Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-01 / 101. szám
ÉLJEN PÁRTUNK ÉS NÉPÜNK MEGBONTHATATLAN EGYSÉGE! SIMON ISTVÁN: A munka azért készül Ha félted tisztaságod, és magádat ezért . mindenből kivágod, az életed mit ér? Lehet-e munka végül valami kicsike piszok nélkül, mely kezedet nem keni be? A munka azért készül, s tudja, ki nekilát, hogy épp általa szépül, tisztább lesz a világ. A tisztasághoz, látod, s azokhoz nincs közöd, kik szépítik a világot, s azoknál nem vagy te se több, Amit megfogsz, nem engedelmes, mert az is visszafog és dühében beszennyez; igy áll hát a dolog. Hisz annak is azért van a keze mindannyiszor a fölmosófazékban, ki gangot mos, súrol. kik kényeskedve húznak lábukra bármi híg sár ellen sárt papucsnak, de tiszták, azt hiszik. i i i MÚLT ÉS JELEN A kecskeméti művésztelep erjesztő hatása • Bozsó János Pincesor. A századfordulón sorra születtek egy-egy festői eszme jegyében hazánkban a művésztelepek. Nagybánya az impresszionizmus tanulságait vállalta, Szolnok Munkácsy örökségét, Gödöllő az európai szecesszió magyarítását. Kecskemét 1912-ben az induláskor szerényebb maradt, egyszerűen kellemes környezetet kívánt nyújtani az itt megtelepedő festőknek, hogy jó művekkel tárhassák fel a valóságot. Nem elvi egységet követelt, hanem becsületes munkát, mívességet — tárgyhű realizmust. Újdonságnak számított, hogy a város egy műtermekkel rendelkező villát bocsátott a festők, grafikusok, szobrászok rendelkezésére, melyet Jánszky Béla és Szivessy Tibor tervezett. Jól választották meg a művésztelep első vezetőjét Iványi-Grünwald személyében, aki addig Nagybányán dolgozott, és nemcsak festői rangja adott biztosítékot, ha- -nem szervezőképessége is. Az alapító tagok sorában találjuk Herman Lipót, Olgyay Ferenc festőket, Csikász Imrét, a jeles és korán elhunyt szobrászt, továbbá Fa{us Elek grafikust. A szemlélődés helye lett a kecskeméti mű- vésztelep, ahol kis ideig Uítz Béla is megfordult, s amelynek vezetését' 1920-ban' Révész Imre vette át. Az épületet 1957-ben újította fel a Művészeti Alap, s a •zsonnyei, nagymarosi művészte- lophez hasonlóan nem egységes műhely dolgozik itt, hanem minden stílus képviselve van a beutalás rendje szerint. A múlt így módosult, az eredeti kecskeméti művésztelep alkotóház lett, s több évig dolgoztak itt a Képzőművészeti Főiskola hallgatói is. A jelen művészeti élete Kecskeméten nemcsak erre a régi, és alkotóházzá alakult művésztelepre épül, hanem újdonságokra. 1975-ben átadták a kecskeméti kerámiastúdiót, melynek vezetője Probstner János. Ez a műhely „nemcsak hivatásos alkotóművészeknek nyújt teret, hanem a Népművelési Intézet bevonásával amatőr alkotóknak, fiatal, tehetséges fazekasoknak”. Ugyancsak ebben az időben valósult meg a tűzzománc-alkotótelep Kátai Mihály irányításával. A tűzzománc minden ágazata fontos szerephez jut a művésztelepi munkában, a • Goór Imre: Vadaskert. részt vevő művészek egy-két itt készült munkájukat a Katona József Múzeumnak adományozzák. A művésztelep, s az ott folyó munka. hatással volt a megyében élő alkotókra: Bozsó János, Diószegi Balázs, ifj. Éber Sándor, Goór Imre, B. Mikii Ferenc, Pál- fy Gusztáv, Túri Endre munkásságára, de számottevő' az amatőr mozgalom is, s fontos- tényező a Naiv Múzeum alapítása, mely országos értékeket vonultat fel. Kecskemét gyűjti Bács-Kiskun megye klasszikus műveit is. Ennek jegyében létesítették a Tóth Menyhért-gyűjteményt, mely a város kulturális vagyonának komoly növekedését jelenti. Az erjedés sok helyen mutatkozik, s bízvást megállapíthatjuk, hogy mindez az 1912-ben indult kecskeméti művésztelep hatása, to- vábbteremtődése. Ma már nem egyszerűen csak a kecskeméti művésztelepről, hanem a város egyre színvonalasabb, országos méretű, fontosságú művészeti életéről beszélhetünk. Tevékenységüket nem korlátozhatjuk Kecskemét határáig, felöleli egész Bács-Kiskun megyét. E sokrétűségben régi és új. köztéri alkotásokat vehetünk számba. Kecskemét városképe az ország egyik legizgalmasabb építészeti ötvözete Kerényi József Ybl- díjás főépítész jóvoltából, aki a századforduló szecessziós mintáihoz igazodó jellemző és hatékony építészeti egységeket csatolt; korszerű figyelmességgel és mérték- tartással. Kecskemét hirdette meg az I. Országos Folklörpályázatot, mely komoly sikerrel zárult, sok festő képzeletét mozgatta meg. Kecskeméten nagy hagyománya van a műgyűjtésnek. Nemes Marcell 1911-ben, a művésztelep létesítése előtt egy évvel komoly képgyűjteményt adományozqtf a városnak, fmelyét' ’ azóta r'ís' *á múzeumban,, prizinek^ Sajnos,, 'csak azt, ami megmaradt belőle, mert a II. világháborúban a gyűjtemény nagy része megsemmisült. A magángyűjtemények közül a legnagyobb kollekció Bozsó János festőművész tulajdona, aki nagy körültekintéssel és megszállottsággal mentette múzeumotthonába Munkácsy Mihály, Székely Bertalan, Réti István festményeit, erdélyi ácsolt ládát, XVII. szá-. zadi faszobrokat, a magyar fazekasközpontok legszebb emlékeit, melyeket mind a városnak ajánlott fel. Nyilvánvaló, hogy a kecskeméti művésztelep egyik előzménye Lechner Ödön építészeti tevékenysége volt, aki az 1896-ban felavatott kecskeméti városházát tervezte szecessziós stílusban. Ilyen sok elágazása van a hagyományt és az erjesztést illetően az 1912-ben létrejött kecskeméti művésztelepnek, mely annyi új kecskeméti művészeti intézménynyel egyetemben hívja alkotásra az ország sok művészét. L. M. Barátság és szolidaritás KÜLFÖLDI DIÁKOK MEGYÉNKBEN o*™,, to!y Iey Brtént a szőlészetet, a gyümölcstermeszA Pollack Mihály Műszaki Főiskola bajai vízgazdálkodási intézetében 1973 óta tanulnak fejlődő országokból érkezett diákok. Eddig kilencen kaptak végbizonyítványt. A kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolára 1962-ben iratkozott először más földrészről származó hallgató. 1979 őszéig huszonötén fejezték be sikeresen tanulmányaikat. A kecskeméti kertészeti főiskola is hozzájárul a volt gyarmati országok gyorsabb előrehaladásához: napjainkig 6 esztendő alatt hatan képezték magukat a jó hírű intézetben. Bács-Kiskun megye Ihumán. jellegű felsőoktatási intézményeiben is találkozhatunk a 'harmadik világból néhány évre hazánkba települt diákokkal. . Nem lehet közömbös számunkra, hogy mennyire használják, használhatják ki a nálunk töltött éveket, milyen tudással, benyomásokkal, ösztönzésekkel, emlékekkel térnek vissza hazájukba, általuk és otthoni munkájuk nyomán milyen kép alakul Magyar- országról. Közérzetükről, tanulmányaikról, lehetőségeikről a legilletékesebbektől a szerkesztőségünkbe meghívott külhoni főiskolásoktól kértünk tájékoztatást. Finom voná- sú, nemes szépségű etióp kislányé az elsőség a bemutatkozásban. — Lemlem Sissay vagyok. Addis Abebá- ban laktam, ott végeztem el a nyolc osztályos középiskolát. Fél évig jártam az egyetemre, amikor megpályáztam az ösztöndíját. Szeretem a történelmet, olvastam a magyarokról, 'szabadságharcaikról. Szőlész szeretnék lenni. Középiskolai tanár édesapám és tanítónő édesanyám egyetértett elhatározásaimmal. Lemlem mindössze 18 .hónapja tartózkodik Magyarországon és választékosán fejezi ki magát, de a többiek is szinte hibátlanul fejtik ki közlendőjüket. Érzékelik az árnyalatokat és , csak ritkán érik őket olyan -„balesetek”, mint.azt a vendégünket, akit azért mosolyogtak meg barátian idegen ajkú társai, mert szerinte a magyarok zsírt tesznek telente a fákra. (Hej, ha én úgy tudnék arabul, hogy egy összetett szó első és ifiásodik tagját összetéveszteném!) lába, amely hazámban is 8 éves. A középiskola 4 éves, míg az egyetemi előkészítő újabb kettő. Egyetemre is jártam, majd a mező- és vízgazdálkodási minisztériumban dolgoztam. Szüleimmel a Viktória-tótól nyugatra, egy kisvárosban laktunk. Édesapám gyárban dolgozik. Nyerere elnökkel is beszéltem ideutazásom előtt, és azt á tanácsot kaptam tőle, hogy igyekezzek minél szélesebb körű 'ismereteket szerezni. Gara Nabil kis , kerülővel került Tuniszból Bács-Kiskunba. — Édesapám sokáig gyárban dolgozott, nemrégiben saját kis üzemet nyi- tott, bátyám Franciáországban keresi kenyerét. Magam otthon kezdtem felsőfokú tanulmányaimat, de politikai okokból jobbnak láttam, ha távozom az országból. Franciaországba igyekeztem, de mivel ez a tervem kútba esett, Magyarországot választottam. Mivel magyar nagykövetség nincs nálunk, a kereskedelmi ki- rendeltséget kerestem meg, ahol prospektusokat kaptam. Úgy értesültem, hogy itt is franciául tanulhatok, csalódtam. Wolieg Sham- bu szerepelt Hedgta Gudeta igazolványában állandó lakóhelyként. Bő féléve Kecskeméten él, a kertészeti főiskolán készül hivatására. — Etiópiá-. bői jöttem. A szakközépiskola elvégzése után* 3 évig dolgoztam egy bőrgyárban — Lemlem mosolyogva pontosít: borpincében — és először a történelmet szerettem volna alaposabban elsajátítani. Tulajdonképpen az hozott ide. Mi is harcoltunk a törökök élle'n, Magyarország is sokáig gyarmat volt — Ausztria gyarmata — mint mi, és ennek a népnek az ősei is olyan nomádok voltak, mint hazánkban * még a közelmúltban is sokan. A két ország történetében sok a közös vonás Vendégeink kivétel nélkül itt fogtak a nyelvtanuláshoz. Hazulról csak egy-két magyar szót hoztak: köszönöm, tessék, jó napot, kijárat, mi ez?... Egyikük, a. rokonszenves Telesphore Beichumila „összes tudományát” elfeledte, amint Ferihegyen kilépett a repülőgépből. Igaz, Tanzániából hosz- szú az út. — Még a gyarmati rendszerben írattak be szüleim az elemi iskoA népviseleti inget viselő Mohamed Abdulla Dél-Je- menből utazott a Duna—Tisza közére. Édesapja — ha jól értettem — egy szakszó vetke- •zét-féle tömörülésben dolgozik, saját földjén. — Magyarországot választottam és nem a 'mezőgazdasági tudományokat. A nyolc általános' után elvégzett négy középiskolában tanultunk róla, tudtuk hol fekszik, milyen az éghajlata, mit termelnek, és hallottunk politikájáról is. Itt dőlt el, hogy hová kerülök. tést, nagy fantázia van ebben otthon is. Sok szakember kelL A sportos alkatú, nyílt Assoudo Ab- doulaye, a kecskeméti műszaki főiskola első éves hallgatója Coto- nouban született. — Nehezen éltünk, mert apám autóbaleset következtében meghalt. 1976-ban érettségiztem, egy évig jártam odahaza egyetemre, a fizika—matematika szakra. Azelőtt nem sokat tudtam Magyarországról, mert a gyarmati rendszerben nem volt szabad emlegetni. 1974-ben győzött a forradalom, azóta utazhatnak diákok a Szovjetunióba és más népi demokratikus országokba. A legnagyobb szocialista országban háromszázan tanulnak hazánkból, itt négyen. Jövőre az óvónőképzőbe jönnek lányok. Jómagam először Kanadába pályáztam, mivel barátaim is oda mentek. Azonban lefoglalták a helyeket azok, akik nálam több pontot szereztek a felvételin. Ugyanis azok választhattak először, akik a legjobban szerepeltek, így igazságos. Megkértem az amerikai Martinezt, írja le a nevét, mert kétszeri hallásra sem értettem pontosan spanyolosán hosz- szú bemutatkozását — Ramon R. Dario Martinez A. vagyok, szeptember óta járok a bajai vízgazdálkodási főiskolára. Majdnem véletlenül kerültem ide. A politika különösképpen nem érdekel, de tudtam, hogy itt szocialista rendszer van. Édesapám tanító volt; foglalkozást változtatott Különben a mi oktatási rendszerünk hasonlít a magyarhoz, 8 elemi után következik a 4 közép. A műszaki egyetemen is jártam fél évet, míg egy pályázat.alapján .ösztöndíjhoz,., jutottam. Laoszból érkezett. A megyei könyvtárban, a művelődési - központban többször láttam már a jó kedélyű, barátságos ázsiai fiatalembert. Most itt ül közöttünk és megtudjuk, , hogy — Inthasoroth Szurityán vagyok. Vientianeből érkeztem. Apám diplomata, jelenleg Hanoiban teljesít szolgálatot Jól érzem magam, jó a társaság. A középiskolai tankönyvben egy teljes oldal szól Magyarországról, tudtam, hová jelentkezem. Gyorsan megteremtődött a kölcsönös bizalom. Kertelés nélkül mondták el, ami rosszul esett ne-, kik, lelkesen 'beszéltek diáktársaik, tanáraik segítőkészségéről. H. N. Ojái'átuj Tjdtmh: Másfél szoba összkomfort (14.) Kint állt már a kis erkélyünkön, gyönyörködött az esti hegyoldal sziporkázó panorámájában. Odaléptem melléje, végigsimítottam a vállán. „A magáé is ilyen lesz, kedvesem! Ha nem is ekkora... De egy másfél szobásra jogosult a kislánnyal!” Rámnézett, hitetlen remény fénylett fel a szemében. „Igazán bízhatom benne, tessék mondani?” „Mindent, de mindent el fogok kövétni, ami emberileg csak lehetséges, higgye el!” A szeme valósággal megpáráso- dott. ' „Istenem, ha sikerülne! Hogy is köszönjem meg?” „Egyelőre sehogy! — tiltakoztam hevesen. — És később se, ha már sikerült! A férjemnek teszem, higgye el! És nyugodjék meg!” „Köszönöm” — mondta halkan. „Aztán meghív a lakásszente- lőre! — intettem vidáman. — Viszünk egy üveg pezsgőt! Mi is azt ittunk! Annyi pezsgő talán nincs is a világon, amennyi itt elfogyott akkor, reggelig! Emlékszel, szívem?” „Egyszer van lakásavatás!” — mosolygott Miklós. A kis nő megint órájára né- - zett. „Istenem, mennyire elraboltam az idejüket! Szaladok is, mindjárt nyolc óra! Biztosan nézni akarják a tévét!” Nyújtottam a kezem. Tartóztathattam volna éppen, felajánlhattam volna, nézze velünk a filmet, de aztán arra gondoltam, a szívélyességet sem kell -eltúlozni. „Akkor szerdán, kettő és négy között várom. Addig szerezze be a jövedelemigazolást. Megírjuk a kérvényt, kitöltjük a kitöltendőket, és elindítjuk az ügyet. — Rámosolyogtam Miklósra. '— Elengedi a kartársnőt a munkaidő alatt, főosztályvezető úr?” Főnöki szigort ráncolt homlokéra, és zordan bólintott. „Kivételesen!” Mindhárman nevettünk. Miklós- aztán lenézett a sötét parkba, s köszörült a torkán. „Most pedig,lekísérem a buszhoz, Juditka, mert ilyenkor már nem tanácsos egy fiatal nőnek egyedül csellengenie erre mife-. lénk...!” —v És a kis kolléganőt maga elé tessékelve, indult kifelé. „Milyen igazad van, szivem! — mondtam, s nyúltam a kardigánom. után. — Ki kell használni ezeket az utolsó nyári estéket! Megyek én is!” 12. Az ördögbe is, pedig olyan szépen elterveltem minHent: megbeszéljük a megbeszéléndőket, a kislány megkapja az ígéretet, aztán lekísérem, s azzal a szesszel, hogy errefelé nem tanácsos egy fiatal nőnek egyedül csellengenie, elmegyünk a buszmegállóig. Esetleg beülünk a kocsimba, úgy szaladunk be a Moszkva térig, onnét már könnyebben hazajut. És végre, végre egyedül lehetünk néhány percig! Hisz odabent nincs erre lehetőség: vigyáznom kell miatta, s vigyáznom magam miatt. Főnök és beosztott: brrr! Még a látszatától is óvakodni kell, ha már a gopdolatától nem tudok... De Éti keresztülhúzta számításomat, nyakába kanyarította az egyik kötött kabátját, és velünk jött. Nem, nem hiszem, hogy gyanakodnék; egyszerűen imád sétálni. A baj csak az volt, hogy nagyon vártam már ezt a negyedórát, dél óta vártam, s bizony nem volt könnyű végigjátszanom a közönyös főnök szerepét,, amikor Jutka először fordult meg nálunk, ült le_a díványomra, ahol alszom, s ivott a csészéből, amelyből én szoktam inni... Éti bűbájos volt, és látom rajta, mindenképpen segíteni fog. S ez a segítség csakugyan életmentő lesz: az életem nyugalmát adja vissza... Hiszen képtelenség így élnem, s dolgoznom, a kényelmes lakásból beülnöm kocsimba, kiszállnom az intézet előtt, fölmennem a piros sző- nyegű lépcsőházban, benyitnom az elegánsan berendezett irodába, — s ugyanakkor meg-megémelyedő gyomorral arra gondolnom: vajon aludt-e az éjjel? volt-e valahol ágya, takarója; volt-e, aki befogádja? Nyár derekán kezdődött, addig én bizony észre sem vettem. Nem mondom, a lába föltűnt már előtte is, gyönyörű, szinte^klasszikus vonalú 'lába van —, de minden második laboránslánynak jó a lába, s ha minddel, flörtölni kezdenék, én édes istenkém, szépen is volnánk... De átjött talán július végén a személyzeti osztályról az egyik fiatal előadó, és érdeklődött utána. Hogy mi van ezzel a Tatár- néval: két hónapja szinte minden második nap elkésik. Én köteles- ségszerűen megvédtem, mondtam, az egyik legjobb munkaerő az osztályon, amit rábízok, olyan, mintha magamra bíznám; pontos, precíz, lelkiismeretes. Igen, igen, bólogatott a személyzetis, ezt tudjuk róla, de a munkafegyelem ilyen súlyos — mert sorozatos — megsértését még a legjobb dolgozótól sem lehet eltűrni. Fölvontam vállam, hogy akkor most mitévők legyünk? Beszéljen a fejér vei, főosztályvezető elvtárs — kérte a személyzetis. — Ez legyen az első figyelmeztetés. Ha nem használ, mi lépünk, hivatalosan. De adjuk még meg neki ezt a lehetőséget ... — Kérem — biccentettem készségesen. Beszélek vele. De mert odabent roppant' kényelmetlen az ilyesmi — a laborban azért, mert a többiek is hallják a felelősségrevonást, bent az irodámban meg azért, mert a hosszas négyszemközti beszélgetés nem-szeretem találgatásokra adhat alkalmat — fél órával a munka vége előtt kiszóltam neki telefonon a laborba: — Ráérne munka után néhány percre, kartársnő? Beszélnünk kellene... — Egy pillanatra elakadt a hangja, világosah éreztem. — Itt? — kérdezte aztán tétován. — Nem. Bevinném a városba, ha arra esik az útja. És valahol meginnánk egy kávét.. Helyes? — Helyes — mondta halkan. — Négy óra tízkor várom a főkapunál. — Köszönöm — mondtam, és letettem a kagylót. Annyit mindenesetre jólesőn állapítottam meg magamban, hogy a kislány intelligens, mert nem tette hozzá, hogy „főosztályvezető elvtárs”... Ezúttal — minden szóbeszédet elkerülendő — én hagytam el utoljára a laboratóriumot. Odalent beültem(a kocsimba, s körül sem kellett néznem, máris ott állt mellettem a kislány. Szótlanul nyitottam ki neki az aj? tót. (Folytatása következik.)
