Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-30 / 177. szám
1980. július 30. • PETŐFI NfiPE • 3 Színészekkel Belső-Kígyóson Kargalát, Felső-Lajost, Nyárlő* rincet emlegetik Kiskunmajsa— Eelső-Kígyósra igyekezve a Dan- din György szereplői: „Micsoda fogadtatás”, „mennyien voltak”, áradoztak a mikrobuszban. A több éve tanyaszinházolók helyeslőén bólogatnak. Valóban ritka szeretettel vették körül őket. Szívesen várták a társulatot, még kedvesebben, viszontlátásra Üdvözlettel búcsúztatták. Útközben Az alkalmi újságíróvendéget tájékoztatják arról a részben örvendetes, részben efcszonfcyolí,tó tényről, hogy vannak helyek, ahová biztosra mehetnek, vannak, ahová nyugtalankodva. Lesz-e köz.önség? Pódiumot visznek magukkal, kellékeket is, lelkesedést is; de nézőkkel csak a helybéliek szolgálhatnak. Szívesen várakoznak ha kell, amíg a mezőgazda- sági munkák befejeztével összecsordogál a nép. Akkor nyúlik meg az ábrázatuk, akkor nehéz lelket verni a társaságba, ha néhány gyerek őgyeleg csak a pódium körül, mint például legutóbb a korábban oly sikeres Ti- szakécske-Obögön. Most is bennük van a drukk, mert Kígyóson sohasem jártak' színészek, s mindjárt egy klasszikussal lepik meg őket. Igaz, az eddigi tizenkilenc helyen megtapasztalhatták, hogy nemcsak vásári komédia, látványos bohózat kell a népnek. Megérkezünk A tetthely felé közeledve mind többen találgatják: hányán lesznek kíváncsiak rájuk. Az esélylatolgatásnál figyelembe veszik az időjárást (esőre hajló), a tévéműsort (nem veszélyes) a tanyaközpont becsült lélekszámát (nagyobb is lehetne), a helyi ügyintéző aktivitását. A tanyaszín- ház-felelőst helyettesítő Vujovics Zoltán csoportvezető bizakodó: ..Kiskunmajsán jó kezekben van a népművelés”. Megnyugszanak. Már homokos úton himbálódzunk, amikor egy személykocsi porzik felénk: a ho- ] moktenger révkalauzaként mutat- ! ja előttünk az utat. Kocsma (nyitva), templom (zár- I va), élelmiszerüzlet (zárva), isko- I la (zárva), művelődési klub (nyit- I va): megérkeztünk. Gyors tájékozódás. A háromfőnyi műszak már/végzett. A tenyérnyi színen jó}/ elférnek Gyarmathy Ágnes jnaiv bájű díszletei. Öltözőről is gondoskodtak a vendéglátók, és nem is akármilyenről: üdítő ita- I lók és tisztára mosott poharak ta■ núsítják a művelődési otthon és az anyagiakkal besegítő téesz figyelmét. A színészek körbenézik a terepet, beszélgetnek a gyülekezőkkel, egy kávéra bekukkantanak az italboltba (kapnak!) az iskola megürült szárnyában néhányan megnézik Hegyi Vera keramikus műtermét és munkáit (tetszenek), a legfiatalabb játszó sárgarépakellékért házal (sikerrel), mások a kíváncsi házőrző pulival barátkoznak (szintén sikerrel). Hírnök kérdi pihegve: kisgyerekek jöhetnek-e. Könnyű szívvel megy a válasz, mert először is nézik a tévét (akkor meg), másodszor mindenképpen eljönnek (így propagálták az estet). Ok jönnek, de — újabb hírnök — a közeli építőtábor diákjai nem. „Hiába kértek buszt a gazdaságtól” zsörtölődik valaki,, „valamilyen vetélkedőt tettek ma estére” igazítja ki állítólag jobban értesült ba- I rátja. Kezdődik — Hetvenen—kilencvenen (szá- I zan?) ülhetnek a nézőtéren, I amikor rövid elöljáró rigmusok ■ után Horváth Ferenc, a Kerényi I G. Miklós rendező ötletéből színI padra került Hatóságféle-szemé- lyiség akkorát vág a nyílt1 színen elhelyezett dobra, hogy a szundikálók is felriadnának (ha nem figyelné éberen mindenki a hivatásos színészek első belső-kígyósi előadását). A rendőrféle fölmutatja a DE. feliratot, amelyről ki nem tudja, hogy a folyamatba tett cselekmény idejét tudatja (ha akadna ilyen oktondi, élőszóval felvilágosíttatik). Máris itt van a feltűnően fiatal Dandin György úr (Sziki Károly, most végzett a Színművé- szetin, évekig egy (kecskeméti amatőr csoportban játszott). A ■ kritikus (magában) fölszisszen. I Hű, de nehéz dolga lesz, hiszen a Moliere éppen az üde, ártatlan Ki Angyalka (róla később) és az ■ öreg, vagy pocakos, vagy ragyás, |vagy bibircsókos, vagy bumfordi, ■ vagy cérnakáplár, tehát semmisképpen sem leányálom Dandin I (kényszer) házasságának a ter- mészetellenességével leplezi le a • Szennyai Mária (Kati), Gáspár Antal (Csikasz). (Karáth Imre felvétele.) vagyonimádó és rangkórságos társadalom képtelenségeit, igazságtalanságait. Ama híres-nevezetes francia színész és írózseni szerint a fiatal nőknek joguk van a szerelemhez, következésképpen Angyalkának is, és ezért kell néznünk, legalábbis meg kell értenünk, ha vonzódik a hozzá illő, jómodorú, nem öreg, nem pocakos, nem ragyás, nem bibircsókos, nem bumfordi, nem cérnakáplár Klitander úrhoz (Kovács Zsolt). Csak így érezhetjük igazságosnak, kiérdemeltnek az uborkafára kapaszkodott úr megcsúfolását és Dandinné született Lükeházy Angyalka pajkos csíny- jait. Moliere állásfoglalását Kati szobalány (Szennyai Mária), a szerelmes légyottok a maga zsebére is néző talpraesett szervezője is tükrözi: tudvalevő legrokonszenvesebb népi figurái mindig az igazság szálláscsinálói. Az előadás A Belső-Kígyóson felagancso- zott Dandin Gyuriért — gondolom — sajog a fehérnépek szíve, mert jóállású, mutatós, stramm legény. Ilyen férjet csal meg hites felesége? Mit tehet ilyenkor a rendező, hogyan billenti helyre a vígjáték alapkonfliktusát? Utődött, ' kelekótya, eszefogyott, balga, hő- börgős figurát csináltat Dandinből. így sem áll egészen helyre a nagy színpadi machinátor-költő képlete: komikussá harsányul a tragikomikus szerep, a stílus a vásári komédia . felé tolódik. A közönség élvezi és — még az asz- szonyok is — a Lükeházy lányért szorítanak. Sűrű fenékrehup- panásokkal, csihi-puhikkal játszanak a férfiak szalad előre a cselekmény, csak Angyalka (Andres z Kati) őrzi meg mindvégig méltóságát. Ránézésre kiderül, óriási szellemi fölényben van az egész társasággal szemben. Szép, okos, vonzó nő, talán-talán egy csipetnyivel rafináltabb szerepénél. Kifogyhatatlan leleménnyel keverte-kavarta a dolgokat Csikasz (Gáspár Antal), alig győzte hazacipelni a sok tapsot. A fiatal Morva Ernő határozottan tehetséges: alkata, fizimiskája ellenére elhitetette, hogy bizony ő böhönye, tunya legénye . Dandin Györgynek. A Lükeházy-házaspár (Medgyessi Pál és Horváth Kati, mindketten vendégek) rutinosan ellenállt a szerep csábításának; nem túlozták el a habókosságot, ezért voltak hitelesek. Szünet nélkül mintegy hetven- hetvenöt percig tartott a klasz- szikus francia dráma hely- és időegységéhez szigorúan ragaszkodó mulatság. A váltásokat a DU (délután), meg az ÉJSZ. (éjszaka) tábla felmutatása tudatta. Tetszett? A közönségnek, mint az eddigiekből is következtethető, tetszett a vidám, sok ötlettel fűszerezett játék a.) tapsoltak b.) senki sem köhögött, prüszkölt, mocorgott, c.) senki sem lépett át a szomszédos kocsmába, sőt, ott fogyott meg a társaság! A Tanyaszínház szervezői, színészei megérdemelték az elismerést. A szabadtérre szánt (a szokottnál hangosabb, sebesebb, kia- bálóbb gesztusokkal operáló) rendezés jól hatott a kis teremben is. A szereplők és a (mellékesen) beszédtanár, Kerényi G. Miklós jóvoltából minden szó tisztán, szépen ejtve jutott el a hallgatósághoz. Ritka öröm! A fordítói tiszteletdíjról lemondó Illyés Gyula éppen a Dandin György előszavában írta, hogy „nincs értelme megnézni olyan színművet, amely épp csak az eljátszásig tart.” Milyen többletet vittek magukkal az autókon hazarobogó, hazakerékpározó, hazabandukoló nézők? A sok nevetés, térdcsapkodó hahotázás közben megértették-e az író üzenetét; rosszul jár az, aki megsérti a természeti törvényeket, tűzrevaló, a bugyu- tákból (Dandin, Lükeházy) nagyNYELVŐR ,,Emberközpontú nyelvművelés” HAZAI TÁJAKON Régi házak a Fertő partján Azok az autós turisták, akik Fertődről Sopron felé haladva nem a nagy forgalmú 84. főutat választják, hanem a keskeny, kanyargós, a Fertő partján vezető 8518-ast, romantikus kis falvakon haladnak keresztül. A főutcákat itt is, mint az ország más községeiben új családi házak szegélyezik, de itt-ott áll még a népi építészet néhány emléke. Mint Fertőszéplakon az úgynevezett fűrészfogas építkezés. Ot régi ház: megmentették a lebontástól a néprajzosok, műemlékesek —, s az őket segítő tanácsok. A régi portákat helyreállítják és múzeum lesz bennük. Fertőszéplak — napjainkra teljesen összeépült Fertőddel, az egykori Eszterházával — jellegzetesen ipszilon formájú település; a falu közepén templom, mellette az egykori Széchenyi-kastély: itt született a Nemzeti Múzeumot alapító Széchényi Ferenc. A falu házai és településszerkezete sokáig őrizték a középkori eredetet, de a hatvanas évek közepe táján hirtelen kezdtek eltünedezni a régi épületek : átadták helyüket 'a két-, háromszintes családi házaknak. Akkoriban az ország több táján építettek skanzeneket: Győr—Sopron megyében is felmerült a gondolat, hogy — más épületekkel együtt — ennek a tájéknak a jellegzetes fűrészfogas építésű házaiból is telepítsenek át néhányat egy újonnan létesítendő skanzenbe. De a muzeológusok a helyszíni megóvás mellett érveltek, és nemcsak anyagi okokból. Itt öt házból álló együttes menthető meg, s ez ma már igazán ritkaság. Végül a Fertő-táj általános rekonstrukciójának részeként elfogadták a helyreállítás tervét: négy évig tartott a kisajátítási eljárás (egy házban még ma is laknak), s 1976 nyarán megkezdődhetett az építkezés. A terveket a VÁTI készítette, a munkát az Országos Műemléki Felügyelőség végzi a soproni Liszt Ferenc Múzeum szakmai konzultációjával. A fűrészfogas építkezésre jellemző, hogy a telkek nem az utca tengelyére merőlegesen, hanem kisebb szögben csatlakoznak az épülethez. Emiatt az egyik ház első ablakától rálátni a következő ház tűzfalára. Ezen a vidéken ez gyakori megoldás volt, mára azonban már csak a Nagy Lajos utca 31—39. sz. házak állnak ebben a formában. Ezek a házak a múlt században épültek, s most, amikor a helyre- állítás megkezdődött, nagyon rossz állapotban voltak: .némelyikének a fele hiányzott, s csak az alapok segítségével sikerült rekonstruálni. Mindegyik udvarban helyreállítják a melléképületeket, gazdasági épületeket is — ehhez nemegyszer másutt, más öregebb háznál kellett mintát keresni. Szinte mindegyik háznak van valami különlegessége: a 33. számúban trapéz alakú a szoba, a 35. számú udvarán szeszfőzde működött — ezt is helyreállítják. Fertőszéplak a soproni múzeum gyűjtőkörébe tartozik. A Fertőparti népművészet tárgyi és szellemi emlékeinek gyűjtése már évek óta tart, de amikor elérhető közelségbe került, hogy tájházban mutathatják be a vidék egykori urat, jóeszű életrevalókból (Kati, Csikasz) szolgát csináló társadalom? Néhányan! A rohanás jelenetek inkább a helyzetek, mint a jellemek komikumából fakasztották a nevetést, következésképpen ezekre figyeltek, füleltek inkább. A szigorú, a mindenkori közönséget oly jól ismerő Moliere biztosan vállalná ezt az előadást, mert kiolvasná a szemekből: ha a farbarúgások, a vízbepottyaná- sok, célt tévesztett smárolások csattantoták is tapsra a tenyereket. azért megérezték, miről is szól a játék. Hazatérés , »bonyodalmakkal” Váratlan bonyodalmak nehezítették a hazaindulást. A közönség egy része még maradt, hogy szót válthasson a nézőkkel. A művelődési otthon tiszteletdíjas vezetője a klubszobává alakult öltözőbe csalogatta á társulatot. Volt ott, ami szem-szájnak ingere. Olyan kapros-túrós rétes, amilyenről eddig csak Móricznál olvastam, őszibarack (saját termés, mondja a rokonszenves házigazda), príma halételek (a majsai művelődési ház gépkocsivezetője — hírlik — szenvedélyes horgász), bor is, üdítő is, de legeslegfőképpen tucatnyi, érdekes, érdeklődő ember. Még mindig tartana a beszélgetés, ha nem várná Andresz Katit reggel a szinkronstúdió, Horváth Katalint egy hivatalos ügy, a gépkocsivezetőt a családja. A mikrobusznál a mindig’ jó kedvű, pályáját jól kezdő Sziki Karcsi egy flaska bort ad körbe- körbe. — Egy idős bácsi hozta- belépő helyett. Az előadás után sajnálkozva mentegette magát: „Ha tudom, hogy ilyen jól szórakozom, kettőt is félpakolok. Kettőt? Hármat!” Heltai Nándor Ilyen címmel jelent meg a Magvető Kiadó Gyorsuló idő sorozatában Lőrincze Lajos legújabb nyelvművelő kötete. Az új mű tudományos alapossággal és mégis közérthetően, új szóval élve, olvasmányosan tárgyalja nyelvművelésünk újabb szempontjait. Emberközpontú nyelvművelésnek először Lőrincze Lajos nevezte mai nyelvművelésünket, a nyelvközpontú, sőt germanizmus- központú régi nyelvműveléssel szemben. De elgondolásait nem fejtette ki alaposabban, módszeresebben, csak ebben a kötetben pótolja mulasztását, amikor ez az emberközpontúság már kezd helyet kapni a nyelvművelő vitákban és írásokban. Ezt az új szemléletet fejtette ki 1977-ben Lő- rinczére hivatkozva Kovalovszky Miklós Nyelvfejlődés — nyelvhelyesség című nagyon értékes nyelvművelő kiadványában, és példát adott ennek a szemléletnek az alkalmazására a nyelv régebbi eredetű változásainak és újabb jelenségeinek magyarázatában. Mit jelent a nyelvközpontú szemlélet? A nyelv öncélú vizsgálatát, az embertől független alakulását. Az emberközpontúság lényege az, hogy a nyelvművelés az emberek 'közti megértés, megértetés, a kapcsolatteremtés funkcióját tette a középpontba, azt hangsúlyozva, hogy nem az ember van a nyelvért, hanem a nyelv van az emberért. Ezt magyarázza a könyv hátsó borítójának külső oldalán kiemelt tömör megfogalmazás is: „Nyelvművelésünk szemléletét én emberközpontúnak szoktam nevezni a régebbi nyelvközpontúval szemben. Emberközpontú két szempontból is. Először: a nyelvi jelenségeket a nyelvet beszélő ember, a társadalom célja, érdeke szempontjából nézzük; a társadalmi hasznosság, felhasználhatóság dönt a helyes és helytelen, a jó és rossz kérdésében ... Másodszor: a nyelvművelés tárgya nemcsak, sőt manapság főként nem a nyelv, hanem az ember.1 Legalábbis így kellene lenni.” Lőrincze Lajos könyvéből azokat a gondolatokat emeljük ki, amelyek a nyelvművelés szempontjait határozzák meg. A nyelvművelés fogalma, tartalma, feladata, módszere nem örök és változatlan, hanem idő és hely függvénye. A magyar nyelv- művelés feladatai változtak az idők folyamán. A múlt század első felében a nyelvújítás, a nyelvbővítés volt a legfontosabb. A század második felében a nyelvújítás túlzásainak a nyesegetése került előtérbe. A századforduló után az idegenszerűségek elleni küzdelem volt a fő feladat. A nyelv alapvető feladatának a megértése vezet el a nyelvművelés általános érvényű meghatározásához. A nyelv feladata a gondolatközlés, kapcsolatteremtés (kommunikáció). Ennek három tényezője a beszélő, a hallgató és a köztük kapcsolatot létesítő eszköz, a nyelv. A nyelvre vonatkozóan a nyelvművelés feladata az élő nyelvszokás megállapítása, az új nyelvi jelenségek értékelése aszerint, hogy szükség van-e rájuk, jelentenek-e újat, beillenek-e nyelvünk rendszerébe, és hogy van-e remény, hogy általános használatúvá váljanak. Feladata a nyelvi bővítés, a hiányok pótlása is. Ma a nyelvhasználati hibák többsége nem nyelvi hiba, hanem a nyelvet használók hibája. Hibás lehet a beszélő, ha úgy válogatja meg a nyelvi eszközöket, hogy a "hallgató nehezen érti, nem érti, esetleg félreérti szavait. De a meg nem értés oka a hallgató is lehet, ha nincs meg köztük az azonos nyelvi műveltség. Az általános nyelvi műveltség kialakítása teheti lehetővé, hogy a beszélők széles rétegei állást foglaljanak a nyelv új jelenségeivel kapcsolatban. Mivel a nyelvet használók társadalomban élnek, a nyelvművelésnek vannak társadalomhoz fűződő jellegzetességei is. A legelső az, hogy ma már egész népünket átfogja a nyelv iránti érdeklődés, a nyelv helyes használatának igénye és nyelvünk szeretete. Aztán az, hogy csak a nyelv állandó művelése és gazdagítása folytán jutnak el az ismeretek, eszmék, gondolatok a közösség egészéhez. És végül, de nem utolsósorban „a demokrácia gyakorlásának, a közösség életében való tevékeny részvételnek is elsőrangú feltétele az anyanyelv jó ismerete, használni tudása”. Sokak szerint a nyelvszokásnak van a legnagyobb szerepe a nyelvi jelenségek megítélésében, a nyelvi norma megállapításában. Lőrincze Lajos ezt a kérdést is fölveti, és meg is magyarázza, hogjr a nyelvszokás nem mindenben Irányadó. Perdöntő lehet a régebben bekövetkezett változások értékelésében, de a jelenben folyó, még meg nem állapodott változásokkal kapcsolatban nem lehet irányadó. Az eddig leírtak az emberközpontú nyelvművelés jellemző vonásai. De Lőrincze sokkal többet nyújt az olvasóknak. Sok nyelvi jelenséget elemez a nyelvhelyesség szempontjából, így sok nyelvi szabály változik meg, vagy módosul a nyelvi jelenségek történeti szempontból való vizsgálatával. így szó van az akarnánk — akarnák kettősségéről, a suksükg- zésröl, az ikes igék ragozásáról, a kezeim — kezem helyességéről, a tűnik ige, a metssze, metsszük — messe, messük használatáról, a létére és lévén szavakkal alkotott szerkezetekről. Az el van utazva szerkezet is használható, mert amit helyette mondhatnánk, nem pontosan azt fejezi ki, amit közölni akarúnk. Nagyon tanulságosak átfogó fejtegetései is. Olvashatunk többek között a művészi archaizálás- ról, az írók szokatlan, de nem elítélendő szóhasználatáról, egy szokatlannak látszó értelmezőről, a nyelvjárások visszavonulásáról és az idegenben élő magyarok nyelvi gondjairól. Kiss István Egy megszépült ház az öt közül.. (Fotó: Szűk Ödön.) életét, meggyorsult a gyűjtés: a már raktáron levő anyag mellé sok bútor és egyéb berendezési tárgyat vásároltak. Négy házat nyitnak majd meg a nagyközönség számára. A 31. számúban egy két szoba, konyhás lakást mutatnak be, a 33. és 35. számúban pedig szoba, konyha, kamrás lakásokat és a gazdasági udvart, teljes korabeli berendezéssel és használati tárgyakkal. A 37-es- nek csak a homlokzatát állítják vissza eredeti formájában: belül vitrines múzeumi kiállítás lesz. Ez bemutatja a környező öt falu, az Eszterházy- és Széchenyi-urada- lom történetét A soproni múzeum programjában szerepel, hogy a következő öt évben Fertőrákoson német. Kóp- házán pedig horvát tájházat rendeznek be. G. B. i i
