Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-14 / 190. szám

4 © PETöF! NÉPE • 1980. augusztus 1«. TUDOMÁNY - TECHNIK A „Ezerkezű” szerszámgép A VERSENYKÉPESSÉG FELTÉTELE A minőség alakulása a megye iparában A belföldi fogyasztói igények növekedése, valamint ter­mékeink nemzetközi'versenyképességének javítása egyre éle­sebben veti fel a termelés minőségi színvonalának javítását. Ezzel a témával az utóbbi években több párt- és kormány- határozat foglalkozott, a tennivalókat az MSZMP XII. kong­resszusa is erőteljesen hangsúlyozta. Alapvető feladat tehát a gyártmányok korszerűsítése, megbízhatóságuk fokozása, használati értékük gazdaságos növelése. Az elmúlt évtizedben a szer­számgépek tökéletesítésében két olyan irányzat volt megfigyelhető, amelynek célja az üresjárati idő csökkentése. Az egyik irányzat a vezérlő rendszerek mind nagyobb arányú elterjesztését tűzte ki cé­lul, a másik a munkadarabok gépi behelyezésére és kitételére, illetve továbbítására szolgáló mechaniz­musok, valamint a szerszámváltó szerkezetek elterjesztésére vállal­kozott. Azokat a bonyolult és drá­ga gépeket, amelyeken mindkét irányzat célkitűzései megvalósul­nak, megmunkáló központoknak nevezik. A számítógépes vezérlésű, automatikus szerszámváltójú meg­munkáló központok anélkül vég­zik el a műveletek egész sorát, hogy a munkadarabot más géphez kellene továbbítani. E géptípus megkonstruálásával tulajdonkép­pen óriási lépést tettek a szakem­berek a teljesen automatizált gép­park megteremtésének irányába. A képünkön látható amerikai gyártmányú „Mikwaukee-Matic —200” típusú megmunkáló köz­pont iskolapéldája a fejlesztési cé­lok következetes érvényesítésének. Az egyszerre több műveletet is el­végző számítógépes, numerikus vezérlésű gépmonstrum szerszám- tárában 28, 40 vagy 52 szerszám Miért pusztulnak Az UICN nemzetközi természet- védelmi szervezet „Vörös Köny- vé”-ben többszáz madárról, em­lősállatról és halfajról olvasha­tunk, amelyek az elmúlt száz év­ben kipusztultak, illetve a kihalás szélére kerültek. Az UNESCO LE COURRIER folyóirat 1980. májusi száma felsorol néhány okot, ami miatt egyes állatfajok populációi az utóbbi időben jelentősen meg­ritkultak. Nyugat-Európa atlanti partjai­nál elsősorban Bretagne vidékén nagyon megritkult a lunda és az ásólúd madarak populációja. Mindkét madár nagyon érzékeny az olajszennyezésre és ebben saj­nos, a hetvenes évtizedben az at­lanti partok bőven részesültek. Egyes európai állatfajok ritku­lását arra lehet visszavezetni, hogy földrészünkre más kontinensekről egzotikus állatfajokat hoznak be. Ezek részben kiszorítják a honos állatokat megszokott területükről, de az Is előfordul, hogy az álla­tokkal pusztító betegségek csírái érkeznek más földrészekről. Bizonyos állatfajokat az ember a tudomány oltárán áldoz fel. El­sősorban az orvostudomány és a gyógyszerészet Igényli a laborató­riumi állatok sokaságát. A máso­dik világháború után megfogyat­kozott a Rhésus-majom populáció A Moszkvában működő Higi­éniai Kutató Intézet javaslatait ima már a legnagyobb városok) köztük Moszkva és Leningrád férj lesz tésén ól is figyelembe ve­szik. Az Intézet munkatársai kü­lönös figyelmet fordítanak a vá­rosi' zaj problémájára. A városok •központi részében a zajszint eléri a 80—90 decibelt.. Az orvosok a •zaj hatásának tulajdonítanak «gyes ideg-, szív-, véredény és ihallásbetegségeket. ' Hogy objektív mutatókat nyer­jenek, a vizsgálatokat kísérleti és természetes feltételek mellett egy­aránt végzik: utcákon, lakóiházak­ban, gyermek- és gyógyászati in­tézményekben. Ilyen kutatásokat végeztek (Moszkvában, Bamaulban, Togli­attiban, Kujbisevben, Adler ban és más városokban is a fő közle­részére van hely. A 45X57 milli­méter méretű forgatható gépasztal 72 helyzetbe állítható. Palettacse­rélő berendezéssel kiegészítve rendkívül sok mellékidő takarít­ható meg e géppel: míg az egyik palettán folyik a megmunkálás, a másikon a következő munkadara­bot lehet beállítani. A megmunká­lási programokat ez a „sokoldalú” gép memóriában tárolja, ahonnan azok bármikor lehívhatók. A prog­ramok esetleges hibáit egy diag­nosztikus berendezés keresi meg és javítja ki. A gép reagálása a hibára annak nagyságától függ. Nagy hiba esetén az egész gép le­áll, közepes jelentőségű hiba a fő­tengelyt állítja le, egészen kis hiba előfordultakor pedig a gép csak jelez, de folytatja a munkát (a hi­ba kódszámát a gép természetesen minden esetben jelzi). A tudósok úgy vélik, hogy az automatizált géppark megterem­tésének ma már voltaképpen va­lamennyi lényeges feltétele adott, de e gépek tömeges alkalmazása olyan társadalmi-lélektani prob­lémák egész sorát vetheti fel, ame­lyek megoldása nehezebb lehet,, mint az elektronikai vagy mecha­nikai elvárások teljesítéséé volt. (KS) egyes állatfajok? • Képünkön: az olajszennyezésre nagyon érzékeny lunda. (KS) és újabban az övesállatok rendjé­be tartozó tátu. Utóbbi jóvoltából hatékony lepra elleni gyógyszert sikerült kiklsérletezni. További emberi tevékenységek, például a termőföldek túlszórása vegysze­rekkel, utak, városok építése, túl- vadászások okozzák még egyes ál­latfajok megritkulását., kedési utak, repülőtérek, vasutak és metróvonalak mentén, lakók körében. Minden esetben megál­lapították a megengedett zajszin- tet, amely hosszú időn át sem fejt ki kedvezőtlen hatást az emberre. Ma ezeket a normákat veszik ala­pul a városok általános rendezési ■terveinek készítésénél, lakónegye­dek építése és rekonstrukciója so­rán. • Ha a város átépítésére nincs lehetőség, bővítik a zajt nagy­mértékben elnyelő zöldövezteket. Ahol lehetséges, csökkentik a ne­héz teherkocsik forgalmát (külö­nösen éjszaka) vagy teljesen meg­tiltják. Ez elsősorban, azokra az utcákra vonatkozik, ahol gyermek, vagy gyógyászati intézmények vannak. Moszkvában például 38 olyan utca van, ahol éjjel tilos a tehergépkocsik közlekedése. Minőségi veszteségek A termékek gyenge minősége a vállalati gazdálkodás jelentős veszteségtényezője. A megyei székhelyű iparvállalatok és szövet­kezetek 1979. évi bevételeit pél­dául a minőségi hiányosságokból adódó veszteség több mint 75 mil­lió forinttal csökkentette. Ez más- félszerese a három évvél koráb­binak. 1979-ben a számvitelileg kimutatható veszteségek az ipar nettó árbevételének 0,4 százalékát, a vállalati eredményeknek pedig 7,5 százalékát képezték. Az ered­ményekhez viszonyított minőség­gel kapcsolatos veszteség aránya 42 százalékkal meghaladta az 1976. évit. A minőségi hiányossá­gok okozta veszteségek 96 száza­léka az állami iparban keletkezett, ahol a vállalati eredményhez vi­szonyított veszteség aránya nem­csak többszöröse a szövetkezeti iparénak, hanem jóval meghalad­ja a három évvel korábbit is. 1976—1979. között a minőségi veszteségek megoszlása jelentősen megváltozott. Csökkent a leminő- sítési értékveszteség, mind abszo­lút értékét, mind összes vesztesé­gen belüli arányát tekintve. Ugyanakkor fokozódott a többi tényező súlya. Csaknem háromszo­rosára nőtt a minőségi kötbér és több mint másfélsze'resére az utó­lagosan adott minőségi engedmé­nyek miatti veszteség. Száz tonna A minőségi problémákból ere­dő vállalati veszteségek különbö­zőképpen mutathatók ki az ipar egyes ágaiban. Azokon a területe­ken, ahol a termékek többségét osztályokba sorolják, a leminősí- tés okozta veszteség magasabb (például a könnyűipari vállalatok többségénél), mint az ipar más területein. Azokban az ágazatok­ban, ahol a termékeket nem so­rolják osztályokba, illetve ez csak a gyártmányok szűk körére vo­natkozik, a termékeknek az elő­írtnál gyengébb minősége nem je­lentkezik közvetlen pénzügyi vesz­teségként. Az egyes ipari ágazatok minőségi veszteség adatai tehát csak ennek , figyelembevételével értékelhetők. A könnyűiparban 1979-ben a minőségi hiányosságok 72 millió forint eredménykiesést .okoztak. Ez az egész ipar összes ilyen jel­legű veszteségének 95 százaléka. A minőségi veszteségek az elmúlt három év alatt az ágazatok közül egyedül a könnyűiparban emel­kedtek. Az 1979. évi veszteség több mint 60 százalékkal megha­ladta az 1976 évit. Az ágazat vesz­teségének közel 90 százaléka a gyapjúiparban és a cipőiparban keletkezett. Az összes minőségi veszteségen belül 40 százalékkal csökkent a leminősítési értékveszteség, s két­harmadával nőtt az utólagosan adott minőségi engedmény miattj veszteség. Feltűnően, mintegy há­romszorosára emelkedett a minő­ségi kötbér, illetve két- és félsze­resére az egyéb okok miatti mi­nőségi veszteség. Az élelmiszeriparban a minősé­gi veszteségek 1979-ben mintegy 2.4 millió forint eredménykiesést okoztak. Ez az ipar összes veszte­ségének 3,2 százaléka. A javuló tendenciára utal, hogy az élelmi­szeripar tavalyi minőségi vesztesé­ge alig több mint fele volt a há­rom évvel korábbinak? A nehézipar minőségi hiányos­ságból adódott vesztesége 1979-ben 864 ezer forint volt, 8 százalék­kal kevesebb, mint 1976-ban. Az ágazat pénzügyileg kimutatható minőségi vesztesége alig több mint egy százalékát képezte az ipar ösz- szes veszteségének. A Kiváló Áruk Fóruma A KÁF-pályázat elbírálása a vállalatok önkéntés jelentkezése alapján történik. A minősítés fel­tételei évről évre nagyobb köve­telményeket támasztanak a pályá­zókkal szemben. A vállalatok tö­rekvését nagymértékben befolyá­solja, hogy az embléma viselése nemcsak előnyökkel, hanem gyak­ran nehezen betartható kötelezett­ségekkel is jár. A gondot többnyi­re a folyamatos termelés és érté­kesítés, továbbá a pályázaton rög­zített műszaki-minőségi jellemzők szinten tartása okozza. A megyei székhelyű szocialista iparban a KÁF-embléma viselésé­re jogosult termékek száma 1976- ban 21, 1979-ben csak 14 volt. Ugyanakkor értékesítésük 1979- ben megközelítette a 95 millió fo­rintot, 4 százalékkal meghaladva a három évvel azelőttit. A KÁF- jelű termékek értékesítése 1979- ben az ipar összes értékesítésé-; nek mindössze 0,6 százalékát ké­pezte. E termékek kétharmadát az állami élelmiszeriparban, egy- harmadát pedig a szövetkezeti „egyéb iparban” gyártották. A szövetkezetek fokozódó aktivitását •jelzi, hogy a KÁF-os'termékeik aránya három évvel ezelőtt még nem érte el az egy tizedet.--Tavaly az. állami élelmiszeripar­ban gyártott KÁF-jeles termékek közel 60 százalékát a tartósító­ipar, 40 százalékát pedig a sütő­ipar értékesítette. Az arány az utóbbi három évben a sütőiparban nőtt. Mennyiségi szemlélet A minőség alakulása igen sok tényezőtől függ. A tapasztalatok szerint a minőségi hiányosságok­kal kapcsolatba^ a vállalatok többnyire anyaghiányra, anyaghi­bára, technológiai problémára, a dolgozók gyakorlatlanságára, kí­méletlen rakodásra, tárolásra, fél­reértésre, stb-re hivatkoznak., Megannyi objektívnak tűnő ok, illetve csak nehezen, hosszabb idp alatt elhárítható akadály. A mi­nőségi veszteségnek azonban van egy további, nem elhanyagolható oka is: éspedig a vállalatokat még ma is jellemző mennyiségi szem­lélet, ami az érdekeltségben is megmutatkozik. Az utóbbi évek­ben ugyan mind több vállalat át­tér a minőségre ösztönző bérezés­re (például Finomposztp, Alföldi Cipőgyár), ennek azonban még csak nagyon kezdeti jelei láthatók. Amennyire növekvő követel­mény a jó minőség belföldön, az exportált termékeknél fokozottan ez a helyzet. Egy-egy hibás szál­lítmány kárt okoz az egész nép­gazdaságnak, gyengíti piaci pozí­ciónkat. Exportunk növelését csak a minőségi követelmények eddi­gieknél jóval szigorúbb érvénye­sítésével tudjuk elérni. Dr. Wolfart Mária, a KSH közgazdásza NAPKÖZBEN Papírtenger i*at í3^Tr;^;"t r fvM Azok az irkák, amelyek nában elég gyakran eszembe jut­nak, nem a gyerekkor éveibe ve­zetnek vissza, hanem valamivel közelebbi időkbe. A tintaceruzával telerótt füzeteket úgy tizenöt-húsz esztendővel ezelőtt tsz-irodákban, tanácsházakon, pártszervezetekben láttam. Húsz (rangosabb h’elyeken negyven) lapjukkal az irattárat személyesítették meg, őrizve min­den fontos adatot, határozatot, el­intéznivalót. Azóta sokféle* szempontból fej­lődtünk. Magától értetődően lejárt a nehézkes írással teleszántott fü­zetek kora, ma minden valamire való helyen gépírónő van, szabá­lyos jegyzőkönyvek készülnek, a leveleket iskolában tanított hiva­talos formában vetik papírra, a je­lentések stílusa egyre jobban iga­zodik az előírt hivatalos nyelvhez. Megvannak hozzá a szükséges esz­közök is, egyre több a villanyíró­gép, a sokszorosító félszerelés. A diktált mondatok játszi könnyed­séggel kerülnek papírra. Időqként mintha a szükségesnél is nagyobb mennyiségben. Manapság már a legtöbb testü­letnél határozattal szabályozzák, mennyi lebet egy-egy előterjesztés terjedelme. Ezt vagy betartják, vagy se. Ma is előfordul valame­lyik választott testület tagjának regény vastagságú paksamétát hoz a posta a meghívóval együtt. * De kinek van arra energiája, hogy alaposan áttanulmányozza? Tudók olyan hivatalt, ahol min­den jelentést minimálisan három­szor gépelnek le. Egyszer lediktál­ja az előadó, majd bemutatja az osztályvezetőnek. 0 javítgat rajta, ezért át kell írni, mert Javított példányt nem kaphat kézhez a fő­osztályvezető. Az ő javításai után ismét gépelés következik, így me­het az igazgatóhoz, majd újból le­tisztázva kerül a felettes szerv postájába. Nemrég egyik tekintélyes ter­melőszövetkezetünk vezetőjétől kértem néhány adatot. Elfeledke­zett róla, pelig másnap külföldre utazott, a repülőtérre indulás előtt jutott csak eszébe. Nem baj, nyug­tattam, majd a könyveléstől, a közgazdasági csoporttól megké­rem a szükséges számokat. Le­gyintett, s felhatalmazott, nyúljak be az íróasztala fiókjába, találok ott egy kék fedelű füzetet, abban benne van minden, ami kell. Nem akarom követendő példa­ként állítani ezt az esetet — ám­bár kiválóan gazdálkodó szövetke­zet vezetőjéről van szó —, de ta­lán mindannyian széjjelnézhetünk a magunk háza táján: nem írunk, íratunk tele hivatalos szövegekkel túlságosan és fölöslegesen sok pa­pírt? N. Zs. ponty Harkakötönybol A bajai Űj Élet Halászati Termelőszövetkezet harkakötönyi üzemegységét, a harkakötönyi tórend- SjZert a 6Q-as évek elején építették. A 102 hektáros vízfelület kiegészül még öt tárolóegységgel és egy külső halággyal is. A harkakötönyi tónál ezekben a napokban komoly munka folyik. Most gyűjtik be az elmúlt év „termé­sét”. A nyári lehalászás során több mint száz tonna pontyot fognak ki a hálók. A háromnyaras hal át­lagsúlya egy kiló, egy kiló tíz dekagramm. Az elmúlt év eredményeiről, nehézségeiről be­szélgettünk Kálmán Dániel, főagronómussal és Sza­bó László, tógazdaság-vézetővel. A szikre, mezőgazdasági művelésre alkalmatlan területre települt tórendszerben intenzív pontyne­velés folyik. Emellett „előállítanak” még évente húsz tonna busát és 15 tonna amurt is. A halgazdaságban dolgozók hozzáértő munkáját dicséri, hogy egy ki­logramm hús előállításához keményítőértékre szá­molva 1,7 kilogramm takarmányt használnak* fel, A nagy, 66 hektáros tóra napjában indult útjára a ta­karmányszállító motoros, összesen 5 tonna kukori­cát szállítva. | A gazdaság vezetői úgy számolják, hogy a felemelt halárak most már biztosítják a hét—tíz százalékos nyereséget, amely megélhetésükhöz szükséges. Szóba került, hogy az idei tavasz és nyár nem kedvezett a haltenyésztőknek. A gyakori hőmérsék­letváltozás, a nagy légnyomásingadozás hatással van a halak fejlődésére. Ha zuhan a légnyomás, csökken a víz oxigéntartalma, kritikus esetekben „légszomj­jal” küszködnek a halak, s ha a vízben oldódó oxi­géntartalom 0,5 milligrammnál kevesebb literenként, akkor gyakori a fulladásos pusztulás. Számításaik - szerint a hideg április átlagosan 10—15 dekagramm . halhúst „vett el” egyedenként. Nehezen egyeztetik össze az ott dolgozók a környe­zet- és madárvédelmet a gazdaságossággal. Jól tud­ják, hogy a gém, a bakcsó, a kis kócsag, a kárókato­na és a sirály védett madár. Ugyanakkor tényként sorolják, hogy ezek a vízimadarak évente 12—15 tonna halat falnak fel, vagy halászás közben sérte­nek meg úgy, hogy azok, (belepusztulnak. Az üzemegység nagy tavát most lehalásszék. Rész­ben kényszerűségből, mert a rendelkezésre álló víz­Wb ■* 0 Ki tudja, hogy a Dongér szennyezte vizekben meddig lenyészthető az egyik legfehérjedúsabh húst adó halunk, a ponty? mennyiség, nem elegendő a halaknak. A lehalászás alatt álló tóról a vizet átszivattyúzzák egy másikba, hogy ott meglegyenek az uszonyosok életfeltételei. Elmondották, hogy hiába áldozatos munkájuk, a harkakötönyi tórendszer lassan halálra ítéltetik. A vízutánpótlást ugyanis a rendkívül szennyezett, Dongér-csatomából szerezhetik' csak be. Az idei ta­vaszon is 5 tonna amur bánta, hogy a tápcsatorna kénhidrogén-tartalma lényegesen magasabb volt, mint amennyit a halak szervezete átvészelt volna. Kiskunhalas ipari üzemei jórészt derítés, tisztítás nélkül engedik szennyvizüket a csatornába. Hiába a bírság, a Dongér vize attól nem javul. Ezek az üzemek akarva-akaratlanul jelentős (kárt okoznak. Mégpedig olyan területén az élelmiszer-gazdaság­nak, áhol egyre nagyobb támogatást érdemelnének azok, akik a fehérjeprogramban dolgoznak. Sz. P. M. • Az idén még jó eredményt válthatnak magukénak a harka­kötönyi halászok. (Straszer András felvételei) Harc a városi «aj ellen

Next

/
Oldalképek
Tartalom