Petőfi Népe, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-20 / 272. szám

1980. november 20. • PETŐFI NÉPE

• 2

Munkában a tanácstagok

Fél év telt el azóta, hogy a választók bizalmának okmányaként átvették az öt évre szóló mandátumukat a június 8-án megválasztott tanácstagok. Aztán annak rendje-módja szerint megalakultak, tisztségviselőket, végrehajtó bizottságot választottak, s hozzákezdtek feladatuk ellátásához a helyi tanácsok. Történt mindez a folyamatosság, az elődtestületek által végzett munka folytatásának jegy&ien. Az államhatalom helyi népképviseleti szervei tehát teszik felelősségteljes dolgukat. Tegyük hozzá: olyan időszakban, amikor a viszonylag szerény terveket is mind több ötletességgel, leleményességgel, a lakosság megnyerésével, összefogásával lehet megalapozni. E tekintetben pedig igen fontos szerep jut a tanácstagok választókerületi tevékenységének.

De vajon alig öt hónap múltán időszerű-e arról tudakozódni, hogy mit csinálnak választókerületükben, hogyan kezdtek hozzá egyéni megbízatásuk teljesítéséhez a tanácsok új tagjai? A kérdést Nagy Zoltánnénak, az orgo- ványi Községi Tanács vb-titká- rának tettük fel, aki jólesőn újságolta :

— A harminckilenc tagú testületben tizenkettén vannak az először megválasztott tanácstagok, örvendetes, hogy 18—42 év közöttiek, az átlagos életkoruk 29 év, s ami külön is ígéretes: nem minden előzmény nélkül nyerték el a választók bizalmát. Valamennyien már korábban is ész- revétették magukat. Hiszen ki a népfrontbizottságban, ki a KISZ- szervezetben, esetleg vöröskeresztes aktivistaként dolgozott, vagy éppen a helyi sportéletből vette ki a részét. És máris több kezdeményezésük jelzi, hogy tanácstagként. is jól kamatoztatják a közéleti előiskolát.

Ezt az állítását a vb-titkár konkrétumokkal is .alátámasztotta. Az új tanácstag fiatal óvónő. Virág Józsefné például már az első sikerélményén is túl van. Kezdeményezésére és szervezésével ugyanis még a nyár folyamán társadalmi munkával felújították a Kölcsey utca mintegy 300 méteres, korábban ugyancsak hepehupás járdáját. Egyébként Virág Józsefné nemrégiben, tanácstagi területszomszédjával, a szintén új tanácstag Korács Ferencné védőnővel^ együtt« kopogtatott ,-a- tanár, esi vezetőknél:1 örömest megszerzi vezik a' járdaépítést a két körzetet elválasztó utcában, csak a sódert és a cementet biztosítsa a tanács.

— Külön is megörültünk, amikor Kovács Ferencné, aki a Vöröskereszt-szervezet vezetőségének, is tagja, a szemétszállítás megszervezését célzó javaslattal kopogtatott — említette Nagy Zoltánné.

Aztán újabb mondanivalóval, s egyben további példával hozakodott elő. Nagy tisztelettel említette; azokat a tanácstagokat, akik idŐSjJtoruk, betegségük miatt maradtak ki a testületből, de ígéretük szerint messzemenően segítik utódaikat, a fiatal tanácstagokat. A húszéves Száraz Mária például abban a választókörzetben kapott bizalmat, ahol hosszú tanácstagi munkásságával Csajbók Pál szerzel! magának tiszteletet és köz9 Kovács Ferencné és Virág Józsefné körzetszomszédok Nagy Zoltánné vb-titkár (középütt) társaságában a jövendő járdaépítés helyszínén. i

• Száraz Mária szívesen veszi, Csajbók Pál pedig örömest átadja . tanácstagként szerzett tapasztalatait. (Straszer András felvételei)

megbecsülést. S hogy az ifjú utód nem nélkülözi Pali bácsi segítségét, arról nemcsak a visszatérően gondot jelentő Mező Imre utca megjavítása tanúskodik. Marika amellett, hogy a tanácstag elődje köZréműködesé,i)é1' a Sallai ' Tki-" tőí, S az utca lakóitól kapott Segítséget a nagy forgalmú, gyorsan rongálódó út járhatóvá tételéhez, nem nélkülözi Csaj bók Pál hasznos tanácsait sem.

— Fontosnak tartom megemlíteni, hogy megújult lendülettel folytatják munkájukat az ismételten megválasztott tanácstagok — fűzte tovább a szót Nagy Zoltánné vb-titkár. — Horváth Istvánná háziasszony ezúttal másodszor nyerte el választói egyöntetű bizalmát. S nem véletlenül, mert a legtevékenyebb tanácstagok egyike. Legutóbb a környezetszépítés érdekében háromszáz tő rózsát és gömbakácot igenyelt a Kossuth utca lakóinak megbízásából.

Hasonlóan említhetem azokat a tanácstagokat, — köztük Végh Józsefnét —, akik a télen, az utcák társadalmi munkával történő kialakítását szervezik az új osztáson. Ki kell szedni ugyanis a tőkéket, fákat, hogy járható legyen az utca.

Végül a tanácstagok előtt már ismert, figyelemre méltó elgondolást említett meg a titkárasz- szony. Mint^vönortdótfa:'. Ovgová- nyon nagyszerű példa, hogy négy év alatt huszonegy kilométer vízvezeték-hálózat épült, a lakosság 95 százalékának az udvarába van bekötve a közműves víz. A tanácstagok és népfrontaktivisták meggyőző, szervező munkájának eredménye a közös erővel — ideértve a pénzhozzájárulást is — megoldott gond. A további elképzelés szerint a helybeliek által szorgalmazott egészségügyi intézményt — orvosi rendelő, egészségház és gyógyszertár — kívánják hasonló módon megvalósítani.

— Kevés rá a pénzünk, s így — a tanácstagok javaslatára — a családonkénti hozzájárulást tervezzük. A népfrontbizottság újjá- választása után a tanácstagok és a népfrontaktivisták együtt látnak hozzá a családlátogatáshoz, a lakossági segítség megszervezéséhez.

P. I.

MEGJEGYZÉS

A ház meg a színe

Elkészült a ház. A lakók, akik építőszövetkezetbe társulva rengeteget dolgoztak, áldoztak rá, s végre beköltözhettek — boldogok. Nem így a tervező.

ö, tudván, hogy a legapróbb részletek is fontosak, mindent kimunkált, még a homlokzat színeit is megtervezte. (Ez ma korántsem általános. Sajnos.) De a tervező nem elsősorban emiatt bánkódik, dühöng és érzi tehetetlennek, kiszolgáltatottnak magát. Hanem főként azért, mert elcsúfították az általa elképzelt, színdinamikailag is megkomponált főhomlokzatot. Azt, ami végül is a házból kívülről látszik, s ami alapján megítélik a benne lakókat, s az alkotóját.

Az építész nem érti az építtetőt: miért hiszi azt magáról, hogy jobban tudja melyik a jó megoldás, mint a szakember.

Nagy házaknál — legalábbis az építés kezdetén — a tervező nyugodt. A tartószerkezet még csak-csak az előírás szerint készül. Nem mintha a leendő tulajdonosoknak meggyőződése volna, hogy az „úgy van jól”, az ok más: nem mernek változtatni. hisz ki tudja mitől dől, vagy áll össze az a ház.

De ha egyszer eljutnak az utómunkálatokig, akkor aztán isten óvjon mindenkit a találékony, aranykezű1 és csapnivaló esztétikai érzékű barkácsolóktól.

fme az egyik legfrissebb példa. Készül a tetőablak. A terv szerint vörös színű cserép fedi majd. A csudát! A lakók spórolnak. Cserép helyett bádogborítás kerül rá. Igaz, utóbb kiderül, ez nem olcsóbb, hanem drágább. És csúnya is. Vakít, ha rásüt a nap, máskor meg fáradtszürke. Még a tulajdonosoknak sem tetszik.

A tervező — menteni a menthetőt — vörösesbarna színt ajánl, amely harmonizál a cserép vörösével és a faszerkezet, ablakkeretek pácolásával.

Meghallgatják a jótanácsot — és bekenik olajzöldre.

A homlokzaton okkersárga a mellvéd és . barna az ablaksáv. Szépen, logikusan követi a szerkezet rendszerét. A papíron. A valóság persze más. Sárga az egész felület. Szerencsére az okker legalább megmaradt, s az egységes vakolat pedig kevesebbe került. De — s ez a nagyobb probléma —, ki ad' választ arra a kérdésre, hogy az erkély korlátjának vörös festéke hogyan és miért változott feketére, a lépcsőház melegszínű téglavörös metlachi burkolata pedig ronda- kékre.

A ház hatmillióba került. Amit a 15 kiló fekete festéken megspóroltak, az kétszáz forint.

De hogy mennyit rontottak az épület külső megjelenésén, és mennyit ártottak, s ártanak az oly nehezen fejleszthető esztétikai közízlésnek, azt pénzben nehéz lenne kifejezni.

—i —s

Ügyfélszolgálati iroda a nagyközségben

Augusztus 1-vel Kunszentmiklóson a nagyközségi közös tanácsnál kísérleti jelleggel megszervezték az ügyfélszolgálati irodát. Az átcsoportosítást alapos előkészítő munka előzte meg. Ennek során — konzultálva a megyei tanács szervezési és jogi osztályával — számba vették az adottságokat: a dolgozók létszámát, az irodák elhelyezkedését, a várható ügyfél- és ügyiratforgalmat, valamint a Karcagon és Tö- rökszentmiklóson már működő irodák tapasztalatait.

Bár az első három hónap még csak a kezdet, a tanulságokról már most lehet beszélni. Erről kérdeztük Rapcsák Mihályné megbízott irodavezetőt.

— Az iroda célja: az ügyintézés egyszerűsítése, korszerűsítése. Van-e már eredmény?

— Az ügyfélszolgálati iroda két helyisége a földszinten van. így a bejövöknek nem kell körbejárni az épületet, kérdezgetni, hogy mit, hol intéznek, s azt merre találni. Mindenki egyenesen idejön hozzánk.

— És itt csak útbaigazítást kap?

— Nem. Mi elvégzünk minden olyan feladatot, amely az állampolgárokkal közvetlenül kapcsolatos: ki- és bejelentés, adó, állatkísérő jegyek kiállítása, anyakönyvi, szociális és gyámügyek, mezőgazdasági ügyek ... Köny- nyebb elmondani, mi az, ami nem hozzánk tartozik. Ilyen a szabály- sértés, a lakás, a birtokháborítás és a gazdálkodási tevékenység. Január 1-től azonban a lakbérbefizetést és a házi pénztárt is átvesszük.

— A „mindent egy helyen” elv megvalósulni' látszik. Ez azonban csak formai — bőr nem lebecsülendő — egyszerűsítés. Van-e, lesz-e diktafon, magnó?

— Karcagon. Törökszentmik- lóson már ezekkel dolgoznak, de mi úgy ítéljük meg, nekünk ez- idáig nem hiányzott. A legtöbbször csak rövid, néhány soros iratokat adtunk ki. A jövő évre viszont megígérték egy-két technikai eszköz beszerzését. és ha szükséges lesz. mi is létrehozzuk a leíróirodát.

Az a tervünk, hogy 1981-ben bevezetjük az .adócsekket, később

pedig a lakbért is a posta útján szedjük be. Mert most mi van: bejön az ügyfél, kitöltjük neki a blankettát, elviszi a postára, befizeti és visszahozza. Háromezer adófizetőnk van, kiszámítható, hogy a csekkel milyen sok időt tudunk kölcsönösen megspórolni.

— Az átszervezés óta többen, vagy kevesebben foglalkoznak az ügyfelekkel?

— A létszám változatlan, ti- zenketten vagyunk, csak átcsoportosítottunk. Ennek eredményeként az alkalmazottak egymás mellett dolgoznak, megtanulják a másik munkáját is, és szükség esetén be tudnak segíteni.

Szeptemberben úgynevezett „munkaidő-fényképezést” végeztünk, amikor számoltuk, hogy ki hány ügyfelet fogad, mennyi irat kerül hozzá. A rövidesen elkészülő értékelést hasznosítani fogjuk, például úgy, hogy a kevésbé leterheltek átveszik a többiektől a munka egy részét.

— Milyen tapasztalatokat hozott a három hónap?

— Túl sokat nem lehet még

mondani. Nekünk, dolgozóknak, kissé szokatlan, de nem rossz, és a lakosság is elégedett. Panaszt legalábbis nem hallottunk. Az viszont figyelemre méltó, hogy a kezdeményezésre felfigyeltek, s több helységből is jártak nálunk körülnézni azzal a céllal: ha itt. Kunszentmiklóson beválik, másutt is létrehozzák az ügyfélszolgálati irodákat — mondotta befejezésül Rapcsák Mihályné. V. T.

ÉPÍTIK A HARMADIK KATAMARÁNT

9 A harmadik katamaránt építik a MAHART balatoni hajózási üzemigazgatóság siófoki üzemében. Az új hajó a Füred nevet kapta. Az eddigieknél hat méterrel hosszabb hajó óránként tizenhat kilométeres sebességgel szeli majd a Balaton vizét. A Füred a jövő szezonban megkezdheti menetrendszerű járatát Balatonfüred—Siófok és Tihany között. (MTI-fotó)

„Nem tűröm... legázolom!”

|(10.) A Kecskeméti Közlöny 191?. augusztus elején történt megjelenésekor nyomban hírül adja, hogy: ,,A kommunista kor- mány bukásának első híre már pénteken (augusztus 1.) este kezdett terjedni Kecskeméten.” „Szombat este volt csendőrökből álló járőrök járták végig a kávé- házakat, s felszólították a jelenlevő tiszteket, altiszteket a csillagok felvarrására”.

Másnap (augusztus 3.), vasárnap délután már arról sugdostak, hogy a románok és a franciák még a?nap megszállják a várost... Éjszaka meg is érkeztek az első romián lovas járőrök, kiket hétfőn reggel román lovas csapatok.

•Brávó, a magyar nyelv értelmezd szótára szerint: bérgyilkos, kalandor.

majd egy tüzérezred követte, kik mind a Körösi országút felől jöttek be Kecskemétre.

A bevonuló románokat a város parancsnoka, Császár István rendőr főhadnagy fogadta.

„A megszálló csapatok intézkedésére megkezdődött a megtorlás munkája is. A kommunista rémuralom még itt bujkáló vezetőit és részeseit — sokan ugyan már jókor megszöktek — letartóztatták.”

Császár a városparancsnokságot telefonparancsra vette át, amely így hangzott: „Werth alezredes, I. hadtestparancsnok (a későbbi vezérkari főnök) szóbeli telefonparancsára Császár tábori rendészeti osztályparancsnok a mai napon. a városparancsnokságot vegye át.

Leadta: Werth alezredes, I. hadtestparancsnok, Ceglédi különvonat.’’

A Kecskeméti Közlönyből szerzett újabb hír: „Az élet- és vagyonbiztonság megóvása érdekében a városban a tegnapi naptól kezdődőleg román katonai járőrök állíttattak fel, mely járőröket városi rendőr vezeti. A pusztákon lovas járőrök cirkálnak."

Egy másik újsághír: „A meg- . szálló csapatok parancsnokának utasítása értelmében tegnap a vörös hadseregben szolgált tisztek számba vétettek és naponkénti jelentkezésre köteleztettek."

■ Augusztus 12-én nyilvánosságra került a budapesti- állam- ügyészség nyilatkozata, amely szerint „ ... a közvélemény megnyugtatása céljából közlik, hogy a proletárdiktatúra alatt elkövetett bűntettekkel terhelt összes egyének ellen a bűnvádi eljárás megindult és kázrekerítésük, valamint külföldre szökött személyek kikérése iránt a szükséges intézkedések megtétettek.”

Az is Kecskemét és környéke tudomására jutott, hogy a november előtti idők valamennyi tisztviselője elfoglalta helyét. A szocializáló hivatal által felállított üzemek feloszlatása folyamatban van. A barakklakások átépítése megszakadt, az internált vöröskatonák betelepítése miatt. Az internáltak száma megközelíti a kétezret.

Nekik adott Révész István pápai prelátus „vigasztaló” misét és egyben szózatot, mondván: „Én nem csupán a keresztfához akarlak vezetni benneteket...” (Ez az ígérete meg is valósult, hiszen sokakat juttatott halálra.)

A kecskeméti közélet jelentős

eseménye volt Sándor István polgármester lemondási szándéka. A Közlöny szerint is „a hír ma reggel szenzáció erejével, gyorsan terjedt el”. A lemondást egy, a város előkelőségeiből összeállított bizottság adja tudtul a román parancsnokságnak.

A fenyegető eljárásokról szóló híradások egyre sűrűsödnek. Ezekből a következők olvashatók: „A magyar minisztérium rendeletet bocsátott ki, mely a tanács- köztársaság szervei, közegei, megbízottjai és fegyveres erejének személyei fölött a gyorsított bűnügyi eljárást rendeli el minden törvényszék területére.”

A civil szervek közegek és megbízottak letartóztatandók és az államügyészség elé állítandók. A letartóztatás ellen perorvoslatnak helye nincs.

„ ... aki konkrét bűncselekmény elkövetésével nem gyanúsítható, vagy azt perrendszerűen rájuk bizonyíthatónak ndm mutatkozik, rendőrhatósági őrizet alá vételét és internálását rendelje el.”

A fenyegetéseikhez egyet-mást Horthy is hozzátett: „Nincs zsidóüldözés, aki vörös, aki agitál, aki vissza akarja a bolsevizmust, azt legázolom, ha zsidó, ha keresztyén. Ebben nem ismerek sem tréfát, sem különbséget.

A sajtó! A sajtó túlkapását azon a területen, melyen hatalma van. nem tűröm. Nem tűröm a destruktív irányú lapok mérgező munkáját, nem engedem meg, hogy a helyreállított katonai fegyelmet megbontsa, hogy a hadsereg szellemét megint tönkre tegye.

Terror nincsen, csak szigorúság. Vannak, akik félnek tőlem, azt mondom, viselkedjék mindenki úgy, ahogy kell, akkor nem lesz baja. Ha nem, akkor lesz."

Ezzel egyidőben nyomasztóvá lett a munkanélküliség. Az üzemek termelésének megszűnésével sok ember munka nélkül maradt. Hiss Endre, a későbbi főispán, majd 1944-ben államtitkár Kecskeméti Közlönye azonban erre is talált gyógyírt, mégpedig a következő módon: „Családodnak a mai napszámból tisztességes megélhetést tudsz biztosítani, csak dolgozz. Nagyobbacska fiadat és lányodat ne szégyelld elszegódtet- ni, hiszen a munka soha sem szégyen. Add oda mindenesnek, kocsisnak, a lányod bejárónőnek, takarítónőnek, cselédnek, vagy ha így jobban tetszik, háztartási alkalmazottnak.”

Ugyanakkor a gépgyárban mindössze tizenöt ember lézeng, a konzervgyár, ahol előbb 700—800 ember talált kenyeret, teljesen kihalt, de nyomban ott az indoklás, miszerint: „A kommunisták óriási készleteket raboltak el a vörös katonáik számára. ezen veszteséggel zárult a kommunizmus alatt fizetett roppant munkabér ...” Szeptemberben a gyufagyárat is becsukták anyaghiány miatt, csupán néhány ember végzett javítási munkálatokat.

Az ellenforradalom hatalmi szervezete igyekszik nagy sebességgel rendezni sorait. Hivatalba lépett dr. Zsitvay Tibor, kormány- biztos főispán (később igazságügyi miniszter), akinek működési köre nemcsak Kecskemét városára terjedi ki, hanem Pest megyének a Kecskeméten székelő román királyi hadosztály által megszállott területeire is. Az új vezetés azonnal megkezdte a tisztviselők direktórium alatti magatartásának felülvizsgálatát és Kecskeméten nyomban húsz olyan városházi alkalmazottat bocsátottak el, akik a korábbi időszakban kerültek állásukba.

A szegedi különítmény tisztjei Szűcs József kiskunhalasi tanítót, hét gyermek apját meggyilkolták. Szabó Elemér tanfelügyelő 1919. október 9-i jelentésében ezt írja róla: „Ezideig 25 elemi iskolai tanító ás tanítónő ellen indult meg az eljárás, míg Szűcs József állami iskolai tanítót a fehérgárda lőtte agyon.” Az ellenforradalmárok dühét váltotta ki Buday Aladár lajosmizsei iskolaigazgató is. aki a direktórium elnökeként tevékenykedett.

Ág Miklós "törvényszéki tanácselnök vezetésével működésbe lépett az „Igazságszolgáltatás” is. Az első kommunista bűnügyek közé tartozott Borbás Pál izga- tási „bűnügye”, majd Hrobár János fűtő feletti ítélkezés, aki az első számú tábori rendészet politikai megbízottja volt és részt vett a Fülöpszállás községhez tartozó Teleki-féle pusztán az ellenforradalmi felkelés leverésében. Kovács Györgyöt úgymond, kommunista izgatásért háromévi börtönre ítélték. Nagy szenzációja volt az akkori időknek, hogy a budapesti rendőrség kézre kerítette Sutus Sándort, ahogy akkor mondták, Vágó Béla kecskeméti titkos bizalmasát.