Petőfi Népe, 1980. szeptember (35. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-23 / 223. szám

1080. szeptember 83. • PETŐFI NÉPE • S Közvetlen kapcsolat, több segítség Beszélgetés a kecskeméti pedagógus pártbizottság titkárával „Ónálló pártbizottság a pedagógus alapszervezetek irányí­tására” — adtuk hírül az elmúlt tanév végi, iskolai munkát összegező napokban az MSZMP alsó- és középfokú taninté­zetek kecskeméti bizottságának létrejöttét. Azóta, túl a vaká­ción, benépesültek az iskolák, javában folyik a pedagógus és diák számára egyaránt komoly munka. Az életrehívása óta eltelt több mint három hónap alatt bizonyára kialakította működési rendjét a pedagógus pártbizottság. Milyen főbb célokkal, feladatokkal látott munkához a testület, melyek ténykedésének első tapasztalatai? — Ezekkel a kérdésekkel kerestük fel a Széchenyivárosban Kovács Gyulát, a pártbi­zottság titkárát. Az aznap délutánra összehívott végrehajtó bizottsági ülés utolsó előkészületeivel foglalatoskodó titkár, láthatóan jónéven vette az érdeklődést. Alighogy leteleped­tünk, mondanivalóját friss tapasz­talattal kezdte: — A minap megtartott titkári értekezleten például tizenhét kér­dést vitattunk meg, teljes egyet­értéssel. Pedig a számos, egy-két mondattal tisztázott felvetés mel­lett, hat nehéz feladatról értet­tünk szót az alapszervezeti titká­rokkal. Korábban kevésbé volt mód a sok pártszervezet között a pedagógus alapszervezetek diffe­renciált irányítására. Ennek a le­hetőségnek nagy a jelentősége. Testületi üléseinket az aktiv, al­kotó vita jellemzi. A formális leg­feljebb a jegyzőkönyv, amelyet mégis csak fontos vezetni. — Ezek szerint kialakult a pe­dagógus pártbizottság működési rendje, s ha jól sejtem, a párt­életben nem volt nyári vakáció. — Első ülésén a főbb feladatok és munkamódszerek tisztázásával együtt, működési rendjéről dön­tött a pártbizottság. Ugyancsak ki­dolgozta munkatervét a két — pártépítési és agitációs-propagan- da — munkabizottság is. A párt- bizottság és a végrehajtó bizottság tagjai, akik tehették, táborokat látogattak a nyáron és természe­tes, hogy konkrét segítséget is ad­tak — válaszolta Kovács Gyula. Aztán a pedagógus pártbizottság rendeltetésének, főbb feladatainak fejtegetésébe kezdett. — A legfontosabb az iskolai pártszervezetek alapvető felada­tának: a nevelő-oktató munkának a segítése. A pedagógusok új ne­velési dokumentumok, új tanter­vek, tankönyvek alapján láttak munkához. Ez a tény önmagában is akkora szemléletváltozást igé­nyel, amit pillanatnyilag talán fel sem tudunk mérni kellően. A mai gyerekek az ezredfordulón' mun­kába állnak, a tudományos techni­kai forradalom a nyakunkon, nap mint nap új követelményekkel állunk szemben. Ahhoz, hogy a gyerek alkalmas legyen a szak­maválasztásra, széles körű felké­szültséggel rendelkezzen, és igé­nyes legyen, nélkülözhetetlen a pedagógusok szemléletváltozása. Az, hogy értsék és magukévá té­ve, érvényesítsék az új dokumen­tumok szellemét. Ha a kereskede­lemből veszünk példát: ott vannak a tanuló gyerekek, a jövő keres­kedelmi dolgozói. Az ABC-üzlet polcain az üdítő italokat vasta­gon lepi a por; ez ugye, nem kul­turált kereskedelem... Nos, igényt ébreszteni, hogy az természetessé váljon — ez alapvető célja a nevel ő-oktató munkának. A ne­velés hangsúlyozása pedig nem véletlen. Nincs könnyű dolga a pedagó­gusnak. hisz a jelenlegi negyvenes osztálylétszám mellett az ideális kiscsoportos oktatásról álmodni sem lehet. Am sokat tehet a csa­lád. Akit otthon serkentenek, fel­adatokkal bíznak meg, az a gye­rek előnyt szerez. Aki ehhez nem szokott hozzá, milyen emberré vá­lik,. hogyan dolgozik majd az ezredfordulón ? Vegyük a tehetséggondozást. E célból a tantervi feladatok diffe­renciált, hatékony, magasszintű megvalósítására kell ösztönöznünk. Arra, hogy például az a kisiskolás akinek pocsék az írása, a hangos olvasása szintúgy, de egy újság­cikk tartalmát ragyogóan vissza­adja. valóban kapja meg a segítsé­gét az értelmi, a másik a manu­ális tehetsége kibontakozásához. A pedagógusok szemléletváltozá­sa mellett azonban igen lényeges, hogy a szülők szemléletének vál­tozása is bekövetkezzen, ne fogja fel tragédiának például egy orvos­szülő, ha fiából „csak” autószere­lő, vagy éppen esztergályos válik. S a munkahelyen sem elég csupán a bérgazdálkodás, s hasonló szem­pontok szerint szinten tartani a létszámot, hiszen, hogy a gyerek elemi igényévé váljon^ az iskolá­ban megkezdett törekvést szakmai képzéssel, továbképzéssel szüksé­ges folytatni. Mindez szerves egysége megér­tést és türelmet is kívánó, nagy feladat. Ugyanígy említhetem azonban az ifjúságpolitikai és a közművelődési határozatból adó­dó feladatainkat. Az iskola nyitott­ságának értelmezésében is jóval túl kell jutnunk az egy üzem, egy iskola, vagy éppen az egy osztály, egy brigád mozgalmának körén. Kecskemét pedagógusai a város legnagyobb és a legszélesebb tö­megkapcsolattal rendelkező értel­miségi rétegét alkotják. Nagyon fontos tehát, hogy ne csak a társa­dalom segítségének elfogadására legyenek nyitottak, hanem adja­nak is. A tantervi feladatok ellátá­sa mellett fokozódjék a közéleti aktivitásuk, akár, ha a lakásszö­vetkezetben történik is az, vagy a népfrontmozgalomban. Egyéb­ként ez utóbbira számos szép példát adnak a pedagógusok a ka­tonatelepi, ménteleki, szarkási iskolában. Ehhez a feladatsorhoz tartozik a politikai munka eszközeivel an­nak elérése, hogy ne csak azt tud­ják a pedagógusok, hol található a naiv múzeum, hanem például a Kelemen László Színpad munká­jához is hozzá tudjanak szólni; ne legyenek közömbösek a kiállítá­sok, a különböző fórumok iránt; rendelkezzenek naprakész város- politikai ismeretekkel. Csakis ily módon fokozódhat szerepük a vá­ros kulturális karakterének ala­kításában — erről egyébként a januári ülésén tárgyal majd vég­rehajtó bizottságunk —. segíthetik a mind bonyolultabbá váló élet­ben elsősorban a szülők eligazo­dását. Hisz egy jó családlátogatás, ahol nem csak a gyerekfői esik szó. olykor többet ér, mint ki tud­ja hány vitakörön való részvétel. S mennyi mindent nem említet­tem még! Azt például: nem kis mértékben a pedagógusok nyitott­ságán, reagálókészségén múlik, hogy az iskolák rendelkezésére ál­ló lehetőségek kiegészüljenek a társadalmi szervezetek lehetősé­geivel, ne számítson érdekesség­nek, hanem váljon természetessé például a Tudomány és Technika Házában megtartott rajzóra. Sze­retnénk elérni, hogy a közművelő­désben dolgozók közelítsenek az iskolához, szeretnénk feleleveníte­ni néhány jó hagyományt, így a színművészek vezette szakköröket. Nos. mindezek szem előtt tartá­sa szabja meg pártbizottságunk feladatait. A végrehajtó bizottság novemberi ülésén például a XII. kongresszus, illetve a megyei, vá­rosi pártértekezlet határozatainak végrehajtására készült feladatterv­ről dönt. — Hogyan fogadták az önálló pártbizottság létrejöttét a pedagó­gus alapszervezetek, miként véle­kednek működésének első tapasz­talatairól? — A pártbizottsághoz tartozó húsz alapszervezetben máris egy­behangzó az a vélemény, hogy a közvetlen kapcsolat több segítsé­get jelent. A megnyilatkozások nemcsak a párttagok, a párt-tiszt­ségviselők, hanem a pártonkívüli kollégák részéről is kedvezőek. Már érzékelhető, hogy az óvodák­ban dolgozó társaik gondjával együttéreznek az általános és a középiskolai pedagógusok. Mint ahogyan a Katona Gimnázium fel­újítása is közös ügy, mindenki ér­deklődéssel kíséri. A Széchenyivá­rosban működő három iskola, kommunista pedagógusait egy alapszervezet tömöríti. A három intézményben az azonosságok mel­lett akadnak eltérő gondok, de javuló az együttműködés a három iskola között, s ebben elvitatha­tatlan a pártszervezet szerepe. Végül az is előremutató, hogy a pedagógus alapszervezetek vá­rosszerte törekednek a lakóterü­leti pártszervezetekkel — így a műkertvárosi és a VI. kerületi — való együttműködésre olyan célok érdekében, mint a virágos Kecs­kemét mozgalom, a gyermek- és ifjúságvédelem, vagy éppen a kul­turális és sportprogramok szerve­zése. Perny Irén ■Äfe--­na pin mite CTE BÉn THRU-FANTASZTIKUS REGÉNY (13.) — Dán, édes Dán ... dehogy­is ... nem erről van szól. Csak olyan rossz ez a titkolózás... Azt hiszed, nem láttam rajtad, hogy mennyire > figyeltél, s mennyire örültél minden mondatomnak, amit Máriáról és Foxmanról mondtam? Láttam bizony. Dán, ne titkolózzunk egymás előtt. En nem bírom a titkolózást. Gyűlö­löm. Jobban gyűlölöm, mint a ha­zugságot. Dán, én mindenben se­gítek neked ... Annyira szeretlek, Dán, annyira! És lesz kisgyere­künk ... Fiú lesz, ugye? Vagy kis­lány! Nagyon fog téged szeret­ni... — Attól félek, fiú lesz. És kö>- szőnöm, hogy segíteni akarsz. Bort kérsz? Tölthetek? — Igen. 45. Mária hazaérkezik, József nya­kába roskad. — Te még mindig itt vagy? Nem is voltál otthon? Nem dol­goztál semmit? — Nem. — Mi van veled? Beteg vagy? 'Főzzek teát? Tudok mindenféle gyógy teát csinálni! Bizony-! Al- gernonnak adtál enni? — Adtam. Te, Mária! Algernon érti a beszédet? — Nem. Hogy értené? Én se értem az egerek beszédét... Mi­ért? — Olyan furésa volt... Azt mondtam neki: „Gyere, Algernon, feküdj le te is. Gondolkozzunk. Fekve a legkönnyebb gondol­kozni.” — És? — És akkor Algernon fogta magát, és lefeküdt. — És? — Aztán semmi. Fölkelt, be­ment a helyére, néha adtam neki sajtot, aztán feküdtem tovább, és gondolkoztam. És te? — Én dolgoztam. Nehéz na­pom volt. De megérte. Holnap szabadnapunk lesz... Illetve csak nekem lesz szabadnapon. Foxman elengedett... — Miént? — Csak. Majd elmondom hol­nap. És te min gondolkoztál? — Nem is tudom. Az egészen. Érted, Mária? Az egészen. — Nem egészen értem... — Tudod jói, hogy hivatalosan rákkutató vagyok... dehát az semmi. Hiszen nem egyetlen be­tegséget kell gyógyítani akkor, amikor az egész világ, az egész emberiség beteg. Ha a rákossá­got, a rákbetegséget mint túlbur­jánzást fogom fel, akkor eszem­be jut, hogy az emberiség sem tesz egyebet, mint burjánzik. Egyre butább, egyre ostobább, egyre léhább embermilliók szü­letnek. Egyre közönyösebbek, egyre képzetlenebbek. — Igaz. Ez igaz. De ott a Gén­bank. Ott lehet kapni egészséges, értelmes utódokat. — Igen, de most nem erről van szó. Hiszen a Génbank sem tud­ja megakadályozni, hogy teljesen szervezetlenül burjánozzon az emberiség... valami felé, vagy valami elől... én nem tudom. Nem tudja megakadályozni, hogy egyre újabb és újabb állomására érjünk a civilizációnak... hiszen a Génbank is csak egy állomás... ki tudja, mi vár ránk a jövőben? Milyen módját találjuk ki a sza­bályozásnak? Hogy eazel aztán újabb, bonyolultabb utakon-mó- dokon tehet majd 'Ugyanazt sza­bályozni? Nem baj! Majd rájö­vünk a bonyolultabb módszerek­re is. És azok se lesznek tökéle­tesek, és közben fogy a humusz, a televény, mert gyűlik a mű­anyag, fogy a levegő, mert egyre mérgesebb gázokat bocsátanak ki a műanyagégetők, és folyamatosan fogy az energia, mert a műanya­gok előállítása kerül a legtöbb energiába, és fogy a Napimért a műanyagot nem érdekli a Nap, a fény, az asszimiláció és a disszi- miláció, a műanyag sötétben épp­úgy él, mint a világosban, a fény­ben: él, mert pusztít minket, ez az egyetlen funkciója, mert lát­szólag mindenre jó, mert látszó­lag mindent pótol, mert éppen olyan, mint az igazi anyag, csak az a különbség, hogy nem tudjuk megsemmisíteni. Az igazi, a va­lódi anyag, a Föld belseje kiürül, az óceánok elszennyeződnek, a 'levegő súlyosodik, és fogy belőle az oxigén... Igen, Mária. Ezt gondoltam végig, s azt találtam, hogy a Föld valódi anyagai harc­ban állnak a műanyaggal, és ez a harc eldőlt: vesztettünk. Az egész Föld lassan elrákosodik... — József! Ez gyönyörű teória! Írd meg, édes Józsefem, írd meg, add ki, és meglásd, híres, nagy tudós leszel. Híresebb és nagyobb mint Foxman! — Hagyd azt a szenilis vén bolondot... és hagyj ezzel az egész tudóskodással. Mire megyek a teóriámmal, ha nem tudom be­bizonyítani? És hiába tudom eset­leg bebizonyítani, az egész fejlő­dési elvet nem tudom megváltoz­tatni. Nem lehet az emberiséget meggyőzni arról, hogy felejtse el a kereket. Ugyanúgy nem lehet még szóba se hozni előtte, hogy felejtse el a műanyagokat. Hiába írnék én akárhány könyvet a műanyagok ellen, azok tovább hó­dítanának. A fejlődést nem lehet megállítani, mondják, és közben a romlást, a pusztulást, az elrá- kosodást nem lehet megállítani! — De József! Valamit akkor is tenni kell! — Ahhoz sok szerencse kelle­ne! Nagyon sok! Ha a műanya­got, mondjuk, át lehetne alakí­tani fává! El tudod képzelni? A műanyaghulladék helyére persze most ne erdőt képzelj. Életet, saj­nos, nem tud az ember semmibe se lehelni. De képzeld el, hogy a hulladékokat ném kellene elke­ríteni, nem kellene elégetni, — ha a hulladék magától elrohad­na! Ha a műanyagot olyan hatás érné, hogy képes legyen az el- rothadásra! Az lenne a csúcs! A tudomány új hajnala! — Ma, úgy látszik, ’ mindenki a csúcson járkál.. .' — Mi? Tessék? Nem értem. — Hát Foxman is ilyesmit ma­gyarázott ... — A műanyagokról, meg a rák­ról? — Nem, déhogy. Csak úgy érzi, hogy ő is eljutott a csúcsra. Ezek szerint, úgy látszik, két csúcs van. Legalább. — Hiába csúfolódsz... ha ezt megoldom, vagy ha csak egy hasz­nálható teóriát dolgozok ki a mér­nökök számára, már nem éltem hiába... Az egész emberiség sor­sa megoldódik... Ellhetünk to­vább a földön... Nem kell új bolygót keresnünk. Nem kell fél­nünk, hogy elpusztul a Föld. — Pedig van rá ok, elég... — Mire? — Hogy féljünk. Foxman is föl­talált valamit. De erről most nem beszélhetek. — Hogyhogy nem? Én beszél­hetek akármit, te meg nem? Ez nem igazság. — Majd holnap. Talán holnap. Alszom egyet, és okosabb leszek. Holnap elmegyünk kirándulni, és holnap elmondok mindent. Jó, szerelmem? — Induljunk el már ma. Ki­röppenünk a városból, járunk egyet, megalszunk egy vendég­házban, és holnap akkor nem kell idő az utazásra. Veszünk két csirkét, és megsütjük nyárson. Jó? — Jó. Tőlem? Indulhatunk. 46. Dán és Erzsébet előtt bíbor ra­gyogásban áll a vörös bor. Az asz­talt leszedték. Csendesen, elége­detten üldögélnek. — Jó volt a pisztráng? — kér­dezi Dán Erzsébetet. — Igen. Nagyon finom volt — Kár, hogy csak ritkán, és ke­vés helyen lehet kapni. — De miért? — Mert a pisztrángot nem lehet tóban tartani, csak friss, oxigén­dús patakvizben. S mint tudod, az oxigén egyre fogy. Csak a he­gyekben van elég... — Itt most elég... — Igen. Itt jó. Dán hátradőlt a széken, Erzsé­bet hirtelen meglöki. Majdnem elzuhan. — Odanézz, Dán! Mária... És egy fiatalember! — Hová mehetnek? — Nem tudom. — Meg kell tudni! Azonnal meg kell tudni! (Folytatjuk) az információközlésről A közlés, a jelek alkalmazá­r%k sa az emberiséggel egy­idős, de csak a legújabb korban nőtt olyan nagy jelentőségűvé, hogy kiállítással is hódoljunk ne­ki. Ez év végéig tart nyitva az Országos Műszaki Múzeum rende­zésében az információközlés tör­ténete című bemutató, amelynek a Munkásmozgalmi Múzeum adott helyet a Budai várban. Milyen eszközökkel, milyen tar­talmakat közölnek az emberek egymással? Egyszerű és összetett mondandónk ezerféleképp közöl­hető:, hanggal, füsttel, fénnyel... Az első betűírásoktól, papiru­szoktól a gutenbergi könyvsajtó modelljéig a kiállításon csak rövid folyosónyi az út, és az első nyom­dai betűszedő szekrény szinte semmiben sem különbözik a sok­helyütt ma is használatosaktól. Mégsem változatlan az informá­cióközlés sorsa. A nyomdatörté­netnek szentelt folyosó végén a fényszedésről csak néhány pros­pektus szerénykedik, pedig ez is forradalom; gyorsasága, teljesít­ménye összhasonlíthatatlanul na­gyobb a hagyományos eljárásoké­nál. Üj fejezetet nyitott az informá­cióközlésben az elektromágneses eszközök megjelenése. A vezetékes távíró az első ezek sorában, majd követi a világot napjainkra átszö­vő telex, amellyel bárkivel, a vi­lág bármely részén írásos kapcso­latba léphetünk. A kiállításon néhány lépés in­nen a századforduló kézikapcso­lású telefonközpontja, vagy a képrögzítés kezdeteiből látható fo­tómasinák. Szinte egymásra zsú­folódnak a találmányok és eszkö­zök. amint a valóságban is igen gyorsan elterjedtek; az újkor ka­pitalista társadalma hamar felis­merte a gyors hírközlés, illetve tá­jékozódás jelentőségét. Filmezés és televíziózás csak rö­vid fejezetként néhány érdekes muzeális tárggyal van jelen; az űrtávközlésnek pedig csak néhány • Római futár. 8 Régi kamera. sor, és színes kép jut. Az infor­mációáradat egyre szélesebb; de a közvetítő eszközök eltávolítják az egyes embert a forrástól: több és gyorsabb az információ, ám személytelenebb. Segítségünkre siet a számítógép, amely tárolni, és válaszolni ké­pes. A helyszínen képernyőre hív­hatók például a kiállítás adatai:' De a kiállítás ritmusának gyorsu­lása. a sokak számára felfoghatat­lan folyamatok, eljárások figyel­meztetnek; a fejlett rendszerek alkalmazásával az ember elszakad a közvetlen tájékozódás lehetősé­gétől, a tapasztalástól; az informá­lás felelőssége megnövekszik. K. T. AZ ÁSATÁSI IDÉNY MÉRLEGE Újabb leletek Gorsiumban Véget ért az idei ásatási idény ha?.ánk legjelentősebb római kori ásatásának színhelyén, a Tác melletti Gorsiumban, ahol dr. Fitz Jenőnek, a székesfehérvári István Király Múzeum igazgató­jának irányításával huszonhar- madik esztendeje vallatják a föld mélyét a múzeum régészei. Az idei esztendő újabb meglepetés­sel szolgált: Gorsium közponjá- tói keletre megtalálták a hajdani település városfalát. A két méter vastag építményt 35 méterenként hatalmas külső tornyok erősítet­ték, ezek közül egyet már sike­rült feltárni. A falmaradványokat és a tornyokat a következő évek­ben hozzák felszínre. Folytatták a korábbi években felfedezett leletek feltárását is: a város központjában egy negyedik századi épületet bontottak ki, amely alatt Gorsium közfürdőjé­nek maradványai voltak. A für­dő 16 méter hosszú 10 méter szé­les medencéjében a törmelékré­teg alól gazdag leletanyag került elő, többek között díszes falfest­mény-maradványokra bukkantak a kutatók, a művész kézjegyével. Találtak egy nagyméretű bronz­edényt, s értékes ékszerleletekre is bukkantak, karperecekre, s a gemmákkal díszített gyűrűkre. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom