Petőfi Népe, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-27 / 98. szám

MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET

ANTALFY ISTVÁN:

Ünnep

Futni, csak futni.

Még ma van.

Nyit a petúnia, öleld hű társad: emlékezz, talán így virágzott az ősz, a kert.

Ikércsillagok társa vagy.

Nem későn, nem korán.

Fáradt a test.

A szívben béke.

... Egy gyors futam a zongorán.

• K lossy Irén grafikája: Tavasz.

Nyelvünk

gazdagításáért

VANNAK rendezvények, amelyek színvonalukkal, sikerükkel szinte kikövetelik az ismételt publikálást, méltatást. Ezek közé kell sorolni a magyar nyelv hetének április 14—20. közötti Bács- Kiskun megyei rendezvénysorozatát is., A program megnyitójá- wHfi í majd < > i váró k (rendezvényéről tudósításokban számoltunk be. Most, az események és a szakmai értékelés után, mégis úgy véljük, érdemes felidézni a nyelvművelő hét néhány fontosabb mozzanatát, eseményét.

Hogy miért? Elsősorban azért, mert a fiatalok és idősebbek ezrei ismerkedtek az anyanyelv szépségeivel. Tudom, könnyű a számokkal dobálózni, mégis el kelt mondani, hogy egy hét alatt a megye hatvan községében és hat városában több mint háromszáz anyanyelvi előadás hangzott el, oktatási intézményekben, művelődési otthonokban, könyvtárakban, klubokban, üzemekben. Számos helyen anyanyelvi fórumot, kerekasztal-beszélgetést, nyelvi vetélkedőt rendeztek. Az előadásokat százhetvenen tartották: általános és középiskolai tanárok, neves szaktekintélyek, köztük budapesti, debreceni, egri, nyíregyházi és szegedi egyetemi és főiskolai tanárok.

NEM VÁLLALKOZHATUNK annak felsorolására, hogy mi mindenről hallottak a háromszáz rendezvényen az érdeklődök. Szó esett a magyar líra nagyjainak — Vörösmarty, Petőfi, Arany, Ady, József Attila, Radnóti, Nagy László — költői Nyelvéről. Előadások hangzottak el Kodály Zoltán nyelvművelő munkásságáról, a magyar nyelv eredetéről, a nyelvrokonságról, továbbá nyelvünk európaiságáról, a mai ifjúság beszédstílusáról, a zene és a nyelv kapcsolatáról, továbbá a köszönési formákról, az óvodáskorúak anyanyelvi neveléséről.

Nemzetiségi városunkban, Baján német és szerb-horvát nyelvű előadások is elhangzottak. A Frankel Leó Gimnáziumban például dr. Márvány János szegedi egyétemi docens a Magyarországon élő német nemzetiségiek nyelvjárásáról, Osztrogonác József bajai tariár pedig a bunye- vác tájházban „Anyanyelv — idegen nyelv” címmel tartott érdeklődéssel kísért előadást.

KÜLFÖLDI VENDÉGEK részvétele is gazdagította az anyanyelvi hét eseményeit. Kalocsán a csehszlovákiai magyar kortárs irt dalomról rendeztek kerekasz- tal-beszélgetést Duba Gyulával, a Pozsonyban megjelenő Irodalmi Szemle főszerkesztőjével és Zala- bai Zsigmonddal, a Madách Könyvkiadó igazgatóhelyettesével. Bátyán Jung Károly jugoszláviai magyar költő a „Magyar nyelvművelés és hungarológiai kutatás Jugoszláviában" címmel tartott előadást.

Említést érdemelnek az üzemi rendezvények. Különösen sikeres volt a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat Kiskunhalasi Gyárában megtartott anyanyelvi előadás, amelyen több mint kétszáz dolgozó nő vett részt, továbbá a halasi Vízmű Vállalatnál, a rémi Dózsa Tsz agrárklubjában, s a Fémmunkás Vállalat Kecskeméti Gyárában megtartott rendezvény.

A MAGYAR NYELVI hétnek — noha tizenegyedszer rendezték meg — ilyen gazdag megyei programja még nem volt sehol, mint most Bács-Kiskunban. Ez a szakmai vélemény. Bár lemér- hetetlen, hisszük, hogy a TIT- rendezvénysorozat gazdagította nyelvkultúránkat, nyelvi műveltségünket, s hozzájárult ahhoz, hogy szebben beszéljünk magyarul. otthon a családban, az iskolában, a közéletben, a munkahelyeken. Rapl Miklós

PINTÉR LAJOS:

V adkacsák

Gyerekkorom lámpaüvegén

se füst, se korom,

gyerekkorom, hol az út

nem zsákút: a végtelen völgyéhez futó,

hol szép metafora csak a halál,

zene s illat, szalag fátyolon

áttűnő gyöngybetű —

gyerekkorom, hol pengeél

ruhák bársony-rétjein nem kaszál,

réteiden, gyerekkorom

csak napszítta férfihad kaszál —

gyerekkorom, hol vadkacsák,

s vadkacsák jézusos lábanyoma a vízen!

1.

Fentről, felülnézetlből, idilli település Szigliget, újonnan épült (most épülői s tegnapi 'házai az egyformaság látszatát kelták.

A hegyiül (ahol a töredéknyi várrom állj lej övét mindinkább arcuk lesz a házaknak: a főutca

— modem fürdőszobás hajlékaival — maga a jelen. Két-három- száz méterre mögötte — vályogfalaival, s nádtetőivel és hunyorgó ablakaival — a tegnapi zsellérsor bújik meg. Az egykori lakók tehetősebbjei már átköltöztek a jelenbe. Nincs, ami odakösse őket

— még emlékezni sem igen akarnak arra, ami volt... Ezért is tartok egyenesen a jelennek.’

2.

Már-már feladom.

Könnyű olyan emberről írni. akivel sok minden történt, színes egyéniség, aki patafczóan mesél magáról, másról, de mennyivel nehezebb olyasvalakiről, aki hétköznapira méretezett életet él, eseményeinek kiinduló- és végpontja a mindennapos munka.

A hétköznapira méretezett élet is lehet érdekes, gazdag, mint ahogy Bakos Elemér géplakatos élete is az.

A háttér ezúttal nem a munkahelyi műhely, hanem az otthoni környezet. Az udvar — második műszakra alkalmas fészerrel, szerszámokkal. A fészer tetőzete alatt zöldre festett kistraktor szuszog, mögötte csörlőszerű gép nyújtogatja a nyakát.

Bakos Elemér mellettiül áll, nézelődik. Nem tennivaló után, hiszen láthatóan tudja, mit akar, töprengése a módosító gondolaté: „hogyan lehetne még hasznosabbá tenni őket”.

— Ezek azok a szerkentyűk, amikről tegnap este beszéltem — mondja tovább töprengve.

— A kistraktor is saját gyártmány?.

— Az is.

— De hát... — indulna el csodálkozásom.

Legyint.

— Nem nagy dolog, csak megfelelő alkatrészek kellenek hozzá

— Ez az, megfelelő alkatrészek.

— A motorja Trabant motor, az egyik hajtókar kikönyökölt, megjavítottam, s azóta is (öt éve) hibátlanul szolgál A kormányát (Zsiguliról! a keszthelyi szervidből szereztem. Még kombájnaikatrész is van benne

— Mire szolgálnak?

— Szőlőművelésre. Van nyolc- száz négyszögöl szőlőm.

— Akkor nagy szolgálatot tesznek, a szőlő munkaigényes — mondom, inkább hallomásból.

— Nagyot 'bizony. A szőlő egész embert kíván, s mivel én csak munka után érek rá, masinákkal egészítem ki magam. Kézi erővel képtelen lennék megművelni. Munkaerőt pedig egyre nehezebb szerezni. Ha netalán elvállalja valaki, annak bort is kell hozzá mérni, különben nem dolgozik. Ha innivalót kap, akkor azért nem dolgozik. Jobb, ha az ember maga végzi el a munkát

— Miután hazaérkezett a munkáiból.

— Sötétedésig.

— Mindennap?

— Mindennap. Szabad szombat, nem szabad szombat, egyre- megy. Legtöbbször vasárnap is. Az igazat megvallva nem szeretem a kettős ünnepet sem. Az első napot még valahogy . kilábalom, de a másodikkal már nem tudok mit kezdeni. Ha nem a szőlővel, akkor másvalamivel foglalatoskodom. Ami éppen a kezem ügyébe esik.

— Mikor pihen? — szeretném kiszabadítani a szerszámok fogságából.

— Éjszaka, amikor alszom.

— Szabadságát mivel tölti?

— Munkával — mondja..

— Minden évben?

— Néha átruccanok Tihanyba, Zalakarosra, vagy Hévízre. Nemrég jártunk Jugoszláviában.

— Utoljára mikor üdült?

— Üdülni? Ki ér rá üdülni?

— A Balatonban mikor fürdőit utoljára?

— Nem is tudom, öt-hat évvel ezelőtt. Nem kedvelem a Balatont. Hideg a vize.

— Jugoszláviából mire emlékszik?

Elidőzik. Gondolatait viszakül- di a tengerpartra.

— Az első három nap kellemes volt A negyediken elfogott a honvágy. Estéink elviselhetetlenné váltak, szüntelen a gyerekekre gondoltunk. A sátrat, amiben aludtunk, legsebesebben Sziglige- tig toltam vök: . Hiába no, nem szoktuk meg még a távolságot

— Pedig az autó már megvan hozzá.

— Megvan. Egyelőre a közeli hódításokra használjuk. Egyszer talán tovább is merészkedünk.

3.

A beszélgetés (papíron) látszatra könnyen sűrűsödik párbeszéddé. A mondatok közé valójában hosszú szünetek ékelődtek. Azt sem mondhatnám, hogy megrostálja a szavakat, használatukat sem tekinti hiábavalónak. Hallgatásain nehéz eligazodni. Valahányszor (bár nem bizalmatlan) az volt az érzésem, valami miatt nehezen oldódik. Igen, igen,- ad igazat tekintetével, aztán megtoldja szótlansággal. Sok kudarc érte volna? Vagy mégis bizalmatlan. Az is lehet, szemérmessége tartja vissza a kitárulkozástól Amennyiben így van, az én kudarcom is...

Nem marad más hátra: kettős életformáját járom körül. Szándékosan nem használom a kétla- kiság fogalmát, mivel nem mindenki egyformán értelmezi, akire mondják, sérelmesnek tartja, aki mondja, rosszabb hangsúllyal mondja. És azért sem használom, mert Bakos Elemér nem a földnek hátat fordítva érkezett az iparba (noha a kétlakiakhoz hasonlóan él), szakmája kamaszíej- jel tanult szakma — nek as- évekkeL Mayer István : n

géplakatosmester műhel. badult. Kísérleti gazdas . ■:<,

termelőszövetkezet, állam <iság után került jelenlegi ,ahelyére, a Balatonfelvidéki Víz- társulathoz, ahol ötödmagával a kotrógépek, dózerek, személygépkocsiik javítását végzi.

Harminc éve dolgozik.

És faggatom tizedjére is.

— Rosszat, sem panaszlót nem mondhatok. Amit csinálok, ahogy élek, kielégít

4.

Megpróbálom megközelíteni: az az embertípus, aki a munkáján keresztül igazodik a közösséghez, világhoz. A munka ad célt és értelmet az életének. Mi az, amit belülről is magához igazít ebből a világból? Mindazt amit munkája gyümölcseként birtokba vett — ami jelenlétével megszabja gondolatait. Amit még nem vett birtokba, azt is elérhető közelségbe helyezte. Karnyújtásnyira.

A birtokbavétel nagyobb része az a felújított ház, amelyben családjával együtt lakik, amely sem kívül, sem belül nem hasonlít a régi falusi házakhoz. Szobáiból, udvaráról nem hiányzik semmi. Miért hát mégis a nagy igyekezet?

— Amíg talpra nem állnak ji gyerekék — mondja.

— Már lábadoznak — mondom én, tudva, hogy a két fiú (Budapesten tanul) szakközépiskolás, a kislány hetedikes.

Szemében apai számadás gyűlik.

— Lábadoznak, de az a lábadozás elhúzódhat. Attila ugyan már az idén végez, de fejébe vette, hogy utána beiratkozik a jogra. A kisebbik fiú közlekedés-gépészeti szakközépiskolába jár, a harmadik még nem döntött.

— Ha összehasonlítaná gyermekkorát az övékével...

Megelőz:

— Akárhogy hasonlítgatom, a végeredmény ugyanaz: a tehetősebbek életét élik. Elevenek, az eszük más srófon járatos, mint amilyen a miénk volt. És mesz- szébb is látnak. Tudnak és mernek vitatkozL Vitatkozni és nem vagdalkozva feleselgetni, anélkül, hogy sértő szó hagyná el a szájukat. ..

— A holnapi (vasárnapi) program? — terelem a beszélgetést az ünnepre.

‘Fejét az ég felé billenti.

— Jó időnk lesz. Szőlőmunkára való idő.

— Annak' ígérkezik — mondom, közben másodszor is arra gondolok: szeretném kiszabadítani a szerszámok fogságából. Csak attól tartok; hogy a szerszámokkal együtt arra az időre a kezét is elvesztené ...

Tamás Menyhért

Szerszámok fogságában

nek ide. Nyolc általános után felvételivel; természet utáni rajzból, mintázásból vizsgáztatják, s ha felveszik, délutánonként végzi el a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolát. Mások szakmunkás érettségi után próbálkoznak, s aki .beválik, itt marad. A követelmények szigorúak: fegyelmezettség, az alkotóval való szellemi azonosulás képessége, fizikai erő. Volt, aki tizennégyéves cérnavékony gyerekként került ide, de a naphosszat használt kilós fakalapács izmossá fejlesztette Nehéz — fizikai-szellemi — tevékenység ez, csökkentett, ötnapos, 42 órás a munkahetük, a keresetük jó: A kőszobrász: megbecsült szakember.

— Külföldön géppel viszik át, vagy nagyítják fel a művet a kőbe. Mi hiszünk a vésőben-kala- pácsban. A bronzöntőben, amit lehetett, modernizáltunk; gázüzemű olvasztónk van, darupálya végzi a nehéz munkát. Talán némileg érzékelteti a bronz és a

kő ebbeli különbségét, hogy az öntött szobornál a munka 70— 80 százaléka a cizellálás — s a kisplasztika kivételével mindent mi cizellálunk — a kőfaragásnál pedig mintegy 80 százalékos készenléti állapotúra faragjuk meg a szobrokat, a végső simítást a művész végzi rajtuk, hogy érződjön a keze nyoma.

— Egy-egy kőfaragónak száznál is több szerszáma, vésője van; a vállalaté, de mindenki azt használja, amit a kezéhez idomított. Ilyet boltban nem kapni, saját szerszámkovácsunk készíti és tartja. karban a munkaeszközöket. Különleges kollektíva ez. Univerzális embereket nevelünk, mindenki mindent tud a szoborról. Felénél több a törzsgárda, tavaly tizenkettőt számoltam meg a negyedszázadnál régebbiek közül. Tizennyolc szocialista brigádunk van, nagy versenyek zajlanak, sok a vállalati, minisztériumi kitüntetett.

A vállalat évi kapacitása 80—

országszerte

• Készülnek a szegedi Móra Ferenc Múzeum díszkővel. (Fotó: Hauer Lajos felvétele. — KS)

Sok új szobor

Mint minden esztendőben, az idén is számos fővárosi és vidéki parkban, közintézményben állítanak fel új szobrokat. Az év egyik legmonumentálisabb köztéri szobra Angyalföldre kerül, a XIII. kerületi MSZMP-székház elé: Marosán László maga faragja kőbe alkotását. Ez a ritkább eset; a nagyobb méretű kő- és bronzszobrokat ugyanis a' Képzőművészeti Kivitelező Vállalat valósítja, illetve valósította meg, az idén felállítandők közül több, mint hetvenet. így például Marton László Rúzsa községbe kerülő bronzszobrát, Rétfalvi Sándor Kunfehértó főterére szánt felszabadulási emlékművet, Szathmáry György Garára, Papakrisztosz Andreasz Aszódra készített kőszobrát. Itt kivitelezik Gyurcsek Ferencnek, a magyar és a hor- vát nép életét idéző, s a barcsi határállomáson felállítandó kompozícióját, Vigh Tamásnak Esztergom ezeréves jubileuma alkalmából készült alkotását, Melocco Miklós Radnótiját, amely Győrbe kerül, Csikai Márta Zalaegerszegre szánt Táncolóját, a Szentesnek szánt Borsos-művet: Horváth Mihály portréját, Pátzay Pál Hódmezővásárhelyre kerülő Bethlen Gábor-mellszobrát, Varga Imre Veres Péter-szobrát Debrecennek, Liszt portréját Mecseknádas- nak. Ismeretes, hogy a megrendelt szobrok a Városligetben évente megtekinthetők.

A Városligetben áll a Kivitelező Vállalat kőszobrászati műhelye, amelyet az egykori Fővárosi Múzeum háborúban tönkrement épületének helyén hozott létre a Képzőművészeti Alap, 1954-ben.

Miért ritkaság a nagy méretű szobroknak a művész általi kivitelezése? Mert ehhez bonyolult apparátus nagy hely és hatalmas testi erő kell; s a kivitelezésre fordított idő az alkotómunkától vonja el a művészt.

Vajon mesterség, vagy művé- szet-e a szoborkivitelezés? Kell, hogy minden művésznek a kisujjában- legyenek a megvalósítás fogásai, a mesterségbeli tudás; s éppúgy kell, hogy a kivitelező művésze legyen a szakmájának.

Füleky Miklós termelési és kereskedelmi főosztályvezető így fogalmaz:

— Négyszáz-négyszázötven munkavállaló közül háromszáz- nyolcvan manuális tevékenységet végez. Sokféle úton-módon kerül100 kő- és bronzszobor. A legnagyobb méret? Esztergomnak négyméteres emlékmű készül, a Gellérthegyen látható Felszabadulás szobor szovjet katona alakja tízméteres. Gödöllőre készül egy négyméteres falat teljesen beborító bronzdombormű, Amerigo Tot műve; száz darabból öntik — de a szállítás, a kapun való bevitel, az összeszerelés — ahány feladat, annyiféle program.

A szocialista országokban általában nincs ilyen profilú üzem. Sok — és sokfelől érkezik — a külföldi megbízás. Nemrég szállították el Pozsonyba á Klement Gottwald-emlékművet, de Ausztriától Szíriáig lenne' megrendelés több is, Minden adottság megvan, csak a munkaerő kevés.

Legújabb sikerük: nemzetközi pályázaton — olasz, francia, osztrák résztvevők között — a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat ajánlata bizonyult minden tekintetben a legmegfelelőbbnek, így 1881 májusában az általuk kivitelezett Kemal Atatürk-szobrot állítják fel az ankarai parlament előtt az államférfi születésének százéves évfordulóján.

P. G.

• Keményebb kőbe faragják a Horváth Mihály tért templom málladozó szobrait.

I