Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-09 / 159. szám

4 « PETŐFI NÉPE 0 1981). július 9. Az építők hátországában 0 Nagy teljesítményű daru szállítja a tárolótérre a kész paneleket. Kecskeméten, a Műkertváros­ban sok hek­tárnyi terüle­tet foglal el a Bács megyei Állami Építő­ipari Vállalat ipari főmér­nöksége. A ha­talmas csarno­kokiban, külön­böző műhe­lyekben, és a szabadban is mintegy 1200- an munkál­kodnak fel­adataik meg­valósításában. A napokban Törteit Ferenc­cel, az előre­gyártó főüzem vezetőjével be­szélgettünk az első félévi ered­ményekről és gondokról. — Ipari fő­mérnökségün­ket három fő­üzem alkotja — tájékoztatott elöljáróban Törteli Ferenc. — Létszámában és termelési volumenében a legnagyobb a imienik, az elő­regyártó fő­üzem, tavaly az ipari főmérnökség 1 milliárd 70 millió forintos termelésének mint­egy 75 százalékát mi produkál­tuk. A segédipari főüzem lakatos, asztalos és cső-előregyártó, vala­mint komplettációs üzemei ipari körülmények között végzik a nyí­lászáró szerkezetek gyártását, il­letve beszerelésre való előkészí­tését. A gépészeti főüzem legfőbb fel­adata az energiaellátás biztosí­tása, az ehhez szükséges gépek, berendezések üzemeltetése, kar­bantartása és javítása. Az előregyártó főüzem — anél­kül, hogy a többit lebecsülnénk — legfontosabb üzeme a panel-, il­letve népies nevén a házgyár. Az első félévi termelés zavartalan •volt, annak ellenére, hogy a szo­kásos évi nagy karbantartás már­cius bégéig tartott. Külön elisme­rést érdemelnek a gépészeti fő­üzem dolgozói, akik Báli Endre és Nagy Zoltán üzemvezetők irá­nyításával igen lelkiismeretesen hozták rendbe a különböző gépe­ket és berendezéseket. Alapanyag­ellátásunk is kielégítő volt az év első felében, reméljük, továbbra is így lesz. Mindezektől függetlenül június végéig csak 110 lakáshoz szüksé­ges panelt gyártottunk. Vállala­tunk szükségletein túl a Pest me­gyei Állami Építőipari Vállalat­nak, a Budapesti Lakásépítő Vál­lalatnak, valamint a Dunaújváro­si 26. számú Építőipari Vállalat­nak gyártunk paneleket. Nos, a tavalyinál kevesebb termelésünk­nek elsősorban az az oka, hogy partnereinktől az előzetes igény- bejelentés ellenére nem kaptunk elegendő megrendelést. A Pest megyeiék például 330 lakásra je­lentették ibé igényüket, de eddig csak 150 lakásra kötöttek szerző­dést. Ennél is elszomorítóbb az, hogy a Budapesti Lakásépítő Vál­lalat ,375 lakásra szóló igényét még egyetlen szerződés sem szen­tesítette. Nem tudjuk, hogy a má­sodik félév mit hoz,, könnyen le­het, hogy az év végéig majd ki sem tudjuk elégíteni a. jelentke­ző igényeket. Üzemünkkel kapcsolatban két újdonságról is beszámolhatok. Az első félévben kezdtük meg a fo­gadószintek előregyártását, s eze­ket azután a helyszínen szerelik össze. Ennek a vállalati szabada­lomnak elsősorban abban rejlik a jelentősége, hogy a helyszínen sokkal kevesebb élőmunkára van szükség. Kecskeméten, az Árpád­városban már felépült egy ház ilyen előregyártott ' fogadószint alkalmazásával, a második félév­ben pedig Baján hat épület — 270 lakás — készül ezzel a módszer­rel. A másik újdonság az, hogy a Tüzép Vállalattal közösen vas­beton födémpanelekkel segítjük az építkezőket. A kislakásépítők már augusztusban megvásárol­hatják a Tüzép-telepeken új ter­mékünket, amelyből új típusban az év végéig 30 ezer négyzetmé­ternyit gyártunk. A vasbetonelem-előregyártó üzemünk ‘termékei- eljutnak az ország minden részébe. Az első félév egyik nagy megrendelését a 21. számú Építőipari Vállalattól kaptuk, a Ferihegyi repülőtér re­konstrukciójához gyártottunk, il­letve szállítottunk 4 ezer négyzet- méteres csarnokhoz szükséges szerkezeteket. Betongyártó üzemünk az év első felében 54 ezer köbméter kevert betont készített, ebből 12 ezer köbméterrel értékesítettünk, társ- vállalataink, a DÁV és más meg­rendelők igényeit kielégítve. A kdhósalak-blokkgyártó üze­münk a tervek szerint az idén 800 lakáshoz elegendő blokkot gyárt. Ebből június végéig 400 lakáshoz szükségest átadtunk, a Szolnok, a Tolna és más megyék építőipari vállalatainak. A ceglédi Építőipari Vállalatnak is gyártottunk 120 la­káshoz szükséges nagyblokkot. Ennek az üzemnek másik fon­tos terméke a modul-panel. Ebből a Fémmunkás vállalattal koope­rálva különböző felvonulási és más épületek készülnek. Az idén a megrendelők, illetve felhaszná­lók 120 négyzetméternyit vásárol­hatnak. 0 Vizsugarakkal tisztítják a kész elemeket. O. L. Életet védő fénykorlát Ha dolgozó balesetveszélyes zó­nába, az úgynevezett űrszelvény­be lép, azonnal riaszt a fény­korlát. A munkaterületet védő, az emberek testi épségét veszé­lyeztető mozgó görgősorok, lánc- pályák között őrködő fénysuga­rak megszakítása ugyanis nyom­tan leállítja a gépeket. Űjbóli elindításukra pedig csak akkor van lehetőség, ha a fénytörés megszűnik, vagyis a dolgozó el­hagyja a veszélyzónát. A baleset- védelem e nagyszerű eszközét a Beton- és Vasbetonipari Művek alsózsolcai gyárának szakemberei házilag fejlesztették ki. A hamar népszerűvé vált és ma már több gyárban alkalma­zott elektromos munkavédelmi berendezés lényegében két fő egységből, az adóból és a vevő­ből áll. Az adó 50 milliméter át­mérőjű, nagy intenzitású párhu­zamosan koncentrált fénynyalá­bot állít elő. Az adóban levő ki­sebb teljesítményű halogénizzós fényforrás csak a veszélyhelyze­tet előidéző szállító berendezések működése esetén világít. A fény­sugár nyalábolása elektromos úton történik. A készülék másik részét, a vevőt egy vékony hosz- szú csőben helyezték el azzal a céllal, hogy megakadályozza a környezeti szórt fényhatásokat. Az adó fényét a vevő optiká­ja fókuszolja. A fókuszban egy fotóaktív alkatrész, fényellenál­lás van. A fényellenállás — a megvilágítástól függően — igen nagy mértékben változtatja á ve­zetőképességét. Ez az ellenállás- változás tízezer ohm nagyságren­dű. A mozgó alkatrész nélküli elektronikus teljesítményrelé ki­meneté a vezérléstől függően két állapottal rendelkezik: „vezet” vagy „nem vezet”. Ezt kell beik­tatni közvetlenül a veszélyes gé­pet hajtó motor áramkörébe, vagy a motor mágneskapcsolójá­nak áramkörébe. Ha fényt lát a vevő, akkor a fényellenállás ve­zet és vezetésbe billenti az elekt­ronikus teljesítményrelét is, amely kapcsolja ■ a° gépet' meg­hajtó motort. Ha a fénysugarat valaki takarja, a fényéllenállás vezetőképessége kicsi, az elekt­ronikus teljesítméríyrelé nem ve-, zet, nem működhet a meghajtó­motor. A feltalálóit egyértelműen di­csérő „munkavédelmi őr” adó és vevő közötti távolsága meghalad­ja a száz métert. Az alsózsolcai gyárban immár hat esztendje al­kalmazzák ezt a módszert az Univáz gyártósor láncpályájánál a legtökéletesebb biztonsággal, üzemzavar és baleset nélkül. A fénysorompó egyébként az üze­mek más területein is alkalmaz­ható, így például optikai végál- léskapcsolóként présgépeknél, gé­pi ollóknál, vagy egyéb veszé­lyes munkagépek balesetveszé­lyének a kiiktatására. Nagy elő­nye, hogy házilag elkészíthető, más területekre is könnyen adap­tálható. Mivel mozgó, forgó vagy kopó alkatrészekkel nem rendel­kezik, az alacsony előállítási költség ellenére igen hosszú élet­tartamú. Üzemeltetéséhez erősí­tőre sincs szükség, ami tovább csökkenti a készülék költségét. E. S. Szót értenek a tagokkal Simon Károly, a hartai Erdei Ferenc Termelőszövetkezet párt- a lapszervezetének titkára 1969- ben került a gazdaságba, mint ipari tanuló. Autószerelő lett, 1974-ben technikus, majd függet­lenített biztonságtechnikai meg­bízott. A legutóbbi újjáválasztás alkalmával került jelenlegi poszt­jára. Rajta kívül a héttagú párt- a lapszervezeti vezetőségben új a szervező titkár és a gazdasági fe­lelős is. A megfiatalodott vezetőség tit­kárával a legfontosabb feladatok­ról beszélgetünk. — Elsődlegesnek tartjuk a párt­csoportok munkájának további ja­vítását. Ezek a közösségek alkal­masak arra, hogy* a kommunisták véleményt mondjanak, közvetlen környezetükről, a helyi munkakö­rülményekről, javaslatokat tegye­nek, miképpen lehetne hatéko­nyabbá tenni a termelést, ösztön­zőbbé tenni a bérezést és így to­vább. Egy pártcsoportülésen sok­kal kötetlenebb a beszélgetés, mint a taggyűlésen. A kisebb kollektíva kommunistái jól ismerik a párton- kívüliek esetleges gondjait, kíván­ságait, javaslatait. Egy-egy ilyen pártcsoportülésen sok minden el­hangzik, amit a vezetőség jól tud hasznosítani. Jobban megis­merik az emberek véleményét saját munkánkról is. Állandó foglalkoztatás A 4500 hektáron gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzem, amely­nek a nyugdíjasokkal együtt ezer- háromszáz tagja van, a kezdemé­nyező gazdaságok közé tartozik. Fontos feladatnak tartják többek között, hogy az asszonyok, lányok állandó foglalkoztatását megte­remtsék. Ezért hozták létre a ci­pőfelsőrész-készítő, valamint a tésztaüzemet. Kapcsolatot terem­tettek az iparral, és ezzel megol­dották nőtagjaik biztos keresetét. — További lehetőségünk van az egyik cipőfelsőrész-üzemünk bő­vítésére, amely újabb negyven asz- szonynak és lánynak teremt mun­kahelyet — folytatja a párttitkár. — Természetesen ezzel együtt se­gítünk a gyermekintézmények bő­vítésében is a községnek. 1 A pártszervezet a gazdálkodás egyik nagy tartalékát látja a szo­cialista versenymozgalomban. Hu­szonhét kollektíva hatszázharminc taggal Vesz részt a nemes vetélke­désben. Különösen a baromfite­nyésztők versenye érdemel emlí­tést, hiszen a termelőszövetkezet­nek ez igen fontos ágazata. Az idén is 2660 tonna pecsenyecsir­két értékesítenek. Ilyen nagy mennyiségnél számít minden gramm takarmány. Arra töreked­nek, hogy ésszerű takarékoskodás­sal minél jobb eredményeket ér­jenek el. Előzőleg a kommunisták megvitatják A termelőszövetkezet elnöke, Hegedűs Lajos — aki a megyei párt-végrehaj'tóbizottság tagja — elmondja, hogy a termelőszövet­kezetben minden fejlesztési ter­vet, elképzelést vagy a szervezés­sel kapcsolatos tennivalókat elő­ször a pártcsoportok, a pártveze­tőség és a taggyűlés tárgyalja meg, s miután kialakultak a vé­lemények, kikristályosodtak egy- egy intézkedéssel kapcsolatban a gondolatok és az elhatározásokat elfogadták a' kommunisták, akkor terjesztik a gazdaságvezetés elé. így történt ez például a gépvá­sárlások során. Az idén a terme­lőszövetkezet 8 millió forint ér­tékű berendezést vásárol. Többek között döntötek arról, hogy a 11 kombájn mellé még kettőt vesz­nek, hogy az 1900 hektárnyi ka­lászos gabonát időben be tudják takarítani. Ha megmentik a ter­mést, megéri a befektetés. Az in­tézkedési terv szerint tizenöt nap alatt elvégzik az aratást, természe­tesen, ha az időjárás is engedi. Jobban megértik — Ez a gyakorlat általános, ná­lunk érvényesül a pártirányítás — ■ teszi hozzá Simon Károly. — Amikor szó volt a differenciált bérezés bevezetéséről, szintén a kommunisták kezdeményezték, hogy milyen anyagi módszerekkel lehet ösztönözni a tagságot, a mi­nőségi termelésre és a termelé­kenység növelésére. Minden lépést, amely a gazda­ság . fejlesztésével kapcsolatos, alaposan megvitatunk. Szinte ■mindenkivel megbeszéljük, ami­kor egyetértésre jutottunk, akkor születik, meg a döntés. Mindez elősegíti, hogy a szö­vetkezet tagsága tudja, hogy mi­lyen intézkedés miért történik. Jobban megértik az egész gaz­dálkodás mechanizmusát. Ez egy­úttal olyan szemléletet teremt, amely megkönnyíti a célok meg­valósítását. ' K. S. Mi történt a kecskeméti aluljáróban? Megyénk székhelyének vasúti fővonala, a Szeged—Budapest kö­zötti pálya hosszú évek óta nem jelent már akadályt az ottani köz­úton bonyolódó forgalom számá­ra. Aluljáró áll ugyanis a jármű­vek rendelkezésére, a mellette le­vő ugyanilyen, ám sokkal kisebb szélességű létesítményen át pedig a gyalogosok közlekednek. Azt hihetnénk, ahová autó, motorke­rékpár stb. sohasem mehet, min­dig tisztaság, példás rend honol. Hát ami az olajfoltot, a szállító- eszközökről időnként lehulló kü- lönféle anyagot, valamint az el­suhanó gépek zaját illeti, azok­tól valóban mentes e 'terület. Csak a rontópáloktól, a vandá­loktól nem, akiknek egyik leg­utóbbi cselekménye megdöbben­tő következményeire a Kecske­mét, Lenin tér 8. szám alatt lakó Ladányi Sándor hívta fel a fi­gyelmünket. Olvasónk közölte — ebbéli ta­pasztalatát a helyszínen mi is megerősítettük —, hogy az alul­járó biztonságos igénybevételéhez nélkülözhetetlen felszerelése, a világítószerkezete csaknem telje­sen tönkretett állapotban van. A barbár módon történt rongálás következtében a 42 darab égőből jelenleg már csak 9 ép, az izzót védő burkolatok zöme leszaggat­va, az ezekhez tartozó foglala­tok össze vannak törve, az elekt­romos vezetékek sok helyütt szi- geteletlenül lógnak a mennyezet­ről, elérhető magásságban. A lapunkhoz küldött levél így fejeződik be: „Az életveszélyes körülmény megszüntetése, vagyis a javító munka nem tűr halasz­tást. Ennek során célszerű lenne védőráccsal ellátni a világítótes­teket, hogy ezáltal jobban ellen­állhassanak az emberek pusztí­tásainak!” Egyetértünk eme véleménnyel, javaslattal, melyhez még hozzá­fűzzük: a szóban forgó társadal­mi tulajdon notórius semmibeve- vői megérdemelnék, hogy kilétü­ket kiderítené a hatóság, s a fe- lelősségrevonásukkor a törvény szigorát alkalmazná velük szem­ben. A vandalizmus — mellyel kü­lön cikkben pár héttel ezelőtt is foglakoztunk, egyéb sajnálatos eseteket említve — megelőzése, csökkentése, illetve megszünteté­se érdekében persze nemcsak az illetékeseknek vannak feladataik, de az állampolgároknak is, kik­nek az Alkotmány 69. paragrafu­sa értelmében alapvető kötelessé­gük a nép vagygonának védelme- zése a város vasúti aluljárójában is! Kik a gazdái a társasháznak? Meglepő tartalmú levelet kül­dött lapunkhoz a Kecskemét, Ady Endre utca 20. szám alatt lévő 96 lakásos társasház néhány lakója. Idézzük a fontosabb soraikat: „1971 óta lakunk mostani ottho­nainkban, s azóta ugyanazokból a személyekből tevődik össze a közös ügyeink rendezésére életre hívott intéző bizottság. Tagjai ta­lán fáradtak lehetnek már, vagy valamiféle közöny lett úrrá raj­tuk, egy biztos, jó ideje semmit sem tesznek érdekünkben, tény­kedésük mindössze abban nyilvá­nulhat meg, hogy a tiszteletdíjat zsebre rakják. Véleményünket konkrétumokkal is alátámasztjuk. öt esztendeje nem hívtak össze közgyűlést, így aztán fogalmunk sincs, mi a sorsa valójában a kö­zös költség címén havonta befize­tett forintjainknak. Csak azt lát­juk, ha elromlik a lépcsőházi vilr lány, magunknak kell utánajár­ni, hogy kijavítsák a hibát. Csak azt tapasztaljuk, hogy egy éve senki sem takarítja a közös hasz­nálatú helyiségeket. Csak arról tudunk, hogy a házbeli gyerekek részére a mai napig sem lett — a megannyi kérelem ellenére — felszerelve pár praktikus játék­eszköz a szép nagy udvarunkon. És még sorolhatnánk a bajokat. Végül is azt szeretnénk tudni, kik a gazdái a társasháznak?" Az ilyen és hasonló panaszok nem egyediek. Válaszunk tehát általános jellegű. Elöljáróban kö­züljük, hogy a társasházzal kap­csolatos összes felmerülő kérdést az 1977 óta hatályban levő 11. számú törvényerejű rendelet sza­bályozza. Eszerint a. közgyűlést szükség szerint, de évente leg­alább egyszer ősze kell hívni. Ha erre nem kerül sor, a tulajdono­sak egyharmada is összehívhatja ez a fórumot, amely foglalkozik a házat és az ott lakókat érin­tő minden problémával, su egy­szerű szavazattöbbséggel határoz. Vagyis olvasóink kérdésére így reagálhatunk: a társasház gazdája a lakóközösség! Milyen a kenyér Solton? Takarékosság ide, takarékosság oda, még most is sok háztartás­ban gyűlik össze a család igé­nyét jóval meghaladó készlet a napi fogyasztású élelmiszerekből, például a kenyérből, melynek esetenként igen jelentős mennyi­sége kerül a szeméttároló edé­nyekbe. Efféle pazarlással a me­gye városaiban és nagyközségei­ben egyaránt lehet találkozni. Legutóbb Solton volt alkalmunk megpillantani számottevő vekni- darabokat a hulladék között. Fel is jegyeztük a szomorú látványt, azzal a szándékkal, glosszában fi­gyelmeztetünk majd eme — egyik legfőbb — eledelünk iránti fokozottabb tiszteletre. Ám a cikkünk nem készült el gyorsan, s ezúttal szerencsénkre, hiszen kissé melléfogtunk volna, ugyan­is az említett helységbeliek — mint utólag kiderült — sajnos komoly okuk van arra, hogy a vásárolt kenyértől gyakorta meg­szabaduljanak. Soltról, a Málna utca 22. szám alatt lakó Takács Pálné Nagy Zsó­fiától érkezett a minap szerkesz­tőségünkbe panaszos levél, s be­lőle az alábbiakat tudtuk meg: A helyi üzletek sokszor árusí­tanak enyhén szólva kifogásolható minőségű kenyeret, mely keletien, sületlen, szalonnás és néha olyan nehéz, mint a sár. Kellemetlen az illata, s az íze is étvágyűző. Úgy tűnik, e tarthatatlan állapot meg­változtatása érdekében tehetetle­nek a kereskedők, mert a rekla­mációk ellenére ismétlődnek az esetek. A vevők pedig újra és újra bosszankodnak, s jobb hí­ján legalább egy részét elfogyaszt­ják anak, amit kapnak, vagy ha ez lehetetlen, kidobják a sütő­ipari terméket — meg a benne fekvő pénzüket — a szemétbe. „Ha így megy tovább — írja sokak nevében olvasónk —, las­sacskán csupán álmainkban fogjuk látni, megízlelni, vagy rendsze­resen másutt muszáj megvásárol­nunk a jól megsütött, foszlós bélű, finom kenyeret. Pedig alighanem ilyet kellene készítenie eredeti rendeltetése szerint annak az üzemnek is, ahonnan nap mint nap érkezik hozzánk a sütödéi áru!” Minthogy levélírónk ez utóbbi feltételezésének helyességéhez nem férhet kétség, reméljük, a közér­dekű ügyet mihamar kivizsgálják az illetékesek, akiknek érdemi in­tézkedéséről természetesen mi is szeretnénk e hasábokon hírt ad­ni! Összeállította: Veiket Árpád PORTÁLDARU LÍBIA RÉSZÉRE 0 A Magyar Hajó és Daru­gyárban > elké­szült a líbiai kikötői por­táldaru. Ezen a darutípuson új szerkezeti meg­oldásokat al­kalmaztak. A helyszíni sze­relési munkák mintegy hat­van százalékát már a gyárban elvégezhetik. Az új daruból tizennyolc da­rabot szállíta­nak majd a líbiai Tripoli kikötő részére. (MTI-fotó: Ila- das János fel­vétele — KS.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom