsburg- ban végezte, majd Németország­ban dolgozott. 1859-ben jött Ma­gyarországra, és Ganz Ábrahám az akkor negyven munkást fog­lalkoztató gyárában alkalmazta. Ganz nem választhatott volna szerencsésebben. Mechwart, a ba­jor születésű mérnök, nemcsak kitűnő üzemmérnök, hanem öt- . letes tervező és egyben zseniális szervező is volt. Fáradhatatlan kutatásaival sikerült feltalálnia egy új, az eddigieket tökéletes­ségében messze túlhaladó lisztőr­lő szerkezetet, a Mechwart-féle kéregön tésű hengerszéket. Ez a találmány a malomipar gyökeres átalakulását eredményezte nem­csak Magyarországon, hanem mind az öt világrészben. Az 1874-ben megépített kéregöntésű, rovátkolt hengerekkel dolgozó hengerszéke a tisztított és kop­tatott búzát nyolcszor-kilencszer egymás után következő töréssel fokozatosan kisebb darabokra ap­rította, majd a darát és dercéket riagyság és fajsúly szerint osztá­lyozta, végül a szíridarákat fe­hér, korpamentes lisztté őrölte. Mechwart alkotói tevékenysé­gét még egy jelentős találmánya örökíti meg, az 1896-ban bemu­tatott motoros sz.ántógápe. talaj­marója. a mai traktorok egyik t Mechwart András (1834—1901). őse. amely forgómozgást végző maróvasakkal működött. Ganz 1867-ben bekövetkezett halála után a gyár élére Mech­wart állt. Felismerte a múlt szá­zad második felében rohamosan fejlődő elektrotechnika óriási ipa­ri jelentőségét, és ez indította ar­ra. hogy 1878-ban a Ganz Gyár­ban megalakította a villamos osz­tályt. Innen indult el diadalútjá- ra az egyik legnagyobb magyar elektromos találmány, a transz­formátor. A magyarrá v^lt Mechwart András a hazai malomipar meg­teremtője, s utódai — méltón nagy elődjükhöz — a kor színvo­nalának megfelelően fejlesztették a magyar malomipart, amely je­lentős exportjövedelmet hoz Ma­gyarországnak. P. J. NEMZEDÉKVÁLTÁS A MEZŐGAZDASÁGBAN Nemcsak Dániában Megkedvelt és új termékek A Kecskemét-szlkrai Állami Gazdaság élelmiszeripari főágazatá­nak főmérnökétől, Balogh Sándortól érdeklődtünk, milyen italokat készítenek a gyorsan közeledő év végi ünnepekre. — A nyárlő­rinci juicepa- lackozó üze­münk és a bo­rászatunk éves terveit várha­tóan 5 száza­lékkal túltel­jesítjük, s így az év végi igé­nyeket ki tud­juk elégíteni. Egyre növek­vő a kereslet a görög—ma­gyar kooperá­cióban készülő Olympos gyü­mölcslevek iránt. Két évé kezdtük e ter­mék készítését. Tavaly 12 millió, az idén pedig már 15 millió mű­anyag, illetve üvegpalackkal küldtünk az üzletekbe. Még az idén megkezdjük a narancssűrít­mény — SQUASH — gyártását, melyet a kereskedelem eddig dán importból szerzett be. Várhatóan az év végéig félmillió palackkal adunk át belőle. • Az élelmiszeripari főágazat jól felszerelt laboratóriumában dr. Miklós Györgyné vegyész irányí­tásával tizen foglalkoznak a gyártásközi ellenőrzéssel és az új termékek vizsgálatával. Felvéte­lünkön: Kéri Károlyné laboráns, a narancssűrítmériy minőségét ellenőrzi. 9 Óránként 3 ezer palack pezsgő kerül a töltőgépről a kartondobo­zokba. (Opauszky László felvételei) A jövő év elején megkezdjük a földieper-sűrítmények gyártását, miután erre is kereslet mutatko­zik. Gondos kísérletek alapján ki­dolgoztunk egy új italt, a paradi­csompaprika-koktélt. Ennek a magában is fogyasztható, de más koktélok alapanyagául szolgáló italnak a készítését, szintén a jö­vő év elején kezdjük. Borászati üzemünk legfőbb ter­méke az ÁMOR-család. Ez 4-féle pezsgőből és 3-féle vermutból áll. Az év végéig 1,2 millió üveg pezs­gő kerül ki a palackozóból, s eb­ből 400 ezret a Szovjetunióba már el is szállítottunk. Vermutból 5 millió palackot töltünk meg, de csak kisebbik része marad itthon. A napokban indítjuk útnak az NDK-ba a 4,1 millió palackos rriegrendelés utolsó Szállítmányát. Borászatunk választékát is bő­vítjük: a jövő év elején az ÁMOR- család új taggal, a Bitter nevű keserű vermuttal gyarapodik. O. L. Nemrég szűkszavú jelentés szá­molt be arról, hogy hazánkban az idén számos mezőgazdasági üzem hektáronként több mint hat tonna búzát termelt, sőt akad közöttük néhány, amely héttonnás — hét­ezer kilogrammos! — eredményt ért el. Hozzá kell tennünk: ezek az eredmények nem kísérleti par­cellákon születtek, hanem több száz hektáros, esetenként ezer hek­táron felüli nagytáblákon, állami gazdasági, termelőszövetkezeti át­lagban, mint Bolyban, vagy Tisza- földváron, de hozhatnánk példá­kat Csongrádból, Győr—Sopronból éppúgy, mint Fejérből és Bács- Kiskunból. Olyan tájairól az or­szágnak, ahol nem is rég — tíz, ti­zenöt évvel ezelőtt — a mostani hozamok fele is szép sikernek szá­mított: talán elegendő utalnunk az 1966—70. közötti öt esztendő or­szágos átlagtermésére, amely alig valamivel haladta meg a huszon­négy mázsát. Igen, az intenzív'faj- ták, a nagy adagú műtrágya, a gé­pesítés viszonylag magas szintje — mondják azok, akik számára isme­rős a téma. mintegy magyarázat­ként a titok nyitjára. És ez a sum- mázat valóban a lényeget hangsú­lyozza, természetesnek véve azt az össztársadalmi erőfeszítést, a tu­domány, az ipar maximális segít­ségét a mezőgazdaságnak, amely­nek révén ennyire jutottunk. Még­is, úgy gondolom, többről van itt szó. Dániában jártamban, annak ide­jén, elidőzve az ottani falusi por­tákon, szót váltva a legkülönbö­zőbb korosztályokhoz tartozó gaz­dálkodókkal, leginkább a szemlé­letük korszerűsége hatott rám. A fogékonyság minden iránt, ami új fejlemény a termelésben, a nyi­tottság annak befogadására, meg­valósítására, törekvés az eszközök koncentrálására egy-egy új mód­szer alkalmazásánál. Az akkori mienkénél jóval fejlettebb kultu­ráltsággal találkoztam, aminek csak egyik tükröződése volt a bú­zából elért, akkor négy tonna kö­rüli, országos termésátlaguk. A hatvanas évek elején jártunk, ná­lunk idehaza akkoriban kezdett terjedni a szélesebb körű mező- gazdasági szakmunkásképzés. Ha néhol gonddal-bajjal is, de benépesült az új intézményháló­zat. önmagában ez a körülmény azonban nem oszlatta el a mező- gazdasági üzemek vezetőinek fé-. léiméit. Hányszor hallottam mon­dogatni: „nem lesz majd, aki át­veszi tőlünk a stafétabotot, ha mi nyugdíjba megyünk ...” Az újat teremtés lendületében nagyon gyorsan múlik az idő: mi­re körülnéztünk, elkövetkezett fa­lun a .nemzedékváltás ideje. Ma pedig elmondhatjuk, hogy a hat­vanas évek végének ifjú szakmun­kásai mára a derékhadhoz tartoz­nak, s kapcsolatuk a földhöz, a gazdálkodás régebbi hagyományai, hoz merőben más, múlt apáiké volt. Kevesebb benne *az érzelmi momentum, sokkal több az éssze­rűség. S ami különösgn figyelemre méltó: megváltoztak a gazdálko­dás méretei. Mondhatná erre vala­ki: ez aztán a nagy felfedezés, hi­szen ezért tüntettük el a mesgye- karókat. Igenám, csakhogy jó idő­nek kellett eltelnie ahhoz is. hogy a tudatban is bekövetkez­zék a méreteknek ez a Változása. Meg kellett tanulni nagyobb mé­retekben gondolkodni. Nem volt ez egyszerű. Kiváltképp nem a tényleges érdekek helyes felisme­rése vonalán. Emlékszem: hosszú éveken át lehetetlennek tűnt megvalósítani az irányító testüle­teknek azt a törekvését, hogy ok­tóber végéig földbe kell kerülni­ük az őszi gabonaféléknek, be kell fejezni a vetést. Akkor vált csak lehetségessé, amikor a határidő betartását központi alapból ju­talmazták szép összegekkel. Egy­két év után azonban ez elmaradt, s azóta sem jött elő.' Mégis, friss vetés várja a téli hótakarót min­denütt, reméljük, így lesz az idén is. A nagyobb tugás, a korszerű szemlélet, s tegyük hozzá, a kor­szerű eszközök birtokában, a mos­tani gazdálkodók nem érzik többé kiszolgáltatottnak magukat, mint elődeik. Holott milyen közelről csengenek még Erdei Ferenc sza­vai, azok is, amelyeket a Futó- homokiban leírt: „... örökkévaló világnak tetszik ez a parasztvilág, eleve elrendeltnek és megvál­toztathatatlannak a világegyetem­ben. A termőföld kiismerhetetlen és szenvtelen szeszéllyel tartja te­nyerén az embert. Terem, vagy nem terem az elvetett mag. abban a föld, az eső, és a napsütés a döntő, sem az ember, sem az el­ültetett mag nem vehet erőt raj­ta ...” Legutóbb, az országgyűlés őszi ülésszakán hangzott el, hogy ga­bonatermelésben hazánk világvi­szonylatban az elsők közé került. Annyi bizonyos: nem kell már Dániába mennünk, hogy a kor­szerűséget búzatermelésben és gondolkodásban megcsodáljuk. Itt van előttünk. K. I. Hajrá, üveges! • Hogy ne hiába fűtsünk! Faragó Gergely üvegvágójával a melegért dolgozik. (Straszer András felvétele) Amikor még puttonyos üvege­sek jártak házról házra, maguk se tudták, hogy ők szolgáltatnak. Ma viszont szolgáltatókról illik beszélni, az iparos szakiparossá lett, de ha egy kéményt be kell szegni bádoggal, egy vaskosabb ajtónak kitörött az üvegje, szab­nánk, vagy szabatnánk hozzá (be­le) újat mindjárt, ha lenne kivel és mivel. A házalók, sajna, elmentek öt ökre. Helyettük? Üvegesnek egy se... — 1968-ban 1200 ipari tanuló közt az egyetlen üveges én vol­. tam. Pámer Tibortól tudom ezt, aki Kecskeméten tizenkét éve meg­maradt a szakmájában. Az ÉP­SZÍSZ üvegező részlegénél dolgo­zik. — S ma? . — Az 1980—81-es évre egyetlen nyolcadikos se jelentkezett üve-" gezőnek — így a megkérdezett Korbély Istvánná satisztikus, a kecskeméti 607-es szakmunkás- képzőben. Az tehát, hogy ügyfél és szak­iparos a szakmák eme „súlycso­portjában" szerencsésen találkoz­hasson egymással, érthetően igen 1 nagy szívósságot kíván ma mind­két féltől. Az első menetet papíron . kell . megvívni. Üzenet írásban egy le­velezőlapon (nem postai!) az Épületkarbantartó és Szolgáltató Ipari Szövetkezet üveges részlege címére (6000., Kecskemét. Nagy­kőrösi utca 14.), amennyiben ön­nek biztosítása van. A mintegy 50 rovatos levlapon „A betört üveg nagyságát az ábra szerint szíves­kedjék mérni!” — felirat eligazít az első lépést illetően. A második lépés: várni, várni. Am a boldog találkozás helyhez, ajlószámhoz, perchez és napszak­hoz kötött, reggel 8 és 16 óra között. Munkaidőben. Ahhoz te­hát, hogy a szél ne fütyüljön be a csukva is nyitott ablakon, X. úr. vagy Y. asszony a legjobban te­szi, ha beteg, vagy szabadságot vesz ki. hogy csengetésre ajtót tudjon nyitni az üvegesnek. A sors „rendelése” A döntő végül a körzet helye, ahol a kárvallott él. A hét öt munkanapján ugyanis az ÉP- SZISZ üvegezői — naponként vál­takozva — öt körzetet. látnak el Kecskeméten. Akit a sor (vagy az élet) a Muszájba, a Budai út. netán a Bethlen körút mellé „ren­delt” lakni, azoknál az ablaktö­rést jobb a hét elejére időzíteni., mert az ő napjuk a péntek. Ha jókor szólnak, remélhetik, hogy meglesz a munka, de ha nem ... akkor csakis a következő pénte­ken. Nemsoká rájövünk: a bosszúság oka több, mint a bürokrácia. Herodek Jánosné, a Klapka úti ca 8. szám alóli házból jött el ér­deklődni a Nagykőrösi utcai rész­leghez: —r Szeptember végén kitört az erkélyablakom. 50x60 centiméte­res. Mi lesz vele? — Asszonyom, mi kint voltunk, háromszor is. Nem találtuk oda­haza' — érvel Bakos Istvánná ve­zető. — Igen. mert szüretben voltam — így a károsult. — Háromszor, három szerdán. — Szerda, az a körzetnapunk a Klapka utcában..Nem tudta? — Most, szerdán otthon legyek? — Elavult a bejelentése, asz- szonyom. Jelentse újra. Mi van ma? Hétfő? Megpróbáljuk ... Le­gyen otthon szerdán. Az első negyedévben 348, a má­sodikban 402, a harmadikban 572. s októbertől idáig 317 olyan üveg­pótlást végeztek el az ÉPSZISZ üvegesei, melynek a költségét az Állami Biztosító térítette meg. A múlt havi számlák végösszege: 32 ezer 105 forint. Máról holnapra is Míg a szövetkezet Szegedi úti műhelyében hat új, most érkezett kettős ablakot állítanak a fal mel­lé. ezzel átellenben három nagy ablakot kerülgetnek régóta. A por vastagon befogta valameny- nyit. Még júliusban elkészültek .ve­ié, úgy látszik, hiába! Itt egy másik, kész munka is: Ivctnyosi-Szabó Antal két lakás­ablaka az Árpád körút 17. szám alól. November 10-én hozta be a kereteket.- Tizenegyedikén már száradt rajta a gitt. — Ez gyors munka volt — jegyzem meg Nusser Elemér el­nöknek. — Az. Főleg, mert a* megrende­lő elhozta hozzánk az ablakát, a műhelybe. Itt gyorsabban megy a dolog. Bárcsak ilyen gyorsak lehetnénk mindenütt. Az üveggel célhoz-érni sokszor nehéz. Az ÉPSZISZ nyolc lívege- .zője. a kevés számú magánkisipa­rossal együtt, képtelen versenyt futni háztól házig. Egy nap 25 címre mennek ki. Van úgy, hogy tíz megrendelőből csupán ötöt ta­lálnak otthon. Az öt üresjárat el­keserítő, bosszantó! Mit tehet a szolgáltató? Irattömböt vesz elő. hárompéldányos értesítőt tölt ki. hogy ott járt ekkor és ekkor. Újabb napot jelöl meg, és indul a következő címre. Tör-zúz és társai Az ÉPSZISZ széchenyivárosi üvegező- és képkeretező részlegé­nél a kirakatban hagyott tábla: „Külső munkán vagyunk!”, tulaj­donképp menekvés, elbújás, is akaratlanul, mert annyi a bezú­zott lépcsőházi ajtó a lakótelepen. Az egyiken, a 6-os számú zöld tízemeletesén, anélkül belépek, hogy magát az ajtót kinyitnám. ömlik a hideg, a nyakamon ér­zem. Kiss Sándorné, házfelügyelő: — Nálunk mindegyik zöld tíz­emeletes háznak betörték a lép­csőházi ajtóüvegét — mutat a házak irányába. — Pár hete még hiányzott a gitt; nem volt befogó- léc. Most már van. Várjuk az üvegest, hogy megcsinálja. Tör-zúz és társai, úgy látszik, nem nyugodhattak az idén sem a Széchenyivárosban. A ■ védőrács' nélküli, védtelen üvegajtók így eshettek sorjában áldozatul a van­dalizmusnak. tgy ütötfék ki az if­júsági garzonház bemutató-kira­katának az üvegét, is. Kesergéssel. tudom, ^nem me­gyünk semmire. Az üvegező szak­ma, amely szülőnél, gyermeknél, s valamelyest a társadalom tuda­tában is, a zimankóval — a hó­val. a'széllel — válik a lakhatást meghatározó tényezővé, egészpn tavaszig, „utolsó pór előre fuss!”- rangsorolással. ettől még nem vi­rul fel. Kókai István ÁB-megbí/- zolt szerint azonban: — Nyáron is észre kellene ven­ni, ha hiányos az ablak, az ajtón nincs üveg. Meggyőződésem, hogy ezt az idén sok házfelügyelő' — es lakó is — elmulasztotta. Kohl Antal

Next

/
Oldalképek
Tartalom