Petőfi Népe, 1980. június (35. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-24 / 146. szám
1980. június 24. • PETŐFI NÉPE • 3 Két községben is rászavaztak A tavaly még hiánycikknek számító tréningruhák ’ beszerzése az adén már kevesebb gondot okoz a gyermekes szülőknek. A Váci Kötöttárugyár és a Hódmezővásárhelyi Divatkötöttárugyár 26 százalékkal, azaz a tavalyinál ösz- szesen félmillióval több tréningruhát gyárt az idén. Ebbe természetesen a felnőtt tréningruhák is beletartoznak, melyek mint korszerű sport- és szabadidő-ruhák, az utóbbi időben rendkívül keresetté váltak. A tréningruhák választéka is bővül. Vácott a műszállal kevert alapanyagból készülő Adidas típusú női, férfi és gyermektréningPIACNAP ruhák az eddigi hagyományos kékfehérnél több, és egymással kombinált színekben'is kaphatók lesznek. A HÖDIKÖT a bolyhos bel- sejű, hagyományos tiszta pamut, alapanyagú termékeken kívül új cikként műszál és pamut összetételű tréningruhát is gyárt. Ezek ugyanis népszerűbbek, keresettebbek, mert könnyebben kezelhetők, formatartók. Az iskolaköpenyek legnagyobb gyártói, a Habselyem Kötöttáru- gyár és a Szegedi Ruhagyár, harminc modellből álló sorozatot mutatott be az idén a kereskedelem szakembereinek. Az új, praktikus és tetszetős leányka-,, fiúköpenyekből néhány iskolában is véleményt kértek, ennek alapján jelölték ki a gyártásra kerülő .modelleket. Ezekből készítik el a kereskedelem által igényelt 970 ezer darabot. Gondoltak arra is, hogy az idén az eddigieknél lényegesen több első osztályos lesz, ennek megfelelően a kisméretű köpenyek gyártása nagyobb arányú. Az első szállítmányokat már útnak indították a nagykereskedelmi vállalatokhoz. A további szállítások ütemezésekor arra törekednek, hogy az iskolaköpenyek augusztus közepéig megérkezzenek az üzletekbe. (MTIj A felnőtté válás folyamatában mindenki számára meghatározó élmény az első munkahely, az ott eltöltött első hetek, hónapok. Mert igaz ugyan, hogy a nagy elhatározások még a diákévek alatt születnek, ám a felnőttek világának hiányos ismerete ugyancsak hamis képzeteket kelt a gyerekemberek fejében. Az élettel csak az első munkapadnál, vagy íróasztalnál, az új munkatársak körében találják szembe magukat. □ 1 □ Nemrégiben beszélgettem egy fiatalemberrel, fcki az ország másik részéből került a megyébe, néhány évvel ezelőtt. Ő mesélte, hogy amikor elfoglalta az első munkahelyét. ünnepélyes -keretek között fogadták kollégái: „Terített asztal volt, amelyet vagy harmincán ültünk körül, köztük öt vagy hat hozzá hasonló, kezdő fiatal. Szép szavak hangzottak el, nagy ígéretek. Nem hagynak magunkra, és ha bármi problémánk van... és így tovább. Aztán jöttek a hétköznapok, a kollégák lelkesedése alábbhagyott, a buzgó fogadkozásokról mindenki megfeledkezett. Azóta persze tudom, hogy vala- mennyiöjüknek volt gondja-baja éppen elég, s örültek, ha a nap huszonnégy órája elég volt — nem vagyok ezzel másképp most már én sem. De azért jó lett volna, ha valaki mellém szegődik egy délután, hogy megmutassa a várost, hogy szót váltson velem a munkahelyi dolgokon kívül is. Mert bizony nem csupán a munka, az új életforma, a város is meglehetősen idegen volt a számomra.” □ I □ A méltatlan közöny megnyilvánulásának éreztem ezt a kis történetet. Arra gondoltam, hogy az ifjú barátom keserű szavai másképpen csengenének, ha akkor. az első hetekben barátra, kollektívára talál. Igaz, megfordult a fejemben az is, hogy mit panaszkodik? Hiszen kérés nélkül is megkapott szinte mindent, ráadásul igen rövid időn belül: feleségével és másféléves kisfiával gyönyörű, napfényes új lakásban él, jó a fizetése, kocsira gyűjtenek. Csak éppen a nap huszonnégy órája kevés már neki is. Igaz, nem haszontalanul, tölti: külön munkát vállal, az foglalja le az összes szabad idejét. Viszont nincsenek barátai. És nem jó kedvű. Bizonyára az ő hibája ez — mondhatja valaki. Bizonyára. Az övé — is! Gmk azok a hajdani szép ígéretejara melyekkel fogadták ... Nenowllí'tom persze, hogy általános lenné a fenti példa. Nem állítom, mert tudom: számtalan munkahelyen tapasztalható ennek az ellenkezője - is. Ahol érdeklődő. embermeleg közeg fogad minden érkezőt. □ 1 I Hallottam már példákat arra is. hogy szocialista brigádok egész munkahelyi kollektívák dugták ■össze fejüket egy-egy problémásabb „gyerek” sorsa fölött. S a döntés, ami a „családi tanács" alkalmával született, valamennyiő- jük kötelességévé tette a fiatal kolléga támogatását, a munkahelyen kívül is. Nem látványosan csinálták ezt. Épp ellenkezőleg: nagy tapintattal, inkább idősebb barátként, mint szigorú tanítóként. És ne hagyjuk figyelmen kívül azt s.em, hogy napjainkban már lényegesen jobbak a feltételek a pályakezdők, vagy legalább is a pályakezdők többsége számára. Kevesebb problémával kell meg- küzdeniök, kevésbé rögös az út. Kevesebb tárgyi segítségre van szükségük tehát az ..életbe" kikerült gyerekembereknek — viszont annál több emberségre! Mert csak a nyílt, őszinte közeledés, az igazi barátság adhatja meg számukra a szabad, a jókedvű. a felelős emberré válás lehetőségét. K. J. FILMJEGYZET Csendestárs Ritkán jut el hozzánk kanadai film, de sajnos ez a most bemutatott úgynevezett „fekete" krimi sem sokat ad hozzá Kanada mindennapjának megismeréséhez. Szokványosnál kicsit érdekesebb meséje nemzetközi általánosságokon nemigen megy túl. Legfel^ jebb annyiban kanadai, hogy Torontó szép és érdekes modern ne- “Syedeiben, házkolosszusainak tövében, bevásárlóközpontjaiban, utcáiban kergetőznek a szereplők, s egy-egy érdekesebb városrész is feltűnik pillanatokra. Miért is fekete az ilyen fajta filmek elne.- vezése a nemzetközi porondon?! Talán azért, mert alig akad. nincs is olyan elem a történetben, vagy egyetlen szereplője bűnügyi mesének aki — illetve ami — ne tartozna az élet csúf, fekete bűnös oldalához. Készítsünk csak leltárt! Adva van egy többszörösen büntetett előéletű, erőszakos bankrabló, annak félprostituált barátnője, egy banktisztviselő, aki jópofa fiú, szeretik a nők, csak éppen az a hibája, hogy a nevezetes bankrablás forgatagában maga is „félretesz" néhány milliót a bankrabló által elemeit szajréból. Vagy egy bájos, ábrándos tekintetű (a tün- dérien tehetséges Susannah York alakítja! aki boldogan társul szerelméhez az ebül szerzett milliók elköltésére, bár tudja, hogy a pénzt lopták. A rendező: Daryl Duke érdeme, hogy ezekből a nagyon is ellentmondásos elemekből harmonikus, jó felépítésű, itt-ott' -humorral, szatirikus elemekkel megtűzdelt filmalkotást tud összekovácsolni, amely az. első filmkockától az utolsóig leköti a nézőt. A fő mozgató ereje a filmnek mégis csak a felszabadult, eszköz- telen és érdekes színészi játék, elsősorban Elliott Gould a bank- tisztviselőt játszó főszereplő jóvoltából, Susannah York, pedig méltó párja a hangulatteremtésben. Bár a négy-öt főszereplőn kívül különösebb jelentősége a népes statisztaszériának, epizodista gárdának nincs, a rendező jó szemmel, kitűnő érzékkel válogatott ki minden figurát, akinek a legkisebb szerepe is van a történet továbbgördítésében. vagy akárcsak egy-egy hangulat felidézésében. Kitűnőek a film vágásai, a mindinkább felgyorsuló események, néha szinte mesebeli környezetbe vezetnek és ez elsősorban az operatőr Billy Williams felvételeinek köszönhető, s nagy segítség, itt-ott mélyebb zenei értékeket is hordoz Oscar Peterson zenéje. A külföldi kritikák azt ajánlgatják, hogy többször is érdemes megnézni ezt a filmet, ebben azonban van némi túlzás. De egy estét azért megér a „Csendestárs”, mert érdekes, jó mozgású, tehetséges színészeket ismerhettünk meg az Andérs Bo- delson krimijéből formált mese keretei között. Cs. L. — Teri! Holnap melyik táblán kezdjünk? — Befejezzük ’a tegnapit, aztán átmegyünk a mellette levőbe. Teri, azaz Knoll Mátyásné még innen van a harmincon. Vidám, jókedélyű, minden korosztállyal megtalálja a megfelelő hangot. Hetven ember, az egész szőlészet munkahelyi közösségének vezetője a nemesnádudvari Kossuth Tsz- ben. Az egyik idős asszony így jellemezte: Terit azért szeretjük, mert kérve dirigál, s az ő kapája sosem .marad árván. Most is ott találjuk őt az egyik szőlőtáblában, amint1 a szikkadt kemény talajt horolja a többiekkel. Az Augusztus 20. brigád — melyngkí őia- vezetője -sí atöbbek között vállalta,, hogy a szőlő mindenkor gyommentes lesz'. így hát van mit tenni. ■ Tizenötéves korában segítő családtagként került a tsz-be, s azóta is a szőlőben dolgozik. Két év múlva már felvették a tagok sorába. Kora tavasztól, késő őszig minden munkanap a szőlőben dolgozott.- Télen a leltár, a téli tanfolyam, majd a zárszámadás, aztán minden kezdődik elölről. Csoportvezetőnek, majd brigádvezetőnek választották. Tizennégy asszony dolgozik a csoportban, 17 a szocialista brigádban. Az ágazatvezető Fajszi Dénes - is az ő brigádjának tagja. Jelenleg a bronzfokozat tulajdonosai. Az új telepítés eredését 96 százalékosra vállalták, ami bizony nem kis dolog. Nagy körültekintést, gondos munkát követel. Az idén hét órai munkabérüket ajánlották fel iskolai napközire. Patronálják , a községi iskola ötödik osztályát és az úttörőcsapatot. Két évig volt tagja a ts.z-szövetség döntőbizottságának, tavaly pedig a termelőszövetkezet vezetőségi taggá válasz? tóttá. A június 8-i tanácsválasztáson tanácstaggá választották. Öröme még el sem ült, amikor június 16-án a nemesnádudvari, valamint az érsekcsanádi alakuló tanácsülésen megyei tanácstaggá választották. Mivel mindkét alakuló ülés egyidőben volt, Érsekcsanád- ról telefonon jelentették az örömhírt, hogy ott is ráesett a választás. Sz. F. 41 „Anyu is inkább zöldborsót meg hagymát vásárol, ahelyett, hogy abból a pepita papagájból venne nekünk..." (Pásztor Zoltán felvételei) • Ki így — ki úgy bűvöli a pénzt, aszerint, hogy vesz vagy elad. Míg a ködmönös május éles szelét, hideg esőit álltuk dideregve, nemcsak magunkért, hanem a lelkiismeretesen megmunkált föld terményeinek sorsáért is aggódtunk. Szurkoltunk értük, hogy el ne fagyjanak, majd azért, hogy ugyan bújjanak már elő minél hamarabb, mert a primőrök hiányát erősen éreztük. Igaz, került belőlük a piacra is, de a melegházi nevelésű termények árát az átalagkeresetű honpolgárok zsebe aligha bírta. Csak lestük sóvárogva az „elkényeztetett körülmények” közt piacra érett zöldpaprika-, paradicsom- újkrumplikupacokat a nagy- és kisüzemi termelők standjain, de már oldalogtunk is odébb szédülten. Elvégre némelyik ára egyenesen infarktussal fenyegette az érzékenyebb lelkű fogyasztót. Aztán csak kiböjtöltük az „évszaknak megfelelő” hőmérsékletet. Ahogy a rólunk lekerült a kabát, úgy érte utói magát a természet is. A piacok egyre dúsabb kínálata lohasztotta a termelők és fogyasztó közötti feszültségeket. „Emberszabásúbbak” az árak, s ha még azért itt-ott szisszenve nyúlunk bugyellárisunkba, megfizetjük az „előkelőbb” árakat is... Elvégre enni kell, s ami idénycikk, azt a maga idejében tudjuk élvezettel elfogyasztani. • 0 Fönn: az újburgonya még olyan drága, hogy a „dekákra is ügyelni kell. 0 Jobbja: eladó, s vevő néma párbaja. Egyik felől: „Ha mi tga nem vesz belőle, majd elviszik mások.” — Másik részről: „Ha most feleannyit veszek, mint a múlt héten ki bírom-e várni, míg olcsóbb lesz?" Bogárgyűjtés inek az úr gyermeket adott, annak bizotiy gondjait is alaposan megnövelte. Köznépi nyelven szólva kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Jelen esetben közepes gyerekről, s ami ebből következik, közepes gondról értesü' az olvasó. Az ügy különösebb következmény nélkül elmondható, hiszen lezárultak az iskolák, kiosztották a bizonyítványokat. Annak előtte azonban megszaporodtak a tennivalók. Például az évzárás előtt körülbelül egy hónappal azzal állít be az ötödikes fiú, hogy az év végére bogárgyűjteményt kell i összeszedni, méghozzá tíz darabból álló kollekciót. — Nem nagy eset! — vágta rá a könnyelmű séülő, aki azonnal ecsetelte is, hogy miért nem nagy ügy. — Majd kiszaladunk a Tőserdőbe, s félóra alatt annyi bogarat szedünk össze, hogy az egész osztálynak elég lesz. A terv kecsegtetőnek, sőt abszolút biztosnak látszott. Meg is nyugodott a család, melynek szép számú tagjai úgy döntöttek: vasárnap irány a Tőserdö. Előtte azonban tíz darab gyű- fásdobozt vettek magukhoz, tepiqehóló nem volt, de sebaj. Majd olyat fogunk, ami nem repül, csak mászik. Az adott napon ^csalód tagjai bevetették magukat a rengetegbe, s csupán sajátos hangjelzésekkel tudatták hollétüket egymással. Mindenkinél doboz, csipesz és éles szem. Egy órai kutatómunka után — szigorúan tudományos alapon — úgy döntöttek, hogy pihennek néhány percet. Időközben — látva a gyerek horgadó kedélyét oz apa tetszetős magyarázattal szolgált arról, hogy miért nincsenek bogarak délután három órakor az avarban, a bokrok tövén, a fűben, fákon, virágokon. — Most még nagyon meleg van. Elbújtak. Azoknak is- van magukhoz való eszük. Majd ha clknnyodik, alábbhagy a meleg. Akkor nem győzzük a dobozokba rakni a kis jószágokat. A néhány perces pihenőből két óra. lett, s öt után már érezhetően csökkent a meleg, s a család a.siker reményében .oszlott el újra a szúnyogzenés erdőben. Mert szúnyog volt, de egy gyűjteményt legalább szarvasbogárral, tücsökkel, szitakötővel% lódarázzsal illik benépesíteni. A szúnyog ilyen szempontból nulla, elhanyagolható. lenézhetik ogarat azonban egyet | sem talált a család. Mikor a megadott jellel az atya összefütyülte a családot, maga sem titkolhatta csalódását, terve kudarcának bekövetkezését. — Mert az a baj, hogy itt állandóan permeteznek és kipusztulnak a bogarak. Vagy ha nem is permeteznek, annyi itt a madár, hogy még a jóisten bogarait is megennék — érvelt felsőbb okokkal az atya, de abban a pillanatban egy helikopterzúgású valami húzott el a füle mellett. Fölébredt benne az ősi ösztön és a. család iránti felelősség, lekapta az ingét és magasra — a bogárra — szegezett tekintettel inait a jelenség után. A rovar azonban mitsem törődve a földi körülményekkel, kényelmesen, '§ői élvezve a helyzetet, összevissza csapongóit. Mígnem a kis eszemadta egy zsombé- kos rét fölé kanyarodott. A felhergelt atya — legalább ezt az egyet megfogom — persze nem a terepet, hanem a döngi- csélő, cikázó természeti képződményt . figyelte, miközben a háttérből szakszerű tanácsokat kapott, noha sajátos tervét már futás közben kidolgozta, s eszerint a kopott és ‘fakult piros inggel alkalomadtán földre sújtja a bogarat, s ott már egyetlen vetődéssel birtokba veszi. mde egy zsombék- nál a fakó ing utolsót lobbant a tulajdonosa halk loccsanással terült el valami békanyálas vízben. Még volt lélekjelenléte, hogy utána nézzen az áhított rovarnak, amely mintha új csatára hívná, visszafordult s egy tiszteletkört irt le az atya méregtől vöröslő feje fölött, majd elegánsan elzúgott a nádas felé, s eltűnt. — Nem úgy kellett volna — hallotta mindenben bölcsebb neje korholásának bevezető szavait. A többit azért nem, mert ö maga kezdett ordítaniN A pocsolyában ugyanis valami kis fekete állat ragadt a lábára, s az csípte. — Apu mi ez? — kérdezték tőle egyszerre a gyerekek s hangjukban a remény érződött, hogy hátha rovar, hátha mégis van egyetlen rovar. — Ez?! Azt hiszem, pióca! A kirándulás további része azzal telt el, hogy a piócától megszabaduljon a rovargyűjtésben kudarcot vallott atya. majd — immár hazafelé haladva a sötétben azon meditált a kocsiban még ébren levő két szülő, hogy vajon a pióca rovar, vagy nem rovar? Eldönteni nem tudták, s megállapodtak abban, hogy mindegy, akármi, úgyis elpusztult. A gyerekeknek mégis 'í lett rovargyújtemé- nye. Hogy honnan, azt hadd takarja — a többivel együtt — a titkok sűrű leple. —gál— Lesz elegendő tréningruha, iskolaköpeny \z első munkahely
