Petőfi Népe, 1980. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-31 / 204. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1084. augusztus Si, Több dohány terem mint tavaly * VASARJARAS m tfií» D EJÁRTAM a 69. Országos •** Mezőgazdasági és Élelmi- szeripari Kiállítást és Vásárt, Mit bejártam? Beloholtam, már amennyire lábomtól és időmtől kitellett. De hiába láttam renge­teget, szivem saerinit megnézni sajnálatosan keveset tudtam. Hogy is lettem ivódna képes totá­lis mélységű szemlélődésre, mikor fehéren-feketén kiszámították: ha valaki rászánná magát, hogy csu­pán a kiállítás leírásának anyagát elolvassa^, három nappalon és éj­szakán — 72 órán — át egyhúz- tomban kuksolhatna fölötte. Va­jon mit érne vele? A személyes élményt, az érzékszerveinket érő roppant sok hatást a legbrilián- sabb leírások sem helyettesíthe­tik ... Hiszen az OMÉK mindent .bemutat, ami az emberi létezés legdöntőbb alapfel tétedével össze­függ. Azzal tudni illik, hogy az embernek mindenekelőtt ennie kell. A többi aztán már „jön”. Ámbátor a mindennapi betevőért a komputerek korában is meg keli dolgozni. Csak ez sokkal könnyebben megy, mint a .barlan­gi lét idején. Még ha komplikál­tabban is. Amit szintén szemlél­tet a kiállítás. Tehát „radarjaimat” a Bács- Kiskun megyei — no és elbocsátó fészkem, a Nagykunságból felho­zott — produktumok észrevevésé- re állítom. P GY TAKAROS, fehéren vil- lógó pavilonon pillantom meg az első ismerős cégjelzést: Vízgépészeti Vállalat, Lajosmizse. Portájuk dísze ez az impozáns megjelenésű és méretű — minek is nevezzem? Kamion? De .mit ke- res az oldalán az a lépcsőfeljáró?’ Meg fel is van rá írva, hogy iszapvíztelenítő mobil. Tehát he­lyét változtató berendezés. — Mégpedig SSP 15 VN típusú szalagszűrő .berendezés, amelyet Volvo-vontatóval ellátott utánfu­tóba építettünk bele, összes ki­szolgáló egységeivel együtt — kez­di informálásomat az éppen soros szolgálattevő, Hári József. Újdonság ez a berendezés. So­rozatgyártásának .beindításával a vállalat kész küQöniböző iszapok víztelenítésére. A komplett vállal­kozás két lépcsőből álló iszap- vizsgálatokkal kezdődik. Ezek má­sodik részét mobil szalagszűrő be­rendezéssel, a helyszínen célszerű elvégezni. — Valami egészen „közérthető” felhasználási területet szívesked­jék említeni. — Ilyen a kis szennyvíztelepek iszapjainak víztelenítése. A kis telepekre — a beruházási és üzemköltségek nagysága, illetve a berendezés kismérvű kihasz­náltsága miatt — stabil 'berende­zés telepítése nem gazdaságos. Egy ilyen mobil 'berendezés vi­szont több telepen is képes iszap- víztelenítésre. — Hogy van ez összefüggésben a mezőgazdasággal? — Miután a vizet kiszűrjük az iszapbői, azt pompásan lehet hasznosítani a földeken... Ennyi a majdhogynem „tűzol- tómódi” interjú lényege. A rövid diskurzus is mennyi időbe került, s hol vannak még a többi földiek, szaporázom elfele lépteimet a krémszínű zúzalékos udvarról. TW' EVEMET kiáltják. A szem- széd .bemutatóra invitál Szolnok megyei kollégám. Nézzek már körül a rákóczifalvi kuko­ricatermesztési rendszerben. De még csak egyetlen Bács-Kiskun megyei „anyagom van”, s mikor jutok el a többihez? De hát ér­dekeltek vagytok ebiben a rend­szerben is — így ő. Majd vissza­felé — iramodnék tovább. Bará­tom nagylelkű. — Látod azt a barna pácos fa- házikót? Kecskeméti „illetőségű”. Kösz', viszlát. Megyek felvágva a sziporkázó napon. Mire a pa­vilonhoz érek, nyakkendőmet is zsebregyűröm. Mennyei kenyér- illat csapja meg az orromat, s már látom is a „keresztútra” né­ző boltocska ormán a kiírást: lrA martonvásári búzafajták lisztjéből készített kenyeret sütötte és áru­sítja a Magyar—Szovjet Barátság Mg Tsz Kecskemét”. Hanem mek­kora sor áll előtte, és makulányit se akar fogyni, .pedig hej, de für­gén osztogatja a vekniket, szeli a félkilókat az a fehér köpenyes, selyemszalaggal átkötött hajú nagylány. Itt aztán várhatok ka­puzárásig, ha szót akarok válta­ni vele akár egy „pillanatfelvétel” erejéig. Az óramutató megint ne­kilódult. Lesz, atni lesz, a sor ele­jére vágódom. Mire a harcrakész pestiek észhekapnának, már kér­dezek. Nagy Klára felél. — Igen, ilyen szép a forgalom Naponta tizenöt mázsa kenyeret adok el. A pestiek nagyon szere­tik. Sokan elmondták, hogy ők ilyent nem nagyon esznek... — Két egész kenyeret adjon! — elégeli meg párbeszédünket a mellettem álló. Mire csak úgy zúdulnak a megrendelések. Eszembe ne jusson feltartani a sort! — Nekem egy felet vágjon, drá­ga. Ezzel megyek a karcagi birka- csárdába. Mecsoda jót tunkolok a paprikás szaftból! Hallom, miközben odébbpende- riilök. Csakugyan okos éca. “ T RÁNY az „őshaza” Karcag, ■■■ konyharészlege! Szűnni nem akaró myeldeklésem hirtelen ab­bamarad — hiába, reggelizés nél­kül jöttem eí hazulról, s ugye az imént lágykenyér ... Újabb „cég­tábla” állít meg, a Hosszúhegyi Állami Gazdaság apró építményé­ről hívogat Azzal a csomó pa­rasztemberrel együtt gusztáljam csak meg a fagy védelmi szélgépet. Már jóval előbb lelki ismeretfur- dalással lopakodtam el a Kiskun- halasi Állami Gazdaság Szőlőter­melési Rendszere gépeinek bemu­tatója eőtt (Majd letiszteleg ná­luk a mezőgazdasági rovat; no meg az éhes has is hajtott.) 4 A cím fölött: Iszapvíztelenítő mobil. Megmustrálom hát én is a 9,4 m magas, ezüst színű, ventlllátoros oszlopot, figyelem a „vitorla” ser- gését. — Drága lehet a működtetése — saccolja valaki a kardán ten­gely 65,5 kW teljesítményigény­ből ítélve. — Helikopterrel kéne inkább. Annak a propellere megmozgatná a levegőt. — Nana! Ahhoz egész helikop­ter-ármádiát bevethetnének fagy­veszélykor. Mi energiát felemész­tene, mit gondol? A pici pavilonban Umenhoffer János gépészmérnök így reagál az iménti vélelmekre. — Én is hallottam hasonlókat. Sokba kerül az üzemeltetése? Meddig tart egy-egy tavaszi fagy? Három-négy napig. Megéri a költ­ségeket, ha értékes gyümölcsül­tetvényeket tudunk .vele megmen­teni az elfagyástól. Ezt válasszuk — vagy a biztosítót? A pénz­kártérítésből már nem támad fel a megfagyott gyümölcs... Sokan érdeklődnek, nemcsak nagyüzemi vezetők, hanem ma­szek termelők is. Némelyek azt hiszik, áramot fejleszt A szélgép területteljesítménye 4 hektár. Használhatósága az in­verzió jelenségen alapszik. Su­gárzási fagy esetén jelentős hő- fokkülönbség alakulhat ki a ta­lajszinten, a növények közeiéiben levő légrétegek hőmérséklete, va­lamint a 6—10 m magasság fe­lett lévő levegő hőmérséklete kö­zött Az inverzió^ megtörésével, a kést -leveigőréteg "összekeverésével az alsóbb légrétegek energiatar-', italma a felsőbb légrétegekből pó­tolható. Ez az összekeverés törté­nik a nagyteljesítményű propel­lerekkel, ún. szélgépekikel. — Mi­ként Umenhoffer János mondotta, megfelelő számú megrendelés esetén a gazdaság is gyártani tud­na ilyeneket. Jelenlegi anyagára­kon számolva — 300 ezer forint körüli összegért... A FAGYVESZÉLY emlegeté- se — a kinti kánikulával szemben átmenetileg hűsítőén hatott, de pár perc múlva már csak a habzó söröket szivornyá- zók látványa ad némi enyhület- illúziót. Jóformán elképzelt to­ronyiránt lódulok. Majd kilyuka­dok a végén „Karcagon”. A nap éget Előle „fedél alatt” folytatom az utat. MÜt ad isten, egyenesen az élelmiszeripar birodalmában találom magam. Micsoda szép el­rendezés, milyen étvágygerjesztő „tálalás” az üvegszekrény-sorok­ban, pultokon, rekeszekben, kira­katokban! Csak enni lehetne már valamit. Ráadásul pont a fü­lem mellett szólnak egymásnak asszonyok. — Álljatok csak meg! Aszón- gya: a Kalocsai Sütő- és Édes­ipari Vállalat új terméke. — Las­san tagolva olvassa a szokatlan szót — Ku-ko-ri-ca-pe-hely-lyel • Fagyvédelml szélgép. (Tóth S. felv.) készült. A legtovább frissen ma­radó kenyér... Milyen lehet be­lül? — találgatják a három vek­niről. — Alatta, a színes képen lát­hatja. Olyan lyukacsos, mint a spongya. — Ezt már én teszem hozzá, s tökéletesen. egyetértek velük, mikor felsóhajitanak: csak tudnák, hol lehet ilyet kapni. Ka­locsára csak nem küldlhetem őket. Hátha nyírségiek? Szünet nélkül itart a zarándok- menet a kecskeméti UNIVER ÁFÉSZ hetényegyházi konzerv­üzemének gyártmány.bemütatójá- nál is. A szó szoros értelmében halk áhítattal mondják ki az étel­ízesítők neveit. Valósággal „ol­vasmánnyá” olvadnak össze a tu­busokról, üvegekről „ízlelgetve” kimondott titulusok. Nem csoda, mikor legalább 18-féle van a kü­lönlegességekből.'’ *— Majonézes torma. Láttál már ilyet? — Itt. — Fokhagymakrém. Istenem, csak lehetne mindig kapni. — A Skálában most is van. — Nézzétek, mind aranyérmes, különdíjas. — Magyaros fűszerkeverék. Mindjárt elcsöppen a nyálam! /"JJ. YERÜNK innét, mert nálam is bekövetkezik. „Mirelit”- éknél alig bírom végigbőj.tölni a tészta program negyedszázados történetéről szóló kiselőadást. Kezdődött ugye a gombóccal, és most itt kóstoltatják a forró piz­zát, a bajai gyár újdonságát. S hogy „áradoznak, akik részeltek belőle. — Csak úgy ropogott a fogam alatt. Elhódított fűszeres illata. Az a paradicsomhús, meg a sajt, ahogy szétolvadt raj.ta! Ezt már nem lehet bírni cér­náival. Most már nincs az az is­ten, aki a birkacsárdáig megállí­tana. Elvégre az újságíró is érző ember... De azért csak •megtor­panok, amikor két juihhodály kö­zött kosbemutatóra figyelek fel. Pláne, hogy meghallom. TÁJ, DE BELAKTAM! A vi­” lággal megbékélve «beszél­getek karcagi ismerősökkel, akl'k úgy tudják, hogy naponta tízezer­nél több adag birkapaprikást mér ki Pethő Endre csárdavezető le­génysége. Meg, hogy az áfész- nek saját juhászata van. Két nyája, aminek egyike igencsak elfogy itt a vásáron. — Pethő Endre... Pethő End­re ... De ismerősen hangzik Hát persze! Még otthon voltam — úgy ■három évtizede —, mikor megnyi­totta az első szövetkezeti vendég­lőit Pedig futballista is volt... Na meg vendéglős a szakmája is. De futballistából ilyen híres csár­da vezetője!... Azért van mimá- lunk perspektívája a labdarúgás­nak. Tóth István A kiskunhalasi dohánybeváltó üzemben kétheti késés után a múlt hónap 20-án vették át az első zölddohányszállítmányt. Mi tör­tént azóta, s mi várható a sze­zon végéig? — erről beszélget­tünk Szanyi László Üzemvezető­vel. — Annyit már tudunk — mondta elöljáróban Szanyi László —, hogy körzetünkben az időjá­rás okozta késés ellenére jó ter­més várható. Partnereink, úgy a termelőszövetkezetek, mint a háztáji gazdák körében növeke­dett a termelést kedve. Ennek köszönhetően a tavalyinál 72 hek­tárral több, összesen 632 hektár dohány termesztésére kötöttünk szerződést. Az eddigi becslések, illetve tapasztalataink alapján már bátran mondhatjuk, hogy je­lentős túlteljesítés várható. A Cooker dohányból 13,5 ezer má­zsa átvételét és szárítását ter­veztük, de el fogjuk érni a 16 ezer mázsás eredményt. A kerti dohányt szárítva vesszük át, eb­ből is mintegy ezer mázsával többet, összesen 7 ezer mázsát továbbítunk a szolnoki fermen­táló üzembe. Szerződő partnereink közűi a balotaszállásl Aranyhomok Tsz a tavalyi 30 hektár helyett negy­ven hektár termését értékesíti. A háztáji gazdák termelési ked­vének növekedését bizonyltja, hogy a tavalyi 2200 szerződő fél helyett az idén 2500-tól vesszük át a-dohányt. Az idei esztendőben a korábbi három fajta helyett — az export­tervek teljesítése érdekében — már csak az előbb említett Cooker fajtát és a kerti dohányt termesztik partnereink. Telepünkön újdonságnak szá­mít rz is, hogy a korszerűtlenné vált üzemi konyhánk helyett vár­hatóan január első napjaiban minden igényt kielégítő újat ve­hetünk használatba. Tőlünk kap majd ebédet a Faipari Szövetke­zet és a Vörös Szikra Tsz is. Nehezen halad előre egy régi gondunk megoldása. Messze van még tőlünk a gázvezeték, s egye­lőre nincs lehetőség a gázfűtésre való áttérésre. Ez pedig a mos­taninál jóval gazdaságosabb és olcsóbb lenne, hiszen tizenkilenc szárítóberendezésünk üzemelte­téséhez naponta 3 ezer liter olaj szükséges. O. L. • Tűsorkere- tekre fűzve kerül a szárítókba a zölddohány, I Mészáros Károly a szárítótelep vezetője (balról) a szárítás minőségét ellenőrzi. • Már állnak az új üzemi konyha falai. A Boszporusztól a Vitosáig Keresztül O. pusztQ.SU§OTl § Hadrianus császár városa: Edlme. B úcsúzunk a roppant méretű, cseppet sem esztétikus, kavargó­áradó, színesen tarka „po- listól”. Száguld velünk az Ikarusz, amint fokozatosan elhagyjuk Isztambult. Ér­dekes módon jobbról is, balról is, mellettünk a tenger. Méghozzá sok-sok kilméteren ke­resztül. A parton a ritkuló há­zak között birka- és kecskenyá­jak, malaccsordák, tarka tehenek, itt-ott apró szamarak, kóbor ku­tyák, szemét között keresgélő macskák. Cseppet sem vonzó a táj. Amint tovább megyünk, a földeken itt-ott feltűnnek, a mo- solyognivalóan parányi zöld, kék és piros tratkorok. Amint me­gyünk Törökországnak e szegény­séget és sivárságot árasztó tájain keresztül, mint eddig, ezután Is sok laktanyát, katonát, táborozó fegyvereseket látunk. Szembetűnik hamar valami. Az, hogy fantasztikusan sok az épít­kezés, s ami ennél is furcsább, hihetetlenül sok a félig kész ház. Az az érzése az embernek, mint­ha errefelé kizárólag minden épü­let éppen most készülne. E je­lenségre később sem találtunk magyarázatot. Mindenesetre va­lamennyiünknek feltűnt. Mint ahogy feltűnt nekünk egy másik dolog is. Az, hogy napokon ke­resztül, száz és száz kilométerek közben sem láttunk autóroncsot. Ez sokszor beszédtéma volt kö­zöttünk. Különösen akkor tuda­tosult bennünk, amikor a török­bolgár határ közelében egy Va- kifxár nevű falucska határában megláttunk egyet. Ha már a fel­tűnő jelenségeknél tartunk, érde­mes megemlíteni egy ugyancsak Arnuldozásra késztető látványt. Utazásunk közben nem egyszer előfordult, hogy a műút mindkét oldalán olyannyira kopasz volt a vidék, sok-sok kilométeres hosz- szúságban és szélességben, hogy azon sehol egy fa, sehol egy bo­kor. Valamennyien egyetértettünk abban, hogy ilyesfajta látvány­ban még nem volt részünk. Ez azt jelenti, hogy nem voltunk még a Szaharában. Volt valami félelmetes, hátborzongató ennek a roppant méretű sivárságnak a látványban. Képzeljük el ma­gunk elé, hogy akkora területen, mint mondjuk, hazánkban a Du­na—Tisza köze, nem találunk semmi olyasmit, ami az élet je­lét mutatná. Csak a szabvány szerint kiépített villamos táv­vezetékek mutatják, egy ezek a tájak is valamiképpen a nagy török világ részei. Úti társaim többsége, ugyancsak fáradtnak látszik. Itt-ott halkan beszélgetnek, ám legalább tízen­tizenketten szundikálnak. Latol­gatom, vajon mit őrizgetnek-me- leugetnek magukban Nagy Kons­tantinos császár városáról? Va­jon visszhangzik-e bennük az F.urópa és Ázsia találkozási pont­jának roppant bábeli zavara? Közben közeledünk Bulgária felé. A táj rokonszenvesebb lesz, a föld feketébb. Olyasfajta, mint nálunk az észak-bácskai jó, televényes termőtalajok. — Na lám — gon­dolom — miként is cikázik át a gondolat ily hirtelen a Topkapi kincseiről szűkebb hazánk örö­met adó kincseire! Közben fal­vakon, kisvárosokon haladunk keresztül; az apró mecsetek bejá­ratainál fölre boruló törökök imádkoznak, mindenfelé talpig bebugyolált, bugyogós nők jár­kálnak az utcákon. Feltűnően sok a helységekben a kiragasztott Che Gevara-plakát. Ezt is érdekes je­lenségnek könyveljük el magunk­ban. Rokonszenvesebb a vidék, mondottuk. Hogyne, amikor nagy- nagy területeket bejárva eddig még nem láttunk olyat, hogy a házak előtt virágoskertek lettek volna; mint itt. Edirné városában vagyunk. Ez a név így semmit nem mond ha­zámfiainak. Ám ha megemlítjük a régi nevét, bizonyára sokak szíve megdobog. Ez a város ugyanis az egykori híres-neveie- tes Drinápoly. Ez a város az egy­kori félelmetes hírű császárnak, Hadrianusnak köszönheti létét. Az E—5-ös nemzetközi út mentén fekvő település valamikor jelen­tős hadiút volt; és egy ideig a török birodalom fővárosa. Karcsú, kecses, és hatalmas, félelmetes mecsetek, minaretek díszítik ezt J a hangulatos várost. Sétálgatunk t a dzsámik udvarán. Eltűnődünk a múlton, az árkádos folyosókon. ’ A valamikori híres törökverő, a nagy Hunyadi János jár az eszünkben. Megyünk tovább. Jó módszer, hogy a mikrofon segítségével így , kezdi a csoportos beszélgetést k Tünde, a kísérőnk: — Elevenít­sük fel a hátralevő félórában az isztambuli élményeinket. Ezután, . mint tette ezt érkezésünk előtt, ismételten elmondja a városra J jellemző legfontosabb adatokat. : Ezt követi azután, hogy ki-ki 1 felemlít egy-két érdekességet, csupa olyasmit, ami őre hatással volt, ami könnyen nem múló r élményt jelentett számára. Varga Mihály * (Folytatjuk.) f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom