Petőfi Népe, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-27 / 98. szám
« ® PET0F1 NÉPE • 1910. április 27. Nemesnádudvari hangulat (Pásztor Zoltán (elvétele) Háromezer ötlet A napilapokban hirdetések hívták fel a figyelmet arra a nyilvános, országos energiatakarékossági ötletpályázatra,; amelynek részletes kiírását a tavalyi BNV Energiafelügyelet pavilonjában szerezhették be az érdeklődők. Mintegy hatszáz pályázó in- dult, összesen háromezer ötlettel. ' Az értékelés után tizenhét díjat osztottak ki, a két kategóriában: az ipari-vállalati területen, illetve a lakosság körében hasznosítható ötleteket jutalmazták. — Rengeteg olyan gondolat fordul meg az emberek fejében, ami másoknak is eszébe jut, sőt megvalósításuk esetleg már folyamatban van — mondja Wiegand Győző, az Energiafelügyelet igazgatója, a zsűri elnöke. — Sokan javasolták például a nyári időszámítás bevezetését. Ezzel már nem lehetett pályázatot nyerni. Egy másik csoportot képviseltek a különféle, a realitást gyakran nélkülöző elképzelések. Azonban számos kivitelezhető javaslat is érkezett. Első díjat kapott például az ipari-vállalati .hasznosítású ötletek kategóriájában az a háromtagú tatabányai csoport, amely a brikettgyártás gazdaságosságát növelő eljárást javasolta, miszerint — előszárítással — kevesebb bitumennel is meg lehet kötni a brikettet, és nemcsak a drága kötőanyag felhasználása csökken, de a brikett szilárdságának növekedésével «* későbbi hulladék is. A győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola már megvalósított ötlettel pályázott. Az oktatás az épületek számos termében felváltva, rendszertelenül folyik, nem gazdaságos az egésznek mindenkori fűtése. Egy kapcsolóórás programvezérlés hangolja qssze — szinte az órarend alapján —, hogy mikor, melyik termet fűtsék. Tekintettel voltak olyan részletekre is, hogy valamivel az óra vége előtt már kikapcsolható a fűtés, illetve órák előtt idejében befűt. A díjazottakkal együtt összesen hatvan munkát továbbított az Energiafelügyelet azoknak a szerveknek, amelyek a megvalósítást területükön szorgalmazhatják. Vajon mennyit ér az ötlet- pályázat? Wiegand Győző mondja: — E pályázatnak talán nemcsak az a célja, hogy szenzációs ötletek szülessenek. Hiszen ilyesmivel hivatásos intézetek, kutatók, felkészült emberek is foglalkoznak. E széles nyilvánosságú pályázat esetében az is -fontos, hogy az emberek gondolkodását serkentse a lehetséges „házi” megoldásokra, elősegítse a megfontolt gazdálkodás szemléletének elterjedését. K. T. SOK MILLIÓ FORINTOT LEHETNE MEGTAKARÍTANI Kiskunsági tapasztalatok a tápanyag-gazdálkodásban Az ésszerű tápanyag-gazdálkodásról sok szó esik, elsősorban a gazdaságos termeléssel kapcsolatban. Ma már az üzemek nemcsak azt tartják szem előtt, hogy miből mennyit termeljenek, hanem azt is, hogy egy-egy termék mennyibe kerül. TA.NÁCSTAGJELÖLTKK Együtt a községgel A több mint ezer lakosú Harkakötönyben a hétfőn tartandó két utolsó jelölő gyűléssel befejeződnek az előkészületek a tanácsi választásokra. Az elmúlt napokban már tizenhárom tanácstagot jelöltek a Kiskunhalas melletti községben. A Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének szakemberei hosszú hónapok munkájával értékelték a körzetükhöz tartozó közös gazdaságok tápanyag-gazdálkodását. Az elmúlt esztendőben a mezőgazda- sági szövetkezetek kereken 270 millió forintot költöttek műtrágyára. Az összes termelési költség 7,6 százalékált. A tárolásra, keverésre, szállításokra és a, kijuttatásra további 23 millió forintot. Átlagosan egy hektárnyi területre vetítve mintegy 320 kilogramm műtrágya hatóanyag felhasználása mellett, ez a költség megközelítőleg 1850 forint volt. Ha ezt egy közepes nagyságú — 4 ezer hektáron gazdálkodó — szövetkezetre vonatkoztatjuk, 7 millió forintot jelent. Magas veszteség És most jön egy megdöbbentő szám: e ráfordításnak mintegy 40—45 százaléka, vagyis körülbelül 2,5—3 millió forint értékű tápanyag nem hasznosult, elveszett, elsősorban szemléleti, másodsorban technikai hiányosságok miatt. A tárolási veszteség 10—30 százalék. Gyakran nem megfelelő a kiszórási technológia. Olyasmi is előfordult, hogy nem a kellő időben kapták a műtrágyát a növények, kevés szerves trágyát használtak fel és így tovább. Közismert, hogy a magasabb terméshozamok eléréséhez nélkülözhetetlen a mikroelemeket is tartalmazó istállótrágyázás. A műtrágyaárak emelkedése figyelmezteti a szövetkezeteket, hogy többet törődjenek ezzel is. Különösen a homoktalajoknál, az ültetvények tápanyag-utánpótlásánál ez fokozottabban indokolt. Egyúttal importmegtakarítást is jelent. A Kiskunság szövetkezeteiben megtermelt istállótrágya mennyi- sége évente csaknem félmillió tonna. A háztájiban további 350 ezer tonna. Ennek a mennyiségnek a fele rosszul kezelt, csökkent értékkel kerül a földbe. A szerves trágyánál jelentkező veszteség, sok tízmillió forintot tesz ki, ha figyelembe vesszük a lehetséges termésnövekedés elmaradását. A kezelésből eredő hibákon kívül, a felhasználás módjától is függ a terméshozam. Késedelmes beszán- tás esetén is számottevő érték- és hatáscsökkenés következik be. Kedvezőtlen kép A felhasznált mennyiség szempontjából is kedvezőtlen a kép. A szántóterület 8 százaléka, a gyümölcsösök 15 százaléka, a szőlő- ültetvények 17 százaléka, a rét és legelő 1 százaléka kap istállótrágyát. A területi szövetség szakembereinek összesítése és ajánlásai azt bizonyítják, hogy mérhetetlen tartalék van a tápanyag-gazdálkodásban. Hangsúlyozzák, hogy a hozamok növeléséhez nem a műtrágya-megtakarítást kell szem előtt tartani, hanem a talajvizsgálatok alapján, amennyiben szükséges mennyiségi növelésre is törekedjenek a gazdaságok. Fordítsanak nagyobb gondot a műtrágyák hasznosulására, termésnövelő hatására. Összefoglalva: a hatékonyság javítására. A tapasztalatok általánosan bizonyítják, hogy ott ahol nem alkalmaznak elegendő szerves és műtrágyát, jóval alacsonyabbak a terméshozamok. Korszerű módszer Az intenzív gazdálkodással szoros összefüggésben keresik a korszerű, hatékonyabb, gazdaságos felhasználás különböző lehetőségeit. Ilyen a levélen keresztüli tápanyag-utánpótlás, amely kiegészítője a gyökér segítségével történő növénytáplálásnak. Ez különösen előnyös a fejlődés kritikus időszakaiban. Vitathatatlan előnye, hogy a levélre kijuttatott tápanyag közvetlenül és azonnal hat. Nincs olyan veszély, högy megkötődik a talajban, vagy kimosódik. A hatás kevésbé függ a csapadékviszonyoktól, olyan arányban és akkor tud hatni, amikor a legkedvezőbb a fejlődéís szempontjából. A levéltrágyázás összekapcsolható a növényvédelmi vagy a vegyszerezési munkákkal, így külön költséget nem jelent. Sajnos — mint a szakemberek megállapítják — a szövetkezetek többsége nem él ezzel a legolcsóbb és eredményében is biztos növénytáplálási formával. Tehát érdemes jobban odafigyelni a mezőgazdasági üzemeknek erre a korszerű módszerre. A szakemberek felhívják a figyelmet a tárolásnál jelentkező veszteségre. Helyes, hogy agrokémiai központok építését tervezik, amelyek ezt jelentősen csökkentik. Az egy hektárra vetített műtrágyatárolási veszteség kereken 500 forint. A számítások szerint szakszerűbb tárolással, az agrokémiai központok építése 2—3 év alatt megtérülhet. Mindebből következik, hogy szükség van ina már a tápanyaggazdálkodás tudományos megalapozottságára, a nagyobb tervszerűségre, szervezettségre, a korszerűbb technikára. Ez nemcsak a terméshozamok növelése, a gazdaságos termelés szempontjából fontos. Figyelmet érdemel a talajvíz-szennyeződés, vagyis a környezetvédelem is. Minden üzemhez eljutott ez a tápanyag-gazdálkodási értékelés, amelyet a területi szövetség szakemberei készítettek. Ennek alapján érdemes számításokat végezni, elgondolkozni a mezőgazdasági. nagyüzemek vezetőinek, miként lehetne ésszerűbbé, gazdaságosabbá tenni a tápanyag-visszapótlást. Ez a mezőgazdasági termelés feltáratlan tartalékainak egyike. K. S. Az eltelt négy esztendő mérlege pozitív Harkakötöny életében. A zavartalan tanulás feltételeit megteremtve a szűk anyagi keretek ellenére az általános iskolát hat tantermessé bővítették. A község 11 utcájának betonjárdája ebben az időszakban 1,5 ezer méterrel hosszabbodott. A tervezett napközi otthonos konyhát nem sikerült felépíteni, de helyette ésszerű megoldást választottak, mert 120 ezer forintos beruházással korszerűsítették az áfész- éttermet, így lényegesen olcsóbban megoldódott a gyerekek ebédeltetése, s egyúttal a vendéglő jobb kihasználása is. A jelölő gyűléseken a felszólalók beszámolhattak terven felüli eredményekről is. Idén augusztus 20-án adják át a felújított negyvenöt személyes óvodát, év végéig 1200 méterrel bővül a községi villanyhálózat. Korszerűsítették a kereskedelmi egységeket is. — Mindezt nem tudtuk volna megvalósítani, ha a község lakossága nem áll egy emberként a tanácsi vezetés mellé — mondta Sipos Györgyné a Bem József és Kötönyi utca jelöltje. — Ebben az időszakban összesen 6 millió forint értékű társadalmi munkával járultunk hozzá az építkezésekhez. Az energikus fiatalasszony otthonosan mozog a kimutatások, statisztikák számrengetegében. Nem csoda, hiszen a harkakötö- nyi Egyesülés Termelőszövetkezet belső ellenőre. A község életére vonatkozó kérdéseimre számadatokkal felelt, miközben ellenőriZ7 te szavai pontosságát, a tanácsülések jegyzőkönyveiben. — Április 13-án nyílt meg a művelődési házunkban — a környék szülöttjének — Berki Viola, Munkácsy-díjas festőművésznek a kiállítása. Képeiben tovább él az egykori kötönyi tanyavilág. Nekünk azonban ez az életmód a nagy gondunk..Jelenleg, 149 csa- rad°&Kllr ä' község külterülétén'.1 Ä lakosságinak. ,Äiiii teg^ 49_ /si^záie; káról kell úgy gondoskodni, hogy a bejárási nehézségeiket megoldjuk. Ez főleg télen jelent problémát. Emellett segítjük a beköltözést, megteremtve a szükséges feltételeket. Az elmúlt évtizedben kereken háromszázan hagytak fel a tanyasi életei, és jöttek be Har- kakötönybe. Amikor szabad idejéről kérdezem, mosolyog: — Két fiam van, az egyik 13, a kisebbik 7 éves. • Sipos Györgyné. (Straszer András (elvétele) Gond és baj van velük elég. Hiába napközisek, esténként együtt nézzük át a házi feladatokat, ami bizony nekem is elég fárasztó. Eddig alig volt szabad időm, a belső ellenőri munkám mellett 1971-től megyei tanácstag vagyok, de beválasztottak a Kiskunsági Mező- gazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének küldötteként az ellenőrző bizottságba is. Egyszóval alig marad időm pihenni, kikapcsolódni. Jelölésemet ennek ellenére örömmel fogadtam, mert remélem, hogy ebben a ciklusban a meglevő nehézségek ellenére sok szép feladatot fogunk megoldani. Előrelépést várunk a gyakran akadozó közműhálózatunk fejlesztésében is. Vízmüvünk a meglevő igényeket is alig tudja kielégíteni, emiatt az újonnan épülő házak, főleg az emeletesek szinte kilátástalan helyzetben vannak. Lépéseket kell tennünk a tömegközlekedés megoldására is. Vasárnap és ünnepnap például két- és fél kilométert kell gyalogolni, hogy a Halasra vagy Majsára utazók felszállhassanak a buszra, ilyenkor nenaxjffln be a községbei járat. A» szolgáltatások gördüfékenységén iS'-rlehetne javítani,« előfordulnak például a halasi GEL/KÁ-val vitás esetek. A kiskunhalasi járás fejlődő, bővülő községében az öt évre választott tanácsi vezetők feladata, hogy tovább folytassák eredményes munkájukat, melynek következménye, hogy a fiatalok ezután is megtalálják szülőfalujukban számításukat úgy, ahogy eddig. Czaune.r Péter • Vegyszerezés a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz-ben. rßdu' (u i ij ^öamás: Másfél szoba összkomfort (11) Amikor az igényesebb nők — akik a végleges megoldást, vagyis a házasságot keresték volna nála — ráébredtek, hogy e sajátos vallomásnak csupán formája vidám, de lényege nagyon is komoly, természetesen szedték a sátorfájukat. S maradtak a kis női csukák, akiknek édesmindegy, • mi lesz holnap — csak a mai estjük legyen vidám ... Futó ügyekkel telt meg. így Miklósom élete, s kél-három alkalommal tárcsázott, aztán sürgősen feledésre ítélt te- lefonszámókkal a notesza. Ennek megfelelően becsülte a nőket. Valahányszor erről került szó, mindig Valami kesernyés, szarkasztikus mosoly ült szája szegletén, amelynek értelme ez volt: tudom, amit tudok rólatok, nőkről, de jólnevelt ember vagyok és nem beszélek... Természetesen köztünk is fölmerült .az elkerülhetetlen kérdés: mikor leszek az övé? Mondanom sem kell, iszonyú gond elé állított ezzel: ha sokáig tartom magam, a futó kis flörtjeivel kárpótoljar magát; viszont ha gyorsan engedek, engem is köny- nyen besorol ama nők közé, akiknek azt az ironikus mosolyát tartogatja .., 9. Három hónapig sikerült kivédenem a rohamait; de hadd vallom be, bizony nem ment könynyen. Mert ahogy mind jobban hozzáédesedtem, úgy kívántam egyre inkább az ölelését. Azok a kietlen, magányos évek most nagyon is megbosszulták maguk; néha az volt az érzésem, hogy sürgető követelőd zésére a konok fejrázásöm nekem magamnak nagyobb fájdalmat okoz, mint neki... Aztán eljött az a nap is, amikor végre igent mondhattam. De akkor már ő is jóval többet akart, mint futó kalandot; akkor már szerelmes volt belém, és bevallotta: úgy érzi, megtalálta, akire várt... Csak éppen tehetetlen, értsem meg; az a szöveg, amit a mamával kapcsolatban hddigi szerelmeinek mondott, nagyon is valóságos; csakugyan nem hagyhatja mgára az édesanyját. Mélyen szeret, higgyem el, de semmit nem ígérhet. Ha akorok, menjek el; ő megért, hiszen egy harmincéves nőnek joga van rá, hogy az életét véglegesen berendezze, ne érje be • félmegoldásokkal. Ha viszont én is szeretem őt, és ilyen felemás módon is vállalom ezt a szerelmet: kimondhatatlanul boldoggá teszem, és mindent el fog követni, hogy ő is boldoggá tegyen engem. Bízvást tekinthetem házasságnak a kapcsolatunkat, csak azért nem állhatunk vele nyíltan is a világ elé, mert a körülményeink nem engedik. De reméli, vagyok any- nyira modern gondolkodású ember, hogy nem a pecsétes papírt tartom lényegesnek, amit egy közönyös állami hivatalnok aláírt, hanem két ember végleges egymásra találását, őszinte és mély összetartozását. Hol az a nő, szerelmes nő, aki ilyenkor nemet tud mondani? Ilisz vallomás volt ez a javából, sőt leánykérés, ha szokatlan formában is; nem kalandot ígért, futó ölelkezéseket, hanem tartós . és talán életre szóló, mély emberi kapcsolatot. Ehhez mérten az anyakönyvi kivonat csakugyan papírrongy; hat hét alatt azt is érvényteleníteni lehet, ha éppen úgy adódik... Egy dobásom azért még volt, mielőtt végleg beleegyezőn bólintottam volna: fölvetettem neki, mi lenne, ha mégis megesküdnénk, és ő hozzánk költözne. Két szobánk van; nyugdíjas szüleim talán még a nagyobbikat is átengednék nekünk. Fejét rázta, szomorúan. „Igazán nem érted, Etikám? Anyám öngyilkossággal fe- nyegetődzik, ha magára hagyom ... Tudom, tudom! — emelte föl kezét —, csak fenyegetőd- zik. De ki merné vállalni a felelősséget érte, hogy hátha mégis komolyan beszél, és egy szép nap csakugyan magára nyitja a gázt, vagy a Dunának megy, ahogy ígérte?!” Abbahagytam a kísérletezést, mert beláttam, ilyen nyomás terhe alatt csakugyan nem lehet élni. Megpróbáltam hát a lehetetlent: az ideiglenes megoldásra véglegesen berendezkedni. Nem akaraterőmön múlt, hanem idegeim teherbírásán, hogy ez végül is nem sikerült. Hiszen melyik nő nem' vágyik a önállóságra? A saját háztartásra? A fészekre, amelyik csak az övé és a párjáé? És ha minden nő ilyen, miért éppen én lettem volna kivétel? Talán fél éve tartoztunk már egymáshoz, amikor törni kezdtem fejem a megoldáson. Hiába vagyok a lakáshivatalban, jogcím nélkül nem szerezhetek magamnak. lakást, ezzel tisztában voltam. Igaz, hatvannyolcat-hatvan- kilencet írtuk, még nem vezették be a lakáselosztás új, szigorú rendjét, s akkoriban még elő-elő- fordult, hogy ügyesebb kollégák „kibuliztak” maguknak egy-egy csinosabb, frissiben megürült otthont. Nekem ez meg sem fordult a fejemben"; túl közelről láttam a lakásnyomort, .az emberi 'hajlékra évek óta váró sokgyermekes családok kálváriáját; nem vitt volna rá a lélek, hogy egyedülálló nőként rászorult családok orra elől halásszak el magamnak a zavarosban egy kéglit... Pedig az otthoni élet egyre fojitogatóbb lett, apám egyre morózusatob, s még anyámat is a házsártosságig idegesítette néha a „kapcsolatom” rendezetlensége, életem'sima mederbe ömleni csak nem akaró ki- látástalansága. — Mikor szakítasz már vele? — kérdezte gyűlölködve, amikor egy-egy lopott hétvégi boldogság után hétfő este hazamentem. — Szombat reggeltől. hétfő estig gyötör a gond, hogy mi lehet veled! — Ugyan mi, anyukám! Szombat délben vonatra ülünk, kimegyünk Gödre, és hétfőn reggel bejövünk. Mit kell ezen izgulni? — Anyám legyintett. — Látszik, hogy nincs gyereked ... Pedig az idő megy! Inkább olyasvalakit keresnél, aki el is tud venni, és akinek gyermeket szülhetsz... Ezt az alakot meg dobd ki, ennek az ügynek sincs holnapja! Szóval így. Ha valamit néha kaptam, loptam egy kis örömet a sorstól, már másnap megadtam az árát... Sokáig nem megy így, tudtam, éreztem. A megoldást végre is Miklósnak egy futó megjegyzése ültette, fülembe: „Egy új lakás, az mégis más volna ... Azt még anyám is meg kellene értse, ha odaköltözném, és őt miagára hagynám... De mivel magyarázzam meg neki, hogy az apósomékhoz megyek, szinte megtűrt albérlőnek, amikor pedig ott van a szép budai főbérleti lakásunk?!...” Ebből érthéttem, ha akartam. Miklós talán arra célzott vele, próbáljak a hivatal útján lakáshoz jutni? Nem, ezt sohasem hittem komolyan; ehhez túl jól ismerte fölfogásomat. Akkor hát annak szólt a megjegyzése, hogy szedjem ki a 'bankból nyilván százezrekre rúgó megtakarított pézemet, s vegyek egy öröklakást? Ez sem valószínű, anyagi helyzetemet szintén ismerte, meséltem neki eleget a kinőtt blúzaimról. A legvalószínűbb, hogy nem akart semmit mondani, a mondatainak nem is volt mögöttes tartalmuk; pusztán a lelkiismeretét nyugtatta meg vele, amikor az otthoni perpatvarokat panaszoltam. Mindegy; bennem mégis ez indította el a töprengések hosszú sorát, az álmatlan éjek fejtöréseit: vajon hogyan tudnék kitörni ebből a reménytelen helyzetiből? És rövidesen ráébredtem: nincs más út, lakást kell építtetnem. Csakugyan volt némi megtakarított pénzem, nem egészen harmincezer forint, ennyi jött össze a hat év alatt, amióta dolgoztam. S ez ugyan akkoriban még elég lett volna egy szövetkezeti lakás kezdőösszegéül, s ahhoz talán hivatalosan is hozzájuthattam volna* némi főnöki szemhunyással — de tisztában voltam vele, ha most élek ezzel a lehetőséggel, a függetlenségemet teszem kockára. Hiszen milyen jogon mondanék ellent a jövőben is a felülről „nyomott” jogtalan igényeknek, ha magam Is suskus révén jutnék önálló fedélhez? Apám a Vízműveknél voltaképp közalkalmazott volt, tőle még. serdülőkoromban megtanultam, hogy nincs förtelmesebb bűn a földön, mint a hatalommal való visszaélés, magyarán a közhivatalnoki korrupció. (Folytatjuk)
