Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-09 / 58. szám
MŰVELŐDÉS • IRODALOM • Ml D VÉSZE 9 Mozgalom, művészet, közművelődés AZ ELMÚLT ÉVEKBEN az illetékes párt- és KISZ-szervek sokat foglalkoztak a Magyarországon élő fiatal alkotókkal; egzisztenciális, szociális helyzetükkel, a hazai művészeti életbe való beilleszkedésükkel. Ä szocialista társadalom fejlődésében fontos szerep vár a pályára lépő új mű- vészgenei;ációkra — hangzott el a KISZ IX. kongresszusán. A harmincöt éven aluli alkotók életkoruknál fogva megfelelően kapcsolódhatnának az ifjúsági mozgalomhoz, (és ilyen módon komoly részt vállalhatnának az ifjúsági közösségek esztétikai-kulturális nevelésben. Éppen ezért a Kommunista Ifjúsági Szövetség sürgető feladata a fiatal alkotók helyzetének vizsgálata, a közös együttműködés, s a körükben végzett mozgalmi munka továbbfejlesztése. Ez volt a témája a megyei KISZ-bizotság és a Bács- Kiskunban élő fiatal művészek közelmúltban rendezett közös an- kétjának. A fiatal alkotók különböző csoportjainak művészeti tevékenysége szervesen illeszkedik a megye művészeti életének egészébe. Ezt hangsúlyozta többek között Gyergyádesz László, a megyei tanács művelődésügyi osztályának munkatársa, az ankéton elhangzott beszámolójában. Hogyan kapcsolódik a művészeti tevékenység az ifjúsági mozgalom rendszerébe, mit kér a megyei KISZ-bizottság a fiatal alkotóktól? Bata Zsuzsa, a megyei KISZ-bizottság titkára vitaindítójában többek között erről is szólott. A KISZ kulturális akcióprogramjai számos lehetőséget kínálnak a közös munkához. Említhetjük például a „Művelt ifjúságért”, vagy a „Korszerű műveltségért” címszó alatt indított akciók, rendezvények sorát. MILYEN FORMÁBAN vehet-’ nek részt ezekben a fiatal alkotók? Eddig is volt rá példa, hogy egy-egy fiatal író, költő, képzőművész feladatot vállalt az olvasó- és művészeti táborok csoportjainak vezetésében, amatőr- csoportok munkájának támogatásában. De említhetnénk a munkásszállásokon, ifjúsági klubokban, iskolákban rendezett író- olvasó találkozókat is. Jó lenne azonban, ha ezek a példák nem csupán esetenkénti, ritka alkalmak lennének. A segítség módja immár adott. Mindez természetesen csak kölcsönösségen, építő együttműködésen alapulhat. Az elkötelezett művészi alkotómunka támogatásában, elismerésében új lehetőségeket is kínál az ifjúsági szövetség. Többek között szélesebb bemutatkozási lehetőséget, különböző fórumokon, politikai és tömegrendezvényeken, alkotótáborokban, testvérmegyei találkozókon. Időszakos kiadványt. antológiát terveznek a megyében élő fiatal művészek alkotásaiból. A művészi alkotómunka ösztönzésére a közeljövőben pályázatokat hirdetnek meg. 1981-től létrehozzák a KISZ művészeti vándordíját, melyet minden évben a közösségi munkában kitűnt, a fiatalok művészeti— kulturális neveléséért eredményesen tevékenykedő művész kaphat meg. SZÍNVONALAS műhelymunkára, élénk ideológiai, politikai vitákra, szakmai, társadalmi kapcsolatok kiszélesítésére alkalmas fórum lesz a ‘"Fiatal Művészek Klubja is. Szervezése ugyancsak a KISZ segítségével történik. . A KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács által is támogatott tervek ismertetését kiegészítette az ezt követő, fontos problémákat érintő, közös célt szolgáló vita. Több kérés, javaslat, észrevétel hangzott el a művészeti ösztöndíjak odaítélésének eddiginél demokratikusabb gyakorlatáról, a fiatal költők és írók jelenleg gyérnek ítélt megyei publikációs lehetőségiének kiszélesítéséről, szellemi értékeink jobb felhasználásáról, az amatőr képzőművészeti alkotások zsűrizésének megfelelőbb módjáról, a megyei művészetkritika színvonalának javításáról, az olvasótáborok vezetésének, szervezésének demokratizmusáról, mai életünk korszerű művészi ábrázolásáról, valamint a megyei kulturális vezetés és a fiatal művészek további kapcsolatáról. A „fiatal művész” megjelölés nem esztétikai, hanem szociális és művészetpolitikai kategória. Az alkotó életkora nem jellemzi a mű esztétikai értékét. Ugyanakkor: .művészetpolitikánk számára van értelmezhető és érdekes jelentése a művész életkorának. „Nem csupán a születő, az eljövendő alkotás is fontos, melynek érdekében megkülönböztetett módon kell foglalkozni a fiatal művészekkel” — olvashatjuk egyik művészetpoliitikai dokumentumgyűjteményünkben. BÄCS-KISKUN megyében a KISZ-bizottság segítségével tehát elkezdődött valami, amit már oly sokszor, sok helyen megfogalmaztak, s amely ma már mindnyájunk közös feladata. Posváncz Etelka GAÁL CSILLA: Pillanatképek körömalatti falukat bokáztat a szél sárga hírét küldi már a gólya nem volt ez a tél sem különb rög alatt szusszant már ezernyi adója bimbók testesednek fakadást hint kötényéből a szél kihűlt földekre búzakoronát remél a nap s féloldalasán petyhüdtet nyögve úszik a folyón egy mankódarab Lúdas Matyitől Csörgheő Csuliig Beszélgetés Fekete Tibor Jászai-díjas színművésszel • Legújabb szerepe: az Úri muri Csörgheő Csulija. • Bal oldali képünk: Balga a Csongor és Tündében. • Jobbra: a Lúdas Matyi címszerepében. Kecskeméten, Nyíri úti lakásában fogadott Fekete Tibor Jászai- díjas színművész, a kecskeméti Katona József Színház tagja. Hellyel kínált, nemrég elhunyt édesanyjáról beszélt, s elnézést kért, hogy ezzel kezdi, de a számára tragikus esemény miatt még mindig letargikus hangulatban van. Elmondta, hogy az Űri muri bemutatója előtt három nappal halt meg a számára oly drága édesanya. A Móricz-mü Csörgheő Csuliját azonban el kellett játszania. (S eljátszotta. Nem is akárhogyan: művészi teljesítményét a közönség és a kritika egyaránt vastapssal jutalmazta. Bírta erővel, míg a függöny legördült. Akkor összeroskadt, sírógörcsöt kapott. Színészsors.) — Hogyan jutott el a Csörgheő Csuli megszemélyesítéséig; mikor és hogyan kezdődött pályafutása — kérdezem, erőltetvén a párbeszédet. — Salgótarjánban születtem, 1927-ben,majd ßudapestre kerül- tem családommal égy üt® Tulajdonképpen a rákospalotai Tavasz moziban lettem „színész”. Ez persze nem szó szerint értendő. Vizet, aztán cukorkát árultam a publikumnak négy évig, és' állandóan a moziban ültem, rengeteg filmet megnéztem. Irigyeltem a filmszínészeket, s azért sóvárogtam, hogy megnőjek, hogy én is színész lehessek. Arra persze nem gondoltam, hogy ettől mennyire távol vagyok. Lakatosinas lettem, s amikor felszabadultam, egy színjátszócsoportban játszottam Rákospalotán, majd amikor 1948-ban bevonultam katonának Mátyásföldre, ott tovább folytattam az amatőr színjátszást, sőt a rendezésben is részt vettem. Az üzemben, ahol azután .dolgoztam, egyszer szólt valaki, hogy a mostani 1 József Attila Színház (akkor magántársulat volt) epizodistát keres a Nebán tsvirágba. Jelentkeztem, felvettek, ,s szerencsém volt. A darabban Kiss Manyi és Greguss Zoltán játszották a főszerepeket. Megkérdezték tőlem; akarok-e színész lenni? Hogyne akarnék, válaszoltam, hiszen csak erre vágyók. Azt mondták, hogy akkor menjek ki Budára, Rózsahegyi Kálmánhoz. Kimentem, elmondtam egy verset, s Kálmán bácsi mindjárt felvett a színészképző stúdióba. Másfél év múlva, 1953 - októberében a vizsgaelőadást megnézte az Állami Faluszínház igazgatója, Mátrai József és főrendezője, Both Béla is. Másnap leszerződtettek. Hát így kezdődött. — Hogyan emlékszik vissza a faluszínházra, első szerepeire? — Nagyon kedves emlékek ezek. Első szerepemet az Aranyemberben játszottam, azután 1954-ben rám osztották a Lúdas Matyi címszerepét. A bemutatót Székes- fehérváron tartottuk. Nagy siker volt. Életemben akkor kerültem először címlapra, a Színház és Mozi címlapjára. Ez azóta sem ismétlődött meg. A Lúdas Matyit másfél éven át kétszázegyszer játszottam, szerte az országban, istállóban, pajtában, szép kultúr- házban, mindenütt. A faluszínháznál nevezetesebb szerepem volt még Sásdi Sándor Nyolc hold föld című darabjában. — Fekete Tibor romantikus, sikeres pályakezdése Kecskeméten folytatódott, s folytatódik ma is. Miért történt ez így? — Kecskemétre 1957. szeptember 1-én szerződtem le. A színház akkori igazgatója, Radványi László hívott és én jöttem. Azóta is itt. vagyok, immár huszonhárma- dik éve. Amikor idejöttem, még nagyon a fülembe csengtek Rózsahegyi Kálmán útravaló szavai. Azt mondta, minél előbb menjek vidékre, mert ott több jó szerepet kapok. Sokan feltették már a kérdést, legutóbb a televízió nyilvánossága előtt is, hogy miért maradtam itt? Egyszérűen azért, mert szeretem a várost, a megyét, s úgy érzem, ez a szeretet kölcsönös. Nem hiszek abban, hogy egy színész, ha hosszú ideig egy helyen játszik, szükségképpen beszűkül, megáll a fejlődésben. Egy színházban ugyanis évről évre bizonyos frissülés indui, s ez ad lehetőséget a fejlődésre. , Megszerettem a kecskeméti színházat. Ebben jelentősen köz- rejátszottt, hogy Radó Vilmos — akit nemcsak jó igazgatónak tartottam, hanem nekem személy szerint is nagyon jó barátom volt, s ma is az — 1958-ban átvette a társulat vezetését. Seregi László volt akkor a színház főrendezője, nagyon sokat tanultam tőle, talán a legtöbbet neki köszönhetek. Minden színháznak vannak nagy korszakai. Én úgy érzem, a kecskemétinek az 1960-as évtized igazán sikeres, nagy korszaka volt. — Mondjon valamit a legemlékezetesebb kecskeméti szerepeiről. — Sok ilyen volt eddig. Kezdem talán a Csongor és Tünde Balgájával. Szívem szerinti szerep volt. Szívesen emlékszem a Pillantás a hídról kikötőmunkására, Eddi Carbone szerepére, a Bánk bán Tiborcára, majd a dráma felújításában Petúr bánra, azután Illyés Gyula Dózsájának címszerepére. Kedves emlék a Vágy a szilfák alatt legkisebb fiú szerepe, s a Nóra Rank doktora is. Nagyon szeretem a ma emberét játszani. Ezért is vállaltam örömmel főszerepeket Raffai Sarolta színpadi műveiben. A Diplomásokban Jánost, az erdőmérnököt, a Vasderesben pedig a téeszelnö- köt alakítottam. Egyébként színműben, tragédiában, vígjátékban, operettben és musicalban egyaránt élvezettel játszom, mint például Hervé ‘ Nebánts virágjában Lóri őrmestert. Nagyon közel áll hozzám az utóbbi évek több szerepe, így például a Rejtekhely Simon vargája, vagy a Furcsa pár Oszkárja. — 5 miért kedves legújabb szerepe, az Űri muri Csörgheő Csulija? — Elsősorban azért, mert ezzel egy; régi vágyam teljesült. Húsz évvel ezelőtt a három Csugari paraszt egyikét játszottam az Úri muriban. Csörgheő Csuli — vendégként — Tompa Sándor volt Amikor vele voltam egy jelenétben, mindig úgy éreztem, hogy e. ■ 'gyszer nekem is el kell játszani.. ..lost, hogy kitették a szereposzlást, mérhetetlenül megörültem, de abban a pillanatban eszembe jutott az is, hogy meg kell majd küzdenem egy hagyománnyal: Tompa Sándor alakításával. Ügy p- m, nem keltettem csalódást lemérhetem estéről estére a tapsokból, s abból is, hogy az emberek az utcán megállítanak, gratulálnak. — Köztudott, hogy sok színész, akikkel Kecskeméten együtt játszott, budapesti színházakhoz került. Szívesen emlékszik rájuk? — Büszke lehet a város és a színház,^ hogy nagyon sok jó színészt adott a fővárosi és más tekintélyes színházaknak. Bizony ők remek partnerek voltak. Mindig szívesen emlékszem például Dévay Camillára, Moór Mariann- ra, Galambos Erzsire, Szegedi Erikára, valamint Szilágyi Tiborra, Koncz Gáborra, Pathó Istvánra, Bárdi Györgyre, és még ^ok-sok kedves barátomra, nem utolsósorban Piróth Gyuszira, aki nemrég hunyt el, fiatalon. — Többször láthattuk önt a képernyőn is. Szívesen vállal tévészerepeket? — A színpadon vagyok igazán otthon. Ennek ellenére az utóbbi években mintegy 25 tévéjátékban szerepeltem. Ezek közül igen büszke vagyok arra, hogy a Bánk bán operaváltozatában Petúr bánt játszottam. Erre az alakításomra tévé-nívódíjat kaptam, Simándy Józseffel együtt. — Történt-e rendkívüli eset eddigi pályafutása során? — Talán beugrásom a Vígszínházban, a Rómeó és Júliában, Ben- vólió szerepébe. Latinovits Zoltánnal játszottam együtt. Délután öt órakor kaptam egy futópróbát, és hét órakor én voltam az első, aki színpadra lépett, s ott szorított nekem Sulyok Mária, Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán. Egyébként egy előadásra ugrottam be, s fél év lett belőle. Várkonyi Zoltánnak tetszett a játékom: amikor a Rómeó és Júliát játszották, mindig utaztam Budapestre, hetenként kétszer-háromszor is. Ez az 1960-as években történt — Miért, s mikor kapott Já- szai-díjat? — 1965-ben, addigi színészi munkámért. Egyébként a Bács- Kiskun megyei Tanács művészeti díját is megkaptam, az elsők között, 1971-ben. — Miért szép a színészi pálya? — Azért, mert a színész azoknak az embereknek nyújt szórakozást, akik egész nap dolgoznak, s őket megnevettetni, megsirattat- ni, csodálatos dolog! — Hány szerepe volt eddig a Lúdas Matyitől Csörgheő Csuliig? — összesen száznegyvenhét, s ebből száz vezető, illetve címszerep volt — Elmenne még Kecskemétről, ha hívnák? — Most már nem. — Mi a véleménye most a színházról, a társulatról? — Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy nagyon jó társulat ■ van kialakulóban Kecskeméten, sok tehetséges színésszel, s ami megnyugtató; sok köztük a fiatal. Most már az a fontos, hogy a színház vezetői használják ki jól ezt a lehetőséget, a társulat és a közönség javára. — Ha lehetne, még egy legutolsó kérdés; hogyan foglalná össze élete értelmét? — Rostand Cyrano de Bergerac című darabjának két sorával válaszolnék a kérdésre: „Tölgy nem vagyok, nincs bükk természetem, de egyedül növök, ha magasra nem.” Rapi Miklós Kincsek nagyító alatt Értékes numizmatikai gyűjtemény került a kalocsai Viski Károly Múzeum tulajdonába. Az első felmérések szerint mintegy nyolc és fél ezer darab fémpénzből és igen sok régi emlékéremből álló gyűjtemény a XVIII. században, a kalocsai piarista gimnáziumban keletkezett, majd a múlt században a jezsuita gimnáziumban növelték tovább. Az évtizedekig elzárt gyűjteményt az I. István Gimnáziumban felleltározták, és pontos meghatározás céljából a múzeum által felkért szakértőknek átadták. Az első felmérések szerint kétezerre tehető a római korból származó pénzek száma, s jelentős a magyar vonatkozású pénzanyag is, amely az Árpád-háztól 1949-ig terjed. A gondos restaurálás és felmérés után a numizmatikai gyűjteményt hamarosan állandó kiállításon mutatják be. • Balra: a ritka értékű érmék na- 9 Egy pénzérme a szabadságharc idejéből.. gyító alatt ~ fKarátb Imre felvételei)
