Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-09 / 107. szám

1980. május 9. • PETŐFI NÉPE • 3 KÉPVISELŐJELÖLT Hegedűs Zsuzsanna szakmunkás Akkor ott, a II. Rákóczi Ferenc Mezőgazdasági Szakközépiskola tornacsarnokában — miután a je­lölő gyűlés résztvevői egyhangú­lag úgy döntöttek, hogy a követ­kező öt évben ő képviselje Kis­kunhalas lakosságát a Parlament­ben — elfogódottan, zavarral küszködve lépett a mikrofonhoz. Pátosz nélkül, végtelen egysze­rűséggel és közvetlenséggel mon­dotta: „Egész eddigi életem Kiskun- ha'ashoz köt. Itt születtem, itt tanultam, itt dolgozom. Ebben a városban élem a hozzám hasonló korú fiatalok életét. Megkérdez­hetik tőlem: mit tettem mosta­náig szülőhelyemért. Csak azt fe­lelhetem, hogjf ültettem fát és vi­rágot, tisztítottam a parkokat, meg a téglát a kunfehértói úttü- rotáborban, barátaimmal együtt. Tettem mindig, amire megkértek, amit a város elvárt tőlem, örül­tem mindennek, ami környeze­temben új: iskolának, óvodának, áruháznak, lakótelepnek. Legjob­ban annak az új üzemnek, mely munkát és szakmát adott, nekem és sok munkatársamnak. És per­sze bosszankodtam is, a mindig lezárt sorompó, a foghíjas közvi­lágítás, a sáros utak miatt, és a fiatalokkal együtt azért, mert nincs kedvünkre való színvonalas szórakozóhely. Szóval ez jelentet­te számomra eddig a közéletet." A 19 évesek életrajza rendsze­rint belefér öt mondatba. Ez alól Hegedűs Zsuzsanna kötő-hurkoló konfekció szakmunkás sem kivé­tel. Az általános iskola elvégzése után a 618-as számú Ipari Szak­munkásképző Intézetbe, illetve — gyakorlatra — a Halasi Kötött­árugyárba került. Közben alap­szervezeti KISZ-titkár, a tanyai kollégiumban pedig — KISZ- megbízatásként — úttörő ifivezető volt. Jelenlegi beosztása: gépi varró, továbbá — az elmúlt év szeptembere óta — szakoktató. Alig fiatalabb tanítványait segíti a szakma fogásainak elsajátításá­ban, miközben maga is tanul: emelt szintű szakérettségi előtt áll. Szereti amit csinál, de leg­szívesebben tervezőként, fazon­készítőként dolgozna a gyár tech- {jológj^i os^xgfl. a,v Óhatatlan ■ elökívánkozik .az vpb- Ti’gát' -kérdés-r' ^Hogyan jött-Szó­b;t a neve a jelölést megelőzően? Mintha maga sem értené egészen: — Két, két és fél hónappal ez­előtt kerestek meg a Hazafias Népfrontttól: volna-e kedvem a tanácstagi munkához. Igennel vá­laszoltam, mert úgy találtam, nagy megtiszteltetés ez egy ko­rombelinek. Szüleim munkásem­berek, biztattak és örültek. Aztán amikor emlegetni kezdték, hogy új országgyűlési képviselőjelölt kellene, és hogy mit szólnék hoz­zá, két nap gondolkodási időt kértem. Meg kellett beszélni hoz­zátartozóimmal, barátaimmal. A jelölő gyűlés már határozott: június 8-án Hegedűs Zsuzsanna nevével a szavazólapon lépnek az urnák elé a halasi választópolgá­rok. — Ha sikerül, mindenekelőtt azt kívánom elérni, hogy minden vonatkozásban tisztán és ponto­san lássam városunk helyzetét, fejlődését. Ehhez sok információ­ra, tapasztalatra, hasznos javas­latra, s a vezetők támogatására lesz szükségem. Remélem: hamar belejövök. Azt hiszem, ha meg­szokom a nagy nyilvánosságot — mert most még rendkívül lám­palázas vagyok — könnyebben és természetesebben tudok majd beszélni a gondokról és bajokról, -akár aa Országhazban, a minisz­terek és más közéleti kiválóságok előtt ‘is .:?s K. F. Napirenden a tervezés Vb-ülés Kecskeméten A VI. ötéves tervelgondolások végleges kialakítása szempontjá­ból alapvető témáról tárgyalt teg­napi ülésén a kecskeméti Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Munkaügyi csoportjának a leg­frissebb adatokat tartalmazó tá­jékoztató jelentése alapján a né­pesség számának, korösszetételé­nek, mozgásának, a születések és halálozások — tehát a demográ­fiai tényezők alakulását, s a me­gyeszékhely munkaerőmérlegét tekintette át. A tájékoztatóból egyebek kö­zött kitűnik, hogy Kecskemét né­pességszámának növekedési üte- me messze meghaladja a többi városét. A lakosság főleg a beván­dorlás, de a természetes szapo­rulat révén is folyamatosan nö­vekszik. Az első pillanatra ellentmon­dást sejtet, hogy bár a fiúk szü­letési aránya némileg meghaladja a lányokét, a nők száma erőtel­jesebben emelkedik. Az ellent­mondást azonban feloldja a kö­vetkező tény: a fiúk kissé maga­sabb születési aránya nem, ellen­súlyozza az elhalálozások miatt kieSő férfiak számát. Növekvő irányzatú a lakosság átlagos élet­kora is, amely az 1976. évi 37,9- hez képest — a számítások szerint — jövőre 40 és fél, 1986-ban pe­dig meghaladja a 44 évet. Hadd- említsünk azonban még néhány, a VI. ötéves terv városi munkaerőmérlege szempontjából lényeges adatot. Azt például, hogy szemben a mostani terVeiklus 5,8 százalékos növekedésével, a VI. ötéves tervidőszak végéig mint­egy 9,7 százalékkal gyarapszik a munkaképes népesség, s ezzel együtt az aktív keresők száma. Csakhogy ezzel párhuzamosan a nyugdíjas korú és a munkaké­pes kor alatti népességszám is növekszik. Az utóbbi körében a legerőteljesebben a 6—14 éves korosztályúak száma emelkedik, ami nyilvánvalóvá teszi a végre; hajtó bizottság következtetését: a jelenlegi tervidőszakban megva- lósítótthoz képest — 32 tanterem — háromszor annyi tanterem -lét­rehozását szükséges előirányozni a VI. ötéves tervben. Ülésének további részében a város szőlő- és gyümölcstelepítés középtávú tervének végrehajtásá­ról előterjesztett tájékoztatót fo­gadta* bl a, végrehajtó i bizottság. Majd több bejelentést .' hagyott ‘jóvá. VITA ÉS EGYETÉRTÉS « Jegyzet egy orvostanácskozásról Vitatkozni sem érdemes arról, hogy érdemes vitatkozni. Ebben valamennyien egyetérthetünk. Persze, vitázni tudni kell. Tudni azt: hogyan kell érvelni, az ér­veket cáfolni; és ismerni, jól is­merni a témát. Ezek nélkül a jó vita elképzelhetetlen. Mostanában egyre többször ér­kezik .meghívó a szerkesztőségbe, amely orvostanácskozásról, kong­resszusról, vándorgyűlésről ad hírt, s amelyekről az a vélemény: mindig érdekes, jó vitaalkalmat kínálnak. Legutóbb éppen a Magyar Bel­gyógyász Társaság dél-magyaror­szági decentrumának XI. vándor- gyűlésére került sor — ezúttal Kiskunhalason, a Semmelweis Kónházban. A fórumon négy megye — Bács-Kiskun, Békés, Csongrád és Szolnok — belgyógyászai vettek részt — hivatalosan. Mert egyéb­ként az ország más részeiből, sőt még külföldről is érkeztek szak­emberek, akik az Orvosi Hetilap­ból előzetesen megtudták a ta­nácskozás témáit, s nem törődve a fáradsággal, Halasra utaztak, hogy hozzászóljanak, kérdezze­nek, vitatkozzanak — pontosan úgy, mint a többiek. Egyik legérdekesebb mozzanat éppen az volt, amikor egy elő­adás befejezése után a Szombat­helyről jött orvos felállt és kérte, az előzőekhez kapcsolódva hadd mutassa be ő is a diaképeit. A ké­rés talán, ha egy másodpercig volt furcsa, akkor csak a kívülálló­nak, gondolván: valaki idegen­ként eljön, s nem elég, hogy meg­hallgathatja az előadást, hozzá­szólhat, még vetíteni is akar?! A szakmabeliek korántsem le­pődtek meg ezen. Az Uléselnök egy rövid igennel engedélyezte a műsoron kívüli — de igen érde­kes kiegészítést. Ezt a kis közjátékot, majd az újabb és újabb színvonalas elő­adások utáni élénk, nemegyszer szenvedélyes vitát vendégként fi­gyelve is világossá vált — meny­nyire fontosak, hasznosak ezek a szakmai összejövetelek.' Az itt megjelent orvosoknak van mondanivalójuk egymás szá­mára, tudnak mit kérdezni a má­siktól, érdeklődnek a távolabbi kórházban, klinikán bevezetett új kísérletekről, az ott alkalmazott gyógyító eljárások tapasztalatai­ról. Meglehet: önös érdekből is teszik. De az is tény: kinek-ki- nek a saját szakmai-tudásbéli gyarapodása egyúttal a közösség, a kollégák, és végső soron az or­vosi segítségre szoruló beteg em­berek hasznára válik. A vándorgyűlés egyik ülésel­nöke, dr. Biliczki Ferenc, a kecs­keméti megyei kórház I-es .bel­gyógyászatának főorvosa röviden így summázta véleményét a ta­nácskozásról : „Az orvostudomány állandó változásban van, az ismeretek bővülésével együtt változnak a nézetek is. Amiről tegnap azt gondoltuk: abszolút igaz, imára elavulttá válik. De az új felfede­zéseket, új elméleti módszereket — akár itthon, akár külföldön publikálták is — csak a tapasz­talat szűrőjén átengedve fogad­hatjuk el, vagy kell azokat el­utasítanunk. Ezért is vannak vitáink — néha igen élesek. És ezért szükségesek az ilyen tanácskozások, ahol a saját nézeteinket, megfigyelésein­ket összevethetjük másokéval, s az azonnali kérdésekre azonnal választ is kapunk. Ez a konferencia a fiatalok fó­ruma. Itt elsősorban nekik adunk lehetőséget arra, hogy ki- álljanak a kollégák elé és meg- védhessék elgondolásaik szakmai helyességét. Ha valaki azt állítja, hogy a céklalé gyógyítja a rákot — meg­teheti. De ha szakmailag nem tudja bebizonyítani, elfogadtatni, akkor ez a feltevés nem módszer, nem járható út. A szakmai kriti­ka pedig kíméletlenül szigorú. Ha azonban a dolgot más is úgy látja, a tapasztalatok egyez.- nek, több helyen, is kedvezőek, akkor az eljárási bevezetjük, sőt gondoskodunk arról, hogy az el is terjedjen, s minden kolléga megismerje. Nálunk etikai köve­telmény, hogy valamennyi orvos állandóan képezze magát.” A tanácskozás is képzés, de ugyanakkor több ennél, önkép­zés és továbbképzés is. Termé­szetesen mindenki maga érzi, hogy melyik témában melyik változatot mondhatja a magáé­nak, s ki-ki maga vonja le a ta­nulságokat is. Ebben azonban segítenek a meghívott profesz- szorok, főorvosok, a szakma, a szakterület kiváló ismerői. Gaz­dag tapasztalataik felhasználásá­val értékelni lehet, hogy a bel­gyógyászat hol áll az adott pilla­natban. Hozzászólásukkal, ki­egészítésükkel előre viszik, kitel­jesítik a referátumokat, vagy rá­világítanak néhány homályban maradt összefüggésre. Mindezeket úgy teszik, hogy közben nem ők kerülnek előtérbe, s mégis érez­ni, hogy jélen vannak. Ügy, mint például Varró Vince, a szegedi I- es belklinika professzora tette. Vitatkozni sokféleképpen lehet. Vitatkozni magáért a vitáért — fölösleges dolog. Vitázni úgy, Jiogy tudjuk: a felek jottányid sem változtatnak álláspontjukon — éppoly haszontalan. Egyetért­hetünk azonban, hogy az -olyan vita, amelyben nézet csap össze nézettel, érv és ellenérv követi egymást, s mindez előre viszi az ügyet — adott esetben egy tudo­mányág szűkebb területének ér­tését — fontos, szükséges. És éppen ezért fontosak és szükségesek' azok a tanácskozá­sok, amelyeken lehetőség nyílik ezekre az alkotó vitákra. Váczi Tamás Barátaink földjén w 9 Pétcr-Pál székesegyház csodá- • A „Haza-Anyácska" szobra a Piszkarjovói temetőben; amelynek latos, művészeti értékekben gaz- talapzatára a Bács-Kiskun megyeiek (felvételünkön egyik csoportjuk dag látnivalóinak egyik részlete. látható) is elhelyezték a kegyelet, a megemlékezés virágait. • Leningrádi látkép, jobbra a történelmi jelentőségű Auróra cirkáló. 1917. október 26-ára virradóra a pétervári munkások, katonák és matrózok az Auróra ágyúlövéseinek jelére rohamoz­ták meg az ideiglenes kormány utolsó bástyáját, a Téli Palotát. Elfoglalásával új fejezet nyílott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a világ történelmében. Moszkvában • Az olimpiai előkészületek sok újságírót, tévériportert vonzanak Moszkvába, s hol is kezdhetnék a forgatást, mint a sokszor megcso­dált Vörös téren. Felvételünkön éppen a portugál tévések dolgoz­nak beszámolójukon. (Banczik István) • Az új Ikarusok Moszkva büsz­keségei. Jól illenek a városképbe. Háttérben a Vaszilij Blazsennij templom kupolái (jobb oldali ké­pünk). Izsáki kenyér ■ ® • Rácz Károly, akinek az apja Izsákon meghonosította az igazi búzakenyeret. (Straszer András felvétele) Izsák főterén hosszasan várako­zik a távolsági autóbusz. Az uta­sok és a személyzet vásárolni mentek. Vajon mit? A hosszú pihenő végén vissza- érkezők kezében a szatyrok árul­kodnak: kenyeret vettek, „izsáki” kenyeret. — Miért épp itt vásárolnak, és miért ijyen sokat? — kérdezem a kalauznőt. — Hát nem tudja? Itt kapható a környék legjobb kenyere. Én a családomon kívül a szomszédaim­nak és a rokonságnak is viszek, mert ez a kenyér sokáig megőrzi a frisseségét, kellemes ízű és szé­pen sült. Egy hét elteltével is fo­gj asztható. S ha az utasokat meg­kérdezné, bizonyoson megerősíte­nék a véleményemet. □ □ □ A Kecskeméti Sütő- és Édes­ipari Vállalat izsáki sütőüzemé­nek vezetőjét, Rácz Károlyt kere­sem. — Van valami „titka” a kenye­rüknek? — kérdezem a péksüve­ges. fehérköpenyes üzemvezetőtől. — Nincs titka, ebben biztos le­het — válaszol. — Több generá­ciós családi foglalkozás nálunk a pékszakma. Ahol én tanultam, ott már 150 éve pékség működött, s büszke vagyok rá, hogy apám volt az, aki Izsákon meghonosí­totta az igazi búzakenyeret. Régen a kisiparban a két-há- rom személyes pékségekben a lel­kiismeretesség volt a minőség titka. Ma, ha különbség van ke­nyér és kenyér között, az min­denképpen a technológiai különb­ségek miatt van. Ha egy bevált, türelemmel kikísérletezett mun­kamódszerrel dolgoznak, amely legjobban kihasználja a gépek adottságát, egy közepes minősé­gű lisztből is süthető kiváló ke- hyér. A nálunk bevált technológián több, mint tíz évig kísérleteztünk, míg összeállt. A vállalat más üze­mei is a mienkhez hasonló lisz­tet használnak. Hasonlóan jól képzett szakembereik vannak, s a gépek is megegyeznek. A mi ke­nyerünknek mégis más íze is van. .Minden jól gépesített pékségnek hasznára lehet egy-egy nagy tel­jesítményű, intenzív dagasztógép, de lényeges, hoev szerepet kapjon a kézi munka, s így a formálás, a gömbölyítés, a. szakajtózás, nem töri össze a kenyértésztát. — Ügy látom, hogy azért csak van valámi titka a jó kenyér­nek ... — Van nálunk egy tíz éve jól együtt dolgozó kollektíva, amely­nek, minden tagja nagyon komo­lyan veszi a munkáját. Betartjuk a technológiai előírásokat. Becsül­jük. tiszteljük egymást Ha vélet­lenül betegség, vagy szabadság miatt valakit helyettesíteni kell, az már meglátszik a kenyéren. Azt már jelzik vásárlóink. Min­den dolgozónk tudja, hogy ízre, savfokra, térfogatra, bélzetre. héj- zatra. színre „izsákinak” kell len­ni a kikerülő árunak. □ □ □ A beszélgetés után az üzemben körülnézve arra gondolok, hogy lám. a Sárfehér szőlő sikere után újabb nevezetessége születik Izsáknak. Rácz Károly és kollek­tívája révén. F. P. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom