Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-14 / 111. szám

1980. május 14. PETŐFI NÉPE • KÉP VISELŐ JELÖL T Ádám Imréné termelőszövetkezeti tag & — Izgul? — kérdeztem a Töré­keny fiatalasszonyt a jelölő gyű­lés előtt. Hallgatott kis ideig, majd elfogódottan s leplezetlen őszin­teséggel így válaszolt: Igen; na­gyon. Aztán következett a gyűlés, a garai mozi épületében. Ahol ő, Adám Imréné is ott ült a szín­padon, az elnökségben, a falu, a járás és a megye vezetőivel együtt! S akkor már nem látszott izga­tottnak. Közvetlenül a jelölő gyű­lések után beszélgettünk vele, a lakásán. A házuk a Dózsa György úton áll. Gara község központjában. Azazhogy: nem az ő házuk ez; szolgálati lakás a munkahely, a helybeli Vörös Csillag Tsz jóvol­tából. A férjével együtt ott dol­goznak, évek óta már. — Azelőtt? — kérdezem. — Régebben tanyán éltünk. Ezt a lakást egy esztendőre kaptuk. Saját erőből telket vettünk, épí­teni szeretnénk rá. örülünk, hogy közös munkánkkal sikerük ezt el­érni. Körülnézek a tágas, szép lakás­ban. Bárhova vetődik a tekinte­tem. mindenütt azt. látom: akik itt élnek, szeretik a szépet. A tárgyak elrendezettségén a gon­dos kéz nyoma. A, tetszetős búto­rok mellett a szép növények, ké­pek, könyvek és emléktárgyak adják a bőséges látnivalót. S az újságok, folyóiratok, képeslapok jelzik: a ház lakói értífeklődéssel. nyitott szemmel járnak a világ­ban. — Hány éves? — kérdezem a képviselőjelöltet. * — Huszonkilenc. — Kérem, beszéljen egy kicsit az életéről! Eltűnődik egy ideig, majd ro­konszenves egyszerűséggel, ám mélyen átérezve a szavakat, 'ezt mondja: — Nincs abban semmi különös. Itt élek Garán, dolgozom, mint' bárki ftiás. Mint a szüleim pél­dául, akik becsületesen négy gyermeket felneveltek. Férjemmel azon vagyunk, hogy boldoguljunk, hogy az életünk egyre szebb le­gyen. * — A Vörös Csillag Tsz-ben dol­gozik, említette. Mi a munkája, a beosztása? — Sertésgondözö vagyok." ' B Nehéz a munka? — Nem éppen könnyű. De nem ez a gondom. Hanem az, hogy az ilyesmit ma még -bizony sokan le­becsülik. Különösen, ha nő csi­nálja. Körülnézek az ízléssel berende-. zett lakásban, majd az egysze­rűségében is elegáns, ápolt házi­asszonyra mutatok: — Nem látszik meg, hogy olyan — nem éppen esztétikus — kör­nyezetben dolgozik — mondom. — Az ember törődjön magával. — válaszolja, majd hozzáteszi: — Tudja, van bennem valami dacféle' is, hogy megmutassam: nem csak akkor lehet tiszta, ápolt valaki, ha az irodából megy ha­za, munka után. Másra terelem a szót: — A férjével együtt, aki párt- csoportbizalmi, közösségi embe­rek. Egészen fiatal kora óta részt vesz a közösségi munkában. Mondják, hogy a nemzetiségi kul- túrcsoportban is tevékenykedett. Mi az, ami erjre ösztönözte? — Az ember nem élhet csak magának, befelé fordulva. — Mit szólt, amikor megtudta, hogy a 15. választókerületben or­szággyűlési képviselőnek jelölik? — Először hihetetlennek tűnt. Azután nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek? Arra gondol­tam, hogy én csak egy egyszerű dolgozó asszony vagyok, mint so­kan mások. De aztán megmagya­rázták jobban, amit addig is tud­tam: nálunk régen nem valami kiváltságos embereké a jog, hogy részt kapjanak magasabb szinten is a vezetésben. Egyébként úttörő koromtól fogva végzek mozgalmi munkát. És cáaknem tíz év óta párttbg vagyok. — A jelek szerint sok mindén érdekli; szeret olvasni, nyitott szemmel jár a világban. Miért nem tanult tovább annak idején? — Fiatalon férjhez mentem, ha­mar megszülettek a gyerekeim, lehetetlen volt. Előtte korán dol­goznom kellett. De nem mondtam le róla ma sem. Azt tervezem, hogy elvégzem a mezőgazdasági szákközépiskolát. Ha' megválasz­tanak, akkor erre még inkább szükségem lesz, úgy érzem. — Ha képviselő lesz, hogyan képzeli el a megbízatást? Mire törekszik majd? — Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy Gara és a környező községek , lakói — hiszen tíz fa­lu bizalmából jelöltek — elége­dettek legyenek velem. Hogy a környék fejlődését sokak érdeké­ben elősegítsem, és ezzél az itt élő emberek bizalmát megnyer­jem, megerősítsem. Nem akarom, hogy csalódjanak bennem. Varga Mihály Egy hét múlva nyit a BNV Százezer jegy elkelt A tavaszi BNV-n kiállításra szánt korszerű termékek, áruk mintegy 70 százaléka már megér­kezett a kőbányai vásárközpont­ba. ahol teljes erővel díszítik, csinosítják a kiállítási standokat, hogy egy hét múlva, május 21-én, a nyitáskor már minden készen fogadja a látogatókat. A leendő látogatók munkahe­lyei is készülnek a nemzetközi szakvásár • áruajánlatának szer­vezett megtekintésére, a tapaszta­latgyűjtésre. Ennek érdekében eddig a vállalatok, szövetkezetek és a különböző intézmények elő­vételben mintegy 100 ezer belé­pőjegyet vásároltak dolgozóik­nak; túlnyomó része — csaknem 70 ezer — szakmai jegy. Az elő­vétel megkönnyítésére a Buda­pesti Közlekedési Vállalat mint­egy 20 ezer jegyet vett át a HUNGEXPO-tól, s a forgalmi csomópontokon, a végállomásokon várhatóan szerdától megkezdi az árusítást. Hasonlóképpen az IBUSZ budapesti és vidéki iro­dái is felkészültek a szakvásári programokra. A belépőjegyek ára változatlan. A vidékiek ezúttal is igénybe ve­hetik a MÁV 33 százalékos uta­zási kedvezményét. A nemzetközi seregszemle ki­lenc napjából öt alkalommal, má­jus 22-én, 23-án, 26-án, 27-én és 28-án szakmar napot rendeznek, amikor a délelőtti 10 órai nyitás­tól délután 2 óráig csak a szak­mai jeggyel rendelkezők léphet­nek be a vásár területére. Ezeken a napokon a nagyközönség dél­után 2-től 6-ig tekintheti meg a bemutatókat, szombaton és va­sárnap azonban egész napon át rendelkezésükre áll a kőbányai vásárközpont. A szakmai programok, előadá­sok, tanácskozások, filmvetítések lebonyolítását segíti a K jelű épü­letiben berendezett nagy konfe­renciaközpont, amely négy nyelvű közvetítésre alkalmad tolmácsbe­rendezéssel és öt különböző tár-, gyalóteremmel áll az érdekeltek rendelkezésére. A vásárterület legforgalmasabb helyein étter­mek, büfék, bisztrók, , presszók állnak a vendégek szolgálatára. Nyugdíjas pedagógusok köszöntése Baján Az elmúlt napokban kedves eseményre került sor a bajai Bo­kányi Dezső Űttörőházban. A vá­rosi tanács művelődési osztálya és a pedagógus szakszervezet ta­lálkozóra hívta meg a Duna-parti város nyugdíjas pedagógusait, akik több évtizeden keresztül ok­tatták, nevelték a diákokat. Az iskolások virágcsokrokkal köszöntötték a résztvevőket, akik a baráti beszélgetésen tájékozta­tást kaptak a bajai oktatási in­tézmények fejlődéséről, az okta­tó-nevelő munkáról. Ezután a nyugdíjas pedagógusok autóbusszal városnéző sétára in­dultak, majd hangversenyen vet­tek részt. \ KÖNYVSZEMLE: Brutyó János: Munkásévek i A Kossuth Kiadó gondozásában most jelent meg Brutyó Jánosnak, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnökének „Munkás­évek" című életrajzi regénye. A' szerző a saját korosztályáról a kapi­talizmust és a szocializmust átívelő „hídverő” nemzedékről írta könyvét, arról a generációról, amely megalapozta hazánkban a szo­cialista társadalom felépítését. Brutyó. János mezőgazdasági munkások gyermekeként 1911. no-- vember 20-án, Makíjn született, öten voltak testvérek. Apja az el­ső világháborúban esett el és anyja is fiatalon halt meg. Ezért már 12 éves korában kénytelen’ volt cselédnek szegődni. Csak Bu­dapesten ^00 ezér nyomorgó em­ber élt és 70 ez^r családot vet­tek nyilvántartásba, amelyek ín­ségkonyhára szorultak. A fővá­rosba felkerült fiatal ács hamar kapcsolatba került a munkás- mozgalommal. 1933;-tól a MÉ- MOSZ, majd egy év múlva az illegális kommunista párt tagja. A felszabadulást követően vezető tisztségeket töltött be az Építés­ügyi, Minisztériumban, a szak- szervezetben, a pártban, a Szak- szervezeti Világszövetségben, majd jelenlegi munkahelyén, a Központi Ellenőrző Bizottságban. Brutyó János hosszú éveket töl­tött a szakszervezeti munka irá­nyításában, könyvében is nagy hozzáértéssel ír a munkásszak­szervezetek szerepéről, feladatai­ról; összegezve mutatja be a le­zajlott viták tanulságait és, hogy a magyar szakszervezeti mozga­lom , miként igyekszik kettős funkciójának eleget tenni. Egy­részt erősíteni a munkáshatalmat, és ennek érdekében szervezni, nevelni a dolgozókat; másrészt védeni és képviselni érdekeiket, segíteni anyagi; szociális és kul­turális i'gényeik fejlesztését. Fel­idézi a szerző azokat az intézke­déseket, amelyek célja a munkás­szervezetek tevékenységének ja­vítása, felelősségük és önállóságuk fokozása. Élete folyamán találko­zott a nemzetközi munkásmozga­lom olyan legendás alakjaival, Louis Saillant, Benoit Frachon. Agostino Novella, Frantisek Zup- ka, Viktor Grisin és mások. A SZOT elnökeként eljutott a világ minden részébe, így találkozott Ho Si Minhel, Le Duannal, Pham Van Donggal. Személyes élmény­ként emlékezik meg a franciák el­leni háborúról, majd az azt 'kö­vető békés építőmunka sikereiről. Brutyó János már 1958-ban or­szággyűlési képviselő: négy évig budapesti, majd 1962-től a Nóg- rád megyeieket képviseli a Par­lamentben. Nógrádijai már a fel- szabadulás előtt megismerkedett — a nagyoroszi, érsekvadkerti építőmunkások révén — később pedig építésügyi miniszterhelyet­tesi korszakában döntötték el Salgótarján városképének kiala­kítását. s azóta is figyelemmel kí­séri a város gyarapodását. Ma is energikusan dolgozik a KEB elnökeként. Ahogy a XII. kongresszuson elhangzott felszó­lalásában is hangsúlyozta, ez a feladat gyakran hálátlan, hiszen azzal jái\ hogy a pártfegyelmet megsértőkkel szemben fegyelmi úton is eljárjanak, de ez a mun­ka rendkívül fontos, hiszen a párt tisztaságának őrhelye. E munkában nincs helye elhamar­kodottságnak, hiszen emberek sorsáról dönt a KEB. A párt még azokról sem mond le, akiket ki­zárt soraiból, akkor is, ha valaki súlyos .hiba miatt jut erre a sorsra. Ha az illető később belát­ja és kijavítja hibáját, 'kiérde­melheti, hogy ismét a párt sorai­ba kerüljön. „Most, .amikor a visszaemléke­zésemet írom. gondokkal, nehéz­ségekkel teli időszakot hagyunk magunk mögött. Várthatóan a következő hónapok, sőt évek sem ígérkeznek könnyebbeknek, egy­szerűbbeknek. Igaz, hogy a mi nemzedékünk sok vihart, nem kevés szenvedést, bajt, nyomorú­ságot is megért. Mindezek ellené­re, vagy talán éppen azért, mert sokat küzdöttünk, dolgoztunk, szenvedtünk, mindazért, ami eb­ben az országban van, féltve őrizzük a mát, aggódunk a jövőért, óvjuk a fiaink, unokáink, utó­daink békés holnapját” — fogai-, máz Brutyó Jáno^ könyve végén, a munkásermberek egyszerűségé­vel és tisztaságával., (N) %■ FELHŐ TAKARTA A SZÜLŐFALUT — SIÓFOK NAPFÉNYBEN Tanyai gyerekek Ferihegyen A Ferihegyi repülőtér 4-es kapujának portása hitetlenül figyeli az autóbuszról lekászálódó fiú­kat, lányokat. Pompásan áll rajjuk az úttörő-egyen­ruha. Gondozottak, a szó szoros értelmében jól fé­sültek. egyikükön, másikukon divatos cipő. Azt mondták: a világ végéről jönnek, a TU 154-es szo­cialista brigád vendégei. Matkóról. A bácsi alig hisz a szemének. Gyerekkorában járt utoljára ta­nyán. ahol akkor napokig beszédtéma volt egy-egy arra vetődő autó. A gyerekek természetes viselkedését bámulom. Nyugodtak. Olyan figyelemmel követik a Iégikikö­< tőt bemutató pilóta magyarázatát, mintha másokat várna a hamarosan kilenc kilométerre emelkedő léglökéses. Egyikük se ült még repülőgépen, né- hányuknak nagyapja, nagyanyja vonaton sem. Nyoma sincs rajtuk a döcögő-pöfögő vasúttal elő­ször találkozó Petőfi szent ámulatának. Mennyire lelkesedett volna a költő, ha minden előzmény nélkül, eg.v száz kilométeres sebességgel száguldó cxpresszen ismerkedik az új találmánnyal. Ezek a tanyai gyerekek miért izgulnának az egyórás re­pülőzés miatt? A moziban, a" tévében láttak már űrből szerencsésen visszatérő embereket! Szabadfi Botond másodpilóta kalauzolásával, az 1983-ban meg­nyíló. a mostanihoz kapcsolódó új repülőtérrel is megismerked­hetünk. Kik várják türelmetle­nebbül elkészülését? A nagy gé­peket esőben, hidegben javítgató szerelők? Az olykor-olykor szo­rongó utasok? A pénzügyminisz­ter? Az_ idegenforgalom? A há­romszázhatvan utassal érkező lé- gibuszok feladására alkalmassá váló. repülőtér használatáért so­kat, fizetnek majd a különféle lé­gitársaságok. „Ez a mi gépünk", örvendez­nek a beavatottak, amikor a „mindössze” 96 tonnás, 11 méter magas, 47 méter hosszú. 3 hajló- műves TU 154-es géphez kanya­rodunk. A régi barátokat megil­lető szeretettel várja valameny- nyiüket a HA—LCM gép sze­mélyzete. Az úttörők szakértő kérdéseire Schwéder Károly fe­délzeti mérnöktől kapott még szakértőbb válaszokból azt is megtudjuk, hogy 39 ezer kilo­gramm üzemanyag tárolható tartályaiban. Repülési magassá­ga általában 8—9 kilométer, de 12 kilométerre is fölviheti maxi­málisan 149 utasát, a Kai légi­kísérőt és három főnyi személy­zetét. ' ­A matkói iskola és a TU 15!-cs szocialista bri­gád sok éves kapcsolatának erről a szép mozzana­táról. huszonhárom kisdiák és tanáraik jutalom- átjárói a tévé is tudósította a „Tizentúliakat”. Sok százezren hallhatták Mónus Ferenc főpilóta üd­vözlő szavait, az útirányt közlő bejelentést. A pilóták a fülkébe hívott gyerekeknek muto­gatják, hogy mi mire való. A hármas csoportok­ban egymást váltó úttörők megnézhetik a Jeppe- sen cégtől vásárolt naprakész, különleges légitér­képeket. csodálhatják a műszerfalon viliódzó fé­nyeket. Beszélgetnek, .közben a gép hétszáz kilo­méteres sebességgel hagyja maga mögött a Mát­rát. közeleg Miskolc felé. Mindenki nyugodt, a ro­bot jól végzi dolgát. Nagy ívben fordulunk vissza a Felső-Tiszától. Irány a Balaton. Lekukkanthatnánk a légifolyósó­ból Matkóra, ha nem takarná sűrű felhő Kecskemétet és kör­nyékét. Lejjebb ereszkedünk, és alig libegünk keresztül a Dunán, amikor egy most összeálló felhő­ből kibukva, feltűnik a Balaton. Az előzékeny Mónus Ferenc ki­csit megdönti a gépet, hogy job­ban kivehessük Siófokot, a Tiha­nyi-félszigetet. Az utastéren ül­dögélő vállalati főpilóta — ma Varsóban uzsonnázik, Leningrád- ban vacsorázik — is segít a földi tereptárgyak felismerésében. Fent természetesen műszerek segítségével tájékozódnak, irá­nyító rádióadók „terelik a gépe­ket”, segítik az útvonal betartá­sát. Fiatal, vizsgára készülő pi­lóták is figyelik, merre haladunk: tulajdonképpen gyakorló útvonal­bejárásra indult a gép. (xúl drá­ga mulatság lenne, ha kizárólag a matkói gyerekek kedvéért emel­kedett volna magasba a TU 154- es.) A hasznosat kötötték össze a kellemessel. Újra Budapest felé közeledünk. Gyorsan elszaladt a repülésre szánt hetven perc. Az ereszkedő gépből az ablaknál ülők az utak ezüst­szalagain robogó autók márkáját is fölismerik. ... Megérkeztünk. ..Viszontlátásra” köszönnek el a kedves utasoktól a most is kifo­gástalanul udvarias légikisasszonyok. „Viszontlátásra Matkón” bú­csúznak a' kifogástalanul viselkedő gyerekek. Köszönjük — kiált vissza egyikük az autóbusz ajtajából —, hogy megmutatták felülről Magyarországot. H. N. (Tóth Sándor felvételei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom