Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-09 / 159. szám

1980. július 9. • PETŐFI NÉPE • 2 MIÉRT KEVÉS A TRAUBISODA AZ ÜZLETEKBEN? Vihar a palack körül • A folyamatos termelés feltételezi a megfelelő ütemű terítést is. 9 Négyméteres tömbökben áll a sok százezernyi teli palack, a gazda­A pártélet nyitottsága Nyáron többet iszik a magyar, de azt hiszem világszerte min­denki. Van, aki esküszik a fröccs- re vagy a hosszúlépésre. Akad- ‘ nak sörpártiak is. Mit igyon azonban a gépko- ' esi vezető, vagy a különböző okok 1 miatt absztinens? Szerencsére bőven van vá- f lasztási lehetőség. Az üzletekben, a vendéglőkben vásárolható al­koholmentes, szénsavas készít- : mények száma évről évre gya- ■ rapszik. Egy közepes nagyságú ABC- . áruházban a hűsítőt kereső vá­sárló gyakran tanácstalanul áll az ' íz- és palackdömping előtt. A különbő — Márka, Sztár, Extra, \ Róna — családok mellett tor­nyozódnak magányos termékek " is. Ilyen a Coca-Cola, a Pepsi- Cola vagy a Traubisoda. A Traubinál maradva: Kecske­méten jó néhány élelmiszerüz­letből és vendéglőből hiányzik, r, — Nem tartunk, 'de van he- ' lyette... — hangzik a készséges vagy sértődött felelet az érdek­lődésre. Az országban négy állami gaz- ,, daságban — többek között Kun- ' baján is — palackozzák a Trau- bisodát. Ezért furcsa, hogy pont , itt, Bács-Kiskun megyében hi­ányzik egy — úgy ‘is mondhat­nám — hazai termék. Huszonötmillió palack ^ A fogyasztó elégedett, amit bi­zonyít a Hírős Napokon kapott • érem is. A Traubisoda esetében b három forintért 0,25 liter üdítő ' italt vásárolhatunk, ráadásul olyat, amiben nincs semmilyen /l tartósító szer, hiszen pasztőrö­zött. Az üzemnek is megéri. Ma­gyarországon egyik üdítő italt előállító vállalat, vagy gazdaság sem panaszkodik tevékenysége eredménytelenségéről: A Kunbajai Állami Gazdaság palackozóüzemében Kancsár Fe- rencné üzemvezető, kalauzolt. El­mondta, hogy Badacsony után itt • állítják elő a legtöbb Traubisodát az országban. Az idén mintegy 25 millió 0,25 literes egységpalackot — ezenkí- ,.y'ülril)i|^res üyeg^ket is — tölte­nek meg Traubisodával. jjovTecmelői--szempontból a folya­matos — visszárus — palackellá­tás és a raktárra termelés lenne az ideális. így, váltott műszakkal - kifizetődő a palackozó gépsor üze- ;• meltetése. 31 Sajnos, a palackkal és a raktár­ral is problémák vannak. Szeren­cse, hogy 600 ezer, 0,25 literes tar- i talék üveg van, ezeket átmosva, t folyamatosan tudnak tölteni. A. palackozóüzem a raktárkész­let apadásából érzékeli a vásárlói forgalmat. Jelenleg sok százezer teli üveg várja az udvaron és a szűkös raktárban, hogy elszállít­sák. Mellőzik a Traubit Az állami gazdaság áruforgal­mi és anyaggazdálkodási osztály- vezetőjével, Kiss Sándorral be­szélgetve megtudtam, hogy 1977- től, amikor közel 18 millió palac­kot bocsátottak piacra — évente mintegy 3 millióval többet ter­melve — teljesíthetőnek tartja az idei tervet. Az elmúlt időszakban azonban Bács-Kiskun megyében, különö­sen Kecskeméten, a forgalmazás­ban nehézségek támadtak: a lá­dákat nem veszik le a teherautó­ról, az üzletvezetők kitérő vála­szokat adnak. Egyszóval mellőzik a Traubit, amely egyébként viseli a Kiváló Áruk Fóruma emblémát. Beszélnek bizonyos ellenőrizhe­tetlen tiltott árukapcsolásokról — akkor kapsz, például ezt, ha viszel azt is —, megemlíthetők továbbá ajándékok, kedvezmények, amiket — ahogy az osztályvezető mond­ta — a szocialista vállalati gaz­dálkodás nem enged meg. Mindezek ellenére, az utóbbi időben, hogy 'az üzletekben javít­sák a Traubisoda-ellátást, saját teherautóikkal hordják szét az árut. Ezért Kiss Sándor érthetet­lennek tartotta az észrevételt, mi­szerint az üzletvezetők nem szí­vesen fogadják a rendszertelenül érkező kunbajai tehergépkocsikat. — Ez nem lehet indok — mond­ta. —^Hiszen, ha hívnak, megyünk, akár 'két teherautóval is. Csepp a tengerben Az áruforgalmi osztályvezető kimutatásait látva, rögtön szem­betűnt néhány érdekesség. Pél­dául: az Észak-Bács-Kiskun me­gyei Vízmű Vállalat négy üzleté­ben csaknem a felét forgalmazza annak a Traubisoda mennyiség­nek, amit a Bács-Kiskun megyei Vendéglátóipari Vállalat 181 egy­ségében elad. i A vendéglátó vállalat áruforgal­mi osztályvezetőjét, Varga Imrét felkeresve megtudtam, högy éven­te mintegy 300 ezer palack Trau­bit értékesítenek. Ez eltörpül az üdítőital-forgalmuk mellett, ami ugyanebben az időszakban 4 mil­lió üveg. A Bács-Kiskun megyei Vendég­látó Vállalat üzletei tartanak Traubisodát, ahogy más üdítő ita­lokat is. Az üzletvezetőket köte­lezik arra, hogy legalább négy­féle szénsavas üdítő italból álljon a választék. ság udvarán. Ennek érdekében megyén kívüli termékkel — például a békéscsa­bai Extrával — is bővítik a kí­nálatot Az üzletvezetővel közlik, hogy kivel állnak szerződésben és az már rá tartozik, hogy honnan „hívja le” az árut. • A Traubisodával akkor kezdő­dött a baj, amikor az állami gaz­daság felbontotta a szerződését a Volánnal. Azóta saját kocsijaik­kal — meglehetősen rendszerte­lenül — terítenek. — Mi csak olyan partnerrel tu­dunk szerződni, aki az üzlethez szállít — mondta Varga Imre. — Mivel üdítő italokból nagy a kí­nálat — vendégeink folyamatos kiszolgálása érdekében — az üz­letvezetők inkább a biztosat vá­lasztják. Véleményem szerint, ha a terítést ismét a Volánra bíz­ná a Kunbajai Állami Gazdaság, egycsapásra megoldódna ez a gond. A szellem — az üdítő italoknál úgy tűnik — nem a palackban rejtőzik, hanem körülötte és meg­felelő intézkedéssel elűzhető vagy megszelídíthető lenne. Az eset tanulsága mellett nem mehetünk el szó nélkül: ha jó és keresett a termék, el kell jutnia a fogyasztóhoz. Azonban nem hi­szem, hogy ami egyébként egy szállítási vállalat feladata az egy­két teherautóval megoldható. Czauner Péter A XII. KONGRESSZUS ismé­telten nagy meggyőző erővel ta­núsította, hogy a Magyar Szocia­lista Munkáspárt munkastílusá­nak meghatározó, jellemző voná­sa a nyitottság. A kongresszus — nyugodtan mondhatjuk — lénye­gében az egész nép előtt zajlott le, tanácskozásai, megállapításai hozzáférhetőek voltak a széles tár­sadalmi nyilvánosság számára. S ez nem ritka, kivételes megnyil­vánulás volt, hanem a párt egész tevékenységét átható törekvés, tendencia érvényesülése. Mégis olykor azt lehet tapasz­talni, hogy a pártélet szintjein „lefelé” haladva ez a nyitottság mintha nem érvényesülne minde­nütt hasonló egyértelműséggel. „Azt tudjuk — hallható olykor pártonkívüliektől —, hogy mit tárgyalt a kongresszus vagy a megyei pártértekezlet, a megvá­lasztás után azonnal értesülünk a párt országos és megyei vezető szerveinek összetételéről, vezetőik személyéről, de az már sokkal kevésbé ismert, miről tárgyalt az alapszervezeti taggyűlés, vagy a választás során kik kerültek a helyi pártvezetőségbe." Elgondol­kodtató észrevétel ez, s nem ta­nulság nélkül való. AKAD MÉG PÁRTSZERVE­ZET, ahol él bizonyos hajlam a titkolózásra, a pártszervezet belső életének, állásfoglalásainak vala­miféle misztikus ködbe burkolá­sára. Régi idők továbbélő hagyo­mánya ez olyan viszonyok köze­pette, amelyek között az ilyenféle gyakorlatnak már hosszú ideje nincs semmiféle létjogosultsága. Hiszen a párt tagjai és a párton- kívüliek közös politikai célok megvalósításán fáradoznak, küz­dőtársak az együttes érdekeket szolgáló cselekvés folyamatában. A nyilvánosság éppen ezért min­den munkaterületen vagy lakó­helyi egységben a pártszervezet életének természetes közege kell hogy legyen. Természetesen nem arról van szó, mintha a nyilvánosságnak nem lennének e területen is ész­szerű határai, mert, mint minden más szervezetnek, a pártnak is vannak olyan belső ügyei, ame­lyek általában nem tartoznak a kívülállókra. Ilyenek például a belső fegyelmi ügyei, amelyek nyilvánosságra hozatalában ma­ga a párt szervezeti szabályzata jelöl ki meghatározott korlátozá­sokat. Hadd tegyük azonban azt is hozzá, hogy a párt belső életének efféle misztifikálása távolról sem általános jelenség. A legtöbb he­lyen a pártszervezet a legkevésbé sem fél a nyilvánosságtól, ellen­kezőleg, nagyon is benne él mű­ködési területének mindennapos közegében. Talán éppen ebből adódik olykor a probléma, hogy mivel a mindennapos tevékeny­sége révén a pártszervezet mun­kája jói ismert az emberek előtt, nem tartják szükségesnek annak valamiféle külön megismertetését, a tájékoztatásról való gondosko­dást. VALÚ IGAZ, a pártszervezet munkájáról semmi sem mondhat többet, mint ha javaslataival, kezdeményezéseivel, ellenőrzé­seivel, a kommunisták személyes fellépéseivel, folyamatos politikai tevékenységével állandó és eleven részese a munka- vagy lakóhely mindennapi életének. Törekvései­re, állásfoglalásaira, elhatározá­saira mindenekelőtt ezen az úton derülhet fény. A cselekvésben érvényre jutó nyitottság a legfon­tosabb, ez tanúskodik a legátütőb- ben arról, hogy az illető párt- szervezet nem valamiféle önma­gába forduló „titkos szekta”, ha­nem a többieket megnyerve és felsorakoztatva akar munkálkod­ni a közösség egészét szolgáló el­határozások valóra váltásán. A pártszervezet életéről szóló tájé­koztatás megszervezése ennek csak kiegészítője lehet. Kiegészí­tője, de egyben szerves' része is, mivel a tájékoztatás maga is hoz­zátartozik az eleven mindenna­pos politikai munkáihoz. Ezért nem elegendő csupán a spontán kisugárzó hatásra hagyatkozni, hanem indokolt célirányosan és szervezetten gondoskodni a párt- szervezet életének bemutatásáról, az ilyen irányú tájékoztatásról. SZAMOS LEHETŐSÉG, mód­szer áll ehhez rendelkezésre, a szóbeli és írásbeli eszközök sok­féle formája. A párttitkár, a ve­zetőségi tagok, a helyi közélet kü­lönböző fórumain érdemben szól­hatnak a pártszervezet állásfogla­lásairól. A tömeg&ervezetekben, a különféle társadalmi mozgal­makban tevékenykedő párttagok ugyancsak nagy szerepet tölthet­nek be a tájékoztatásban. A leg­fontosabb mégis a pártonkívü- liekkel folytatott mindennapos szóbeli eszmecsere, amely ezer­nyi módot kínál annak megismer­tetéséhez, mivel foglalkozik az adott időszakban a pártszervezet. De élni lelhet az írásos formákkal is, nem utolsósorban a méltatla­nul mostoha sorsra jutott faliúj­ságokkal, amelyeket alkalmi ün­nepi megemlékezések helyett in­kább friss, eleven helyi tájékoz­tató anyagokkal kellene megtölte­ni. S a vállalati, üzemi, szövet­kezeti lapok, híradók is helyet adnak — adhatnak nemcsak a he­lyi irányító pártszerv, hanem az alapszervezetek élete, munkája bemutatásának is. Az emberek akkor követik a pártot, ha tudják, mit akar, mi­lyen célokat tűz ki, min dolgo­zik, fáradozik. Nemcsak országos méretekben igaz ez, hanem he­lyileg is. A pártélet nyilvánossá­ga, a jó tájékoztatás ezért a po­litikai munkának fontos, tartalmi jelentőségű kérdése. Gy. L. • Az egyik aranyérmes birkózó, Szilvás! Miklós a dobogó legma­gasabb fokán. Balra: Andersson, az 1948. évi bajnok. EGY KIFEJEZŐ FELVÉTEL járta be a világsajtót huszonnyolc évvel ezelőtt. A 4x100 méteres fu­tóváltó eredményhirdetése után a győzelmi emelvényről lelépett tizenkét futó minden előzetes megbeszélés, rendezés nélkül egy- másba kárpit. A tengeren túlról ér­kezett, ezúttal igazi számában, a síkfutásban is aranyérmet nyert , ‘Harrison Dillard és a szovjet vá- ? lógatott egyik jelenlegi szakveze- . .tője, Borisz Tokarjev, társaival együtt a magyar villámikrekkel kart karba öltve tiszteletkört tett meg a salakon a nézők tomboló .1 tapsától kísérve. Sajnos, a villám­ikrek közül Csányi György, az , újpesti kanyarfutó és Goldoványi _ Béla, a halkszavú mérnök már nem él. A fogorvos Varasdi Géza a távoli Ausztráliában telepedett le, s egyedül Zarándi László, a váltó első embere maradt közöt­tünk, a Testnevelési Főiskola ta­nára. Az említett felvétel azon­ban tulajdonképpen ma is hűen . emlékeztet a helsinki nagy na­pokra, az 1952-ben rendezett nyá- ‘ ri játékokra. i- A NAGY VILÁGÉGÉST köve­tően a népekre kényszerített hi­degháború időszakában ekkor fújdogáltak a legfagyosabb sze- • lek, de az olimpia elhalasztása, netán ‘bojkottálása senkinek sem jutott eszébe. így azután a Hel­sinkiben rendezett versenyek — amint ezt a felvétel is tanúsítja — n a béke és a barátság igazi ünne- j peként vonultak be az olimpiai ? játékok történetébe. A kép .ezen­túl az olimpia két nagy esemé- , nyére is emlékeztet: a Szovjet Olimpiai Bizottságot London és ( Helsinki között, 1951-iben felvet­ték a NOB tagjai sorába, és a szovjet sportolók első alkalommal vehettek részt az olimpiai verse­nyeken. Kiváló szerepléssel (22 arany, 29 ezüst és 19 bronz, továb­bi 53 helyezésbei) az élvonalba léptek előre. Számos sportágban már a bemutatkozás alkalmával a legjobbnak bizonyultak. S egy­ben kialakult a mai napig tartó, a sport csaknem valamennyi ágá­nak rolhamos fejlődését elősegítő szovjet—amerikai párosverseny. De a 'két nagy mellé a magyar sport is felzárkózott. A még ma is csaknem hihetetlennek tűnő teljesítménnyel 16 arany-, 10 ezüst- és 16 bronzéremmel a ma­gyar sport kivívta a világ elisme­rését és csodálatát. A szovjet sport bemutatkozása, a magyarok fan­tasztikus teljesítménye mellett a Zátopek házaspár — Emil, a „gőz­mozdony” és Dana, a gerelyhaj ítás aranyérmese — jelentette az olim­pia szenzációját. ZÁTOPEK a 10 000 méteres sík­futást viszonylag könnyen nyerte, az algériai származású, francia színekben versenyző Mimoun előtt, majd az 5000 méteres síkfutás döntőjében a közönség fergeteges ünneplése közben újra győzött Amikor az újságírók tervezett harmadik rajtja iránt érdeklőd­tek, Zátopek nevetve .válaszolt: „Tudják, egyelőre még csak 2:1- re vezetek a családi arany-.ver- senyben, tekintélyem megőrzése érdekében növelni kell előnyö­met.” S növelte, hiszen élete első maratoni versenyén több, mint fél percet vert rá ellenfeleire. Fris­sen futott be a stadionba, ritka mesterhármassal fejezve be olim­piai szereplését. AZ OLIMPIAI stadionban egyébként is nagy dolgok történ­tek. Az ünnepélyes megnyitón az egykor profinak nyilvánított Paavo Nurmi, minden idők egyik legkiválóbb atlétája még életében elégtételt kapott. Szobra már a stadion előtt állt, mikor a váltó utolsó embereként hozta a lángot az óriás kandeláberhez. Majd mű­soron kívül egy fehér lepelbe bur­kolt békeangyal — mint utóbb kiderült, elmeorvosi kezelés alatt • Egy arany a tizenhatból: a ka- lapácsvetö Csermák József, győz­tes dobása. álló stuttgarti lány — érkezett. A rendezők csak akkor ocsúdtak fel első meglepetésükből, amikor a mikrofonhoz lépve már meg­kezdte mondókáját: „Barátaim... — de folytatni nem tudta állító­lagos békeszózatát. A versenyek egyik legnagyobb meglepetését Joseph Barthel, a kis luxemburgi 1500-as futó szolgáltatta, aki az aranyérem átvétele után sírva fa­kadt a győzelmi emelvényen ... Ingemar Johansson, a hivatásos ökölvívók későbbi nehézsúlyú bajnoka viszont még a győzelmi emelvényig sem jutott el. A svéd öklözőt ugyanis az amerikai San­der elleni döntő második mene­tében állandóan menekülő harc­modora miatt leléptették, s a ver­senybíróság még a második he­lyért kijáró érmet is megvonta tő­le, az eredményhirdetéskor sem szólították a győzelmi dobogóra. A MAGYAR SPORTOLÓKAT negyvenkét (!!) alkalommal szó­lították. Sokoldalúságukra jellem­ző, hogy tíz sportágban szereztek első helyezést. Nem véletlenül. Időközben nemcsak Tatán épült meg az állandó edzőtábor, hanem a magyar sport vezetését, irányí­tását is átszervezték. A sport ve­zetése az állam kezébe került, a sportegyesületek' sokoldalú támo­gatását élvezték, s így városban és falun egyaránt mind szélesed­tek a sport alapjai. Olyan fiata­lok kezdhettek sportolni, akik ko­rábban legfeljebb nézők lehettek, s a labdarúgás mellett a sport csaknem valamennyi ága mind nagyobb tömegek számára vált hozzáférhetővé. Ennek köszönhe­tő azután például, hogy Csermák József, az egykori tapolcai kőfejtő alig néhány évi gyakorlás után önmagát felülmúlva, a világ első hatvan méteren felüli teljesítmé­nyével megnyerte a kalapácsvetés olimpiai bajnokságát. DE MENJÜNK SORJÁBAN, elevenítsük fel a tizenhat győ­zelmet időrendi sorrendben, öt napot kellet várni az első arany­ra, amelyet Köröndi Margit, a Vasas tornásznője nyert felemás­korláton, a másodikat Keleti Ág­nes szerezte talajon. A hatodikon Csermák József lepte meg a sport­világot, a hetediken a csak utólag kiküldött öttusázók csapata (Be­nedek, Szondi, Kovácsi) győzött, a kilencediken két 'birkózó, a deb­receni Hódos Imre és a már el­hunyt Szilvási Miklós végzett az első helyen, a tizediken Takács Károly, a sportlövő ismételte meg londoni sikerét, s a Los Angeles­ben élő Szőke Kató kezdte az úszónők nagy sorozatát, a tizedi­ken Székely Eva, a pillangózás királynője iratkozott fel az olim­piai bajnokok sorába, a tizenket­tediken a kardcsapat (Kovács. Gerevich, Kárpáti, Berczelly, Raj- csányi, Papp) ismételt, a tizen­negyediken a női gyorsúszóváltó (Novák Ilonka, Temes Judit, Sző­ke Kató, Novák Éva) és a kard- vívó Kovács Pál folytatta a sort, majd a tizenötödiken következett az úszó Gyenge Vali, a labdarú­gó- és vízilabda-válogatott, és vé­• Zátopek, a „gőzmozdony". gül Papp Laci, London után má­sodszor ... A DIADALMAS olimpiai részt­vevőket valóban százezrek kö­szöntötték, a Nyugati pályaudvar­tól végig a Körúton diadalmenet­ben vonultak, az ország méltán volt büszke rájuk. A magyar sport és egyben az olimpiák tör­ténetében azonban új szakasz kezdődött. Az emberek lassan, helyesen rájöttek, hogy a sport nem minden, csak legfeljebb él­ményekben gazdagítja, egészsége­sebbé teszi az életet A NOB élére pedig új elnököt választottak, az amerikai Avery Brundage szemé­lyében, aki a maga konzervatív felfogása ellenére is sok tekintet­ben fejlesztette, kibontakoztatta az olimpiai mozgalmat... Vad Dezső (Következik: Világcsúcseső Melbourne-ben) I h gf A THÉNTÖL MOSZKVÁIG I 7. Tizenhat aranyérem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom