Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-09 / 107. szám

2 9 PETŐFI NÉPE • 1980. május 9. Harmincöt éve szabad Csehszlovákia Üdvözlő táviratok Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­gának első titkári. Losonczi Pál. az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban köszöntötte Leonyid Iijics Brezsnyevet. a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának tőtitkárát, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnökét és Alekszej Nyikulajevics Koszigint. n Minisztertanács elnökét. A hitleri fasizmus felett aratott győzelem *35. évfordulója alkalmából küldött táviratukban a magyar vezetők hangsúlyozzák: E napon 8 világ békeszerptö erőivel együtt tisztelettel adózunk a hős szovjet népnek, amely lenini élcsapata, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja vezetésével kiűzte hazájából a fasiszta hódítókat és a második világháború tő terhét viselve mérhetetlen áldozatokat hozott a győzelemért, a népek szabadságáért és békéjéért. A háborúban el­esett szovjet hősök és más népek fiainak dicső emlékét az emberiség örökre szivébe zárta. A győzelem 35. évfordulóján a magyar rtép ismét kifejezi szilárd elhatározását, hogu a marxizmus—leninizmus eszméi, a proletár in­ternacionalizmus elvei alapján erősiti szövetségét, barátságát és együttműködését a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival. A békés egymás mellett élés elvét követve, velük együtt hozzájárul a béke megszilárdításához, küzd az enyhülés eredményeinek megőr­zéséért, a szocializmus, a társadalmi haladás ügyének előmozdítá­sáért. E nagy évfordulón őszinte tisztelettel köszöntjük i a Szovjetunió Kommunista Pártját és népét. További kiemelkedő sikereket kivá­runk Önöknek a kommunista társadalom építésében, a világ békéjé­ért, a népek szabadságáért és függetlenségéért, a szocializmus halha­tatlan eszméinek győzelméért folytatott felelősségteljes tevékenysé­gükben. * A magyar vezetők ugvencsak táviratot küldtek tír. Gustáv Húsúk elvtársnak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Kö/.ponti Bizottsága főtitkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének, dr. Lubomir Stroug'a! elvtérsnak. Csehszlovákia szövetségi kormánya elnökének. Táviratukban tolmácsolják a magyar nép tiszteletét és őszinte el­ismerését azokért az eredményekért, melyeket a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság a kommunista párt vezetésével élért a szocializmus épí­tésének minden területén, és további sikereket kívánnak, mind Cseh­szlovákia és Magyarország testvéri kapcsolatainak elmélyítésében, mind Csehszlovákia népeinek a fejlett szocialista társadalom építésé­ben. Koszorúzás! ünnepségek / QHf) m<*ius 9-én a csehszlo- , -* vák nép megemlékezik ir,kori történelmének egyik leg­jelentősebb évfordulójáról. Har­mincöt év telt el attól a naptól, amikor a szovjet csapatok a II. világháború ezen utolsó nagy hadműveletével befejezték Cseh­szlovákia felszabadítását. Az em­lített nap jelentős határkövéé vált a cseh és szlovák nemzet számá­ra. Mindkét nemzet új történelmi szakaszba lépett, melynek lénye­ge egy igazságos társadalmi rend­szer uralomra juttatása és Cseh­szlovákia nemzetközi biztonságá­nak tartós bebiztosítása volt. A hitleri megszállás időszaká­ban . (1939. március 15-töl 1945 májusáig) a kommunista párt ve­zette a hazai és külföldi ellenál­lást. Kommunisták álltak a szlo­vák nemzeti felkelés élén is, amely 1944. augusztus ,29-én tört ki és a nácik által megszállt Európában a legjelentősebb fa- si.-zlaellenes megmozdulások kö­zé tartozik. A kommunista párt a óseh és szlovák nép nemzeti­felszabadító harcában az ország elismert vezető politikai erejének bizonyult. Ebből következett kü­lönös felelőssége a békés újjá­építés időszakában is. A kommu­nisták álltak az élére annak a munkának, melynek célja a há­borús károk eltüntetése és a kor­mányprogram megvalósítása volt. Politikai tekintélyük tov>ább nőtt. Ez megmutatkozott az 1946-os parlamenti választásokon is. A reakciós erők nem voltak ezzel megelégedve, és igyekeztek meg­változtatni az erőviszonyokat. 1948 februárjában kormányválság goi idéztek elő. melynek a kom­munista párt helyzete gyengíté­séhez, vagy kormányból való tel­jes kirekesztéséihez kellett volna vezetnie. A közvélemény elutasí­totta ezeket az intrikákat. A jobb­oldali erők nem nyugodtak bele a februári vereségbe: szemlélete­sen igazolták ezt a húsz évvel későbbi események 1968-ban. Az országban az állami szervek új rendszere alakult ki, és foko­zatosan megszilárdult szocialista jellegük. Az ország szocialista fej­lődése minőségileg újat hozott az állampolgári jog és szabadság te­rén is. A háború utáni belpoliti­kai fejlődés tehát jelentős mér­tékben hozzájárult a lakosság sokoldalúan gazdag és nyugodt éiete feltételeinek megteremtésé­hez. A csehszlovák népgazdaság fej­lődéséhez hozzájárult a lakosság növekvő munkaaktivitása, a ter­melőberendezések, létesítmények építése és modernizálása, a tudo­mány és technika szélesebb körű kihasználása, valamint Csehszlo­vákia növekvő részvétele a nem­zetközi munkamegosztásban. A háború utáni évtizedekben állaYidóan nőtt a kereső szemé­lyek száma, 1948-ban a csehszlo­vák népgazdaságban 5,5 millió ember dolgozott, 1979-re ez a szám 7,3 millióra nőtt. Ebből a dolgozók 38,5 százaléka az ipar­ban, 13 százaléka a mezőgazda­ságban, 10 százaléka az építő­iparban tevékenykedett. Állan­dóan nőtt az egyetemi, főiskolai és középiskolai végzettséggel ren­delkező szakemberek száma. Szocialista társadalmuk jelen­tős anyagi eszközöket áldozott ar­ra, hogy mérsékelje, majd később megszüntesse azokat a különbsé­geket, amelyek a köztársaság egyes területeinek gazdasági és életszínvonala között léteztek. A háború utáni évtizedekben az - ossz beruházások egyharmadát a szlovák gazdaság fejlesztésére for­dították, A szocialista társadalomban a gazdasági fejlődés' alapfeltétele a lakosság életkörülményei állandó javításának és igényei kielégíté­sének. Csehszlovákiában a terv­szerű beruházási politika olyan mennyiségű munkalehetőséget te­remtett, hogy mindenki számára legyen munka. Az országban ál­landóan több tízezer szabad hely áll .rendelkezésre a legkülönfélébb szakmával rendelkező és szakmá­val nem rendelkező dolgozók szá­méra. Csehszlovákiában 1945—1979 között 2,5 millió új lakás épült, amelyekbe körülbelül nyolcmil- lióan költöztek be. Az ország la­kosságának nagyobb része tehát a háború után épült új lakások­ban él, ezzel Csehszlovákia az európai ranglétra előkelő helyét foglalja el. A csehszlovák külpolitika a há­ború óta eltelt 35 év alatt azon igyekezett, hogy a köztársaság számára biztosítsa a szocializmus építésének legkedvezőbb feltéte­leit, és a népnek a békés életet. A jövőben is mindent megtesz annak érdekében, hogy az enyhü­lés politikáját megóvja, és hogy ezáltal fokozatosan újabb előnyö­ket teremthessen'az egész embe­riség számára. A fasizmus fölött aratott győze­lem 35. évfordulója alkalmából csütörtökön megkoszorúzták azok­nak a katonahősöknek a sírjait, emlékműveit, akik a második vi­lágháborúban életüket áldozták a szabadságért. A rákosligeti temetőben a ro­mán hősök síremlékénél helyezték el a hála és a megemlékezés vi­rágait. A solymári katonai temetőben a felszabadító harcok során el­esett ausztrál, kanadai, lengyel, angol és új-zélandi katonák em­lékművét koszorúzták meg. A Budaörsi úton a fasizmus el­leni harcokban hősi halált halt amerikai katonák emlékművén helyezték el a megemlékezés ko­szorúit. A hitleri fasizmus szétzúzásának 35. évfordulója alkalmából a Né­met Demokratikus Köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság budapesti nagykövetségé­nek tagjai megkoszorúzták a Sza­badság téri szovjet hősi emlékmű­vet. Koszorúzási ünnepséget tartot­tak Beremenden a jugoszláv hő­sök emlékművénél és Harkány­ban a hősi halált halt bolgár ka­tonák tiszteletére. HUSZONÖT ÉVES A VARSÓI SZERZŐDÉS 2. Az enyhülésért, a leszerelésért A dokumentumgyűjtemények, amelyek a Varsói Szerződés Szer­vezetének felhívásait, közlemé­nyeit tartalmazzák, egyértelműen bizonyítják: a szocialista közös­ség védelmi-politikai szervezete az elmúlt két és fél évtizedben sok lehetőséget ajánlott fel a nyugati országoknak a kölcsönös bizton­ság megteremtéséért, a béke meg­őrzésére. A tagállamok vezetői a szervezet Politikai Tanácskozó Testületében olyan lépéseket kez­deményeztek, amelyek már két évtizeddel ezelőtt alkalmasak let­tek volna a katonai feszültség csökkentésére, a haderő-korláto­zásra Európában. Az 1956 januári, prágai ülésen elfogadott deklará­ció többek között atomfegyver­mentes övezet létrehozását, a fegy­verzet korlátozását javasolta kon­tinensünkön. kezdeményezte az idegen csapatok kivonását az NSZK-ból és az NDK7ból, szor­galmazta a magas .szintű kelet— nyugati államközi kapcsolatok fenntartását. 1958-ban Moszkvá­ban ülésezett a PTT. Ekkor ki­adott nyilatkozatukban a tagálla­mok megismételték korábbi ja­vaslataikat, § felszólították a NA- TO-országokat: kövessék a szo­cialista közösséget, amely egyol­dalúan két és fél millió fővel csök­kentette hadseregeinek létszámát. A VSZ további javaslatokat tett az atomháború elkerülésére, a nukleáris leszerelésre, s indítvá­nyozta, hogy a NATO és a Varsói Szerződés államai, kössenek egy­mással meg nem támadási szer­ződést, < AZ 1966-OS BUKARESTI ta­nácskozás felvetette a NATO és a VSZ egyidejű feloszlatásának gon­dolatát. Nyilatkozatot' adott ki az európai béke és biztonság megszi­lárdításáról. A békeoffenzíva kö­vetkező állomásaként, a PTT 1969 márciusi budapesti ülésén, a Varsói Szerződés államai javasolták Eu­rópa országainak: hívjanak össze össz-európai biztonsági értekezle­tet. Ezt a felhívást 1972-ben újabb nyilatkozattal erősítették meg. A prágai PTT-ülés okmánya már megállapíthatta, hogy normalizá­lódtak az NSZK kapcsolatai a Szovjetunióval, Lengyelországgal és Csehszlovákiával, megszületett a négyhatalmi egyezmény Nyu- gat-Berlin’ helyzetéről, s'a nem­zetközi jog normáinak megfelelő megállapodást kötött egymással a két német állam. A prágai nyilat­kozat leszögezte: az összehívandó össz-európai értekezlet a határok sérthetetlensége, az erőszakról va­ló lemondás, a békés egymás mel­lett élés, a jószomszédi kapcsola­tok, az államok közötti kölcsönö­sen előnyös együttműködés, a le­szerelésre való közös törekvés alapján eredményes lehet. Ezekben az években az enyhülés eszméje sikereket ért el. A Szov­jetunió és az Egyesült Államok között, sokirányú tárgyalás folyt kettejük kapcsolatáról, s a fegy­verzetkorlátozás lehetőségeiről. Megélénkült az európai államok sokoldalú együttműködése is. En­nek a folyamatnak mintegy a be­tetőzése volt az 1975. július 30-án, augusztus 1-én Helsinkiben meg­tartott európai biztonsági és együttműködési értekezlet. Ezzel a kontinens országai előtt az új lehetőségek tárultak fel. A HELSINKIBEN aláírt ok­mány azonban nem jelenthette az össz-európai probléma megoldá­sát. A NATO új fegyverkezési of- fenzívába kezdett. Elég emlékez­tetni az elmúlt öt esztendő néhány eseményére: 1978 májusában az atlanti vezetők határozatot hoz­tak arról, hogy (az infláció mérté­kén felüli minden évben három­három százalékkal emelik a ka­tonai kiadásaikat; tizenöt éves hosszú távú „védelmi programot” fogadtak el a fegyverkezés minő­ségi és mennyiségi Tokozására; 1978 októberében Carter elnök el­határozta a neutronfegyver egyes alatrészeinek gyártását; 1979 má­jusában a NATO-hadügyminiszte- rek kettős zsaroló stratégiát hir­9 Hazainduló szovjet katonákat búcsúztatnak az NDK-ban. dettek meg: fegyverkezéssel a le­szereléshez!; 1979 decemberében Brüsszelben a NATO Tanácsa döntést hozott arról, hogy közép- h&tótávolsáú nukleáris rakétákat helyezne^ el Nyugat-Európá több országának területén. Ezek a lépések mind nemleges választ jelentenek a VSZ kezde­ményezéseire. Az elmúlt öt esz­tendőben a szocialista országok több kompromisszumos javaslatot terjesztettek nyugati tárgyalópart­nereik elé Bécsben, a közép-euró­pai haderőcsökkentési tárgyaláson. A nyugati felelet: a tárgyalás vé­geláthatatlan obstrukciója volt és ez ma is. 1976 novemberében Bukarest­ben ülésezett a PTT. A szocialis­ta közösség felhívással fordult a helsinki okmány aláíróihoz: kös- senek szerződést arról, hogy nem alkalmaznak elsőként nukleáris fegyvert egymás ellen. Azt is in­dítványozták, hogy se a NATO, se a VSZ ne bővítse tagjainak számát. 1978 novemberében Moszkvában tanácskozott a Var­sói Szerződés Politikai Tanácsko­zó Testületé. -Az ülésről kiadott dokumentum kiemeli: „Az idő sürget. A fegyverkezési hajsza megszüntetésére ma már nem szánhatunk éveket, még kevésbé évtizedeket. Ez a tárgyalások rész­vevőitől olyan bátor lépéseket kö­vetel, amelyek biztosítják a sikert. 1 A siker elérhető, ha minden kor­mány politikájában megfelelően tükröződik a népek akarata.” A VARSÓI SZERZŐDÉS kül­ügyminisztereinek bizottsága — e szervezetet 1976-ban alakították meg — két ízben tanácskozott az elmúlt években. Akkor, májusban, Budapesten a‘közösség államai ja­vasolták, hogy hívjanak össze po­litikai szintű értekezletet a hel­sinki okmányt aláíró államok részvételével az európai katonai enyhülés és a leszerelés kérdései­nek megtárgyalására. Az atlanti válasz: nem! 1979. október, 6-án Leonyid Brezsnyev beszédet mon­dott Berlinben, megismételve a VSZ enyhülési javaslatait. Felszó-v lította a NATO-országokat, kezd­jenek tárgyalást a közép-hatótá­volságú rakéták korlátozásának kérdéseiről. Bejelentette azt is: a Szovjetunió egy év alatt húszezer katonát és ezer harckocsit kivon az NDK területéről. A válasz: a NATO brüsszeli rakétadöntése volt. A szocialista közösség, a Varsói Szerződés mindezek ellenére nem a katofiai erő fokozásával, hanem a békés egymás mellett élés poli­tikájának eszközeivel törekszik az enyhülés megszilárdítására, a köl­csönös biztonság érdekeit szolgáló leszerelésre. Miklós Gábor (Következik: A biztonság záloga) Partizántalálkozó Baján Évekre visszamenő hagyomány, hogy a megyei pártbizottság és a Magyar Partizán Szövetség Ba­ján rendezi a Bács-Kiskun me­gyében élő partizánok találkozó­ját. Erre az eseményre tegnap az új pártszékházban került sor. A találkozón részt vett Terbe Dezső, a megyei pártbizottság tit­kára, Markovics János, a Ma­gyar Partizán Szövetség Országos Választmányának tagja, Szántó Imre alezredes, a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia tanszékvezető­helyettese, Gál Gyula, a járási pártbizottság első titkára, Papp György, a bajai városi pártbizott­ság első titkára, s mintegy száz volt partizán^ Dr. Posváncz László, a megyei pártbizpttság osztályvezetője meg­nyitójában köszöntötte a résztve­vőket. majd Szántó Imre alezre­des a, haditudományok kandidá­ld ................1 tu sa tartott nagy érdeklődéssel kísért tájékoztatót a nemzetközi katonapolitikai helyzetről. Ezt követően Markovics János ismertette a partizánszövetség legutóbbi' választmányi ülésének munkáját. Ezután dr. Posváncz László megemlékezett a győzelem nap­járól, majd az MSZMP Politikai Bizottsága 1971. január 26-i ha­tározatának végrehajtásáról szá­molt be. Beszámolója végén kérte, hogy a volt partizánok továbbra is se­gítsék a párt politikájának valóra váltását, további együttműködést, hosszú életet és jó egészséget kí­vánt mindannyiuknak. A résztvevők ebéd után a város és járás pártvezetőivel együtt megkoszorúzták a szovjet hősök emlékművét. Sz. F. 1- vj 11 < r*. íjtó 9 Dr. Posvánrz László köszöntötte a találkozó résztvevőit. (Straszcr András felvétele) A Béke-világtanács elnökségi ülése (Folytatás az 1. oldalról.) Sebestyén Nándorné köszöntötte az emberiség létérdekeinek vé­delméért vívott világméretű küz­delemnek a padsorokban helyet foglaló harcosait, aztán elcsende­sült a terem, s a fórum résztve­vői egyperces néma felállással adóztak Joszip Broz Tito,: a Jjt goszláv Kommunisták Szövetsége és a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság elhunyt elnö­ke emlékének. A kegyeletteljes percet köve­tőért "a1 történelem 1 kimagasló sorsfordulója, a fasizmus fölött aratóit győzelem 35. évfordulójá­nak jelentőségét méltatta Sebes­tyén Nándorné. Olyan időpontban kell most hatnunk az embe'riség lelkiisme­retére, cselekvőkészségére, ami­kor új hidegháborús lépések fe­nyegetik mindazt, amit eddig el­értünk. A legfontosabb kérdésben mindannyian, akik itt egybegyűl­tünk, egyetértünk és közös nyel­vet beszélünk: valamennyien a a béke megőrzését, a háború el­kerülését tartjuk a. legfontosabb feladatunknak. A megnyitó után felolvasták Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárá­nak üdvözletét: A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, egész népünk nevében tisztelettel kö­szöntőm a Béke-világtanács el­nöksége budapesti ülésének részt­vevőit, minden kedves vendégün­ket — kezdődik az üzenet. Nagy örömünkre szolgál, hogy főváro­sunkat választották egy olyan ta­nácskozás színhelyéül, amelynek napirendjén rendkívül idijszerű, a békeszerető emberek nagy tö­megeit érintő témák szerepelnek. A béke-világmozgalom, amely százmilliók akaratát fejezi ki, és amely a világ közvéleményének egyre hatékonyabb formálója, ha­talmas erőt képvisel. Mozgalmuk több mint három évtizedes törté­nete sokszor bizonyította, hogy képes a közvélemény mozgósítá­sára, s kezdeményezései egyre szélesedő támogatásra találnak valamennyi kontinensen. Sikereik és erejük legfőbb záloga: vala­mennyi haladó, békeszerető erő összefogása. Ilyen szellemben — a legszélesebb körű párbeszédet és minden, a békéért tenni kész erő összefogását .sürgetve — for­dultak Európa népeihez néhány nappal ezelőtt a párizsi találko­zóról a kommunista és munkás­pártok képviselői is. A Béke-világtanács elnökségé­nek jelenlegi tanácskozása olyan időben ült össze, amikor a béke­ellenes erők sorozatos támadásai következtében kiéleződött a nem­zetközi helyzet. A nemzetközi fe­szültség éleződésének előidéződ azok a fegyverkezésben érdekelt, a társadalmi haladással szemben álló erők, amelyek igyekeznek megbontani a két világrendszer között jelenleg fennálló erőegyen­súlyt, és felidézni az újabb vi­lágégés veszélyeit. A hosszú távú fegyverkezési programok, a kö­zép-hatótávolságú rakétatelepíté­sek terve Európában, s az impe­rializmus katonai jelenlétének ki- szélesítéséi célzó törekvések a vi­lág különböző térségeiben, súlyos veszélyt jelentenek Európa és az egész világ békéjére. Ezért minden korábbinál egy­ségesebb és hatékonyabb cselek­vésre van szükség a béke, az enyhülés megvédése, a fegyver­kezési hajsza megállítása érde­kében. Meggyőződésem, hogy a népek békeakarata, s a békesze­rető százmilliók összefogása ered­ményesen száll szembe a világ reakciós köreinek hidegháborús politikájával, a világbékét fenye­gető felelőtlen lépéseikkel. A ha­ladó és békeszerető erők összefo­gásával és aktiv fellépésével le­hetséges az enyhülés eddigi vív­mányainak- megtiéltéW;n léܧ° °üj fegyverkezési hullám elindításá­nak,‘égy új világháborúé "ósSztélyé- nek elhárítása. Ez ösztönözheti a kormányokat arra, hogy felelősen foglaljanak állást, hogy lépéseikkel járuljanak hozzá a feszültség csökkentésé­hez, a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mel­lett éléséhez, a biztonság megszi­lárdításához, a világbéke megőr­zéséhez. A magyar nép, amely nemzeti programjának megvalósításán, a fejlett szocialista társadalom fel­építésén munkálkodik, alapvetően érdekelt a béke megőrzésében, a más népekkel kiépített gyümöl­csöző kapcsolatok fejlesztésében. Ezért a Magyar Népköztársaság első számú külpolitikai feladatá­nak tekinti, hogy szövetségeseivel összefogva, kezdeményezöen elő­mozdítsa a pozitív nemzetközi fo­lyamatok megerősödését, a fe­szültség csökkentését, minden földrész békéjének és minden nép biztonságos életének megszilárdí­tását. ~~ őszintén remélem, hogy a Béke­világtanács, s az önök által kép­viselt békemozgalmak kö\remü- ködésével, együttes erővel sikerül [ megvédenünk az enyhülést, föld­részünk és a világ békéjét. [ Sok sikert kívánok felelősség- [ teljes munkájukhoz — fejeződik be Kádár János üzenete. ♦ * A nagy tapssal fogadott üdvöz­let után Huszár István lépett a mikrofonhoz. A résztvevőkön ke­resztül a világ különböző orszá­gaiban a békéért küzdő százmil­lióknak, a minden földrészre ki­terjedő békemozgálom aktivistái­nak a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, nép- köztársaságunk kormánya, egész népünk üdvözletét tolmácsolta. A kormány elnökhelyettesét kö­vetően Romesh Chandra, a Béke­világtanács elnöke lépett a mikro­fonhoz. A budapesti fórum célját, ten­nivalóit összegezve a béke híveit szólította hadba. Hangoztatta: a nemzeti békemozgalmaknak min­den országban egységes frontot kell alkotniuk, s le kell fogni a gyilkoló eszközöket markolók ke- I zét. A budapesti eszmecsere jó al­kalmat teremt arra. hogy a béke­mozgalmak képviselői föltárják a helsinki záróokmány leghatható- sabb érvényesítésének lehetőségét. Olyan nemzetközi légkört, s Mad­ridban olyan konferenciát kívá­nunk.előkészíteni a mi munkánk­kal is, amelyben és amelyen az' enyhülés további .-útjára vezetjük a világot, s az' általános leszerelést szolgáljuk, a békés fejlődés alap­jait erősítjük — mondotta a Bé­ke-világtanács elnöke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom