Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-14 / 190. szám

1980. augusztus 14. • PETŐFI NÉPE •

5

Hajósi beszélgetések

Gazdátlan

tanulók?

f

Hagyományossá vált immár a nyaranta ismétlődő hajó" si, képzőművész tábor. Miután az idei véget ért, az illetékes közművelődési, művészeti szakemberek azon törik a fejüket: miként

lehetne a tavalyihoz hasonlóan, színvonalasan, ' vonzóan megrendezni azt a csoportos tárlatot, itt. helyben, amely méltóképpen, beszédesen adhatna számot a közös, gyümölcsöző alkotó tevékenységről. A táborzárás előtt néhány résztvevővel beszélgettünk. Az alábbiakban az ő vallomásaikból mutatunk be néhányat.

T***3

Mi

0 Pillanatkép a táborból.

Vass Csaba szobrász:

— Lajosmizsei születésű vagyok; nem idegen nekem ez a megye, a vidék. Először jöttem Hajósra, de ha rajtam múlik, nem utoljára. Fával régen szerettem volna dolgozni, most lehet benne részem. Sok-sok dolog miatt hasznos az együttlét. De jó a gondtalanság is. Mint a szülők gyermekeikről, úgy gondoskodnak rólunk a tábor szervezői, irányítói.

Marosfalvi Antal festőművész:

— <Én Szombathelyről jöttem; onnan, ahol jelenleg élek. Káldi János költő a barátom, akit Bács- Kiskunban ismernek a Forrásból is. A táj, a vidék sajátos arculata gyönyörű. A fák, a növényzet, a népi építészet egyenesen lenyűgöző. Inspirál, biztat, lelkesít, alkotásra késztet, sőt kényszerít. Véleményem szerint ez a csoportos alkotói tevékenység azt menti, ami országosan is pusztulóban van: a környezet eredeti, régebbi formáját. Egyébként csodálatos ez a nyüzsgés. Sok hasonló célzatú helyen voltam, de ez tetszik eddig leginkább. A legjobb, hogy másokkal együtt lehetek.

Wenträger Adolf festőművész:

— Harmadszor lehetek itt társaimmal, barátaimmal együtt. Aki ide ismételten visszatér, igazi örömmel teszi azt. Nem túlzás ma már azt mondani: a meghívás felér egy jutalommal. Jogosan érezheti bárki elismerésnek, aki e tábor lakója nyaranként. Nyitott a táborélet; a közönség láthat minket munkás-vágy átjár szórakozás, meghitt beszélgetés közben. Tevékenységünket — s ez jó dolog —, a lakosság érdeklődő figyelme kíséri.

Krebsné Tuska Zsuzsanna kerámikus:

— Jó, hogy eljöttem, szeretek itt. Látástól vakulá- sig dolgozom olykor. Én kevesebbet lehetek a szabadban, ám így is érdekes. Elég egy kicsi séta, hogy a látvánnyal feltöltődjön az ember. Szeretném, ha sok-sok éves múltra tekinthetne vissza egyszer majd a hajósi művésztábor.

Török Ágnes fazekasmüvész:

— Pozsonyból jöttem, s nem bántam meg. Sőt, eljövök máskor is, ha módom lesz rá. Kerti kerámiákat, vázákat csinálok. Ám nem ez az érdekes; inkább az itteni légkör, az alkotók, együttléte, közös törekvése. Nagyon jó itt lenni.

Nagy Kristóf fafaragóművész:

— Többek között azért is dicséretes kezdeményezés ez, mert a nemzedékek nagyszerű találkozóját

teszi lehetővé. Az óvodástól a nyugdíjasig — családtagok, rokonok, barátok is —, itt mindenki fest, farag, munkálkodik valamin. Az is felbecsülhetetlen, hogy naponta százak és százak kerülnek közelebb valamilyen formában a művészetekhez. A faragás, festés, rajzolás mellett van itt fazekasság, szövésfonás, játékkészítés és sok egyéb tevékenység. De a legnagyszerűbb, legáldásosabb, hogy mindez egy helyen kölcsönösen egymásra hatva.

Varga Mihály

Hirtelen azt hittem, hogy ■BmBHKwm.. .JHH nem jól hallok, nem jó látok. MCVgCS hclVZCt Hat .iskolára való gazdátlan

I» A GYAKORLATOT

gyében. Eny- MEG KELL FIZETNI

nyi mezogazgazdasági szakközépiskolában ugyanis kisebb-nagyobb bizonytalanságot okoz az ősszel kezdődő gyakorlati foglalkoztatás.

Ezek az intézmények szakmunkásképző jellegűvé váltak, ami annyit tesz, hogy az érettségi mellett a szakmunkás vizsga követelményeit is teljesíteniük kell a végzős lányoknak és fúknak. Fontosabbá vált tehát a gyakorlati képzésük, ami — összes költségével egyetemben — az úgynevezett bázisgazdaságokra hárul a két utolsó évfolyam, a harmadik és negyedik osztályok esetében.

De miből fizessék a szóban forgó gazdaságok a szállítást, a munkaruhát, az étkeztetést, a többlet- munkadíjat, s nem utolsó sorban a tanulmányi ösztöndíjat? Termelési költségként nem számolhatják el a kiadásokat Akkor 'hát a nyereségből menjen? Annak viszont kárát látnák a felnőtt dolgozók.

És miért éppen ők fizessék, amikor az érettségizett mezőigazdasági szakmunkásoknak csak; elenyésző része marad náluk dolgozni. Mindenkire igényt sem tarthatnának

Ennyiben találtam gazdátlan gyerekeket, ha egyáltalán lehet őket így nevezni. A valóságban színüket sem láttam, mert a tanépületek egyelőre kihaltak, a folyosókon és az osztálytermekben legföljebb festékfdltoktól tarkálló építők ügyködnek fütyörészgetve.

A helyzetük sem egyformán ad okot az aggodalomra. .Hiszen a Kiskőrösi Állami Gazdaság vagy a Bajai Mezőgazdasági Kombinát például az ösztöndíjuk kifizetését is vállalta. S ez nagy szó! A többi költséget valahogy ugyanis könnyebb elszámolni.

KILÁTÁSOK

A hat közül az egyik mezőgazdasági szakközépiskola Kiskunhalason működik, II. Rákóczi Ferenc nevét viseli. Mellette emeletes lakóházak állnak, szemben a kuruc vitézek emlékének szentelt tér húzódik. 'Az igazgatói iroda ablakaiból viszont messzebbre kell látni: egészen a gyakorló gazdaságok földjeire. Időben pedig előre: legalábbis az elkerülhetetlenül közelgő tanévkezdetere.

Márpedig a kilátás egyelőre nem túl rózsás — ezt lehet érezni Szabó Károly igazgató és helyettese, Lukács János szavaiból. Ami az első és második osztályos tanulók gyakorlati foglakoztatását illeti', sokkal nyűgödtabbak. Bővül és korszerűsödik a tanműhely. Igaz, szakoktató-hiánnyal kell számolniuk, mert az osztályok az eddigi kettő helyett, három csoportra válnának szét, hogy alaposabban megismerkedhessenek a lakatosmunkákkal, fúrással-fara- gással, hegesztéssel és a gyalupad- daL S a régi iskolatípus heti egy gyakorlónapját kettő váltotta fel.

Ennél is nehezebb feladat vár azokra, akik a szakmunkás jellegű középiskolai képzés további gyakorlati munkáival állnak szemközt. Ebben a rendszerben az idén jutottak el a növénytermesztő gépész és a mezőgazdasági gépszerelő tanulók a harmadik osztályig. Heti két napon át a többször emlegetett .Tbázisgazdaság- ra” 'hárul a foglalkoztatásuk. Egy- egy osztályba pedig több mint harmincán tartoznak.

SZÁMLA ELŐZETES

Két évvel ezelőtt már elkészült egy följegyzés a költség-számításokról. A szakközépiskola és az állami gazdaság 'igazgatója sorra vette a tételeket.

A harmadik és negyedik osztály ösztöndíja összesen 456 500 forint egy évre. A munkaruhák 95 200 forintba kerülnek. Az étkezési költségek több mint kétszer eny- nyit tesznek ki. A szállás — éjszakánként húsz forintjával — 160 200 forintba kerül. A szállítás 300 ezer, a tisztálkodás 40 ezer, a szakközépiskolásokkal való foglalkozás bérpótléka 100 ezer forinttal iratkozik föl az előzetes számlára.

A gépműhely szükséges átalakításával, s a gyakorlati képzés egyéb feltételeivel 'együtt a végösszeg bőven meghaladja a kétmillió forintot. A szakmunkás- képzési alapból várható juttatás ennek viszont csak a töredékét fedezi.

PATT-ÁLLÁS

Csoda-e, ha az állami gazdaság és a szakközépiskola együttműködési megállapodása mindmáig aláíratlan? Mert ez derül ki a lehetséges intézkedési, illetve a megoldást sürgető szint következő állomáshelyén, a megyei tanács művelődési osztályán,. Kiinger Adám irodájában. Az egyik sar- kalatos, vitatott pont a következő: „a gazdaságban gyakorlati képzésen résztvevő százhúsz tanuló ösztöndíját a gazdaság saját pénzügyi alapjából nem tudja fizetni. Amennyiben az ösztöndíj kifizetéséhez központi költségvetésből

I—harag nélimM

támogatást kap a gazdaság, akkor tudja vállalni az ösztöndíj kifizetését."

Egymást fojtogató harag azért nincsen az aláírásoktól tartózkodó felek között. A szakközépiskola vezetői megértik a gazdaság érdekeit és szempontjait. Hasonló helyzetben, valószínűleg ők sem tennének másként. Ha sakkoznának, akkor azt mondanánk, hogy patt.

Egyenlőre annak a huszonnégy fiatalnak a gyakorlati képzése és ösztöndíj-forrása látszik megnyugtatónak, akiket a helyi Vörös Október Tsz „vállalt el”. Szabályos, pecséttel ellátott, kézjegygyei hitelesített, a július 4-i keltezésű együttműködési szerződés is. Csupán a záradék bizonytalanét el: „a fenti megállapodás hosz- szú távra megoldást nem jelenthet, hiszen a tsz olyan tanulóknak a költségeit fedezi, akik nem nálunk fognak dolgozni. Feltétlenül jogszabály-módosításra lenne ez ügyben szükség”.

ÉRDEKEK

Az idézgetést lehetne folytatni. A párt 1972-es oktatáspolitikai határozatából is, amely az oktatás és az élet, a gyakorlat követelményeinek közelítését szorgalmazza. Aztán, négy év múlva megjelent a Minisztertanács határozata a szakközépiskolák és a gyakorlati képzésben közreműködő vállalatok együttműködéséről. Rövidesen a végrehajtási utasítás is napvilágot látott, majd a Magyar Közlönyben lehetett olvasni a szakközépiskolákban folyó szakmunkásképzésről. A következő, minisztériumi intézkedési lépcsőfok hiányzik — legalábbis a mezőgazdaságot illetően.

Mindenesetre tény, hogy a korábbinál nagyobb szerepet kapott a tanulók gyakorlati fölkészítése. A gazdaságoknak a szakmára vonatkozó követelmények szerint kell garantálniuk a foglalkozásokat és gondoskodni a fiatalok neveléséről, egészségük és tesi épségük megóvásáról. Nagy a felelősségük.

Kérdés, 'hogy ezt pusztán emberi, esetleg személyes kapcsolatok alapján vállalják-e? Aligha. Érdekek forognak kockán, és e szerint cselekszenek a vezetők is, ami nem róható fel nekik, hiszen a szabályozók erre építenek. Egyik megoldási lehetőség, hogy a leendő, érettségizett szakmunkások képzésében érdekelt többi gazdaság is járuljon hozzá az üzemi gyakorlatok költségeihez. Az idő sürget: szeptember eleje már nincs messze.

Mindenesetre legyen — lehessen — a mezőgazdasági nagyüzemeknek is érdekük, hogy az alapos gyakorlati képzés érdekében döntsenek. Mégpedik a tanulók, a későbbi szakemberek, illetve a fölkészülten végzendő szakmunka javára.

Halász Ferenc

Hazánk, Közép-Kelet-Európa

9. Fasizmusok

Elöljáróban történészi kulissza- titkot kell elárulnunk: sajnálatosan hiányos a kelet-európai fasizmusok ismerete. A történettudomány és a politikai gondolkodás az összehasonlító vizsgálatok helyett még mindig hajlamosabb a német nemzeti szocializmus és az olasz fasizmus általánosítására; inkább ezek jellegzetességeivel helyettesíti az egyes helyi fasizmusok sajátosságait. Ugyanakkor, érthető okokból, például a román történetírás inkább a szocialista jelen közvetlen előzményeinek tekinthető 1944-es augusztusi fordulatot járta körül,' mint az Antonescu-diktatúra, vagy a Vasgárda problematikáját. Hasonló a helyzet Szlovákiában, a szlovák nemzeti felkelés és a szlovák fasiszta Tiso-állam viszonylatában is. A példákat szaporíthatnánk. Ami minket, magyarokat illet, hajlamosak vagyunk egyfajta doktrinér szőr- szálhasogatásra a hazai fasizmus- vitákban: a Horthy-rendszer jellegéről elhangzó minősítések az ellenforradalmitól a fasisztáig a jelzők meglehetősen széles körét vonultatják fel.

Mindenesetre azért a segítő di- mltrovi koncepció mellett, amely a klasszikus, a német fasizmus lényegét kívánja megragadni, és azt a finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább militarista elemeinek nyílt, terrorisztikus diktatúrájaként írja le, a kelet-európai fasizmusok sajátosságairól is vannak különös ismereteink.

Feltétlenül megállapítható, hogy az elmaradottság, a történelmi fáziskésettség szoros kapcsolatban van az Irányzat itteni jelentkezésével. A polgáriasultság korlátáit lebontandó, a növekedési és strukturális problémákat megoldandó egyes társadalmi rétegek és csoportok (főleg a kispolgárság és a lumpen elemek) különböző fasiszta mozgalmakhoz és ideológiákhoz fordultak. A várt világforradalom elmaradása, a tanácsköztársaságok kudarca, az erős nacionalista és antikommu- nista hangulatkeltés csak erősítették ezt az irányzatot, Ám ha bizonyos kelet-európai tényezők fokozták, mások gyengítették a fasiszta prediszpoziqiókat. Például az ebben a térségben (főleg Szlovákiában és Magyarországon) a fasizmus szálláscsinálójának szerepét is betöltő keresztényszocializmus nyugat-európai testvérmozgalmaival szemben ugyan fokozatosan elvesztette kezdeti demokratikus és plebejus vonásait, az eredeti ideológia maradványai egyben korlátozták is a mozgalom jobboldali radikalizmusának teljes kifejlődését. A munkásmozgalom formai eszköztárából való átvételek pedig — bár a demagóg tömegbefolyásölást célozták

— egyben segítették bizonyos elemek eltávolodó ocsúdását is.

Vagy nézzünk más eredeti kelet-európai sajátosságot. A népies gondolat jobboldalának romantikus kulturális vágynacioria- lizmusa ugyan vastagíthatta a fasiszta irracionalizmus ideológiai felhámját, de például a magyar- országi népiesek fő vonulatukban alapvetően racionalisták voltak (ez különös sajátosság a térségben, és nem véletlen, hogy ez az irányzat végül baloldalivá vált), a romániai populisták misztikájában pedig éppen a nemzeti-népi sajátosságnak tekintett ortho- doxia, a túlfűtött vallásosság volt a korlátozó elem.

Mégis, függetlenül az elmondottaktól, a korszak egészére megállapítható, hogy az egyes államok többé vagy kevésbé súlyos fasiszta vonásokkal voltak terhelve. Akkor is igaz ez, ha totális fasizmusról ebben a térségben nem beszélhetünk, hiszen bizonyos polgári liberális elemek, az előbb felsorolt korlátozó tényezők nem engedték ezt kifejlődni.

Csehszlovákia volt az egyetlen pozitív kivétel. A korabeli Európa talán legfejlettebb polgári demokráciájaként élte át az időszakot, és a hatalomba nem engedett fasisztoid beszivárgást. Más kérdés, hogy a megoldatlan, vagy mesterségesen szított nemzeti nehézségek a szudétanémet és szlovák nemzeti mozgalmakat

egyre inkább a csehszlovák állam felbomlasztására törekvő náci Németország felé taszították, s így a külpolitikai orientáció nem lényegtelen ideológiai meghatározottságokat is eredményezett a Henlein és Tiso-féle mozgalmakban. (Közbevetőleg: bizonyíték ez arra, hogy a hatalomhoz vezető úton egy mozgalom messzemenően átalakulhat, és különösen Kelet-Európábán a külpolitikai meghatározottság döntő szerepet játszhat.

Bulgáriában és Jugoszláviában — Magyarországgal és Romániával ellentétben — nem volt komoly fasiszta tömegmozgalom, hanem olyan diktatúrák alakultak ki, amelyek fasiszta módszereket is adaptáltak. Különösen Bulgária volt jellemző, ahol a diktatórikus és liberális kormányzatok váltótták egymást. A baloldal, a kommunisták és a parasztpárt hagyományosan nagy ereje mindvégig akadálya volt a bolgár fasizmus kiteljesedésének. Romániában bizonyos fokig más volt a képlet. Az első világháború nagy kelet-európai haszonélvezője, győztes ország volt, amely fejlettebb Viszonyok között a 20-as, 30-as években sok liberális vonást is mutatott. Ám az általános európai jobbratolódás és a széteséstől való félelem az 1939—40-es nemzeti válság itt is a diktatórikus, esetenként a fasiszta tendenciákat támogatta, és vezetett végül is az egyértelmű német orientációhoz, az Antonescu-diktatúrá- hoz, a külpolitikai indítékú fasi- zálódási törekvésekhez.

Ami Lengyelországot illeti, a két világháború között egyértelműen antiliberális uralmi rendszer jött létre, amelyben a fasiszta vonások egyre markánsabban jelentkeztek. A lengyel történészek szerint különösen Pilsudski diktatúrájának bukása után történt bizonyos alkalmazkodás a feltörekvő nyugati szomszédhoz. Az egymással versengő jobboldali csoportok váltakozásai, a konszolidáció hiánya is erősítette ezt az irányzatot.

Magyarországon a Trianon-sokk és a belső gazdasági feltételek a 30-as években tovább erősítették a szélsőjobb tömegbefolyását. Az uralkodó ellenforradalmi elit ugyan lavírozni próbált a németbarátsággal, hogy elkerülje a saját hatalmát is veszélyeztető totális fasizmust, ám az ország- gyarapító látszatsikerek a szélsőjobb, és az egyértelmű német orientáció malmára hajtották a vizet. Mindezt betetőzte 1944 ősze, amikor Szálasi totalitarianizmusa teljesen kiszolgáltatta az országot is a német fasizmusnak.

Mégegyszer összefoglalva: a belső feltételek, a külpolitikai orientációváltás, a munkásmozgalmon belül zajló, ellenségeskedésig menő viták Kelet-Európá- ban elősegítették az antiliberális, antidemokratikus fasisztoid tendenciák erősödését. A térség or? szágai, az uralkodó és hatalmon levő politikai csoportok nem tudták és nem is akarták kivonni magukat a forradalomellenes siker lehetőségeivel kecsegtető uralommentő kísérletből. Vállalták és vele buktak.

Derer Miklós (Folytatjuk.)

Történelem szőnyegbe szőve

Az ulánbátori Forradalmi Múzeumban egy 1951-ben készült különleges, nagyméretű szőnyeg látható.

Történetét alkotója, Khandkhuu mester így meséli el:

„1951-ben országos mozgalom indult Mongólia-szerte azért, hogy új munkasikerekkel ünnepeljük meg a népi forradalom 30. évfordulóját. Elhatároztam, hogy

C. Cevegdzsav népművész rajzát felhasználva, készítek egy olyan nagy — 4X5 méteres — szőnyeget, amely a Mongol Népköztársaság 30 éves fejlődésének fő szakaszait ábrázolja.”

„Harminc év történetét egy szőnyeg „vásznán” kifejezni, nem könnyű dolog! De ha az ember szereti a munkáját, örömmel teszi! öt hónapba került, amíg a szőnyeget — 30 különféle színű fonal f elhasználásnál — megszőttem. Megpróbáltam minden ügyességemet beleadni, szívvel-lélekkel dolgoztam! Amikor pedig megtudtam, hogy ezt a szőnyeget — más iparművészeti alkotásokkal együtt — a berlini világifjúsági találkozón is kiállítják, örömöm határtalan volt, olyan büszke voltam hazámra!”

A mester a hires ulánbátori szőnyeggyár egyik alapitótagja volt. Kiváló munkájáért „A munka hőse" kitüntetést kapta. Ma már nyugdíjas, de gyakran ellátogat a szőnyeggyárba, hogy tanácsaival segítse a mai fiatalokat.