Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-01 / 179. szám

1980. augusztus 1. 0 PETŐFI NÉPE • 3 A múlt héten lapunkban meg­írtuk: a BÁCSÉP különböző okok miatt abbahagyta a kiskunfélegy­házi iskola építését. Az üggyel kapcsolatban jó hírrel fogadott Ormándi János, a kiskunfélegy­házi városi pártbizottság titkára: több hetes szünet után folytatják a Petőfi lakótelepi 12 tantermes iskola építését. Így « remény van arra, hogy a leendő iskolába fel­vett 250 gyerek januárban birtok­ba veheti az intézményt, tehát a második félévben minden ibizony- nyal javul a helyzetük, mert nem kell nekik a város különböző ál­talános iskoláiba járniuk. Változtattak merev álláspontjukon Az előzményekről röviden: a BÁCSÉP szocialista szerződésben vállalta, hogy az iskola fő épüle­tét december 31-ig átadja. Idejé­ben megkezdték az alapozást, ösz- szeszerelték az elemeket, azután abbahagyták a munkát arra hi­vatkozva, hogy a vállalat erejé­nek nagy részét a paksi atom­erőmű, a megyei kórház, a BÁCS- HÚS és a budapesti lakások épí­tése köti le, emellett 250 szak­munkás elment a cégtől. A BÁCSÉP vezetői megkérték a kunszállási Álkotmány Terme­lőszövetkezet építő brigádját, hogy alvállalkozásban egy—másfél millió forint értékű kőműves- munkát végezzen el. A termelő- szövetkezet kőművesei elvállalták volna a feladatot, a közfalak ki­alakítását, az ajtók elhelyezését, de a BÁCSÉP úgynevezett maxi­mált árat, vagyis nagyon kevés pénzt ígért, ezért nem kötöttek szerződést. Mégis elvállalták Ezt követően a BÁCSÉP t arra kérte a várost, hogy szerezzen kőműves alvállalkozókat, mert másképp az iskolát nem tudja határidőre átadni. Tehát kész helyzet elé állították a város ve­zetőit, vagy keresnek kőművese­ket, vagy 250 gyerek elhelyezése a jövő évben is problémát okoz. A város párt- és tanácsi -veze­tői felkeresték a kunszállási Al­kotmány Termelőszövetkezetet, s Patyi Lászlónak, a közös, gazda­ság elnökének, elmondták az épü­lő iskolával kapcsolatos gondot, és segítséget kértek. Kaptak, egy feltétellel: ha reá­lis áron^ számol el velük a BÁCS­ÉP, tehát munkájukat megfize­tik. Á BÁCSÉP árajánlatot kért a termelőszövetkezettől és anya­giakban is sikerült megegyezniük. Á következő napon munkához látott tíz kőműves, s a megálla­podás értelmében augusztus 24-re a közfalakat elkészítik, az ajtókat helyükre teszik. így augusztus végétől lehetőség nyílik a továb­bi munkák végzésére, a víz- és villanyvezeték, a fűtőtestek szere­lésére. A belső vakolásra is találtak vállalkozót. A jászszentlászlói Jászszentlászló Termelőszövet­kezet építő brigádja november 1-től vállalná ezt a munkát. De ez késő, mert így nem tudják át­adni az év végéig az iskolát. Továbbra is gond A város vezetőinek az a kéré­se, hogy a BÁCSÉP bizonyos át­csoportosítással kezdje el hama­rabb a belső vakolást, és a jász­szentlászlói építő brigád novem­ber 1-től az iskola külső vakolá­sát kezdené el. Tehát csupán átcsoportosításról, a munka jobb megszervezéséről van szó. A BÁCSÉP augusztus elején ad választ, hogy a kérés­nek eleget tud-e tenni. Célszerű lenne... Tárnái László A kooperációk növelik a szövetkezeti termékek exportját öt évre szóló együttműködési szerződést kötött a HUNGARO- COOP az Egyesült Államok-beli Jaguár céggel, melynek keretében a szövetkezetek külkereskedelmi vállalata 20 millió dollár értékű felsőkonfekció-ruhát exportál. Az amerikai partner know-how-t, gépeket és technikusi segítséget nyújt a magyar termelőknek. Az együttműködés várható eredmé­nyeként a ruházati termékek for­galma a tengeren túli piacon éven­te 25 százalékkal emelkedik. Ez a megállapodás a harmin­cadik az olyan kooperációk sorá­ban, melyek az ipari szövetkeze­tek gazdaságos exportjának növe­lését szolgálják. A kőszegi és a kapuvári ruházati szövetkezet pél­dáiul a Triumph-céggel áll már jól bevált kooperációs kapcsolat­ban, melynek köszönhetően a HUNGAROCOOP-on keresztül az idén mintegy 7 millió nyugatné­met márka értékű női fehérne­műt készítenek exportra. A szom­bathelyi Savaria Ruhaipari Szö­vetkezet és a szolnoki Vörös Csil­lag Ruházati Szövetkezet az NSZK-beli Brühl cég férfinadrág­gyártó kooperációs partnere, a soproni Ciklámen Ruhaipari Szö­vetkezet és a gyulai Szabók Ipari Szövetkezete pedig az S-modelle cégnek készít női ruhákat, koo­perációs megállapodás alapján. A kooperációs kapcsolatok lét­rehozása mellett a HUNGARO- COOP saját pénzügyi alapjainak átadásával ás elősegíti a gazda­ságosan exportálható termékek gyártását. A külpiaci igények is­meretében az utóbbi esztendők­ben exportfejlesztés céljára hat­van szöyetkezetnek nyújtottak, összesen több mint 100 millió fo­rintos támogatást, melynek ered­ményeként ezek a szövetkezetek megötszörözték exporttermelésü­ket. Ennek hatása a HUNGARO- COOP külkereskedelmi forgal­mának növekedésében is érezhe­tő, az idén eddig már több mint 50 millió dollár értékű forgalmat bonyolítottak le, főként ruházati termékekből, kemping- és kerti bútorokból, sportcipőkből, népi iparművészeti cikkekből. Év végére a HUNGAROCOOP nem rubel elszámolású külkeres­kedelmi forgalma a tervek szerint várhatóan eléri a 100 millió dol­lárt, melyből a kooperációban gyártott termékek 30 százalékkal részesednek. (MTI) Hanglemez­újdonságok a Bartók- centenáriumra Bartók Béla 1920-ban elhang­zott, gépzongorára rögzített játéka is hallható majd azon a lemezso­rozaton, amelyet a Hungaroton Hanglemezgyártó Vállalat jelen­tet még jövőre a művész születé­sének 100. évfordulója alkalmából. A „Bartók a zongoránál” című, nyolc lemezre tervezett 'kiadvány azokat a korabeli felvételeket gyűjti csokorba a világ minden tá­járól, amelyeken a nagy zeneköl­tő tolmácsolja saját és más szer­zők műveit. A históriai érdekessé- gű sorozatban — amelyet Kocsis Zoltán és Somfai László szerkeszt — egy-egy Bartók-mű több válto­zatban is felhangzik .majd. így például az „Este a székelyeknél” dallama egy 1929-es magyarorszá­gi előadás mellett hallható lesz amerikai hangfelvételen és egy korai gépzongora tekercsről is. Négy díszes kötetben, műfajok szerinti csoportosításban, már az idén ősszel megjelenteti a Hunga­roton Bartók összes művét, jövő márciusra pedig a felújított „Élet­út” című emléklemezt. (MTI) Sárkánykaland D ár a fegyverek ™ három éve dö­rögtek, 1944 tavaszán mi gyerekek (akkor 13 éves voltam) még nem na­gyon tudtuk, mi a há- horú. Igaz, sokunknak apját vagy testvéreit be­hívták, de a front ak­kor még messze volt. Hallottuk, hogy a Du­nát éjjelente „rejtélyes” repülőgépek aknával szórják tele, megnehe­zítve a hajózást, főleg a Romániából Németor­szágba tartó olajszállító tankhajók útját. Ha uszályok felrobbanósáról érkezett hír, a Dunára mentünk, néztük a men­tési munkálatokat, vagy amint a lekapcsolt uszály alámerült. Az aknakutató német repülőgépek és a ma­gyar folyamőrség akna- kutató hajói elhozták nekünk a háborút. Mi azonban — mint minden gyerek — ezekben a ne­héz időkben is elsősor­ban játszani akartunk. Emlékszem, ragyogó május eleje volt. Valaki azt tanácsolta, építsünk sárkányt (akkor még a repülőmodellezés, főleg falun, ismeretlen volt). Nádból, papírból, csi­rizzel elkészült egy-két nap alatt a sárkány. A szokott 50—60 centimé­ter átmérőnél négyszer- ötször nagyobbat építet­tünk. Nyolcszögletű, két és- fél méteres óriást, új­ságpapírszeletekből ké­szült 3—4 méteres fa­rokkal. Mindenki „beszállt” ilyen-olyan zsineggel, madzaggal, ki, mit tu­dott szerezni. Az össze­kötözött eresztőzsinór hatalmas gombolyaggá formálódott. Nagy izga­lommal vártuk a fel- eresztést. Végre jó szél kerekedett. Nem túl erős, nem is gyenge. Pont sárkányeresztésre való. Vittük a sárkányt, alig vártuk, hogy alkalmas területet találjunk, ahol nem akadályozzák a fák a nagy manővert. Vég­re a „nagytöltés” és a „kistöltés” között lel­tünk egy elég nagy sík területet. Szél ellen for­dítottuk a sárkányt, ki­csit futottunk vele, és lassan elengedtük. Köny- nyen ülte meg a szelet, s egyre magasabbra szállt. Gyorsan fogyott a zsi­neg. Még közben is ér­kezett némi utánpótlás, amit a gombolyag végé­hez erősítettünk, s még magasabbra tudtuk fel- küldeni repülő szerkeze­tünket. V égül elfogyott a ’ zsinór. Ekkor már több száz méter magas­ban járt sárkányunk. Libegett a szélben, s a lemenő nap fénye meg­megcsillant rajta. Néz­tek, nem tudtunk betel­ni a látvánnyal. Egyszercsak feltűnt az úton két csendőr. Nem is nagyon figyeltük őket, csak akkor szeppentünk meg, amikor mellénk ér­ve leszálltak a kerék­párról és ránkripakod- tak, hogy azonnal húz­zuk le a sárkányt. Nem nagyon- értettük, hogy miért, de kérdezni nem mertünk. Elég lassan ért földet, de a csendőrök megvárták. Aztán az egyik csend­őr nekiesett, kitépte a kezünkből, és addig ta­posott rajta, míg meg­semmisítette nagyszerű művünket. egdöbbenve néz- tűk a „hadműve­letet”, de szólni termé­szetesen most se mer­tünk. Volt aki sírva fa­kadt. Akkor a két rendőr kerépárra ült, és mint aki dolgát jól végezte, elkarikázott. De még fi­gyelmeztettek bennün­ket, hogy többet elő ne forduljon ilyesmi, mert nem ússzuk meg szára­zon. V A rendőrök távozása után megjött a hangunk, szidtuk őket, de tovább­ra sem értettük, miért zavarta őket a mi játé­kunk. Másnap kidoboltatták n csendőrök „hivatalo­san” is, hogy sárkányt ereszteni büntetés terhe mellett tilos, mert meg­téveszthetik vele a ható­ságokat. Továbbra se ér­tettük, de a felnőttek — talán a csendőröktől, vagy a községházáról kiszűrődött értesülés nyomán — azt mondták, hogy ejtőernyősnek néz­hetik a sárkányt, azért nem szabad. Akkor a legtöbben mosolyogtak ezen. A Duna mentén nem voltak ellenállók. Itt a partizánharcra a terepviszonyok sem a legalkalmasabbak. Ez az egész „sár­■*-' kánykaland” ré­gen a feledés homályába merült emlékezetemben. Hogy újra eszembe ju­tott, ez a közelmúltban megjelent „Fegyverrel a hazáért’” című könyv­nek tulajdonítható. A könyv alcíme: „Magyar ellenállási és partizán­harcok a második világ­háború idején.” A 10. oldalon a követ­kező sorok olvashatók. „Gondot okozott a né­meteknek az a Bács me­gyéből érkezett hír, hogy a szövetségesek repülői néhány nappal a jelen­tés készítése előtt, 1944. május 11-én Foktő kör­zetében kilenc tartályt dobtak le fegyverrel, lő­szerrel, szabotázsanyag­gal megrakva.” A 62. oldalon levő térképen is fel van tün­tetve Foktő mint ejtő­ernyős akció színhelye. Az eddig megjelent iro­dalom a kalocsai járás területéről nem közölt még ilyen vonatkozású adatokat. T égvonalban csak néhány kilométer Foktőtől Dunapataj, ahol a sárkányeresztés vétké­be estünk. így több mint 35 év után megoldódott a „rejtély”. Megtudtuk végre, hogy miért voltak a csendőrök annyira en­gesztelhetetlenek a sár­kánnyal, s miért kellett szegénynek az egyetlen sikeres próbaút után megsemmisülnie. Mező István alezredes Kocsikísérő voltam Alulírott, Szabó Pál Mik­lós igazolom, hogy a Bács- Kiskun me­gyei Zöldség- Gyümölcs Ke­reskedelmi Szövetkezeti Vállalat 59-es számú bélyeg­zőiét átvettem. 1980. július 29 Kezdjük hát. Kedd, kora 1 reggel. Az el- Jfam ső fuvarral a ipji Kecskeméti Konzervgyár 2-es telepére indulunk. A szakzsargon szerint originál barackot vi­szünk. Van eb­^}en.. ^ • Tájkép csata gyonyorűszep aranylótól, a keshedt, alig zöldig — de ládán­ként úgy ahogy, elkülönítve. Konszignáció. A barack hivata­los számlabeli kísérője. Harminc százalék kiváló minőség, negy­ven százalék közepes, harminc százalék alig... az annyi, mint száz... mehet! — Egyenesen, aztán jobbra, il­letve nem, balra menjenek — ka­pom az ukázt a gyárban. Targonca. Első rakodólap le. A második is ... sőt a harmadik. — Ez a baraak nem barack — mondja az áruátvevő. Telefon. Summázva: A múlt hé­ten már megállapodtunk, hogy így nem küldik. Nincs aki szét­válogassa. Az áru különben szép, igen! Szortírozásra visszakül­döm ... A kocsikísérő: — Az istenért. Fele lent, fele fönt. Ne csinál­ják, csak plusz költség. Az egyes minőségből legyen hármas, talál­tak 4 ezret... még mi is haladunk. Még előttünk áll egy kazincbar­cikai fuvar. Az átvevő szíve meglágyul. — Rendben, de utoljára! Ötödik, hatodik, hetedik rako­dólap le. Jönnek a laborból is. — Ezt a szemetet 'honnan hoz­ták? A kocsikísérő: — A ZÖLDÉRT- től, kezét csókolom! — Ez alkalmatlan befőttnek — mutat a hölgy egy valóban hibát­lan minőségű láda barackra. — Már ne haragudjon, de ha csak erre az egy stájglira gondol, akkor egy magyar szabványt, ha lehetne... A fehér köpenyes átvevő kré­tával hadonász. összefirkálja a ládát — Ha ez sem felel meg befőtt­nek, akkor mi a jó maguknak? — Ne hangoskodjon kérem a kocsikísérő előtt — így a laboros. — Jakabszállásra mennek, ott megpakolnak rakodólap nélküli Á, valamint B és C minőségű őszi­barackkal. Utána visszajönnek, megnézzük az árut, átkonszignál­juk, s irány Kazincbarcika — kapjuk a parancsot. után... szeretnék a ZÖLDÉRT édesanyja lenni, amit az kap, mert egyik napról a másikra 19-ről levitte 11 forintra az Á barack felvásárlási árát. Por, meleg, izzadság. Mintha millió tű szúrna. Fél kettő múlik, mire befejezem a rakodást. Az árut szorosan lekötjük kenderkóc kötéllel... Konszignáció. Á barack kilója 11,60, B 9,60, s a C 7,60-at ér. Kirendeltség. Ojabb konszigná­ció. Jele, száma A.l 21395. A ba­rack 17, B 15, C 12 forint. Irány Kazincbarcika! Nagykőrös előtt belerohanunk egy záporba. Legalább nem lesz súlyhiányunk az átadásnál. — Megtenné, hogy venne gyufát — mondja az ifjú sofőr Cegléd után. — Cigink van, de gyújtónk alig. Lassítunk. A motor, isten tudja hanyadszorra, leáll. Nincs alapjá­rat. A fűszerboltnak vélt üzlet va­lójában tejivó. Ott előz meg ben­nünket egy hatalmas Kamaz tré­ler. ötven, ötvenöttel mehet. Jász? apáti után végre előzhetünk. A nagy dög kocsi teljesen elfoglal­ja az út felét. (A „sztrádaszéles­ség” : lemértük, 6 méter!) Index balra. Lassan már mö­göttünk a tréler, amikor az IFA lekap a bal oldali útpadkára. Egy sártócsa. Úristen!... Repülünk. Ösztönösen (míg élek nem felej­tem el a mozdulatot) feszítem ma­gam a kocsi ülésére. Már a mély árokban vagyunk. Majd repülünk ismét, de most már oldalt... Egy pillanatra sötétség. Az IFA kasz­ni teteje ráfeküdt a motorházra. A sofőrt nem látom. Felül éles sistergés. A feje tetején áll min­den ... A nyakamba forró lé folyik. Próbálok menekülni a három te­nyérnyi résen, elsőre nem sikerül. — Élsz? — hallom a roncsok alól. — Élek! — felelem azonnal. Emberek jönnek. Tegeznek. Jól­esik. Érzem, hogy a fülem mögött valami meleg, meg az oldalam is fáj. A könyököm és a térdem ... És a srác! Kínlódunk hárman, nem tudjuk kihúzni. — Rohanok a mentőkért... • — Élsz? — Elek! el, hogy mi történt tulajdonkép­pen, s hogy élünk. Egy pocakos sofőr a roncsok kö­zött matat. Egészséges őszibarac­kot keres. — Azonnal menjen onnan! — mondja egy Aróból kiszálló szem­üveges férfi. Majd az út széléről szemléli a roncsot és a barackot. — Melyikük volt a kocsikísérő? — Én vagyok! — mondom ha­tározottan. — Nem irigylem magát bará­tom. Holnap tíz előtt nem jö­vünk ... — Én Sztánóczki elvtárssal nem ebben állapodtam meg telexen. — Honnan telexezett maga? — Ez legyen az én titkom. Ha visszakérdezhetek, ki ön tulajdon­képpen? — Én vagyok a kirendeltségve­zető. — És miért utazott száz kilo­métert? — Hogy intézkedhessen»... — S mit szólna akkor, ha maga ült volna ott a jobb ülésen? — Miért ültem volna én ott? — Végső soron igaza van ... A kirendeltségvezető sofőrje megsajnált bennünket. — Itt van fiúk két pokróc, ott a szénakazal... meg itt van még egy kis kolbász. Kenyerem az nincs. Már reggel is éreztem, de most túl az első fuvaron, biztos vagyok benne, .hogy Traven halálhajójá­ra gondoltam, amikor felkapasz­kodtam a VOLÁN YD-94-57-es forgalmi rendszámú kivénhedt IFA-jára. Hogy az ajtót nem le­het becsukni az a kisebbik baj. de az embernek lépten-nyomon olyan érzése támad, mintha az öreg jószág menten szétesne alat­tunk ... — Ez még a java — védi gépét a húszéves legény. (Augusztus 8- án lesz 'kéthónapos a jogosítvá­nya.) — Van úgy, hogy nyolc ko­csit kér a ZÖLDÉRT a VOLÁN- tól, az ki is állítja, mind a nyol­cat, de abból négy még a telepen kileheli a lelkét... Jakabszállás. Felvásárlótelep. — Ne ide jöjjenek, hanem a mellettünk levő másikra ... A másik telep. — Ott a barack, taroljanak ide, a segítség jön ... Két tizenkétéves srác adogat­ja a ládákat. A pilóta is segít. Ügy 300 láda már fent lehet a kocsin, amikor... — Maguk mit csinálnak? — Rakjuk a barackot. — Nem innen kell, hanem a másik telepről. Miért nem kér­deztek meg engem? — mondja egy testes férfi. — Mert nem láttam a homlo­kára írva, hogy főnök... A gyerekekhez: — Uraim! Hallottátok a bácsi mit mond. Tudjátok hol a helye a baracknak, rakjuk szépen vissza. Dühösít a feleslegesen végzett munka. A másik telep. Ügy két óra múlva... Az biztos, hogy nem Mentős, az agyongyűrött fülke előtt. — Ti innen ki? Válasz: — Mi innen ki! — Ez nem igaz... Benzin és jód. — Kórház? —Nem kell!... • A rendőr: — A baleset időpontja? — Négy óra ötvennyolc perc — mondja a tréleres. A mentőket kérem meg, érte­sítsék Kecskeméten a ZÖLDÉRT- et és a VOLÁN-t. Megígérik ... Hat óra tíz. Alig veszem észre, hogy a sofőr is, meg én is reme­günk, mint a nyárfalevél. — Nyugi, most jön 'ki rajtatok az ideg — mondja egy öreg pilóta. Telefonálni kellene. A postás­kisasszony háromszor is kísérletet tett, de a kecskeméti posta nem jelentkezik. Talán telexen ... Telex: MÉK-kirendeltség, Kecs­kemét. — Kécskefalvi Sándor osztály- vezetőt, Masir József főosztályve­zetőt vagy a kirendeltségvezető elvtársat keresem. — Sztánóqzki György telepveze­tő vagyok. — A pilóta belefordult az árok­ba. Különösebb bajunk nincs. Na­gyon örülnénk, ha értünk jönné­tek. Jászapáti után kb. 4 kilomé­terre Heves felé, a 31-es úton. A VOLÁN-t értesítettük', egy személygépkocsi elindult kb. fél órája értetek. Mentés, saját kocsi is útban van. Nyolc óra van. Semmi. Fél ki­lenc. Vagy századszorra mondjuk A kirendeltségvezető körülbelül ötpercnyi tartózkodás után, jóval háromnegyed kilenc előtt úgy ahogy jött, elment. — Nézd testvér! — mondom a fiatal sofőrnek, frissen (újra?) született barátomnak — a pokróc kettőnknek kevés. Megpróbálok segítséget szerezni Kecskemétről. — Öreg! Én a cserkeszőlői el­ágazásig elviszlek szívesen — mondja egy makói pilóta. A cserkeszőlői elágazásnál az első kocsi megáll. Kormányváltós Moszkvics. A fara megrakva diny- nyével. Medgyesegyházáról jönnek. Tihanyba viszik. Elöl ketten. Fia­tal férfi és nő. Elmondom mi tör­tént. Harmadiknak behúzódok az első ülésre. A szabálysértést bo­csássák meg nekik a rendőrök!... Kecskemét. Szalagház. Éjjel egy óra. Kécskefalvi Sándor értékesí­tési osztályvezető lakásának ajta­jában elmondom mi történt dél­után. Csóválja a fejét, ez nem lehet igaz. — Hajnalban intézkedünk... Utóirat helyett. A konzervgyári fuvarért, a jaikabszállási másfél rakodásért úgy érzem megdolgoz­tam. Az érte járó összegre nem tartok igényt. Kérem a ZÖLDÉRT kirendeltségvezetőiét — bár ne történjék meg — de ha mégis úgy adódna, fizesse ki belőle azt az éjjeliőrt, aki gondolom szívesen strázsál majd a romok fölött a szerencsétlenül jártak helyett... , Szabó Pál Miklós Folytatják a kiskunféfógyjtázl iskola építését

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom