Petőfi Népe, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-23 / 223. szám

4 • PETŐFI NfiPE • 1980. szeptember 23. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS Szállítási útvonal a Duna Dohánytermesztők Kiskunfélegyházán1 és a várossal! szomszédos Pál' monostorán, Petófiszállásan valamint a környező települések gyorsan felmelegedő homoktalajain év­tizedek óta igen eredményesen termesztenek do­hányt. Annak idején éppen ezért települt a .terme­lési körzet központjába a Dunántúli és Duna-Tisza közi Dohányfermentáló Vállalat félegyházi gyára. Ezen a vidéken termelőszövetkezetek és háztáji gazdák nagy szakértelemmel, gyakorlattal navelge- tifc a> füstölnivalót, és nyár végétől kezdve folyama­tosan‘»szállítják a különböző fajták feldolgozásra érett levélzetét a fermentálóiba. A dohány táperő­ben gazdag talajon hoz megfelelő termést. Nem véletlen, hogy valamennyi érdekelt gazda­ságnak igen jelentős állattenyésztő telepe van, ahon­nan évről évre tekintélyes mennyiségű szerves anya­got szállíthat szántóföldjére. A műtrágyával kiegé­szített szerves trágya lehetővé teszi, hogy a nitro­gén, foszfor és káli hatóanyag tökéletesebben fel- táródjon a növényzet számára. Így abból sokkal többet tud hasznosítani a tápanyagigényes dohány. Ez is egyik titka a kiskunfélegyházi és környék­beli szövetkezetek, kisgazdaságok dohánytermesz­tési sikereinek.(k. a.) • A fermentálásra érett dohányleveleket szedik a Kiskunság Tsz gaz­dái a félegyházi határban. Naponta két géppel 5t-hatezer kilogrammot tudnak összegyűjteni. A KIOSZ a hiányzó szakmák pótlásáért A következő évek során a du­nai flotta fejlődése egyre nagyobb befolyást fog gyakorolni mind az európai országok kapcsolataira, mind a világkereskedelemre. A Duna menti államok árufuvaro­zási problémái a külkereskedel­mi kapcsolatok fejlődésével ösz- szefüggésben egyre nagyobb je­lentőséget nyernek. Nemcsak a dunai szállítás, hanem egyfelől a Duna menti országok, másfelől a Fekete-tengér melléki, a Földkö­zi-tenger melléki államok és más tengerek parti országai között is folyamatosan bővül az árufuvaro­zás. Manapság évente körülbelül 1 millió tonna tranzitfuvar megy keresztül Reni és Izmail szovjet kikötőkön a Duna menti orszá­gokból a különböző tengeri kikö­tőkbe (és ellenirányban). A kö­vetkező 10 év alátt 1,5-2-szeresé- re bővül mindenféle szállítás a Duna medencéjében. A Duna, mint közlekedési rendszer jelen­tősége különösen fokozódik, mi­után küszöbön áll csatlakozása a nyugat-európai vízi utakhoz — a Rajna—Majna—Duna-csatorna üzembe helyezését követően. A KGST-tagállamoknak a Du­na—Majna—Rajna vízi úton lebo­nyolódó nyugati exportja 1986- 1990 között előreláthatóan 20—25 millió tonna, az import pedig 12—15 millió tonna nagyságrendű lesz. Rakodódereglyék A Dunát is magában foglaló európai víziútrendszer kialakulá­sával a Duna menti és a Rajna menti országokban felmerül a to­vábbfejlesztett technológián ala­puló új szállításszervezési formák kérdése. Többek között rendkívül időszerű lett a rakodódereglyés szállítási rendszer létrehozása. Ez egyesíti a két részrendszert, a ten­geri és a folyami részrendszert. A rakodódereglye (lighter) — sajátos „úszó konténer”. Mint szállítási eszköz, hasonlít a sze­mélyzet nélküli uszályhoz. A rakodódereglyéket a Dunán ugyanazokban a kikötőkben ke­zelik, mint a szokásos folyami hajókat. A megrakott dereglyéket a folyó torkolatában lévő külső kikötőbe vontatják, és azok ott várják a speciális tengeri hajó, a rakodódereglye-hordozó megérke­zését. Ilyen a rakodódereglye szál­lítási rendszer folyami részrend­szere. A torkolati kikötőben a rakodó­dereglye-hordozó odaáll a rak­parthoz. Ezután emelik be a meg­A szocialista és az ázsiai, afri­kai és latin-amerikai országok kereskedelmi-gazdasági kapcsola­tai megbízható alapot teremte­nek e két államcsoport nemzetkö­zi munkamegosztásának további fejlődéséhez. A lakosság anyagi jelétének folyamatos növelése és a termelőerők szüntelen fejlesz­tése érdekében a szocialista or­szágok egyre szélesebb körben alkalmazzák az árucsere lehető­ségeit, növelve mind a nyers­anyag, mind a késztermék-vásár­lásokat. Ennek során lényegesen gyengül a tőkés piac kedvezőt­len tendenciáinak hatása a fejlő­dő államok gazdaságára. A fiatal nemzeti államoknak nagy szükségük van terméseik értékesítésének bővítésére és a megfelelő ellenérték megszerzésé­re, ezért a szocialista országokba egyre nagyobb mennyiségű ha­gyományos exportterméket szál­lítanak: tüzelőanyagot és ásvány­kincset, érceket és gyapotot, nyersbőrt, nyersgumit, valamint élelmiszert és élelmiszeripari nyersanyagot (kakaóbabot, kávét, teát, citrusféléket, olajos magva­kat, növényi olajokat, hús- és halkonzerveket, különböző gyü­mölcsöket és leveket). A fejlődő országok többségének gazdaságában rendkívül fontos szerepet játszanak a trópusi ter­mékek, például az igen drága élelmiszerek, a kakaóbab, a kávé és a tea. Ezt az alábbi adatok igazolják: 1978-ban a kávéexport hányada Uganda teljes valutabe­vételében 93 százalékot, Etiópiáé­ban 80 százalékot, Kameruné­ban 30 százalékot, Kolumbiáéban 65 százalékot, Costa Rica-éban 35 százalékot tett ki. Sri Lanka tealeadásaiból szerzi exporbevételeinek körülbelül 58 százalékát, Indiánál ez 15 száza­lék, Kenyánál 17 százalék, Bang- ladesnél 4 százalék. A drága trópusi termékek cso- porjához tartozik a nyersgumi is. 1978-ban Malaysia valutabevéte­leinek 20 százalékát, Thaiföldé­nek 10 százalékát, Indonéziáénak 6 százalékát adta. A fiatal független államok ha­gyományos termékei termelésé­nek és exportjának bővítése so­rakott rakodődereglyéket a hordo­zóhajó fedélzetére. A megrakott hordozóhajó ten­geri úton indul a rendeltetési hely szerinti folyami külső kikötőbe. Ott kirakja a rakodódereglyéket, s újakat vesz fedélzetére. A hordo­zóhajóról kirakott rakodódereg­lyéket uszályként vontatják to­vább a rendeltetési folyami kikö­tőbe. 1978 májusában Bulgária, Magyarország, Szovjetunió' és Csehszlovákia egyezményt írt alá az Interlighter Nemzetközi Hajó­zási Vállalat megállapításáról. Ez a vállalat irányítja a Dunán a ra­kodódereglyés rendszert. A rakodódereglyés rendszer új szakaszt jelent a közlekedés mű­szaki fejlődésében. A rakodóde­reglye méretei oszthatók a kor­szerű konténerek méreteivel — ez biztosítja a legmodernebb kikötői gépek felhasználását. Minden egyes rakodódereglye maximum 1100 tonna árut fogadhat magába. Saját flotta Egy szokásos hajó, amelynek űrtartalma azonos a rakodóde­reglye-hordozó hajóéval, darabáru szállításánál két-három hónapot is áll a kikötőben. Más a helyzet a hordozóhajóval. Raktáraiban 26, fedélzetén 10 rakodódereglye fér el. A hajóra szerelt speciális szink­ronemelő a vízszintről párosá­val emeli fel a rakodódereglyéket. Legfeljebb egy órára van szükség ahhoz, hogy egy-egy párat fele­meljenek és elhelyezzék a fedél­zetén. Ily módon körülbelül 24 óra alatt befejeződik az összes ra­kodódereglye be-, illetve kiraká­sa. A hajó 36 ezer lóerő teljesít­ményű erőgépe biztosítja, hogy a hordozóhajó csaknem 40 km/óra sebességgel haladjon, és lehetővé teszi a 22 ezer tengeri mérföldes (körülbelül 40 ezer kilométeres) távolságú hajózást. A Szovjetunió biztosította a. szükséges mennyiségű „úszó kon­téner” felépítését és két" rakodó­dereglye-hordozót adott bérbe a nemzetközi hajózási vállalatnak. Idővel az Interlighternek is lesz saját flottája — ennek záloga, hogy eredményesen kezdte meg működését. Az új rendszer hatékonysága, a tengerészek, folyami ha'jósok, dokkmunkások munkája, a fuva­rok gyors és sértetlen szállítása fokozatosan jó hírnevet szerzett az Interlighternek. Ma már köz- tiszteletben álló tagja a nemzet­közi „szállítási céhnek”. Az Interlighter nem az egyet­rán számos nehézségbe ütköznek: a mezőgazdaságuk elmaradottsá­gába, a gépesítési eszközök a szükséges szállítóeszközök hiá­nyába. Ennek következtében egyes árúk termelése egyenetle­nül és viszonylag lassan fejlődik. 1960-1978 között a nyersgumi ter­melésének évi átlagos növekedési üteme 3,3 százalék, a teáé 2,2 szá­zalék. a kakaóbabé 1,3 százalék, míg a kávéé mindössze 0,5 szá­zalék volt. Az elmúlt két évtizedben a KGST-tagországok a trópusi ter­mékek stabil és viszonylag nagy fogyasztói lettek. 1960-1978 között a kakaóbab világimportjának 22 százalékos növekedése mellett a KGST-tagországok behozatala megkétszereződött. A világ tea­importja ugyanezen időszakban 44 százalékkal bővült, a szocia­lista behozatal pedig 150 száza­lékkal lett magasabb. A kávénál az importnövekedés 31, illetve 210 százalékot tett ki. A kereskedelem ilyen dinami­kája lehetővé teszi a KGST-tag- országoknak, hogy teljesebben ki tudják elégíteni a lakosság nö­vekvő kakaóbab-, kávé* és teaigé­nyét, a fejlődő államok számára pedig, hogy csökkentsék a tőkés hatalmak diszkriminációs politi­kájának gazdaságunkra gyakorolt hatását. A KGST-országok szilárd hely­zetet építettek ki a kaucsukvilág- piacon. Hányaduk a teljes import 14 százaléka, és a behozatal nö­vekvő tendenciát mutat. A 70-es években a tőkés világ­válság kiéleződése, a valutarend­szer rendkívüli bizonytalansága, a nagy monopóliumok spekulativ tevékenységének óriási növekedé­se és egyéb tényezők elsősorban a fejlődő államokra hatnak kedve­zőtlenül. A fiatal nemzeti államok mind egyoldalú, mind nemzetközi piac- szabályozó intézkedésekkel igye­keznek befolyásolni a világpiaci árszintet. E törekvésüket támo­gatják a nemzetközi nyersanyag­kereskedelem normalizálásában és a világkereskedelem alakulá- > sára ható elemi piaci erők korlá­tozásában érdekelt szocialista ál­lamok. len szállítási újdonság a Dunán. Szovjet és bolgár kikötők között még nemrégiben is elég gyakori jelenség volt az üresjárat. Sok éves hagyomány szerint mindkét ország saját szállítóeszközeivel szállította külkereskedelmi fuva- rait: a bolgár hajó elszállította az exportárut a Szovjetunióba, de visszaútra nem volt mivel meg­rakni — abban a pillanatban ép­pen nem lehetett importárut ta­lálni a kikötőben (pontosan ugyanúgy alakult gyakorta a szov­jet hajók sorsa is a bolgár kikö­tőkben.) Várakozni kellett, amíg megérkezik a szükséges fuvar, drága időt kellett elvesztegetni, vagy pedig üresen kellett vissza­térni a saját kikötőbe. Hajókaravánok De a folyami hajósok újítottak: nagy teljesítményű vontató-toló­hajók hat uszályból álló karavá­nokat kezdtek vinni. Ez ugrássze­rűen növelte a szállítási munka hatékonyságát, de új problémá­kat is okozott, mivel a karaván­nak várnia kellett, amíg megrak­ják mind a hat uszályt. Sokkal bonyolultabb dolog biztosítani, hogy állandóan legyen annyi fu­var, amennyire nem egy, hanem hat uszály megtöltéséhez van szükség. így aztán a hajók álláside­je, az üresjárat, a kikötői és a szállítási műveletek kapcsolódása problémává kezdte kinőni magát. 1976-ban szovjet és bolgár szakemberek elhatározták, meg­alakítják a Dunajtransz Társasá­got. Ez lehetőséget teremtett ah­hoz, hogy összeállítsák á hajóka­ravánokat, és mindkét fél számá­ra a legelőnyösebben válogassák ki számukra a fuvarokat. Az új társaság megkapta a központosí­tott irányítás jogát: ma szovjet vontatóhajókkal nemcsak szovjet, hanem bolgár uszályok is útnak indíthatók. Ugyanígy lehetővé vált a bolgár vontatóhajók igény- bevétele is. Ennek eredményekép­pen csaknem megkétszereződött a szállítási : mennyiség a vegyes szovjet—bolgár karavánokban. Természetesen meghatározott szervezési és műszaki átalakítá­sokra volt szükség. Egységesíteni kellett például a szovjet és a bolgár hajók kikötési berendezés seit,,ftogy,biztosítható legyen köl­csönös illeszkedésük. A Dunaj­transz munkájának tapasztalatait magyar és csehszlovák szerveze­tek is tanulmányozzák. A bará­tok érdekeltek abban, hogy ők is bevezessék az új, korszerű szállí­tási rendszert. (APN-MTI) Integráció a mezőgazdaság szolgálatában A KGST-országokban a mező- gazdasági termékek (beleértve a mezőgazdasági nyersanyagokból készült áruféleségeket is) adják a fogyasztási alapok csaknem há­romnegyedét, az állami és szövet­kezeti kiskereskedelemben az áruforgalom mintegy kétharma­dát A külkereskedelemnek nagy szerepe van a mezőgazdasági ter­melés fejlődésében. Íme, néhány adat., 1978-ban a Szovjetunió 40 ezer traktort, mintegy 5000, kü­lönféle mezőgazdasági kultúrák betakarítására alkalmas kombájnt, 3000 pótkocsis vontatót és sok egyéb gépet szállított a szocialista országokba. Kubába először szál­lított nagy teherbírású K—700A típusú traktorokat. Az NDK-ba állattenyésztő gazdaságokhoz ex­portált berendezéseket. Sikeresen fejlődik a termelés szakosítása és kooperációja. így például a Szovjetunió mezőgazda- sági gépekhez motorokat szállít az NDK-ba. A Szovjetunióra hárul a KSz—6 típusú répaszedő kombáj­nok gyártása, ezekhez a tartalék-' alkatrészeket viszont Bulgária és az NDK szállítja. A mezőgazdasági gépek export­jával párhuzamos a szakember- képzés is. 1978-ban szovjet üze­mekben és külön tanfolyamokon a szocialista országokból érkezett 250 szakember vett részt tovább­képzésen. Bulgáriában, Lengyel- országban, Vietnamban és más szocialista országokban több mint ezer ember tanult a szovjet „moz­gó tantermekben”. A KGST-országok közös erővel oldják meg a mezőgazdaság ellá­tását a legkorszerűbb technikával. E munka méreteiről a következő adatok tanúskodnak: a'nagy tel­jesítményű (130—150 lóerős) trak­torok alkalmazása lehetővé teszi a mezőgazdasági aggregátok ter­melékenységének 1,5—2-szeres nö­velését; a jóval nagyobb teljesít­ményű kombájnokra való áttérés 1,5—2-szeresére növeli a munka termelékenységét a szemestermé­nyek betakarításánál és 40—80 százalékkal növeli a kombájn­géppark energiaellátottságát. Az életkörülményeket jelentő­sen befolyásoló szolgáltatások fej­lesztése fontos feladat az V. öt­éves tervben, s az marad a kö­vetkezőtervidőszakban is.1 A szín­vonalas 'szolgáltatás egyik alap- feltétele, hogy valamennyi szak­mában kellő számú szakember álljon készen a lakosság és a kö- zületek kiszolgálására. Az élet­mód és az igények változása kö­vetkeztében elkerülhetetlen, hogy olykor-olykor hiány keletkezzék' az érintett mesterségek körében. Azért, hogy ez a hiány csak át­meneti legyen, sokat kell tenniük az ipari szövetkezeteknek, szol­gáltató vállalatoknak, de felada­tok hárulnak a kisiparosokra is, akik megyénkben a lakossági szolgáltatásoknak mintegy a felét végzik el. A KIOSZ hiányszak­mák pótlására irányuló tevékeny­ségéről Rehák László megyei tit­kártól kértünk tájékoztatást. — Milyen úton-módon érzékeli, a kisiparosok szervezete az eset­leges szakemberhiányt az egyes szolgáltatási ágakban? — kérdez­tük. — Nem ritka eset, hogy spon­tán módon kapunk információt, amikor valaki hiába keres egy bi­zonyos mesterséget űző szakem­bert, s bejön hozzánk érdeklőd­ni, vagy levélben keres föl ben­nünket. Ha található olyan kis­iparos közel, vagy távolabb a la­kóhelyétől, akkor megadjuk a cí­mét. Amennyiben nincs, megtesz- szük a szükséges lépéseket. Természetesen a KIOSZ szerve­zett formában is követni- igyek- szík áz' igények alakulását. Ak alapszervezetek intéző bizottságai, aktívahálózatuk meghatározott munkaprogram szerint kíséri fi­gyelemmel a lakosság igényeinek alakulását az adott városban, já­rásban, vagy községben. A kis­ipar rugalmas alkalmazkodásához ez a folyamatos tájékozódás na­gyon fontos. Így mindig tudjuk, hogy egy-egy területen mely szak­máknak vannak szűkében. Ahol hiány mutatkozik, ott a helyi ta­náccsal együttműködve propagál­juk a lakosság körében, hogy ilyen és ilyen szakmában lehető­ség van ipar kiváltására. A kez­dő kisiparosok két vagy három évig adómentességet élveznek. A KIOSZ aktívái elmennek szövet­kezetekbe, vállalatokhoz is, és az ottani dolgozókkal ismertetik a lehetőségeket, hol milyen szak-, mában lehetne — elsősorban mel­lékfoglalkozásként — iparenge­délyt váltani, lakossági szolgálta­táshoz. — Tudna néhány frissebb pél­dát mondani sikeres hiánypótlás­ra? — Így került a kisiparosok so­rába Juhász Antal kútásó Petőfi- szálláson, Czibolya Károly cuk­rász Hajóson, Bajzáth Ferenc né vegyes ruhajavító Tiszabögön, Cöblyös Simon cimfestő Kiskun­félegyházán, Sári István bádogos javító- Kerekegyházán, Egri János cipész Kecskeméten, Karcsák Já- nosné papucskészítő-javító Kalo­csán, Németh Feren férfifodrász szintén Kalocsán, ifjú Szuszics Lajos táskakészítő Baján, Szabó Lajos cipész Sükösdön és Völgye- si András pék Mélykúton. — A már kihalónak nevezett szakmák fennmaradása érdekében mit tesznek? — Az‘Utánpótlást ezek esetében megkülönböztetett módon igyek­szünk biztosítani. A szervezet or­szágos vezetőségének határozata értelmében a tizennégy kihalónak minősített szakmában ösztönzésül a tanuló a tanulmányi ösztöndí­ján kívül a KlOSZ-tól havonta 400 forint társadalmi ösztöndíjat kap, a nevelését vállaló mester pedig 300 formt képzési pótlék­ban részesül. Jelenleg a bádogos, a cipész, a cserépkályhás, a pad­lóburkoló, a fehérnemű-készítő, a felvonószerelő, a fűzőkészítő, a hangszerész, a kádár, a textiltisz­tító, a kovács, a látszerész, a pék és a szűcs mesterség tartozik a kihaló szakmák közé. Most egy padlóburkoló, két bádogos és két kovács ösztöndíjas tanulónk van a megyében — mondta el Rehák László, a KIOSZ megyei titkára. A. T. S. Jó minőségű paprikát szállít a konzerviparnak Az előrelátó gazda sohasem bízza ,a véletlen! e termelvényei- nek az értékesítését. Ilyen a2 ér- sekcsanádi Búzakalász Tsz is. hiszen hosszú ideje szerződéses kapcsolata van a tartósítóiparral. A kölcsönös érdekeket messzeme­nően figyelembe vevő szerződés, amelyet a Szigetvári Konzerv­gyárral kötött, teljes biztonságot nyújt a szövetkezet kertészeti termékeinek értékesítéséhez. A érsekcsanádi közös gazdaság szűk esztendőben is mindig szá­míthatott erre a gyárra, és akkor sem kellett elkótyavetyélnie ter­mékeit, amikor az átlagosnál jó­val több paprikája termett. Nagy szó ez manapság! Hiszen gyakran lehet tapasztalni Bács-kiskun me­gyében, hogy mennyire ki van szolgáltatva a mezőgazdasági üzem egyes vállalatok kénye- kedvének. A Búzakalász Tsz kertészeti ágazatának teljesítménye mind­össze hat, hét százalékát teszi ki a közös gazdaság éves termelési értékének, de ez a néhány száza­lék is jelentős nyereséget vagy veszteséget okozhat, hiszen mun­kaigényes, költséges termékekről van szó, amilyen a pritamin- és a cseresznyepaprika. Az idén 40 hektár pritaminp^p- rika pirosra érett' termését szál­lítja az érsekcsanádi szövetkezet a Szigetvári Konzervgyárnak, s jelentők mennyiségű cseresznye­paprikát is, amiből kiváló minő­ségű savanyúság készül. Képün­kön Bajnok Jánosné, a Búzaka­lász Tsz tagja vizsgálja, mennyi­re színesedett a paprika, mikor. lehet kezdeni a szedését. (—rs—1) Trópusi mezőgazdasági termékek a KGST-országok piacain • Az állattenyésztő-telepen összegyűlt és jól kezelt szerves anyagot trágyaszóró kocsi­val szállítja a következő évi do* hánynak kijelölt szántóterületre a félegyházi szövetkezet. (Pásztor Zoltán felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom