Petőfi Népe, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-03 / 128. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1980. június 8. események sorokban TÉMA: A KÖZEL-KELETI RÉNDEZÉS Carter „rendre intette” szövetségeseit BUDAPEST___________________ Lázár György, a Minisztertanács elnöke hétfőn a Parlamentben fogadta a hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó Abu Bakr Junis Jaber tábornokot, a Líbiai Arab Szocialista Népi Dzsamahi- rija fegyveres erőinek főparancsnokát. A szívélyes légkörű találkozón részt vett Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, Gál Bálint, hazánk líbiai és Mohamed Taher Bugaighis, Líbia budapesti nagykövete. (MTI) PÁRIZS ______________________ II . János Pál pápa hétfőn, franciaországi látogatásának utolsó napján felkereste az UNESCO, az ENSZ tudományos, kulturális és oktatási szervezete párizsi központját. A katolikus egyház fejét az UNESCO székházában a szervezet vezetői és a tagállamok UNESCO-nagykövetei üdvözölték. II. János Pál a látogatás során elmondott beszédében arra szólított fel, hogy az államok kövessenek el mindent a béke megőrzése, az emberiségnek az atomháború szörnyű perspektívájától való megóvása érdekében. (MTI) JOHANNESBURG_____________ L ángokban ál) a Dél-afrikai Köztársaság legnagyobb olajipari vállalatának három — különböző helyen levő — tárolója. A TASZSZ szovjet hírügynökség jelenti, hogy a stratégiai fontosságú létesítményeket vasárnap ugyanazon időpontban a hazafias erők robban-- tották fel. Megfigyelők szerint a hatvanas évek eleje óta ez volt a legjelentősebb tiltakozó akció a fajüldöző pretoriai rezsim ellen. A Sasolburgban levő üzemben, továbbá a Natref olajfinomítóban összesen 7,2 millió dollárnyi kár keletkezett. (MTI) ÚJ-DELHI Indira Gandhi indiai miniszter- elnök pártja elsöprő győzelmet aratott a kilenc szövetségi államban tartott helyi parlamenti választásokon. A hétfő reggelig beérkezett részleges eredmények szerint már biztos, hogy a kilenc állam közül négyben az Indiai Nemzeti Kongresszus (I) szerezte meg az abszolút többséget. A szerdán és szombaton tartott kétfordulós választások során összetűzésekben hatvanan haltak meg Indiában. Bihar államban 1500 személyt tartóztatott le a rendőrség. LAGOSZ _____________________ V asárnap' repülőszerencsétlenség áldozatává vált az a nigériai kormányküldöttség, amely Abubakar Usman külügyi államminiszter vezetésével Sao Tómé és Principe Demokratikus Köztársaságban szándékozott hivatalos látogatást tenni. A nigériai légierőnek a delegációt szállító repülőgépe, 17 személlyel a fedélzetén, közvetlenül a felszállás után a tengerbe zuhant. WASHINGTON Heitat András, az MTI tudósítója jelenti: Carter amerikai elnök vasárnap elismerte, hogy hazájában súlyosabb a gazdasági visszaesés, mint amilyent a kormány előre jelzett, s csak annyit tudott ígérni, hogy a hanyatlás időszaka „viszonylag rövid lesz”. Az elnök a CBS tv- nek adott nyilatkozatában azt állította, hogy nyárra jelentősen csökkenni fog a páratlan mértékű infláció és sietett kijelenteni: állami pénzekből is foglalkoztatják majd a munkanélküli fiatalokat, hogy „csökkentsék a feszültségeket”. Miután fő gazdaságpolitikai célként az infláció megfékezését jelölte meg, nyilvánvalóan nem várható a munkanélküliség csökkenése, sőt, annak további növekedésére számítanak. ' Az elnök hivatali időszakának nagy sikereként tüntette fel az ország katonai költségvetésének jeAz El Fatah ezzel visszatért eredeti, 1968-ban elfogadott programjához, és a jelek szerint feladta azt az átmeneti tervét, hogy a 13 éve izraeli megszállás alatt levő Ciszjordániában és a Gázai övezetben, tehát Izrael állam szomszédságában-kell létrehozni a palesztin nép független államát. A keményebb vonal — beiruti elemzések szerint — egyenes következménye annak, hogy Egyiptom, Izrael és az Egyesült Államok Camp David-i megállapodása eleve kizárja a palesztin nép önrendelkezési jogát, és a Ciszjordánia és Gáza jövőjéről folytatott, úgynevezett autonómiatárgyalások valójában az izraeli megszállás tör- vényesítésére irányulnak. Carter elnök ismét azzal fenyegetőzött, hogy az Egyesült Államok megvétóz minden olyan kezdeményezést, amely a palesztin ügyet menekültkérdésként kezelő 242. lentős emelkedését Míg a NATO- országok (Washington igényére) évi 3, az Egyesült Államok — az inflációt leszámítva — évi négy százalékkal emeli amúgy is példátlan méretű hadikiadásait. Carter egyébként határozottan elutasította a gondolatot, hogy — válaszul a szövetségesek külpolitikai önállóságára — csökkentsék a Nyugat-Európában állomásozó amerikai csapatok létszámát. Külpolitikai kérdésekre válaszolva Carter 24 órán belül másodszor fenyegette meg Washington nyugat-európai szövetségeseit: ha saját közel-keleti javaslataikat előterjesztik az ENSZ-ben, Amerika vétóval fog élni. Az elnök szerint a közel-keleti „rendezés” egyes-egyedül a Biztonsági Tanács 242. számú határozatán, valamint Washington és két védence: Izrael és Egyiptom Camp David-i alkuján alapulhat. Carter azt állította, hogy folytatódik majd (a jelenlegi zsákutcában lévő) hármas egyezkedés, s amíg az számú biztonsági tanácsi határozat módosítását szorgalmazza. Az El Fatah a palesztin nép, az arab népek első számú ellenségének minősítette az Egyesült .Államokat, amely Izraelre és más ügynökeire támaszkodva katonai befolyása alá akarja vonni a térséget, hogy zavartalanul kiaknázhassa erőforrásait. A damaszkuszi proram harcot hirdet az ellenséges amerikai politikával szemben, és kimondja, hogy csapást kell mérni az Egyesült Államok közel-keleti érdekeltségeire. A kongresszus szorgalmazta a Szíriát, Algériát, Líbiát, Dél-Je- ment és a Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet egyesítő Szilárdság Frontja továbbfejlesztését és erősítését, hogy a PFSZ hatékony támogatást kapjon a palesztin ügy likvidálására irányuló törekvésekkel szemben. Az El Fatah állást foglalt a Szovjetunóival és a töbtart, a nyugati szövetségesek bekapcsolódása nem kívánatos. Washington „nem engedné meg”, hogy megkerüljék, vagy más okmánnyal helyettesítsék a BT említett határozatát, jelentette ki ellentmondást nem tűrően az elnök. (A 242-es határozat csak menekültként említi a palesztinokat, a nyugat-európaiak célja, hogy a palesztin nép jogainak említésével valósabb esélyeket adjanak a tárgyalásoknak.) Carter nem tudta megmagyarázni, miért állította hosszú ideig, hogy az iráni válság mindennél fontosabb, s miért szorult háttérbe az ügy most, az amerikai választási kampány előrehaladtával. Az elnök szerint most a szélesebb körű Irán-ellenes lépések korszaka következett el (az egyoldalú amerikai lépések után) — de kénytelen volt elismerni, hogy a nyugat-európaiak intézkedései „sokkal szigorúbbak lennének”, ha eleget tettek volna Washington igényeinek. (MTI) programjához, bi szocialista országgal kiépített stratégiai szövetség erősítése mellett, rámutatva, hogy ez a szövetség elengedhetetlen a palesztin ügy ellen irányuló amerikai-cionista összeesküvés elhárításához. Az El Fatah a damaszkuszi határozat értelmében folytatja diplomáciai erőfeszítéseit annak érdekében, hogy a nyugat-európai országok, Japán és Kanada a palesztin nép egyedüli törvényes képviselőjeként ismerje el a PFSZ-t. Azok az államok, amelyek vonakodnak ettől a lépéstől — mutat rá a program — az Egyesült Államok közel-keleti irányvonalát támogatják. Az El Fatah IV. kongresszusa tízről 15 főre bővítette a szervezet központi bizottságát. A központi bizottság elnökévé ismét az 51 éves Jasszer Arafatot választották, aki egyúttal az El Fatah katonai szervezete az A1 Asszifa parancsnoka lett. Mint ismeretes, Arafat egyben a PFSZ végrehajtó bizottságának elnöke és a Palesztinái felszabadítási hadsereg fő- parancsnoka. Faruk Kaddumit, a PFSZ politikai osztályának vezetőjét a központi bziottság főtitkárává választották. Értesülések szerint rövidesen összeül a palesztin parlament szerepét betöltő palesztin nemzeti tanács, hogy kidolgozza és jóváhagyja az ellenállási mozgalom akció- programját. Az El Fatah damaszkuszi tanácskozása világosan érzékelteti a palesztin ellenállás várható új irányvonalát. (MTI) DAMASZKUSZI TANÁCSKOZÁS Az El Fatah visszatér eredeti Böcz Sándor, az MTI tudósítója jelenti: A legnagyobb palesztin ellenállási szervezet, az El Fatah vasárnap véget ért IV. kongresszusa érvénytelennek nyilvánította mindazokat a megállapodásokat, megoldásokat és határozatokat, amelyek figyelmen kívül hagyják a palesztin nép jogát hazája visszaszerzésére. A 11 napos damaszkuszi tanácskozáson elfogadott politikai program megerősíti, hogy az El Fatah célja Palesztina teljes felszabadítása, és olyan demokratikus, világi palesztinai állam megteremtése, amelynek állampolgárai minden faji és vallási megkülönböztetés nélkül, teljes egyenlőségben élhetnek, és amelynek fővárosa Jeruzsálem lesz. E cél elérésének egyedüli eszköze a fegyveres népi forradalom. PERU: Civil őrségváltás Elegáns, amerikai szabású ruhában jelent meg hívei körében Peru frissen megválasztott elnöke, Fernando Belaunde Terry a győzelem •után. Egészen másképpen volt öltözve, mint tizenkét évvel korábban, amikor egy augusztusi hajnalon pizsamában rángatták ki az elnöki palotából a hadsereg emberei. Peru, Vatin-Amerika egyik legfontosabb országa tizenkét esztendei kormányzás után, a mostani választásokkal visszatér a polgári rezsimek közé. Minden jel arra mutat azonban, hogy nemcsak az elnök, hanem maga a rendszer is „amerikai szabású konfekcióba” burkolódzik. És nemcsak egyszerűen azért, mert Belaunde a perui nagypolgárság jellegzetes és kiemelkedő képviselője, aki — építész lévén — száműzetésének éveit a texasi egyetem professzori székében töltötte. AZ AMERIKAI polgári típusú megoldás valószínűsége mellett szólnak az elnökválasztáson kibontakozott politikai erőviszonyok, és ennek kedvez a baloldal megosztottsága is. A helyzet megértéséhez előre kell bocsátani, hogy Peru lakosságának körülbelül a fele indián, akiknek nagy része gazdaságon kívül él, vagy legjobb esetben mezőgazdasági bérmunkás és esetleg éhbérért dolgozik az ország világgazdasági jelentőségét meghatározó réz-, ólom-, horganyérc- és ezüstbányákban. A lakosság több mint fele analfabéta. Harmadrésze nem beszél spanyolul. Ok — foglalkozásukra való tekintet nélkül — gyakorlatilag kiverekednek a politikai életen. Nem vettek részt a csaknem tizenhétmilliós ország mostani választásán sem. Az elnökválasztásra végső soron azért került sor, mert a hatalmat tizenkét esztendővel ezelőtt megragadó hadsereg — pontosabban annak technikai képzettségű tisztikara — nem volt egységes. A katonai uralom korszaka lényegében két szakaszra oszlott. Az első szakaszban, Velasco tábornok idején, a katonák kidolgoztak egy reformtervet, amely sok pozitív vonást mutatott. (Földreform, államosítási törekvések a bányaiparban, a gazdaság függetlenltése a nemzetközi monopóliumoktól stb.). Ennek a programnak azónban nem volt megfelelő társadalmi bázisa az országban, a munkás- és parasztmozgalom nem kielégítő szervezettsége és politikai bizonytalan- talansága miatt —, valamint azért, mert a kisszámú, de erőteljes perui burzsoázia szabotálta a reformtörekvéseket. Miután ebben a törekvésében a bányászatban erőteljesen érdekelt külföldi tőke a burzsoázia partneréül szegődött, a reformtörekvések töredezni kezdtek és az ország gazdasági helyzete egyre súlyosabbá vált. A VEZETŐ katonai csoport ingatag egységét ez méginkább próbára tette: a reformcsoport kezéből egy másik katonai frakció vette át a vezetést, Bermudez tábornok irányításával. Ez már jócskán eltávolodott az eredeti célkitűzésektől és gazdaságilag visszakormányozta az országot a nemzetközi monopoltőke vizeire. 1978 óta ez a katonai csoport már teljesen alávetette az ország gazdaságát a Nemzetközi Valutaalap által diktált szanálási politikának. Eredményeképpen kettős irányzat jellemezte a május végi választás pillanatában a gazdasági életet. A megszorítások politikája és az export nagy részét alkotó fémek világpiaci árának emelkedése következtében az ország pénzügyi egyensúlya helyreállt. Emellett a nemzetközi tőkével együttműködő, vagy a pénzpiacon spekuláló szűk nagypolgári réteg óriási haszonhoz jutott. Az utóbbi két évben nagy vagyonok születtek. Közben azonban a gazdasági élet egyéb szektoraiban a fejlődés gyakorlatilag megállt. A 64 százalékos infláció mellett a reálbér két év alatt 30 százalékkal zuhant, és a munkanélküliség gyors ütemben emelkedett. (A munkanélküliek pontos számát nem lehet meghatározni, mert az indián lakosság legszegényebb rétege gazdaságon kívül él.) Ilyen helyzetben került sor az elnökválasztásra. Kezdettől fogva csak az volt a kérdés, hogy a Belaunde által vezetett és centrista nagypolgári pártnak tekinthető Népi Akciópárt (Accion Popular, AP) nyeri-e az erőpróbát, vagy a nagyjából szociáldemokrata pártnak minősíthető Amerikai Népi Forradalmi Szövetség. (Alianza Popular Revolucionaria Americana, APRA). A VÁLASZTÁSI előírás szerint a győztesnek a leadott szavazatok 36 százalékát kellett megszereznie az elnöki tisztség elnyeréséhez. Belaunde pártja végül is csaknem 44 százalékot kapott, tehát fölényes győzelmet aratott. A magyarázat alighanem abban található, hogy a harmincas években eleinte radikális forradalmi jelszavakat hangoztató APRA nemcsak egyszerűen reformista párttá vált, hanem az ország történetének egy szakaszában az amerikai monopoltőkés politika készséges szövetségesének bizonyult. Valószínű, hogy az APRA még így is kemény ellenfél lett volna, ha él a párt megalapítója, Haya de la Torre. Igaz, hogy ő volt a felelős az APRA iobbratolódásáért, személyileg azonban kétségkívül Peru egyik legjelentősebb politikusának számított. Haya de la Torre, aki Belaundé- val ellentétben nem az Egyesült Államokban, hanem Mexikóban töltötte száműzetését, egy esztendővel ezelőtt meghalt, s így az APRA kiemelkedő vezető nélkül maradt. Végül ezek a tényezők döntötték el a párharcot a két nagy párt között a nyíltan polgári Accion Popular javára. Mindamellett nem lehet említés nélkül hagyni, hogy megosztottsága miatt a baloldal a vártnál sokkal gyengébben szerepelt. Különböző csoportjai együttesen a szavazatoknak mindössze 17 százalékát tudták megszerezni, ebből is 3,5 százalék egy maóista csoportosulásra esett. Így a két nagy párt után a harmadik jelentős parlamenti csoportosulás az egyértelműen oligarcha-földesúri érdekeket képviselő Keresztény Néppárt lett. AZ EMLÍTETT TÉNYEK figyelembevételével immár csak az a kérdés, hogy a győztes Belaunde július végén esedékes beiktatásáig egyáltalán keres-e szövetségeseket. És ha igen, azokat az oligarchia parlamenti képviselőinek sorából, vagy a populista-szociáldemokrata jelszavakat hangoztató APRA emberei közül választja-e? Ennél a politikai kérdésnél lényegesen fontosabb az, hogy miképpen birkózik meg a kormány az ország gyötrelmes gazdasági problémáival. Tizenkét esztendő katonai uralma után voltaképpen ettől függ a polgári kormányzás életképessége — és élettartama. —1 —e. NAPI KOMMENTÁR Teheráni konferencia A cím voltaképpen megtévesztő. A „teheráni konferencia” mostanáig egyetlen egy konkrét és igen fontos eseményt jelölt: mint ismeretes, itt tartották — Roosevelt, Sztálin és Churchill részvételével — a második világháború egyik legnevezetesebb szupercsúcsértekezletét. Lehet, hogy 1980. június 2-től „a teheráni konferencia” kifejezés, legalább is egy időre, elveszti monopoljellegét. Tegnap ugyanis ötven ország több mint száz delegátusának részvételével olyan reprezentatívnak szánt nemzetközi értekezlet kezdődött az iráni fővárosban, amelynek „az Egyesült Államok Irán ellen elkövetett bűneinek kivizsgálása” lenne a feladata. Ennek a legújabb teheráni konferenciának a tartalmi vonatkozásait természetesen még nem részletezhetjük. Nagyon sok, most .még jórészt kiszámíthatatlan tényezőtől függ, mennyire lesz képes ez a népes gyülekezet a Washington által az iráni nép ellen valóban elkövetett bűnöket feltárni, és ebből a jelen számára is aktuális következtetéseket levonni. Az értekezletnek a ténye azonban már önmagában rendkívül figyelemre méltó, különösen akkor, ha figyelembe vesszük az Iránban történő, illetve az országgal a nemzetközi porondon kapcsolatos események gyorsuló és néha bizony nem könnyen követhető sodrását. Ami a belső viszonyokat illeti, az értekezletet az élesedő hatalmi harc körülményei közepette hívták össze. E küzdelem egyik frontja — a sok közül — kétségtelenül Baniszadr köztársasági elnök, és „az iszlám fundamentalistáknak” a jelek sze- lint Behesti ajatollah által vezetett tömbje között húzódik. Bizonyos jelek arra utalnak, hogy Baniszadr csoportja defenzívába szorult. A parlamenti választások eredménye éppúgy ezt tükrözi, mint a legfrissebb belpolitikai fejlemény, az új kormányfő kinevezése. Úgy tűnik, Baniszadrnak nem sikerült a saját jelöltjét miniszterelnökké tennie. A mindössze harminckét éves Kalantari szállítási miniszterről, akit most kormányfővé neveztek ki, éppen Behesti ajatollah jelentette ki, hogy „igaz hívőnek és forradalmárnak” tartja. Ez a dicséret legalább is sejtetni engedi, hogy az új miniszterelnök aligha lehet Baniszadr híve... A belső porondhoz tartozik még a kurd felkelők katonai visszaszorítása, és részben az iráni—iraki határon kiújult, a korábbinál aggasztóbb Szinten állandósulni látszó harc. Nemzetközi vonatkozásban a legújabb fejlemény Carternek az a kijelentése, amely a katonai nyomás enyhítését és a gazdasági zsarolás erősítését szorgalmazza. Ez akár annak a jele is lehet, hogy a Fehér Ház azt reméli: a teheráni konferencia olyan forgatókönyv része, amelynek egy későbbi -(esetleg kora őszi?) szakasza a túszügy megolodásához vezethet. Ha mégsem így lenne, a Fehér Háznak nem ez volna az első — és valószínűleg nem is az utclsó — Iránnal kapcsolatos látványos tévedése... H. E. A francia elnök Helsinkiben PÁRIZS Baracs Dénes, az MTI tudósítója jelenti: Az Elysée-palota elsősorban a kétoldalú kapcsolatok szempontjából tekinti fontosnak Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök hétfői-keddi finnországi látogatását, de ugyanakkor a párizsi diplomáciai megfigyelők felhívják a figyelmet arra a kulcspozícióra, amelyet Finnország tölt be Kelet és Nyugat között, mint a helsinki értekezlet egyik fő szervezője, mint olyan semleges 1 ország,- amely 'zavartalan • kapcsolatotokat épített ki a Szovjetunióval és- a szocialista országokkal. Urho Kekkonen -finn elnök 1962-ben járt Franciaországban. Az Elysée-palota szóvivője hangsúlyozta, hogy ennek a látogatásnak a viszonzásával Párizs egyben azt is demonstrálni kívánja, hogy az északi, skandináv országokkal való kapcsolatok fejlesztésére törekszik. A kétoldalú kapcsolatok alakulását Párizsban nem tartják kielégítőnek, Franciaország csak a hatodik kereskedelmi partnere a finneknek és fizetési mérlege (a nagy volumenű faúnport következtében) erősen deficites az északj országgal szemben. . A finnek — írja a látogatással kapcsolatban a Le Figaró -r gyákf; ran vonnak párhuzamot országuk aktív semlegessége és Franciaország függetlenségi igénye között. (MTI) Merényletsorozat Ciszjordániában Példa nélkül álló merényletsorozatot hajtottak végre hétfőn délelőtt az izraeli megszállás alatt lévő Ciszjordániában. Először Bassam A1 Sakaa nabluszi polgár- mester gépkocsijában, majd alig fél óra múlva a munkába induló Karim Khalai Ramallahi polgármester autójában robbant pokolgép. Mindkét palesztin vezetőt súlyos sérülésekkel szállították kórházba. Az első jelentések szerint Bassam A1 Sakaanak mindkét lábát, Karim Khalafnak az egyik lábfejét amputálni kellett. Birában ugyancsak a polgár- mester, Ibrahim Tavil gépkocsijában helyeztek e} pokolgépet, ezt azonban maga Tavil még idejében felfedezte és értesítette a rendőrséget. Hatástalanítása közben a pokolgép felrobbant, és egy tűzszerész súlyosan megsebesült. Hebronban ismeretlen tettesek pokolgépet robbantottak a város egyik piacán. A merénylet következtében hét arab megsérült. A ciszjordániai izraeli -katonai kormányzat a merényleteket követően újabb katonai alakulatokat vezényelt Hebronba. Ramallahban, a robbantást követően tüntetők vonultak fel az utcákon. Az izraeli katonaság tüzet nyitott a felvonulókra. Több személy megsérült. Megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy a merényletek pontosan 30 nappal ezután történtek, hogy Hebronban palesztin fegyveresek egy csoportja kézigránátos támadást hajtott végre izraeli telepesek ellen. Ez az akció hat halálos áldozatot követelt. (MTI) Fellázadtak a kubai emigránsok FORT OHAFFEE Legalább ezer kubai emigráns vasárnap túszokat ejtett és elfoglalta a Fort Ohaffee-i (Arkansas) bevándorlási központ egy részét. Összetűzött a tábort őrző rendőrséggel és a nemzeti gárda egységeivel. A lázadás azzal kezdődött, hogy vasárnap mintegy háromszáz táborlakó áttörte a kerítéseket, gyújtogatott, és megtámadta az őrséget. A rendőrök és a nemzeti gárdisták mintegy 20 lövést adtak le a lázongókra. majd gu- miibottal és könnygázgránáttal kényszerítették vissza a kubaiakat a táborba. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Felmentés — kinevezés Az Elnöki Tanács Hollai Imrét, a Magyar Népköztársaság New York-i állandó ENSZ-képviseletének vezetőjét felmentette megbízatása alól. A Minisztertanács Hollai Imrét külügyminiszter-helyettessé nevezte ki. Az Elnöki Tanács Rácz Pál külügyminisztériumi államtitkárt — érdemei elismerése mellett — államtitkári tisztsége alól felmentette és megbízta a Magyar Népköztársaság New York-1 állandó ENSZ-képviseletének vezetésével. A Minisztertanács Nagy János külügyminiszter-helyettest e tisztségéből felmentette, az Élnöki Tanács Nagy Jánost külügyminisztériumi államtitkárrá kinevezte. (MTI) • Amerikai képzőművészeti kiállítás Hétfőn a Népligetben megnyílt az „USA ma” amerikai képzőművészeti kiállítás. Az itt látható szobrok és festmények, mintegy negyven művész alkotásai az utóbbi tíz évben készültek, a kortárs amerikai művészetet reprezentálják. A fotók és makettek a kültéri, úgynevezett környezeti művészet utóbbi évtizedben született alkotásait ábrázolják. Az „USA ma” kiállítást június 28-ig tekinthetik meg az érdeklődők. (MTI)
