Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-31 / 204. szám

■■M..— .IMI un III / A magyar közgazdasági gondolkodás sikere Beszélgetés Káldor Miklóssal ' A Hitel meegjelenésének 150. évfordulója alkalmából au­gusztus 26—30. között Széchenyi-emléknapokat szervezett a Magyar Közgazdasági Társaság. A rendezvénysorozat fő ese­ménye az a tudományos ülésszak volt, amely három napon át folyt a Magyar Tudományos Akadémián, s amelyen Szé­chenyi István életművén túl a világgazdaság napi gondjairól és a 80-as évek magyar gazdaságáról cseréltek véleményt a közgazdászok — köztük legalább 30 külföldi szaktekintély, valamennyien magyar származásúak. Káldor Miklós kétség­kívül a tanácskozás egyik legnépszerűbb külföldi résztvevője vplt. Angliából érkezett, ahol már 50 esztendeje él, s ahol ál­talános gazdasági és pénzügypolitikai kérdésekkel foglal­kozik. — Számomra hallatlanul izgal­mas volt ez az Ülésszak. Nemcsak azért, mert Széchenyi Hiteljének alapgondolatait Ütköztettük a XX. század utolsó két évtizedének küszöbén érvényes gazdasági té­nyekkel és elgondolásokkal. Leg­alább ilyen érdeme a tanácsko­zásnak, hogy a jelenlegi bonyo­lult világpolitikai és -gazdasági helyzetben kiváló fórumot terem­tett a különböző országokból ér­kezett szakemberek véleménycse­réjének. Széchenyi Istvánnal kap­csolatban újból rádöbbenhettünk arra, hogy a modem magyar köz- gazdsági gondolkodás alapjait megteremtő Hitel milyen zseniális munka volt, és hogy alkotója már 1830-ban mennyivel előbbre tar­tott kortársainál a gazdasági kér­dések megítélésében. Engem kü­lön is örömmel töltött el, hogy a Magyar Közgazdasági Társaság, a Magyarok Világszövetségének közreműködésével megrendezte ezeket az emléknapokat, én ugyan­ig nagy tisztelője vagyok Széche­nyi Istvánnak, és úgy vélem, hogy kijárt neki ez a tisztelgés. Arról nem is szólva, hogy az ő gondolatainak megvitatása 1980 derekán, azok egybevetése a má­val milyen érdekes és tanulságos dolog, mosoda szakmai kuriózum! — Lord Káldor, ön gyakran megfordul hazánkban. Hogyan vé­lekedik a magyar gazdaság jelen­legi helyzetéről, kilátásairól, a ha­zai gazdasági szakemberek mun­kájáról? — 1979 januárjában jártam utoljára Magyarországon, s meg kell, hogy mondjam, a gazdasági hangulat azóta sokat javult. Meg­figyelésem szerint az emberek elégedettek, tisztában vannak a gondokkal és az eredményekkel, magabiztosabban néznek a jövő­be. Ezt én óriási dolognak tar­tom a jelenlegi bizonytalan világ- gazdasági 'helyzetben! Ahogy a közgazdászok elmondták, a nyersanyag- és energiahordozó-ár- rabbknás, valamint a gazdasági struktúra gyengeségei következté­ben keletkezett problémák feszí­tőereje gyengült. A kereskedelmi mérleg az idén majdnem egyen­súlyban lesz, a Nyugatra irányu­ló export mennyisége ígéretesen nő — dacára annak, hogy a tőkésországok most gazdasági re­cesszióban vannak, és emiatt ré­szükről csökkent a külföldi áruk kereslete. Én azt tapasztaltam, hogy a gazdasági reform, amit 1968-ban vezettek be, nagyon jól bevált. Nekem különösen tetszenek a magyar mezőgazdaság eredményei. A búza hozama ma háromszor nagyabb; mint 1945 előtt volt. Nagyszerű eredmény! De mond­hatnék más példát is. Nagyon im­ponáló a mezőgazdaság egész rendszere, az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok között kialakult egész­séges együttműködés. Nem vé­letlen, hogy ezt Nyugaton a ma­gyar gazdaság „success-story”-ja­kónt, nagy sikereként emlegetik. Végiül pedig, ami a magyar gaz­dasági szakemberek munkáját il­leti, azt a világon mindenütt el­ismerik, és hogy jól dolgoznak, ez tény. Érmék ellenére e tekintet­ben tapasztalom mindig a legna­gyobb szemérmességget Magyar- országon. — A világgazdaság ma súlyos válságjelenségekkel küszködik. Egyes közgazdászok szerint ko­molyabb ez a krízis, mint ami­lyen 1929—33-ban volt. Professzor úr, ön hogyan ítéli meg a hely­zetet, van-e egyáltalán kiút eb­ből a válságból? — Szerintem a fejlett országok kötelessége az, hogy olyan gazda­ságpolitikát folytassanak, ami a termelésüket és a fogyasztásukat ösztönzi. Ezzel az úgynevezett ex7 panziós gazdaságpolitikáival a többi államnak is lehetővé ten­nék, hogy előrelépjenek. Az Egye­sült Államoknak, Angliának, az NSZK-nak, Franciaországnak és Japánnak kellene húzni a többie­ket. De mi történik valójában? Ezeket a fejlett államokat éppen ellenkező, a rossz irányba tereli az infláció. Annyira idegesíti őket, hogy visszafogásáért szállnak haroba elsősorban, és úgy vélik, ennek az a legjobb módja, ha egész gazdasági fejlődésüket visz- szaifogjá'k. Pedig az ellenkezője is lehet igaz: az tudniillik, hogy az infláció rosszabb, ha recesszióban pusztít, mintha fellendülés idején tenné ugyanezt. Mindezzel azt akarom mondani, hogy a fejlett államokon múlik, -milyen lesz a világgazdaság holnap. Ha segíte­nék a rászoruló országokat, azzal a gazdasági bővítés új lehetőségét biztosítanák mindenki számára. Tény azonban, hogy jelenleg eb­ből a segítőkészségből mutatkozik a legnagyobb hiány. Szerintem, hogy a világgazdaság jelenlegi ne­hézségeit leküzdj ük, ahhoz első lépésben a gazdasági gondolko­dást kellene átalakítani az egész világon. Kocsi Margit FALURÓL FALURA Tiszaalpár Mi tagadás, többet tudhatnának a falu lakói a táj múltjáról. El­kelne egy-két emléktábla, volna mire hivatkozni. Kitűnő útbaiga­zítást ad az 1975-ben kilencszáz éves Alpárt köszöntő füzet. Újabban több kezdeményezés tanúsítja, hogy törődnek a község múltjával. Dicsérik a művelődési ház hagyományápoló buzgalmát, a népművészet fölkarolását. Az idegenforgalom remélt fellendülé­se is sürgeti a népélet hajdani jellegzetességeinek, a táji értékek­nek a megőrzését. A holtág mel­letti új üdülőtelep tervei gátat szabnak a Tőserdőt elcsúfító ki­vagy! -ízléstelenségeknek, a zsú­foltságot Okozó nyerészkedésnek. Sokat várnak az új, a környé­ket átformáló hatalmas tározótól, a tiszai vízlépcsőtől. „Az élő fo­lyó” ugyan elkerüli a szabályozá­sa óta a falut, de táplálja, gyara­pítja a lakosságot. Jól élnek a Tiszaalpári Háziipari Szövetkezet és a Virágzó Halászati Szövetkezet tagjai. Számottevő exportjövede­lemhez jut a hagyományos mes­terségek — halászat, kosérkötés, vesszőfonás — révén a népgazda­ság. Szép jövő vár a gyönyörű tör­ténelmű Tiszaalpárra. Heltai Nándor Kecskemétről a Tiszához utazó érzi legkevésbé a kiskunsági természetátalakítás méreteit, arányait. Mintha mindig ilyen rendbe sorakozott gyümölcs- erdők köszöntötték volna a Kécskére, Alpárra igyek­vőket. A végeláthatatlan szőlőligetek a táj tartozé­kának látszanak. Ha nem tudnánk, hogy Hanusz István tévedhetetlenül, pontosan írt, el sem 'hin­nék: „Csupa homokbucka volt a szentkirályi .er­dőtől a Tiszáig. Egy-két törpe nyárfa, csenevész sáskabokor, szívós kökény tengett a Siványon.. v A szikrai erdőtől Kécskéig nádtenger volt az egész tájék, a kocsiút aközött kanyargóit, ha meg lehe­tett járni.” da. Az Immár 720 ipari munka­hely nélkül jóval többen utazná­nak naponta Kiskunfélegyházára, Kecskemétre, Tiszakécskére, sőt Szolnokra. A Mérőműszerek Gyára is megtalálta számításait, mert a lebontásra ítélt malom helyén hamarosan építkeznek. Kár a jellegzetes épületért. Vigyázni kell a tiszta vonalvezetésű paraszthá­zaikra is, amíg nem késő. Különö­sen a históriai jelentőségű hajda­ni földvár környékén! Kada Elek, polgármester-régész szerint itt volt a hatalmas avar birodalom egyik központja. Anonymus sze­rint „Olpár homokján” biztatta vitézeit Árpád: „serényen és erő­sen harcoljunk a görögök és 'bol­gárok ellen”. Napjainkban is Bács-Kiskun leggyorsabban fejlődő körzetei közé tartozik a Lakitelek, Tisza- kécske, Tiszaalpár háromszög. Sokáig kétséges volt, hogy a leg­ősibb, két szomszédos falu egyesí­tésével keletkezett település állja-e a versenyt a helyzeti energiát jól hasznosító Lakitelekkel, a minden adódó lehetőséget megragadó, di­namikusain vezetett Tiszakécské- vel. Egyre tőben vándoroltak él, ingáztak, fokozatosan csökkent Ti­szaalpár gazdasági, kulturális von­zása. Egy-másfél évtizede szilárdul­tak meg a mezőgazdasági nagy­üzemek, alakultak ki a legéssze­rűbb termelési keretek. Az 1949- ben tervezett Tisza 1971 február­jában egyesült az Alkotmánnyal. Az alpári Árpád Tsz tagjai már tíz esztendeje fölismerték, hogy az erősebb Búzakalászban jobban megtalálják számításaikat. Alig-aiig változó összetételű ve­zetőségek irányították a távlati tervek végrehajtását. Körültekin­tő következetességgel kershetbék a legjövedelmezőbb művelési ága­kat, a legcélszerűbb termékszer­kezetet. A Tiszatáj állattenyész­téséről és dohánytermesztéséről híres, a Búzakalászban a szőlő-, gyümölcs- és zöldségkertészet virágzik. A nagyközségi tanács és párt- bizottság a mind költségesebb, A tiszaalpáriak nem tartják túl­ságosan szerencsésnek az azonos vagy hasonló arculatú ipári telep­helyek létét Jobb lenne, ha két vasipari üzem — a Mezőgép és a BÁCS ÉPSZER telepe — helyett egy működne a faluban? Hasz­nos-e, káros-e a Habselyem itteni részlegének és a Félegyházi Házi­ipari Szövetkezetnek a rivalizálá­sa? A szabad munkaerő csábította a környező városokban irányított vállalatokat Tiszaalpárra. Letele­pülésük sokat lendített a helybeli­eken. Helyi kötődésű iparban dol­gozik az aktív keresők egyharma­• A hajdani földvár. mind nagyobb teret igénylő gépek kihasználását segítő 'beruházások összehangolását szorgalmazza. A Búzakalász — például — a Kecs­kémé t-szikrai Állami Gazdasággal egyszerre telepít. Ugyanaz a heli­kopter permetezheti a szomszédos ültetvényeket, szükség esetén ki­segíthetik egymást gépekkel. • A fogyasztási és értékesítő szövetkezet mostani Qzlethiza. • Talán az utolsó fénykép a malomról. (Straszer András felvételei) 1980. augusztus 31. • PETŐFI NfiPE • 3 Örök mementó 1939. SZEPTEMBER ELSEJÉN Európában a lengyel par­toknál, a Westerplatten dördültek el az első puskalövések: meg­kezdődött a második világháború. 1945. szeptember másodi­kén Ázsiában, a japán partóknál a Missouri nevű amerikai cir­káló fedélzetén a japánok aláírták a feltétel nélküli megadás okmányát. E két szeptemberi nap között hat esztendő telt él: 1939-től 1945-ig tartott az emberiség eddigi legpusztítóbb há­borúja. E két szeptemberi nap között 50 millió ember pusz­tult el, s tengernyi szenvedés zúdult a világra. Holnap lesz 41 esztendeje, hogy kezdődőt és holnapután 35 éve, hogy 'befejeződött. Azóta béke van — legalábbis Európá­ban. S ez a béke kontinensünk népeinek drágább, mint bár­ki másnak. Hiszen itt kezdődött és itt szedte legtöbb áldozatát a fasizmus, a háború. S talán éppen ezért sikerült éppen itt, Európában — népeink kitartó és következetes harcával — el­jutni a helsinki záróokmány aláírásáig. Ám tudjuk, s az elmúlt hónapok tapasztalatai csak megerő­sítik a felismerést, hogy azok az erők, amelyek négy évtizede lángba borították a világot, ma is léteznek és ha le nem fog­juk a kezüket, habozás nélkül hajlandók lennének ismét vérbe és gyászba borítani a világot. A két világháború tengernyi szen­vedése azonban örök tanulsággal szolgál. A költői intelmet: „Embereik, legyetek éberek” — megfogadta az emberiség. A VILÁG MEGVÁLTOZOTT. Az újabb háborúra spekuláló sötét erők ma szembe találják magukat a békét akaró százmil- . liók elszánt akaratával, s mindenekelőtt a szocialista világrend- szer erejével. E két erő — a szocializmusé és a békéé — az a sziklabástya, amelyen megtörik a gyújtogatok minden kísérle­te. Hiába próbálkoznak a tengeren túl a fegyverkezési hajsza fokozásával, hiába próbálják az atomháború fenyegetésével meg­hátrálásra késztetni a békére és biztonságra törekvő emberiséget, tervük kudarcra van kárhoztatva. A 'békés egymás mellett élés gondolata utat tört és egyre erőteljesebben követeli az értel­metlen és céltalan fegyverkezési verseny megfékezését. A mai foákeküzdelem alapgondolata: el kell hárítani azokat az akadályokat, amelyeket a szélsőségesen reakciós imperialista körök állítottak és állítanak az enyhülés útjába. Ezt tekinti fő feladatának a szocialista közösség országainak diplomáciája, s korunk nagyszerű békemozgalmában is milliók dolgoznak ezért. Az elmúlt évtizedekben jelentős eredmények születtek a le­szerelés területén: az 1963-as moszkvai részleges atomcsend- egyezménytől az atamsorampón, a világűr és a tengerek atom- mentesítésén keresztül a BALT—1-ig és a SALT—2 aláírásáig. A Szovjetunió újalbb javaslata az európai nukleáris fegyver­zetek korlátozásáról szóló egyezmény megkötésére újabb lehe­tőség a további célok, a tömegpusztító fegyverek teljes betiltása és az általános leszerelés megvalósítása útján. Tudjuk, e célok elérése érdekében még hosszú harc vár a békére, bizonságra áhí­tozó emberiségre. 1939. SZEPTEMBER ELSEJE örök mementó marad számunk­ra. Az ötvenmillió halott emléke kötelez. Fáradhatatlanul kell harcolnunk azért, hogy a világháborús szörnyűségek soha ne ismétlődhessenek meg. G. I. ÚJ ABC-ÜZLET PÁHIN, AKASZTÓN, TABDIN KISKŐRÖSÖN Fejlődik a szövetkezeti kereskedelem KÖZÉRT, Csemege, élelmiszerkereskedelmi vállalat, áfész — Buda­pesttől a legkisebb településig fogyasztóként kapcsolatban állunk vala­melyik ellátóval. Helyenként többel is. Egyeduralkodónak emlegetik viszont a Kiskőrös és Vidéke ÁFÉSZ-t, mivel a székhelyén a fiatal város lakosságának áruigényét háromne­gyed részben fedezi. (Soha rosszabb egyeduralkodót!) A vendéglátás­ban több mint 60 százalék arányban osztozik a többi ellátóval, de_ami helyét a kereskedelemben leginkább meghatározza, hogy a kiskőrösi járás lakosainak a fele szintén ugyanettől az áfésztől vásárol. Az V. ötéves tervi hálózatfej­lesztéssel — mint arról Pétervá- ri János igazgatósági elnök nem­rég, a kiskőrösi Városi Tanács Végrehajtó bizottságának beszá- ir.clt — jól járt Kiskőrös és a járás lakossága. Az áfész, amely körzetében közel 50 bolttal vesz részt az ellátásban az alkot­mányünnepen tiszteletére már fo­gadhatta a vásárlókat az új, kis­kőrösi ipacikk-áruházában. Ezen­kívül, a tervidőszakban Akasz­tón, Páhin és Kiskőrösön új ABC-t nyitott, és az esztendő vé­gén átadja a Tabdin épülő 300 négyzetméteres, következő ABC- jét is. A fenti fejlesztés érzékelteti ta­lán a leginkább1 a szövetkezeti kereskedelem helyi szerepének a növekedését. E feltűnő eredmé­nyeken túl azonban még számos módot találtak az ellátás önerő­ből történő javítására. Az elha­nyagolt, roskatag tanyákból a ta­nyai boltokat áttelepítették a körzetesítés következtében meg­üresedett külterületi iskolákba. A jelenlegi 12 tanyai bolt alapel­látása nem marad el a kiskőrösi üzletekétől. Felkészültek arra is, hogy ha valamelyik nagykeres­kedelmi vállalat időlegesen nem tud szállítani, az áfész 14-es köz­ponti boltja árukészletével nyom­ban segít. Küldi a hiányzó árut a járási települések határában le­vő kisboltok valamelyikébe. Kiskőrösön az IGV-nél a MF- ZOGÉP-nél és az ipari szövetke­zetnél munkásboltot nyitott az áfész. Ezek közül a MEZÖGÉP- nél levő utcán át árusít, hogy a közelben lakókat is ellássa. Az ellátás — főleg 'élelmisze­rekből — kiegyensúlyozott, sőt színvonalas. A sütőipari termé­kekkel elégedettek a fogyasztók. Szívesen veszik a kukoricapehely- lyel dúsított kenyeret. Most még csak egykilós kapható. A vevők azonban szeretnék, ha félkilósát is sütnének az áfésznál a jó ízű kenyérből. A többi alapvető cikk­hez. továbbá a tőkehúshoz és a töltelékáruhoz is megfelelően hozzzá tud jutni a lakosság. Új szállító a soltvadkerti áfész, amely termékeivel gazdagítja az áruválasztékot. Szükséges ilyen­kor, szeptember küszöbén a szál­lítókkal külön megállapodást is kötni, hogy a szüret idején a kétszeres hússzükségletet ki tud­ják majd elégíteni. A beszámoló után szót kérők a végrehajtó bizottság előtt nem kendőzték el a gondokat, • a fo­gyatékosságokat sem. A vb-tagok felróttak — okkal —, hogy az Élelmiszer- és Vegyiáru Nagy­kereskedelmi Vállalat év eleji példás szállítása a nyár közepé­re sokat romlott. Kevés vegyi, illetve háztartási árut küldött, azt is rendszertelenül. A megren­delt 14-féle, a háztartásokban na­ponta szükséges áruból csupán 3—4-félét kaptak az áfész-üzle- tek. Többször hiányzott a mosó­por, a különböző súroló- és öblí- töszer, a fogkrém stb., mivel kés­ve érkeztek az autók a fűszer- és vegyi anyag-ellátóktól. Több véleményünket, szemé­lyes tapasztalataikat is elmond­ták — javító szándékkal — a Kiskörös és Vidéke ÁFÉSZ munr kajáról. Említést érdemel, miként osztályozták, minősítették az egyes ABC-ket, aszerint, hogy hol jc^bb vásárolni, hol udvaria­sabbak és kedvesebbek az eladók a vásárlókhoz. Dicsérték — és első helyen említették — a kis­kőrösi 10-es számú Kossuth utcai ABC-t, másoddikként és harma­dikként pedig a Batthyány utcai 7-es és a Rákóczi úti 14-es ABC- ről szóltak elismerően. Elmarasz­talták viszont a József Attila ut­cai 1-es ABC-t, mivel ott az áru­kínálat a lehetőséghez képesti szegényesebb, és az eladók Ud­variatlanok. Az elhangzott több, közérdekű bírálat nem maradt csupán pusz­tába kiáltott szó. Másnap az áfész komplett vizsgálatot tartott az érintett, József Attila utcai ABC-ben. Az észrevételek, mint kitűnt, helytállók voltak, s a ki­fogásolható magatartást tanúsító dolgozókkal beszélgetvé, a bolti szocialista brigád bevonásával megtették a szükséges intézkedé­seket a feltárt hibák megszünte­tésére^ illetve azok jövőbeli meg­előzéséért. K—I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom