Petőfi Népe, 1980. április (35. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-11 / 84. szám
1980. április il. • PETŐFI NÉPE • 3 HAT SZÁZALÉK Életszínvonal és realitások Pontos számokat még nem ismerünk a VI. ötéves tervről, az életszínvonal előirányzata azonban kirajzolódott előttünk. A külpiac és a belső gazdasági adottságok-lehetőségek képletéből szerény növekedési ütem olvasható ki. Mint ahogy legutóbb a XII. kongresszuson elhangzott beszámoló meg is fogalmazta — az egy főre jutó reáljövedelem 6, a fogyasztás mintegy 8 százalékkal gyarapodhat a következő öt esztendőben. Okkal merül föl a kérdés — mit ér ez a fejlődés? Hogyan élünk majd a legközelebbi jövőben? Kézműves kirakodóvásár 0 Kétszáz kézműves árulta portékáját Pécsett az első országos kézműves kirakodóvásáron. A vásárnak mintegy hatvanezer látogatója volt. Tavaszi kulturális programok Költészet napi és zenei rendezvények, valamint a magyar nyelv hete alkalmából szervezett előadások alkotják három város és két község áprilisi kulturális programjainak legjavát. A kiskunhalasi műsorkalauz gazdag irodalmi rendezvénysorozatot kínál. A városi könyvtárban kerül sor április 11-én Halász Judit és a Bojtorján együttes költészet napi irodalmi estjére. A Gázon István Művelődési Központ Üj Tükör Klubja látja vendégül 17-én Hatvani Dániel költőt, a Forrás főszerkesztőjét. „Költészet és zene" címmel 21-én Baranyi Ferenc tart előadást főbb fővárosi művész közreműködésével, a városi könyvtárban, 29-én a közkedvelt kiskunhalasi Lyra együttes mutatja be új műsorát a művelődési központban. Április 17- én a magyar nyelv hete alkalmából a város vendége Lőrincze Lajos, és több jeles magyar nyelvész, tudományos kutató. Bizonyára sok érdeklődőt vonz majd a Szakmaközi Klubkönyvtár és a Vízmű Vállalat fórum rendezvénye. Az előbbi meghívott előadója Avar János, a tévé külpolitikai kommentátora, az utóbbié pedig Gár- dos Miklós, a Magyarország című hetilap főszerkesztő-helyettese. , ■ Április 16-án Baján vendégszerepei a Népszínház társulata Franz Schubert, és a mai magyar szerző, Szőnyi Erzsébet egy-egy énekes játékával. A József Attila Művelődési Központban 19-én nyitják meg Csapodi Vera festőművész virágképeinek kiállítását. A tanítóképző főiskola dísztermében kerül sor április 20-án a városi József Attila emlékünnepélyre. A rendezvény meghívott előadója dr. Vörös László, a Tiszatáj főszerkesztője. A Nagy István Társaság rendezvényei keretében emlékeznek meg a nemrég elhunyt jeles festőművészről, Tóth Menyhértről. Az április 23-ra tervezett diapqrámás emlékműsor színhelye a szakszervezeti művelődési ház. Rendhagyó irodalomórák, önálló előadói estek, zenei rendezvények alkotják a kalocsai program javát. Április 14-én, Kertész Lilla „Sok országot bejártam" című sikeres mese-show-jával szórakoztatja a kalocsai gyerekeket. A csehszlovákiai Gálán Géza és Sebestyén Zoltán előadóművészek „Irodalomórák pódiumról" címmel Petőfi, Ady, József Attila, Karinthy, Nagy László írásaival ismertetik meg a tizenéves hallgatókat két alkalommal: április 16-án és 23-án. Érdekesnek ígérkezik ' még Gyurkovics Zsuzsa „Párizsban kék az ég" című sanzonestje április 16-án, valamint a Kalocsai Népi Együttes új műsorának bemutatója 18-án. (Az előbbi rendezvény a kalocsai művelődési központban, az utóbbi pedig az 1. István Gimnázium dísztermében lesz.) A dunavecsei műsor április második felében két érdekes rendezvényt kínál. Az egyik április 18- án, a hagyományos „Vecseiek pódiuma”, melynek vendége dr. Samu Mihály, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának tanszék- vezetője. A téma ez alkalommal: a jog és az erkölcs kapcsolata. Április 22-én a nagyközségi tanács dísztermében találkozhatnak a sport iránt érdeklődő vecseiek Szepesi Györggyel, a Magyar Rádió főmunkatársával. Tiszakécskén a költészet napja alkalmából dr. Orosz László „József Attila Bács megyei kapcsolatai” címmel tart előadást. (Helyszín: az újbögi általános iskola.) A magyar nyelv hete alkalmából április 15. és 25. között több rendhagyó órát és foglalkozást tartanak a helyi gimnáziumban és az általános iskolában. Meghívott előadó többek között Benkő László nyelvész, egyetemi tanár. Április 25-én Koncz Gábor Jászai-di- jas színművész előadói estjét az Arany János Művelődési Központban hallgathatják meg az érdeklődők. P. E. Mielőtt azonban megadnánk a válaszokat, pillantsunk vissza lezáródó évtizedünkre, s ha nem is részletesen, néhány vonással elemezzük helyzetünket. Annyi kétségbevonhatatlan tény, hogy az életszínvonal szempontjából egyik legjobb tíz évünk van a hátunk mögött; még akkor is, ha tudjuk, hogy az ötödik ötéves terv 9 százalékos reáljövedelem-emelkedése és 14 százalékos fogyasztás emelkedése nem éri el az eredeti célokat Ám ezzel együtt — soha ilyen arányú — kedvező változáson nem ment még keresztül a fogyasztási szerkezet, általánossá vált a 44 órás munkahét, több mint 450 ezer lakást adtak át tulajdonosaiknak, érezhetően javult az óvodai és bölcsődei helyzet. (S még valami az elmúlt esztendőkről — az egy keresőre jutó reálkereset 1979-ben elérte a 3930 forintot, és ez 5,6 szorosa az, 1950. évinek. Mivel az átlagkeresetek növekedése mellett ez idő alatt a fogyasztói árak 2,5-szeresre emelkedtek — a reálbér több mint 2.5- szeresre az 1950. évinek.) Hosszan lehetne még folytatni az átlagokat mind a munka jövedelmének kézhez kifizetett pénzösszegeiről és a társadalmi juttatásokról is — de erre nincs szükség: a közvélemény csalhatatlanul érzi, tudja, értékeli mai életszínvonalunkat. Amit pedig az egyes ember saját helyzetéről lát — még plasz- tikusabbá teszi az összképet. Jól éltünk, néha nagyon is jól — legalább is a körülményeinkhez képest állapíthatja meg... Erre utal az az elgondolkodtató tény is, hogy miközben ipari munkatermelékenység dolgában a KGST- országok között a vége felé kullogunk. lakosságunk fogyasztási színvonala — termelékenységéhez viszonyítva — a világon a legmagasabbak köbében .foglal he- Vyeti;:n _(>(*;•, Es éppen ez az, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Hiszen akárhogy is forgatjuk a statisztikák által objektiven jelzett állapotot — csak az derül ki, hogy munkánkhoz képest igen magas az elért életszínvonal. S ha ez így van, akkor önként adódik a két választható (igaz csak elvileg) alternatíva. Vagy azt tesz. szük. hogy munkánkhoz igazítjuk (lefelé) az életszínvonalat, vagy hogy az életszínvonalhoz közelítjük munkánkat (fölfelé). Nyilvánvaló — visszalépni, a már egyszer megszerzettet föladni, nem szívesén tennénk, s nem is akarjuk tenni — marad tehát az az egyetlen lehetőség, az értékalkotó tevékenység megjavulásával erősítjük meg az életszínvonal-emelés alapjait. Mennyit ér hát a kongresszuson bejelentett 6 százalékos reáljövedelem-növelés öt évre? Senki nem tagadja, hogy ez igen szerény érték. Szerény, de nem is lehet célunk, hogy még inkább elrugaszkodjunk saját lehetőségeinktől. Ebből a szemszögből vizsgálva e bizonyos 6 százalékot nem más, mint. aminek a kongresszusi határozat is említi — az életszínvonal megszilárdításának, elért vívmányaink, jólétünk megőrzésének egyetlen lehetséges módja. De ne feledkezzünk meg azért valamiről — az átlagok nem igazak az „egyes emberre”, valóságban nincsen átlag magyar állampolgár. Következésképpen — senkinek sincs garantálva a pontosan 6 és 8 százalék. Ez lehet, esetenként több is, meg kevesebb is. Amikor az életszínvonalat elemezzük — s valójában a munkával szembeni igényeket fogalmazzuk meg —. nem hagyható ki a számításból a differenciálás szükségességét — parancsát sem. Helyesebb tehát az életszínvonal oldaláról szemlélni a dolgot: olyan lesz az, amilyen hatékony a közösség, az ember munkája. Ha valaki olyan vállalatnál dolgozik, ahol sikeres termék készül, azt jó piacokon, haszonnal lehet eladni (tehát hatékony a, vállalat és dolgozója is) — ott ama 6 százaléknak kétszeresesem ábránd! Ahol pedig a termelés végeredményét nem jelzi sem népgazdasági, sem vállalati haszon — könnyen lehet, hogy a jövedelmek egyáltalán nem emelkednek maid öt év alatt sem. A differenciálás követelménye ugyanis azt parancsolja, hogy a haszon, a jövedelem maradion • ott, ahol létrehozzák — méginkább mint eddig. Nem lehet már azt a receptet alkalmazni, hogy a jól dolgozók bevételeivel időről időre kipótolják a gyengébbeket. Nem, mert ez gazdaságilag indo- .kolatlan, s az ember számára — ■aki az értéket tehetségével, szorgalmával előállítja — igazságtalan is. Mindezt, persze, igen könnyű így általánosságban követelményként kitűzni. Ezeregy példája akad annak, hogy az életben nem sikerül igazságosan — munka szerint — elosztani a jövedelmet. Akadályozza ezt a hosszú évek alatt berögződött szemlélet, a reflexszerű egyenlősdi. És akadá- lvozzá a még sok helyütt tökéletlen bérpolitika, a rossz érdekeltségi rendszer, s nem egy rendeletbe rögzített intézmény is. Sokszor ellenállnak a differenciálásnak maguk az emberek — mondván, a szocializmusban nem az ember és ember közötti különbségnek, hanem az egyenlőségnek szükséges dominálni. Nem árt ezt meglehetősen elnagyolt, pontatlan nézetet a konkrét esetben alaposan megvizsgálni: nem arra hangoztatják-e, hogy kollektívák, emberek eredményét önkényesen osszák el? S nem azok nyúlnak általában az. ilyen megfellebezhetetlen véleményekhez, akik inkább nyernének ezzel, s nem vesztenének?! Akik szinte ráutaltak, hogy másoktól kapjanak, mert maguk nemigen képesek megszerezni a boldogulásukra valót? A szükségletek szerinti elosztás lehetősége bizony odébb van. Addig nagyon sokat szükséges dolgozni. s úgy, hogy a szocializmus alapelvét a munka szerinti elosztást — maradéktalanul érvényre juttassuk. S ez. pedig azt jelenti, hogy a legszélesebb teret engedünk annak: ha valaki teljesít — kapja meg érte a csonkítatlan bérét. honoráriumát, fizetését — mégha a teljesítmény szokatlanül nagy összegeket vonz is. És itt zárul az a gondolatkör, amelyet elkezdtünk: mit jelent a szerény 6 százalék? Egy átlagot, egy keretet, amely a társadalomnak gazdaságilag lehetséges az lö81-től 1985-ig tartó években. De mást is jelent — az átlagon belül az egyénnek pont annyit, amennyit munkájával megszerez belőle. A januárban életbe lépett új szabályozók, a XII. kongresszus határozata meggyőzitek arról, hogy az alkotó munka jó befektetés mindannyiunknak — s ez a befektetés az életszínvonalban is kamatozik majd. M. I. ASZTALÁN SZAHARA RÓZSÁJA Afrikai „szakszövetkezetek” Paratölgyek és narancsligetek TT Dr. Cserni Imre a 6 járás- ból és 22 faluból álló Mé- déa megyében dolgozott, mint arról már beszámoltunk. Így jellemzi működési területét. — 800—1300 méter tengerszint feletti területen enylhe a tél — bár a 30—40 fagyos nap károkat okozhat a gyümölcsösökben — és szinte átmenet nélkül beköszöntő, meleg a tavasz. Júliusban, augusztusban 20—28 °C az átlaghőmérséklet. A nagy páratartalom miatt nehezen 'viselhető el a hőség. A szaiharai sirokkó embert, állatot, növényt egyformán próbára tesz. Az égboltot porfelhő takarja, félelmetesen süvölt a szél, olykor 15—25 méterre rövidül a látási távolság. Pattanásig feszülnek az emberek idegei. Még annyit: a nagy kiterjedésű megye északi és déli része 'között eléggé nagyok az időjárási különbségek. — Nyilván a növényzet is más a tengerparton, mint a sivataghoz közelebb. — így van. Fent fenyő- és para- tölgyerdők, az utak mentén eukaliptusz fasorok teszik változatossá a vidéket. Mandula, füge, gránátalma, birsalma,' őszi- és sárgabarack, körte, cseresznye, szilva díszük a gyümölcsösökben. Az első hároméves terv keretében több száz hektár kaktuszt telepítettek. Mivel a próféta enyhén szólva nem ajánlotta a szeszfogyasztást, kevés bort isznak. A csemegeszőlő ennek következtében megbecsültebb a borszőlőfaj - fáknál. Az árpolitika is ez utóbbiak visszaszorítására törekszik. Féltő gonddal vigyázzák erdeiket. Részben a franciák által a felszabadítási háború éveiben elpusztított félmillió hektár pótlására, részben az elsivatagosodás megakadályozására újakat telepítenek. A Szaharát mintegy 1200— 1300 kilométer 'hosszúságú, 15— 25 kilométer széles sáv választja majd el az ország többi részétől. — Mivel foglalkozott a minisztérium megyei igazgatóságán? — Agrárkémikusnak mentem, de megfelelő feltételek hiányában, más munkákkal bíztak meg. Hosszabb ideig a beruházási osztályt vezettem. Az ország létérdeke az ugarföldek hasznosítása. Huszonhárom különféle jellegű kísérleti területen végeztem alkalmazkodási próbákat. Főként a takarmányellátásban alapvető széna és pillangósnövények termesztési lehetőségeit kutattam. A föld egy részét a mi szakszövetkezeteinkhez hasonlítható közösségek művelték. A kezdetben állami támogatással működő közösségek eléggé eltérő nagyságúak. Volt, amelyik mindössze tíz hektáron dolgozott öt-hat tággal, volt amelyik ötszáz hektárt vállalt harminc-negyven taggal. Huszonkét ilyen szövetkezet létesítésében vettem részt. Mindenekelőtt kiválasztottuk a területet; jöhettek a nagy talajfeltörő, lánctajpas gépek. Mivél köves, sziklás volt az altalaj, további lazításra volt szükség. A technika megszerzése nem mindig ment könnyen, elvárták a megyei igazgatóság segítségét. A szőlő- és gyümölcstelepítést pénzzel és gépi munkával támogatta az állam. A fellaho’k vegyes érzelmekkel fogadták az ültetvényeket, mert életformájuk megváltoztatására késztette őket a kert. Elő-előfor- dult — mint mesélték — korábban többször is, hogy a dotációs időszak végén sorra- kiszáradtak a gyümölcsfák, mert „valakik” elvágták gyökereiket. Néhány igen 0 A fellahok is megbarátkoztak a gépekkel. ÚTTÖRŐÉLET Csapatnévadó a kecskeméti Széchenyivárosban A megyeszékhely új lakótelepén, a Széchenyivárosban, az elmúlt szeptemberben kaput nyitott a harmadik, a Lánchíd utcai iskola. A város és a környező falvak általános iskoláiból érkezett kisdobosok és úttörők a mészsza- gú falak között csapattá alakultak. Megkezdődött a számukra különösen fontos feladat, az ösz- szeszokás, az egymás megismerése, erőik felmérése. Természetesen ők is részt vettek a különféle akciókban, megemlékeztek a soron következő ünnepekről, kirándultak, vállaltak társadalmi munkát, és tettek — majd teljesítettek — különféle felajánlásokat. És közben készültek a számukra különösen jelentős április negyedikére. Tudták ezt mind, akik az ünnepélyes csapat-összejövetelre felsorakoztak. Az addig névtelenül munkálkodó úttörőcsapat hazánk felszabadulásának ünnepére felvette Vágó Béla nevét, a csapatot patronáló MEZŐGÉP Vállalattól pedig megkapták a csapatzászlót, aláírták a velük kötött szocialista szerződést. A mintaszerűen megrendezett ünnepségen Mészáros Sándor igazgató, majd Tubák István úttörőelnök köszöntötte a csapat tagjait. Vágó Béla életrajzát Hegedűs Mariann csapatvezető ismertette a jelenlevők előtt.- Félegyházi Kis Ágnes, az úttörőtanács titkára már a 3745. Vágó Béla úttörőcsapat hatszázharminc tagja nevében mondhatott -köszönetét az ünnepi csapatgyűlés minden -mozzanatáért. Figyelmet érdemel az a' szerződés is, amit a MEZŐGÉP KISZ-es fiataljai fogalmaztak meg, rögzítettek írásban, majd írtak alá az úttörőcsapat és a vállalat képviselői. Ilyenformán az üzemlátogatásokon kívül a gyakorlati oktatás lebonyolítását, különféle szerelési és javítási munkákat is elvégeznek az iskolában. Meghívják a pajtásokat rendezvényeikre. és kedvezményes feltételek mellett használhatják autóbuszukat is. Az iskola és az úttörőcsapat vezetői felajánlották, hogy az üzem ünnepélyein alkalomhoz illő műsort mutatnak be, kiállítást rendeznek szakköri pályamunkákból. Sportlétesítményeiket, könyvtárukat és tantermeiket — esti oktatások céljaira — ugyancsak használhatják. Az immár névvel és zászlóval rendelkező -legfiatalabb kecskeméti csapatra újból hétköznapok köszöntenek, amikor minden bizonnyal sikerül bebizonyítaniuk, hogy méltók a KMP első Központi Bizottsága tagjának, Vágó Bélának nevére. • Április 4-e alkalmából valamennyi megyénkben úttörőcsapatnál ünnepi gyűléseken emlékeztek meg a hazánk felszabadulásának harmincötödik évfordulójáról. Az ünnepségek kapcsán szinte mindenhol igyekeztek új ötlettel gazdagítani az eseményt. A kecskeméti Hunyadivárosi iskolában például Kalmárné Horó- czi Margit kamarakiállítását nyitották meg. A bemutató pedig része lesz . annak a sorozatnak, ámelynek keretében a pajtások megismerhetik a megyénkben élő alkotók műveit, sőt későbbi időpontban találkozhatnak vele személyesen is. Siker a Szüts József megyei szavalóversenyen Nemes versenynek adott otthont a kiskunhalasi Szüts József általános iskola és úttörőcsapata: ismét itt találkoztak a megye legjobb versmondó kisdobosai, úttörői. Az eseményre húsz úttörő és nyolc kisdobos érkezett. „Élmény volt az őszinte gyermeki versmondás, a tiszta előadásmód ;— mondta értékelésében Baranyi Ferenc, József Attila-dí- jas költő, a bíráló bizottság elnöke. A kisdobosok első díját, Baráth József festőművész alkotását, Szakái Ágnes, a kiskunhalasi Szüts József csapat tagja kapta, és ő lett a város legjobb kisdobos sza- valója is. Második helyezést kapott Szerdahelyi Katalin kecskeméti, harmadikat Illés Andrea vaskúti, negyediket pedig Kecskeméti Mariann kiskőrösi kisdobos. Az úttörők közül Petrik Péter dunaegyházi versmondó érte el a dobogó legfelsőbb fokát. Jutalmul Diószegi Balázs Munkácsy-díjas festőművész egy alkotását nyerte el. Második helyezést a Kecelről érkezett Babinyecz Erika, harmadikat a öátmonostori Bednik Éva, negyediket a kecskeméti Kapocsi Andrea ért el. Kiskunhalas legeredményesebb úttörő-szavalója címet, a városi tanács művelődésügyi osztályának ajándékát Garas Ildikó, az alsóvárosi iskola úttörője nyerte el. A verseny Merényi Judit előadóművész szavalatával, illetve Szabó Sándor megyei úttörő- titkár zárszavával ért véget. Selmeci Katalin • Községi, szövetkezeti vezetők társaságában. szép telepítés meghozta a környékbeliek munkakedvét is. Néha „kétfrontos” harcot vívtam. Meg kellett győznöm a fel- lahokat, be kellett bizonyítanom, hogy egyik-másik, íróasztal mellett gyártott terv kivihetetlen. Előfordult például, hogy egy rendkívül munkaigényes ültetvényt akartak meghonosítatni ott, ahol a legközelebbi falu harminc kilométerre volt. — Sikerült-e a magyar és az algériai mezőgazdaság gyakorlati kapcsolatainak az erősítése, bővítése? — Többnyire az érdeklődés felkeltéséig jutottunk. Elismeréssel szóltak az általunk kivitt prospektusokban bemutatott gépsorokról. ígérték, hogy jönnek, megnézik ezeket a gyakorlatban is. Egyelőre azonban nem történt semmi. Kis csalódással vettük tudomásul, hogy a kecskeméti intézetben nemesített somkóró előnyeit hasztalan ecseteltük. Mintha az ő ugaros vidékeikre teremtették volna ezt a növényt: kiváló talajjavító, erózdógátló, fejleszti a méhészetet! Várjuk őket. A kezdet nehézségeivel küszködnek. A szövetkezeti mozgalom hazai kezdeményezői is sorolhatnának hasonló, tapasztalatlanságból, a túlzott központosításból adódó eseteket. Nagyszerű kollégákat ismertem meg az igazgatóságon, a diplomások és a termelésből kiemeltek között. — Eredményesnek minősiti-e algériai munkásságát? — Bensőséges ünnepségen kö- seöntek el tőlünk. Nem nagyon akartak elengedni, különösen a feleségemet igyekeztek rábeszélni a szerződés meghosszabbítására. Igaz-e, nem igaz-e, nem tudom, de úgy hírlett, hogy senkinek sem rendeztek ilyen szép búcsúestet. Igyekeztünk megtenni, amit lehetett, mert meggyőződésem, hogy ez a nagy ország sorsfordító évtizedeit éli. Következetes antiimpe- riaüsta politikájuk hatékonyságát mind erősebb gazdasági háttér növeli. A L’Humanité természetszerűen többet foglalkozik az észak-afrikai ügyekkel, mint a mi lapjaink. Amikor kezembe kerül a Francia Kommunista Párt lapja, mindig keresem az algériai híreket, tudósításokat; nemcsak ez a szaha- rai rózsa emlékeztet az ott töltött évekre. Heltai Nándor
