Petőfi Népe, 1980. március (35. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-04 / 53. szám
» — ............ • ’'MA.. elért eredményeinket, fejlődés szilárd alapjait VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXV. évf. 53. szám ÁrSH 1,20 Ft 1980. március 4. kedd Megőrizzük a szocialista Győri Imre felszólalása Győri Imre, az MSZMP Kupont! Bizottságának titkára felszólalásában a következőket mondotta: — Mindenekelőtt engedjék meg, hogy átadjam önöknek a Központi Bizottság üdvözletét és Kádár János elvtárs személyes jókívánságait. Az írásos beszámolóval és a beszámolóhoz fűzött szóbeli kiegészítéssel egyetértek. Az eddig elhangzott hozzászólások is azt tükrözték: Bács-Kiskun megye kommunisTtái' és a politikailag érdeklődő pártonkívüliek felelősségteljesen, higgadtan, az eredményeket és gondokat józanul mérlegelve készülnek pártunk XII. kongresszusára. Azt hiszem, felesleges itt arról beszélnem, hogy a magyar társadalom, a magyar nép életében milyen jelentős eseménynek számít a pártkongresszus. A Központi Bizottság által vitára bocsátott irányelvek széles körű, nyugodtan mondhatjuk társadalmi méretű megvitatása során már sok minden kirajzolódott abból, ami a kongresszust feltehetően jellemezni fogja majd. Természetesen a végső szót minden lényeges kérdésben a kongresszusnak kell kimondania, de az alapvető kérdésekben a párttagság, hadd tegyem hozzá, a társadalmi közvélemény egységesnek mutatkozik. Ennek az egységnek a lényege abban foglalható össze, hogy a vitákban részt vevők egyetértésüket fejezték ki pártunk politikái irányvonalával, s az ettől elválaszthatatlan .munkastílusával, amely kétfrontos harcban született, s csak a kétfrontos érzékenység révén őrizhető meg. Az emberek úgy vélik, hogy ez a politika bevált, nagy eredmények elérését tette lehetővé, és rendkívül fontosnak tartják, hogy megerősítést nyerjen a kongresz- szuson is, mivel csak ennek a helyes, marxista—leninista alapokon álló, kipróbált politikának a révén látják megvalósíthatónak az előttünk álló nem könnyű feladatokat. Feladataink valóban nem köny- nyűek. A felszólalók közül is többen beszéltek már előttem arról, hogy az utóbbi időben feszültebbé vált a nemzetközi helyzet. Ezért nem kívánom ezt most részletesen elemezni, de néhány vonatkozására figyelemfelkeltő szándékkal azért utalnék, önök előtt nagyon jól ismeretes, hogy a nemzetközi imperializmus legreakció- sabb erői egy idő óta a katonai erőegyensúly megváltoztatására törekszenek, most pedig a hidegháború legrosszabb éveire emlékeztető, szélsőségesen szovjetellenes, szocializmusellenes propagandahadjáratba kezdtek, s olyan eszközökhöz akarnak folyamodni, amelyek visszájára fordítanák a minden nép érdekeit egyaránt szolgáló enyhülés eredményeit. Az események azt bizonyítják, hogy tervük nem könnyen vihető keresztül, mert az enyhülés ezernyi szállal kötötte össze a népeket, és politikai, gazdasági, kulturális téren olyan kölcsönös előnyökkel járt, amiről sokszor azok sem szívesen mondanak le, akik egyébként nem örülnek a szocializmus világméretű térhódításának. A nemzetközi enyhülés sírját megásni szándékozó multinacionális tőkések és az őket kiszolgáló politikusok feltehetően azt sem vették eléggé számításba, hogy már nem az ötvenes esztendőket írjuk, már nem olyan egyszerűen tudják rákényszeríteni akaratukat a legreakciósabb imperialista körök a kapitalista világrendszerre sem, mint néhány esztendővel a második világháború befejezése után. A gyarmati rendszer széthullása, a Nyugat-Európában végbement változások, a nemzetközi munkásmozgalom erősödése és nem utolsósorban a Szovjetunió, valamint a szocialista országok pozícióinak lényeges megváltozása történelmileg is túlhaladottá teszi azt, hogy a hidegháborút a régi recept szerint elevenítsék fel. Valószínűleg nem járok messze a valóságtól, ha azt mondom, hogy a hidegháborús spekulációnak nincs többé történelmi realitása. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a veszély kicsi, mert ezeknek' a mesterkedéseknek politikai realitásuk van. Mi, kommunisták, a valóság talaján állunk, nem tévesztjük össze vágyainkat a tényekkel, s jól érzékeljük, hogy valóságos v®??éiy,,fenyegeti,.... a? enyhülést, a biztonságot, a különböző berendezkedésű társadalmak közötti egészséges, gyümölcsöző kapcsolatokat. De szeretnénk határozottan leszögezni: úgy értékeljük, hogy közvetlen világháborús veszély nincs, mivel a két világrendszer közötti erőegyensúly fennáll, s ezt az egyensúlyt semmilyen körülmények között sem engedjük megbontani. Természetesen egyáltalán nem mindegy, hogy a katonai erőegyensúly a fegyverkezési spirál állandó növekedése árán — ami minden nép számára fokozódó terheket jelent —, vagy a fegyverkorlátozások révén biztosítható. Mi az utóbbi mellett foglalunk állást, pártunk politikája ebben a vonatkozásban sem szorul kiigazításra. Szolidárisak vagyunk az enyhülés érdekében következetesen fellépő Szovjetunióval, s a proletár internacionalista magatartásunkon akkor sem változtatunk, ha az imperialista erők nyíltan fenyegetik a Szovjetuniót. Ugyanakkor továbbra is készek vagyunk minden országgal a kölcsönös előnyök révén a gazdasági, kulturális és egyéb természetű kapcsolatok fejlesztésére, amennyiben ezekkel nem próbálnak bennünket elvipolitikai engedményekre késztetni. Ez tiszta, világos, egyértelmű álláspont, ami egyaránt tiszteletet kelt minden becsületes emberben. Meggyőződésünk, hogy a történelem ebben igazolni fog bennünket akkor is, ha tudjuk, hogy a békés egymás mellett élés kitérőkkel, konfliktusokkal tör utat magának. Győri elvtárs a továbbiakban arról szólott, hogy nemcsak a nemzetközi helyzet vált bonyolultabbá, hanem a belpolitikában is számolnunk kell nehézségekkel. — Mindenkit óvnék attól, hogy ezeket a nehézségeket túlbecsülje, de az sem lenne szerencsés, ha felesleges illúziókat táplálnánk magunkban — mondotta. — Az élet nem teszi lehetővé számunkra, hogy válasszunk: most, vagy később kívánunk-e érvényt szerezni annak az elvnek, hogy a gazdaságban elsőbbséget biztosítsunk a nemzetközileg is életképes vállalkozásoknak és visszaszorítsuk a kevésbé életképeseket. A szocializmus mindenek felett olyan értelmes társadalmat jelent, amelyben hosszú távon egyébként sem viselhető el, hogy a jövedelmező vállalkozások elől a kevésbé jövedelmezők, vagy a nem jövedelmezők szívják el az anyagi eszközöket. De itt és most egyszerűen nem állnak rendelkezésünkre azok az anyagi eszközök, amelyekkel a rosszul jövedelmező vállalkozásokat finanszírozni tudnánk. A munka során számolnunk kell kisebb-nagyobb konfliktusokkal is. Nem szabad ugyanis megfeledkeznünk arról, hogy a termelés során az emberek közötti viszonyok is alakulnak, méghozzá a szocializmusban sem teljesen konfliktusmenetesen. Ezeknek a Az irányelvek vitái során sok helyen felvetették, hogy reális-e az az elképzelés, amit az irányelvekben pártunk Központi Bizottsága megfogalmazott. Vagyis, hogy eddigi vívmányainkra támaszkodva meg tudjuk-e tartani az anyagi javak termelésében és az életszínvonalban elért eredményeinket. Bízvást reméljük, ez a program hozzásegít bennünket, hogy népgazdaságunk egyensúlyi helyzeté a legkülönbözőbb területeken kedvezően alakuljon; ahhoz, hogy á továbblépés feltételeit gazdasági síkon is megteremtsük. Hozzásegít ahhoz is, hogy a gazdaságilag közepesen fejlett országok sorában helyt tudjunk állni, sőt majd előre is tudjunk lépni. Ezért e programot nyugodtan, tiszta szívvel vállalhatjuk és képviselhetjük. A továbbiakban ideológiai életünk néhány időszerű kérdéséről beszélt a Központi Bizottság titkára. Mint mondotta: . társadalmunk szocialista vonásainak erősítése éppúgy feltétele az élet- színvonal megőrzésének, mint a tpvábblépés előkészítésének. A szocialista kultúra, a szocialista tudpt formálásában, a szocialista erkölcs és magatartás alakításában nagyon nagyok a lehetőségeink és a feladataink. A visszahúzó jelenségekkel kapcsolatban a többi között említette, hogy a kulturális életben esetenként nem megfelelően alkalmazzuk a támogatás, tűrés, tiltás hármas követelményét. Ez olykor társadalmi elégedetlenséget vált ki. A művészetekben a marxizmus hegemóniáját nem lehet egyszer s mindenkorra biztosítani, még az említett hármas követelmény fokozottabb érvényesítése mellett sem, mivel a hegemóniáért mindig újból és újból meg kell küzdeni, méghozzá nem adminisztratív, hanem szellemi eszközökkel. A legdöntőbb eszköz, a marxista kritika azonban nem tölti be eléggé ezt a feladatát. Ennek az oka sok minden vezethető vissza, de tény, hogy a művészetkritikában erősítenünk kell a marxizmus—le- ninizmus pozícióit. Ebben szerepet kell játszania a rádiónak, a televíziónak és a sajtónak. Milyen marxista kritikára gondolunk? A kritikán nem pusztán negatív jelenségek bírálatát értjük, hanem olyan ideológiai alapállást, amely higgadt, -tárgyilagos módon szembesíti a műveket a társadalmi előrehaladás reális követelményeivel. Ez feltételezi a valóságos folyamatok marxista elemzését, az értékek rendjének helyes kezelését. Nem arról van tehát szó, hogy a kritikának minden olyan alkotást el kell vetnie, amely egy másik világszemlélet alapján jiött létre. Az igazi, a valóságot feltáró, a társadalmi haladást szolgáló műveket ennek a kritikának akkor is meg kell becsülnie,. ha az nem marxista fo- gantatású. De ugyanakkor a kritika nem mondhat le arról — amint ezt gyakran teszi —, -hogy egyrészről ideológiai- tájékozódást adjon a -művek értékeléséhez, másrészt elősegítse a még nem marxista alkotók közeledését a marxizmushoz. Ehhez nem elegendő az általános marxista műveltség, az is kell, hogy a kritika felkészültebb legyen a marxista—leninista esztétika kérdéseiben. Ez a fajta felkészültség teheti azt is lehetővé, hogy a kritika a jelenleginél jobban ösztönözze a világnézetileg is legértékesebb alkotások megszületését és befogadását. Véleményünk szerint a művészeti alkotások sorából nem lehet kizárni a nem marxista, de értékes haladó műveket, ugyanakkor a kritikának minden körülmények között szilárdnak, marxista—leninistának kéll lennie. A továbbiakban a tudománypolitikai elvek érvényesüléséről, a marxista oktatás helyzetéről szólott. Mint mondotta: — Az emberek gondolkodását, tudatvilágát alapvetően az a fejlődés határozza meg, ami hazánkban az elmúlt harmincöt évben és különösen az elmúlt több mint két évtizedben végbement. Ezért a világnézeti oktatásban nagyobb erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a konkrét társadalomismeretek megszerzésében és értékelésében váljék élővé mindaz, amit a marxizmus—leni- nizmus nyújt az ember számára. A marxizmust nem szabad elvont tudományos tételek rendszerének tekinteni, hanem arra van szükség, hogy a valóságos élet valóságos kérdéseire adjunk ideológiailag is megalapozott válaszokat. Ezek a válaszok csak eleven vitákban válhatnak meggyőző erejűvé. A viták elől nem szabad kitérni, hanem azokat fel kell használni a tömegek eszmei-politikai nevelésében. Ügy kell tovább építenünk a munkásosztály és a parasztság szövetségét, minden haladó ember szövetségét a szocialista célok jegyében, hogy közben „nyitottak” vagyunk a más világnézetű, más gondolkodású emberek véleménye irányában is. A szövetséget nem lehet csak úgy építeni, hogy mi érvelünk és mindig csak a mi érveink győznek. A szövetséget építeni, a szocialista demokráciát gyakorolni úgy lehet, ha ennek menetében odafigyelünk arra is, amit barátaink monda-1 nak, -s minden olyat elfogadunk,/’ ami előrevivő, a szocializmus építése szempontjából érvényes és hasznos lehet. Ehhez természetesen elengedhetetlen a kommunisták elméleti felkészültsége. Ilyen összefüggése is van tehát- annak, hogy a marxizmus—leninizmus propagandája valóban élő, eleven erővé váljon a társadalomépités mai feladatai szempontjából. Ezzel összefüggésben Győri elvtárs utalt arra, hogy az elért eredményeink megsailárdításában, a továbbfejlődés feltételeinek megteremtésében fontos szerepet játszik a szocialista erkölcs normáinak fokozottabb érvényesítése, a szocialista életmód tudatos alakítása. A nemzettudat kérdései, is — mint mondotta — előtérbe kerülnek. mert egyrészről komoly nemzeti önértékelés kell ahhoz, hogy a jelenlegi helyzetben aktivizálódhasson népünk a feladatok megoldására. Másrészt hazánkon kívül és belül is felerősödtek napjainkban bizonyos nacionalista tendenciák, amelyre nekünk marxista— leninista választ kell adnunk. Aligha kell itt hangsúlyozni, hogy a magyarság sorskérdése eldőlt a szocializmus létével. S a ma igazi (Folytatás a 2. oldalon.)
