Petőfi Népe, 1980. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-17 / 114. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BACS-KISKCN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXV. évf. 114. szám Árai 1,20 Ft 1980. május 17. szombat AZ SZMT ELNÖKSÉGÉNEK NAPIRENDJÉN Munkaerő-gazdálkodás a megyében Tegnap a Szakszervezetek Bács- Kiskun megyei Tanácsának el­nöksége a megye munkaerő-gaz­dálkodásának alakulásáról, s az üzemekben folyó létszám-átcso­portosításokról tárgyalt. A jelen­tés —, amelyet a megyei tanács vb munkaügyi osztályának ve­zetője készített — hangsúlyozta, hogy Bács-Kiskunban az V. öt­éves terv első három esztendejé­ben a munkaerőhelyzetet lét­számhiánygondok jellemezték. A vállalatok többsége túlzott lét­szám- és szakmunkástanuló-igé­nyeket jelentett be. Az elmúlt év elején egyes vál­lalatok munkaerő-gazdálkodásá­ban már kedvező irányú válto­zás volt megfigyelhető. Több he­lyen létszámzárlatot is elrendel­tek. Sőt 1979-ben az iparban, épí­tőiparban, az állami mező- és er­dőgazdálkodásban a foglalkozta­tottak létszámának kis mértékű csökkenése volt tapasztalható. Egyedül a szolgáltató ágazatok­ban növekedett a létszám mint­egy 5 százalékkal. Az idén, január 1-től megszűnt a gazdasági szervezetek kategó­riába sorolása, és korszerűsítve lett a kötelező munkaerő-közve­títésre vonatkozó rendelkezés. Ehelyett vállalati—tanácsi infor­mációs rendszert alakítottak ki, amelynek keretében jelentésre kötelezettek azok a vállalatok,, amelyek a soron következő ne­gyedévben legalább 10 fővel szándékoznak növelni, vagy csök­ken teni létszámunkat. A második negyedévre 71 vállalat tett je­lentést. Ebből 70 vállalat 2661 fővel kívánja növelni, egy válla­lat pedig 48 fővel csökkenteni létszámát. A jelentés ezután arra hívta fel a figyelmet, hogy az 1980. ja­nuár 1-vel életbe lépett gazdasági szabályozók hatását — amelyek szigorúbb - feltételeket teremtet­tek a gazdálkodásban — majd csak a. III. negyedévben fogják a megyei vállalatok kellően ér­zékelni. Ez az oka annak, hogy jelenleg csak kivételes esetben terveznek létszámcsökkentést, és a munkaerő-átcsoportosítás sem vált még általános gyakorlattá. A munkaügyi osztály azonban fi­gyelemmel kíséri a munkaerő­gazdálkodást, és felkészült arra, hogy sajátos eszközeivel segítse az esetleges gondok megoldását. A beszámoló feletti vitában az elnökség tagjai hangsúlyozták, hogy nagyobb gondot kell fordí­tani a szakmai átképzésekre, s ezzel zökkenőmentesebbé tenni az esetleges munkaerő-átcsopor­tosításokat. Annál inkább szük­séges ez, mert egyes szakmák­ban is túlképzés volt az előző években. Többen rámutattak ar­ra, hogy fokozni kell a tervsze­rűséget a gazdasági egységek munkaerő-gazdálkodásában. A teljes foglalkoztatottságot bizto­sítani kell, ugyanakkor fontos a felesleges munkakörök megszün­tetése is. Az elnökség végül arra hívta fel a figyelmet, a jövőben na­gyobb érzékenységet kell tanúsí­tani a munkaerő-gazdálkodás iránt, s a tanácsi, 'vállalati szer­veknek, valamint a szakszerve­zeteknek szorosabban együttmű­ködni az ezzel kapcsolatos gon­dok megoldásában. Ezután az el­nökség tájékoztatót hallgatott meg a szakszervezeti bizalmi vá­lasztások lebonyolításáról. N. O. Május 21-én választási nagygyűlés Kecskeméten Az országgyűlési képviselői és tanácstagi jelölő gyűlésekkel a vá­lasztási előkészületek fontos sza­kasza április végén befejeződött. Ezekben a hetekben csakúgy mint az országban mindenütt, Bács- Kiskun megye településein is vá­lasztási gyűléseket tartanak. Ezek a rendezvények jó lehető­séget adnak arra, hogy a választó- polgárokkal ismét találkozva, a je­löltek, a párt- és tanácsi vezetők részletesen ismertessék az V. öt­éves tervidőszak alatt elért ered­ményeket, a települések, a válasz­tókerületek gazdasági, társadalmi fejlődését, s a főbb célkitűzéseket. Választási rendszerünk demok­ratizmusát jelzi, hogy ezeken a fó­rumokon is szót kapnak a válasz­tópolgárok, elmondják véleményü­ket a fejlődés irányáról, a célkitű­zésekről, a feladatok megvalósítá­sáról. Ezekben a hetekben Bács-Kis- kun megye településein mintegy 70 választási gyűlést tartanak. A politikai eseménysorozat kiemel­kedő rendezvényére a jövő héten kerül sor. Május 21-én, szerdán délután 5 órakor a kecskeméti Sportcsarnok­ban választási nagygyűlést tarta­nak. Az eseményre Kecskemétről, a kecskeméti járásból, Kiskunfél­egyházáról és a környező közsé­gekből több mint kétezer választó- polgárt várnak. A választási nagygyűlésen dr. Korom Mihály, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, Bács-Kis- kun megye 8-as számú választóke­rületének országgyűlési képviselő- jelöltje mond beszédet. Tekintettel a nagy érdeklődésre, illetve a nagyszámú közönségre, a Volán 9-es számú Vállalata autó­busz-különjáratokat indít. Az autóbuszok útvonalát és a megál­lóhelyeket lapunk holnapi számá­ban közöljük. Az idegenforgalmi idény kezdete előtt 3. oldal Lakásépítés közösen 4. oldal Munkában a bizalmi I 4. oldal A rádió és tv jövő heti műsora Sport 6. oldal FONTOS FELADATOK VÁRNAK A NÖVÉNYNEMESÍTŐKRE Kiváló lett a Zöldségtermesztésí Kutató Intézet A Kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet az egész országra kiterjedően foly­tatja nemesítő tevékenységét. A kecskeméti központon kívül három állomása, két kihe­lyezett osztálya működik. Az intézet felada­ta az összes zöldségfélék termesztésével kapcsolatos tennivalók összefogása, beleért­ve a gépesítést, feldolgozást is a termelés- technológiai feladatokon kívül. Kiemelkedő munkájáért első ízben 1976-ban kapta meg a kivá­ló címet. A következő két eszten­dőben elismerő oklevelet, tavalyi munkájáért pedig ismét kiérde­melte a kiváló kitüntetést. Az átadási ünnepséget csütörtö­kön délután tartották az intézet központjában. Dr. Károly Árpád általános igazgatóhelyettes meg­nyitója után dr. Balázs Sándor főigazgató számolt be az elmúlt évi tevékenységükről. Elmondta, hogy három év alatt csaknem megkétszerezték az intézeti ered­ményt^ amely tavaly 11,5 millió forint volt. Változatlan állami tá­mogatás mellett a bevétel is lénye* gesen nőtt. Míg 1976-ban 65 mil­lió, tavaly már 157 millió forint volt az összes bevételük. Az egy hektárra jutó termelési érték emelkedése bizonyítja a gazdál­kodás hatékonyságára tett intéz­kedések eredményességét. Az el­múlt évben 42 ezer forint volt a hektáronkénti termelési érték, csaknem 10 ezerrel több, mint 1976-ban. A .továbbiakban a nemesitési eredményekkel foglalkozott. El­mondta, hogy 1979-ben is számos olyan zöldségféle kapott állami elismerést, amelyet az intézetben állítottak elő. Egyébként fennál­lásuk óta 149 fajta nyert ilyen mi­nősítést. Ezenkívül 60 fajtajelölt szerepel kísérleteikben. A nemesítési tevékenység érté­kelése után a főigazgató foglalko­zott a nemzetközi kapcsolatokkal, majd rátért arra, hogy erőfeszíté­seket tesznek annak érdekében, hogy a kutatói munka eredményei minél előbb megvalósuljanak a gyakorlatban. 'Szaktanácsadó cso­portjuk működik, a termelési rendszerekkel is szorosabbá vált az együttműködés. Több mint kétszáz üzemmel van közvetlen szaktanácsadási jellegű szerződé­sük. A zöldségtermesztéssel foglal­kozó kereskedelmi és feldolgozó vállalatokkal is kooperálnak. A főigazgató hangsúlyozta, bogy a kutatók között is kialakult a szocialista brigádmozgalom, amely sokat segített abban, hogy elérték a kiváló címet. Az idei feladatok­ról szólva elmondta: még többet foglalkoznak a kutatók képzésé­vel, törekednek az adminisztrá­ció csökkentésére, hogy idejük je­lentősebb részét a nemesitői te­vékenységre fordíthassák. A kitüntető oklevelet a Mező­gazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium vezetése és a MEDOSZ elnöksége nevében dr. Tamássy István állami díjas akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia agrártudományi osztályának elnö­ke adta át elismerő szavak kísé­retében. Felhívta azonban a fi­gyelmet: még nagyobb mértékben törekedjenek az intézet kutatói, hogy kiváló eredményeiket minél előbb átültessék a gyakorlatba. Dr. Pál István, a MÉM főosz­tályvezetője átnyújtotta dr. Ba­lázs Sándor főigazgatónak a Ki­váló Munkáért miniszteri kitün­tetést, majd 'pénzjutalmakat adott át, dr. Balázs Sándor pedig inté­zeti" elismeréseket. ■Ezt követően dr. Gajdócsi Ist­ván, a megyei tanács elnöke emel­kedett szólásra. Hangsúlyozta a mezőgazdasági termelés kiemelke­dő szerepét. Felhívta a figyelmet arra, hogy az intézet a nemesíté­sen, a termeléstechnológia tőkéié* tesítésén kívül kísérje figyelem­mel a feldolgozást, az élelmiszer- ipar munkáját is. A végtermék, amely a fogyasztóhoz kerül, le­gyen olyan minőségű, ami megfe­lel a mai követelményeknek. K. S. A VARSÓI SZERZŐDÉS MEGALAKUL 25. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL Az európai szocialista országok védelmi közössége, a Varsói Szer­ződés Szervezete megalakulásának 25. évfordulója alkalmából ünnepi megemlékezést tartottak pénteken az Országház kongresszusi termé­ben. A díszünnepségen részt vett Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Maróthy László, a KISZ Központi Bizottságának első titká­ra, Méhes Lajos, a budapesti párt- bizottság első titkára, Sarlós Ist­ván, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gyenes András, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, Czi- nege Lajos hadseregtábornok, hon­védelmi miniszter, Berecz János és Rácz Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetői, Se­bestyén Nándorné, az Országos Béketanács elnöke, Csémi Károly vezérezredes, honvédelmi államtit­kár és Rácz Pál külügyi államtit­kár. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet Jurij Andrejevics Naumenko vezérezredes, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancsnokának magyarországi képviselője és Vla­gyimir Ivanovics Szivenok, vezér- ezredes, az ideiglenesen hazánk­ban állomásozó szovjet déli had­seregcsoport parancsnoka. A Himnusz elhangzása után Ko­rom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára a díszünnepség elnöke köszöntötte a részvevőket, köztük a Varsói Szerződés tagálla­mainak jelenlevő budapesti nagy­követeit. Megnyitó beszédében a Varsói Szerződés megteremtésének kiemelkedő nemzetközi jelentősé­gét méltatva hangsúlyozta: létre­hozásának szükségességét az el­múlt negyedszázad igazolta. A szervezet megbízhatóan eleget tett — és tesz ma is — küldetésének; fontos tényezője a békének, a nemzetközi biztonságnak és a tár­sadalmi haladásért folytatott harcnak. A jelenlegi feszült, kiéle­zett nemzetközi helyzetben a fegy­verkezési hajsza fokozásában érde­kelt imperialista körök mindent elkövetnek az enyhülési folyamat visszafordítására. A Varsói Szer­ződés tagállamainak csütörtökön nyilvánosságra hozott nyilatkozata és felhívása ismételten rámutat mindannyiunk felelősségére, és • Borbándi János a szónoki emelvényen. tennivalóira annak érdekében, hogy áthatolhatatlan gátat emel­jünk egy új háború kirobbantásá­nak útjába — mondotta egyebek között Korom Mihály. Ezután Borbándi János, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese mon­dott ünnepi beszédet. — 1955. május 14 -e, a Varsói Szerződés aláírásának napja a bé­kéért és a nemzetközi biztonságért vívott harc jelentős állomásaként került be a történelembe. Az em­beriség történelme során ekkor jött először létre olyan politikai és katonai szövetség, amelynek alap­vető célja az abban részt vevő or­szágok függetlenségének, szabad­ságának, elért vívmányainak meg­védése és a béke megőrzése. Ma már negyedszázad tapasztalata bi­zonyítja, hogy a Varsói Szerződés minden tekintetben beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Európá­ban hozzájárult a háború megaka­dályozásához, elősegítette a béke megszilárdítását, a nemzetközi fe­szültség csökkentését és a békés egymás mellett élés erősödését. Harmincöt évvel ezelőtt az em­beriség történelmének legkegyet­lenebb háborúja a hitleri fasiz­mus teljes vereségével végződött. A világ népei azt remélték, hogy a békés építés korszaka kö­vetkezik, a fasizmus szétzúzása figyelmeztétésül szolgál tmajd azoknak, akik újabb háborúra, a népek leigázására törnek. Még be sem gyógyultak azonban a máso­dik világháború szörnyű sebei, amikor megkezdődött egy új szovjetellenes tömb kialakítása. Az Egyesült Államok akkori ural­kodó körei olyan stratégiát dol­goztak ki, amelynek lényege a világuralom megszerzése, a ha­ladás és a szocializmus erőinek szétzúzása, a kapitalista rendszer, elveszett pozícióinak visszaszer­zése volt. Megkezdték a külön­böző katonai szövetségek létre­hozását, amelyek közül Európa számára a legnagyobb veszélyt az 1949-ben megalakított Észak­atlanti Szövetség — a NATO — jelentette. Léte önmagában is nyílt katonai fenyegetés volt, agresszív jellege azonban még erőteljeseb­ben kidomborodott, amikor a hír­hedt 1954-es párizsi egyezmény ratifikálásával zöld utat engedtek a nyugatnémet újrafelfegyverzés- nek. A szocialista országok kezdet­től fogva ellenezték, hogy a vi­lágot katonai tömbökre szakít­sák. A hidegháborús légkörben a fenyegetés, az óriási méretű fegy­verkezési hajsza, a gazdasági blo­(Folytatás a 2. oldalon) A lengyel fővárosban felhívás és nyilatkozat aláírásával zá­rult a Varsói Szerződés politi­kai tanácskozó testületének ülése. Már az első visszhan­gok is világossá teszik, hogy világszerte nagy figyelemmel tanulmányozzák az európai szocialista országok védelmi szövetségének legfelsőbb szin­tű javaslatait. A politikai tanácskozó testü­let soros ülését a szervezet ne­gyedszázados jubileumán tar­tották. A Varsói Szerződés megalakulására 1955-ben rea­gálásként, válaszként került sor: alig néhány esztendővel az emberiség legszömyúbb világ­égése, a második világháború után a nyugati hatalmaik Wa­shingtonnal és Londonnal az élen felrúgták a közös harcban kialakult antifasiszta koalíció alapelveit és a .nyílt fenyege­tés jegyében megalakították az Észak-atlanti Szövetséget, a NATO-t. A Szovjetunió, á töb­bi szocialista ország az első pillanattól kezdve hangsúlyoz­ta, hogy a Varsói Szerződés ki­zárólag védelmi jellegű, s min­dig szorgalmazta a két katonai tömörülés egyidejű megszünte­tését, a fegyverkezési hajsza felszámolását. Addig azonban, amíg erre a NATO nem haj­landó, a Varsói Szerződés tag­államai azon munkálkodnak, hogy csökkentsék a nemzetkö­zi feszültséget Európában és az egész Földön. Hála a szövetségben megtes­tesült hatalmas politikai-gazda- sági-katonai erőknek és a nem­zetközi erőviszonyok változá­sának, a Varsói Szerződés erő­feszítései a hidegháború visz- szaszoritására, az újabb világ­háború megakadályozására, sikerrel jártak. Azt, hogy érde­mes küzdeni, hogy van remény a legbonyolultabb problémák békés rendezésére is, elsőként az az esemény bizonyította, amelynek ugyancsak most ün­nepük 25. évfordulóját: az osztrák államszerződés megkö­tése. Am bármilyen nagy ered­mény volt ez, még nem bizo­nyult frontáttörésnek a hideg­háborútól az enyhülés felé ve­zető úton. Még sok esztendős szívós erőfeszítésre, a szocia­lista világrendszer és a nem­zeti felszabadító harc újabb si­kereire volt szükség ahhoz, hogy — a hatvanas években — meg­kezdődjék az enyhülés. Ez a folyamat elképzelhetetlen lett volna a Varsói Szerződésben tömörült államok tevékenysé­ge nélkül, amely a további si­kerek zálogának bizonyult. Hosszú és nehéz út veze­tett az NSZK-val megkö­tött szerződésekig, annak az alapvető ténynek a hivata­los elismertetéséig, hogy a legtöbbet szenvedett konti­nens szívében két német állam létezik. Ezt követte a folyamat megkoronázása, a Helsinkibe összehívott európai biztonsági és együttműködési konferencia. Ezen a tanácskozáson 33 euró­pai ország, valamint az Egye­sült Államok és Kanada a leg­magasabb szinten, állam- és kormányfői aláírásával elis­merte a második világháború és a történelmi fejlődés nyo­mán a kontinensünkön kiala­kult realitásokat. Ezen az ala­pon örvendetesen szélesedtek a két- és sokoldalú nemzetközi kapcsolatok, eredménnyel ke­csegtető tárgyalások indultak több fórumon a leszerelésről és a katonai szembenállás enyhí­téséről. Százmilliók élvezték világszerte az enyhülés kézzel­fogható — a többi között a tu­rizmusban, a növekvő kereske­delmi kapcsolatokban testet öltött — áldásait. Négy esztendeje azonban az új amerikai kormányzat ag­gasztó lépésekkel mutatkozott be. Tavaly ugyan az osztrák fővárosban létrejött a szovjet —amerikai csúcstalálkozó, alá­írták a SALT—2. szerződést, ám ezt Washingtonban a hi­degháborús erők koncentrált támadása követte. Brutálisan felemelték a katonai kiadáso­kat, szüntelenül új, veszélyes fegyverfajtákkal jelentkeztek. Egyre világosabbá vált, hogy a támadás a világbéke alapja, a katonai erőegyensúly ellen irá­nyul. Ezt bizonyította, hogy a NATO tavaly decemberben — a szocialista országok tárgya­lási javaslatai ellenére — dön­tést hozott új típusú közép-ha­tótávolságú amerikai nukleáris rakéták gyártásáról és nyugat- európai elhelyezéséről. Az óce­án túlpartján egymást követték a feszültséget súlyosbító, az enyhülést immár nemcsak megtorpanással, hanem meg­semmisüléssel fenyegető lépé­sek. A SALT—2. ratifikálásá­nak és egy sor már fórumon folytatott tárgyalásnak az el- szabgtálása, kalandorpolitika az olajban gazdag Közel- és Közép-Keleten, beleértve az Irán elleni kommandóakciót, az afganisztámi fejlemények ürügyén a nemzetközi feszült­ség durva szitása, hadjárat az olimpia és a népek barátságát hirdető olimpiai eszme ellen — Washingtonból és a brüsz- •szeli NATO-főhadiszállásról dermesztőén jeges szelek süví­tettek a világpolitikai porond­ra. Ilyen helyzetben ült össze a politikai tanácskozó testület.' A Varsói Szerződés tagállamai, miként a múltban oly sokszor, most is síkra szálltak a béke megvédése mellett. A lengyel fővárosban elfogadott felhívás és nyilatkozat ismét kifejezi a szocialista országok eltökéltsé­gét a nemzetközi feszültség- gócok felszámolására, a hábo­rú megakadályozására. A fel­hívás a világ vezető politiku­sainak csúcsértekezletére, a nyilatkozat hét pontba szedett konkrét javaslatai a legsürge­tőbb tennivalókról újra bizo­nyítják, hogy a negyedszázados jubileumát ünneplő Varsói Szerződés az új, nehéz hely­zetben is hű maradt alakulá­sakor elhatározott legfőbb cél­jához: a béke és a haladás vé­delméhez, „A jövőt a ma teremti meg, s a népek életének holnapja attól függ, hogy az államok együttesen és külön-külön mi­lyen döntéseket hoznak most, a kiélezett nemzetközi kérdé­sekben. E döntések meghoza­talakor tudatában kell lenni* ök: valamennyi állam és nép közös érdeke, hogy azokból a területi és politikai realitások­ból induljanak ki, amelyek a fasiszta agresszorok fölött a második világháborúban ara­tott hatalmas győzelem, vala­mint a háború utáni fejlődés eredményeként alakultak ki, s hozzájáruljanak a ENSZ alapokmányának elvein és cél­jain nyugvó nemzetközi törvé­nyesség megszilárdításához“ — hangoztatják a varsói ta­nácskozás nyilatkozatának alá­írói. ■■■■■■■■■ Díszünnepség a Parlamentben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom