Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-01 / 101. szám

ELŐRE AZ 1980. ÉVI NÉPGAZDASÁGI TERV SIKERES MEGVALÓSÍTÁSÁÉRT A példa ereje • Munkára nevelni, dolgos élet­re fölkészíteni a fiatalokat — min­den korban időszerű pedagógiai feladat volt, s ma is az. Arisztote­lésztől 'Leninig alig akadt olyan nagy gondolkodó, aki ne foglalt volna állást az ifjúság nevelésé­vel kapcsolatban. Sokan állítják, hogy a munkára nevelés napjainkban százszor idő­szerűbb, mint eddig bármikor volt, mert a nagymérvű tudományos és technikai fejlődéssel együttjáró űj gazdasági, termelésigfeltételek gyö­keresen megváltoztatják a nevelés tartalmát. Mások, anélkül, hogy magyarázatát adnák a jelenség­nek, csupán a . nyugtalanító hét­köznapi tünetekre figyelmeztetnek, hangoztatva: ifjúságunk munká­hoz való viszonya napról napra romlik, már-már elfogadhatat­lan ... Közismert tudományos igazság, hogy a megfelelő természeti, bio­lógiai feltételeken kívül a céltuda­tos munkavégzés játszotta a fő­szerepet az emberré válásban. Tervszerű cselekvésre csak az em- . bér képes, ezért nevezte a munkát Marx Károly emberi lényegnek. A munka kezdettől fogva meghatá­rozó tényezője a társadalom éle­tének : alapja a létnek, a gazdaság­nak, a kultúrának, egész életünk­nek. Józan elmével vajon kinek jut­na eszébe kétségbe vonni a mun­ka társadalomteremtő és -fenntar­tó erejét? Ám, amikor, a beszéd helyett a munkán van a sor. az emberek mennyire eltérő módon viselkednek! Körülnézve környe­zetünkben, mit láthatunk? Van­nak, nem is kevesen, akik nem tudnak meglenni munka nélkül, mások viszont húzódoznak tőle, minden módon, igyekeznek kibúj­ni a munka alól. • Miért van ez így? Miért nem látja be minden ember, hogy mun­ka nélkül nem élhetünk? Talán, mert némelyiket testi-lelki örök­lött tulajdonságok késztetnek ilyen magatartásra? Szó sincsen . erről. A munkához való viszonyunk nevelés eredménye. Első fokon a család alakítja ki — szokásaival, példájával. Egy nagyüzemben dol­gozó középkorú szerszámkészítőtől hallottam a minap, hogy ő még azok közé a munkások közé tarto­zik, akik reggelente fütyörészve mennek be a gyárba és nem ká­romkodva: akik a kezdés előtt új­ra áttörlik a gépet, és megsimo­gatják a szerszámok nyelét. — .Mint annak idején öregapám a villa nyelét, mielőtt dolgozni kez­dett volna — tette hozzá mintegy magyarázatául annak, honnan ered a munkaszeretete. „Igenám, de a ki sáru termelő életforma családmodellje nap­jainkban már fölbomlott, vagy ép­pen fölbomlóban van — hallom az ellenvetést —, éppen ezért a példa korszerűtlen, nem követhető. Ma már nincsen szükség a régi fajta családi munkamegosztásra, nem kell munkára fogni otthon a gye­rekeket; tanuljanak meg dolgozni majd a munkahelyükön! Éppen elég teher nekik a rengeteg tanu­lás. Különben is: dolgoztam én , eleget ifjúkoromban, legalább ne­kik legyen könnyebb soruk”. I • Ugye, ismerős szavak? Gyak­ran elhangzanak ott, ahol iskolás gyerekek vannak a család­ban. Legtöbbször mentegetőzésül, amiért elkényeztetik őket. Régi igazság, hogy munkára ne­velni csak munkával lehet; ennél bölcsebb tanácsot a szocialista pe­dagógia sem tud nyújtani a kor emberének. A munkát, a cselek­vést már a családban el kell kez­denie a gyereknek, ha azt akarjuk, hogy dolgos, szorgalmas felnőtt váljék belőle. A szülők egy része mégsem találja meg a gyerekek helyes bekapcsolódásának módját a családi munkamegosztásba. A mindennapi iskolai tapasztalatok és kísérleti eredmények azt mutat­ják, hogy azok a tanulók, akiknek otthon rendszeres munkájuk van, és azt lelkiismeretesen elvégzik, tanulmányaikban is kitartóbbak, sőt társaik segítésére is jut erejük. A szocialista pedagógia azt vall­ja, hogy a közösségben végzett, ér­téket létrehozó munka, a haté­kony nevelés semmi mással nem pótolható eszköze. Iskoláink több­ségében ezért ragadják meg rend­szeresen az üzemek által kínált munkaalkalmakat; igyekeznek a diákság részvételét az őszi betaka­rításban. a nyári építőtáborokban szervesen beépíteni nevelési rend­szerünkbe. • Tanulóifjúságunk munkasze­retetének megalapozásában az is­kolának'égető szüksége van a tár­sadalom segítségére. Hiábavaló a pedagógusok fáradozása, ha a diák a gyárban, vagy az iskolából ha­zafelé menet azt látja, hallja, hogy egyik-másik felnőtt egészen más­képp vélekedik a munkáról, mint ahogy ezt nekik tanítják. A mun- kakerülés, .Jpgáp.. a, .hanyagság riasztó példái megingatják a fiata­lok hitét á“ szocialista ’társadalmi eszmény és társadalmi valóság , összhangjában, míg a felnőttek jó példájának, helyes magatartásá­nak: óriási a nevelő ereje. P. K I. A halasi famunkások első „Babérja” Kétszáz facsemetét ültettek el a tavaszon az Épület-asztalosipari és Faipari Vállalat kiskunhalasi gyárának dolgozói a második otthonuk környe,"ötének szépítésére. Majd­nem annyit,, 't ahányan vannak. Jeles esztendőben szervezték meg a fásítási akci­ót: mintegy negyedszázados fennállása óta első ízben a munka idei ünnepe alkalmából kapta meg a gyár a Kiváló címet. Völgyből a csúcsra — A korábbi években sze­rény teljesít­ményt nyújtott a gyár, 1978- ban pedig a tervét sem tud­ta megvalósíta­ni — tekint vissza az előz­ményekre Ki­rály István igazgató. — A múlt év eleje sem sok jót igért, a második negyedévet hét­milliós lemara­dással kezdtük meg, és lét­számhiánnyal küszködve. ' A párttagsággal, a szakszervezettel, a KISZ-szel és a brigádokkal együtt tanács­koztuk meg, mi a teendő. Az év közepére a kollektív szellem erő­södésének eredményeképpen be­hoztuk a lemaradás felét, szep­tember végéig pedig az egészet. V égül az évet túlteljesítéssel fe­jeztük be. A termelésiérték-elő- irányzatot kettő, a nyereségtervet tíz százalékkal szárnyaltuk túl. A munkaidő jobb kihasználása révén csökkentettük a túlórafel­használást. A reklamációból ere­dő garanciaköltséget a minőség javításával 1978-hoz képest egy- harmadára mér 'keltük. Kisgé­pek üzembe he'\ késével és a ter­melés jobb megszervezésével je­lentős mértékben javítottuk éves viszonylatban a termelékenysé­get. Úgy növelti1'- a termelést ti­zenegy százaiéi ,1, hogy nem használtunk föl több energiát, mint hetvennyolcban.- Javítottuk az anyagkihozatalt, kevesebb volt a hulladékunk. Abban, hogy a vállalat három Kiváló Gyára kö­zül egy mi lettünk, természetesen még több tényező, például a bal­eseti statisztikánk javulása is köz­rejátszott. „Aranyos”asztalosok Király István a siker egyik fő forrásának a szocialista munka­versenyt tekinti. A kongresszusi és felszabadulási versennyé vál­tozásakor pótfelajánlásokat tettek a brigádok, s azoknak rendre ele­get tettek. Tizenegy kis közösség • Az ablakszerelő üzemrészben, az idén már műszakonként 450 darab nak össze. vett részt a versenymozgalomban, s közülük a tmk Pattantyús kol­lektívája a Vállalat Kiváló Bri­gádja címet érdemelte ki. Tagjai nagy szakértelemmel és rendsze­rességgel végezték a tervszerű, megelőző karbantartást, s ezáltal kevesebb volt a géphiba miatti időveszteség. Nem kevesebb; mint öt szocia­lista brigádnak ítélték oda az arany brigádjelvényt. Három kö­zösség ezüstjelvényes lett, egy brigádzászlót, egy pedig a szo­cialista címet kapta meg. A Kilián György aranykoszorús brigád vezetője tavaly óta Király György, aki itt tanulta az asztalos szakmát. A munka mellett elvé­gezte már a szakmunkások közép­iskoláját is. Huszonöt éves mind­össze, de már nemcsak a gyárá­ban tudják róla, hogy komoly ember, hanem a lakókörzetében, is, ezért jelölték ott tanácstagnak. — Ügy gondolom, hogy a Ki-‘ váló Gyár címet a tudatosabb, fegyelmezettebb munkavégzésnek köszönhetjük — vélekedik a bri­gádvezető. — Tavaly tavasszal a gyár vezetése megérttette az em­berekkel, hogy milyen fontosak a mi termékeink az országnak á- lákásépitési program rriégvaló- sífásához. Megértette a ; többség az” egyéni Lés a közérdek “azonos­ságát is. Ha mindenki egyet akar A hosszú hajú fiatalember el­mondja, hogy az ő csapatuk a terméket állita­föl­minőség javítására milyen ' ajánlást tett. — A hibás ablakokat javításra félretessszük —. ismerteti a mód­szerüket. — A műhely végében egy szakembernek a hibajavítás a feladata. Az önmeózással elér­tük, hogy tőlünk a festőkhöz csak kifogástalan termék jut tovább. Az ablakszerelő üzemrész, ahol a Kilián György brigád dolgozik, tavaly műszakonként 330 termé­ket bocsátott ki. Az idén ugyanab­ból a gyártmányból 450 darabot adnak ki a kezükből az asztalo­sok. — Jobb munkaszervezéssel ér­tük el ezt — ad magyarázatot Király György. — Anyagmozga­tás nálunk már csak alkatrészek­ben történik. A műhely két olda­lán a rámaszerelő padsor áll, kö­zépen pedig, ahol én dolgozom, az ablaktokokat állítjuk össze. Két oldalról hozzánk kerülnek az összeszerelt rámák, s tőlünk ki, a festőkhöz a késztermékek. Lé­nyeges, hogy a munkafolyamatot több mozzanatra bontottuk föl. A vasalatokat például eddig egy ember illesztette a helyükre, most újabban kettő csinálja ezt. 'Így gyorsabb a .munka,, idqt nyertünk. Az üzemben megszűnt a civódás, nincsenek fegyelenjsértőkiOÍBaii.i — Á Kiváló Gyár címnek örül a brigád — mondja a fiatal asz­talos. — Az emberek látják, hogy ha mindenki egyet akar, ilyen színvonalon is lehet dolgozni. Lakatos András üzemvezető — aki „rangban” a főmérnök után • Király György, a Kilián bri­gád vezetője. (Tóth Sándor felvételei.) következik — szintén a közös akaratban látja a tavalyi váratlan siker titkát. — Most, amióta folyamatos, jó ütemű a termelés, sokkal több mo­solygó arcot látni a gyárban, mint régebben — állítja az üzemvezető. Kiválók „választása” Az egyik üzemrészben gyűrű­ben állnak a dolgozók. A műve­zető és a szakszervezeti bizalmi „elnökletével” a szokásos pihenő­időt kihasználva éppen Kiváló Dolgozót „választanak” maguk kö­zül. Az üzemi négyszög csak ja­vaslatot tesz ilyen esetben —már a vélemények kipuhatolása után .— a döntés joga a munkáskollek­tíváé. —‘ Engem a távollétemben vá­lasztottak meg Kiváló Dolgozónak — meséli Deák Sándor a Pattan­tyús brigádból, aki tagja a párt­vezetőségnek. —.Alapítása óta itt dolgozom a gyárban. Ahhoz, hogy ezt a színvonalat elérjük, lelket kellett önteni az emberekbe. A Kiváló Gyár cím nagy öröm szá­momra, jó az a tudat, hogy most már nem a hátul kullogók, hanem az elsők közt emlegetnek bennün- kéíT alvállalatnál;'7* *nr*R .cielsjxísv A halasi ÉPFA-gyár-előtt itt sorakoznak a jövőnek 'ültététt'fa= csemeték. Az egész/ kollektívád múlik, hogy ki-bejárva a gyárka­pun egyetlen sikerre, vagy pedig egy sorozat kezdetére emlékezte­tik-e majd őket a növekvő fák. A. Tóth Sándor 9 Egy kis tanácsadás. (Pásztor Zoltán felvétele.) A boltos körzete Mielőtt a borbély pamacs ölni kezd, vagy a borotváját feni, sok mindenről szót vált vendégével. A zöld-fehérek, a ravasz tavasz, a fájós láb, ímeg hogy ki, mit látott a tévében, „előjönnek” ilyenkor. Hát még, aki kereskedő, ABC- vezető? mint Pápai Jenő, a kecs­keméti 17-es hunyadivárosi Uni- ver-Áruházban, az hallgat ám még csak sokat sok száz, sőt több ezer vevőjétől! Olcsó áru, kelendő — Pulóver, kesztyű, kötött sap­ka, trikó, meg térdharisnya kel­lene a gyerekeinknek. Ilyen szak­bolt, ahol ezeket megvehetnénk, csak bent, a városiközpontban van. Intézze el, hogy itt is legyen, . Fiatal, családos emberek kérték ezt annak idején Pápai Jenőtől. Nem hiába. A boltos beszerezte az apró holmikat, s az üzletben, há­tul gyermekruha-részleget nyi­tott. Mivel jó sok kertészkedő la­kik errefelé, gondolt rájuk is né­hány száz felnőtt tornacipővel. Ezeket az olcsó, de tartós, 30—31 forintos tornacipőket aztán vitték, mint a cukrot, tán még annál is jobban. Tízesével. Ügy hírlik, hogy a Hunyadivá­rosi Általános Iskolából őszre ide küldik a kötelező olvasmányok jegyzékét, hogy annak alapján Pápai Jenőék megrendelhessék és helyiben árusíthassák a kért köny­veket. Jó egyezség lesz ez az ABG-vel, szintén az itt lakók ér­dekét szolgálja. — Miiben és hogyan lehetne még a hunyadivárosiak javára tenni? — kérdeztem a 33 éves boltveze­tőt, akit az a megtiszteltetés ért, hogy nemrég a 83-as körzetben tanácstagnak jelölték. — Családommal mi is itt élünk ebben a kerületben, a Bartók Bé­la utca 21. szám alatt — feleli a jelölt. — Itthon vagyok, látom, ér­zem „hol kényelmesebb és hol szorít a cipő”. A kuka és a „borozda” Kimegyünk a bolt elé. Egy lán­cos kuka van a biciklitámasztó vashoz odalakatolva. — Miért van ez? — Azért, hogy a helyén marad­jon — világosít fel az üzletveze­tő. — Különben felborítanák. Lát­ja, mennyi/ csokoládés- papírt, ösz- szegyűrt zacskót sodor most is a szél? Ennek mind a kukában'len­ne a helye, ha használnák. De nem használják. A? embereknek nincs merszük, hogy figyelmeztessék, aki szemetel. A bolt Hunyadi szocialista bri­gádja gondozza környezetét. Ol­dalt, az udvarban, üdén hat . a frissen gereblyézett földből növő fák sora. Ez amolyan belső terület, itt veszik át az árut. A közterüle­tet, a járda és az úttest közti bok­ros, pázsitos szegélyt viszont jócs­kán „léborotválták” a cipőtalpak. Ki, hol éri legközelebb, ott vág át rajta. — Ahol sértetlen a sövény és nincs „borozda”, majd csinál­nak ...(?) Pápai Jenő kesernyés előérzeté- re talán rácáfolnak a rendszere- tőbb állampolgárok: A kereskedő­tanácstagjelölt, ha rászavaznak, választóival családias, jó kapcsola­tot akar teremteni, hogy meg tud­ja őket nyerni egy-egy jó ügynek, vagy, hogy segíthessen nekik éle­tük jobbá tételében. Lakóterületük fejlesztésére a hunyadivárosiak eddig is készek voltak. Tavaly októbertől decem­berig a' kecskeméti Városi Tanács­tól kapott anyagból ki-ki a saját háza előtt járdát épített. így most már a Mátyás király körúton és a Kilián utcában is kényelmesebb a járás. A csapadék- és szennyvíz elvezetése azonban égető, ponto­sabban zsebbe vágó gondja a kör­zet lakosságának. „Ki győzi ezt pénzzel?” — A talajvíz fent van egészen — mutatja Pápai Jenő. — A há­zaknál a tíz éve épített derítőgöd­rök a mosóporos szennyvíztől el- zsírosodtak, annyira, hogy most már két-háro>m havonta kell szip­pantókocsit rendelni. Nálunk leg­utóbb kétszáz forintért tisztítot­ták ki a gödröt. Ki győzi ezt pénz­zel? Itt már csak a csatorna se­gíthet. A mi üzletünkben sokféle árut kapni. Huszonhármán vagyunk itt kereskedők, és az évet szeretnénk 32 millió forint bevétellel zárni. Csakhogy nincsen telefonunk. Ke­rékpárral, autóval szaladok be naponta ötször-hatszor a városba, ha valamiből megszorulunk. Ré­sen kell lenni. Ha a szomszéd bol­tos nem rendel ebből-abból ele­get, vagy ha betegség, leltár miatt egy-két üzletet a közelünkben nem nyitnak ki, sarokba vagyunk szo­rítva. A változásokról nem tájé­koztatjuk egymást, és ez rossz. Loholhatunk aztán estefelé ke­nyérért, tejért, hogy legyen, * Nyolcvanhármas körzet Az If­júság útja, a Mátyás király körút, a Czollner-köz és a Kandó Kálmán utca fogja körül. Jobb-e, vagy rosszabb-e, adottságainál fogva, a többinél? Ha megválasztják, ki­puhatolja ezt rövidesen Pápai Je­nő, akinek egy helyzeti előnye máris van: itt él és dolgozik, ta­pasztalatért, segítségért nem kell a szomszédba mennie. Kohl Antal Oklevél a kiváló munkáról Őszinte örömmel, lelkesen csa­pódtak össze a munkától kérges tenyerek április 26-án délelőtt a lajpsmizsei filmszínházban, ami­kor F.ábi Andor, az OKISZ fő­osztályvezetője átadta a kiváló oklevelet Sipos Mihálynak, a hely­beli Kefe, Seprű, Fa- és V asipari Termékekét Gyártó Ipari Szövet­kezet elnökének. Ezt követően Hegedűs Mihály meo-csoportve- • zető és Kiss László, a III. telep vezetője vette át a könnyűipari miniszter által adományozott Ki­váló Dolgozó kitüntetést. Az el­nök kilenc dolgozónak nyújtott át Kiyáló Dolgozó jelvényt, s ugyan­ekkor két ' brigád a Szövetkezet Kiváló Brigádja lett, három kol­lektíva pedig a bronzfokozat tu­lajdonosának mondhatta magát... — A kiváló oklevéllel járó 45 ezer forint jól kiegészítette a dol­gozóink jutalmazására fordított összeget — mondta Sipos Mihály elnök, amikor az ünnepi esemény­ről beszélgettünk. — Meg is ér­demelték a jutalmat, hiszen lel­kiismeretes, szorgalmas munkájuk nélkül nem értük volna el a ki­tüntetésre jogosító eredményeket. — Az elnök szerint mi a titka a sikereknek? — Titokról nem beszélhetünk, csak okról. Ez pedig az, hogy sző-' vetkezetünk alkalmazkodva a pia­ci igényekhez, olyan termékeket gyárt, olyan minőségben, hogy mindig van elegendő megrendelő- / sünik. Népgazdasági szempontból sem közömbös, hogy évről évre sikeresen növeljük a tőkés expor­tunkat. Míg 1978-ban 74 millió fo­rint értékű árut szállítottunk Ausztrálián kívül a világ minden tájára, addig tavaly már 84 millió forint értékű termékünk jutott ha­tárainkon túlra. Az idén várható­an megközelítjük a 100 millió fo­rintos exportot. Termékeink értékesítésénél nagy szerepe van az alapos piackutatás­nak. Tavaly például angol és hol­land cégekkel versenyezve a kö­zel-keleti államokban kínáltuk egyik új termékünket, a műanyag szálakból készülő utcaseprő-part­vist. Az eredmény: az idén 150 ezer darabot kell gyártanunk be­lőle. Ugyancsak nagy sikert ara­tott a kókuszrostból gyártott Mi- zse nevű kertiseprűnk, tavalyi kí­nálat után az idén 200 ezer da­rab készítése növeli exportunkat. Változatlan sikere van a ru­haszárító frególinak, a kerti ülő­kének, a fatányéroknak, és a kü­lönböző keféknek, seprűknek és partvisoknak.. — Jut ezekből a hazai ' vásár­lóknak is elegendő? — Természetesen mindent el­követünk, hogy a növekedő export mellett a belföldi igényeket is ki­elégítsük. Tavaly 190 ezer, az idén pedig 200 ezer cirokseprűt adunk a hazai kereskedelemnek. Ez kü­lönben már nem számít hiány­cikknek, mint néhány évvel ez­előtt. — Nem beszéltünk a vasasok­ról ... — Ők is megérdemlik az elis­merést, hiszen szövetkezetünk termelésének mintegy negyven százaléka tőlük származik. Külön­böző élelmiszeripari gépek, beren­dezések gyártásával foglalkoznak, s ebben egyre nagyobb szakmai tapasztalatokra tesznek szert. Nö­vekszik a tőkés exportjuk is, ta­valy 3 millió forint volt az érté­ke, az idén várhatóan eléri a 4— 5 milliót. Az elnökhöz vendégek, megren­delő cég képviselői érkeznek, s az újságíró is kapott már annyi tá­jékoztatást, amennyivel felvázol­hatja a kiváló cím hátterét: Íme az utolsó /mondat: — A most kapott kitüntetés mindnyájunkat újabb eredmények elérésére buzdít. Bízunk abban, hogy a korábbinál is jobb szer­vezéssel, a szocialista brigádok, s minden dolgozónk segítségével, a múlt évi 214 millió forintos árbe­vételt „felkerekítjük” legalább 230—240 millió forintra ... Opauszky László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom