Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-08 / 57. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!- m T7X W / ) AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXV. évt 57. szám Ára: 1,20 Ft 1980. március 8. szombat Kitüntetési ünnepség a Parlamentben t Megemlékezések a nemzetközi nőnap alkalmából Immáron hetven esztendeje, hogy a nemzetközi nőmozga­lom ünnepévé nyilvánították március nyolcadikát, amely azóta is jelképes seregszemléje, szolidaritást is kifejező dá­tuma haladó nőmozgalmaknak. Bács-Kiskun megye gyárai­ban, üzemeiben, gazdaságaiban, intézményeiben már tegnap sor került a hagyományos nőnapi megemlékezésre és kö­szöntésekre. A megye valamennyi településén a népfrontbi­zottságok, társadalmi szervek bensőséges hangulatú ünnep­ségeket rendeztek a nőnap alkalmából. Az alábbiakban két jelentős eseményből számolunk be olvasóinknak. Köszöntés a megyeszékhelyen Megyei ünnepség Kiskunhalason i «ksi ■» A nemzetközi nőnap alkalmá­ból pénteken kitüntetési ünnepség volt a Parlamentben. Ezen részt vett: Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke, Németh Károly, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP .Politikai Bizottságának tagjai, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Taná­csának elnöke is. Losonczi Pál, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, az El­nöki Tanács elnöke mondott kö­szöntő beszédet, majd átnyújtotta a kitüntetéseket. A Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa, hazánk szocialista társadalmi rendjének építésében a dolgozó nők élet- és munkakö­rülményeinek megjavításában ki­Tegnap tartotta mérlegzáró és vezetőségvélasztó közgyűlését a kecskeméti Épületkarbantartó és Szolgáltató Ipari Szövetkezet. Ez­úttal olyan szövetkezetről van sző, amelynek célkitűzéseit, te­vékenységének eredményeit nagy figyelem kíséri mind a lakosság, mind pedig a hivatalos szervek részéről, ugyanis az épületfel­újítás, karbantartás megyei bá­zisszervének szerepét tölti be. Az elmúlt esztendőben is nem keve­sebbet vállalt, mint a lakossági szolgáltatás 16, a fogyasztási szol­gáltatás 2, és a lakáskarbantar­tás 7,3 százalékos növelését. A vezetőség írásban kiküldött beszámolóját! Nusser Elemér, a szövetkezet elnöke szóbelileg egé­szítette ki. Elmondta, hogy ' az ÉPSZISZ 1979-ben 77,5 millió fo­rint árbevételt ért el. 9,1 száza­lékkal .többet, mint egy évvel ko­rábban. Ezen belül az ipari tevé­kenység 12,6, az építőipari termelés A Magyar Szocialista Mun­káspárt kongresszusi irányelvei utalnak arra, hogy elsősorban a kedvezőtlen termelési viszo­nyok között gazdálkodó ter­melőszövetkezeteket továbbra is segíteni kell, a népgazdaság­nak is hasznos kiegészítő tevé­kenység bővítésében. A megyei pártértekezlet szintén foglalko­zott ezzel a témával. A megyében elsősorban a Homokhátságon találhatunk számos kedvezőtlen adottságú gazdaságot. Az ipari mellékte­vékenység ezért itt szinte szük­ségszerű. Ismeretes, hogy a szövetkezetek alaptevékenysé­gen kívül végzett munkájával kapcsolatban nem volt egyér­telmű álláspont még néhány évvel ezelőtt. Most már elfo­gadták, hogy a mezőgazdasági termékek feldolgozása, a fa- megmunkálás, a gépek, eszkö­zök javítása, építkezés, az eh­hez tartozó berendezések készí­tése és javítása, a tagok részé­re történő szolgáltatások, a mezőgazdasági ágazathoz szo­rosan kapcsolódnak. Egyúttal utóbbi jobb ternielését segítik elő, zömében eredményeseb­ben, mint egyes ipari vállala­fejtett kimagasló munkássága el­ismeréseként a Szocialista Ma­gyarországért Érdemrend kitünte­tést adományozta többek között Pankovits Józsefnénak, a Hazafias Népfront Bács-Kiskun megyei Bizottsága nyugdíjas főelőadójá­nak. A megyéből öten részesültek a Munka Érdemrend kitüntetésben: arany fokozatát Bori Gyuláné, a Kecskeméti Konzervgyár csoport- vezetője, ezüst fokozatát Vörös Mihályné, a hartai Lenin Tsz se­gédüzemági brigádvezetője, bronz fokozatát Rauscher Györgyné, a mélykúti UNIVEREXP0 Szövet­kezet szalagvezetője, dr. Tóth György kecskeméti gyermekgyó­gyász szakorvos és Vonák István­ná, a tiszakécskei nagyközségi pártbizottság adminisztrátora. 4,3 százalékkal növekedett. Az építőipari tevékenységen belül a fenntartási munkák aránya 17,4 százalékkal nőtt., s elérte a 46 millió forintot. Egyötödével nö­velték a fogyasztás jellegű szol­gáltatásokat. A lakáskarbantar­tási munkák értéke 12,7 millió fo­rint volt, 2,7 millióval több, mint amennyit az ötéves terven belül 1980-ra előirányoztak. Jelentős mértékben járult hoz­zá az ÉPSZISZ az oktatási, egész­ségügyi és gyermekintézmények karbantartásához, korszerűsítésé­hez. Csupán a nagyobb munká­kat említve. Kecskeméten befe­jezték a Petőfi Sándor Általános Isíkola, az Óvónőképző Intézet kazánháza, a Csecsemővédő Inté­zet konyhája és mosodája korsze­rűsítését. Az elmúlt esztendőben a párt­ós tanácsi szervek kérésére bőví­(Folytatás a~2. oldalon.) tok. Egyébként az a tapasita- lat, hogy az ipar is keresi a szövetkezeti partnereket, hiszen amit a melléktevékenység so­rán gyártanak, azok főként hiánycikkek, gyárilag nehezen és kevésbé igazdaságosan előál­lítható termékek. Általában elégedettek is a szövetkezetek tevékenységével, szolgáltatá­saival. A megyei pártértekezleten a hartai Erdei Ferenc Termelő- szövetkezet elnöke elmondta, hogy mennyire előnyös szá­mukra az ipari lmunka. Folya­matos munkaviszonyt tudtak teremteni az asszonyoknak. Többek között a sütőiparral ké­zitészta gyártására, a cipőipar­ral felsörészkészítésre kötöt- 'tek megállapodást. A kiegészí­tő tevékenység munkaerő-tar­talékot is jelent, mert amikor szükséges, akkor az asszonyok a mezőgazdaságban dolgoznak. Az iparnak is kedvező, mert segít a munkaerőgondok meg­oldásában. Az utóbbi öt esz­tendő alatt nem változott a termőföld területe, de a mun­kások keze száma csökkent. Ügy emelkedett a nyereségük 25 millió forintról 50 millióra, A munkanap első -perceit pén­teken reggel a nemzetközi nő­napról való megemlékezésnek szentelték a Kecskeméti Barom­fifeldolgozó Vállalat üzemeiben. A férfiak szerény ajándékkal kedveskedtek az asszonyoknak és leányoknak, akik egyenrangú tár­saik lévén a munkában, nap mint nap rászolgálnak a meg­becsülésre. A délutáni városi ünnepség színhelyéül szintén a vállalatot választotta a szervező, a Haza­fias Népfront kecskeméti bizott­sága, mivel a * megyeszékhelyi gyárban csaknem ezer nő dolgo­zik. A megemlékezésre eljöttek más, zömmel a gyöngébb nemet foglalkoztató üzemek kollektívái­nak képviselői is. Jelen volt Ter­he Dezső, a megyei pártbizottság titkára, Balogh Károlyné, az ÉDOSZ főtitkára, Borsodi György, a párt megyei végrehajtó bizott­ságának tagja, az SZMT vezető titkára, Molnár Ferencné, az ÉDOSZ megyei titkára, valamint Bartha lmréné, a HNF városi bi­zottságának titkára. Az esemény a baromfifeldolgozó brigádok által patronált Petőfi Sándor Általános Iskola kisdobosainak üde műso­rával kezdődött. Ezt követően Jakab Sándor, az MSZMP KB tagja, a SZOT főtitkárhelyettese mondott ünnepi beszédet. Bevezetőben fölidézte azt a történelmi korszakot, amelyben a Koppenhágában ülésező szocia­lista nőszervezetek 1910. március 8-án elfogadták Clara Zetkin«ja­vaslatát, s a chicagói munkásnők két évvel korábban ugyanezen a napon véresen levert sztrájkjának emlékére nemzetközi szolidaritási és harci nappá nyilvánították március 8-at. Akkorra már ki­éleződött a tőkések és az elnyo­mott munkások ellentéte. Le­nin az emigrációban szervezi az tehát kétszeresére, hogy együtt­működéseket alakítottak ki az alaptevékenységen túlmenően. A kerekegyházi Kossuth Szak- szövetkezet elnöke hasonlóan beszélt a melléküzemágak je­lentőségéről. A gazdasági hely­zetük arra kényszeritetté őket, hogy már akkor foglalkozzanak ipari munkával, amikor még erre nem volt kialakult egyér­telmű álláspont. Az évek bebi­zonyították, hogy ma már nél­külözhetetlen az alaptevékeny­ség fejlesztésében az innen származó jövedelem. Sok közös gazdaságot sújtott az utóbbi esztendőkben a szél­sőséges időjárás. Bizonyára sokkal több lett volna az el-, múlt esztendőben is a mérleg­hiányos termelőszövetkezet, ha nincs melléktevékenység. A Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövet­ségének terv- és közgazdasági bizottsága összegezte a közös gazdaságok említett tevékeny­ségéből származó árbevételét, s- megállapította, hogy évente 4— 5 milliárd forint körül van. Arról ritkán esik szó, hogy az iparnak mennyi költségmeg­takarítást jelent az, hogy nem kell a munkásokat szállítani. Kevesebb lakásigény jelentke­zik. Aki megszokta az otthonát, a községet, szívesen marad sa­ját környezetében, nem vá­gyódik el onnan, de egyúttal örül a keresetnek is, a folya­új típusú pártot, amely a ki­zsákmányoltak felszabadulásának letéteményese lesz. — Még demokrácia sincs nők ' nélkül — idézte a SZOT főtitkár- W helyettese Lenint, aki helyesen látta a nő szerepét a társadalom­ban. A későbbiekben a .-világméretű­vé nőtt nőmozgalom eredményei­ről beszélt az ünnepség szónoka, majd pedig áttért napjaink ha- zai tennivalóira, amelyek elvég­zésében a „ társadalom számít az aktív keresőknek ma már 45 százalékát alkotó lányokra . és asszonyokra is. Utalt rá, hogy bár a párt nőpolitikájának hatására nagy eredményeket értünk el a női egyenjogúság kiteljesítésében, ezért még bizonyos szemléletbeli akadályokat ma sem mindig könnyű leküzdeni. — A szocializmus elveit tisz­tábban kell értelmezni és követ­kezetesebben kell alkalmazni! — hangsúlyozta az előadó a XII. pártkongresszus küszöbén, előt­tünk álló feladatokról szólva. Le­szögezte, hogy a magasabb élet- színvonalért hatékonyabban kell dolgoznunk. Az egész társadalom .jó munkájára van szükség, ami egyben a béke ügyét is szolgálja — fejezte be a megemlékezést Jakab Sándor. A nemzetközi nőnap alkalmá­ból Csizmadia István, a Kecske­méti Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatója, tizenkét nődolgozót a Vállalat Kiváló Dolgozója címmél tüntetett ki. Körmöczi Béláné munkaügyi osztályvezető. Gyú­rásé Józsefné csomagoló, Horváth Istvánná toliüzemi dolgozó és Lődör Ferencné személyzeti osz- tályvezétő az Élelmiszeripar Ki­váló Dolgozója kitüntetést kapta meg. Ezt követően a Katona József Színház művészei műsort adtak az ünnepeiteknek. A. T. S. matos munkának. A közös gazdaságokban kü­lönösen az építőiparnak van jelentősége, mert a saját vál­lalkozásban történt beruházá­sok eredményesebbek, • olcsób­bak, gyorsabbak. Érdemes vol­na az élelmiszer-feldolgozásra is jobban ösztönzi a gazdasá­gokat. A vaskúti Bácska Ter­melőszövetkezet nyúlfeldolgo- zó üzemet létesített. Példája jól bizonyítja, hogy a merész kezdeményezések sikerrel jár­nak. A vaskútiak ezzel export­igényeket is kielégítenek, hi­szen a feldolgozott áru növeli az ország dollárbevételét. Ter­mészetesen gondolni kell a bel­ső ellátás javítására, a válasz­ték bővítésére is, ezt az ■ élel­miszeripari létesítményekkel szolgálhatnák a közös gazdasá­gok. Az új gazdasági szabályozók életbe lépése óta némi várako­zás jelentkezik az ipar részé­ről. Egyes gazdaságokban ag­gódnak amiatt, hogy a minden- " ki számára előnyös együttmű­ködés esetleg nem folytatódhat. Tudjuk, hogy az iparnak is vannak gondjai, főként, óz anyagellátásnál, a bérgazdálko­dásnál. Ügy véljük azonban, hogy az eddig bevált módszere­ket továbbra is alkalmazni ér­demes, sőt bővíteni kellene az együttműködést a szövetkezetek és az ipar között. K. S. Kiskunhalas üzemeiben, közös I gazdaságaiban, vállalatainál és intézményeiben dolgozó lányok, asszonyok 1 gyülekeztek tegnap délután a Ganz-MÁVAG kiskun-r halasi gyárának éttermében, ahol a nemzetközi nőnap megyei ün­nepségét tartották a megyei párt- bizottság, a megyei népfront-el­nökség és a városi pártbizottság rendezésében. Csányi József, a gyár igazgatója köszöntötte a megjelenteket, kö­zöttük dr. Major Imrét, a megyei tanács elnökhelyettesét, dr. Do­bos Lászlót, a megyei népfront­bizottság elnökét, Iván Istvánnét, a Hazafias Népfront megyei nő­bizottságának elnökét, Kispéter Imrét, a városi pártbizottság tit­kárát. A nőnapi ünnepségen dr. Weit­her Dániel, a megyei pártbizott-'l ság tagja, a Petőfi Népe főszer­kesztője mondott beszédet. Az előadó többek között a kö­vetkezőket mondotta: „A világ szocialista asszonyai, saját orszá­guk proletariátusának osztályön­tudatos politikai és szakmai szer­vezetével egyetértésben évente egy nőnapot rendeznek, amely elsősor­ban a nők választójogáért folyta­tott agitációt szolgálja. Ezt a kö­vetelést az egész nőkérdéssel való összefüggésben a szocialista felfo­gásnak megfelelően kell megvilá­gítani. A nőnapot nemzetközi jel­legűvé kell tenni, és gondosan elő kell készíteni.” így szólt Clara Zetkin javaslata, amelynek alap­ján az 1910-es koppenhágai nem­zetközi szocialista nökonferencia úgy döntött, hogy a megnyitás napja: március 8-a legyen a nem­zetközi nőmozgalom napja. Március 8, az a nap, amikor ar­ra emlékeztetjük a világot: a nők­nek a férfiakkal azonos társadal­mi, jogi, gazdasági és politikai helyzetet kell biztosítani. Ez idő alatt egyre több országban foglal­ták törvénybe a nők egyenjogúsá­gát, bár például a képviselővá­lasztásokon való részvétel jogát jó néhány tőkés országban csak a II. világháború után nyerték el a nők. A történelem során sokszor és sokféleképpen kísérelték meg a nők, hogy kivívják jogaikat. Tá­mogatták is ezt politikusok, egy- egy korszak haladó, liberális erői, írók, költők, nagy gondolkodók. 1917-ben, a Nagy Október győ­zelme nyitott utat a teljes női egyenjogúság számára. Magyarországon 1919-ben tör­téntek gyors intézkedések az egyenjogúság biztosítására, amely­re kiskunhalasi példa is volt, hi­szen a direktórium tagja lett Sza­kács Istvánná. A véres ellenforra­dalmi terror azonban rövid idő alatt reményvesztetté tette az em­beri jogaikat gyakorolni akaró nő­ket. Minden maradt úgy, ajiogy volt korábban, ha nem fájdalma­sabb lett. Hazánk felszabadulása a nők életében is új korszakot hozott. Ami számukra korábban csak me­rész álom volt, most alaptörvé­nyünk, a Magyar Népköztársaság Alkotmánya mondja ki: „A Ma­gyar Népköztársaságban a nők és a férfiak egyenlő jogokat élvez­nek.” Kialakult a modern asszony tí­pusa, ' aki kilépett az otthon szűk falai közül, látóköre kitágult, lát­ja az ország fejlődését és a nem­zetközi összefüggéseket, gyakorol­ja politikai, közéleti jogait A mi társadalmunkban a nő szabad, művelt és a szocializmus érdeké­ben hivatást .betöltő, felemelt fe­jű emberré vált. Hazánkban a nők fejlődése szempontjából az volt a legdöntőbb, hogy helyet, lehetősé­get kaptak a .több mint három és fél évtizede 'tartó országépítésben. A politikai vezetés 1970 február­jában széles körű felmérés alap­ján ismét foglalkozott a nők poli­tikai, gazdasági és szociális hely­zetével és azokkal a feladatokkal, amelyek a párt előtt állnak ebben a kérdésben. A párt állásfoglalása is megállapította, hogy: „A szocia­lista társadalom minden korábbi­nál nagyobb számban vonta be a nőket a termelőmunkába, a köz­életbe, és megnyitotta előttük a művelődés, a tanulás lehetőségét Hazánkban a nők szervezői és ak­tív résztvevői a szocialista épitő­munkánák, a munkaversenynek, a brigádmozgalomnak. A- munká­ban, helytállásban mindig ott van­nak. a férfiakkal egy sorban ve­szik ki részüket a szocialista épí­tés tennivalóiból a magyar nők, ám a társadalmi-családi hagyo­mány jegyében tulajdonképpen mindig a nőké a többletmunka, ' hiszen az ő vállukon van a gyer­meknevelés, a háztartás vezetésé­nek többletmunkája is. Ám a tár­sadalom másik felének, a férfiak­nak is kell az otthoni, családi többletmünkából. fizikai és érzel­mi, lelki többletteherből • minél többet átvállalni, hogy az egyen­jogúság szép jelszavából egyre in­kább valóság legyen. Ez az igény még akkor is igaz, ha közismert, hogy az utóbbi időben különböző intézkedések révén viszonylag gyorsabb a fejlődés a nők gazda­sági, szociális helyzetének javítá­sában. Az anyák, akik az életet adják, természetes, hogy meg is akarják azt védeni. Érthető tehát, hogy mindenkinél jobban gyűlölik az életet pusztító gyilkos fegyvereket, a háborút. A népek azonban már megelégelték a háborút, a hábo­rús fenyegetőzést. Természetes, hogy gyűlölik a fegyverkezést, amely gyermekeik jövőjét fenye­geti, s olyan gazdasági erőt köt le, és emészt fel, amelyet az egész társadalom javára felhasználva, jelentős mértékben lehetne to­vábbjavítani a gyermekek, a dol­gozó nők helyzetét. Ebben a feszültségekkel terhes nemzetközi helyzetben ezért har­colnak ma az asszonyok az első sorokban a pusztító atomfegyve­rek betiltásáért, az általános és teljes leszerelés megvalósításáért, ezért követelik, hogy vessenek vé­get a fegyverkezési versenynek, amely veszélyezteti mindazt, amiért élnek, harcolnak, dolgoz­nak. Azért harcolnak együtt. Illet­ve a nemzetközi békét védeni aka­ró haladó erők soraiban, hogy a' hidegháború ne változhassék me­leg háborúvá. Nők és férfiak körében egyaránt ismeretes, hogy 35 év múltán mi­lyen'feltételek létrejötte tette le­hetővé azt, hogy a társadalom szocialista építésének különböző kérdéseivel népi méretekben, így a nemzeti' egység szélességében gondolkodjunk. Alapvető volt a munkáshatalom, ennek élén a párt szüntelen, megállás nélküli alkotó tevékenysége, a nemzeti méretek­ben kialakult vitákban született döntések révén keletkezett alkotá­sok, a társadalom egészét összefo­gó nemzeti akarat, a szíveket do­bogtató hazafias magatartás, egy nép létéhez nélkülözhetetlen nem­zeti öntudat erősödése, a nemzeti büszkeség, amely három és fél év­tizedes eredményeinkre; és a szo­cializmus további építésének meg­alapozott és egyáltalán n§m illú­ziókat ketgetö reményeire épül. Mi mindenre van szükség, hogy mindkét társadalmat alkotó nem eredményesen vehessen részt a to­vábbi építő munkában? Csak né­hány szót a legfontosabbakról: lelkes munkára, precizitásra és helytállásra, nemzeti és interna­cionalista gondolkodásra, egymás segítésére, a jó munkahelyi szel­tem kialakítására, az őszinteségre, a szocialista szellemű egyéni és a csoportmagatartásra. A gyermekek okos, előrelátó, leendő szocialista tudatukat megalapozó nevelésére, az önművelődésre, a szakképzett­ségnek a modernizációval lépést tartó növelésére. A ma és holnap emberének — lett légyen az nő vagy férfi — mindezt vállalnia kell, mert vall­juk meg őszintén, hogy a ház, a szocializmus épülete még nem ké­szült el. Alapjait leraktuk, falait’ felhúztuk, többé-kevésbé felsze­reltük, de még korántsem áll ké­szen. Ezért szükséges minden job­bító emberi szándék, ezért kérjük és várjuk, ugyanakkor meg is kö­szönjük a lakosság többségét ki­tevő nőknek a szocializmus építé­sében. ennek sok-sok emberi vo­natkozása megoldásában való rész­vétélét és köszöntjük őket, mint a szeretet, a humanizmus különle­ges alkatú és melegszívű képvise­lőit, gyermekeink szülőit és neve­lőit — fejezte be beszédét az elő­adó. Az ÉPSZISZ közgyűlése

Next

/
Oldalképek
Tartalom