Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-04 / 53. szám

4 • PETŐFI KEPE ® 1980. Harcias 4. BEFEJEZTE MUNKÁJÁT A MEGYEI PÁRTÉRÍEKEZLET (Folytátis a 3. oldatról) eredményeiket. Kedvezően fogad* ják például a teljesítményihez iga­zodó bérezési rendszereket Szük­ség van tehát a munka szerinti el­osztás gyakorlatának továbbfej­lesztésére. A fiatalok természetes törekvé­se az önálló lakás megszerzése. Kiskörösön a felépült lakások 50 százalékát fiatal házasok kapták, ma mégis sürgetőbb a lakáshely­zet mint volt. Dicséretes a válla­latok támogatása, azonban ez is csak részmegoldást jelent. Ezért a jövőben is számítani lehet a ma­gánerős lakásépítkezésekre. Mind­ehhez azonban javítani kell az építőanyag-ellátást. Hantos József, a Kecskeméti Konzervgyár igazgatója — Jóleső ér­zés volt hallani mind a beszá­moló, 'mind a tegnapi és mai felszólalások­ból az élelmi­szeripar fej­lesztésének fon­tosságát — mondotta a hozzászóló. — Ezt a véle­ményt nyilván az is diktálta, hogy törekednünk kell a népgazdaság­ban megtermelt minden termék feldolgozására. A beszámoló is hangsúlyozta, hogy az élelmiszer- ipar nem fejlődött olyan mérték­ben, mint kellett volna, s ei téren nem valósultak meg a XI. kong­resszus határozatai. Nekünk élel­miszeripari dolgozóknak is jobb lett volna azt hallani, hogy min­den rendben van, az iparág fej­lesztése a vége felé tart, jobbak az üzemeinkben a munkakörülmé­nyek, magasabbak a keresetek. Az utóbbi években a hibák el­lenére is léptünk előbbre. Nem múlt el esztendő, hogy jelentős fejlődésről, a munkakörülmények javításáról ne számolhattunk vol­na be. A népgazdaság helyzete azonban többet nem tett lehető­vé. Ha volt pénz, akkor gond volt a tervező kapacitással, ha pedig az volt, nem akadt kivitelező. Nálunk most egy bébiételt gyártó üzem épül, valamint egy jelentős szociálpolitikai (beruházás van folyamatban. Amint a bébiétel- gyártó üzem dolgozni kezd, az ilyenfajta termékből megszűnik a tőkés import. Mégjs alig van ille­tékes megyei, vagy városi vezető, akinek ne kellett volna segíteni tervezőt vagy kivitelezőt keresni. Nagy szükség van nálunk emel­lett a gépesítésre. A konzervgyár­ban még most is nagyon sok a túlóra, mert sok mindent kézzel kell végezni, s nincs hozzá ele­gendő létszám. Márpedig a gyár termékeinek 70—80 százaléka ex­portra kerül. Elsőrendű feladatunk a tőkés export növelése, ám a külföldi piacokon versenytársak is jelentkeznek. Sőt, ma már szin­te az egész világon mindenütt je­lentős állami támogatással fej­lesztik az élelmiszer-gazdaságot. A közeljövőben mindenekelőtt a belföldi ellátást szeretnénk javíta­ni. Ezt nehezíti, hogy a mi gyá­runk elsősorban exportra profilí­rozta termelését. Amit mi 'belföl­dön eladhatunk, az olyan kis arány, hogy nem fedezi a gyár termelésének tervezett növekedé­sét. Mi természetesen mégis tö­rekszünk erre, mert a fogyasztók érdeke ezt kívánja. Ugyanakkor növelni kívánjuk a demokratikus országokba irányuló kivitelünket is. Az utóbbi időben szállítási gon­dok, vagonhiány is nehezítette munkánkat. Sajnos ez nagyon sok­rétű hátrányt okoz mind a terme­lésben, mind az értékesítésben. A pontos szállítás a tőkés piacon el­engedhetetlen feltétele az értéke­sítésnek. Fontos feladatunk a gazdasá-' gosság javítása, mert ennek is szerepe van az élelmiszeripari fejlesztés elmaradásában. Jó né­hány elképzelésünk, tervünk van a gyártmányszerkezet további ja­vítására, a gazdaságosság növelé­sére és gyárunk ^észi:kollektívá- ja bízik ezek sikerében. " Árvái Mihályné, a keceli Szölőfiirt Szakszövetkezet szakmunkása — A szocia­lista brigádok­ról, a nők hely­zetéről és a já­rásunk mező- gazdasági üze­meiben nagy lendülettel fo­lyó munkaver­seny-mozga- í -; lomról szeret- f ^ nék szólni. . f Szövetkeze­tünkben a brigádmozgalom 1977- ben újjászerveződött. Jelenleg 19 brigád 200 taggal — közöttük 103 nő — vesz részt a mozgalomban. A szocialista brigádmozgalom tar­talmi vonatkozásában is elmé­lyült, a brigádok tevékenysége a hármas jelszó körül csoportosul, amelyben a fő hangsúlyt a gazda­sági építőmunka kapja. A haté­konyság, a gazdaságosság, a taka­rékosság nem frázisok, hanem va­lódi tettek. _ Szövetkezetünk szocialista bri­gádjai hozzájárultak eredménye­inkhez. A szövetkezet közös va­gyona az elmúlt évben 203 millió­ról 372 millióra növekedett, a fej­lesztésre öt év alatt 109 millió' fo­rintot fordítottunk, a tiszta jövede­lem 119 millió forint volt. Mun­kahelyi tanácskozásokon vetették fel dolgozóink, hogy akadozik a bor értékesítése, a palackos áru nem hoz jövedelmet. Nagyon sze­retnénk, ha a jövőben nem len­nének értékesítési gondjaink. Ho­moktalajokon jól hasznosul a ci­rok, azonban erre a növényre ár­kiegészítés nincs. A szőlőtermesz­tés kapcsán felvetném az öntözés gondját, ugyanis célszerű lenne az öntözéses területek növelése, de a gazdaságok ennek kivitelezését képtelenek megoldani. A szocialista brigádokban erősö­dött a közösségi szellem. Vállalá­saink között található olyan is, amelyiknek keretében idős, beteg emberek gondozását kívánják vállalni, ugyanitt szerepel még az állami gondozott gyermekek segí­tése is. A brigádok lakóhelyük környezetének megváltoztatására is törekednek. Kiemelkedő jelentő­ségű az ötvenszemélyes szövetke­zeti óvodánk támogatása. Az idén szeptemberre ezt az intézményt huszonöt hellyel bővítjük. Szakszövetkezetünk 910 dolgo­zója közül 323 nő. Gazdaságunk vezetése a lehetőségekhez mérten igyekszik a szociális körülménye­ket javítani. A munkahelyekre autóbuszokkal utazunk, folyamat­ban van egy olyan varrodai üzem kialakítása, amely 100—150 nőnek nyújt munkát. Ezzel kapcsolatban szeretném felvetni azt a gondola­tot, mely szerint nemcsak a ked­vezőtlen adottságú szövetkezet­nek kell ilyen jellegű mellék­üzem létesítésére engedélyt adni. Végezétül a szakszövetkezet­ben dolgozók tanulásáról, a gyer­mekgondozási segélyen lévő anyákkal való foglalkozásról szólt. Dr. Gaszner István, a Bajai Tanítóképző Főiskola főigazgatója főiskola és a vízgazdálkodási inté­zet eszmei-politikai, szakmai és szervezeti vonatkozásban tovább erősödtek. Ugyanakkor kötelessé­gének érzi, hogy eredményeikkel és gondjaikkal bővebben megis­mertesse á megye legmagasabb pártfórumát. Az elmúlt öt évben mindkét intézmény életében alapvető szervezeti változásokat hozott, a tanítóképző főiskola ese­tében a dinamikus fejlődést, a vízgazdálkodási intézet esetében az üzemmérnökképzés megerősö­dését eredményezte. A megyei és városi pártbizottság mindkét in­tézmény életét és sorsának ala­kulását megkülönböztetett figye­lemmel kísérte és a legtöbbet tet­te annak érdekében, hogy a fel­sőfokú szakemberképzés e két fontos megyei bázisának megerő­södése megtörténjen. Mint megállapította, a tanító­képző főiskola speciális képzési feladatként a nemzetiségi tanító- képzést is szakkollégiumi szinten biztosítja. Az oktatás gyakorlatia­sabb a vízgazdálkodási üzemmér­nökképzésben. Baján jelenleg száz oktató irányításával ezer fő­iskolai hallgató tanul. A tanító­képző főiskolán a tanítóhiány le­küzdése érdekében megháromszo­rozódott a létszám, s a következő oktatási évben a nappali tagoza­ton megközelíti az ötszázat, leve­lező tagozaton pedig meghaladja a kétszázat A főiskolának szerepe van abban, hogy a megye iskolái­ban felére csökkent a képesítés nélküli nevelők száma. Az elmúlt őt év alatt 670 diplomást bocsá­tott ki az intézet A vízgazdálko­dási intézetben a nappali tagoza­tos hallgatók száma átlagosan 240, a levelező hallgatók száma pedig száz. Mint megállapította, az elmúlt időszakban igen jelentős anyagi beruházással bővült a tanítóképző főiskola képzéshez szükséges technikai berendezése, befejezés előtt áll a főiskola sportcsarnoká­nak építése. A kutató tevékeny­ségről szólva elmondta, hogy a tanítóképző főiskolán olyan ered­mények születtek a nyelvtan, a matematika, a környezetismeret és a rajztanítás legkorszerűbb mód­szereinek kipróbálásában, amelyek már az új általános iskolai tan- tervben és tankönyvekben helyet kaptak. A vízgazdálkodási inté­zet oktatói olyan jelentős megbí­zatást kaptak, mint a líbiai víz­gazdálkodási üzemmérnökképzés intézményrendszerének tervezé­se és telepítése. Befejezésül a környezetvédelmi kutatásokban végzett munkáról, a víztakarékos öntözési módok ki­alakításában végzett kutatásokról^ az intézeti beruházásokról, a tu­dományszervezésiben végzett te­vékenységükről, politikai és kul­turális rendezvényeikről, a hall­gatók neveléséről, marxista—le­ninista oktatásáról és a feladatok­ról szólt. Borszéki Lajos, a megyei Testnevelési és Sporthivatal elnöke — Az elmúlt öt év tevékeny­ségét összege­ző beszámolók jól tükrözik az emberi tevé­kenység leg­főbb elemét, a munka ered­ményességét, örömét, társa­dalmi és egyé­ni hasznossá­gát. Hát még ha önmagán is győz az ember, ha eljut odáig, hogy naponta bizonyos időt egészsége karbantartására, élet- és mun­kaképessége regenerálására for­dítson — fejtegette bevezetőül Borszéki Lajos. Emlékeztetett arra, hogy az SZTK-rendelők látogatottsága megtízszereződött, hogy a gyógy­írt a legkevésbé jóban keresi az ember, pirulákat szed azért, hogy megnyugodjon, hogy elvegye a teimészetes étvágyát. E kedvezőtlen jelenségek is jel­zik, hogy fokozódik az egyén és a társadalom felelőssége az egész-, ség megőrzése érdekében. Az el­múlt évékben fontos párt- és kormányhatározatok születtek az ifjúság, a ‘ lakosság sportjának fejlesztésére, az iskolai testneve­lés feltételeinek javítására. Ezek eredményeként csaknem vala­mennyi területen megvannak a konkrét tervek, célkitűzések, fe­lelősökhöz kötött intézkedési ter­vek. Most már a végrehajtás ér­aekében a következetes tettek vannak soron. A megyében hagyományos és szép eredményeket felmutató tö­megsportról szólva megállapítot­ta Borszéki Lajos, hogy a lakos­ság összlétszámát tekintve nem a legkedvezőbb a kép, hiszen a lakosság mintegy 24—26 százaléka vesz részt rendszeres, illetve al­kalomszerű sportolásban. A nők aránya ebben még kedvezőtle­nebb. — Az elmúlt években a legha­tározottabb fejlődés az iskolai testnevelés és sport terén volt — emelte ki a felszólaló. A továb­biakban hangoztatta, hogy a ver­seny- és minőségi sport ötévi ösz- szegezése figyelemre méltó. Né­hány sportágban kimagasló hazai és nemzetközi sikereket értek el megyénk sportolói. Jó néhány alap- és hagyományos sportágban viszont az eredmények nincsenek arányban az erkölcsi és anyagi ráfordítással. Sajnálatos, de a labdarúgás színvonala sem fejlő­dött. — Helyzetünk ismeretében a központi határozatok segítségünk­re vannak, hogy az említett mi­nőségi sportágakban megállítsuk a visszaesést, felszámoljuk az egyhelyben topogást. Ennek el­engedhetetlen feltétele a korszerű szakmai^ munka, u a® xezt * ’segítő rend és fegyelem, amely nélkül nem (születik eredmény. A sportolók nevelésének fon­tosságát hangsúlyozva, elmondta Borszéki Lajos, hogy sok a fe­gyelmezetlenség, a lezserség, a követelődzés. Ezek felett gyakran a vezetők is szemet hunynak. Rendet kell tehát e téren is te­remteni. Befejezésül a tömegsport és a versenysport számára egyaránt nélkülözhetetlen társadalmi ösz- szefogás és segítségadás fontossá­gát hangoztatta. Es azt is beje­lentette, hogy a megyéből hat sportoló tagja a magyar olimpiai keretnek. Farkas József, a Hazafias Népfront megyei titkára A Hazafias Népfront több mint tízezer aktivistája ne­vében köszön­tőm a megyei pártértekezle­tet. A megyei, a hat városi és a 106 községi népfrontbizott­ság pártunk XII. kongresz- szusának irányelveit megtárgyal­ta. Az abban rögzített eredmé­nyeknek bizottságaink is részesei, s a célok megvalósításában is megyénk egész lakosságával együtt részt kívánunk venni. Jelenleg valamennyi bizottsá­gunk azon fáradozik, hogy segítse az V. ötéves terv hátralevő fel­adatainak helyi megvalósítását. A lakóterületeken a településfejlesz­tési tervek végrehajtását a párt XII. kongresszusának és hazánk felszabadulása 35. évfordulójának tiszteletére hirdetett településfej­lesztési verseny is előmozdítja. Eddig mintegy 200 millió forint értékű feladat került meghatáro­zásra a vállalások alapján, s 1980 végéig több mint 600 millió fo­rintot érő társadalmi munka vég­zését tartalmazzák a felajánlások. A népfrontbizottságok a megyei és a helyi pártbizottságok, párt­vezetőségek irányításával a társa­dalmi és tömegszervezetek aktív közreműködésével szélesítik a párttagok és pártonkívüliek jó kapcsolatát. Összegyűjtjük a la­kosság javaslatait, véleményét és cselekvő részvételét is szervezzük a gazdaságpolitikái célkitűzések megvalósításáért. A szövetségi politika a szocia­lizmus építésében meghatározó szerepet játszik, felemelkedésünk egyik alapvető tényezője. Mozgal­munk egész tevékenységével hozJ zá kíván járulni a munkáshata­lom erősítéséhez. Növeltük a munkások részvételét a közéleti munkában. Városainkban az elmúlt években 526 lakó- és ut­cabizottságot választottak. A me­zőgazdasági dolgozók tudatformá­lását, életmódjának szocialista alakítását segíti elő a 36 tanyai és a 37 külterületi és városkör­zeti népfrontbizottság. A műszaki, agrár- és humán értelmiség is egyre nagyobb szám­ban vállal szerepet mozgalmun­kon keresztül a közélet minden fórumán. Arra törekedtünk még, hogy a jelentős számú kisiparos, kiskereskedő közül is mind töb­ben vegyenek részt a lakóhelyi feladatok megoldásában, különö­sen a gyermekintézmények létre­hozásában. A népfrontbizottságok irányításával 87 nő- és rétegpo­litikai munkabizottság is műkö­dik. Tartalmasabbá tettük munka- kapcsolatainkat az elmúlt évek­ben a szakszervezetekkel, a KISZ- szel, a TIT-tel, a"Vöröskereszttel, az MHSZ-szel. A megyénkben élő nemzetiségiek között népfrontbi­zottságaink nemzetiségi találkozó­kat szerveznek, elősegítik hagyo­mányaik ápolását. A szocialista demokrácia a né­pi hatalom egyik legfontosabb ele­me. A Hazafias Népfront műkö­désének alapvető színterén, a la­kóhelyen növeli hozzájárulását a szocialista demokrácia erősítésé­hez, a lakosság közéleti aktivitá­sának kibontakoztatásához. Jelen­tős szerepet töltenek be a lakos­ság mozgósításában a falu-, a részfalu- és városkörzeti gyűlések, amelyeket a tanácsokkal együtt szervezünk. Tavaly 184, az idén eddig több mint 155 falugyűlés­re került sor 30 ezer résztvevő­vel. Ezeken csaknem ezerszázan kértek szót, s mondtak véleményt településeink életéről, munkájá­ról. Horváth István vitazárója Kedves Elvtársak! A vita, ami pártunk megyei küldötteinek értekezletén folyt, most véget ért. Megjegyzem mindjárt elöljáróban, hogy ez a párton belüli eszmecsere a 4 XII. kongresszusra való felkészülés so­rán Bács-Kiskun megyében nem Itt és most kezdődött. Nagyon ala­pos viták folytak a párt alapszer­vezeteiben, a pártcsoportokban, taggyűléseken, a járási és városi küldöttértekezleteken is, és így jutottunk el küldöttértekezletünk­re. Azok tehát, akik itt felszólal­tak, bár a saját nevükben beszél­tek és a saját nézetüket fejtették ki, de amit szóba hoztak, az tükrö­zi a körülöttük dolgozó kommunis­táknak, a lakosságnak, s az őket delegáló pártfórumoknak az állás- foglalását is. A pártunkban folyó vitáknak és eszmecseréknek általánosságban van bizonyos sajátossága, ami ab­ból fakad, hogy itt olyan emberek vitatkoznak, akik eszméinkben, céljainkban, s a cél felé vezető út kérdéseiben is egyetértettek. Eh­hez az egyetértéshez úgy jutha­tunk el, hogy sokféle megközelí­tésből, különböző nézetek felhasz­nálásával és ütköztetésével ala­kítjuk ki az álláspontunkat, a döntéseinket és a jövőre vonatko­zó elképzeléseinket. Ez a fajta vi­ta, az ilyen szellemű tanácsko­zás jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy nekünk itt, Bács-Kiskun megyében is a jelenünkről és fel­adatainkról pontosabb képünk le­gyen. Tanácskozásunk a megye poli­tikai, társadalmi, gazdasági, kul­turális állapotról, pártunk helyze­téről és tevékenységéről tárgyi­lagos képet adott. Valamennyi észrevétel figyelmet érdemel, idő­szerű, és hozzátehetem, hogy meg is fogja kapni a figyelmet a vég­rehajtás során. Megerősítést nyert az, hogy pár­tunk folytassa fő politikai vona­lát, beleértve a s?i&sggiss,.váltóért tatásokat is, és hogy pártunk kö­vessé-a! fő vezetési, irányítási gyá-J korlátát, módszereit. Ebben lehet summázni az irányelvekkel ösz- szefüggésben a XII. kongresszus elé terjesztendő állásfoglalásunk lényegét. Bács-Kiskun megyei vo­natkozásban pedig jóváhagyást nyert a megyei pártbizottságnak a két kongresszus, illetve a két pártértekezlet között végzett munkája és a feladatokra vonat­kozó előterjesztés. A gazdasági jellegű . kérdések teljesen érthető okokból itt a mi tanácskozásunkon is a legnagyobb figyelmet kapták. Tényleg úgy tűnik: itt is érzi mindenki, hogy most ezen múlik minden, a poli­tikában is, a kultúrában is, élet­színvonalunkban is. Most — ahogy ennek itt több felszólaló hangot adott — olyan szakaszban vagyunk, amikor a növekedés minden szóba hozott te­rületen lelassult, annak érdekében, hogy a gazdaságunk egyensúlyi helyzetét viszonylag nyugodtabb körülmények között tudjuk meg­javítani. Az a követelmény is megfogalmazódott itt — és ez nemcsak Bács-Kiskun megyei tö­rekvés —, hogy ezt az időszakot jó volna minél rövidebbre fogni. Természetesen annak érdekében, hogy az egész gazdaságban, a gazdálkodás és az életkörülmé­nyek javításában is egy olyan fejlődési vonalra és szakaszra tudjunk ismét visszatérni, amely­ben dinamikusabb növekedésre lesz lehetőség. Ezt csak egyetlen módon tudjuk megoldani: ha szá­molunk azzal, hogy mindaz a kö­vetelmény, amelyekkel nekünk most szembe kell nézni, hosszú távon is érvényes. Hogy a gazdál­kodó szervezetek számára a kül­ső környezet nem könnyebb, ha­nem nehezebb lesz, mint ahogy az ország számára is nehezebbé vált a külső környezet. Hogy ennek a következményeit és hatását kivéd­jük, korszerű reagálásra van szükség a gazdaságpolitikánkban, amit tükröz a Központi Bizottság irányvonala, a gazdaságirányítási gyakorlat is, ami felé szintén van elmozdulás a gazdasági vezetés­ben, ahogy erről itt sok felszóla­ló beszélt. Tehát van megoldás, látjuk a kiutat, sőt a kezünkben' vannak azok az eszközök, lehető­ségek, amelyekkel ebből a hely­zetből is előbbre tudunk menni. De a megoldás módja nem az, hogy ezekben a feltételekben próbálunk enyhébb és elnézőbb elbánást ki­járni magunknak, akár a megyé­nek, akár a megyében levő üze­meknek, mert ez az út nem jár­ható. Hanem az hordozza a meg­oldást, ha mindenütt keresik, a negatív hatások ellensúlyozásának a módját. Tehát, ha ilyen konstruktív ma­gatartás érvényesül, s nem az egy­másra mutogatás, a kijárás és a tétlenkedés szelleme, akkor azt gondolom; hogy az eszközeink, amelyek rendelkezésre állnak, elégségesek lesznek ahhoz, hogy előbbre lépjünk. Más dolog ugyanakkor, és nem mond ellent annak, amire utaltam, a mezőgaz­daság területén egyes ágazatok támogatásának a kérdése. Felelős­séggel, jól meg kell választani, hogy mi az, amivel foglalkoznak, de ha szüksége van rá a népgaz­daságnak, akkor vállalni kell az ezzel járó összes következményt is a támogatási rendszerben, a háztáji, a melléküzemági tevé­kenység szervezésében stb. Ami iparunkat illeti: a felszó­laló elvtársak is érzékeltették, s ez az alaphangja a pártbizottság beszámolójának, a határozati ja­vaslatának is, hogy tulajdonkép­pen a struktúraváltáshoz és a termékszerkezet korszerűsítésé­hez megfelelő adottságokkal ren­delkezünk. Jórészt olyan üzemeink és gyáregységeink vannak, elsősor­ban a gépiparban, de a könnyű­iparban is, amelyek a dinamiku­san növelhető és fejleszthető ka­tegóriákba tartoznak. A területfejlesztés kérdéseire reagálva, Horváth eivtárs hangsú­lyozta: van egy lakossági várako­zás, mely a beruházásoknak és d létesítményeknek t a : n^gválőpfíá-1 sán méri az adott helyen dolgozó vezetők és vezető testületek mun­kájának az ütőképességét. ­Az ország lehetőségeinek az is­meretében is beszéltünk arról, hogy nen\ lehetséges minden öt­éves tervben nagyobbat lépni, mint az előző ötéves tervben. Pél­dául csak a második ötéves terv­től sorolva a számokat: 8 ezer, 12 ezer, 16 ezer, 21 ezer, 25 ezer la­kás épült az elmúlt évtizedekben. Ezt nem lehet minden ötéves tervben ilyen haladvány szerint fokozni. A területfejlesztés és életszín­vonal kérdésénél kitűnt: lesz le­hetőségünk arra, hogy megvédjük, sok területen pedig arra is, hogy tovább is fejlesszük az eddig elért színvonalunkat. Ez érvényes az életkörülményekre, a lakossági, egészségügyi ellátásra, érvényes az - általános iskolai, középiskolai, főiskolai — általában közoktatá­sunk továbbfejlesztésére, még a sportolás lehetőségeinek, tárgyi feltételeinek javítására is. Tehát ném lehetőségek nélkül és nem tervek nélkül léphetünk majd be a VI. ötéves tervnek az időszaká­ba. összességében a vitáról el­mondható, hogy saját tevékenysé­ge kritikus és önkritikus vizsgála­tával, bizakodással! és tenniaka- rással szólt itt minden felszólaló elvtárs - azokról a kérdésekről, amelyeken az országnak, a ha­zánknak, a megyének, a megye városainak, községeinek, a külön­böző közösségeknek és egyes em­bereknek a boldogulása is áll1. Amilyen széles körű volt itt a vita, meggyőződésem, hogy olyan szoros lesz majd az egység is a határozatok végrehajtásában. A vita most itt, a pártértekezletünk­kel véget ér, de a munka továbf) folyik, méghozzá abban a szel­lemben, hogy egy olyan politika és politikai irányvonal megvalósítá­sán fogunk tevékenykedni, ame­lyet a XII. kongresszus képvisel, de amelynek támogatására és he­lyeslésére a Bács-Kiskun megyei kommunisták is egységesen felso­rakoztak. Az eredményeink, amelyekről számot adtunk, jelentősek, azok­ra építhetünk. Ismerjük gyenge­ségeinket és látjuk céljainkat is. Szeretném mindezek alapján megköszönni a küldött elvtársak­nak azt az egyöntetű támogatást, ami a megyei pártbizottság tevé­kenységével és törekvésével kap­csolatban kifejezésre jutott. Ké­rem a küldött elvtársakat, hogy az elhangzottakra figyelemmel, az előterjesztett dokumentumokat fogadják el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom