Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-30 / 76. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1980. március 30.

• Menyasszonyi csokorra emlékeztet ez a laskagombáréi készült felvétel. Nemcsak szép ez a gomba, hanem ízletes, finom ebéd is készíthető belőle. A borotai szövetkezetben kéthetente 3 ezer kilót termelnek.

Laskagomba Borotáról

0 A gombatermesztéshez az alapanyag-előkészítés még jelentős fizikai munkát igényel, bár az elmúlt évben a munka megkönnyítéséhez több gépet vásároltak a borotai szövetkezetben.

Évszázadok óta fogyasztják az emberek a gombát. Tápértéke kitűnő, az egyéb zöldségféléktől eltérően jelentős mennyiségű fehérjét tartalmaz és ez annál inkább jelentős, mivel összetétele közel áll az állati fehérjéhez. Ezenkívül magas még az A- és B-vitamin-tartalma is. Mégsem elég közkedvelt hazánkban, amit mutat az is, hogy az egy főre jutó évi fogyasztás csupán 200 gramm körüli.

Legkevésbé ismert a laskagomba, pedig nagyon finom, húsos, ízletes. Nagyüzemi termesztője a megyében hetedik éve a borotai Borota Tsz. Tavaly 80 ezer kilogrammot adtak el a megyei ZÖLDÉRT-en keresztül a HUN- GAROFRUCT-nak. amely ennek 90 százalékát az NSZK-ba exportálta. Az említett mennyiségnél többet is tudnának termeszteni a borotaiak, azonban különösen a nyári időszakban nehézkes az értékesítés. Éppen ezért az egyenletesebb és növekvő mennyiségű gabonatermesztés érclekébén a

Zöldségtermesztési Kutatóintézet munkatársaival együttműködve szeretnék megoldani a gombatartósítást. A konzervként feldolgozott gomba iránti .kereslet a világpiacon is figyelemre méltó. Űj termesztéstechnológiát is kidolgoztak, már alkalmazzák is, amely hozzájárul a gazdaságosabb és jövedelmezőbb munkához.

Lágy'szárú mezőgazdasági növények hulladékát használják fel a gomba „termőtalajának”. Alapanyagul elsősorban kukoricacsut- 'kát, szárat, gabonaszalmát és pelyvát használnak, ezt kezelések után beoltják a gomba oltóanyagával, majd az épületekben magas páratartalom, megfelelő hőmérséklet és fény mellett történik a termesztés. A termés leszedése után az úgynevezett termőtesteket kétféleképpen is hasznosítják, egyrészt kistermelőknek adják át utótermesztésre, illetve a sertéstelepen takarmány-kiegészítőként használják fel.

Cs. I.

• A gombaoltóanyagot a laboratóriumban felhasználás előtt steril!' zálják. (Pásztor Zoltán felvételei)

1

■k

Tanácstag, akit sokan várnak

Jobb lett az életük Bartosek Istvánéknak Kecskemét szélén, a Szeleifaluban, mióta a Mozsár utcai házukban a fürdőkádba novembertől csapból engedhetik a hideg-meleg vizet. Rajtuk kívül hatvanöt másik, lakásban is meg- csurrantak a csapok. Ot utcahosz- szal nőtt ekkor — 1979-ben — a városi víz folyása itt, a Szeleifaluban.

Hitel, nemcsak forintban

— Kilincseltünk, jártunk házról házra, hogy az embereket megnyerjük a jó ivóvízért — emlékezik a közelmúltra a Gáz- és Olajszállító Vállalat műszakvezetője, Bartosek István. — Vizünk úgy lehetett, hogy a többség akarta. így ment bele, így segített a tanács is. Akinek nem volt meg a 8 ezer forintja, annak a különbö- zetet a kecskeméti Városi Tanács előlegezte. Társadalmi munkánkkal, amelyet tavaly 183 ezer forintra értékeltek, így szereztünk hitelt magunknak.

Ásó, kapa kellett először. Az árokásáshoz is megvolt a hajlandóság. Nálunk minden utcában van egy ember, akire odafigyel a többi. A Cserje utcában Kalmár István, a Siklós utcában Farkas József, a Kőszeg utcában Domokos Sándor jó szövetségesünk volt a vízvezetésben. Tavaly augusztusban kezdtük lerakni a csöveket, s november 7-re már volt vizünk — így szól a rövid történet.

Ha kivárják a víz „hivatalos útját”, mire a közpénzből ideérnek, tán beletelik öt-tíz esztendő, míg a jelen állapotba kerülnek.

Akárhogy is számoljuk, a 183 ezer forinttal mérhető egyévi társadalmi munkájuk nem semmiség. Ezzel már egy kisebb hegyen is tudnának faragni valamit ... Hegy helyett azonban itt a Szelei falu irdatlan rossz Présház utcája, kátyúk sokaságával, és a Mozsár utca eleje, a környék házaiból kihordott szeméttel.

A macska békessége

i .összekuporodott fekete* maeska ül komoran a limlomhalmaz közepén, Üveg-, porcelán-, cseréptörmelék; sáros nejlondarabok, felvágott pléhdobozok, párna, rongyok szanaszét. Bartosekék szép, kék fürdőkádja után mellbevágó a látvány, de kísérőm, dr. Lovas Béla tanácstag tárgyilagos.

— Ök nem szándékos szemete- lők — magyarázza, — s az „Ök” alatt a háromezer szeleifalui lakost érti —, csupán nincs konténerük, amelybe a szemetet rakhatnák. A kommunális üzemben gondolhatnának rájuk. Március 9-i tanácstagi beszámolómon például Kurucz József is elpanaszolta ezt az állapotot.

Otthonos ember a tanácstag. Falujárásunk alatt többen kijönnek házaikból egy 'kis beszélgetésre.

Rendet a TÜZÉP-nél

A Bajnok utcában Szegedi János várja.,

— Milyen jó, hogy a mi utcánkban a valamikori büdös juhho- dálynak már csak a csonkja van meg! Lebontották szépen, mert így akartuk. Az viszont nincs ■rendjén, hogy a TÜZÉP-telep környékét benőtte a gaz, s 40—50 fuvarosló itt piszkolja a telep előterét reggeltől estig. Igazságtalannak tartóim azt is, ahogy a maszek fuvarosok visszaélnek a helyzetükkel. A legkisebb fuvarnak is borsosán felszámolják az árát. Alig 100 méterre lakom a TÜZÉP- től, mégis 20 forintért hozta volna át egyikük a téld tüzelőm mázsáját. Vajon mit kérhetnek akkor egy távolabbi szállításért?

— Igaza van, János bácsi, feljegyzem — válaszol a körzet tanácstagja.

Bodor József, a Kiskőrösi utca 41-ből:

— Van már szép óvodánk, őszre kész az ABC. Nem vagyunk mi már annyira falu. Viszont a járda nagyon hiányzik az. utcánkban. Élmennénk társadalmi munkában megcsinálni.

— Telefon, hogy a mentőket — ha kell — helyből is tudjuk hívni.

Az örökség

— A ládagyár sarkán a gyalogos átkelőhely jelzőtábláját valaki megfordította. A gépkocsivezetők későn veszik észre. Ugyanitt a zebrát újra kellene festeni.

Folyvást áramlanak a javaslatok, az észrevételek.

— Mi lesz a Róna utca 2.'számú házzal? Tulajdonosa meghalt, de az ingatlanát végrendeletében az államra hagyta. A ház romos, elhanyagolt, patkányok futkosnak benne. Egy időben a környék kutyái is ott tanyáztak, de aztán odébbálltak.

Ez is elhangzott.

Dr. Lovas Béla tanácstag egyet tehet: megsürgeti a hagyatéki eljárást, hogy aztán egy markolóval fél óra alatt letarolják az

0 Bartosekék Editkéje a nagymamával — Főző Józsefnével — kezet mos a hideg-meleg vizű csapnál.

0 Jobbra: a kocsma és a bolt előtt a kenyeret szennyező pocsolya is figyelmeztető.

0 Lenn: a Szeleifalu épülő első. nagy ABC- áruháza a Bajnok utcában. (Mghesi Éva felvételei)

egyelőre még gondot okozó örökséget.

. Él,, örül, bolydul, s bosszankodik is olykor a háromezer, lakosú Szeleifalu. Érzik, tapasztalják azonban.az emberek: se a jobb napokon, se a rosszabbakon, nincsenek itt egyedül.

És a kenyér?

Most azonban valódi, késhegyig menő, ádáz viasikodás dúl a Kőszeg utcában. A kocsma és az élelmiszerbolt ajtaja ugyanis majdnem egymásba nyílik, oly közel áld. egymáshoz. Valaki nemrég a kocsmából „ki is használta” ezt a közelséget: átbotorkált az élelmiszerüzletbe, hogy egy üveg bort vegyen. Az üveget fel akarta

bontatni Kiss Lászlónéval, a boltossal, aki viszont ezt megtagadta. Erre a bornemissza kést rán- rántott. Kissné a szorongatott helyzetet semelyik poroikájával nem kívánja vissza.

Megtörténik, hogy kora reggel az üzlet elé, a ládákba odarakott RfetW’órét az autók' Sárral'lefröcskölik. Ilyenkor aztán megy a kenyér olcsóbban, kilónként 3 forintért a sertéseknek. Aki kapja, marja, merthogy a röfdk szép számmal híznak az ólakban.

Vajon jó-e — mindnyájunknak —, hogy efféle, sáros 'kitérővel ma még lehet 3 forintos kenyeret kapni?!

A Szeleifalu tanácstágja noteszába ezt is följegyzi.

Kohl Antal

„Csak" igen jól dolgozik

Amikor neve szóba kerül a ti- szakécskei „Béke és Szabadság” tsz irodájában, Budai István elnök így vélekedik róla.

— Zoboki Ambrusné igen szorgalmas asszony. — Kipillant az ablakon (reggel óta lógott az eső lába), s úgy teszi hozzá. — Ha ilyenkor nem is olyan sokan dolgoznak, ő igencsak kint lesz most is ... Tavaly például... *

' Az elnök telefonkagylóért nyúl, néhány mondatot vált valakivel, és pár perc múlva meg iszapja Zoboki Ambrusné múlt évi télje- sí tanén yenek adatait.

— Tessék: letöltött munkanapjainak száma 256. Ez azt jelenti, hogy amikor csak lehetett — mert azért hófúvásban csak nem megy

— dolgozott a közös meg a százalékos szőlőiben, szedte a gyümölcsöt. A keresete is ennek megfelelő: 51175 forint volt, amikor a szövetkezeti átlag 44 ezer.

— Családja, gyerekei?

— A családjáról nem szokott beszélni. Általában nem olyan közlékeny. Nem könnyű riportalany — ahogy maguk mofídják.

— Közéletben- tevékenykedik-e?

— Nem tudok róla, hogy szerepelne valamilyen bizottságban ... De ismétlem, igen dolgos tagtársunk.

Nem a közéletben való forgo- lódás ellen vagyunk, amikor „csak” azént keressük őt meg a határban, mert példamutatóan dolgozik.

Szinte a láthatár alá fut az a szőlőtábla, amelynek a közepén egymagában foglalatoskodik . Zoboki Ambrusné. Guggol a drót- kordon-háló egyik utcájában, s metsz. Alakja az egyedüli élénk

— sziilvakékiből, rózsaszínből, sárgából, arca pirosságából összetevődő — színfolt az egybeszürke ég alatt, s a csapadéktól kissé megülepiedett sápadt homokon.

— Ilyen árva-egyedül — ebben a nagy csendben?

Gondosan leteszi „mestersége címerét”, a .metszőollót egy- homokhantra.

— Ez a vállalt, százalékos területem. Két karó-köze van hátra, és befejezem.

— Mekkora darabot szokott vállalni?

— Két hektárt, de inkább valamivel nagyobbat. Ezt én nyesőzöm, metszem, kötözöm, bújtatom, ezért én vagyok a felelős. Ügy is csinálom, hogy 'kifogás ne legyen benne.

— Csak százalékos földet munkál?

— Dehogy. A közösben is mindig ott vagyok, ahol munkaerő- hiány van. Nőiknek évi 150 .munkanap kötelezettsége van a közösben. Ha ott nem állom az előírásit, aligha kapom meg év végén a 7 százalék pluszt. Ügy jött össze a százalékos szőlővel együtt a 256 nap tavaly... A nőnapon is „kihozták”; nem sokan jutottunk ennyire. Na meg a háztájit is akkor 'kapja meg az ember, ha a közösben is 'becsülettel ledolgozza, ami tőle telik.

— A férje foglalkozása?

— Kőműves a VEGYÉPSZER- nél.

— Melyjkőjük jövedelme, keresete nagyobb?

Nevet.

— Mind a ketten nagyon megdolgozunk érte. Hétköznap, vasárnap — nekünk nem számít. Ugye — a háztáji is úgy ér valamit, ha kihasználja az ember.

— Mióta téesz-tag?

— Kilencszázhatvanegyben léptem a ,Béké”-be. Előtte otthon, anyukáéknál laktunk. Odahaza tanultam bele a szőlészetbe, barack-, almatermesztésbp. A téesz- ben nem volt újdonság ez a munka... Az az igazság, hogy jól meg kellett fogni a dolog végét, mire a házunkat felépítettük.

— Mekkora a ház?

— Három szoba, konyha meg egy hátsó épület. Most 14 éves lányunk már abba született bele. Emlékszem, a szoba akkor lett kész, meg az ajándékfüggöny az ablakra, amikor hazamentünk a babával a kórházból, öt még bölcsődébe adtam; kisfiámmal, aki 11 esztendős, már 3 éves gyesen voltam... A kislány jó tanuló, tanár szeretne lenni.

— Mikor van együtt a család?

— Este... Reggel 5-kor kelek, mert akkor főzök aznapra. Hétre jövök munkába. Délután, az itteni műszak után egy kis mosás, rendcsinálás odahaza. Az udvar se nézhet ki akárhogy. Mindenkinek megvan a dolga... örülünk, mikor tévé elé ülhetünk, s bizony megesik, hogy jó műsor alatt is elnyomja az embert az álom.

— Hivatalos elismerést, oklevelet, egyebet kapott-e már?

— Nem ... De prémiumot', igen, két éve zárszámadáskor 800 forintot.

— Szorgalmának kereset dolgában is megvan a látszatja. Az a múlt évi ötvenegyezer forint —j csak a téesz-munkából — igen szép havi átlagot ad..

— Honnan tudja, hogy annyi volt?

— Az irodában mondták, elnök elvtárs kerestette ki.

0 Nem tudnék meglenni szőlőtáblák nélkül... (Tóth Sándor felvétele)

— Tehát odabent is így számon tartják... Igen ám, de nem minden esztendő sikerül olyan jól, -két éve például csak a munkadíjra futotta. Így viszi egyik év a másikat, egyszer megugrik, másszor szűkébben adja... A mező- gazdaság ilyen.'

— Azért — szereti?

— Nagyon ... az az igazság... Pedig az idő de sokszor veri a földmívest. Nem’ mondóm, egyszer — nem is olyan régen — úgy gondoltam, elmegyek innét... De nemcsak 19 évet nem könnyű itthagyni, hanem ... Nem tudnék meglenni szőlőtáblák nélkül...

Körülnéz, no nem színpadiasán, hanem mintegy ráébredve, hogy két köz még hátravan.. Rózsaszín kardigánját leveti, ollót fog, leguggol, s újból nekilát a metszésnek ...

Tóth István