Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-01 / 152. szám

1980. július If @ PETŐFI NÉPE j © 5 MEGYEI TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI VERSENY KÉPERNYŐ Vallomások a halasi siker hátteréről A végeredmény — hogy tudni­illik az 1979. évi településfejlesz­tési versenyben Bács-Kiskun me­gye városai közül az értékelő bi­zottság szerint Kiskunhalasé az első hely — már ismert, a részle­tek annál kevésbé. Nos, az össz- pontszám 85 százalékát az egy la­kosra jutó társadalmimunka-ér- ték hozta. Egyformán 205—205 pont járt a fejlesztési alap bevé­teli tervének, valamint a vízgaz­dálkodási, az egészségügyi, a szo­ciális és a kulturális ágazat kiadá­si előirányzatainak teljesítéséért. A 165 bölcsődei, illetve óvodai hely létesítéséért 495, a 222 lakás felépítéséért 140 pontot kaptak — hogy csak az igazán kiemelkedő teljesítményekről essék szó. A téma tehát adott volt, ezek után — ahogy mondani szokták — a siker kovácsait kellett csu­pán megkeresni. Találkozásaink során egyetlen kérdést igyekez­tünk körüljárni: hogyan is tör­tént. Méltán büszkék Az illendőség úgy kívánja: kezd­jük a városi tanácsnál. Somogyi Antal elnökhelyettes jószerével szabadkozik: ő aztán nem, semmi köze a dologhoz. Azért elmondja, ami a szívén. — Két nagyszerű cél érdekében tudtuk azonnal megnyerni a la­kosságot és a nagyobb közössé­geket. Az egyik A társadalom az idősekért megyei mozgalom, amelynek helyi feladataiból külö­nösen az üzemi kollektívák kértek részt. A leglátványosabb vállalás: a Baky-kastély átalakítása — ez jelenleg is tart — 50 személyes szociális otthonná. A másik: a 10 hektáros felszabadulási emlék­park a város valamikori legsivá- rabb, legelhanyagoltabb részén. Nem egészen két év alatt jött lét­re és még nincs is befejezve. Mindebben múlhatatlan érdemei vannak dr. Csetényi Artúr főor­vos vezetésével a Hazafias Nép­front környezetvédelmi bizottsá­gának, a halasi járás dolgozóinak, a néphadsereg alakulatainak és még sok másnak, elbeszélni is hosszadalmas lenne ... — Évek óta a fejlesztési ala­punk igen jelentős hányadát for­dítjuk a vízbázis és a szennyvíz- tisztító kapacitás bővítésére. Ná­lunk teljesen kizárt az olyan kri­tikus helyzet, mint tavaly volt Kiskunfélegyházán; erre fokozot­tan ügyelünk, úgyhogy jelenleg is minden igényt — egyénit és vál­lalatit egyaránt — ki tudunk elé­gíteni. Úgy gondolom: méltán va­gyunk büszkék a Kuruc vitézek terén felépült óvoda-bölcsőde komplexumra. Szebben és embe­• Tóth József. ribben talán megálmodni sem le­hetett volna ott, az új lakótelep közepén ... Kétszázharminc gye­reket fogad be, 23 millióba került, aminek több mint a felét saját erőből és vállalati koordinációs pénzekből fedeztük, Ezt úgy kell érteni, hogy a „férőhelyek” na­gyobbik felét eladtuk az üzemek­nek ... Lényeg: az értelmes program Tóth József nyugdíjas, ez év ta­vaszáig a tanács társadalmimun- ka-szervezője, -felelőse. Szabato­san, pontosan fogalmaz, nem ven­né a lelkére, ha félreértenénk egymást. — Már régóta tapasztalom: ha helyesen választjuk meg a dolgok miértjét, , szinte bármilyen áldo­zatra jószívvel hajlamosak az emberek. 1978-ban például szabad idejükben csupán 200 ezer forint értékben munkálkodtak itt a köz javára. Máról holnapra megválto­zott volna a felfogásuk? Nem hi­szem. Közrejátszhatott, hogy két évvel ezelőtt nem mozgósítottuk kellőképpen az utcabizottságokat, de a lényeg: az értelmes program, a nemes szándék. Itt volt, ugye, a nemzetközi gyermekév. Hát mi ezt nagyon ko­molyan vettük és erre sok min­dent föltettünk. Hirtelen más nem jut eszembe: 2 millió forintért konyhát, ebédlőt, parkosított sportpályát csináltunk a kunfe­hértói úttörőtáborban. Még a leg­elején összehívtuk a különböző gazdálkodó egységek vezetőit, is­mertettük elképzelésünket, s a tennivalókat, és már záporoztak is a felajánlások, összeírni alig • Dr. Csetényi Artúr. győztük. Mindjárt elkészült az ütemezés is, pontos határidőkkel. Kérem, azt mindenki betartotta, sürgetésre, figyelmeztetésre nem volt szükség. Legfeljebb egy kis irányításra, összehangolásra. Így hát kiemelni sem akarok senkit, ha a munka mértékét nem is, az igyekezetét, a lelkesedést egyfor­mán lehet dicsérni. Ami engem illét, úgy voltam világéletemben, hogy ha egyszer valamibe belevágok, akkor azt véghezviszem, ha beleszakadok is. Lám, nem rokkantam meg, ha­nem az világossá vált »előttem, hogy erre a továbbiakban nem le­szek képes. Sűrűn elfáradtam, Időnként éreztem: túlfeszítem a húrokat, de ez tényleg nem érde­kes ... Akart vért - is izzadhatok, a siker csak negyedrészt múlik rajtam. Nem arról van szó, hogy visszavonultam és ülök a babér­jaimon, dehogyis. Most is mozgo- lódok, agitálok, csak éppen kisebb intenzitással, mert az egészségem már nem a régi. A fő probléma egyébként, hogy a munkák folya­matossága érdekében nehéz az időpontokat egyeztetni... „Nem volt nyugodalmunk” Dr. Csetényi Artúr, a halasi tü­dőgondozó intézet vezető főorvo­sa, a felszabadulási emlékpark atyja telve büszkeséggel. Valóság­gal ábrándozik, amikor a győze­lem előzményeiről faggatjuk.' — Elnézést, de el nem hallgat­hatom, hogy annak idején innen, a halasi járásból indult országos útjára ez az emlékparkmozga­lom. És paradox módon akkor, 1975-ben — megfelelő terület hiá­nyában — éppen ebben a város­ban nem létesülhetett semmi. Nyugodásunk persze nem volt. 1978 januárjában csak belevág­• Somogyi Antal. tünk. Az új kórház és a futball- pálya között megtaláltuk ezt a tíz hektárnyi mocsaras, nádas, szemét- és dögtelepet. Először központi keretből próbáltunk pénzt szerezni, nem ment, maradt hát a szervezés, az önkéntes mun­kafelajánlás. A városi pártbizott­ságon azonnal támogatták az öt­letet. Együtt szerkesztettünk egy felhívást, afféle társadalmi mun­kaszerződést és felkerestük vele a vállalatokat, gazdaságokat. Magunk is meglepődtünk a fo­gadtatáson. Katona István, az ál­lami gazdaság igazgatója napokon belül küldött 1500 köbméter - ho­mokot, Szeicz Ádám, a Vörös Szikra Tsz elnöke úgyszintén. De készséges és gáláns volt minden cég — túl hosszadalmas volna fel­sorolni őket —, bármelyikhez for­dultunk. Ez a buzgalom, ez az ön­zetlen hozzáállás fogékonnyá tet­te a városlakókat is: jelentkeztek egyénileg, csoportosan, utcánként, brigádokban'— minden elképzel­hető fórmában. Akkor már tud­tuk: nyert ügyünk van. Egy szó mint száz: az 1979-es 41 millió fo­rint társadalmimunka-érték több mint 60 százaléka ebben a park­ban fekszik. Ősszel aztán átadtuk a területet a fatelepítésre az erdé­szetnek. Természetesen ők sem késlekedtek. ,B ynBV íöiómsllexa Hát itt tartunk most. Nines még kész, legalább ötéves törő­dést kíván, igazán szép csak fel- szabadulásunk 40. évfordulóján lesz. Mi pedig már a következő nagyszabású progratnon. a Hararr- gos-telepi parkerdő kialakításán fáradozunk... K. F. ATHÉNTŐL MOSZKVÁIG Q9Q 1. Az első aranyérmek Nagy napra virradt a világ (sportja 1896. március 24-én (az új naptár szerint április 5-én). Iiúsvét vasárnapján nyitották meg Athénban az első, nemzet­közi jellegű újkori- olimpiai já­tékokat. A következő napon, a göiögök nemzeti ünnepén zsú­folásig megtelt a pazarul újjá­épített Panateneas stadion, az érdeklődők be sem fértek vala­mennyien a márványülésekkel kiképzett lelátókra, s a környe­ző dombokról összesen nyolc­vanezren lehettek szem- és fül­tanúi a történelmi pillanatnak, amikor a házigazda ország ural­kodója, I. György király, az azó­ta hagyományosan ismétlődő ce­remónia záróakkordjaként csak ennyit mondott: „Az első, nem­zetközi olimpiai játékokat meg­nyitom!;.. Mindezzel nemcsak régi álom vált valóra, hanem egyben a modern sport fejlődé­sében is új, diadalmas fejezet nyílt Az olimpiai játékok eredete az ősi görög mondavilágba nyúlik vissza. A kutatások Zeusz (a görögök legfőbb istene), Pelopsz (egy királylány kezéért vetélke­dő ifjú) és Heraklesz (a görög nép rettenthetetlen hőse) nevé­vel egyaránt összefüggésbe hoz­ták a négyévenként ismétlődő játékok létrehozását. A játékok kezdeti időpontját sem ismerjük pontosan, csak azt tudjuk, hogy a Kronosz hegy lábánál, a bé­kés, festői tájon létesített Olüm- piában az időszámítás előtt év­századokon át összemérték tudá­sukat a kor leggyorsabb, leg­ügyesebb és legerősebb atlétái. A játékok idejére még a sűrűn ismétlődő viszálykodást, a hata­lomért vívott harcokat is fel­függesztették, elhallgattak a fegyverek. Az ókori játékok az időszámítás előtti ötödik század­ban jutottak csúcspontra és a feljegyzések szerint, az Időszá­mítás után 394-ben Nagy The­odosius császár határozatával szűntek meg, amikor Róma már végleg ábve/tte a hatalmat Athén­től. A római birodalom uralta a világot, vagy legalábbis Európát. Az olimpiai játékok gondolata a felvilágosodás ide­jén, a testi kultúra szükséges­ségének felismerése, a modern sportok kialakulása időszakában, a XIX. században került újra felszínre. Ernst Curtius német régész több ízben is járt Olüm- piában és kezdeményezésére 1875-ben ásatások kezdődtek az ókori játékok színhelyén. A nemzetközi összefogással kez­dett munkát megfelelő anyagi­ak híján, csak néhány évig folytatták. De az ásatások, va­lamint Curtius lelkes előadásai felkeltették az érdeklődést a gö­rögök sportversenyei iránt. Olimpia névvel, de csak nem­zeti jelleggel ugyan időközben is rendeztek versenyeket. A sportvilág azonban Pierre be Coubertin bárót ismeri és tiszteli az újkori olimpiai já­tékok megteremtőjeként. Két­ségtelen, hogy Coubertin a Curtius által kezdett ásatások és előadások nyomán határozta el az olimpia felújítását, ehhez az angol olimpiai társaságok, valamint szellemi és a testi ne­velést a görögökhöz hasonlóan összehangoló angol iskolai rend­szer tanulmányozása csak to­vábbi lendületet adtak számá­ra, de azért mégis a francia tör­ténész-irodalmár *. látott hozzá a nagy terv gyakorlati megvalósí­tásához. A játékok felújításának első, döntő lépését az 1892. no­vember 25-én Párizsban a Sor­bonne Egyetemen elhangzott előadása jelentette, amelyben az olimpia nemzetközi * megrende­zésére szólította fel a sportvilá­got és egyben a világ sportjá­nak támogatását kérte. Másfél évvel később, 1894. június 23-án a Francia Atlétikai Sportegye­silletek Szövetségének nemzet­közi konferenciáján tizenkét or­szágból érkezett 79 küldött je­lenlétében hozták a nagy jelen­tőségű határozatot: 1896-ban Athénban róegrendezik az első újkori, nemzetközi olimpiát! S egyúttal tizenöt taggal, megala­kították a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, amelynek munká­jában Kemény Ferenc egykori egri reálgimnáziumi tanár sze­mélyében a magyar sport kép­viselőié az első pillanattól kezd­ve részt vett. A határozatok ki­törő lelkesedéssel fogadták Gö­rögországban, a megvalósításért lazonban vajmi keveset tettek a következő hónapokban. Ekkor a Coubertin és egyik legköze­lebbi munkatársának tekinthe­tő Kemény Ferenc közötti le­vélváltásban még a játékok bu­dapesti rendezésének ötlete is felmerült. De mire az illetéke­sek az egyébként visszutasító válaszról tárgyalgattak, Görög­országban elhárultak a nehézsé­gek az olimpia elől. A szervezők élére Konstantin trónörököst — a Rómában vitorlázásban olim­piai bajnokságot nyert, trónjá­ról később elmozdított Konstan­tin király nagyapja — nevezték ki. A rendezés költségeinek elő­teremtésére közadakozást szer­veztek, s csak az első olimpiára kibocsátott bélyegekből közel félmillió drachma bevételhez jutottak. Tizenhárom ország, összesen 311 sportolója szerepelt Athén­ban. A magyar sport nyolc ver- eenyzővel képviseltette magát. A műsoron szereplő kilenc sportágban (atlétika, torna, úszás, birkózás, kerékpár, sport­lövészet, súlyemelés, vívás, te­nisz) összesen 43 bajnokot avat­tak. A versenyzők vártnál jó­val kisebb létszáma, kisebb ren­dezési hibák ellenére a játékok óriási sikert arattak, a több tíz­ezres lelkes szurkoló igazi olim­piai hangulatot teremtett. Az ünneplés a maratoni futóver­seny alkalmával érte el csúcs­pontját. Michel Bréal francia akadémikus javaslatára első al­kalommal írták ki ezt a ver­senyszámot. Annak a névtelen görög harcosnak kívántak em­léket állítani, aki a perzsák fe­lett Marathon mezején, az idő­számítás előtt 490-ben aratott történelmi győzelem hírét futva vitte Athénbe, ám feladatát tel­jesítve a kimerültségtől holtan esett össze. Az olimpián tizen­hatan vágtak az akkor 40 kilo­méteres távnak. Az idegenek, az atlétikai versenyen sikerrel sze­repelt' kétszeres aranyérmes ausztrál Flack (17 kilométernél), az ezüstérmes apnerikai Blake és a bronzérmes francia Lermu- siaux saját iramuktól kifullad­va, sorra adták fel a versenyt. A sportkedvelők óriási örömére a hazai futók vették át a veze­tést és végül Szpiridon Luisz, huszonöt esztendős levélkihordó postás futottt át győztesen a célon. A magyar sport első olimpiai érmét Kellner Gyula nyerte « maratoni futás távját egyedül teljesítő külföldiként. Tulaj­donképpen csak negyedik lett. de az előtte befutott Velokasz eredményét megsemmisítették, mert állítólag az út egy részét kocsin tette meg. Az első ara­nyat azután Hajós Alfréd, a fiatal mérnökhallgató nyerte. Ráadásul rögtön duplázott is, hiszen a 100 és az 1200 méteres gyorsúszásban égyaránt elsőként ért a célba a pireuszi Zea öböl jéghideg, egykori tudósítások szerint alig tíz fokos vizében. A versenybíróság hajóján maga a trónörökös húzta fel a magyar zászlót, Hajós Alfréd diadalának tiszteletére. Athén ugyanis nem csupán az olimpiai gondolat győzelmét, hanem a magyar sport sikeres olimpiai szereplé­sének nyitányát is jelentette!... Vad Dezső (Következik: A „nagy csalódá­sok" olimpiái) Veszprémi jegyzetek A tévé grafikusai állították ki munkáikat a Dimitrov Művelődé­si Központ földszintjén. Több lá­togatót érdemelt volna a jól el­rendezett kollekció, nagyobb pro­pagandát. Meglehetősen sok cik­két olvastam a tizedik találkozó­ról, de hiába kerestem a bemu­tatkozó grafikusok alkotásait mél­tató sorokét. Természetesnek tartják, tartjuk, hogy színvonalasan. ötletesen szolgálják ki a különféle tévé­műsorokat. Sokan azt hiszik, hogy a címlista után kezdődik, kezdőd­het a művészet, pedig egy-egy, a mű hangulatát sejtető, az érdek-' lődést fölkeltő bevezető rajz, fel­irat. háttér önmagában is megáll­ná a helyét. A legszigorúbb mércével mér­ve is öntörvényű művészi alko­tásnak minősül a veszprémi tár­lat jó néhány darabja. Ennél is fontosabb, hogy öncélú művészke­dés helyett tehetségüket, tudásu­kat a feladat alá rendelik. A fi­gyelmet a következő műsorszámra irányítják, ennek minél teljesebb befogadására készítik elő a néző­ket. Annyira sikeres ez a törek­vésük, hogy gyakorlottabb tévé­nézők is elsiklanak a grafikusok munkáin. Egy pillanatra fogja meg a szemünket egy-egy lele­ményes megoldás. Nincs időnk a látványos háttér megcsodálására, mert a műsorfolyam tovaragad, új benyomások özönével halványít­ja az előbbi élményt. Keveset is­merünk név szerint a tévégrafi­kusok közül, noha például a hí­res könyvcímlaptervezőkról vi­szonylag sokat tudunk. Tanulmá­nyok hosszú sora elemzi a könyv­illusztrátorok alkotásait. A tévé alkalmazott grafikusairól jóval kevesebb szó esett pedig — szin­te észrevétlenül — az. esztétikai nevelés fontos tényezői lehetnek. Veszprémi bemutatkozásuk ezért is több figyelmet érdemelt vol­na. Megnyugodva távozott, aki látta munkáikat. A majdnem az egész országban vehető második csatornán vetítet­ték a díjaikért versengő műsoro­kat. Érzésem szerint sohasem néz­ték ennyien a még mindig név­telen másodikat. A veszprémi társadalmi zsűrik is jól fogadták a Használt kopor­só. valamint a kritikáikban álta­lában elmarasztalt Kasparek cí­mű .tévéfilmeket, noha mindkettő periférikus esetet mond el okulá­sunkra. A Galgóczi Erzsébet el­beszéléséből készített történetnek egy zsugori öregasszony, a Ker­tész Ákps novelláján alapulónak egy idős segédszemetes a főhőse, idézőjellel vagy anélkül is értve e szót. Mindketten a társadalom peri­fériáján élnek, egyikük esete sem mondható tipikusnak. Mégis nagy­hatású alkotások, mert ebben a közegben erőteljesebben érződnek a létező .társadalom hullámveré­sei. A sekélyebb pánti vizek ki­sebb hullámzásnál is fenékig ka­varognak, gyorsabban reagálnak az időjárás (változásaira. Nem véletlen, hogy — mint ez a talál­kozó egyik vitáján is elhangzott — olyan sok író, rendező foglal­kozik az öregekkel és szélsőséges­nek látszó helyzetekkel. Érzéke­nyebbé váltunk! Odafigyelünk a viszonylag kevesebb embert érin­tő problémákra. A létezéshez szükséges anyagiak előteremtése után számon kérjük a létezéshez éppoly nélkülözhetetlen embersé­get, ahol erre szükség van. A periferikus eseteket, jelensé­geket vallatok kétségtelenül a tár­sadalom pulzusán tartják a kezü­két, az érverés a társadalomról ad információkat. A X. Veszprémi Tévétalálkozó talán legfontosabb tanácskozásán azonban joggal sür­gették közéletünk, egész társadal­munk átfogóbb, alaposabb szem­revételezését. H. N. Díjazott művészek, alkotások A Dimitrov Művelődési Köz­pont zsúfolásig telt színháztermé­ben. Pozsgay Imre művelődési miniszter jelenlétében, Huszár Ti­bor egyetemi tanár, a zsűri elnö­ke adta át a X. Veszprémi Tévé­találkozó díjait. A Balatoni szél című Borsos-szobor kicsinyített mását — a versengés fődíját — három alkotás kapta. A Vaszilij Suksin novelláiból készült Sértés című tévéjáték (rendezte Bacsó Péter), a Kiálts, város (Hajdufy Miklós) és az Egymillió foltos hangjegy (Molnár György). A tör­ténelmi játék forgatókönyvét Sza­bó Magda színműve nyomán Haj­dufy Miklós írta. A Bertha Bul­csú kisregényéből készült A für- dőigazgató-it .tartották érdemesnek Veszprém város díjára. A szatiri­kus tévéfilmet először egy eszten­deje, a kilencedik találkozón ve­títették. Rendezője: Várkonyi Gá­bor. A drámai kategóriában a Hasz­nált koporsó, a szórakoztatóban a Diszkó, diszkó nyerte el a kö­zönség küiöndíját. Az előbbit Galgóczi Erzsébet írta, Mihályfy Sándor rendezte. Külön díjjal ismerték el Eszter­gályos Károly, Nemere László, Bednai Nándor rendező, Biró Miklós operatőr, Suka Sándor, Gálvölgyi János, Szabó Sándor színművész egy-egy teljesítmé­nyét A közönség nagy tapsa közben vették át a tévétalálkozók rende­zésében kitűntek a miniszteri, Veszprém megyei, városi kitünte­téseket, elismeréseket. Parkolóház épül a fővárosban Sok gondot, bosszúságot okoz a vidékről gépkocsival . érkezőknek az, hogy a főváros belterületén nincs elég parkolóhely. Ezen a gondon enyhít részben annak a tervnek a megvalósítása, melyet most ismertettek az UVATERV szakemberei. A Középület-építő Vállalat kivitelezésében a jövő évben parkolóház és tervezőinté- zét építése kezdődik a belváros­ban, az Aranykéz utcában. Az új létesítményiben karbantartó' és mosószerviz is működik majd. Az UVATERV-ben elmondták, hogy a parkolóházban a garázsok mel­lett üzletsor és irodai helyiségek is helyet kapnak. A parkolóhe­lyek az .épület alatt két szinten, és az utcaszint fölött két és fél szinten helyezkednek el, összesen 528 személygépkocsi számára biz­tosítanak helyet. Onparkoló rend­szert vezertndk be, ami azt jelen­ti, hogy az érkező autósoknak egy automata készülék állítja ki a parkolójegyet. Az UVATERV az épület felső emeletein kap új iro­dahelyiségeket. A jelenlegi UVA- TERV-szék házat összekötőhid kapcsolja majd össze az Arany­kéz utcai épülettel. Az új épület egyébként a Duna- parti szállodasor létesítményei­nek kiegészítője lesz, a vendégek autóikat is itt helyezhetik el. A tervek szerint egyébként a parko­lóházban Rent a car (autóbérleti) szolgáltatás is lesz, aki gépkocsi nélkül érkezik a fővárosba és munkája elvégzéséhez gépkocsira van szüksége, itt bérelhet majd megfeleld típusú kocsit. A 390 millió forintos költséggel épülő parkolóház megnyitásának határideje: 1983 negyedik negyed­éve. ParkölÖh^ • A parkoló- és irodaház (grafika).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom