Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-01 / 152. szám

4 » PETŐFI NÉPE • 1980. július 1. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS A Duna — közös kutatási objektum A budapesti Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Központ ud­varán valóban át lehet kelni a Dunán. A folyó hatalmas modell­je lehetőséget ad arra, hogy kü­lönböző feltételek között tanul­mányozzák a vízáramlás hidro­technikai sajátosságait. Pozsony­ban az egész partszakasz modell- je készült el horizontálisan. A budapeseti központ és a pozsonyi vízgazdálkodási intézet tudósai a kutatásokat közösen végzik. Nagy segítséget kapnak a Gidro- projékt össz-szövetségi tervező- és kutatóintézet szovjet szakem­bereitől is, akik már a világ szá­mos országában szereztek maguk­nak hírnevet mint kiváló kép­zettségű vízi erőművi építők. Feltétlenül szükséges volt a nagy tudományos potenciálok egyesítése. A hajózás feltételei éppen e dunai szakasz nyugati harmadában, a magyar—csehszlo­vák határon kedvezőtlenek. Itt a vízáram hordalékos töltéskúp mentén kanyarog, a homokpadok és az áradások nem mennek rit­kaságszámba. Hogy a Dunának ebben a szakaszában biztonságos­sá tegyék a hajózást és kihasz­nálják a folyó energetikai poten­ciálját, egy sor, létesítmény épí­tését határozták el. Ezek közé tartozik a Dunakiliti-Grusov duzzasztógát 30 kilométerrel Po­zsony alatt, amelynek hatvanezer négyzetméter területű tározója kiszélesíti a vízi utat Pozsony felé és megnöveli a szállított víz- mennyiséget a gabcikovói duz­zasztó számára. A tervek szerint a gabcikovói erőmű első turbiná­ja 1986-ban, Nagymaros először 1989-ben fog . villamos energiát termelni. Évszázadunk utolsó évtizedé­nek elejére így a szocialista or­szágok a Duna egyik legnehezebb szakaszát modern vízi úttá alakít­ják át és hatalmas vízierő-rend- szert hoznak létre. A Vaskapunál, a román—jugoszláv határon léte­sül a „Vaskapu Djerdep” vízépí­tészeti komplexum. A Szovjet­unió ehhez jelentős támogatást nyújtott. Tudományos-műszaki együttműködési megállapodás alapján a Szovjetunióban bonyo­lult műszaki berendezéseket ter­veztek és készítettek a „Djerdap” komplexum megépítéséhez. A „Vaskapu” üzembe helyezése óta lehetővé vált az éjszakai! hajózás is, és ezáltal a flotta intenzívebb kihasználása. A tározó révén a meder biztonságosabbá és meg­bízhatóbbá vált. A most épülő Vaskapu II. tovább növeli á vízi szállítás hatékonyságát. A Duna napjainkban hatalmas építési terület. A bolgár—román határon testet ölt a Nikopol-Tur- nu Magurele vízépítészeti komp­lexum. A gáton négysávos út és vasútvonal fut majd. A hajó és a vasúti szállítás összekapcsolásá­val csökkenni fog a vasútvonalak megterheltsége. A Duna alsó, fo­lyásánál, Romániában épül a Du­na—Fekete-tengeri-csatorna. A Duna torkolatánál, a szovjet Vil- kovo közelében az Interlighter, a KGST-tagországok sokoldalú gazdasági és közlekedési szerveze­te korszerű teherdaru-karban- tartási központot épít. Hogy mekkora méreteket ölte­nek a szocialista országok dunai munkái, közvetlenül érzékelhető Ludowit Kinzelnek, a Duna Bi­zottság Titkársága igazgatójá­nak dolgozószobájában. Kinzel hangsúlyozta, hogy a dunai hid­rotechnikai munkálatok erősödő nemzetközi tendenciáinak felel­nek meg: a belső vízi úttal ren­delkező európai országok többsé­ge már ma intenzívebben fejlesz­ti a vízi közlekedést, mint a köz­útit. A Dunára alkalmazva ez azt jelenti, hogy egy rapszodikus fo­lyó — homokpadokkal és víz alat­ti sziklazátonyokkal — modern vízi úttá válik hatalmas kikötők-, kel. Jelenleg a dunai kikötők száma 21, éves rakodási kapaci­tásuk egyenként meghaladja az egymillió tonnát. A Duna Bi­zottság sokat tett a hajózás javí­tása érdekében. Megalkotta „A dunai hajózás alapszabályai"-!, átdolgozta a hajózási térképeket, kiadta a hajózó út leírását, illet­ve navigációs útmutatásokat bo­csátott ki. Feladatai közé tarto­zik hidrológiai prognózisok ké­szítése is. (APN—ADN—MTI) Szembenézünk az „energiakihívássar’ Moszkvában . a közelmúltban tartotta 95. ülését a KGST Vég- rehajtó Bizottsága. A testület — a többi között — áttekintette a tagállamok hosszú távú együtt­működési célprogramjait. Közü­lük most az energia- és fűtő­anyagterveket vesszük szemügy­re. A KGST-országok energiaszük­séglete — a Szovjetuniót nem számítva — az évtized végére mintegy milliárd tonna tüzelő­anyag lesz. Ennek körülbelül fe­lét tudják saját maguk megter­melni. Miután gazdaságuk fejlő­dik, mind több energiára, fűtő­anyagra lesz szükségük. Mindennek felmérése arra kész­tette a KGST-országokat, hogy az „energiakihívással” közösen néz­zenek szembe. Ezért született meg a KGST-országok energia-, fűtő­anyag-célprogramja á nyolcvanas évekre. A dokumentum elsőrendű fel­adatnak jelöli meg a belföldi energiakészletek lehető legtelje­sebb kiaknázását. Ide számítják a gyengébb minőségű szén, vagy olaj nagy teljesítményű gépekkel történő gazdaságos kitermelését. A következő fejezet az atomerő­művekkel foglalkozik. A program szerint a következő évtized végé­ig a gazdasági integrációhoz tar­tozó országokban összesen 37 mil­lió kilowatt teljesítményű atom­erőművet építenek. Nálunk a paksi atomerőmű 440 ezer kilo- wattos első egysége várhatóan az év végén indul; teljesítőképessé­ge — további reaktorral — 1984- re egymillió 760 ezer kilowattra fokozható. A közös atomerőmű­vek közül kiemelésre méltó a Szovjetunió területén építendő két, egyenként négymillió kilo- wattos erőmű. Tőlük a villany­áram felét, a közös beruházásban való részvételük arányában, az európai KGST-országok kapják. A villamos energia továbbításá­ra szolgál az európai KGST-álla- mok egyesített villamosenergia­rendszere. Ez lehetővé teszi a gaz­daságos energiacserét, zavar ese­tén a segítségnyújtást, a villa- mosenergia-szállítás növelését. „Ütőere” az a hatalmas 750 kV-os feszültségű hálózat, amely Vi-ny- nyica és Al'bertirsa között már el­készült, s amely kontinensünk va­lamennyi KGST-országát egybe­fűzi majd. A KGST-államokban kitermelt kőolajnak mintegy 97 százaléka, a földgáznak hozzávetőleg 85 szá­zaléka származik a Szovjetunió­ból. A Pravda minapi híre szerint tavaly 604 millió tonna olajat és 460 milliárd köbméter földgázt exportáltak a KGST-országokba. A KGST-országok tehát — Romá­nia kivételével — a Szovjetunió­ból fedezik olaj- és földgázszük­ségletük nagyobb részét. A világ új energiahelyzetében, amikor az olaj világpiaci ára fo­lyamatosan kúszik felfelé, újra felfedezték a „fekete gyémántot” a szenet!' A KGST-államok vi­szonylag bőséges készletekkel rendelkeznek, amelyek a távolab­bi jövőre is elégségesnek ígérkez­nek. Következésképpen a célprog­ram előirányozza szilárd tüzelő­anyaggal üzemelő új hőerőművek építését is. A tájékozódás kedvé­ért megemlítjük, 'hogy jelenleg a KGST-országokra jut a világ széntermelésének körülbelül 30 százaléka. A fűtőanyaggal és az energiá­val való legteljesebb takarékosság és ésszerű gazdálkodás — így le­hetne egy mondatba foglalni a következő fő célt. Eléréséhez kor­szerű berendezésekkel felváltani a jelenlegi, jóval energiaéhesebb felszereléseket. Az ENSZ egyik statisztikai jelentése szerint az el­következő másfél évtizedben — megfelelő intézkedésekkel — a fűtőanyag- és energiaigény mint­egy 30 százalékkal csökkenthető. A célprogram készen ' áll. Most a testvér­országok dolga teljes és követ­kezetes megva­lósítása. J. Gy. • A KGST ösz- szekapcsolt elektromos hálózatának központi áramelosztója, Prágában éjjel-nappal gondoskodik az áram­ellátásról. KAMATOZIK A JÓL MEGVÁLASZTOTT TERMÉKSZERKEZET • A fűrészgép korszerűsített típusa, a KFD—-250-es, • Oszlopos fúrógépállványok a végszereidében, melynek sorozatgyártását júliusban kezdik meg. (Straszer András felvételei) Aki sokat markol, keveset fog — tartja a közmondás. Volt idő, amikor ennek helytállóságát a saját tapasztalatán mérhette s mérte le a Dunavecsei Fémipari Vállalat. Azóta azonban inkább kevesebbet markolva törekszik adottságainak kihasználására, a piacon keresett, gazdaságosan ér­tékesíthető termékek gyártására. S hogy milyen eredménnyel? Vágó Miklós, a vállalat főköny­velője szerint, biztatóval. Második fél év küszöbén a Dunavecsei Fémipari Vállalatnál Ez évi terveit időarányosan el­érte, teljesítette a vállalat. Ami például a már lezárt első-öthóna­pi árbevétellel arányos 11 száza­lék nyereséget illeti, nem éppen lebecsülendő haszon. Mint aho­gyan az sem mellékes körülmény, hogy a megrendelésnek nincs hí­ján a vállalat, egész évi kapacitá­sa le van kötve, sőt... Érdemes azonban visszautalni a fémipari vállalat négy év előtti múltjára. Hányféle termékelőál­lítás szerepelt a dunavecsei üzem listáján a tervidőszak első évé­ben? — Gondolom, kellően érzékel­teti a profiltisztítás révén bekö­vetkezett változást, ha megemlí­tem: 1976-ban a vállalat termelé­sének 70 százalékát a más cégek­kel együttműködésben végzett munka tette ki. Most ' épp fordí­tott ez az arány, azaz 30 százalék a kooperáció. Egyébként a gép­gyártáson belül, a fémfúró és! fű­részgép gyártására szakosodott az üzem — közli Vágó Miklós. — És a kazán? — Igen, a DUKA, a dunavecsei kazán is. A mai termékszerkeze­tűnk megválasztásában ez a válla­lat által 1976—1977-ben kifejlesz­tett termék volt a sornyitó. Tör­ténetéhez tartozik, hogy akkori­ban hiánycikknek számított, gyártására ez adta az ösztönzést. A családi házak fűtésére alkal­mas, 2.1 .négyzetméter fűtőfelüle­tű, szén- és olajtüzelésre egya­ránt alkalmas kazánnak azóta is jó a piaca. A műszakiak olyan korszerű gyártósort alakítottak ki, amelyről évente 3500 kazán kerül "a megrendelőhöz, de amelynek jóvoltából — a kereske­delem igénye szerint — megkét­szerezhető a termelés. A lényeg, hogy bevált a kazánhoz fűzött szá­mításunk. Jelenleg újabb típus, kisebb intézmények fűtésére alkal­mas, négy négyzetméter fűtőfelü­letű kifejlesztése van folyamat­ban. Gyártása várhatóan a jövő év utolsó negyedében kezdődik meg. Mint azt a főkönyvelőtől a to­vábbiakban megtudtuk, a megyei tanács dunavecsei vállalata által jól megválasztott termékek gyár­tásában, a piaci igények szemmel tartásával egyidejűleg, folyama­tos a mind korszerűbbre való tö­rekvés. E tekintetben kiváló partnere a vállalatnak a kecske­méti Gépipari és Automatizálási, valamint a dunaújvárosi Műsza­ki Főiskola. A fűrész- és fémfúrógép-gyár- tást 1977-ben, az akkoriban meg­szűnt Győr Tnegyei testvérválla­lattól vette át a dunavecsei üzem. — Bár a műszakiak azt tartják, két-három év szükséges hozzá, hogy úgymond beálljon az újon­nan megkezdett termék gyártása, nálunk 1978-ban, tehát az első évben nyereséges volt az előállí­tása. Még abban az esztendőben megkezdődött a gépek továbbfej­lesztése. A jelenleg szériában, gazdaságosan gyártott FO—20-as fúrógépet például a GAMF fej­lesztette ki. A tőkés piacon szeré­nyebb, a KGST-n belül viszont elég szép iránta a kereslet. Az idei BNV után például a csehszlová­kiai partner 200 fúrógépet ren­delt. E termékünknek egyébként most van folyamatban a gépi elo­mlóval való kiegészítése, jövőre viszont a mozgatható asztallal történő ellátása jelenti majd a további korszerűsítését. — S vajon az év hátralévő fe­lében készül-e még valamilyen újdonsággal előhozakodni a fém­ipari vállalat? — Igen. A KF—250-es fűrész­gépnek a Dunaújvárosi Műszaki Főiskola által továbbfejlesztett tí­pusával, a KFD—250-essel. Ennek a gépnek amellett, hogy kisebb motorú, nagyobb a teljesítménye, az előző kettővel szemben, három fokozata van. Mindamellett pedig 500 kilogrammal könnyebb a KF— 250-esnél, tehát mindössze 350 kilogramm súlyú. Júliusban meg­kezdődik a gyártása — mondja Vágó Miklós. Kisvártatva pedig megjegyzi: — Egy termékünket még nem említettem, s ez a fémtokos ga­rázskapu. Ugyancsak keresett cikk. A fatokos elődjének nem volt keletje, a fémtokos viszont három év óta igen jól bevált ter­mékünk. S hadd szegjük be a Dunave­csei Fémipari Vállalatnál szerzett értesüléseinket a főkönyvelő ál­tal mintegy mellesleg említett, de a dolgozókkal, s köztük a szép számú fiatalokkal való törődést jelző mozzanattal. Az elmúlt tíz évben a vállalat 138 dolgozóját, részesítette lakásépítő támogatás­ban. P. I. Akkumulátor, szárazelem kétszázmillióért KITÜNTETETT DOLGOZÓK A kárpitos bizalmi A VBKM Akkumulátor- és Szá­razelem Gyára kunszentmiklósi telephelyén Kánisz János műve­zető készségesen áll rendelkezé­semre. — Az 1980-as első félévre legin­kább a brigádok teljesítményé­nek általános növekedése a jel­lemző. Ezen belül is szembetűnő az az eredmény, amit a veszte­ségidők csökkentésében sikerült elérnünk. Egy anyagmozgatót át­helyeztünk a termelésbe, az ered­mény: nőtt a teljesítmény. Tavaly az első negyedévben jelentős mun­kakiesést okozott, hogy a fűtési rendszer gyakorta elromlott, 1979 első három hónapjában több, mint 11 százalék volt az idő- veszteség. Az idén ugyanez 5,3 százalékra csökkent, a fűtés meg­javult. A művezető igazságát tények bizonyítják. Az akkumulátorgyártó műhely Dobó Istvánról elnevezett munkaibrigádja 108,5 százalékos teljesítményt ért el az első ne­gyedévben. De száz százalék fö­lött teljesített a másik, az Alkot­mány brigád is. A iműhely az év első három hónapjában 830 nor­maórát takarított meg. □ □ □ A Kánisz János vezette műhely­ben savas gépkocsiindító akkumu­látorokat gyártanak, típustól füg­gően napi 150—300 darabot. Egy másik épületben ugyanakkor százezerszám készülnek a közked­velt másfél voltos ceruza- és „bé- bi”-elemek. Jóború Mátyás csoportvezetőt a címkézőben érem utol. Gondter­helten hajol néhány tmk-lakatos- sal az automata gép fölé, amely a Budapesten gyártott R—6-os ceruzaelemeket címkézi. — A kompresszor — int a szomszédos helyiség felé a cso­portvezető —, az az oka. — Ami­kor a leégsűrítőgép bekapcsol, fi­noman megremeg alattunk a pa­dozat. Ez — és a hálózaton fellé­pő áramlókéi — elegendő az ér­zékeny fotocellás berendezésnek. Máris jöhetnek a tmk-sok.., □ □ □ A szárazelemműhely fő termé­ke azonban nem a ceruzaelem, hanem az R—14-es, közismert ne­vén „bébi”-elem. A magnók és tranzisztoros rádiók e nélkülözhe­tetlen kellékéből 2 millió dara­bot gyártanak az első félévben. — Legalábbis szeretnénk — jegyzi ,meg Jóború Mátyás. — Az első negyedévben némileg lema­radtunk: a tervezett egymillió he­lyett csupán 900 ezer darabot si­került előállítanunk. A lemara­dás oka a munkaerőhiány. Jelen­leg nyolc asszony hiányzik a mű­helyből. Ezen a teljesítményen azonban javított a március 22-i kommu­nista műszak, amikor mindössze 7 óra alatt 12 ezer 800 darab R— 14-es került le a szalagról. Eny- nyit készítettek a keresett termék­ből aznap a József Attila és a Béke (mindkettő bronzérmes) szocialista brigádok tagjai. A gyártósoron a műveletek jó részét kézzel, automatizálás nél­kül végzik. Bizony elkelne itt is egy olyan okos, fotocellás masina, mint amilyet a címkézőben lát­tunk. □ □ □ — Brigádjaink konkrét vállalá­sokat tettek — mondja Bánfalvi Béla telepvezető. — A verseny­hez csatlakozott az akkuszerelde brigádjaival együtt a szárazelem­műhely két női kollektíválja és a vegyes karbantartó műhely szo­cialista brigádja is. A cél a mű­szaki normák 102 százalékos tel­jesítése, kiváló minőség, takaré­kosság, a veszteségidők csökken­tése. — Mennyi az éves tervfeladat, és mik a féléves kilátások? — 1980-ban mintegy 200 millió forint értékű készárut állítottunk elő. Termékeink háromnegyed ré­sze gépkocsiindító akkumulátor. Akkumulátorgyártási tervünket féléves' szinten 3—4 százalékkal túlteljesítjük. Némileg feszítetteb­bek a feladatok a szárazelem- műhelyben. Csupán júniusban 400 ezer bébielemet rendelt tő­lünk a kereskedelem. Viszonyítá­sul: más hónapokban 300 ezer kö­rül termelünk. — Hogyan lehet ennyivel többet készíteni? — Megtettük a megfelelő in­tézkedéseket. A nyári hónapokban szünidős közép- és főiskolás diá­kokat foglalkoztatunk, kizárólag termelő munkában. Ezek a fiata­lok néhány nap alatt betanulnak és azt követően ezerszám címké­zik, dátumbélyegzik, csomagolják a kész elemeket. S mindemellett van még egy lehetőségünk: nyúj­tott, illetve harmadik műszak be­vezetése. Valamennyi erőfeszítés­nek egy a célja: kielégíteni a vá­sárlók igényeit. Sitkéi Béla Nem egyes lövéseket, hanem sorozatokat ad le szegezőpiszto­lyával. Pedig ennél a csíkos anyagnál gondosabb munkára van szükség, mint egy sima szö­vet esetében, különben a színes vonalak ferdén futva felborítják a kárpit szimmetriáját. Végigmeó- zom a már kész fotelkarokat és támlákat, de hibát egyet sem ta­lálok Molnár Istvánná munkájá­ban. — Tizennyolc év alatt volt időm begyakorolni a mozdulatokat — mondja, amikor dicsérem a gyor­saságát.— Hét és fél garnitúrát kell megcsinálnom egy műszak­ban, hogy a 120 forintot megke­ressem. Persze, ilyenkor délutános műszakban pótlék is jön ehhez. Normában dolgozok, az idő pénz. de azért ha valakinek segíteni kell, segítek. Ha mondjuk egy új dolgozó most tanulja a munkát. Jelenleg is vannak itt körülöttem kislányok, akik az idén lettek szakmunkások, de azért még van mit tanulni nekik. Molnár Istvánné betanított kár­pitos de a Vénusz fotelt gyártó részlegben, a munkahelyén már régen nem torpan meg semmiféle feladat előtt. Jó munkásnak is­merik és szorgalmas, serény, be­csületes embernek. Szókimondó is, olyan, aki akár az igazgatóval is „összecsap”, hogy a saját vagy társai igazát védje. Ezek a jel­lemvonások népszerűvé tették tár­sai körében, ezért választották meg' öt évvel ezelőtt szakszerve­zeti bizalminak. Es az idén ismét, ellenjelölt neve fel sem merült. — Az elmúlt öt évben két tiszt­sége volt Molnárnénak — mesél­te el Váczi László, a Szék- és Kárpitosipari Vállalat kecskeméti, gyárának szb-titkára. — öt vá­lasztottuk meg a beteglátogatási albizottság vezetőjének is, és moz­galmi téren a legtöbb elismerést éppen ezért a munkájáért érde­mel. Bizalmiként szintén megállta a helyét Molnár Istvánné. Azt mondja, hogy az előző ciklusban kibővített jog- és hatáskörének gyakorlásában partnerként kezeli a művezetője, Érdősi Ferenc, — Hozzám jöttek a munkatár­sak, ha segélyt akartak kérni, vagy fahulladékot vásárolni, ne­kem szólt, aki megbetegedett, rosszul érezte magát és szeretett volna hazakéredzkedni — sorol föl néhány esetet, amikor bizal­miként képviselte csoportja tag­jainak érdekeit. A Szék- és Kárpitoslpari Válla­lat kecskeméti gyárában az idei választások során alaposan meg­változott a szakszervezeti alap­szervezet csoportfelosztása. Ko­rábban negyven-negyvenöt tagot tömörített egy-egy bizalmicsoport, most már csak tizenöt—húszat. Ennek örül Molnár Istvánné, mert így könnyebb lesz a bizal­miak munkája. Azt szintén jónak tartja, hogy helyreállt a termelés átszervezése miatt az utóbbi öt évben felborított rend és ismét egy-egy munkaterület dolgozói alkotnak szakszervezeti csoportot. A bizalmi és a csoport együtt dol­gozik, így a tisztségviselő minden tekintetben jobban láthatja el az üzemi demokrácia érvényesülése szempontjából oly fontos felada­tát. Molnár Istvánnét az építők nap­ja alkalmából Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetéssel örvendez­tették meg. Igen, boldog volt, hi­szen mint mondja, melyik mun­kásasszony nem örülne a magas elismerésnek. Váczi László szb- titkár úgy tájékoztatott, hogy a jó szakszervezeti és termelői mun­ka mellett a gyárban eltöltött csaknem két évtized is sokat nyo­mott a latban, amikor Molnárnét javasolták a kitüntetésre. Mert aki itt évtizedeket ledolgozott tel­jesítménybérben, az nem kénye­lemből maradt hű a munkahelyé­hez. A gyárban, ahol elég nagy a fluktuáció, a húzóerőt a Molnár Istvánnék, a törzsgárda tagjai al­kották és alkotják jelenleg is. A. T. S. r f 1 é

Next

/
Oldalképek
Tartalom