Petőfi Népe, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-20 / 272. szám

***“ .............. r *.................. ~ ~

1

980. noVémbtsi ZO. 9 PETŐFI NÉPE • 5

• Akiből majd világsztár lesz: Mátray Márta alakítja Stella Aurórát. Mellette Kölgycsi György, az íróasztalnál Kiss Jenő.

KECSKEMÉTI ŐSBEMUTATÓ

Színpadon a Bulvár

A bulvár „Valami köny- nyű, szórakoztató, zenés darabot” jelent — Görgey Gábor megfogalmazását idézve a Bulvár című darabjáról. 01- vasva\még sok minden jó elképzelhető.

Megvalósulva viszont sem ezt, sem ennek a paródiáját nem igazolja vissza teljes érvényűén az előadás. A színmű a budapesti József

Attila Szíhiház drámapályázatán szerepelt, megjelent a Színház című folyóirat 1979 szeptemberi mellékletében, és a kecskeméti Katona 'József Színház vállalkozott az ősbemutatóra.

Görgey Gábor már arról is írt szonettet: hogyan kell szonettet írni. Most az alkotóképtelenség a témája. Történetesen egy drámaíró illuzórikus szerelmi helyzetéről van szó: megpróbál szakítani azzal a közeggel, amely hínárként fogja körűig s közben időnként élvezi a-süllyedést. No, nem sokáig, mert a merülést magnószalagra mondja afrikai barátjának, megfigyelési készsége sefn hagyja teljesen cserben, amikor futtatott barátnőjét egy producerrel a süllyesztett márvány fürdőkádjukban találja, s a nemzeti múlt kísértő árnyalakjai is arra ösztökélik, hogy méltó munkába fogjon. íme, a könnyű és nem köny- nyű egymásba való áttűnése az írót alakító Kiss Jenő szerepében.

Szórakoztató Mátray Márta alakítása, ahogy igazán széles skálán játssza végig az egykori statiszta filmszínészi világkarrierjét; jót lehet derülni annak a kimondásán, hogy lepratelep az egész színházi élet; ám Mr. Szabó, az úgynevezett Rákosi-korszak vesespecialista vallató jából lett producer — Lakky József — néhány nosztalgikus mozdulata torkunkra forrasztja a vigyort. Fényes Szabolcs zenét írt a darabhoz, tetszik is Monyók Ildikó hangja, s ha úgy tetszik, ezzel a zene. is megvolna.

Mégsem igazán bulvár a Bulvár, hiszen áhhoz ingerdúsabb- nak kellene lennie, no meg nem is akar igazán azzá válni. A darab az idézőjelekhez és a paro- disztikus kérdőjelekhez is bőven nyújt támpontokat. Sándor János rendezése igazán érzékeny ezekre. öniróniából, fintorból sincs hiány — elegendő M. Horváth József slágerszerzőjére utalni...

Több mindent láttat és éreztet a rendezés a mögöttes rétegekből is. Márpedig itt súlyos dolgokról esik szó: ,Az vagyok. — mondja az író. — Erkölcstelen fráter. A m.; kis békés együttélésünk kus- soló haszonélvezője. Ha én itt elkezdeném a morális következe• Kiss Jenő, Mátray Márta és Lakky József a fürdőkád-jelenetben.

9 Alkony! Glória színésznő szerepében: Monyok Ildikó.

tességet, hamarosan felkopna az állam. Tehát nem kezdem el! Inkább válogatás nélkül szóba állok, bratyizok bárkivel! A mi alapmagatantásunk e honban: úgy csinálni, mintha! Érted? Mintha mindent elintéztünk volna egymással. Mintha mindennel szembenéztünk volna. Mintha kifizettük volna a számlát. Mintha ... mintha ... mintha ,.. Hogy te valamikor az apámat vallattad? Na és? Ha egyszer színházigazgató lett belőled, akitől függ, hogy bemutatják a darabomat — mit számít ez a kis apróság! Apám a föld alatt, mi pedig itt bratyi- zunk. (Poharát emelve) Egészségedre!^’ Csakhát: mire a feszültségpontok összekapcsoldóhatná- nak, lassan vége az előadásnak.

Éppen ezért sajnálatos, hogy a nézők közül néhányan már a második felvonás után — amelyik egyébként jobb mint az első — fogják a kalapjukat, és nem várják meg a végső jeleneteket, ahol az elindított szálak találkoznak. Nyilván a kezdet bizonyos díszle- tezési megoldatlanságai és szereposztási melléfogások meg tem- pótlanságok váltottak ki belőlük túlzott türelmetlenséget, két óra elteltével a Bulvár premierje iránt.

i Halász Ferenc

BEMUTATJUK A MUNKÁSMOZGALMI MÚZEUMOT

Politizáló kiállítások

Évenként . átlag kétszázezren nézik meg a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum állandó kiállításait, amely saját otthonában, a Budavári Palota északi szárnyában már több mint öt éve állandóan nyitva tart. Nemcsak bemutat ez a kiállítás — noha nagy értéke az is, hogy jó másfél évszázadot fog át —, de érvel is. A cáfolhatatlan bizonyítékok, tárgyi és írásos emlékek nyelvén mondja el: így éltünk Pannóniában, meg kellett változnia az életnek, s íme, így, ennyire változott meg a magyar nép élete.

Politizál tehát a kiállítás, s — közvetlenül vagy közvetve — politizál a többi kiállítás is, amelyeket a nevét három M-mel rövidítő múzeum rendez. Politika az is, hogy 1975-ben fotóművészeti tárlatot nyitott a felszabadulás 30. évfordulójára — s az idén, a 35. évfordulón megismételte vándorkiállítás formájában. Nem kell hozzá sok kommentár, a képek önmagukért beszélnek, elmondják: mennyi minden történt hazánkban öt esztendő alatt.

Minden múzeumnak feladata a múlt értékeinek őrzése és bemutatása úgy, hogy abból tanuljon a mai és a felnövekvő nemzedék.

Őrzi a múlt hagyományait a másik állandó kiállítás, a Kommunisták Magyarországi Pártja Megalakulásának Emlékmúzeuma is. Ott rendezték be, azokban a szobákban, ahol 1918 végén elkezdte működését a KMP, bemutatva az első idők szervezkedéseit és harcait, az alapítókat, akik létrehozták a világ második pro- letárállamát.

De a mindennapi életben is túl kell látni az országhatárokon, s a politika állandóan túllép azokon. Nemzetköziségre tanítanak a MMM kiállításai, amelyeket más szocialista országok hasonló intézményeivel közösen rendeznek vagy éppen vendégül látják azok gyűjteményeinek anyagát. Ez év elején a Szovjetunió Központi Lenin Múzeuma hozta el ide páratlanul érdekes dokumentumait, hogy bemutassa a magyar közönségnek Lenin születésének 110. évfordulója alkalmából. Ugyanakkor volt könyvkiállítás is a múzeum falai között Lenin Magyar- országon címmel.

Ahhoz pedig több múzeum együttműködésére volt szükség, hagy bemutassák — csak az idei programot idézve — a KGST három évtizedét és a Varsói Szerződés negyedszázadát. Fiatal és idősebb látogatók egyaránt azzal távoztak a kiállításokról, hogy sokat segített nekik, jobban megismerték szomszédainkat, barátainkat — és a közös célokat is.

Rendszeres a kapcsolat szovjet, csehszlovák, lengyel, bolgár társintézményekkel, s ez azt is jelenti, hogy kölcsönösen megismerjük egymás múltját és jelenét. A prágai Klement Gottwáld Múzeum két éve hozta el „A fasizmus a haladás és a béke ellensége” című kiállítását Budapestre, tavaly

— többek között — Kuba mutatkozott be ugyanott, s rendeztek jugoszláv, bolgár, szovjet kiállításokat is egy-egy témakörben.

S éppen a kölcsönösség alapján

— a magyar nép múltját és jelenét megismerteti a Munkásmozgalmi Múzeum külföldön is. „Ma9 A Mementó 1944 című kiállítás és közönsége. 9 Balra: a múzeum feljárója és társalgója.

gyár képzőművészek a fasizmus ellen” címmel Szófiában, „A magyarországi munkásmozgalom története" címmel Berlinben rendeztek kiállítást. A „60 éves a párt” című kiállítás pedig — túlzás nélkül — bejárta a világ jó részét. A múzeumban és több városban bemutatott anyagot megtekintették több szocialista országban, majd fejlődő és tőkés országokban is.

Politizálni sokféleképpen lehet, s nem csak közvetlen, direkt módon. Politika az is. hogy bemutatta a MMM a nemzetközi gyermekév alkalmával a gyermeksorsot a régi Magyarországon. Nemkülönben az, hogy az Alkoholellenes Munkásszövetség megalakulásának 75. évfordulója alkalmából — vagy inkább ezt az alkalmat kihasználva — a múzeumban, a főváros más helyein és országszerte rendeztek kiállítást „A munkásmozgalom az alkoholizmus ellen" címmel. Aligha kell magyarázni, hogy nem csupán a múltról, a hagyományokról volt és van szó ezen a kiállításon — de nagyon sok a jelenre levonható. levonandó tanulság is.

Mint ahogyan abból a kiállításból is, amely rövid budapesti bemutatás után most járja az országot „Mementó, 1944" címmel, s a fasizmus magyarországi rémtetteinek legmegrázóbb dokumentumait tárja a nagyközönség elé: a deportálásokat. Nemcsak

9 A Lenin Magyarországon című I’állításon.

szemléltet — mozgósít is a régi és új fasiszták, a fasizmus minden rendű-rangú 'megnyilvánulásai, továbbélése ellen.

Oj tervek készülnek a budavári falak között. Jövőre — többek között — a szocialista brigádmozgalomról rendeznek kiállítást Budapesten és az ország számos helyén. Elkezdik „A munkásmozgalom története a plakátok tükré9 A Munkát, kenyeret című kiállításról. (MTI-fotó — KS)

ben” című kiállitássorozatot. amelynek első része az 1860—1918 közti időszakot öleli fel. Évfordulókhoz, eseményekhez kötődve és azon kívül is egész sor, közérdeklődésre számot tartó kiállítást rendeznek a hatodik ötéves tervidőszakban.

Együttműködnek a művészeti szövetségekkel is — hiszen a művészet eszközeivel lehet és kell erősíteni a maguk nyelvén úgyis sokat mondó dokumentumok szavát. Volt és van fotókiállítás a múzeumban és országos vándor2 úton — most éppen az 50 év előtti, 1930. szeptember 1-i tüntetést mutatják be az érdeklődőknek fényképeken. Könyvek, festmények, grafikák, szobrok színesítik a kiállításokat, Jövőre Kondor Béla születésének 75. évfordulóján nyílik képzőművészeti tárlat, két év múlva a Magyarországi Munkás Dalegyletek Szövetségének ugyancsak háromnegyed évszázados fordulóját a KOTÁ-val együtt, hazai és külföldi munkáskórusok felléptével ünnepük meg.

Az ősi Budavár romokból újjáépült falai között új közönség jelent meg. Séta közben, a főváros panorámájában gyönyörködve, a Nemzeti Galéria tőszomszédságában látható munkásmozgalmi kiállításokat tekinti meg. Kiállításokat, amelyek újszerűén tárják látogatóik elé a múltat és a jelent, itt és ország-világjáró vándorútjaikon.

Gyönyörködtetve és politizálva.

Várkonyi Endre

KONCZEK JÓZSEF:

Mi ez a vacogás?

9 Színház a színházban: a díszletezők agancsos hattyúkat mozgatnak a bulvárdarabban. (Straszer András felvételei)

(3.) — Nem tudtam, hogy vendéget vársz.

— Ez az, hogy én sem. Csak benézett. Nem tilos, azt hiszem.

— Nem, tilos. Itt tarthattuk volna őket ebédre.

— Á, dehogy, hiszen siettek.

Bizony jobb így. Eleget bántott

rnár azelőtt is, hogy felismertem a konstrukciómat. Ez itt a lakásban ugyanaz a kaputelefon, ami tőlem származik. Nem akartam beszélni róla, hiszen a legegyszerűbb az lett volna, ha elfelejtődik.

Mielőtt kimaradtam volna az egyetemről, emlékszem, még egyszer beszélgettünk Bálinttal arról a városról, amit majd megtervezünk. Én hát ebből kimaradtam, úgy látszik, ö pedig?

Nem saját ötletem volt ez a kaputelefon. ’ Átvettem egy külföldi magazinból. Lerajzoltam magamnak. Ügy vagyok vele. hogy amíg nem tudom a sajátom gyanánt elképzelni, addig nem tudok dönteni róla, jö-e, rossz-e. Amikor már le van rajzolva, az ember szinte együtt él vele, mintegy belülről látja, s kialakul, hogy elfogadja, vagy elveti.

Vizsgákra készültünk akkoriban. Egymás könyveit, jégyzeteit kérdezés nélkül használtuk bármikor, így kerülhetett Bálinthoz a rajz. A magazin, igaz, nem adta a mérnöki tervet, csak a modell fényképét, így félig-meddig ki kellet^találnom azt a,szerkezetet,

: amit megrajzoltam, ámde a telefon akkor sem az én szellemi tulajdonom: Sok más ötlettel együtt ez mind helyet kaphatott volna az ideális városban, amiről csak beszélgettünk.

A kaputelefon önmagában semmi. Mezitlábra sarkantyú.

Nem zavart volna, azt, gondolom, ha ugyanilyen más gondolatok mérnöki megvalósításával együtt került volna elém, annak az elképzelt városinak a tervei közt, lerajzolva.

De Bálint egyetlen ugyanilyen ötletet nem tett míelléje, hanem fogta külön a kaputelefont, és beépítette. Rosszul oldotta meg a szemétledobót, a gyerekkocsi-tárolót, a fürdőszoba vízelvezető

csövének szögesését, és még sorolhatnám.

Lapozgatok az újágokban, s köz. ben a folyosón át beszélgetünk. Anna a konyhában dolgozik. Elég kicsi a lakás, nem kell kiabálni. A normális beszédhangot jól értjük, én itt, ő ott.

Ejtekintve a zajtól, elég nyugalmas ez a lakás. Amióta főútvonallá változtatták az utcát, ■megnőtt a gépkocsiforgalom, itt jár el a troli is, hangrobbanása eleinte nyomást, fájdalmat oko- zott a szívemben, akkoriban kispárnámat a fejemre szorítva aludtam, s hogy, hogy nem, évek során már az utca másik oldalán, a régi lakásban is valahogy megszoktam a zajt. Utána -ideköltöztünk át, az új házba, s már nem zavar annyira. Ezt is meg lehet szokni.

Lehet, hogy más is munkál bennem ezzel a kaputelefonnal kapcsolatban — az, hogy növeli az itthoni életünkbe való közvetlen belebeszélés lehetőségét? Számomra az természetes, hogy ha valakit meg akarok látogatni, akkor telefonon felhívom, megbeszélem, a mondott időben elmegyek. Ha véletlenül, útközben döntök így. akkor pedig elmegyek a lakáshoz, s megpróbálom. Ha nim csenek otthon, nincsenek. A kaputelefon megkönnyíti ezt, már az utcáról felszólhatok. De arra is csábít, hogy lépten-nyomon felszóljanak rajta.

.Valahol pihenni is kell. Ezzel függ össze a törekvésem a telekre. Pihenni a természetben tudok igazán. Nekem'a természet zajai kellenek ahhoz, hogy jól aludjak A bokrok neszezése. a szél hangja. Az autómotorok agresszív recsegése helyett valami egészen más.

— Amikor kimentéi a gyerekekhez, Bálint mondott nékem valamit.

Anna az ajtóban áll, mosolyog.

Kérdően nézek rá.

— Sosem hittem, hogy ilyen szerény vagy.

— Én?

— Te. Bálint azt mondja, hogy ez a ház tulajdonképpen a kettőtök közös munkája. S a telefon a tiéd. Té erről soha' nem ’beszéltél. Ilyen szerény vagy?

Elképedek, Anna ezek szerint büszke akar lenni rám?

— Azt mondja, hogy ezt az ötletedet ő mentette meg.

— Megmentette? A kaputelefont?

!— így mondta. Végül is volt valami közös munkátok, amiben egyetértettetek, ez meg is valósult. bár — elmosolyodik -— úgy tűnik, nem a te jóvoltodból.

Bálintnak tehát, sok más mellett, ez amolyan szimbólumféle is? A barátságunk kifejeződése? S ezt Anna is így látja?

Lépnem kell, kétségtelen.

— Anna. Anna, te elhitted Bálint eszményi magyarázatát, látom. Mégis, mit gondolsz, miért adott más nevet a konstrukciónak Bálint, mint ahogyan én neveztem?

‘(Folytatjuk)

*