Petőfi Népe, 1980. július (35. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-25 / 173. szám
1980. július 25. • PETŐFI N£PE • 3 A KOMMUNISTA ÉS HAZAFIAS GONDOLAT VÉRTANÚJA Hetvenöt éve született Schönherz Zoltán .........Ha azt látom, hogy bárki ol yan hídon akar a folyón át* kelni, amelyről tudom, hogy le log szakadni, emberi kötelességem rákiáltani, bogy vigyázzon.” (Schönherz Zoltán) 1942 nyarán a hazai kommunista mozgalmat súlyos vérveszteség érte. A hármas terrorapparátus — Sombor—Schweinitzer politikai rendőrsége, a csendőrség politikai nyomozócsoportja és a VK.F 2., a hírhedt „DEF” (a vezérkari főnökség elhárító osztálya) több száz kommunistát tartóztatott le, köztük Rózsa Ferencet és Schönherz Zoltánt, a párt hazai vezetőit. A vezérkari főnök különbíróságának kirakat- perében a Schönherz és 13 társa ellen emelt vád azon alapult, hogy a vádlottak — idézzük a vádindítványt — „szövetkeztek arra, hogy a Magyarországgal szemben hadban álló Szovjet- Oroszország megsegítése, illetve tehermentesítése érdekében a Szociáldemokrata Pártban és a szociáldemokrata szervezetekben tömörült munkásságot a független, szabad és' demokratikus Magyarország jelszavával és ennek követelésével befolyásuk alá vonva, a tömegben tengelyellenes propagandával és a Szovjet-Orosz- ország elkerülhetetlen győzelmének hangoztatásával, a háromhatalmi egyezményben vállalt kötelezettségek teljesítésével szemben ellenszenvet keltsenek és eképp a nemzet háborús akaratának megtörése útján a magyar állam és szövetségesei fegyveres erejének hátrányát, az ellenségnek pedig előnyt okozzanak.” A fővádlott Schönherz Zoltán (Rózsa Ferenc a kihallgatások során belehalt a kínzásokba) a magyar kommunista és függetlenségi mozgalom kiemelkedő egyénisége volt. Csehszlovákiában kezdte a pártmunkát, a brnoi egyetemen szerzett ménfiöki diplomával a kezében vált hivatásos pártmunkássá. Egyetemi városában, Prágában, majd Kassán dolgozott Csehszlovákia Kommunista Pártja szervezeteiben, a szlovákiai ifjúmunkás mozgalomban, amelynek 1934-ben magyar titkára is lett. A nemzetközi kommunista mozgalomra való korszerű kitekintést 1935—36-ban Moszkvában szerzett. A kommunista mozgalomnak azok közé az értelmiségi vezetői közé tartozott, akik teljes szívvel és ésszel álltak ki Komintern Vili. kongresszusának népfront-platformja mellett. 1938 után a második bécsi döntéssel Magyarországhoz került felvidéki területeken szervezte a pártot, a széles szövetségi i politikán alakuló antifasizmus jegyében. 1940- től a titkárság és a központi bizottság tagjaként oroszlánrésze volt a függetlenségi mozgalom szervezésében, az 1941—42-es sikeres akciókban. (Elég a Történelmi Emlékbizottság megalakulására, Kossuth és Táncsics sírjának megkoszorúzására, a Batthyány-örökmécsesnél rendezett tüntetésre, az 1942. március 15—i felvonulásra és a Népszava karácsonyi számára utalnunk.) A nagy lebukás után a perben a védelemben éppen erre a függetlenségi és nemzeti tevékenységre alapozta taktikáját. Az uralkodó politikai elithez tartozó, a németelle/iséggel rokonszenvező nagy személyiségek — tábornokok, követek, egyetemi tanárok országgyűlési képviselők — valamint a legális Szociáldemokrata Párt vezetőinek tanúként való felsorakoztatása mind azt szolgálta, hogy az elfogult antikommu- nista osztálybíróságnak bizonyítsa a vádlottak tevékenységének nemzeti és hazafias jellegét. Ám Szekfű Gyula, Bajcsy-Zsilinszky Endre és Szakasits Árpád elismerő tanúvallomásai sem tudták megakadályozni az ellenforradalom jogrendszerének értelmében is felháborító és törvénysértő igazságtalanságot. 1942. szeptember 30-án Schönherz Zoltánt halálra ítélték, és október 9-én kivégezték a Margit körúti (ma: Mártírok útja) fegyház udvarán. Híres búcsúlevelében írta: „Én nem cselekedhettem másképpen, mint ahogy cselekedtem. Mikor- felismertem, hogy milyen veszély fenyegeti embertársaimat, meg kellett szólalnom, nem tehettem másképpen. Ahogy Luther mondta a zsinat előtt: „Itt állok és nem tehetek másként”. D. M. TÖRTÉNELMI DRÁMA A SZEGEDI SZABADTÉRI SZÍNPADON Páskándi: Kálmán király A csillagokkal kivert égbolt, magasba törő emberi építmény gyönyörű foglalatában építette föl Ruszt József rendező és Csikós Attila díszlettervező a Kálmán király színpadát. Kőszínházi játszótérnél alig nagyobb helyen dúl a hatalmi harc, formálódik egy akkoriban új típusú állam. Csillogó fémállványok, téglarakások övezik félkörben az árpádházi testvérek nyílt, titkos harcát. A reflektorok hatalmas trónusra, az egyetlen berendezési tárgyra vonják a nézőteret zsúfolásig megtöltő nézők tekintetét. A játék látási súlypontja csak ritkán tolódik a Dóm előterét szinte teljes szélességben szegélyező fáklyás, inkább az ünnepi pillanatokat díszítő népre. Közemberek csoportosan csak feltételezett, megjelölt áldozatokként kerülhetnek a trón térségébe, a belső játéktérre. Keresztesként, királyi hadi népként, Álmos herceg harcosaként pusztulnak. Ruszt József „kinagyító technikája” formálta így a színpadképet. Még a szerző Páskándi Géza is úgy számított, hogy művének szabadtéri változatában „a mozgalmasság, a helyszínek váltakozása jellemzi az előadást... hiszen csatatéren, domboldalon, kolostorban, királyi fogadóteremben és még számos helyszínen játszódik a dráma” nyilatkozta a Pesti Műsor szegedi különszámá- ban a szerző. A bemutatón semmit sem változott a környezet a játék három órája alatt, hogy annál érzékletesebben, szembetűnőbben, látványosabban kidomborodjék a gondolatok mozgása, .az érzelmek hullámzása, az érvek harca, a Kálmán király számos értéke. Ebben a belső körben kellene Ruszt szándékai szerint felizzania a drámának, kirajzolódni az írói mondandónak, ha erőteljesebben, árnyaltabban megírt egyéniségek hordoznák a drámai matériát. Többé-kevésbé kész emberként lép a színre Álmos és Kálmán, mindegyik következetesen megy a maga útján. Felkavaró dráma kerekedhetne ki akkor is, ha kérlelhetetlenül szükségszerűnek éreznék a konokságukat, ha jobban betekinthetnénk, beavatódhat- nánk a döntési folyamatokba. A feltételes mód is jelzi, hogy nem a Kálmán király a Páskánditól képességei, adottságai alapján • Kálmán király (Balázsovits Lajos). régóta joggal várt, nagy dráma. Kevesen idéznek kort ilyen köny- nyed kézzel, elevenítenek meg gondolati szituációkkal. A nyelvezete erőteljesen láttató, képes beszéd, párbeszédei újabb meg újabb muníciót adnak az események mérlegeléséhez, a töprengéshez. Ért ahhoz, hogy a múltat nézve a jelent lássuk és a jövendőt kémleljük. Sajnos, olykor szabadjára ■ engedi ötleteit és a gyeplőzetlen kitérők elterelik a nézők figyelmét, az írói energiát. Az értekező publicista el-elnyomja a lírikus drámaszerzőt. A Kálmán király mindenképpen •értékes mű, szinte érthetetlen, hogy miért maradt korábban az asztalfiókban. A nézők érdeklő• Álmos herceg (Trokán Péter), (Nagy László felvételei) dését mindvégig fenntartva ma is időszerű, nyugtalanító kérdéseket: hagyomány és újítás, egyéni és közérdek, cél és eszköz gyakori viszályát vizsgálja a mű. Trokán Péter (Álmos herceg), Szakács Eszter (Eufémia királyné), Sára Bernadette (Buzilla királyné), Hetényi Pál (Marcellino), Kézdy György (Albercius), Kovács János (Vata) szerepformálásának is köszönhető, hogy az ősbemutató közönsége hosszú tapssal méltányolta a huszonkettedik szegedi ünnepi hét nyitányát, ök alkalmazkodtak legjobban a szabadtér követelményeihez. Balázsovits Lajos (Kálmán király) fáradt benyomást keltett. tteltai Nándor Postások a tanyavilágban Alaptalan gyanú A Zöldhalomba eljutni, a Bolhasoron végigmenni az autós postásnak ma már elég könnyű Bó- csán. Guruló hivatala van a kies tanyavilág kézbesítőjének. Az autóval Zsikla Istvánnak köny- nyebb odatalálnia. a címzettekhez, értéket magával vinnie, mint ahogyan hajdani elődje tette ezt lóháton. A második kerület 262. számú háznál Fehér Józsefné már a megkapott pénzt olvassa. — Megvan. Köszönöm! — S az asszony fordul befelé az 1060 forinttal. Hajósi állami gondozott gyermekeket nevel Fehérné, aki az állam pénzbeli hozzájárulását nyugtázhatta az iménti aláírásával. — Hordunk mi pénzt, levelet, újságot, ugyanúgy, mint városon a kollégáink. Csak nekünk nehezebb: naponta 28 szekrénysort — úgynevezett támpontokat — is lekeresünk, hogy üzenetet hagyjunk: kihez, mikor megyünk. Szekrényünk, nem is gondolná, majdnem ezer van itt a bócsai tanyavilágban! — világosít fel Zsikla István postás-gépkocsivezető, aki öt éve öltötte magára ' a postás egyenruhát. A munkatársa neve: Szentgyörgyi András, aki ugyan ma nincs szolgálatban, de több mint húsz éve postás ezen a vidéken, és nemrég lett kiváló dolgozó. Mint a környéken lakóktól megtudtam, az itteniek általában elégedettek a posta (a postások) munkájával, de van egy dolog... Kényes ügy, Zsikla postás talán hallgatna is róla, de a közösség érdekében mégis „visszakanyarodik” a szekrényekhez. — Mi először is ennek a csaknem ezer szekrénynek a közvetítésével állunk kapcsolatban a bócsai határban élőkkel — magyarázza. — Üzenetet, levelet, de még újságokat is a szekrényekben helyezünk el. Tizennégy Nép- szabadságot, százhuszonöt Petőfi Népét, négy Népszavát, öt Népsportot — s még folytathatnánk • Külterületi levélszekrények. A postás és sok tanyai lakos útja először ezekhez vezet. Vajon elégedetten távoznak-e? — ezekből a kis tárolókból vesznek ki az olvasók. Feltéve, ha valaki vagy valakik már meg nem előzték őket. ' — A helyzet ugyanis, hogy mivel a zárak meglehetősen gyengék, főleg a fedélrészen, nyitásra egyesek a körmüket használják, kulcs helyett. Akinek' nagyobb a körme, az boldogul a zárszerkezettel. S akkor már belátás dolga, ki, kiét nyitja ki, s mit visz el onnan. Ez ellen mi, postások, mondja meg, mit tehetünk? Van megoldás, bizonyára. A hollós címzéskorszak után mindenesetre örömmel látnám viszont a kedves Siménfalvi Sándort, amint újra beköszönne hozzánk, címzettekhez, így: „Jó napot kívánok! A külterületi levélszekrényekre jobb, erősebb zárakat tettünk, hogy a levél vagy az újság el ne vesszen többé. Viszontlátásra ...” K—I. KALOCSA IS SZEREPEL Népművészeti napok Békésben A Békés megyei Mezőkovácshá- zán vasárnap délelőtt kezdődnek a népművészeti napok. Az augusztus tizedikéig tartó rendezvénysorozat legérdekesebb programjai közé tartozik a Békés megyei tárgyformáló népművészetet bemutató reprezentatív kiállítás, népművészeti vásár és ifjúsági, valamint felnőtt szaktábor. A központi eseményeket számos kapcsolódó program egészíti ki, így az olimpiai bélyegkiállítás, filmvetítés, ismeretterjesztő előadás és szórákoztató szabadtéri műsor. A nagyközség művelődési központjában a magyar tájegységek népművészetét bemutató tárlaton a többi között a korai kalocsai népművészet legszebb alkotásai is megtekinthetők. Nyelvstúdió a Halasi Kötöttárugyárban Elkészült a Halasi Kötöttárugyár audiovizuális nyelvstúdiója, ahol szeptembertől nyolcvanan tanulhatnak angolul és németül. A francia és az orosz nyelvet egyéni tanulással sajátíthatják el az érdeklődők. A gyári dolgozók közül eddig mintegy százötvenen jelentkeztek a nyelvstúdióba, amelyet a gyár szakszervezeti könyvtárában rendeztek be. A HI-FI minőségű fejhallgatókon keresztül naponta hallgathatják a leckéket, hetenként egy alkalommal pedig konzultáción vehetnek részt, amelyet' szaktanárok vezetnek.'Azok a dolgozók, akiknek munkaköri leírásában szerepel az angol illetve a német alapfokú nyelvtanfolyam elvégzése, munkaidő-kedvezményt is kapnak. A stúdió egyébként már ezekben a napokban is működik: az olimpia eseményeiről ad rendszeres tájékoztatást, a műhelycsarnokokban felszerelt hangszórókon keresztül. lmomban se gondoltam, hogy a feleségem immáron kerek 20 esztendeje gyanakszik. Igaz, a balatonszéplaki ominózus eset után is megsejthettem volna valamit, de reagálásának akkor nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget... De hogy egyik szavamat a másikba ölt sem. Az idén történt. Éppen rendes nagy szabadságunk napjait morzsolgaituk az Ezüstpart egyik — 3 emeletes — SZOT-üdülőjében. Azért emelem ki. hogy egyik, mert van belőlük négy, és tökegyformák. Szóval — egész álltó nap esett, a jeges fuvallatú szél majd kiforgatott bennünket a ránk tekert textíliákból, amelyek közt alsó és felső ruházattól kezdve fásliig minden volt. Hogy mirelitsorsra ne jussunk, a szódavízzel bélelt ballon alá még az üdülő — társadalmi tulajdonban levő plédet is magunkra csavartuk. Még mi férfinép kikapcsolódtunk valahogy ebből a fagyos szomorúságból. Esténként nívós — értsd külföldi — futballmérkőzésekkel traktált bennünket a televízió, azalatt tehát némileg fölmelegedtünk. Ki-ki a saját emeleti társalgójában. Szegény hölgyeknek csupán a meccsek után csurrant-cseppent valami jó. Ha ugyan el nem aludtak akkorra. A mi szállásunk a IV. épület II. emeletének 222-es szobájában volt. (Később meggyőződnek róla, hogy „funkciója van" most e pontos helymegjelö- lesnek.) Nos — úgy hozta a férfiak jósorsa, hogy egyik este, a tévéközvetítések előtt a magyar rádió fontos hazai sorkapcsolásokkal kényeztetett bennünket — bajnoki találkozókról. Vacsoráról megtérőben se láttunk, se hallottunk — mármint egyebet, mint a rádióközvetítési, félig lelki szemeinkkel. Jómagam is odavágódtam az egyik bolyba, amely a leghangosabb táskarádiós üdülőtárs körül képződött, s mentem, mentem önfeledten a többiektől so- dórtatva. Meg se álltunk a bizonyos II. emeleti klubszobáig. Hamarosan a tévéközvetítés következett, s én annál inkább jóleső izgatottsággal vártam a szignálra, mert sikerült jó helyet kifogni, és mellettem a nejemét is „lefoglalni” a hanyagul odavetett kardigánommal. Megállapodtunk .tudniillik, hogy az „átkozott futballmeccs” után ő is kijön a „filmre”, s reméli, nem mulyás- kcdom el a helycsinálást számára. Summa summárum — lement a jó mérkőzés, s Goldwin Mayer oroszlánja is rég kibömbölte magát, de nőm még sehol. A filmre már alig tudtam figyelni, mert folyton a folyosó torkába pislogtam. Lestem, hogy jön-e már... A végén nekem állt feljebb, és döntöttem: ha elaludtál a szobánkban, magadra vess: mit gondolsz, utánad megyek? Hogyne — hogy aztán lecsapjanak a príma helyemre! Persze — azért furdalt a lelkiismeret, úgy, hogy teljes valómmal mégse tudtam a filmre figyelni. De ezért is öt — oldalbordámat — okoltam, s az adás végén bősz iramban futottam szobánkhoz: megállj, megkapod a magadét ezért a zűrzavarért! T enyomom a 222-es ajtó ki- lincsét, de nem nyílik. Erélyesen megismétlem — juszt se enged. Kopogok — semmi válasz Hangosabban nem merek dübögni, hiszen úgyszólván éjsötét borult az épületre, a legtöbben első álmukat alusszák már. Éppen a Páliammal kísérleteznék, mikor a hátam mögött rámsuttog valaki. — Kit tetszik keresni? — Kit, kit? — fújtatok szintén hangfogóval. — Hát a feleségemet. Ügy látszik, mélyen elaludt. Ismét nekiveselkedtem az ajtónak, minek következtében billegni kezdtek rajta a pléhszámok ... A mindenit! — futott le minden vétem a lábamba. — A mi ajtónkon még sose moccant meg a 222-es ... Nini, meg nem is ilyen hajszán szoktak állni azok a 2-esek... A férfi még nem mozdult mö- gülem. Bizonyára kitalálta a meztelen valóságot, mert kaján mosollyal eligazított. — Ez a hármas épület, kérem. Ha még láttak valakit eliszkolni!... Hű — ha egy markos férj ajtót nyitott volna!!! Mire a IV-es pavilon ajtaját betoltam volna, a mi földszintünkön csupán egy pisla 40-es égő világított sejtelmesen. ... S ha feleségem nem indul keresésemre emeletről emeletre, másnap reggelig kint citerázok a küszöbön, a zárt ajtó előtt. Szerencsére ő meghallotta bátortalan kocogtatásomat az üdülő üvegfalán ... Alighanem félremagyarázta me ghuny ászkodásomat, mert mikor a fatális tévedést elmeséltem, gyanús nyugalommal jegyezte meg. — Na és az a hülye férj elhitte neked', hogy eltévesztetted az épületet és az ajtót? ... Meg hogy altkor akartál tévedésből „bemenni". amikor éppen kijöttél? — Mondom, hogy az a férfi nem ott lakik, nem is férj... Majd holnap igazolni fog. Sikerült elsimítani a félreértést. Akkor. e mi történt a múlt szerdán? Kollégákkal megyek ebédelni, amikor a Megyei Művelődési Központ lépcsőfeljárójá- nál egy gyöngyházfényű kékesszürke ceruzát találok. Kupakját lehúzva, örömmel mutatom nekik. — Ezt a szerencsét, milyen különleges színű írón. Vastag a bele. akár egy filctollé... Eltettem. Hazafelé a vonaton ki is próbáltam. Pompásan lehetett vele aláhúzgálni egy árásos jelentés fontosabb sorait. Odahaza első dolgom volt, hogy elhíres- kedjem a szerencsés lelettel. Majd leültem, amikor feleségem nagyon gúnyosan mindjárt azt kérdezte. — Hát ezt a szemöldökceruzát melyik nőtől kaptad? Hiába tártam fel a való igazat, ő ezzel forrasztotta torkomon a szót. — Persze — ezt is úgy „találtad”, mint azt a rúzst Esetergom- ben, 1960-ban... Amit itthon a zsebkendőddel együtt rántottál ki a zsebedből... Arra is azt mondtad. találtad... Ami engem illet, esküszöm, semmiféle esztergomi rúzsra nem emlékszem. De ha ő mondja, úgy kellett történnie... Tóth István
