Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-09 / 58. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1980. március 9.

— Gyárunk mintegy 530 dolgozót foglalkoztat itt Félegyházán, és a vidéki telepein — mondta, amikor a mozgalom fejlődéséről és eredményeiről beszélgettünk. — Az utóbbi években a; brigádok ' létszáma lényegesen nem változott, 24 kollektívába tömörülve 314-en munkálkodnak a felajánlások megvalósításán.

Mondhatnánk úgy is, hogy kialakult nálunk a mozgalom törzs- gáidája. A követelmények meglehetősen magasak, s bizony, meg kell küzdeni minden brigádnak azért, hogy erkölcsi és anyagi elismerésben részesülhessen.

Dicséretükre legyen mondva, a múlt évben a gyári átlagnál 3—4 százalékkal volt magasabb az eredményük. Rendkívül nagy szerepük van abban, hogy míg 1978- ban termékeink 97,2 százaléka volt elßö osztályú, tavaly már ea a szám 98,2-re kerekedett. Oroszlánrészt vállaltak az 1,5 millió forintos alapanyag-megtakarítási tervből, segítségükkel a célkitűzések eléréséhez 2 millió 864 ezer forinttal kevesebb anyagra volt szükség. Ugyancsak nagy részük van abban, hogy kellékekből és cérnából tavaly a megtakarítás értéke elérte a 68 ezer 800 forintot. Gyáron belül a brigádok tavaly 6951 órát dolgoztak, részt vállaltak a csomagolásban, címkézésben, sőt a kamionok rakodásában is.

— Van-e kedvenc brigádja?

— Nincs, és nem is lehet. A kollektívákat attól függően értékelem, hogy melyikre mennyire lehet. számítani. Kiemelkedő a szabászat Kossuth- brigádja, a Móra Ferenc, valamint a Katona József brigád. A vidékiek közül igen eredményesen dolgozik vállalásai teljesítésén, Bugacon a Kállai Éva, Tiszakécskén pedig a Gárdos Mariska brigád.

A múlt év második felében mi is bekapcsolódtunk a kongresszusi . és felszabadulási munkaversenybe. A vállalások teljesítését. november 7-én értékelték először, s ekkor 7 brigád 20 ezer forint jutalmat is kapott az erkölcsi elismerés mellé. A Katona József brigád is köztük volt...

9 A brigádvezetö (balról) külön büszke arra, hogy Zsadányi Margit, (jobbról) aki a múlt nyáron szerezte meg a szakmunkás-képesítést, a segítségükkel decemberre már elérte az átlagos 107 százalékos teljesítményt. !

Néhány perc múlva már Rádi Mihálynéval, az előbb említett kollektíva vezetőjével beszélgetünk a neonfényes munkateremben.

— A brigád 14 tagja közül ti- zenketten szakmunkások — mondja Rádiné. — Legtöbbjük már felnőtt korában, munkája mellett szerezte meg a képesítést. Jó erős kollektíva — teszi hozzá meggyőzően. Jelenleg a bronz fokozat tulajdonosai vagyunk, de titokban reménykedünk, hogy tavalyi eredményeink után megkapjuk az ezüstöt.

Ez a brigád .tavaly állandóan 109—110 százalékot teljesített— veszi át' a szót a versenyfelelős. — A minőségi százalékuk szinte mindig 99,2—99,5 között, mozgott, tehát gyakorlatilag min- . den termékük első osztályú volt.

— Hát, igyekeztünk — mondja Rádiné. — Pedig nem könynyű. Mindössze három lány van a brigádban, a többiek asszonyok, családanyák. Munka után várja őket a férj, a gyerekek, a háztartási teendők. Éppen ezért is tudunk csak ritkán összejönni a „szabad időben”, hiszen ezekre a rendezvényekre nem lehet elhozni a kicsinyeket. Ettől 'függetlenül már voltunk többször kirándulni, moziban és múzeumban.

Persze — .teszi hozzá magya- rázóan — mi úgy gondoljuk, hogy az összetartás, az egymás segítése itt a munkahelyünkön a legfontosabb. Nemcsak a szakmai, hanem egyéni problémáinkat is megbeszéljük, gyermeknevelési problémákban és egyéb dolgokban tanácsokat adunk egymásnak. Mindent elkövetünk azért, hogy jó legyen a hangulat, mert tudjuk,- hogy jó kedvvel jól lehet dolgozni is...

O. L.

^ í HŰ il

9 Fekete Jánosné, aki 4 éve tagja a brigádnak, a múlt nyáron szerezte meg a szakmunkás-képesítést. Mint szakszervezeti bizalmi jól képviseli társnői érdekeit.

9 Alig fél éve jött vissza gyesről Barta Jánosné, aki januárban felvettek a brigádba. Mint mondják — nem bánták meg...

(Opauszky László felvételéi.)

KIALAKUL AZ •ÉLELMISZER-FELDOLGOZÓ KÖZPONT

Változások Kiskunomjsán

Elképesztő szegénységijén éltek évszázadokkal ezelőtt a kiskunmajsal emberek. Olyannyira, hogy még ma is emlegetik a sanyarú időket, amdkap az éhenhalástól a sünök húsa mentett meg több itt lakót. A kis állat maradandó 'nevezetessége még az 1800-as évek közepéhez is kötődik. Püspököt várt a községi elöljáróság és érkezésének jelzésére a falu apraját ötven-száz méterenként az út mellé állították. Az egyik strázsáló gyerek mellett kis sün bújt ki az árokból. Az meg felkiáltott: tüskésl... A tőle távol álló pajtása azt hitte, azért kiabál, mert jön a püspök. Percek. alatt |a templomhoz érkezett a „hír” és meghúzták a harangokat.... ‘ 1 •

Azóta is, ha csúfondároskodni akarnak a majsaiakkal, tüskéseknek nevezik őket), mondván, olyan becsben tartották e kis állatot, hogy még a harangokat is megkondították tiszteletére. A sün a szegénység és a vidámság jelképe maradt e tájon. Ez utóbbit most is őrzi a kis- kunmajsai Jonathán Termelőszövetkezet. Ugyanis címerében talpas pohárból lefetyeli a szőlőnedűt egy kis sün. S ez másik dologra is utal, arra, hogy a szőlőtermelés és a borászat e vidéknek jellemzője. De. van egyéb is, Iami a „jellemző” sorába lép. Hiszen nagy változások történtek Kiskunmajsán és környékén a gazdálkodásban, a parasztemberek életkörülményeiben egyaránt — különösen az elmúlt évtizedben —, s ez

napjainkban is folytatódik.

Hatszor

a legjobbak között

Szakszövetkezetek szerveződtek az 1960-as évek elején olyan területeken, ahol a nagyüzemi gazdálkodás feltételeit nem lehetett megteremteni. Az ország kevés megyéjében jöttek létre ezek a szocialista közösségek. A hegyvidékeken vagy a homokbuckákkal, tanyákkal, nadrágszíj-parcella . ültetvényekkel tarkított részeken a szövetkezeti tagok.az egyéni gazdálkodáshoz hasonlóan • végezhették munkájukat. A szövetkezet kisebb részén folyt csak közös gazdálkodás. A tagok különféle szolgáltatásokban részesülnek, gépeket, eszközöket kapnak, a termeléshez' szükséges vetőmagvakat, vegyszereket stb. a szövetkezeti veszi meg és adja el tagjainak,' ugyanakkor felvásárolja a különféle terményeket:

Kiskunmajsa és környéke az ország leggyöngébb természeti adottságú területének egyike. Az itt létrejött szakszövetkezetek közül a Jonathán fejlődött a legdinamikusabban.

Kiemelkedő eredményeket értek el. %Az 1970-es években hat alkalommal kapták meg a kiváló szövetkezet címet, utoljára az 1978-as gazdálkodásukért. Magasabb osztályba lépett, termelőszövetkezetté vált múlt év januárjától a közös gazdaság. Ezzel egyidőben csatlakozott hozzájuk a bodoglári Szabadság Tsz is. A tavalyi gondokat ez utóbbi, egyébként nem nagy területű, de annál jelentősebb veszteséget hozó gazdaság okozta. Azonban erős, megalapozott és következetes partnerre találtak a bodogláriak, s együttesen igyekeztek a gazdálkodás korábbi fogyatékosságait megszüntetni. Az 1979-es évet sikerrel zárta a kis- kunmajsai Jonathán Tsz. Árbevételük 400 millió forint, tiszta nyereségük pedig 9 millió 100 ezer forint lett.

Előnyösebb a tagoknak

Az elmúlt esztendőben az országban igen sok szakszövetkezet tsz-szé alakult. A folyamat Bács- Kiskunban korántsem ilyen gyors. Ugyanis a gazdasági és politikai szempontokat, hatásokat alaposan mérlegelik a megye vezetői, mielőtt az ilyen törekvéseknek he adnának. A következetes és előre látó állásfoglalás annál is inkább szükséges, mivel a természeti adottságok, egy-egy szakszövetkezet gazdálkodásának, sajátos helyzetének figyelmen kívül hagyása nagyobb károkat, mint előnyöket hozhat. E gazdaságpolitika eredménye, hogy az elmúlt há- • rom évben csupán öt szakszövetkezet alakult át tsz-szé, s ezt egyesülések is kísérték. Mindenütt egyformán érvényesült az az elv, hogy csak ott módosulhatott a szervezeti forma, ahol megértek erre a feltételek. Ennek is köszönhető, hogy sehol sem volt tö-«t rés a gazdálkodásban, a tagok egyetértettek a változással, sőt szükségesnek tartották.

Érdekében állt a tagságnak is a tsz-szé válás, egyebek között a

A futóhomok termővé, tétele nagy munkát, jelentős beruházást igényel. Az ehhez szükséges pénzt a meglevő és kialakítandó élelmi- szeripari feldolgozó üzemek nyeresége adja. A melléküzemágakban a tagság teljes foglalkoztatása megvalósult, és olyan jövedelmező, nyereséges terhelés, .amely az alaptevékenység fejlesztésének pénzügyi forrását adja, A «föyet- kezetbén 'messzemenően' megváfó- sítják a XI. kongresszus, termelési lehetőségek teljesebb kihasználását célzó határozatát: „Folytatni és bővíteni kell az állami vállalatoknak és szövetkezeteknek a fejlett, az iparszerű mezőgazdasági termelés kiterjesztését elősegítő, szerződéses alapon nyugvó közös tevékenységét.” Vagyis iparszerű mezőgazdálkodást — közösen. De még ennél is többet takar a határozat, nevezetesen a vállalatok részvételét a beruházásban, a folyamatos és biztonságos értékesítést, valamint a'közös termékfeldolgozást.

A szőlőtelepítést a szövetkezet a Közép-magyarorSzági Pincegazdasággal együtt végzi, s emellett a termék feldolgozására és értékesítésére ugyancsak közösen vállalkoznak. A Magyar Édesiparral együttműködve valósult meg a meggytelepítés. A gyümölcs feldolgozására közösen hoztak létre konyakmeggy-gyártó üzemet

1976-ban. Az elmúlt esztendőben már 420 tonna kézi már.togatású konyakmeggyiet gyártottak és 80- féle gyümölcsöt tartósítottak.

Nagy beruházásba kezdett az elmúlt hónapokban a Jonathán Tsz. A MEZŐGÉP kiskunmajsai gyárától megvásárolt épületek egyikében zöldségféldolgozó üzemet rendeznek be. A . beruházás

kedvezőbb nyugdíj, valamint a jobb szociális ellátás miatt is.

• Munkájuk ugyancsak zavartalan maradt. A kiskunmajsai Jonathán Tsz-iben a még nagyüzemi termelésbe nem vonható területeken részesművelési rendszert vezettek be. Éltek azzal a földhasználati törvény adta lehetőséggel, hogy a nem táblásftható részek bérbe adhatók. A tagság háztáji termelése sem csökkent az elmúlt évben. A közös gazdaságnak 105 millió forint értékű terméket adtak át. Ebben figyelemre méltó a 15 ezer hízott sertés, a 850 hízott marha és borjú, a 2 millió 200 ezer liter tej, az 5 ezer mázsa szőlő, vála- mint egyéb kertészeti termékek és a baromfi.

A negyedik ötéves ferv időszakában a szakszövetkezetben megkezdték a ' nagyüzemi szőlő- és gyümölcstelepítéseket. Ezenkívül létrehoztak feldolgozó egységeket, valamint kialakították a kereskedelmi hálózatukat is. Az ötödik ötéves tervidőszakban 300 hektáron szőlőt, 90 hektáron meggyet telepítettek és százhektáros területet előkészítettek szilvafák ültetésébe. Ezzel már teljesítették az

1981-ig szóló telepítési programjukat. Előtérbe került a nagyüzemi zöldségtermelés. Tizennyolc hektáros víztárolót 'létesítettek, ahonnét a 120 hektáron termelt zöldségféléket öntözik.

A háztáji termékek átvétele és értékesítése, a borászati üzem és a baromfivágó munkája, valamint a zöldségcsomagolás és a kereskedelmi tevékenység hozta az elmúlt években a legnagyobb jövedelmet.

mintegy 53 millió forintba kerül, amelyből a gépekre 650 ezer dollárt költenek. Ehhez exportfejlesztő hitelt vettek fel és kötelezettséget vállaltak arra, hogy termékeiket a tőkés országokban értékesítik. A beruházásban a kiskunhalasi Vörös Október Tsz is részt vesz, a^fciyfgjdi értékesítésre, pedig.... .a, ■ HUNGAROFRUCT-tal kötöttek’

szerződést. Többféle oL^öldségj^éts szárítanak az üzemiben, ahol is augusztus elsején kezdődik meg a termelés. Az év végéig 110 tonna szárított zöldséget exportálnak. Jövőre és az ezt követő években egymillió dollárt, hoz majd az export. Ha az amortizációt is figyelembe vesszük, akkor a beruházás három és fél év alatt, a tiszta nyereségből pedig hét éven belül megtérül.

Az üzem télen, nyáron folyamatosan működik. A szükséges alapanyag nagyobb részét a tsz nagyüzemi zöldségtermő területén, valamint a háztáji termeltetéssel biztosítják, de segítségükre lesz a kiskunhalasi \ partnergazdaság is. A szárítóbair évente 5—6 ezer

tonna nyersanyagot dolgoznak fel. Az üzem hozzájárul a körzetben a biztonságos és egyenletes zöldségtermeléshez is.

Az új telephelyen rövidesen elkezdődik egy másik csarnokban a húsüzem kialakítása. Erre mintegy 15 millió forintot költenek. Baromfi- és sertéshús felhasználásával kolbászféléket és húskrémeket állítanak elő, amelyeket az előzetes felmérések szerint bel- és külföldön egyaránt jól lehet értékesíteni. A már működő burgonyacsomagoló, a dohányszárító és lucernafeldolgozó egészíti ki a' szövetkezetben a melléküzemághálózatot. Csabai István

*4 Együttműködések a feldolgozásban

m

Barkácsoljunk cipőkrémet

ŐSZINTÉN megmondom, nem állhatom az örökösen siránkozó- kat. Akik furtonfurt azzal éte- tik környezetüket, hogy ez sincs, meg az sincs. Ugyan kérem, ne csináljunk már a Krisztusból bohócot.

Mert induljunk ki elvi alapon. Hát nem alapfokú szemináriumi tétel, hogy lehetetlenség nincs, csak tehetetlenség? Például ebben a demagóg sopánkodásban, hogy „lehetetlenség boxot kapni”, — több a pánik, mint a lehetőség. Meg egyáltalán: a mai takaréklángon enyhült világpolitikai helyzetben hogy vehet valaki a szájára ily kicsinyes-kényeskedő zokszót, mint a clpőpaszbahiány? Na ne fűzzük már egymás agyát. Még hogy nincs cipőkrém... Chch!

Na és aztán. Az ántivilágban tán mindannyiszor az asztal körül zavárásztak bennünket, valahányszor nem cipőkrémmel pucoltuk a lábbelit? Nevetséges. Mint az a gondolat is, hogy mekkora gúnyröhejt fakasztott volna a családból annak idején, ha az ember gyereke így firtatja: „Ides- anyám, van-i cipőkrém itthon?” Érzem a kommentárral kísért fűlést: „Nízzítek mán a takony- pócot, hogy urizál itt? Neki a box mán nem is jó; egyenesen cipőkrémre éhes...” Meg az ezt követő eligazítás: „Uccu, szaladj csak! Lehet, hogy még ott tanálod azt a jódarab avassza- lonna-felsőt, mivel apád a bakancsát suvickolta tegnap. Hátha még nem lelte meg a kutya...” Ügy ám. Semmi ok sincs tehát a kétségbeesésre, mivel hogy jelenleg nincs box a boltokban. Majd lesz. csak nyugalom. Addig is éljünk szemfülesen azokkal az egykori — háztáji módszerekkel. Ahol momentán' nem akad szalonnafelső, rakják félre egy darabig a szalonnabőrt, annak is megfelel egyik oldala a kenésre.

Ha meg nincsenek szalonnafogyasztásra berendezkedve, folyamodjanak teljes bizalommal a

sparherd ajtajának belső, tehát kormos feléhez, vagy a kihűlt tűztér ugyancsak kormós falához. A recept röviden. Egy ser- cintés a kenőkefére — miután előzőleg meggyőződtünk róla, hogy nincs a sörték közé száradva felhasználatlan pasztatörmelék, mert az esetben a művelet egy-két ütemmel elodázható —, majd az ekként hydralizált (benedvesített) kefeszőrzetet finom érzékkel az említett kormos felületekhez dörzsöljük. Nomár- most — szemüveg nélkül is megállapítható puszta ránézésre, kialakult-e a kefén egy kenetre elegendő massza.

Meglátják, akik még nem rendelkeznek kellő tapasztalattal, hogy ez a pasztamassza megtévesztésig hasonlít a valódi cipőkrémhez. Már persze feketéhez. De ez ne vegye kedvét a barna cipősöknek sem. Tudniillik. Akinek új a lábbelije, azét amúgy se kell még Boxolni. Amelyik barna cipő meg korosabb már,

azon kifakult annyira a barnaság, hogy átmenetileg • — míg nem kapható cipőkrém az üzletekben

— a fekete kenőmáz csak használ neki, elegáns sötétbarna tónust kölcsönözvén a bőrnek.

Külön bekezdésben hívom fel a figyelmet, hogy azért egyre vigyázzunk ennél a pasztapótló- korom-eljárással. Csínján, s mint mondottam, érzéssel elegyítsük azt a. bizonyos köp-korom ve- gyületet, mert amennyiben túlzott lesz benne a koromarány, a cipőnk olyan szürke, tompafényű színt kap, mint nagyanyánk vasporos kályhacsöve, illetve — platt- nija. S ez ugyebár kissé feltűnő a mai világban.

IDÁIG érve közérdekű tanácsaim kifejtésében, egyre emel- kedettebb lélekkéi készültem kicsiny tanulmányom mozgósító befejezéséhez. Mint. újságírónak

— külön örömömül szolgált, hogy végre nem' okoskodó . bírálattal kábítom a nyájas olvasókat, hanem a szakma képviselőjeként is

— konstruktív javaslattal .szolgálok a cipőkrémhiány ideiglenes kompenzálására,, kipótlására.

• Ekkor pillantott bele kiteljesülő művembe örök-kíváncsi feleségem. Egyikünk se lévén már éppen mai csirke, vagyunk any- nyira tárgyilagos viszonyban, hogy finomkodás nélkül közöljük egymással véleményünket. Mint most ő is.

— Ez a cipőpasztapótló-szak- tanács hézagos ám, hékám! — lendítette el összeszorított ujjacs- káít merő fölényességgel gépíratom fölött.

— Amennyiben?—szorítottam össze dacos... izé... állkapcsaimat önfegyelemmel. Mire ő.

— A szalonnafelső még hagy- ján, azt éppen be tudják szerezni a boxtalan dolgozók — opponált nejem —, de honnan vegyenek hagyományos kormot a mai gáz- és gőzfűtéses lakásokban? Hhön?

Mielőtt igazságának súlya alatt összeroppantam volna hitvesi megnyugtatással dobolt a kobakomra.

— Hála a fodrásznőnél szélesen kibontakozott tömegkapcso- latairrmak. ilyen helyzetekre is ki tudlak segíteni szaktanácsadással. Idefigyelj! Ismered X-nét — és megnevezte az egyik közismert megyei tisztségviselőnőt —, nos

hát ő ajánlotta mindenkinek, akik ott ültünk sorban a búrák alatt, hegy babakrémmel kenjük be cipőinket. Gyönyörűen ki lehet vele fényesíteni a bőrt, és mivel fehér színű, mindegy, hogy barna, piros, zöld, srága, vagy fekete cipőre használjuk.

■ Nos tehát — tessék fogyasztani ezt is jó egészséggel.

Én ugyan nem ezt próbáltam ki, minthogy már nincs idehaza babakrémkorú gyerek, hanem egyenesen a feleségem „POND’ S DRY SKIN CREAM EXTRA RICH FORMULA” feliratú tégelyének estem neki. Téli bakancsom erősen szomjazott már box után, ezért hanyatt-homlok bekentem ezzel á bőrápoló krémmel. Eddig szépen néz ki — hogy úgy mondjam —, némi kis zsírosság visszahatott róla nadrágom aljára, de kicsire nem nézünk

Azért mondom, nem szükséges ebben a cipőkrémhiányos korban, azonnal kétségbeesni, ha ez vagy az eltűnik az üzletekből. Azért van az embernek feje, hogy használja, s lámcsak, a kezével .még cipőpasztát is képes barkácsolni házilag. Tóth István