Petőfi Népe, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-24 / 146. szám

1980. június 24. • PETŐFI NÉPE • 3 Két községben is rászavaztak A tavaly még hiánycikknek számító tréningruhák ’ beszerzése az adén már kevesebb gondot okoz a gyermekes szülőknek. A Váci Kötöttárugyár és a Hódmezővá­sárhelyi Divatkötöttárugyár 26 százalékkal, azaz a tavalyinál ösz- szesen félmillióval több tréning­ruhát gyárt az idén. Ebbe termé­szetesen a felnőtt tréningruhák is beletartoznak, melyek mint kor­szerű sport- és szabadidő-ruhák, az utóbbi időben rendkívül kere­setté váltak. A tréningruhák választéka is bővül. Vácott a műszállal kevert alapanyagból készülő Adidas tí­pusú női, férfi és gyermektréning­PIACNAP ruhák az eddigi hagyományos kék­fehérnél több, és egymással kom­binált színekben'is kaphatók lesz­nek. A HÖDIKÖT a bolyhos bel- sejű, hagyományos tiszta pamut, alapanyagú termékeken kívül új cikként műszál és pamut összeté­telű tréningruhát is gyárt. Ezek ugyanis népszerűbbek, keresetteb­bek, mert könnyebben kezelhetők, formatartók. Az iskolaköpenyek legnagyobb gyártói, a Habselyem Kötöttáru- gyár és a Szegedi Ruhagyár, har­minc modellből álló sorozatot mu­tatott be az idén a kereskedelem szakembereinek. Az új, praktikus és tetszetős leányka-,, fiúköpenyek­ből néhány iskolában is véleményt kértek, ennek alapján jelölték ki a gyártásra kerülő .modelleket. Ezekből készítik el a kereskede­lem által igényelt 970 ezer darabot. Gondoltak arra is, hogy az idén az eddigieknél lényegesen több első osztályos lesz, ennek megfe­lelően a kisméretű köpenyek gyár­tása nagyobb arányú. Az első szállítmányokat már útnak indí­tották a nagykereskedelmi vál­lalatokhoz. A további szállítások ütemezésekor arra törekednek, hogy az iskolaköpenyek augusztus közepéig megérkezzenek az üz­letekbe. (MTIj A felnőtté válás folyamatában mindenki számára meghatározó élmény az első munkahely, az ott eltöltött első hetek, hónapok. Mert igaz ugyan, hogy a nagy elhatározások még a diákévek alatt születnek, ám a felnőttek világának hiányos ismerete ugyan­csak hamis képzeteket kelt a gyerekemberek fejében. Az élet­tel csak az első munkapadnál, vagy íróasztalnál, az új munka­társak körében találják szembe magukat. □ 1 □ Nemrégiben beszélgettem egy fiatalemberrel, fcki az ország má­sik részéből került a megyébe, né­hány évvel ezelőtt. Ő mesélte, hogy amikor elfoglalta az első munka­helyét. ünnepélyes -keretek között fogadták kollégái: „Terített asz­tal volt, amelyet vagy harmincán ültünk körül, köztük öt vagy hat hozzá hasonló, kezdő fiatal. Szép szavak hangzottak el, nagy ígére­tek. Nem hagynak magunkra, és ha bármi problémánk van... és így tovább. Aztán jöttek a hét­köznapok, a kollégák lelkesedése alábbhagyott, a buzgó fogadkozá­sokról mindenki megfeledkezett. Azóta persze tudom, hogy vala- mennyiöjüknek volt gondja-baja éppen elég, s örültek, ha a nap huszonnégy órája elég volt — nem vagyok ezzel másképp most már én sem. De azért jó lett volna, ha valaki mellém szegő­dik egy délután, hogy megmutas­sa a várost, hogy szót váltson ve­lem a munkahelyi dolgokon kí­vül is. Mert bizony nem csupán a munka, az új életforma, a vá­ros is meglehetősen idegen volt a számomra.” □ I □ A méltatlan közöny megnyil­vánulásának éreztem ezt a kis történetet. Arra gondoltam, hogy az ifjú barátom keserű szavai másképpen csengenének, ha ak­kor. az első hetekben barátra, kollektívára talál. Igaz, megfor­dult a fejemben az is, hogy mit panaszkodik? Hiszen kérés nélkül is megkapott szinte mindent, rá­adásul igen rövid időn belül: fe­leségével és másféléves kisfiával gyönyörű, napfényes új lakásban él, jó a fizetése, kocsira gyűjte­nek. Csak éppen a nap huszonnégy órája kevés már neki is. Igaz, nem haszontalanul, tölti: külön munkát vállal, az foglalja le az összes szabad idejét. Viszont nin­csenek barátai. És nem jó kedvű. Bizonyára az ő hibája ez — mond­hatja valaki. Bizonyára. Az övé — is! Gmk azok a hajdani szép ígéretejara melyekkel fogadták ... Nenowllí'tom persze, hogy álta­lános lenné a fenti példa. Nem állítom, mert tudom: számtalan munkahelyen tapasztalható en­nek az ellenkezője - is. Ahol ér­deklődő. embermeleg közeg fo­gad minden érkezőt. □ 1 I Hallottam már példákat arra is. hogy szocialista brigádok egész munkahelyi kollektívák dugták ■össze fejüket egy-egy problémá­sabb „gyerek” sorsa fölött. S a döntés, ami a „családi tanács" al­kalmával született, valamennyiő- jük kötelességévé tette a fiatal kolléga támogatását, a munkahe­lyen kívül is. Nem látványosan csinálták ezt. Épp ellenkezőleg: nagy tapintattal, inkább idősebb barátként, mint szigorú tanító­ként. És ne hagyjuk figyelmen kívül azt s.em, hogy napjainkban már lényegesen jobbak a feltételek a pályakezdők, vagy legalább is a pályakezdők többsége számára. Kevesebb problémával kell meg- küzdeniök, kevésbé rögös az út. Kevesebb tárgyi segítségre van szükségük tehát az ..életbe" ki­került gyerekembereknek — vi­szont annál több emberségre! Mert csak a nyílt, őszinte közele­dés, az igazi barátság adhatja meg számukra a szabad, a jó­kedvű. a felelős emberré válás le­hetőségét. K. J. FILMJEGYZET Csendestárs Ritkán jut el hozzánk kanadai film, de sajnos ez a most bemu­tatott úgynevezett „fekete" krimi sem sokat ad hozzá Kanada min­dennapjának megismeréséhez. Szokványosnál kicsit érdekesebb meséje nemzetközi általánosságo­kon nemigen megy túl. Legfel^ jebb annyiban kanadai, hogy To­rontó szép és érdekes modern ne- “Syedeiben, házkolosszusainak tö­vében, bevásárlóközpontjaiban, ut­cáiban kergetőznek a szereplők, s egy-egy érdekesebb városrész is feltűnik pillanatokra. Miért is fekete az ilyen fajta filmek elne.- vezése a nemzetközi porondon?! Talán azért, mert alig akad. nincs is olyan elem a történetben, vagy egyetlen szereplője bűnügyi me­sének aki — illetve ami — ne tartozna az élet csúf, fekete bű­nös oldalához. Készítsünk csak leltárt! Adva van egy többszörösen büntetett előéletű, erőszakos bankrabló, an­nak félprostituált barátnője, egy banktisztviselő, aki jópofa fiú, szeretik a nők, csak éppen az a hibája, hogy a nevezetes bankrab­lás forgatagában maga is „félre­tesz" néhány milliót a bankrabló által elemeit szajréból. Vagy egy bájos, ábrándos tekintetű (a tün- dérien tehetséges Susannah York alakítja! aki boldogan társul sze­relméhez az ebül szerzett milliók elköltésére, bár tudja, hogy a pénzt lopták. A rendező: Daryl Duke érdeme, hogy ezekből a nagyon is ellent­mondásos elemekből harmonikus, jó felépítésű, itt-ott' -humorral, szatirikus elemekkel megtűzdelt filmalkotást tud összekovácsolni, amely az. első filmkockától az utolsóig leköti a nézőt. A fő mozgató ereje a filmnek mégis csak a felszabadult, eszköz- telen és érdekes színészi játék, elsősorban Elliott Gould a bank- tisztviselőt játszó főszereplő jó­voltából, Susannah York, pedig méltó párja a hangulatteremtés­ben. Bár a négy-öt főszereplőn kí­vül különösebb jelentősége a né­pes statisztaszériának, epizodista gárdának nincs, a rendező jó szemmel, kitűnő érzékkel váloga­tott ki minden figurát, akinek a legkisebb szerepe is van a történet továbbgördítésében. vagy akárcsak egy-egy hangulat felidézésében. Kitűnőek a film vágásai, a mindinkább felgyorsuló esemé­nyek, néha szinte mesebeli kör­nyezetbe vezetnek és ez elsősor­ban az operatőr Billy Williams felvételeinek köszönhető, s nagy segítség, itt-ott mélyebb zenei értékeket is hordoz Oscar Peter­son zenéje. A külföldi kritikák azt ajánlgatják, hogy többször is érdemes megnézni ezt a filmet, ebben azonban van némi túlzás. De egy estét azért megér a „Csen­destárs”, mert érdekes, jó moz­gású, tehetséges színészeket is­merhettünk meg az Andérs Bo- delson krimijéből formált mese keretei között. Cs. L. — Teri! Holnap melyik táblán kezdjünk? — Befejezzük ’a tegnapit, aztán átmegyünk a mellette levőbe. Teri, azaz Knoll Mátyásné még innen van a harmincon. Vidám, jókedélyű, minden korosztállyal megtalálja a megfelelő hangot. Hetven ember, az egész szőlészet munkahelyi közösségének vezető­je a nemesnádudvari Kossuth Tsz- ben. Az egyik idős asszony így jel­lemezte: Terit azért szeretjük, mert kérve dirigál, s az ő kapája sosem .marad árván. Most is ott találjuk őt az egyik szőlőtáblában, amint1 a szikkadt kemény talajt horolja a többiek­kel. Az Augusztus 20. brigád — melyngkí őia- vezetője -sí atöbbek között vállalta,, hogy a szőlő min­denkor gyommentes lesz'. így hát van mit tenni. ■ Tizenötéves korában segítő csa­ládtagként került a tsz-be, s azó­ta is a szőlőben dolgozik. Két év múlva már felvették a tagok so­rába. Kora tavasztól, késő őszig minden munkanap a szőlőben dol­gozott.- Télen a leltár, a téli tan­folyam, majd a zárszámadás, az­tán minden kezdődik elölről. Csoportvezetőnek, majd brigádve­zetőnek választották. Tizennégy asszony dolgozik a csoportban, 17 a szocialista brigádban. Az ágazat­vezető Fajszi Dénes - is az ő bri­gádjának tagja. Jelenleg a bronz­fokozat tulajdonosai. Az új tele­pítés eredését 96 százalékosra vál­lalták, ami bizony nem kis dolog. Nagy körültekintést, gondos mun­kát követel. Az idén hét órai mun­kabérüket ajánlották fel iskolai napközire. Patronálják , a községi iskola ötödik osztályát és az út­törőcsapatot. Két évig volt tagja a ts.z-szövetség döntőbizottságá­nak, tavaly pedig a termelőszö­vetkezet vezetőségi taggá válasz? tóttá. A június 8-i tanácsválasztáson tanácstaggá választották. Öröme még el sem ült, amikor június 16-án a nemesnádudvari, valamint az érsekcsanádi alakuló tanács­ülésen megyei tanácstaggá válasz­tották. Mivel mindkét alakuló ülés egyidőben volt, Érsekcsanád- ról telefonon jelentették az öröm­hírt, hogy ott is ráesett a válasz­tás. Sz. F. 41 „Anyu is inkább zöldborsót meg hagymát vásá­rol, ahelyett, hogy abból a pepita papagájból ven­ne nekünk..." (Pásztor Zoltán felvételei) • Ki így — ki úgy bűvöli a pénzt, aszerint, hogy vesz vagy elad. Míg a ködmönös május éles szelét, hideg esőit álltuk didereg­ve, nemcsak magunkért, hanem a lelkiismeretesen megmunkált föld terményeinek sorsáért is aggód­tunk. Szurkoltunk értük, hogy el ne fagyjanak, majd azért, hogy ugyan bújjanak már elő minél hamarabb, mert a primőrök hi­ányát erősen éreztük. Igaz, került belőlük a piacra is, de a meleg­házi nevelésű termények árát az átalagkeresetű honpolgárok zsebe aligha bírta. Csak lestük sóvárogva az „el­kényeztetett körülmények” közt piacra érett zöldpaprika-, pa­radicsom- újkrumplikupacokat a nagy- és kisüzemi termelők stand­jain, de már oldalogtunk is odébb szédülten. Elvégre némelyik ára egyenesen infarktussal fenyegette az érzékenyebb lelkű fogyasztót. Aztán csak kiböjtöltük az „év­szaknak megfelelő” hőmérsékle­tet. Ahogy a rólunk lekerült a ka­bát, úgy érte utói magát a ter­mészet is. A piacok egyre dúsabb kínálata lohasztotta a termelők és fogyasztó közötti feszültségeket. „Emberszabásúbbak” az árak, s ha még azért itt-ott szisszenve nyúlunk bugyellárisunkba, meg­fizetjük az „előkelőbb” árakat is... Elvégre enni kell, s ami idénycikk, azt a maga idejében tudjuk élvezettel elfogyasztani. • 0 Fönn: az új­burgonya még olyan drága, hogy a „de­kákra is ügyel­ni kell. 0 Jobbja: eladó, s vevő néma párbaja. Egyik felől: „Ha mi tga nem vesz belőle, majd elviszik mások.” — Másik részről: „Ha most feleannyit veszek, mint a múlt héten ki bírom-e várni, míg olcsóbb lesz?" Bogárgyűjtés inek az úr gyermeket adott, annak bizotiy gondjait is alaposan meg­növelte. Köznépi nyel­ven szólva kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Jelen eset­ben közepes gyerekről, s ami ebből következik, közepes gondról értesü' az olvasó. Az ügy külö­nösebb következmény nélkül elmondható, hi­szen lezárultak az isko­lák, kiosztották a bizo­nyítványokat. Annak előtte azonban megszaporodtak a tenni­valók. Például az évzá­rás előtt körülbelül egy hónappal azzal állít be az ötödikes fiú, hogy az év végére bogárgyűjte­ményt kell i összeszedni, méghozzá tíz darabból álló kollekciót. — Nem nagy eset! — vágta rá a könnyelmű séülő, aki azonnal ecse­telte is, hogy miért nem nagy ügy. — Majd kiszaladunk a Tőserdőbe, s félóra alatt annyi bogarat sze­dünk össze, hogy az egész osztálynak elég lesz. A terv kecsegtetőnek, sőt abszolút biztos­nak látszott. Meg is nyu­godott a család, mely­nek szép számú tagjai úgy döntöttek: vasárnap irány a Tőserdö. Előtte azonban tíz darab gyű- fásdobozt vettek maguk­hoz, tepiqehóló nem volt, de sebaj. Majd olyat fo­gunk, ami nem repül, csak mászik. Az adott napon ^csa­lód tagjai bevetették ma­gukat a rengetegbe, s csupán sajátos hangjel­zésekkel tudatták hollé­tüket egymással. Min­denkinél doboz, csipesz és éles szem. Egy órai kutatómunka után — szigorúan tudományos alapon — úgy döntöttek, hogy pihennek néhány percet. Időközben — lát­va a gyerek horgadó ke­délyét oz apa tetsze­tős magyarázattal szol­gált arról, hogy miért nincsenek bogarak dél­után három órakor az avarban, a bokrok tövén, a fűben, fákon, virágo­kon. — Most még nagyon meleg van. Elbújtak. Azoknak is- van maguk­hoz való eszük. Majd ha clknnyodik, alábbhagy a meleg. Akkor nem győzzük a dobozokba rakni a kis jószágokat. A néhány perces pihe­nőből két óra. lett, s öt után már érezhetően csökkent a meleg, s a család a.siker reményé­ben .oszlott el újra a szúnyogzenés erdőben. Mert szúnyog volt, de egy gyűjteményt leg­alább szarvasbogárral, tücsökkel, szitakötővel% lódarázzsal illik benépe­síteni. A szúnyog ilyen szempontból nulla, elha­nyagolható. lenézhetik ogarat azonban egyet | sem talált a család. Mikor a megadott jellel az atya összefütyülte a családot, maga sem tit­kolhatta csalódását, terve kudarcának bekövetke­zését. — Mert az a baj, hogy itt állandóan permetez­nek és kipusztulnak a bogarak. Vagy ha nem is permeteznek, annyi itt a madár, hogy még a jó­isten bogarait is megen­nék — érvelt felsőbb okokkal az atya, de ab­ban a pillanatban egy helikopterzúgású valami húzott el a füle mellett. Fölébredt benne az ősi ösztön és a. család irán­ti felelősség, lekapta az ingét és magasra — a bogárra — szegezett te­kintettel inait a jelenség után. A rovar azonban mitsem törődve a földi körülményekkel, kényel­mesen, '§ői élvezve a helyzetet, összevissza csa­pongóit. Mígnem a kis eszemadta egy zsombé- kos rét fölé kanyarodott. A felhergelt atya — leg­alább ezt az egyet meg­fogom — persze nem a terepet, hanem a döngi- csélő, cikázó természeti képződményt . figyelte, miközben a háttérből szakszerű tanácsokat ka­pott, noha sajátos tervét már futás közben ki­dolgozta, s eszerint a ko­pott és ‘fakult piros ing­gel alkalomadtán földre sújtja a bogarat, s ott már egyetlen vetődéssel birtokba veszi. mde egy zsombék- nál a fakó ing utol­sót lobbant a tulajdonosa halk loccsanással terült el valami békanyálas vízben. Még volt lélek­jelenléte, hogy utána nézzen az áhított rovar­nak, amely mintha új csatára hívná, visszafor­dult s egy tiszteletkört irt le az atya méregtől vöröslő feje fölött, majd elegánsan elzúgott a ná­das felé, s eltűnt. — Nem úgy kellett volna — hallotta min­denben bölcsebb neje korholásának bevezető szavait. A többit azért nem, mert ö maga kez­dett ordítaniN A pocso­lyában ugyanis valami kis fekete állat ragadt a lábára, s az csípte. — Apu mi ez? — kér­dezték tőle egyszerre a gyerekek s hangjukban a remény érződött, hogy hátha rovar, hátha mégis van egyetlen rovar. — Ez?! Azt hiszem, pióca! A kirándulás további része azzal telt el, hogy a piócától megszabadul­jon a rovargyűjtésben kudarcot vallott atya. majd — immár hazafe­lé haladva a sötétben azon meditált a kocsiban még ébren levő két szü­lő, hogy vajon a pióca rovar, vagy nem rovar? Eldönteni nem tudták, s megállapodtak abban, hogy mindegy, akármi, úgyis elpusztult. A gyerekeknek mégis 'í lett rovargyújtemé- nye. Hogy honnan, azt hadd takarja — a többi­vel együtt — a titkok sűrű leple. —gál— Lesz elegendő tréningruha, iskolaköpeny \z első munkahely

Next

/
Oldalképek
Tartalom