Petőfi Népe, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-19 / 271. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1980. november 19. ITTASSÁG, GONDATLANSÁG^ LAZA MUNKAFEGYELEM Üzemi balesetek szomorú krónikái ) Lényegében az az elsődleges célja az üzemi balesetekről készített statisztikáknak, hogy rámutassanak a különböző hibákra, hiányosságokra, amelyek megszüntetésre várnak. Ily módon — mintegy konzekvenciaként —a munkavédelmi rendszabályok korszerűsítését, a szerencsétlenségek megelőzését is segíteni hivatottak ezek a kimutatások. A valóság azonban az, hogy a statisztikák — bár így is megdöbbentő számadatokat mutatnak —, közel sem pontosak. Becslések szerint ugyanis, körülbelül hat-hét százalékkal több üzemi baleset történik évente az országban, mint amennyi kivizsgálásra kerül. Az eltitkolás okai — Sok ipari és mezőgazdasági munkahelyen a vezetők prémiumának egyik meghatározója Üzemük 'baleseti' statisztikája — mondja Gergely Imre, az SZMT munkavédelmi osztályának vezetője. — Ezzel magyarázható, hogy olykor eltitkolják a kisebb baleseteket. Elvétve ugyan, de legújabban a szocialista brigádoknál is megfigyelhető hasonló mentalitás, mert a kollektívák jutalmazásánál, minősítésénél szintén közrejátszik, hogy hány és milyen kimenetelű üzemi baleset történt munkahelyükön. Mindinkább arra törekszünk tehát, hogy a premizálást, illetve a versenyvállalások elbírálását, ne a balesetek számához .kössék, hanem ahhoz, hogy hogyan és milyen mértékben javult az üzemek munkavédelmi helyzete. Itt elsősorban a balesetveszélyes munkaterületek felszámolására, a gépek korszerűsítésére, a zajártalom csökkentésére, a világítás és a klímaviszonyok javítására gondolnak. Erre kell ösztönözni a vezetőket és a dolgozókat. A brigádnaplókban pedig nem szabadna olyan vállalásoknak szerepelniük, hogy eny- nyi vagy annyi százalékkal csökkentik az üzemi balesetek számát. Ehelyett mérjék fel inkább a kollektívák a balesetveszélyes körülményeket munkahelyükön, s konkrét 'feladatok vállalásával igyekezzenek megszüntetni azokat. Roncsolt izomzat „Elkapta a gépszij" — szokták mondani az olyan emberre, akit sojc baj ér. Nem véletlenül született e szólás, hiszen sok évtizedes tapasztalat, hogy a gépszij, illetve a mozgó, forgó gépalkatrészek számtalan baj okozói lehetnek, ha nincsenek ellátva védőburkolattal, vagy ha megszegik a masinára vonatkozó kezelési utasításokat. Ezért az alábbi történetet talán úgy is jellemezhetnénk, mint az üzemi balesetek egyik tipikus példáját. A szerencsétlenség ez év júniusában, az MMG Automatika Művek Vezérléstechnikai Gyárában, Kecskeméten történt, Renka Árpád 25 éves maróssal. Az esetre így emlékszik az egyik szemtanú, Molnár Gábor művezető, akit a balesetet követően — mint a megsérült fiatalember főnökét —, felelősségre vontak mulasztásáért: — Renka Árpád aznap délelőtt engedély nélkül elhagyta munkahelyét és a vállalat területét. Emiatt mentem oda hozzá, amikor visszatért. En a marógép forgácsvédő lapja mögött álltam és néhány szót váltottunk, amikor ő közelebb lépett hozzám, anélkül, hogy a gépet leállította volna. Miközben számon kértem tőle eltávozása okát, rákönyökölt a masina állítható hídjára. Ekkor a gép főorsójának hátsó részén,. a behúzószár rögzítőcsavarja hirtelen elkapta a köpenyét és felcsavarta azt, Renka Árpád jobbkarjával együtt. Felordított, mire én azonnal kikapcsoltam a marógépet. Több társunk odasietett, s csak úgy tudtuk Renkát kiszabadítani, hogy levágtuk róla a köpenyét. Azután gyorsan elszorítottam fölül a karját, mert hatalmas seb tátogott rajta és nagyon vérzett ... A kivizsgálások során kiderült, hogy a marógép behúzószárának rögzítőcsavarjára szabálytalanul egy kart hegesztettek — ez okozta a balesetet —s azt nem látták el védőburkolattal. Továbbá Renka Árpád köpenyének felső része nem volt begomibolva, így a nem testhezálló ruházat szintén közrejátszott a szerencsétlenség bekövetkezésében. Ezenkívül több, a munkavédelmi előírásokkal ellentétes hiányosság, szabálytalanság is napfényre került, s az ezekért felelős személyt fegyelmivel büntették. Renka Árpád jbbbkarjának izomza- ta olyan súlyosan összeroncsoló- dott, hogy még ma is orvosi kezelés alatt áll. Alkoholos tragédiák Az üzemi balesetek jegyzőkönyveiben, szomorú krónikáiban sok szó esik a szeszesital-fogyasztásról. A dolgozók legtöbbször alkohol hatása alatt szegik meg a legalapvetőbb munkavédelmi előírásokat. Sőt, ez év májusában például olyan eset is előfordult, hogy egy 54 éves fúrómester egyszerűen felbukott és meghalt a munkahelyén. Az orvosi vizsgálat egyértelműen megállapította, hogy halálát a túlzott szeszfogyasztás okozta. A szervezetében 4,18 ezrelék véralkoholt mutattak ki, ami lényegében már alkoholmérgezést jelent. Említést érdemel továbbá az az eset is, amely alig két hónapja történt a Bajai Mezőgazdasági Kombinátban. Silótaposás közben, munkagépével lezuhant az öt méter magas silódepóról egy 28 éves fiatalember; a hatalmas gép maga alá temette, s így a helyszínen meghalt. A vizsgálat 3,28 ezrelék véralkoholt mutatott ki, ami azt jelenti, hogy körülbelül három liter bor alkoholértékével azonos mennyiségű szeszes italt fogyasztott el a szerencsétlenül járt ember, mielőtt munkagépére ült. Persze — ahogy a hasonló esetek többségénél — közrejátszottak e tragédiában egyéb munkavédelmi szabálysértések is, amelyekért hamarosan felelősségre vonják az illetékeseket. Gyakran előfordul, hogy az ittas ember nem szenvedője, hanem okozója a balesetnek. Ez év januárjában például, a kecskeméti Törekvés Termelőszövetkezetben sertéseket raktak át az egyik teherautóról a másikra a dolgozók. Közöttük volt Dómján Sándor 19 éves fiatalember is. Amikor elkészültek a munkával, az egyik gépkocsivezető előrébb állt. járművével néhány métert, hogy a rakodók fel tudják hajtani a platók hátsó ajtaját. Ezután leállította a teherautót, s „rükverobe” tette a sebességváltót, nehogy a kocsi előre guruljon, majd kiszállt a vezetőfülkéből és „elug- rott” a mellékhelyiségbe. A slusszkulcsot azonban járművében hagyta, s ezzel tragikus hibát követett el. Ugyanis az egyik rakodó, Kovács Ferenc, aki azt megelőzően elég sok szeszes italt fogyasztott, minden indok nélkül — ment ehhez sem jogosítványa, sem joga nem volt —, beült az eltávozott gépkocsivezető helyére és beindította a teherautót. A kocsi, hatalmas erővel hátralökődött, s így a hátsó ajtó felcsatolásával foglalkozó Dómján Sándor a két gépjármű közé préselődött és szörnyethalt. Az ittas, felelőtlen rakodóval szemben, a megyei rendőrkapitányság indított eljárást. Végezetül A balesetek csak rendszeres munkavédelmi oktatással, s a munkavédelmi előírások betartásával előzhetők meg. Éppen ezért az SZMT rendszeresen értékeli Bács-Kiskun üzemeinek munkavédelmi helyzetét és megfelelő határozatokkal, intézkedésekkel segíti a balesetek megelőzését. — Sajnálatos tapasztalatunk, hogy az üzemekben általában csak a jelenléti ív aláírásából áll, tehát csupán formális a munkahelyi oktatás — mondja Gergely Imre, az SZMT osztályvezetője. — Ezen kell változtatni- mindenekelőtt az üzemekben, hogy elkerülhetők legyenek a balesetek, tragédiák. Az egy éve kiadott, munkavédelemről szóló minisztertanácsi rendelet igen szigorúan fogalmaz ezzel kapcsolatban: „Azt a dolgozót, aki alkohol hatása alatt áll, továbbá aki saját hibájából nem vesz részt a munkavédelmi oktatáson ... a munkavégzéstől el kell tiltani.” Koloh Elek MIÉRT SZERETIK A MUNKÁJUKAT? A repülésért A gép egyre közeledik. Már alig kétszáz méterre van a földtől, már csak százötvenre, százra .... A Ferihegyi repülőtér teraszán felélénkülnek a várakozók. Még néhány méter, és most, igen, ebben a pillanatban már a leszállópályán gurul a TU—154-es; „A MALÉV menetrendszerinti járata Athén felől megérkezett” — közli a hangosbeszélő. Az utasokra váró barátok, rokonok a kijárati ajtók felé tódulnak. Mindennapos képsor ez Ferihegyen. 'Ami azonban az utasok számára valaminek a befejezése, ugyanaz a repüléssel foglalkozóknak a munka kezdete. Mert miután egy gép földet ért, egészen addig, míg újra startol, bizony sok minden' történik. Ügy is mondhatnánk: minden, ami a repülés biztonságát szolgálja, ekkor kezdődik. — Én inkább úgy mondanám: ami a repülés teljes biztonságát szolgálja. Mert a mi munkánk során ezen van a hangsúly. Itt nincs helye tévedésnek vagy fele- dékenységnek. Minden gép^t minden felszálláskor száz' zázaiékos műszaki állapotban kell útra indítanunk. Koczur Ottóval, a MALÉV főmérnökével beszélgetünk a repülőtéri karbantartásról és a javítómunkáról. Arról a tevékenységről, amely a polgári légiközlekedés mechanizmusában cseppet sem látványos, ám annál fontosabb. — A legtöbb gép — a külső szemlélőnek úgy tűnik — megérkezik a repülőtérre, az utasok kiszállnak, majd alig fél óra múlva beszállás, és már indul' is tovább. — Indul, de amíg a betonon áll. szerelőink teljesen átvizsgálják. Ez az úgynevezett forgalmi ápolás, amely alól' egy gép sem kivétel, s amelynek megtörténte nélkül egyetlen parancsnok sem repülhet tovább. — Látok néhány gépet a hangárban, egész állványerdő veszi őket körül... — Ezeken karbantartási munkákat végzünk. Első ízben 300 repülési óra után, majd 600, 900 és minden háromszáz óra után kerülnek a gépek iíyen vizit alá. — Az egyik gép, innen látszik, szinte teljesen szét van szerelve ... — A nagyobb javítómunkának különböző fázisai vannak. Az első már a levegőben elkezdődik, amikor a javítással foglalkozó műszaki szakemberek menet közben figyelik meg a gép működését, meghallgatva egyúttal a fedélzeti személyzet észrevételeit is. E tapasztalatok összegzése' után kezdődik a javítás a földön — benn a hangárban ... A gépet beállványozzák, létrák tucatjaival veszik körül, és megkezdik a különböző műszaki paraméterek vizsgálatát. — Hány ember dolgozik egy- egy gépen? — Típusa válogatja. A TU— 134-esen például 30—40 fő végzi a karbantartást, hozzájuk számolhatjuk még a laboratóriumban dolgozókat. Vannak ugyanis a gépnek olyan részei, amiket kiemelnek, és laboratóriumi ellenőrzésre visznek; s ha ott úgy találják, Hogy nem megfelelőek már, kicserélik. A többiek eközben a teljes géptestet átnézik: minden csatlakozást, minden apró csavart megvizsgálnak. — Ezek után már következhet is az összeszerelés? — Igen, de a gép még messze nincs üzembiztos állapotban. Először kipróbálják a részrendszereket, majd a kimenő melegpróba következik, ami azt jelenti, hogy teljes üzemmel járatják a gépet — a földön. Ezt követheti, ha a kormányrészt is érintette a javítás, az úgynevezett műszaki berepülés, és ha ezen is minden tökéletes, csak akkor kerülhet a gép ismét vissza a forgalomba. — Milyen képzettséggel rendelkeznek azok, akik ezt a munkát végzik? — Van közöttük mérnök, sárkány-hajtóműves, rádiós és műszer-automatikus végzettségű. A technikusok és a szerelők is ezekben a szakágakban képzettek, első, másod- és harmadosztályú minősítéssel. . > — Milyen különbséget takarnak a minősítések? — Azt jelentik, hogy ki milyen fontosságú munka végzésére jogosult. Mert például, aki letette a repülőgép-szerelői szakmunkás- vizsgát, ha színjelesen végzett is, önálló munkát még nem végezhet. Először beosztják egy első osztályú szerelő mellé, akinek az oldalán megismerkedik a típussal. Hat hónap elteltével mehet az úgynevezett típustanfolyamra. Ha azt elvégezte, megkapja a nemzetközi (ICAO) szakszolgálati engedélyt. Ezzel végezhet III. osztályú munkát. — Ojabb előrelépés miként lehetséges ? — Két és fél év gyakorlat, és újabb tanfolyam árán. Így vezet a lépcső egészen a különjogosítá- sekig, amelyek birtokában már például hajtóműpróbézási joga is lehet egy szerelőnek, ami nagyon komoly dolog. — Nem lehet könnyű eljutni odáig... De megéri vajon? Hogyan keresnek ezek az emberek? — Csak annyit mondok: nagyon jól. De — hangsúlyozom — ennek ára, hogy soha nem lehet tévedni. És mégis szeretik a munkájukat. Talán éppen a hihetetlenül nagy felelősségért. 0 A 150 személyes TU—154 karbantartásra megérkezik a hangárba. Üj lakásban — beázott mennyezet Ha egy igen régen épült, vagy letért még garanciálisán felel a eppen a szükséges javítást, karbantartást hosszabb ideje nélkülöző ház tetőzete rendszeresen beázik, a szomorú tényt magától értetődő természetességgel vesz- szük tudomásul. Ha egy szinte vadonatúj, tehát modern lakás mennyezetéről csorog le az esővíz, akkor bizony — finoman fogalmazva — összevonjuk szem- öldönkünket. Eme párhuzamot azért vontuk meg, hogy jobban érzékeltessük a visszásságát annak a sajnálatos kiskunfélegyházi esetnek, mely- lyel Miklós László lakókörzeti párttitkár ismertetett meg bennünket. A Petőfi-lakótelepen levő Asztalos János utca 24—26. számú házáról van szó. Építését nem egészen két esztendeje fejezte be a megyei állami építőipari vállalat. Á lakók örömmel költöztek be a szép lakásokba, így tett a IV. emeleten otthonra talált Gyovai család is. Aztán elmúltak a napfényes hetek, hirtelen beborult, és kiadós eső zuhogott az épületre. És a szobai mennyezet vizes lett. Azóta ki tudja hányszor fordult elő másoknál is ugyanez. Az emberek sokszor fordultak panaszukkal a városi költségvetési üzemhez — mely kezelője, bérbeadója e tanácsi lakásoknak —, ahol refrénszerű a válasz: az épíüMit ér a féláron vett diafilm? A címbeli kérdésre ezúttal a Kecskemét, Nyíri út 36. szám alatt lakó Krémer István — egyedinek aligha tekinthető — esetével válaszolunk: lényegében semmit sem! A panaszos többször megfordult a megyeszékhely Petőfi Sándor utcai OFOTÉRT-szaküz- letében, ahol szemébe ötlött a kereskedelem speciális szolgáltatásának nagybetűvel írott ajánlata: FELVÉTELEIT ELŐHÍVJUK. Nos, ha így van, gondolta, feltétlenül beszerez pár dobozzal a fekete-fehér diafilmből, amennyiben az végre-valahára kapható lesz. És csodák csodája, az egyik napon szokatlan bőséggel, s ráadásul féláron kínálta önmagát a vetíthető képek készítéséhez való termék. Vett is belőle jó néhányat, s míg bonyolította ügyletét, hallotta a boltosok biztatását arról, hogy semmi akadálya a diaképek előhívásának. Ezután munkához látott, és mihamar felhasználta az első filmtekercset, amit nyomban le is adott az üzletben, ahonnan hetek múlva kapta a nem várt értesítést, miszerint a felvételeit tartalmazó küldemény felbontatlanul érkezett vissza a debreceni laboratóriumból, arra hivatkozván, ilyen munkát már legalább három éve nem végeznek. Később kiderült, az országban másutt sem vállalkozik e feladat elvégzésére a szervezett fotóipar. „Az OFOTÉRT dolgozói. mély sajnálatukat fejezték ki a történtekért, s őszintén' közölték, eddig nem tudtak arról, hogy a nem Az aprópénz nem pénz? A Kiskunhalas, Vasút u. 8. szám alatt lakó Borsody Mártonka még iskolásfiú, de a felnőttek „jóvoltából” máris gazdag egy sajnálatos tapasztalattal, hiszen megtanulhatta, hogy aprópénzt gondosan összegyűjteni, a fillérekkel és a szintén fémből készült forintokkal takarékoskodni nem érdemes. Enyhén szólva, rendhagyó esete — melyről édesanyja értesített bennünket — elgondolkodtató, tanulságos, ezért adjuk közre. Ifjú olvasónk a november 11-i névnapja alkalmából elhatározta, hogy takarékbetétkönyvben helyezi el az eddig odahaza, perselyben gyűjtögetett pénzét, hadd legyen biztonságosabb helyen, s kamatozzon is. Az örömteli döntés valóraváltására mamája vállalkozott. Meg is jelent akkor nap déli 1 óra körül a helyi postahivatal 3-as számú ablakánál, s az ott ülő fiatalembernek boldogan adta át a szép summát. A kirándulási és egyéb nemes célra hosszabb ideje megspórolt összesen 1700 forint zömét 10, 5, 2 és 1 forintosok, valamint 50 filléresek alkották, melyek címletük szerint voltak becsomagolva, s a borítójukon. a szabályoknak megfelekivitelező, s ezen időn belül nem végezhet rajta javítást más vállalat. A lakók a tanácsnál is többször érdeklődtek sérelmük orvoslásáról, s megtudták: a garanciális vizsgálat, illetve a javítás elvégzését nemegyszer kérték már a BÁCSÉP-től az illetékesek, de a válasz és az intézkedés egyre késik. Állítólag azért, mert sok egyéb dolga van .a megyei nagyvállalatnak. „Néhány lakásban a vizesedés következtében rohad a tapéta, s a padlózat is károsodik, hiszen a vödrök, lavórok — melyekben gyűlik a mennyezetről csöpögő víz — az alapterület minden négyzetméterét nem tudják elfoglalni. Ebben a reménytelen helyzetben sokan azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy elköltöznek. Nem kellene ezt megvárni ...” — írja egyebek között Miklós László. Mit fűzhetünk hozzá a közöl- tekhez? Nem vonjuk kétségbe, hogy sok dolga van a BÁCSÉP- nek. De az is bizonyos, hogy a garanciális szerződés is kötelez, s ha az abban foglaltaknak huzavona közepette tesz eleget a vállalat, alighanem még több dolga lesz a hibák, s az azok okozta károk helyrehozásával. Lehet ez érdeke valakinek? színes diafilmek előhívásának egyáltalán nincs gazdája, ök ezzel lezárták az ügyet. Csak én nem tehetem ezt, mert becsapva érzem magam. Ha tudom előre, hogy a vetíthető fényképek Kidolgozása körül ekkora bajok vannak, nem veszem meg a diatekercseket, melyek most fölösleges, értéktelen dolgok nálam, s értük még a félárat is sokallom!” — fejeződnek be a szerkesztőségünkhöz érkezett sorok. Osztjuk levélírónk véleményét. Esete ugyanis példa arra, menynyire helytelen az, ha a kereskedelem áz egyébként méltán népszerűségnek örvendő gyakorlata, az árleszállítás révén, s ráadásul félrevezető hitegetéssel szabadul meg az olyan, netán az eladha- tatlanság veszélyével is fenyegető cikktől, melyet ilyen-olyan okból — például alkatrészhiány, egyéb javítási gond, vagy éppen a filmelőhívás megoldatlansága miatt — nagyon rövid ideig, sőt egyszer sem használhat rendeltetésszerűen a vevő. A fogyasztói érdekvédelem szabályai sem engednek meg effélét. Ami pedig a diázást illeti, az sokak kedvtelése ma már. És igen sok családban található meg a diavetítőgép, melyek segítségével nemcsak a központilag gyártott filmeket szeretnék levetíteni az emberek, de a maguk készír tette felvételeket is, legyenek azok színesek, vagy éppen fekete-fehérek. Előhívásuk-kidolgozásuk iránt úgy véljük, nagy az igény, melynek kielégítéséről, teljesítéséről ideje lenne szervezetten gondoskodniuk az illetékeseknek. „lően, fel volt tüntetve az értékük, s a név, meg a lakcím is. A tisztviselő feldühödött a sok aprópénz láttán, s közölte, azt sem becsomagolva, sem külön-külön megszámolva nem veszi át, majd hozzátette, erre még a főnöke is hiába kötelezné. Végül nagylelkűen azt javasolta: a bankban váltsa be papírpénzre Borsodyné a rengeteg aprót. Kisfiával együtt ment is nyomban e hivatalba, ahol 'azt válaszolták: ilyesmivel nem foglalkoznak. De talán az OTP-rYél meg lehetne próbálni... — tanácsolták közönyösen. „Gyermekem semmit sem értett az egészből, kesergett, pityergett, szóval a tervezett öröméből üröm lett. Jómagam felháborodtam. A fillérek-forintok ma is a perselyben vannak, Marci fiamon ■ pedig ,látom, hogy az aprópénzzel már nem sokat törődik. Hogyan lehet mindezt összeegyeztetni az uton- útfélen oly gyakorta hangoztatott takarékossági mozgalommal, illetve az arra való neveléssel.2” — zárja e kérdéssel levelét olvasónk. Válaszunk csak ennyi: sehogyan! összeállította: Velkei Árpád Óriás hőerőmű épül Mongóliában Új hőerőmű építését kezdték meg szovjet szakemberek Mongóliában. Az üzem teljesítőképessége az ország jelenlegi teljes hő- erőművi kapacitásának a másfél- szeresét is meg fogja haladni. Ennek nagy jelentősége lesz az új ipari üzemek és a fővárosban építés alatt álló új lakókörzetek elektromos árammal történő ellátásában. Az erőmű egyike annak a ‘240 ipari, mezőgazdasági és kulturális objektumnak, amely a jelen ötéves tervidőszakban szovjet segítséggel épült. A mongol gazdaság minden ágazatára kiterjedő, mongol—szovjet együttműködés eleven példája a szocialista gazdasági integrációnak és döntő tényező a szocialista ipar magas színvonalú fejlesztésében. (BUDAPRESS—MONCAME)
