Petőfi Népe, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-03 / 128. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1980. június 8. események sorokban TÉMA: A KÖZEL-KELETI RÉNDEZÉS Carter „rendre intette” szövetségeseit BUDAPEST___________________ Lázár György, a Minisztertanács elnöke hétfőn a Parlamentben fo­gadta a hivatalos látogatáson ha­zánkban tartózkodó Abu Bakr Ju­nis Jaber tábornokot, a Líbiai Arab Szocialista Népi Dzsamahi- rija fegyveres erőinek főparancs­nokát. A szívélyes légkörű talál­kozón részt vett Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi mi­niszter, Gál Bálint, hazánk líbiai és Mohamed Taher Bugaighis, Lí­bia budapesti nagykövete. (MTI) PÁRIZS ______________________ II . János Pál pápa hétfőn, fran­ciaországi látogatásának utolsó napján felkereste az UNESCO, az ENSZ tudományos, kulturális és oktatási szervezete párizsi köz­pontját. A katolikus egyház fejét az UNESCO székházában a szer­vezet vezetői és a tagállamok UNESCO-nagykövetei üdvözölték. II. János Pál a látogatás során el­mondott beszédében arra szólított fel, hogy az államok kövessenek el mindent a béke megőrzése, az em­beriségnek az atomháború szörnyű perspektívájától való megóvása érdekében. (MTI) JOHANNESBURG_____________ L ángokban ál) a Dél-afrikai Köztársaság legnagyobb olajipari vállalatának három — különböző helyen levő — tárolója. A TASZSZ szovjet hírügynökség jelenti, hogy a stratégiai fontosságú létesítmé­nyeket vasárnap ugyanazon idő­pontban a hazafias erők robban-- tották fel. Megfigyelők szerint a hatvanas évek eleje óta ez volt a legjelentősebb tiltakozó akció a fajüldöző pretoriai rezsim ellen. A Sasolburgban levő üzemben, to­vábbá a Natref olajfinomítóban összesen 7,2 millió dollárnyi kár keletkezett. (MTI) ÚJ-DELHI Indira Gandhi indiai miniszter- elnök pártja elsöprő győzelmet aratott a kilenc szövetségi állam­ban tartott helyi parlamenti vá­lasztásokon. A hétfő reggelig be­érkezett részleges eredmények sze­rint már biztos, hogy a kilenc ál­lam közül négyben az Indiai Nem­zeti Kongresszus (I) szerezte meg az abszolút többséget. A szerdán és szombaton tartott kétfordulós vá­lasztások során összetűzésekben hatvanan haltak meg Indiában. Bihar államban 1500 személyt tar­tóztatott le a rendőrség. LAGOSZ _____________________ V asárnap' repülőszerencsétlenség áldozatává vált az a nigériai kor­mányküldöttség, amely Abubakar Usman külügyi államminiszter ve­zetésével Sao Tómé és Principe De­mokratikus Köztársaságban szán­dékozott hivatalos látogatást ten­ni. A nigériai légierőnek a delegá­ciót szállító repülőgépe, 17 sze­méllyel a fedélzetén, közvetlenül a felszállás után a tengerbe zuhant. WASHINGTON Heitat András, az MTI tudósí­tója jelenti: Carter amerikai elnök vasárnap elismerte, hogy hazájában súlyo­sabb a gazdasági visszaesés, mint amilyent a kormány előre jelzett, s csak annyit tudott ígérni, hogy a hanyatlás időszaka „viszonylag rövid lesz”. Az elnök a CBS tv- nek adott nyilatkozatában azt ál­lította, hogy nyárra jelentősen csökkenni fog a páratlan mértékű infláció és sietett kijelenteni: ál­lami pénzekből is foglalkoztatják majd a munkanélküli fiatalokat, hogy „csökkentsék a feszültsége­ket”. Miután fő gazdaságpolitikai cél­ként az infláció megfékezését je­lölte meg, nyilvánvalóan nem várható a munkanélküliség csök­kenése, sőt, annak további növe­kedésére számítanak. ' Az elnök hivatali időszakának nagy sikereként tüntette fel az or­szág katonai költségvetésének je­Az El Fatah ezzel visszatért ere­deti, 1968-ban elfogadott program­jához, és a jelek szerint feladta azt az átmeneti tervét, hogy a 13 éve izraeli megszállás alatt levő Ciszjordániában és a Gázai öve­zetben, tehát Izrael állam szom­szédságában-kell létrehozni a pa­lesztin nép független államát. A keményebb vonal — beiruti elem­zések szerint — egyenes következ­ménye annak, hogy Egyiptom, Iz­rael és az Egyesült Államok Camp David-i megállapodása eleve ki­zárja a palesztin nép önrendel­kezési jogát, és a Ciszjordánia és Gáza jövőjéről folytatott, úgyne­vezett autonómiatárgyalások va­lójában az izraeli megszállás tör- vényesítésére irányulnak. Carter elnök ismét azzal fenyegetőzött, hogy az Egyesült Államok meg­vétóz minden olyan kezdeménye­zést, amely a palesztin ügyet me­nekültkérdésként kezelő 242. lentős emelkedését Míg a NATO- országok (Washington igényére) évi 3, az Egyesült Államok — az inflációt leszámítva — évi négy százalékkal emeli amúgy is pél­dátlan méretű hadikiadásait. Car­ter egyébként határozottan eluta­sította a gondolatot, hogy — vá­laszul a szövetségesek külpoliti­kai önállóságára — csökkentsék a Nyugat-Európában állomásozó amerikai csapatok létszámát. Külpolitikai kérdésekre vála­szolva Carter 24 órán belül má­sodszor fenyegette meg Washing­ton nyugat-európai szövetségeseit: ha saját közel-keleti javaslatai­kat előterjesztik az ENSZ-ben, Amerika vétóval fog élni. Az el­nök szerint a közel-keleti „rende­zés” egyes-egyedül a Biztonsági Tanács 242. számú határozatán, valamint Washington és két vé­dence: Izrael és Egyiptom Camp David-i alkuján alapulhat. Car­ter azt állította, hogy folytatódik majd (a jelenlegi zsákutcában lé­vő) hármas egyezkedés, s amíg az számú biztonsági tanácsi határozat módosítását szorgalmazza. Az El Fatah a palesztin nép, az arab népek első számú ellenségé­nek minősítette az Egyesült .Álla­mokat, amely Izraelre és más ügynökeire támaszkodva katonai befolyása alá akarja vonni a tér­séget, hogy zavartalanul kiaknáz­hassa erőforrásait. A damaszkuszi proram harcot hirdet az ellensé­ges amerikai politikával szem­ben, és kimondja, hogy csapást kell mérni az Egyesült Államok közel-keleti érdekeltségeire. A kongresszus szorgalmazta a Szíriát, Algériát, Líbiát, Dél-Je- ment és a Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet egyesítő Szilárdság Frontja továbbfejlesztését és erő­sítését, hogy a PFSZ hatékony tá­mogatást kapjon a palesztin ügy likvidálására irányuló törekvések­kel szemben. Az El Fatah állást foglalt a Szovjetunóival és a töb­tart, a nyugati szövetségesek be­kapcsolódása nem kívánatos. Washington „nem engedné meg”, hogy megkerüljék, vagy más okmánnyal helyettesítsék a BT említett határozatát, jelentette ki ellentmondást nem tűrően az elnök. (A 242-es határozat csak mene­kültként említi a palesztinokat, a nyugat-európaiak célja, hogy a palesztin nép jogainak említésé­vel valósabb esélyeket adjanak a tárgyalásoknak.) Carter nem tudta megmagya­rázni, miért állította hosszú ide­ig, hogy az iráni válság mindennél fontosabb, s miért szorult háttér­be az ügy most, az amerikai vá­lasztási kampány előrehaladtával. Az elnök szerint most a szélesebb körű Irán-ellenes lépések korsza­ka következett el (az egyoldalú amerikai lépések után) — de kénytelen volt elismerni, hogy a nyugat-európaiak intézkedései „sokkal szigorúbbak lennének”, ha eleget tettek volna Washington igényeinek. (MTI) programjához, bi szocialista országgal kiépített stratégiai szövetség erősítése mel­lett, rámutatva, hogy ez a szövet­ség elengedhetetlen a palesztin ügy ellen irányuló amerikai-cio­nista összeesküvés elhárításához. Az El Fatah a damaszkuszi ha­tározat értelmében folytatja dip­lomáciai erőfeszítéseit annak ér­dekében, hogy a nyugat-európai országok, Japán és Kanada a pa­lesztin nép egyedüli törvényes képviselőjeként ismerje el a PFSZ-t. Azok az államok, ame­lyek vonakodnak ettől a lépéstől — mutat rá a program — az Egye­sült Államok közel-keleti irány­vonalát támogatják. Az El Fatah IV. kongresszusa tízről 15 főre bővítette a szerve­zet központi bizottságát. A köz­ponti bizottság elnökévé ismét az 51 éves Jasszer Arafatot választot­ták, aki egyúttal az El Fatah ka­tonai szervezete az A1 Asszifa pa­rancsnoka lett. Mint ismeretes, Arafat egyben a PFSZ végrehajtó bizottságának elnöke és a Palesz­tinái felszabadítási hadsereg fő- parancsnoka. Faruk Kaddumit, a PFSZ politikai osztályának veze­tőjét a központi bziottság főtitká­rává választották. Értesülések szerint rövidesen összeül a palesztin parlament sze­repét betöltő palesztin nemzeti ta­nács, hogy kidolgozza és jóváhagy­ja az ellenállási mozgalom akció- programját. Az El Fatah damasz­kuszi tanácskozása világosan ér­zékelteti a palesztin ellenállás vár­ható új irányvonalát. (MTI) DAMASZKUSZI TANÁCSKOZÁS Az El Fatah visszatér eredeti Böcz Sándor, az MTI tudósítója jelenti: A legnagyobb palesztin ellenállási szervezet, az El Fatah vasárnap véget ért IV. kongresszusa érvénytelennek nyilvá­nította mindazokat a megállapodásokat, megoldásokat és ha­tározatokat, amelyek figyelmen kívül hagyják a palesztin nép jogát hazája visszaszerzésére. A 11 napos damaszkuszi tanácskozáson elfogadott politikai program megerősíti, hogy az El Fatah célja Palesztina teljes felszabadítása, és olyan demokratikus, világi palesztinai állam megteremtése, amely­nek állampolgárai minden faji és vallási megkülönböztetés nélkül, teljes egyenlőségben élhetnek, és amelynek fővárosa Jeruzsálem lesz. E cél elérésének egyedüli eszköze a fegyve­res népi forradalom. PERU: Civil őrségváltás Elegáns, amerikai szabású ruhában jelent meg hívei körében Peru frissen megválasztott elnöke, Fernando Belaunde Terry a győzelem •után. Egészen másképpen volt öltözve, mint tizenkét évvel korábban, amikor egy augusztusi hajnalon pizsamában rángatták ki az elnöki palotából a hadsereg emberei. Peru, Vatin-Amerika egyik legfonto­sabb országa tizenkét esztendei kormányzás után, a mostani válasz­tásokkal visszatér a polgári rezsimek közé. Minden jel arra mutat azonban, hogy nemcsak az elnök, hanem maga a rendszer is „ameri­kai szabású konfekcióba” burkolódzik. És nemcsak egyszerűen azért, mert Belaunde a perui nagypolgárság jellegzetes és kiemelkedő kép­viselője, aki — építész lévén — száműzetésének éveit a texasi egye­tem professzori székében töltötte. AZ AMERIKAI polgári típusú megoldás valószínűsége mellett szólnak az elnökválasztáson kibon­takozott politikai erőviszonyok, és ennek kedvez a baloldal megosz­tottsága is. A helyzet megértésé­hez előre kell bocsátani, hogy Pe­ru lakosságának körülbelül a fele indián, akiknek nagy része gazda­ságon kívül él, vagy legjobb eset­ben mezőgazdasági bérmunkás és esetleg éhbérért dolgozik az ország világgazdasági jelentőségét meg­határozó réz-, ólom-, horganyérc- és ezüstbányákban. A lakosság több mint fele analfabéta. Har­madrésze nem beszél spanyolul. Ok — foglalkozásukra való tekin­tet nélkül — gyakorlatilag kive­rekednek a politikai életen. Nem vettek részt a csaknem tizenhét­milliós ország mostani választásán sem. Az elnökválasztásra végső soron azért került sor, mert a hatalmat tizenkét esztendővel ezelőtt meg­ragadó hadsereg — pontosabban annak technikai képzettségű tiszti­kara — nem volt egységes. A ka­tonai uralom korszaka lényegében két szakaszra oszlott. Az első sza­kaszban, Velasco tábornok idején, a katonák kidolgoztak egy reform­tervet, amely sok pozitív vonást mutatott. (Földreform, államosítá­si törekvések a bányaiparban, a gazdaság függetlenltése a nemzet­közi monopóliumoktól stb.). En­nek a programnak azónban nem volt megfelelő társadalmi bázisa az országban, a munkás- és pa­rasztmozgalom nem kielégítő szer­vezettsége és politikai bizonytalan- talansága miatt —, valamint azért, mert a kisszámú, de erőteljes pe­rui burzsoázia szabotálta a re­formtörekvéseket. Miután ebben a törekvésében a bányászatban erő­teljesen érdekelt külföldi tőke a burzsoázia partneréül szegődött, a reformtörekvések töredezni kezd­tek és az ország gazdasági helyze­te egyre súlyosabbá vált. A VEZETŐ katonai csoport in­gatag egységét ez méginkább pró­bára tette: a reformcsoport kezé­ből egy másik katonai frakció vet­te át a vezetést, Bermudez tábor­nok irányításával. Ez már jócskán eltávolodott az eredeti célkitűzé­sektől és gazdaságilag visszakor­mányozta az országot a nemzetkö­zi monopoltőke vizeire. 1978 óta ez a katonai csoport már teljesen alá­vetette az ország gazdaságát a Nemzetközi Valutaalap által dik­tált szanálási politikának. Ered­ményeképpen kettős irányzat jel­lemezte a május végi választás pil­lanatában a gazdasági életet. A megszorítások politikája és az ex­port nagy részét alkotó fémek vi­lágpiaci árának emelkedése követ­keztében az ország pénzügyi egyensúlya helyreállt. Emellett a nemzetközi tőkével együttműködő, vagy a pénzpiacon spekuláló szűk nagypolgári réteg óriási haszon­hoz jutott. Az utóbbi két évben nagy vagyonok születtek. Közben azonban a gazdasági élet egyéb szektoraiban a fejlődés gyakorlati­lag megállt. A 64 százalékos inflá­ció mellett a reálbér két év alatt 30 százalékkal zuhant, és a mun­kanélküliség gyors ütemben emel­kedett. (A munkanélküliek pontos számát nem lehet meghatározni, mert az indián lakosság legszegé­nyebb rétege gazdaságon kívül él.) Ilyen helyzetben került sor az elnökválasztásra. Kezdettől fogva csak az volt a kérdés, hogy a Be­launde által vezetett és centrista nagypolgári pártnak tekinthető Népi Akciópárt (Accion Popular, AP) nyeri-e az erőpróbát, vagy a nagyjából szociáldemokrata párt­nak minősíthető Amerikai Népi Forradalmi Szövetség. (Alianza Popular Revolucionaria America­na, APRA). A VÁLASZTÁSI előírás szerint a győztesnek a leadott szavazatok 36 százalékát kellett megszereznie az elnöki tisztség elnyeréséhez. Belaunde pártja végül is csaknem 44 százalékot kapott, tehát fölé­nyes győzelmet aratott. A magya­rázat alighanem abban található, hogy a harmincas években eleinte radikális forradalmi jelszavakat hangoztató APRA nemcsak egy­szerűen reformista párttá vált, hanem az ország történetének egy szakaszában az amerikai monopol­tőkés politika készséges szövetsé­gesének bizonyult. Valószínű, hogy az APRA még így is kemény el­lenfél lett volna, ha él a párt meg­alapítója, Haya de la Torre. Igaz, hogy ő volt a felelős az APRA iobbratolódásáért, személyileg azonban kétségkívül Peru egyik legjelentősebb politikusának szá­mított. Haya de la Torre, aki Belaundé- val ellentétben nem az Egyesült Államokban, hanem Mexikóban töltötte száműzetését, egy eszten­dővel ezelőtt meghalt, s így az APRA kiemelkedő vezető nélkül maradt. Végül ezek a tényezők döntötték el a párharcot a két nagy párt között a nyíltan polgári Accion Popular javára. Mindamellett nem lehet említés nélkül hagyni, hogy megosztottsá­ga miatt a baloldal a vártnál sok­kal gyengébben szerepelt. Külön­böző csoportjai együttesen a sza­vazatoknak mindössze 17 százalé­kát tudták megszerezni, ebből is 3,5 százalék egy maóista csoporto­sulásra esett. Így a két nagy párt után a harmadik jelentős parla­menti csoportosulás az egyértel­műen oligarcha-földesúri érdeke­ket képviselő Keresztény Néppárt lett. AZ EMLÍTETT TÉNYEK figye­lembevételével immár csak az a kérdés, hogy a győztes Belaunde július végén esedékes beiktatásáig egyáltalán keres-e szövetségese­ket. És ha igen, azokat az oligar­chia parlamenti képviselőinek so­rából, vagy a populista-szociálde­mokrata jelszavakat hangoztató APRA emberei közül választja-e? Ennél a politikai kérdésnél lénye­gesen fontosabb az, hogy mikép­pen birkózik meg a kormány az ország gyötrelmes gazdasági prob­lémáival. Tizenkét esztendő kato­nai uralma után voltaképpen ettől függ a polgári kormányzás életké­pessége — és élettartama. —1 —e. NAPI KOMMENTÁR Teheráni konferencia A cím voltaképpen megtévesz­tő. A „teheráni konferencia” mos­tanáig egyetlen egy konkrét és igen fontos eseményt jelölt: mint ismeretes, itt tartották — Roose­velt, Sztálin és Churchill részvéte­lével — a második világháború egyik legnevezetesebb szuper­csúcsértekezletét. Lehet, hogy 1980. június 2-től „a teheráni konferencia” kifejezés, legalább is egy időre, elveszti monopoljelle­gét. Tegnap ugyanis ötven ország több mint száz delegátusának részvételével olyan reprezentatív­nak szánt nemzetközi értekezlet kezdődött az iráni fővárosban, amelynek „az Egyesült Államok Irán ellen elkövetett bűneinek ki­vizsgálása” lenne a feladata. Ennek a legújabb teheráni kon­ferenciának a tartalmi vonatko­zásait természetesen még nem részletezhetjük. Nagyon sok, most .még jórészt kiszámíthatatlan té­nyezőtől függ, mennyire lesz ké­pes ez a népes gyülekezet a Wa­shington által az iráni nép ellen valóban elkövetett bűnöket fel­tárni, és ebből a jelen számára is aktuális következtetéseket le­vonni. Az értekezletnek a ténye azon­ban már önmagában rendkívül figyelemre méltó, különösen ak­kor, ha figyelembe vesszük az Iránban történő, illetve az or­szággal a nemzetközi porondon kapcsolatos események gyorsuló és néha bizony nem könnyen kö­vethető sodrását. Ami a belső viszonyokat illeti, az értekezletet az élesedő hatalmi harc körülmé­nyei közepette hívták össze. E küzdelem egyik frontja — a sok közül — kétségtelenül Baniszadr köztársasági elnök, és „az iszlám fundamentalistáknak” a jelek sze- lint Behesti ajatollah által veze­tett tömbje között húzódik. Bi­zonyos jelek arra utalnak, hogy Baniszadr csoportja defenzívába szorult. A parlamenti választások eredménye éppúgy ezt tükrözi, mint a legfrissebb belpolitikai fejlemény, az új kormányfő kine­vezése. Úgy tűnik, Baniszadrnak nem sikerült a saját jelöltjét mi­niszterelnökké tennie. A mind­össze harminckét éves Kalantari szállítási miniszterről, akit most kormányfővé neveztek ki, éppen Behesti ajatollah jelentette ki, hogy „igaz hívőnek és forradal­márnak” tartja. Ez a dicséret legalább is sejtetni engedi, hogy az új miniszterelnök aligha lehet Baniszadr híve... A belső po­rondhoz tartozik még a kurd fel­kelők katonai visszaszorítása, és részben az iráni—iraki határon kiújult, a korábbinál aggasztóbb Szinten állandósulni látszó harc. Nemzetközi vonatkozásban a legújabb fejlemény Carternek az a kijelentése, amely a katonai nyomás enyhítését és a gazdasági zsarolás erősítését szorgalmazza. Ez akár annak a jele is lehet, hogy a Fehér Ház azt reméli: a teheráni konferencia olyan forga­tókönyv része, amelynek egy ké­sőbbi -(esetleg kora őszi?) szaka­sza a túszügy megolodásához ve­zethet. Ha mégsem így lenne, a Fehér Háznak nem ez volna az első — és valószínűleg nem is az utclsó — Iránnal kapcsolatos lát­ványos tévedése... H. E. A francia elnök Helsinkiben PÁRIZS Baracs Dénes, az MTI tudósító­ja jelenti: Az Elysée-palota elsősorban a kétoldalú kapcsolatok szempont­jából tekinti fontosnak Giscard d’Estaing francia köztársasági el­nök hétfői-keddi finnországi láto­gatását, de ugyanakkor a párizsi diplomáciai megfigyelők felhív­ják a figyelmet arra a kulcspozí­cióra, amelyet Finnország tölt be Kelet és Nyugat között, mint a helsinki értekezlet egyik fő szer­vezője, mint olyan semleges 1 or­szág,- amely 'zavartalan • kapcsolato­tokat épített ki a Szovjetunióval és- a szocialista országokkal. Urho Kekkonen -finn elnök 1962-ben járt Franciaországban. Az Elysée-palota szóvivője hang­súlyozta, hogy ennek a látogatás­nak a viszonzásával Párizs egyben azt is demonstrálni kívánja, hogy az északi, skandináv országokkal való kapcsolatok fejlesztésére tö­rekszik. A kétoldalú kapcsolatok alakulását Párizsban nem tart­ják kielégítőnek, Franciaország csak a hatodik kereskedelmi part­nere a finneknek és fizetési mér­lege (a nagy volumenű faúnport következtében) erősen deficites az északj országgal szemben. . A finnek — írja a látogatással kapcsolatban a Le Figaró -r gyákf; ran vonnak párhuzamot országuk aktív semlegessége és Franciaor­szág függetlenségi igénye között. (MTI) Merényletsorozat Ciszjordániában Példa nélkül álló merényletso­rozatot hajtottak végre hétfőn délelőtt az izraeli megszállás alatt lévő Ciszjordániában. Először Bassam A1 Sakaa nabluszi polgár- mester gépkocsijában, majd alig fél óra múlva a munkába induló Karim Khalai Ramallahi polgár­mester autójában robbant pokol­gép. Mindkét palesztin vezetőt súlyos sérülésekkel szállították kórházba. Az első jelentések sze­rint Bassam A1 Sakaanak mind­két lábát, Karim Khalafnak az egyik lábfejét amputálni kellett. Birában ugyancsak a polgár- mester, Ibrahim Tavil gépkocsijá­ban helyeztek e} pokolgépet, ezt azonban maga Tavil még idejé­ben felfedezte és értesítette a rendőrséget. Hatástalanítása köz­ben a pokolgép felrobbant, és egy tűzszerész súlyosan megsebesült. Hebronban ismeretlen tettesek pokolgépet robbantottak a város egyik piacán. A merénylet követ­keztében hét arab megsérült. A ciszjordániai izraeli -katonai kormányzat a merényleteket kö­vetően újabb katonai alakulato­kat vezényelt Hebronba. Ramallahban, a robbantást kö­vetően tüntetők vonultak fel az utcákon. Az izraeli katonaság tü­zet nyitott a felvonulókra. Több személy megsérült. Megfigyelők emlékeztetnek ar­ra, hogy a merényletek pontosan 30 nappal ezután történtek, hogy Hebronban palesztin fegyveresek egy csoportja kézigránátos táma­dást hajtott végre izraeli telepe­sek ellen. Ez az akció hat halá­los áldozatot követelt. (MTI) Fellázadtak a kubai emigránsok FORT OHAFFEE Legalább ezer kubai emigráns vasárnap túszokat ejtett és elfog­lalta a Fort Ohaffee-i (Arkansas) bevándorlási központ egy részét. Összetűzött a tábort őrző rendőr­séggel és a nemzeti gárda egysé­geivel. A lázadás azzal kezdődött, hogy vasárnap mintegy három­száz táborlakó áttörte a kerítése­ket, gyújtogatott, és megtámadta az őrséget. A rendőrök és a nem­zeti gárdisták mintegy 20 lövést adtak le a lázongókra. majd gu- miibottal és könnygázgránáttal kényszerítették vissza a kubaiakat a táborba. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Felmentés — kinevezés Az Elnöki Tanács Hollai Imrét, a Magyar Népköztársaság New York-i állandó ENSZ-képviseletének vezetőjét felmentette megbíza­tása alól. A Minisztertanács Hollai Imrét külügyminiszter-helyettessé nevezte ki. Az Elnöki Tanács Rácz Pál külügyminisztériumi állam­titkárt — érdemei elismerése mellett — államtitkári tisztsége alól felmentette és megbízta a Magyar Népköztársaság New York-1 ál­landó ENSZ-képviseletének vezetésével. A Minisztertanács Nagy Já­nos külügyminiszter-helyettest e tisztségéből felmentette, az Élnöki Tanács Nagy Jánost külügyminisztériumi államtitkárrá kinevezte. (MTI) • Amerikai képzőművészeti kiállítás Hétfőn a Népligetben megnyílt az „USA ma” amerikai képzőművé­szeti kiállítás. Az itt látható szobrok és festmények, mintegy negyven művész alkotásai az utóbbi tíz évben készültek, a kortárs amerikai művészetet reprezentálják. A fotók és makettek a kültéri, úgyneve­zett környezeti művészet utóbbi évtizedben született alkotásait ábrá­zolják. Az „USA ma” kiállítást június 28-ig tekinthetik meg az ér­deklődők. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom