Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-30 / 177. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1980. július 30. S' Elet a tanyán # Etetés napfényben. Borbélyáé (melette a mama és a munkából hazatért férj) magot, szőr az étkes baromfinak. (Pásztor Zoltán felvétele.) A nagyvárosi zaj után a bócsai tanyákon, megfigyelték, egy hétig szokni kell a csendet. Az ide te­lepült városi embernek az első időben szinte nyomasztó ez az eperfás, jótékony csönd, amely­hez a friss levegő pusztán rá­adás. Idillinek tűnhet így a tanyai élet, ám mégsem az. Zajtalan jó éjszakát kívánni, persze, könnyű. Jó dolog gomba utón bóklászni. Jó a bócsai állatorvost hallgat­nia a parasztizálásba már bele­kóstolt, tapasztaltabb, más vidék­ről való szomszédasszonynak, hogy „Az a pesti asszonyka még mindig azt hiszi, elég, ha a ma­lacoknál a vályúkat reggeltől es-, fig csak súrolja. Szép, szép, de az állattartás ennél mégiscsak több.. A díszletek mögött Ezeket sorolja az egykor Békés megyei, Tótkomlósról ideszárma­zott Borbély Sándorné a bócsai Zöldhalom 232. szám alatt, aho­vá még ma is eljárnak az eleven libát azelőtt sose látott pesti szomszédok, hogy ellessék az ál­lattartás és a gazdálkodás tudo­mányát. — Nincs annak különösebb tu­dománya — óvakodik a tudálé­kosságnak még a látszatától is Borbélyné. — Aki szeret dolgoz­ni, az jól feltalálja itt magát. Van erdőgazdaság és nádvágó üzem — azokban is szívesen vár­ják az embert. Aki szakember, annak meg éppen nem marad üresen a tarisznyája. Az én fér­jem kőműves. Kiváltotta az ipar- engedélyt. Amerről jöttek, az út mellett, talán láttak is egy jó barna hátú embert malterozni. Veronka néni, özvegy Szeifert Istvánná 261. számú tanyáját si­mítja. A néni egyedül él. A fér­jét három éve egy autó gázolta el. — Jöjjön, nézze meg, milyen a mi tanyánk! Míg Borbély Sándorné befelé tessékel, mintegy a tanyai élet mottóját fogalmazza meg: — Itt az .embernek annyi a munkája, amennyit akar, Ameny- nyit elbír. A terebélyes eperfák Inkább. \ csak mint óriási díszletek állnak az udvaron. A munka a „színfa­lak” mögött zajlik igazán. Van látszata! Szép a káposzta, meg az uborka. Meghálálják a rengeteg vízhúzást. A kötélbe, a vödörbe sokszor bele kell kapaszkodnia a ház asszonyának. Augusztustól könnyíthet magán. Elkészül a várva várt fúrott kút. A „mi tanyánk” nem a világ vége Két napja erős szél csapkodta végig a veteményest. Hátul, egy darabon összetörte. Amit a rossz idő elvesz, pótol­ja az émber. Mással. Bizonyta­lansági tényező, ilyennel a kis­üzemben is számolnak. — Télen ötven tyúkom tojt — így a háziasszony. — Ez legalább 350—400 tojást „hozott” a házhoz. Most is 150 csirkét nevelek. Ka­csát tartok. No és, hogy el ne fe­lejtsem, nyúlászkodom. Tizenhat nyulat adtam át szerződésre a múlt hónapban, 2300 forintért. Malacot se haszontalan tartani. A minap jártam az egyik szom­széd házaspárnál. Ok 500 pecse­nyelibát nevelnek. Budapestről jöttek ide lakni. A „mi tanyánk” — á zöldhal­mi buckák közt —, jól mondja a ház asszonya, nem a „világ vé­ge”. Egy kilométerre a legköze­lebbi bolt. Reggel Kecskemétre három, Soltvadkertre két busszal lehet utazni, de máshova is könnyűszerrel el tudnak jutni. Lovas kocsik helyett ma már au­tók parkíroznak a tanyák előtt. A tanyák előtt autó, odabent villany. Bócsán 650 lakást villa­mosítottak az elmúlt évtizedben, igen sokat külterületen. Tették ezt azzal az indítékkal, hogy a közellátásban is jelentős, életké­pes tanyák még tíz-tizenöt esz­tendeig fennállhatnak, az egyén és a közösség javára. Mint Borbély Sándoréké is, melyet az egyik szülő halála után, másfél éve a fiatalok kaptak örö­kül. . — Hiányzik-e a városi élet? — kérdem a háziasszonyt. — Nem cserélnék én se város­sal, se faluval — feleli Borbély­né. — Van itt minden, öt éve vezették be apukáék a villanyt. Mosógéppel mosok; centrifugá- zom; a villany vasalót akkor kap­csolom be, amikor akarom; rá­diózhatunk, tévézhetünk. A pos­tás iti áll meg naponta az autó­jával. Az udvaron egy kisfiú perdül elénk, a kilencéves Lajoska. — Édesanya! Tessék egy nyu­szikát betenni, mert kijött. Csibészkére, a házőrzőre, most nem sok feladat vár. Odább hűti magát lihegve ebben a kutya nagy melegben. Máskor az eb dolga, hogy a nyulak mindenne­mű szökési kísérletét vakkantá- saival, farkcsóválva jelezze. Szol­gálata ezért nélkülözhetetlen itt. — Jó tanyán élni? — fordulok Lajoskához. — Jó. Itt nyaralnak a rokon gyerekek is. Játszunk, futkáro- zunk. Szentjánosbogarakat ker­getünk. Ha megunjuk, tévét né­zünk. Jaj, de szeretek tévét néz­ni! Tetszik tudni, mit szerettem a legjobban? A Hat év történel­met. Abban annyi minden volt. Most indul egy újabb sorozat. Utazás egy mosolyért. Azt is meg­nézzük. Hátrányos helyzet? Lám, a tanyán is lehet véle­ménye a világról egy gyermek­nek, aki egyébként az iskolaév­ben szorgalmasan tanul, szereti a környékbeli idős embereket, s akinek az édesanyját úgy isme­rik Bócsán, mint az iskolai szülői munkaközösség elnökhelyettesét. XA tanyasiak még ma is oly so­kat emlegetett hátrányos helyze­tére, úgy látom, a Zöldhalom 232. szám alatti Borbélyék sok tekin­tetben alaposan rácáfolnak. Kohl Antal Együttműködési törekvések bajai ipari üzemek között Az együttműködésben óriási tartalékok rejlenek a népgazdasági és a vállalati haté' konj’ság javítására. Ez kifejezésre jut a XII. pártkongreszus határozatában is, amely he­lyesli a kooperáció valamennyi nemzetközi és hazai formáját, s az iyen előnyös kap­csolatok számának és tartalmának növelé­sét szorgalmazza. A határozat azért szól nagy súllyal az együttműködésről, mert a lehetőségeket — itt elsősorban a hazai gaz­daságok egymásai való kooperálására gon­dolunk — csak minimális mértékben hasz­náljuk ki. Közhelyszámba megy a sokat hangoztatott megállapítás: egyes, majdnem szomszéd üzemek azt sem tudják egymásról, hogy ki-ki mivel foglalkozik. Bittől az álla­pottól a tényleges, hasznos együtt­működésig nagy utat kell megten­niük a gazdasági egységeknek, mert meg kell tenniük, a kénysze­rítő körülmények előbb-utóbb meggyőzik őket erről. Túl a kezdeti nehézségeken Baja ipari üzemei előbb járnak ezen az úton, mint máshol .a me­gyében. Túl vannak a kezdeti ne­hézségek egy részén. Vannak ilye­nek pagy számban, ugyanis nem elég kijelenteni, hogy „ezután együttműködünk”, hanem meg kell keresni ehhez a megfeleld formát,, s akadályt akadály után kell elhárítani. A fejlődő iparú Duna-parti városban a pártbizott­ság gazdaságpolitikai osztálya, s . ónak társadalmi aktivistái évek oLa sok munkát fektetnek be azért, hogy a helyi ipari üzemek ne kon- kurrenst, hanem partnert lássanak egymásban, s hogy a lehetséges te­rületeken megkezdődjön a gazda­ságos együttműködés. A mindegyik résztvevő számára előnyös kooperáció kibontakozta­tása érdekében külön igazgatói és főmérnöki tanács tevékenykedik, és koordinációs iroda is működik már. Az üzemek vezetőiből alakí­tott testületek folyamatosan, terv szerint foglalkoznak az együttmű­ködés gyakorlati kérdéseivel, s egyengetik az utat az ésszerű koo­peráció minden lehetséges formá­ja előtt. Az igazgatói tanács legutóbbi ülésén foglalkoztak az áru- és munkásszállítási, valamint a gép- jármű-karbantartásbeli kooperá­ció, a termelési együttműködés és az újítások cseréjének tapasztala­taival. * Az üzemek már korábban meg­egyeztek abban, hogy a tulajdo­nukban levő gépjárműveket job­ban kihasználják, közösen.^ Tart­hatatlan például az az állapot, hogy egyes útvonalakon több vál­lalát is közlekedtet bejáró munká­sokat szállító autóbuszt, s félig üresen jár mindegyik. Elhatároz­ták azt is, hogy együtt lesznek úr­rá a gépjármű-karbantartási ne­hézségeken, a gazdaságosság je­gyében. Az igazgatói tanács külön bizottságot bízott meg az e terüle­ten való együttműködés lehetősé­geinek feltérképezésével Jogi kérdések tisztázása A szállításban egyébként már igen jó- kooperáció alakult ki töb­bek közt a húsipar és a hűtőipar, a termelőszövetkezetek és a hű­tőipar, valamint a sütőipar és a hűtőipar közt. Az utóbbi helyzet- elemzéskor kiderült, hogy a sze­mélyszállításnál több jogi kérdést tisztázni kell, s szükséges az Állal­mi Biztosítóval való egyeztetés is. A közös javítóbázisok létrehozásá­val kapcsolatosan felvetődött: az alkatrész és egyéb készletet mi­lyen pénzforrásból, hogyan bizto­sítanák? Arra a következtetésre jutott az igazgatói tanács, hogy a szállítás szakmai problémáit illetően a Vo­lán helyi üzemegységének szak­embereitől kell segítséget kérni. A javító bázisok létesítésénél a meglevő szervizekre kell építeni, így a személy- és a kisteherautók hatékonyabb javításához a Vas- és Fémipari Szövetkezet üzeme kínál megoldási lehetőséget. Ügy döntöt­tek, hogy megvizsgálják: a Volán teherkocsi-javító műhelye miként' kapcsolható be a kooperációs el­képzelések megvalósításába Szá­molnak azzal, .hogy a közös javító bázisok létrejötte esetén át kell csoportosítani a város karbantartó szakembergárdáját. A szállítási és a karbantartási kooperáció feltéte­leit még ebben az évben kidolgoz­zák, megteremtik, s januárra tűz­ték ki az e téren már megkezdett együttműködés magasabb szintre emelésének időpontját. Ha lehet — helyben A városban arra törekednek, hogy a helyi ipari üzemek ne tá­voli vállalatokkal, hanem lehető­ség szerint egymással és a járással kooperáljanak a termelésben, ami­nek számos előnye van, például jelentős szállítási költségeket le­het megtakarítani. A főmérnöki tanács legutóbbi vizsgálata kimu­tatta, hogy a termelési kooperá­ciót korlátok közé szorítja az üze­mek eltérő profilja. Még a faipari egységek, az ÉPFA gyár, a Bácska Bútoripari Vállalat és a Lakbe­rendező Szövetkezet esetében sincs nagyobb lehetőség hatékony koo­perációra. Szűkíti a lehetőségeket, hogy egyes igényelt technológiák nincsenek meg a .városban, ezért kénytelenek fenntartani a távoli kapacitásokat. A tervszerű vasipari kooperáció jó példája a Ganz-gyár és a Vas- és Fémipari Szövetkezet termelési kapcsolata. A hasonló kapcsolatok kialakításáról nem lehet lemonda­ni, s a jövő tervezésénél figyelem­be keli venni egymás adottságait, az esetleges együttműködés szem­pontjából. Gondok az újításcserénél Az igazgatói tanács 1977-ben döntött úgy, hogy a vállalatoknál bevezetett újításokat városi szin­ten hasznosítani kell. Az azóta elért eredményeket most tette mérlegre a főmérnöki tanács A koordiná­ciós irodába — kötelező jelleggel — eljuttatott újítások számával nem voltak elégedettek. Az első évben 70-et, 1978-ban 194-et, ta­valy 69-et, az idén május végéig pedig mindössze 50-et adtak át. A más' vállalatok újításai iránti ér­deklődés — a köztük levő különb­ségekkel természetesen számolva — nagyon lanyhának ítélhető. Ed­dig még egyetlen átadást-átvételt sem jeleztek vissza a koordinációs irodának. Ez a tény e területen újabb feladatokat ad. A fentiek azt jelzik, hogy még sok a tennivaló az újítások „front­ján”. S rámutatnak a nem minden siker nélküli bajai kooperációs tö­rekvések arra is, hogy a társadal­mi, népgazdasági érdek mindenek fölé helyezése még akkor sem könnyű feladat, ha azért egy lel­kes csapat dolgozik, s ha tulaj­donképpen minden érintett fél egyet is akar. A. T. S. A lengyel tudomány sikerei Lengyelország több száz nem­zetközi tudományos-technikai szervezet munkájában vesz részt. Évente több mint 250 kutatási együttműködési szerződést kötnek a lengyelek külföldi partnereik­kel, s ugyanakkor tovább folytat­ják a korábbi — szám szerint a 700-at is meghaladó — megálla­podások szerinti tudományos munkát. A lengyel szakemberek részt vesznek például az ICSU (a Tu­dományos Egyesüjetek Nemzetkö­zi Tanácsa) keretében folyó nem­zetközi hidrológiai programban. Lengyel akadémiai bizottság dol­gozik a Kárpátok hidrológiai ku­tatásainál, Közép- és Dél-Európa vízmérlegtérképeinek összeállítá­sánál. Benne van a lengyel hidro- lógusok munkája, az árvíz-világ- katalógus, a tengerek és óceánok vízmérlege összeállításában is. Egy másik akadémiai bizottság tagjai a 20 évvel ezelőtt megindí­tott, „Ember és környezet” című kutatási program megvalósításán dolgoznak. Olyan témákat elemez­nek, mint például az erdők, he­gyek ökológiai rendszere, vagy pedig a bioszféra-védőterület ki­alakítása. Ez utóbbi téma kuta­tása során javasolták a lengyel- országi bialowiezai Nemzeti Park­nak az ilyen területek jegyzékébe való felvételét. . Ott találjuk a lengyel akadé­mikusok csoportjait más jelenős kutatási feladatokban is, így a Nemzetközi Atomenergia Ügynök­ség munkájában szintén részt vesznek. A világ tudományos vérkeringé­sébe való bekapcsolódásnak — a tudóscsoportok, akadémiai bizott­ságok mellett — másik módja az egyének országhatárokon túl ter­jedő kapcsolatainak megszerve­zése, más országok tudományos egyesületében vállalt együttműkö­dése. Waclaw Olszak professzor például már tíz éve rektora az udinei Nemzetközi Mechanikai Kutatóközpontnak. A világ mate­matikusai közül sokan tartanak kapcsolatot a „tnatematikusok Mekkájáéként számon tartott var­sói Nemzetközi Stefan Banach Matematikus Központtal. Fontos feladatuknak tekintjk a lengyel szakemberek a tevékeny közreműködést a KGST közös programjaiban. Egyedül 1978-ban több mint száz megállapodást írt alá KGST-partnereivel Lengyel- ország. Az új technikai eljárások közül lengyel szakemberek nevéhez is fűződik a gyors és termikus nagy­reaktorok gyártására, a kiégett urán feldolgozására, a radioaktív anyagok megsemmisítésére java­solt technológia. Mit lehet tenni a szeméttárolóba? Kiskunfélegyházán, a Bessenyei u. 1. szám alatt lakik özv, Térjék Józsefné, aki amiatt kese­reg, mert a lakásához közel elhe­lyezett utcai szeméttároló bűzölög, s a legyek tanyájául szolgál. Az ok, hogy egyesek állati trágyát visz­nek oda rendszeresen, s van olyan személy is — ilyen esetre került sor július 17-én, a délelőtti órák­ban —, aki egy borjú fejét és négy lábát tette az edénybe. Olvasónk szerint a gyorsan bomló, rothadó és az orrfacsaró szaga miatt a kör­nyék levegőjét szennyező anyagok­tól más módon kellene megszaba­dulniuk az embereknek. Vajon mit ír elő az ezzel kapcsolatos ren­delkezés? — kérdezi. Jogosnak találjuk a panaszt, s hozzátesszük: sajnos nemcsak fél- egyházi ügyről van szó. A megye- székhely közterületein levő sze­méttárolók egy része is gyakran tartalmaz hasonló hulladékokat, de más városainkban, nagyközsé­geinkben is előfordulnak ilyen esetek. Az általános szabály pe­dig egyértelmű: kizárólag háztar­tási szemét kerülhet ezekbe a gyűjtőedényekbe. Az egyéb szer­ves, tehát fertőzést könnyen elő­idézhető anyagokat — pl. állati tetemet, nagyobb mennyiségű gyümölcshulladékot —, valamint az építkezési, udvari ' törmeléket külön megrendelés alapján, s ter­mészetesen térítés ellenében szál­lítják el a kommunális szolgálta­tás dolgozói, akik a trágyát is el­fuvarozzák Minthogy azonban ér­tékről van szó, így célszerű, ha azt a tulajdonosa gazdálkodó, fel­használó számára értékesíti. Ami pedig az évek óta hatály­ban levő környezetvédelmi tör­vényt illeti, az tiltja. a lakóhelyi környezet bármilyen módon való károsítását, szennyezését. Az er­re vonatkozó észrevételeket, beje­lentéseket a helyi tanácshoz kell eljuttatni, melyek hatóságilag vonhatják felelősségre és büntet­hetik meg a szabálysértőket, s in­tézkedhetnek a különféle hulladé­kok tárolásával és elszállításával kapcsolatos visszásságok megszün­tetése érdekében. Mit kell tudni a vásárlók könyvéről? Felháborodott hangú levelet kül­dött szerkesztőségünkbe a Kecske­mét, Ojtozi u. 13 b szám alatt la­kó Pólyák Lászlóné. Mint írta, a közeli húsboltban vásárolt nem­rég mirelit csirkét, s otthon vette észre, hogy romlott volt. Visszavit- íe az árut, melynek árát csak ké- résre-könyörgésre kapta meg. Egy­idejűleg szerette volna tapasztala­tát bejegyezni a vásárlók könyvé­be, melynek használatát megta­gadták tőle a kereskedők. Jogszerű lehet az ilyen eljárás?'— tudakol­ja olvasónk. Esetében helytelenül jártak el az üzlet dolgozói. A szabály értel­mében ugyanis a vásárlók köny­vének jól látható és könnyen hoz- ♦ záférhető helyen kell lennie, ha azonban a vevő mégsem juthat hozzá valamilyen okból, kérésére azonnal és feltétlenül rendelkezé­sére kell bocsátani. Szigorú elő­írás, hogy a vásárlót a vásárlók könyvébe történő bejegyzésben akadályozni, vagy őt bármi mó­don befolyásolni nem szabad. E könyvbe beírható az üzlet mun­káját érintő mindenféle észrevé­tel, panasz, egyéni, vagy közössé­gi jellegű bejelentés, javaslat. CIKKEINK NYOMÁN Idejében kell megvenni a vasúti jegyet Június 11-i lapszámunk Sajtó­posta rovatában közöltük, hogy az egyik tiszakécskei lakos nem kapott menetjegyet a helyi vasút­állomáson, mert a forgalmi szol­gálattevő szerint túlságosan ké­sőn, a vonat indulása előtti 5 per­cen belül igényelte azt, vagyis ama időpontban, amikor a sza­bályzat értelmében már meg­szűntnek tekintendő az efféle szolgáltatás. Hogy a panaszosnak mégsem kellett sokat ráfizetnie az akkor este Szolnokig közlekedő vonaton, az a kalauzon múlott, aki a számára is elképesztő történet hallatán olyan bilétát adott neki, mintha az előző MÁV-megállóban szállt volna fel, ahol nincs jegy- árusítás. Cikkünkre a Magyar Államvas­utak Szegedi Igazgatóságának osz­tályvezetője, Rácz Kálmán vála­szolt. Soraiból a következőkről értesültünk: Javul a kenyér minősége Július 9-én ugyanezen hasábo­kon a solti kenyérre vonatkozó vásárlói kifogásokkal foglalkoz­tunk. Megírtuk, a helyi üzletek sokszor árusítanak olyan vekni­ket, melyek sületlenek, szalonná- sak, kellemetlen illatúak, rossz ízűek, s néha nehezek, mint a sár. Jelentős mennyiségük ezért kerül a hulladékba. És ezek az esetek a reklamáció ellenére is­métlődnek. Sorainkra a Kalocsai Sütő- és Édesipari Vállalattól kaptunk vá­laszt. Jánosi István igazgató írta alá a levelet, melyből ezeket tud­tuk meg: A cikkbell panaszokról már jó­val korábban értesült a vállalat vezetősége, mely vizsgálat révén állapította meg, hogy a solti sü­tőüzemben nem megfelelőek a gyártás műszaki feltételei. Ekkor azonnali intézkedés történt a szük­séges rekonstrukció elvégzése ér­dekében. A megközelítőleg három­millió forint költségű korszerűsí­tésre az elmúlt hónapokban ke­rült sor, s eredményeként több elhasználódott berendezést cse­réltek ki, a sütésre használt régi, A nagyobb vasútállomásokon folyamatos á jegykiadás, mert külön személypénztárak látják el e szolgálatot. Nem ez a helyzet a kisebb állomásokon — például Ti- szakécskén —, ahol a forgalmi ügyeletesnek kell , végeznie e munkát, kinek közvetlenül a vo­nat érkezése, illetve indulása előtt már vannak fontos forgalombiz­tonsági és utasvédelmi feladatai, ezért nem foglalkozhat a menet­jegyekkel. Olvasónk viszont épp ekkor igényelte a bilétát, termé­szetesen hiába. Egyébként a vo­natkozó MÁV-szabályzat lehető­vé teszi, hogy a vonat indulása előtt 5 perccel befejeződjön a je­gyek kiadása. Mindebből egyértelműen követ­kezik az általános érvényű javas­lat: mindig idejében kell megvál­tani a vasúti menetjegyet, s ak­kor nem következhet be a szóban forgó kellemetlenség. nagy térfogatú, zárt tűzhelyek he­lyére pedig két modem, félauto­mata kemencét szereltek fel. A termelés azóta tökéletesebbé vált illetve lényegesen megváltozott gyártástechnológia alkalmazásá­val folyik. Közben továbbképzik a dolgozókat, hogy maradéktala- nabbul, & követelményeknek job­ban eleget téve lássák el az új technikából adódó speciálisabb feladatokat is. Végezetül közölte informáto­runk, a Solton készített, s forga­lomba hozott kenyér minősége fo­kozatosan javul, s remény van ar­ra, hogy e sütőipari termék rövi­desen minden igényt kielégít. Er­re garanciát jelent a vállalat he­lyi sütödéjének jó képességű, kel­lő gyakorlattal, szaktudással ren­delkező, lelkiismeretesen dolgozó kollektívája. Köszönjük az érdemi választ, s mi is bízunk benne, hogy a nagy­község lakóinak a helyi kenyér minőségével kapcsolatos eddig gyakori gondjai mihamar végle­gesen megszűnnek! Összeállította: Velkei Árpád ­Divatos gyermekruhák Bulgáriából A tolbuhini MIR szövetkezet ízléses és célszerű bébi- és gyer­mekruházati cikkei keresettek és népszerűek a bolgár piacon és külföldön egyaránt. A gyermek kötöttáru legfőbb vásárlója a Szovjetunió, de jó vevőnek szá­mít az NSZK is. A szövetkezet dolgozóinak 90 százaléka nő. Ügyes kezű szak­emberek,■ kiváló minőségű áru kerül ki á kezük alól. A tervezők legjobb müveiből az elmúlt év­ben 300 új modellt fogadtak el gyártásra. A MIR-nek egyébként nemcsak korszerű műhelyei van­nak, hanem állandó kiállítási csarnoka is, /ahol bemutatják a jövő termékeit. Gyakran rendez­nek itt a nagyközönség számára divatbemutatókat, a kereskedelmi partnerek számára pedig árumin­ta-bemutatót. A vezetőség megbecsüli a mun­katársakat, sokat tesz megtartá­sukért. A szövetkezetnek saját bölcsődéje és óvodája, tenger­parti üdülője van. A dolgozó nők terhességük idején védőételt, -italt kapnak, s könnyebb mun­kára osztják be őket, sőt, ha kí­vánják, i otthon is dolgozhatnak. (BUDAPRESS — SOFIAPRESS) t* k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom