Petőfi Népe, 1980. október (35. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-03 / 232. szám

1980. október 3. • PETŐFI NEPE • 3 Nemzetiségek találkozója Állandó kiállítás Békéscsabán Az elmúlt napokban soknyelvű beszédtől Volt hangos Békéscsaba. A déli megye székhelyén tizenegy európai ország több mint százöt­ven néprajzkutatója adott egy­másnak randevút. A színhely ko­rántsem véletlen: ezen a tájegy­ségen otthonra talált hazánk va­lamennyi nemzetisége. A török harcok után, szervezett telepítés­sel kezdődött itt a magyarság, s a szlovákok, románok, szerbek és németek közös története az 1700- as évek elején. Az időközben be­következett változásokat is föltér­képezte a második alkalommal megrendezett nemzetközi nemzeti­ségi néprajzkutató konferencia. Sok mindenre módott adott ez a találkozó. Az ifjúsági és úttö­rőházban korántsem csak Békés megyei előadásokat lehetett hal­lani. A széles nemzetközi kite­kintés mellett Bács-Kiskun me­gyei vonatkozások is gazdagítot­ták az eszmecserét. Mándics Mi­hály például a kétnyelvű délszláv krónikaírás és a néprajz kapcso­latáról szólt, nem feledkezve meg a vegyes nemzetiségű Csávoly község krónikájáról és a falu bü- nyevác karácsonyi népszokásai­nak a többi nemzetiséggel való kölcsönhatásáról. Boros Marietta a hartai festett bútorokat válasz­totta elemzése tárgyául. A kuta­tók között pedig a kalocsai' mú­zeum igazgatója, Bárth János ne­vét fedeztük fel. aki „Egy bácskai magyar falu (Doroszló, Daroslavo) népessége a XVIII. század köze­pén” címmel jegyezte előadását. Igazán stílusos módon, a nem­zetközi konferencia idején nyílt meg a békéscsabai Munkácsy Mi­hály Múzeum új, állandó kiállí­tása. A két éve átadott épület­szárnyban kétszázkilencven négy­zetméteren tárul fel a Békésben élő néprajzi csoportok XVIII— XX. századi élete. H. F. t Tálasi István akadémikus, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke — akinek alig három éve jelent meg a Kiskunságról szóló könyve — megnyitja a kiállítást. Mellette állnak — Púja Frigyes külügyminisz­terrel, országgyűlési képviselővel az élen — a magyarországi nemze­tiségek demokratikus szövetségének vezetői. • A múlt század közepéről származó magyar, szlovák és német visc- leteket tanulmányozza a Bács-Kiskunból érkezett Harmath Lajosné és Tettinger Antalné. Mindkét pedagógus munkájához szervesen hoz­zátartozik a nemzetiségi hagyományápolás Hajóson, Bácsbokodon és Bácsalmáson. (Tóth Sándor felvételei) Tíz és fél milliós piac Újdonságok a műszaki könyvhónapra Elsősorban a termelésben dolgo­zó gazdasági szakemberek napi munkáját segítő kötetekkel készül az október 8-án kezdődő műszaki könyvhónapra a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Több új kötet foglalkozik a vál­lalati munkával, a hatékonyság javításának lehetőségével. Az idő­szerű közgazdasági kérdések so­rozatban Vállalati magatartás — vállalati környezet címmel jelenik meg Tardos Márton összeállítása, amely a vállalatok működésének különféle vonásait vizsgálja. Ladó László Szervezéselmélet és mód­szertan című könyvében szervezé­si módszerek és technikák felvá­zolásával mutat rá arra, hogy a szervezés nélkülözhetetlen eszköze a jobb hatékonyság elérésének. A vállalati bérfejlesztés« a belső ér-, dekeltségi rendszer témáját tár­gyalja Illés Mária A vállalati munkaügyi politika című könyvé­ben. Elsősorban a termelőeszköz­kereskedelmi vállalatok, a terve­zők, a beruházók és az anyagbe­szerzők figyelmébe ajánlja a kiadó egy munkaközösség által összeál­lított anyagellátási kézikönyvét. A kötet útmutatást ad az anyagellá­tás megszervezésére, a vállalati anyagellátási tervek készítéséhez, a készletgazdálkodáshoz, és a bel­ső ellenőrzés hatékonyabbá téte­léhez. Elméleti közgazdászok érdeklő­désére számot tartó könyvek is megjelennek a műszaki könyvhó­napban. Négy szerző — Hunyadi— Neményi—Subicz—Fiala — A rövid távú tervezés ökonometriai modellje című könyvében a kor­szerű módszerekből kiindulva egy tervezési modellt dolgoz ki. Kor- nai János A hiány című köteté­ben összefoglaló áttekintést nyújt a fogalommal kapcsolatos közgaz­dasági problémáiról. (MTI) PIACRA TERMELÜNK, pénzért dolgozunk, piacról élünk. Közgaz­dasági értelemben a piac a ter­mékeknek és a szükségleteknek kínálat és kereslet formájában való találkozó és ütköző helye, ahol a termékek gazdát cserél­nek. Itt derül ki végső soron, mit érnek. Manapság szinte mindenki a külső piacokról beszél: olyan ter­mékeket kell előállítanunk, ame­lyekért a világpiacon jó árat ka­punk. Szinte mindenki a külső egyensúlyról beszél, tehát arról, hogy mekkora az ország adósság- állománya, hogyan lehet az eladó­sodási folyamatot megállítani ? Ne­héz gazdasági helyzetben előfor­dul, hogy egy olyan részcél, mint a külső egyensúly, a főcél rangjá­ra emelkedik. De ilyenkor is a szocialista gazdaság alapvető cél­ja marad az emberek egyre nö­vekvő anyagi és kulturális szük­ségleteinek lehető 'legteljesebb ki­elégítése, a belső gazdasági, poli­tikai és hangulati egyensúly fenn­tartása, erősítése. Nincs arra tapasztalat, de köz- gazdasági elmélet sem, hogy a külső egyensúly tartósan fennáll- hat-e a belső egyensúlytalanság körülményei között. Nincs tapasz­talat arra, hogy egy ország hely­zete rendbejön a belső ellátás ro­vására. A belső egyensúly alapele­me a lakossági ellátás egyensúlya, kiegyenlítettsége, egyenletessége, a kínálat és a kereslet megfelelé­se nagyságban és összetételben. Tíz és fél milliós piac nem kis piac. Érdemes és gazdaságos erre a piacra termelni. AZ MSZMP XII. kongresszusá­nak határozata szerint is a külke­reskedelmi és a nemzetközi fize­tési mérleg egyensúlyi helyzeté­nek javításában „alapvető szerepe van a belső egyensúlyi tényezők megszilárdításának”. Nem lehet hatékony az olyan szerkezetátala­kítás, amely belföldi hiányokra, ellátási zavarokra vezet. A létbiz­tonság fontos eleme a fogyasztói biztonság. Ennek két elágázása van: az árbiztonság és az ellátási biztonság. Nem tarthatjuk a la­kosságot állandó bizonytalanság­ban afelől, hogy mikor hogyan alakul az árszínvonal, illetve mi­kor mi fog a piacról, az üzletek­ből eltűnni. Az ellátási biztonság és a ter­melékenységnövekedés egymás­sal egyenrangú követelmények: egymás feltételei, s mindkettő a jólét növelésének szolgálatában áll. Rövid távon az ellátási bizton­ság a népgazdasági termelékeny­ség követelménye elé is léphet. Meg kellene például szüntetni né­hány termék termelését, mert ez gazdaságtalan. De mégsem lehet megszüntetni, mert ezekre a ter­mékekre szükség van. És mivel szükség van rájuk, talán nem is olyan gazdaságtalan a termelé­sük. A gazdaságosság nemcsak hatékonysági, jövedelmezőségi ka­tegória, hanem arányossági kate­gória is. Az a tény, hogy valami kell, a terméknek, a termék elő­állításának kedvező gazdasági megítélést 'ad. Nem ok nélkül mondjuk napjainkban kissé hal­kabban, hogy a gazdaságtalan termelést meg kell szüntetni, és kissé hangosabban azt, hogy a szükséges termelést tovább kell folytatni. A TERMELÉSI SZERKEZET korszerűsítése azt is jelenti, hogy e kínálat az eddiginél jobban iga­zodjon a belföldi szükségletekhez. Az év eddig eltelt hónapjaiban a nehéz körülmények között is ipa­runk és mezőgazdaságunk ezt a követelményt szem előtt tartotta. Köszönet és megbecsülés jár érte. dr. Pirityi Ottó KUNPESZÉRI VÁLTOZÁSOK „Ezt jól megoldották, Ilonka!” " Volt idő,' amikor Űri hegytől és Szar kastól fölfelé a vándor ha- 1 risnyajáróí, vagy a ruhája szélé­ről nem győzte szedegetni a rá­tapadt bogáncsot, meg az átok­tüskét. Az óvatlan kirándulót ugyan ma sem kíméli a gázcsípés, de az biztos: szőkébb hazánk északi csücske — Pest megyével hatá­rosán — korántsem annyira „szú­rós”, -mint volt valaha. Nyolc iparos, ha összefog Üdülőnek nézném a centi pon­tosan nyírt zöld park: a georgi­nák és a rózsák hátterében lévő épületet, ha nem tudnám, hogy az a kunpeszéri tanácsháza. Vagyis egy ideje csupán kiren­deltség, mivel a 750 lakosú kis település valójában a Kunszent- miklósi Nagyközségi Tanácshoz' tartozik. A bogáncsvidék, lám, virágzó kertté lett. Az utcákban egész sor meggyfát és szilvafát ültet­tek. A termés azoké, akik a fá­kat" telepítették. Az üdülői hason­lat nem túlzás. Az utolsó gémes- kiút is elkorhadt már, mióta min­den nyolcadik háznak hidrofor „húzza” a vizet 20—25 méter . mélyről. Ez még, persze, nem minden. A járdák, a Béke utcait kivéve, betonból kirakva. A Bé­kéét majd két hét múlva kezdik, a Parasztbecsület Tsz segítségé­vel és az ott lakók társadalmi munkájával. Futja erre a saját erejükből, miképp a nyáron nem sajnálta a szabad idejét az a nyolc társadalmi munkás-kisiparos sem, akinek a tanácsháza és az orvosi rendelő felújítása, festése, mázo­lása, valamint a községi park, s a virágok locsolására egy öntöző berendezés létrehozása köszönhe­tő. Megérdemlik, hogy a szoba­festő és mázoló-géplakatos-kő­9 Kriszti születésnapja. műves-vízvezetékszerelő-együttest név szerint is megemlítsük. Vizer Ferenc, Fehér Ferenc, Va- lentyik Ferenc, Kancsár József, Inoka Béla, Majoros József, Tán- czos Károly és Kancsár Mihály megbecsült társadalmi munkásai a községnek. Az itt élő kétszázötven család­ból hatvanötén gépkocsival jár- nak-kelnek. Nem elérhetetlen hát Kunpeszéren sem az emberi vágya­kat, a boldogságot jelképező kék madár. Az égjük kis utcában el­időzöm. Van látnivaló! Szép há­zak sorjában. Egy már egészen városias. Négy termelőszövetke­zeti család lakik benne, s OTP- vel építették. „Menjünk az óvodába!” — Ilyen jól megy errefelé? — fordulok kísérőmhöz, Kancsár Ferencnéhez, aki a tanácsi kiren­deltség vezetője. — Nemcsak errefelé. Mások­nak is. Sokaknak — feleli. — Az idén ti zen ketten szeretnék a csa­ládi házukat tető alá hozni. Sza­kállas Lajos, Jaczká Ferenc, Nagy Ferenc, Major István, Boros Já­nos — hogy csak néhányat em­lítsek közülük. — Hogy megy a' soruk a töb­bieknek: mindenkinek? — ez ér­dekel most. Kancsár Ferencné, akinek ta­nácsi szolgálata a néphatalom első percétől tart, azt ajánlja: '— Menjünk az óvodába! Az oviiban roppant jó a kedv. Az udvaron épp a nagycsoport vonatozik. Huszonkét „utas” köszön: — Jó napot kívánok! A Parasztbecsület Tsz-ben fa- rönkvonatot eszkábáltak nekik, hogy az idevaló, pályakezdő Fa­zekas Katalin óvónővel (képün­kön) játékból jót utazhassanak. Odabenn, a teremben ünne­pelnek. Kovács Krisztike ma öt­éves. Ügy illik, hogy egy homok- tortán1 öt gyertyát gyújtsanak a tiszetletére, és dalba fogjanak: — Jöttem karikán Kicsi taligán Három véka fülemile Énekel a fán Kordély kocogó Taligakerék Három véka jókívánság: áldjon meg az ég! Bábel Sándorné óvónő boldo­gan vezeti a kört. Amikor meg­állnak, ezt mondja: — ötvennégyen járnak hoz­zánk. Minden gyereket, aki óvo­dás korú lett, fel tudtunk venni. A téesz, a Parasztbecsület, pár­tol bennünket. Autójával naponta elhozatja az ebédet a kunszent- mi'klósi kétezer adagos konyhá­9 üdülőnek hinné az ember, de nem azt községi centrum. (Straszer András felvételei) 9 Megy a vonat... Farönkön „utazik” a nagycsoport. 9 Nagy Sándor, a háztáji bizott­ság elnöke: — Hétmillió-kilenc- százezer forint volt tavaly a ház­tájiból származó bevételünk. ról. Nálunk a gyesen lévő anyák nagyobbacska gyerekeivel is tö­rődünk. Azokét, akik külterüle­tiek, egész napra, azokét pedig, akik a faluban laknak, fél nap­ra vállaljuk. Persze úgy, hogy a messzebbi gyerekekért a termelő- szövetkezet kis buszt küld. A Parasztbecsület becsületére válik Az ünnepelt Krisztina, meg a többiek y jól „kifogták”, hogy kunpeszAiek. No ugyan az álta­lános iskolásokra is jó világ jár. Tavaly még szükségtanteremben szűkösködtek. Az idei, új tanévet azonban már abban az iskolában kezdhették, amelyben a téesz épí­tői egy közfal lebontásával egy régi konyhát pvc-padlójú tante­remmé alakítottak. A nagy okta­tótábla a falon szintén a szövet­kezet tagjainak önzetlen munká­járól tanúskodik. Ha az önigazgatást nem is úgy, mint azelőtt, de az önellátást jól gyakorolják Kunpeszéren. Elin­tézték, közmunkával segítették, hogy legyen a faluban gázpalack­cseretelep. Kétszázhatvan palac­kot így egy éve helyben cserél­hetnek. Annak, hogy szemetes árok és járda sehol sincsen, egy az oka: a lakosok nejlonzsákba rakják a háziszemetet, melyet a téesz hetente elhord. A kocsi annyiszor fordul, ahányszor kell. Bár vannak gondok is: a kecs­keméti 9-es Volán a 13 órás autó­buszát, azt beszélik, ezentúl csak a községi központjáig fogja irá­nyítani, s nem küldi ki az oda két kilométerre eső Kardosig, ahol egyébként hetven család lakik, mivel a busszal — állító­lag — nehéz megfordulni (a bu­dapesti járat ugyanott naponta jól megfordul), s Jobbágy Ferenc áfész-üzletvezető sokat kocsizik töltelékáruért, lángolt kolbászért, e gondok megoldásában — biz­tosak vagyunk ebben — nem hagyják magukra a kunpeszérie-. két. Amikor Bognár László, a kunszentmiklósi Nagyközségi Ta­nács elnöke Kunpeszéren járt, a szemrevaló park láttán lelkesen mondta Kancsárnénak: — Ezt jól megoldották, Ilonka! A saját erő az övék Jól. így akjarják ezután is. A húszéves Paraszt becsület 3791 hektárjával és 232 tagjával — meggyőződhettünk róla — az élet sok-sok tennivalójában a falu mellett áll. A szövetkezetiek a nyárig 386 ezer forinttal mérhető társadalmi munkát végeztek Kun- peszér javára. Kiállnak, hasznos munkájukkal a közjóért a ház-, táji gazdálkodók is., Mint Nagy Sándortól, a háztáji bizottság el­nökétől megtudtam, a gazdák évente 22Ö0 sertést, 70—80 hízó­marhát és valamennyi dohányt a- szövetkezet által adnak át a fel­vásárló vállalatoknak. Az egykori peszér-adacsi ura­dalom helyéről nem vágynak el máshová az emberek. Az alkotó közösség' így, együtt érzi jól ma­gát. így teljes. Czesznak György tsz-elnök bi­zakodó: — Községünkben Holt István motorszerelőnek tanul. Testvére. János villanyszerlő lesz. Varga Mihály a gépszerelő mesterséget választotta. Az egyik ösztöndíja­sunk, Fehér Ferenc brigádvezető­nek a fia, Gödöllőn tanul tovább. Rájuk ■ számíthatunk. Kancsár István és Kálózi Sándor meg mezőgazdasági szakközépiskolát végzett. Itt maradnak nálunk, a közösben. A saját erőről így beszélnek — így gondolkodnak — Kunpeszé­ren. Bogánccsal, királydinnyével nekik sincs kedvük vesződni. An­nál több georginának, rózsának és még ezernyi jónak szeretnének örülni. Kohl Antal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom