Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-29 / 176. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1980. július 29. Szállítás a víz hátán ZÖLDSÉG-, GYÜMÖLCSFORGALMAZÁS — HÁNY CSATORNÁS LEGYÉN* Törvénytelenség pedig nem tö \\ A hajózás a közlekedés legrégibb ágának tekinthető. A vasútnak a múlt század végén történt rohamos térhódítása előtt a kontinenseken belül a nagyobb meny- nyiségű áruk szállításának kizárólagos lebonyolítója volt. A kontinensek közötti áruszállításban ma is egyeduralkodó. Megkezdődött a folyami és a tengeri vízi szállítás integrációja is a bárkahordozó hajók üzembe helyezésével, amely különös jelentőségű a tengerparttal nem redelkező országok számára. Hazánk nem tartozik a tengerparttal rendelkező országok közé, ennek ellenére van néhány, a világtengereket szántó hajója. A . KGST-országok többsége persze ennél jóval nagyobb tengeri' hajóparkkal rendelkezik. így például az NDK is, amelynek a tengerekét és óceánokat járó kereskedelmi flottája több mint 200 legkülönfélébb 'befogadóképességű és típusú hajóból áll, összesen mintegy 1,8 millió tonna hord'képesség- gel. Képünkön ezek egyikét, a karcsú testű „Friedrich Engels1’ fehérhajót láthatjuk rakodás közben. Még be sem köszöntött a nyár, amikor már fellángoltak a harcok a zöldség-, gyümölcskereske- delem frontján. Nyugtattuk magunkat, csúszik az időjárás három hetet, azért csillagászatiak a fogyasztói árak. Lassan lemegy a meggyszezon úgy, hogy valamirevaló gyümölcsöt nem lehetett kapni 30 forint alatt kilónként. Az utóbbi tíz esztendő legjobb barackterméséről szólnak a hírek. Sőt, hallani olyat is, hogy né-,‘ hány száz tonna gyümölcs sorsa bizonytalan. Ennek ellenére 12 forintért árulják kilóját a szépnek egyáltalán nem mondható, a másodosztályú minőséget alig érintő barackot Kecskeméten, a csemegében. Zöldségfronton sem biztatóbb a helyzet. Tudjuk, hogy a szabadföldi termelésből adódó bizonytalanságok miatt a vetésterület nem alakult kedvezően. A termelőszövetkezetek, az állami gazdaságok, ahol lehetőségük van, (volt?; az állami támogatást élvező, biztonságos, hajtatott üvegházi termelésre tértek át. Bár e téren sem jeleskedtek megyénk gazdaságai, hisz közel sincs akkora hajtatott felület Bács-Kiskun- ban, mint amennyi a lehetősége-, inkből adódik. A nagyüzemek jórésze pedig a jól gépesíthető, remek termésátlagokat adó kukorica, búza iparszerű termelésére tért át. Nem csoda hát, hogy az árak minden központi törekvés ellenére, évről évre nőnek! , És még nem esett szó az árképzés módjáról. Dúl a vita az egycsatornás és többcsatornás értékesítési rendszer körül. A ZÖLDÉRT Vállalat azzal indokolja az igazát, hogy árkbnstrukciók miatt nem jut, nem juthat a kurrens áruhoz. Ök csak levezetői — sokszor milliós veszteségek árán — egy-egy árudömpingek. Hány vöröshagyma- és burgonya-, káposztamizériát éltünk meg csak ■ az elmúlt tíz évben? Mert ezekből az árukból vagy sok volt, vagy nagyon kevés, de éppen elég sohasem... Egy-egy — rádióban, tévében, sajtóban — fellángoló árrés-villongás alkalmával mindenki magyarázza a saját bizonyítványát. Jóllehet, ettől még az 1,50—2 forintért felvásárolt félegyházi retek csomója 4—5—6 forintba került az ózdi, a budapesti, s nem egy esetben a megyeszékhelyi piacon is. Ilyenkor felvetődik a kérdés, hogy vajon, helyes árképzést alkalmazunk-e? Vajon a közvetítő kereskedelem — s itt nemcsak a ZÖLDÉRT-ről van szó — tisztességes eszközökkel dolgozik? Üde színfoltnak tartják a szakemberek a Szentesi Korai Zöldségtermelési Rendszer tevékenységet. Versenyképességük a gyorsaságban, tehát a szó igazi értelmében vett friss zöldségértékesítésben van. A rendszer egyik kereskedelmi vezetője mutatott egy elgondolkodtató árképzési példát. Egy 4 forintos fogyasztói árat alapul véve, ha az áru a ZÖLDÉRT-en keresztül megy, akkor a kötési ár 2,80. Ennyit kap érte a ZÖLDÉRT. Ezért elmegy Mélykútra, fizeti a göngyölegköltséget, a rezsit, a jutalékot, és felutaztatja érte a portékát Budapestre. Azért, hogy a közvetítő partner, mondjuk az áfész is megéljen, olyan felvásárlási árat alakít ki, amely nem több két forintnál. így a termelő a 4 forintos ár mellett, annak a feléhez jut. Ezt mind a termelő, mind a fogyasztó látja. És megkérdezi, hogy ösztönző-e? Pedig ebben az esetben nem történt semmi törvénytelenség. Mindenki csak annyit tett hozzá — magának —értékhez, amennyi — úgymond — megélhetéséhez kell. Ha a zöldségtermesztési rendszer közvetlenül értékesíti az áruit, az 24 órán belül a fogyasztóhoz jut. Mindezt 20 százalékért teszi. Tehát 3,20-at fizethet a taggazdaságoknak. Jogos a kérdés, hogy semmi sem történt, mert az áru így is, úgy is 4 fo- rintba kerül. Ez így igaz! De látni kell, hogy ebben az' esetben a pénz oda áramlik, ahol arra a legnagyobb szükség van. Vissza a termeléshez, a termesztéshez. S ez a jövő szempontjából már egyáltalán nem mindegy. Tovább folytatva: a magánkereskedelemben nem biztosítunk-e akaratunktól függetlenül gátlástalan pénzszerzési lehetőséget. Nem arra gondolok, amikor a néhány ölön megtermelt zöldséget autóba rakják, és elviszik oda, ahol a legtöbbet remélik érte. Bár, ha figyelembe vesszük, hogy a vén Skodákkal, öreg Volgákkal, jelig töltött Buickokkal hány tonna árut szállítanak napjában, és ez hány liter benzint fogyaszt, és ezzel az üzemanyaggal hány ZIL 5 tonnás teherkocsi üzemeltethető, bizonyos, hogy szomorú eredményre jutnánk. Érdemes lenne megvizsgálni egyszer, hogy azok, akik Budapesten a Bosnyák téren és környékén, a „zöldség-maffia” székhelyén, sokszor a hiénát meghazudtoló szemtelenséggel „nepper- kednek”, hány százalékkal emelik az amúgy sem alacsony zöldség- és gyümölcsárakat. Súlyos tízezrekkel gyarapítják ezzel a munka nélkül szerzett vagyonukat. Teszik ezt sokszor úgy, hogy a portékát nem is látják, mert a nagyobb üzletek a környékbeli presszókban köttetnek. Előttem van egy sárgabarackértékesítési előkalkuláció, amelyet Laczkó Tibor, a ZÖLDÉRT igazgatója mutat. A HUNGARO- FRUCT az exportért 12 forintos alapárat garantál. A felvásárlási ár 10,50. A bonyolítási költség kilónként 1 forint 21 fillér. Kockázatvállalásra marad 29 fillér. Nyereséget már nem is kalkuláltak. Bonyolíthatnak majd 1400— 0 Érik a paprika a solti Szikra Tsz idéh létesített zöldséghajtató házában. Több szövetkezet is követhetné a példáját. (Straszer A. felvételei.) 0 Ütban a fogyasztóhoz a friss áru a ZÖLDÉRT kecskeméti telepéről. 1500 vagon barackot, az eredmény legkisebb reménye nélkül. Nem lehet szívderítő dolog. Hol marad az érdekeltség? Miért törvényszerű, hogy jobb legyen a ZÖLDÉRT-eseknek, ha valamivel kevesebb terem a szüségesnél? Nyugtázhatjuk a ZÖLD KÉR vezérigazgatójának bejelentését, amely szerint a zöldség-, gyümölcsárak a budapesti limitet figyelembe véve, 15 százalékos tűréshatáron belül, egyformák lesznek. Ide kívánkozik viszont egy gondolat, hiába az egységes ár, ha üresen állnak majd a zöldség- és gyümölcspultok... s ugyanakkor horribilis összegért kínálja majd portékáját a kofa. Sarkítottan fogalmazott nemrégiben az árképzés, a zöldség- gyümölcsforgalmazás kapcsán az egyik termelőszövetkezeti elnök. Azt mondta: a termelő termeljen, a kereskedő kereskedjen. Könnyen lehet, hogy már az is előrelépés lenne, ha mindenki a saját háza előtt söpörne — a lehető legjobban. Szabó Pál Miklós £vr6l évre fejlédnek és mélyülnek a szovjet—magyar vegyipari kapcsolatok. Leonyid Oszipenko, a Szovjetunió vegyipari miniszterének első helyettese erről a kővetkezőket mondta az ADN tudósítójának :-4 Napjainkra a vegyiparban kialakult a nemzeti tervek összehangolásának precíz rendszere. Így a nemzeti prognózisok alapján első ízben készült el valamennyi KGST-tagállam vegyipara fejlesztésének hosszú távú prognózisa. A tervtevékenység területén az együttműködés új, magasabb formája lett a sokoldalú integrációs intézkedések egyeztetett tervének elfogadása. A vegyipar további fejlődésében különös jelntőségűvé válnak a hosszú távú együttműködési célprogramok, amelyek tíz-tizenöt esztendőre szólnak. A szovjet—magyar kétoldalú kapcsolatok keretében javaslatok és tervezetek születnek az. ötéves vegyipari szakosítási és kooperációs tervekhez. Ma már 'készen állnak a legközelebbi öt esztendőre és az 1990-ig terjedő időszakra szóló, műszaki-gazdasági számításokkal alátámasztott javaslatok. A szocialista országok között bővül az együttműködés a beruházások területén, egyre szélesebb méreteket ölt az ipari létesítmények építésének közös finanszírozása. Ez lehetőséget nyújt optimális teljesítményű üzemek elég rövid időn belül való felépítésére, a nemzeti erőforrások összefogására. Ennek az együttműködésnek egyik meggyőző példája, hogy az érdekelt országok, köztük Magyarország közös erővel kapacitásokat hoznak létre a Szovjetunióban, a kingi-szeppi foszforitter- melési egyesülésben ammofosz előállítására. A gyártását 1975-ben kezdték meg, de ez az értékes termék már a következő évben eljutott a testvéri országokba. A KGST-tagállamok vegyiparában az integráció perspektivikus irányának ismerték el kölcsönös kapcsolatban álló létesítmények építésének összehangolását, kooperációs üzemek beruházását. Ezt a gyakorlat igazolta. — Az olefinprogramra gondol? — Elsősorban arra. Az olefin- program meggyőzően bizonyította a szocialista gazdasági integráció előnyeit. Az olefineknek és fel-, dolgozási termékeiknek a szovjet Katusban és a magyar Leninvá- rosban való előállításának és kölcsönös szállításának területén létrejött kormányközi kooperációs megállapodásnak megfelelően nagy termelési kapacitások jöttek létre. Ezeket két. közös erővel épített, több mint 300 kilométer hosszú etilénvezeték köti össze. Létrejött tehát az egységes nemzetközi ipari komplexum. A tiszai kombinátban etilént ámítanak elő, s ezt csővezetéken Katusba szállítják. Ez az etilén szolgál alapanyagul a szovjet vinil- klorid és poldvinilklorid gyártásához. Cserébe az etilénért és propilénért Magyarország magas és alacsony nyomású polietilént, po- lisztirolt. és más termékeket kap a Szovjetuniótól. Ez a kooperáció kölcsönösen előnyös. Az optimális teljesítőképességű nagy komplexumok közös építése mindkét ország számára lehetővé tette jelentős eszközök megtakarítását, a termék önköltségének csökkentését. Az olefinprogram fontosságával és kölcsönös előnyeivel számolva határozták el, 'hogy a fentebb említett megállapodást kiegészítik, és 1990-ig meghosszabbítják. L. Levina Segítenek a vendég kombájnosok A gabonabetakarítás gyorsítására Csehszlovákiából vendég kombájnosok érkeztek az ország különböző termelőszövetkezeteibe. Amint végeztek a munkával, a magyar kombájnosok viszaadják a segítséget. TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI VERSENY A MEGYÉBEN Csátalja. Dús lombú gesztenyefák, meggyligetek, szépséges rózsaágyások. Szemgyönyörködtető látvány ez a kétezer-kétszáz lelket számláló délvidéki kisközség. A házak, kertek gazdagsága, az utcák, középületek rendje már első látásra bizonyítja, hogy a csátaljaiak tudnak és szeretnek dolgozni. Fontos számukra a falu sorsa. A két és fél évszázada német telepesek által alapított község a megye településfejlesztési versenyén ismét első helyezést ért el. Kubatov Antal tanácselnökkel járjuk a csátaljai utcákat. Egy-egy új úthoz, épülethez érve, megismerem a falu vezetőinek s lakóinak valóban elismerést érdemlő, községépítő munkáját. A betonjárdától a kövesútig, az új óvodától a fásításig szinte minden a közös összefogás eredménye. Másképp talán nem is boldogulnának. Az éves fejlesztési alap — lakossági, közműfejlesztési hozzájárulással és egyéb bevételekkel együtt y— négyszáznyolcvanötezer forint. Soknak valóban nem mondható. Éppen ezért — mint ez a településfejlesztési versenyen kapott pontszámokból is kiderül — igen nagy jelentőségű a csátaljaiak társadalmi munkája és pénzbeli hozzájárulása. Ezért a tevékenységért valamennyi település között ők kapták a legtöbb elismerést. A kövesúttól az óvodáig A fejlesztési alap forintjaiból elsősorban a kiemelt ágazatok részesültek: a vízvezeték-építés, az egészségügyi, a szociális és a kulturális szolgáltatás. Az életkörülményt javító törekvéseknek is köszönhető, hogy Csátalja lakossága az elmúlt években — ha nem is túl nagy mértékben, de — nőtt. Ehhez bizonyára hozzájárult a nagyobb foglalkoztatottság is. A GANZ Villamossági Művek csátaljai gyáregysége például több mint háromszáz embernek ad munkát. A falu legújabb* középülete, az óvoda. Korszerű, fninden igényt kielégít. — Sok város megirigyelhetné az óvodai-bölcsődei helyzetünket — mondja a festett vasrácsos kapuhoz érve Kubatov Antal. — Nincsenek elhelyezési problémáink, minden gyermeket felveszünk. És még valami — pillant rám jelentőségteljesen —, minden óvónőnk szakképzett, a község többi pedagógusával együtt. Heitz Adámné vezető óvónő szívélyesen vezet végig a helyiségeken. Suttogva beszélgetünk, a kicsik délutáni álmukat alussszák. Milyenek a csátaljaiak ? — Ha azt kérné tőlem, hogy soroljam fel valamennyi brigád, munkahelyi kollektíva nevét, akik az óvoda építésében segédkeztek, bizony nehéz helyzetben lennék — mondja. — Szinte az egész falu itt volt, még azok is, akiknek nincsen három—hatéves gyermekük. — Egy régi parasztház felújításával sikerült létrehoznunk ezt az intézményt — szól közbe a tanácselnök. — Az eredeti költség- vetésünk hárommillió-háromszázezer forint volt. A társadalmi munka és a lakossági hozzájárulás eredményeként azonban kétmillió-hatszázezerből is kijöttünk. Minden családtól kértünk négyszáz forintot, kivéve a nyugdíjasokat. Nem akartuk őket terhelni, de volt. aki megsértődött: rá“ miért' nem szarni tunk?' Pataki János például még az óvodaakció kihirdetése élőit bejött*'ä' tanácsra. Azt mondta: időben akarja hozni a pénzt... Majd így folytatja: — A csátaljaiak természetesnek érzik azt is, hogy maguk építik a járdát, vagy hogy fákat, virágot ültetnek a házuk elé. Segítőkészek. Igaz, a szükség is kényszerít ilyen és hasonló munkákra. Az is nagyon lényeges — tettem hozzá magamban —, hogy a falu állami, társadalmi vezetői tökéletesen egyetértsenek a közös dolgokban. Ahogy beszélgetésünk végén mondta Kubatov Antal: „Ami a tsz-nek, a gyárnak gortd, nekem is az, és fordítva.” Legtöbbet a falu dolgáért \ Kik segítettek, Vállaltak a legtöbbet? A megyei tanács külön elismerésben részesítette: az Üj Tavasz Mg. Tsz Ybl Miklós szocialista brigádját. Megkapták a „Településfejlesztésért” emlékérmet. Hasonlóképpen Szekeres István, a tsz építési ágaztvezetője. Dr. Zsuzsiig József községi állatorvos a sportpálya építésében végzett tevékenységéért kiérdemelte a Minisztertanács által alapított „Kiváló társadalmi munkáért” kitüntetést. Az Ybl-brigádot és Szekeres Istvánt az Űj Tavasz Termelő- szövetkezetben találom. Míg a hamarosan átadásra kerülő sertésfi- aztató mellett elhaladunk, a fiatal építési ágazatvezető ia brigádról beszél. A javarészt kőműves sZákhlünkásókból' álló építőbrt- gáddal mindennapos a munkakapcsolata. — Bármikor lehet rájuk számítani, ha szükséges, még a mezőgazdasági munkában is. Megjegyzem, a szocialista brigádmozgalomnak nálunk még nincs nagy múltja. Néhány év alatt így sok mindent kellett megtanulnunk. Például azt, hogyan kell kollektív egységben dolgozni. Mi a haszon ? Prüszkölő igáslovak, bontott téglarakások és betongerendák között lelem meg Magdali Péter brigádvezetőt s vele néhány tizen- és huszonéves fiatalembert: a brigád tagjait. — Az óvodaakció kihirdetése után megkérdeztem őket: lenne-e kedvük valami többletmunkát vállalni — kezdi a brigádvézető. — Nem kellett senkit noszogatni. Becsületesen dolgoztak, sokszor szombat-vasárnap is. A feleségem is segített. 0 mozgósította az áfész dolgozóit, aztén jöttek a tanácsiak, a garai FÉKON asszonyai és így tovább... — A gyalogosok néha megálltak — veszi át a szót a fiatal Nagy Zoltán — és némelyik megjegyezte: no, ez se lesz kész sose! Nem lett igazuk. Provokáló kérdésemre^ hogy mi ebből az egészből a hasznuk, furcsán néznek rám. — Haszon? Talán annyi, hogy eladhatjuk a társadalmi munkában bontott tégla egy részét — szól közbe egy másik brigádtag. — De ezzel a pénzzel legutóbb az orvosi rendelő hordozható EKG- mŰSzeréhek kö 1 tségéi hdiPjá ttA törtig >1 hozzá. : ! ilylujT nfnraöTSb K' végsö szó Magdalt Féféré! — Nézze, én például a negyve- ■ nes években kerültem ide a bukovinai Istensegíts községből. Sokan jöttünk arról a területről. De az már nem számít, hogy ki honnan jött. Csátaljaiak vagyunk, itt akarunk emberibb életét élni. P. E. 0 Csátalja — madártávlatból fényképezve. US m* SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉS Kapcsolatok a vegyiparban „Itt akarunk ; emberibb életet élni...”
